Vannak-e alapelvei az Istenhez intézett imáitoknak? Milyen körülmények között imádkoztok Istenhez? Mit tartalmaznak az imáitok? A legtöbb ember akkor imádkozik, amikor szenved: „Ó, Istenem, szenvedek, könyörögve kérlek, segíts nekem.” Ez az első dolog, amit mondanak. Jó dolog mindig azt mondani, hogy szenvedsz, amikor imádkozol? (Nem.) Miért nem? És ha nem jó, miért imádkoztok még mindig így? Ez azt mutatja, hogy nem tudjátok, hogyan imádkozzatok, vagy mit mondjatok és miért folyamodjatok Istenhez, amikor Isten elé járultok. Csak annyit tudtok, hogy imádkozzatok Istenhez, amikor egy kicsit szenvedtek és szomorúak vagytok, mondván: „Ó, Istenem, szenvedek! Olyan nyomorultul érzem magam, kérlek segíts!” Ez annak az imája, aki most kezdett el hinni Istenben. Ez egy csecsemő imája. Ha valaki több éve hisz Istenben, és még mindig így imádkozik, az komoly probléma. Arra utal, hogy az illető még mindig csecsemő, aki nem nőtt az életében. Mindazok, akik hisznek Istenben, de nem tudják, hogyan tapasztalják meg a munkáját, olyan emberek, akik nem nőttek az életükben, és akik még nem léptek az Istenbe vetett hit helyes útjára. Ha valaki valóban gondolkodó ember, akkor fontolóra kell vennie, hogyan tapasztalja meg Isten munkáját, hogyan egye és igya az Ő szavait, és hogyan tapasztalja meg és gyakorolja azokat. Ahová Isten szavai eljutnak, oda kellene az ember megtapasztalása is eljusson. Az embernek követnie kell Isten szavait arra a helyre. Ha valaki így tudja gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, akkor sok problémába ütközik, és természetesen Istennél keresi az igazságot, hogy megoldja azokat. Ha valaki mindig Istenhez imádkozik, és az igazságot keresi, hogy így oldja meg a nehézségeit, akkor megtapasztalja Isten munkáját. Problémái folyamatos megoldásával a nehézségei egyre csökkennek, és fokozatosan megérti az igazságot, és megismeri Isten munkáját. Tudni fogja, hogyan kell együttműködnie Istennel, és hogyan vesse alá magát az Ő munkájának. Ezt jelenti az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni. Némelyek, akik hisznek Istenben, nem tudják, hogyan tapasztalják meg az Ő munkáját. Mindig össze vannak zavarodva, olvassák Isten szavait, de nem elmélkednek rajtuk. Meghallgatják a prédikációkat, de nem beszélgetnek róla. Amikor pedig valami történik velük, nem tudják az igazságot keresni, és nem tudják, hogyan fogják fel Isten szándékait, és nem tudják, milyen hozzáállást kellene tanúsítaniuk, vagy hogyan kellene együttműködniük. Nem értik ezeket a dolgokat. Ezekben a kérdésekben laikusok, és nincs lelki megértésük. Bármilyen probléma is éri őket, soha nem imádkoznak Istenhez és nem keresik az igazságot, legbelül nem támaszkodnak igazán Istenre, és nem néznek fel Rá. Csak azt mondják: „Ó, Istenem, szenvedek! Ó, Istenem, szenvedek!” Addig ismételgetik ezt a mondatot, amíg az embereknek elegük lesz és undorodnak már a hangzásától is. A legtöbben így imádkoztok, igaz? (Így.) Az emberek imáiból látszik, milyen siralmas az állapotuk! Csak akkor fordulsz Istenhez, amikor szenvedsz. Ha nem szenvedsz, illetve nem szembesülsz problémákkal, akkor nem érzed, hogy szükséged lenne Istenre, és nem is akarsz Rá támaszkodni. Csak a magad ura akarsz lenni. Nem ebben az állapotban vagy? (De igen.) Amikor a legtöbb ember megtapasztalja Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és megmetszik őket, majd elgondolkoznak önmagukon, és megpróbálják megismerni önmagukat, hogyan imádkoznak? Mind ugyanazt mondják: „Ó, Istenem, szenvedek! Ó, Istenem, szenvedek!” Hát nem undorodsz ezektől a szavaktól? (De igen.) Az emberek annyira elsorvadtak belül, milyen szánalmas az állapotuk! Minden alkalommal, amikor Istenhez imádkoznak, ugyanazt az egyszerű mondatot mondják, egyetlen szívből jövő szó nélkül. Nem keresik az igazságot, és nem szeretnék megoldani a problémáikat. Miféle ima ez? Mi a baj azzal, amikor valaki nem tud szívből jövő szavakkal imádkozni, és nem tudja, mik a hiányosságai? Amikor Isten elé járulsz, nincs-e szükséged arra, hogy valamiről felvilágosítson? Nincs szükséged hitre, erőre vagy Istenre, mint a hátvédedre? Még kevésbé van-e szükséged arra, hogy Isten felvilágosítson és eligazítson az előtted álló úton? Nem kell megértened az igazságot, hogy megoldd a benned lévő problémákat? Nincs szükséged Isten fegyelmezésére és fenyítésére vagy az Ő vezetésére? Csak arra van szükséged Istentől, hogy enyhítse a szenvedéseidet? Tényleg nem érzed a szívedben, hogy mennyi hiányosságod van? Az, hogy nem tudod, hogyan imádkozz, nem kis probléma. Azt mutatja, hogy nem tudod, hogyan tapasztald meg Isten munkáját, és azt, hogy nem vitted át Isten szavait a való életbe, és ritkán van valódi kapcsolatod Istennel az életedben. Egyszerűen nem hoztál létre olyan kapcsolatot Istennel, amilyennek léteznie kellene Isten és követői között, avagy a teremtett lények és a Teremtőjük között. Amikor problémával szembesülsz, saját szubjektív feltételezéseid, elképzeléseid, gondolataid, tudásod, ajándékaid és tehetséged, valamint a romlott beállítottságaid vezetnek. Semmi közöd Istenhez, így amikor Eléje járulsz, gyakran nincs mit mondanod. Ez az Istenben hívő emberek szomorú állapota! Ez nagyon szánalmas állapot! Az emberek lelke kiszáradt és eltompult. Semmit nem éreznek, ha lelki dolgokról van szó az életben, és nem is értik azokat, és amikor Isten elé járulnak, nincs mit mondaniuk. Nem számít, milyen helyzetben találod magad, nem számít, milyen nehéz helyzettel szembesülsz, és nem számít, milyen nehézségekbe ütközöl, ha szótlan vagy Isten előtt, akkor nem kellene-e kétségbe vonni a Belé vetett hited? Nem emberi szánalmasság ez?

Miért kell az embereknek Istenhez imádkozniuk? Istenhez imádkozni az ember egyetlen útja, hogy felnézzen Istenre és Őrá támaszkodjon. Ima nélkül ezek a dolgok szóba sem jöhetnek. Istenre támaszkodni és felnézni rá az ima által valósul meg. Elérheti-e a Szentlélek megvilágosodását és megvilágítását az, aki anélkül hisz Istenben, hogy imádkozna Hozzá? Elnyerheti-e Isten munkáját és útmutatását? Ha nem bízod Istenre a nehézségeidet, és nem imádkozol Hozzá, és nem keresed az igazságot, akkor Ő hogyan fogja megoldani azokat? Hogyan fog vezetni téged, hogy kövesd Őt az előtted álló úton? Hogyan fog megmenteni téged a romlott beállítottságodtól? Azt lehet mondani, hogy az Istenbe vetett hit ima nélkül nem igazi Istenbe vetett hit. Az ember és Isten közötti normális kapcsolatnak az imára kell épülnie, és azt az imán keresztül kell fenntartani. Az ima az ember Istenbe vetett hitének a jele. Az, hogy valaki valóban imádkozik-e, az egyetlen feltétel annak vizsgálatára, hogy az illető Istennel való kapcsolata normális-e. Amíg valaki szívből jövő szavakat mond az imában, amíg tudja imában keresni az igazságot, addig elsajátíthatja a Szentlélek munkáját, és ez azt mutatja, hogy normális kapcsolatban van Istennel. Ha valaki ritkán imádkozik és nem képes szívből jövő szavakat mondani, ha állandóan őrizkedik Istentől, akkor ez azt mutatja, hogy nem normális az Istennel való kapcsolata. És ha valaki egyáltalán nem imádkozik, az azt mutatja, hogy nincs kapcsolata Istennel. Ha valaki jól és Isten szándékaival összhangban imádkozik, akkor képes lesz alávetni magát Neki, és ő lesz az, akit Isten szeret. Azok, akik gyakran őszintén imádkoznak, becsületes emberek, és egyszerű szeretet van bennük Isten iránt. Tehát mindazok, akik hisznek Istenben, de nem imádkoznak hozzá, nincsenek normális kapcsolatban Istennel. Mindannyian távol állnak Istentől, lázadók és ellenállnak neki. A legtöbb ember, aki nem imádkozik Istenhez, nem szereti vagy keresi az igazságot, és akik nem szeretik, illetve nem keresik az igazságot, nem tudnak őszintén imádkozni. Bármilyen nehézségeik is vannak, nem imádkoznak, és amikor imádkoznak, csak ki akarják használni Istent, hogy megszabaduljanak a nehézségeiktől és a szenvedésüktől. Nem törődnek Isten szándékaival, és nem keresik nehézségeikben az igazság azon aspektusait, amelyeket meg kellene érteniük, és amelyekbe bele kellene lépniük. Az ilyen emberek nem vágynak az igazságra, és nincs igazi hitük Istenben – lényegében álhívők. Istenben hívőként imádkoznod kell Istenhez, és mindenben az igazságot kell keresned. Bár nem biztos, hogy ima után azonnal úgy érzed, hogy a szíved felderült, vagy a gyakorlás útjára léptél, de várj Istenre, és amíg vársz, olvasd Isten szavait, és keresd az igazságot. Miközben eszed és iszod Isten szavait, vagy prédikációkat és beszédeket hallgatsz, koncentrálj arra, hogy a problémáidat belevidd az elmélkedésedbe és a keresésedbe. Ha gyakorlatiasan ilyen módon működsz együtt, előfordulhat, hogy a felismerés villámgyorsan eljut hozzád, amikor Isten szavain elmélkedsz, vagy prédikációkat és beszédeket hallgatsz. Vagy előfordulhat, hogy valamilyen problémával találkozol, amely inspirál, és pontosan arra a kérdésre találod meg a választ, amelyet meg akartál oldani. Hát nem Isten útmutatása és az Ő intézkedése ez? Tehát az Istenhez való őszinte imádkozás hatékony lehet, de ezt a hatást nem érheted el közvetlenül az ima után. Időbe telik, együttműködést és gyakorlást igényel. Nem lehet megmondani, hogy a Szentlélek mikor világosít meg téged és mikor adja meg a választ. Ez az igazság keresésének és megértésének folyamata, és azon út, amelyen az ember növekszik az életben. Bár sok éven át hittetek Istenben, azért még mindig meg kell tanulnotok újra imádkozni. Még mindig nem tudjátok, hogyan imádkozzatok, és ha problémával szembesültök, akkor vagy divatos szólásokat kiabáltok be csupán, és fogadalmakat tesztek, vagy panaszkodtok Istennek, és hangot adtok a sérelmeiteknek, elmondva, mennyire szenvedtek, vagy más módon racionalizáljátok és igazoljátok magatokat. Ezek azok a dolgok, amelyeket a szívetekben őrizgettek, és nem csoda, hogy ilyen lassan léptek be az igazságba. Mellékvágányra tértek. Nem tudjátok, hogyan törekedjetek az igazságra, és nehéz megmondani, hogy az ilyen Istenbe vetett hit elég lesz-e az üdvösség elnyeréséhez.