Az emberiség irányításának munkája három szakaszra oszlik, ami azt jelenti, hogy az emberiség megmentésének munkája is három szakaszra oszlik. Ez a három szakasz nem foglalja magában a világ teremtésének munkáját, hanem inkább a Törvény Korában, a Kegyelem Korában és a Királyság Korában végzett munka három szakaszát jelenti. A világ teremtésének munkája az egész emberiség megteremtésének munkája volt. Nem az emberiség megmentésének munkája volt, és nincs is köze az emberiség megmentésének munkájához, mert a világ megteremtésekor az emberiséget még nem rontotta meg a Sátán, így nem volt szükség az emberiség megmentésének munkájára. Az emberiség megmentésének munkája csak akkor kezdődött, amikor a Sátán megrontotta az emberiséget, így az emberiség irányításának munkája is csak akkor kezdődött, amikor az emberiség romlottá vált. Más szóval, az emberek Isten általi irányítása az emberiség megmentési munkájának eredményeként kezdődött, és nem a világ teremtésének munkájából eredt. Az emberiség irányításának munkája csak azután jött létre, hogy az emberiségnek romlott beállítottsága lett, így az emberiség irányításának munkája három részt foglal magában, nem pedig négy szakaszt vagy négy kort. Csak így hivatkozhatunk helyesen az emberiség Isten általi irányítására. Amikor az utolsó kor lezárul, az emberiség irányításának munkája teljesen befejeződik. Az irányítás munkájának befejezése azt jelenti, hogy az egész emberiség megmentésének munkája teljesen véget ér, és ez a szakasz innentől lezárul az emberiség számára. Az egész emberiség megmentésének munkája nélkül nem létezne az emberiség irányításának munkája, és nem létezne a munka három szakasza sem. Éppen az emberiség romlottsága miatt, és mert az emberiségnek sürgősen szüksége volt az üdvösségre, Jahve befejezte a világ teremtését, és megkezdte a Törvény Korának munkáját. Csak ekkor kezdődött az emberiség irányításának munkája, ami azt jelenti, hogy csak ekkor kezdődött az emberiség megmentésének munkája. Az „emberiség irányítása” nem az újonnan teremtett emberiség földi életének irányítását jelenti (vagyis a még meg nem rontott emberiségét). Sokkal inkább a Sátán által megrontott emberiség megmentését jelenti, vagyis ennek a megrontott emberiségnek az átalakítását. Ezt jelenti az „emberiség irányítása”. Az emberiség megmentésének munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, és így az emberiség irányításának munkája sem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, hanem csak a világ teremtésétől elkülönülő három munkafázist foglalja magában. Ahhoz, hogy megértsük az emberiség irányításának munkáját, tisztában kell lennünk a munka három szakaszának történelmével – ez az, amivel mindenkinek tisztában kell lennie ahhoz, hogy megmeneküljön. Teremtett lényekként fel kell ismernetek, hogy az embert Isten teremtette, és fel kell ismernetek az emberiség romlottságának forrását, sőt, az ember megszabadításának folyamatát is. Ha csak azt tudjátok, hogyan kell a doktrína szerint cselekedni, hogy elnyerjétek Isten kegyét, de fogalmatok sincs arról, hogyan menti meg Isten az emberiséget, vagy sejtelmetek sincs az emberiség romlottságának forrásáról, akkor ez az, ami teremtett lényként hiányzik belőletek. Nem szabad megelégedned azzal, hogy csak azokat az igazságokat érted, amelyeket át lehet ültetni a gyakorlatba, miközben Isten irányítási munkájának tágabb körét nem ismered – ha ez a helyzet, akkor túlságosan dogmatikus vagy. A munka három szakasza az ember Isten általi irányításának belső története, az egész világ evangéliumának megjelenése, az emberiség legnagyobb misztériuma, és egyben az evangélium terjesztésének alapja. Ha csak az egyszerű igazságok megértésére összpontosítasz, amelyek a te életedre vonatkoznak, és semmit sem tudsz erről, minden misztérium és látomás közül a legnagyobbról, akkor az életed vajon nem egy hibás termékhez hasonlít, amely semmire sem jó, csak arra, hogy nézzék?

Ha az ember csak a gyakorlatra koncentrál, és Isten munkáját, illetve azt, amit az embernek tudnia kellene, másodlagosnak tekinti, akkor vajon amit megnyer a réven, nem veszíti el a vámon? Amit tudnod kell, azt tudnod kell; amit át kell ültetned a gyakorlatba, azt át kell ültetned. Csak akkor leszel olyasvalaki, aki tudja, hogyan kell az igazságra törekedni. Ha eljön a nap, amikor hirdetned kell az evangéliumot, és csak azt tudod mondani, hogy Isten nagy és igazságos Isten, hogy Ő a legfőbb Isten, olyan Isten, akihez egyetlen nagy ember sem hasonlítható, továbbá hogy Ő olyan Isten, aki fölött nem áll senki... ha csak ezeket a lényegtelen és felszínes szavakat tudod mondani, és teljesen alkalmatlan vagy arra, hogy olyan szavakat mondj, amelyek döntő fontosságúak és lényegesek; ha semmit sem tudsz mondani Isten megismeréséről vagy Isten munkájáról, ráadásul nem tudod megmagyarázni az igazságot, vagy megadni azt, ami az emberből hiányzik, akkor olyasvalaki, mint te, képtelen jól ellátni a feladatát. Isten mellett tanúságot tenni és a királyság evangéliumát terjeszteni nem egyszerű dolog. Először is fel kell szerelkezned az igazsággal és a látomásokkal, amelyeket meg kell érteni. Amikor tisztában vagy Isten munkája különböző aspektusainak látomásaival és igazságával, a szívedben pedig megismered Isten munkáját, és függetlenül attól, hogy Isten mit tesz – legyen az igazságos ítélet vagy az ember finomítása –, alapként rendelkezel a legnagyobb látomással, és rendelkezel a megfelelő igazsággal, melyet a gyakorlatba ültethetsz, akkor képes leszel Istent a végsőkig követni. Tudnod kell, hogy függetlenül attól, hogy milyen munkát végez, Isten munkájának célja nem változik, munkájának központja nem változik, és az emberrel szembeni szándékai nem változnak. Bármilyen szigorúak is a szavai, bármilyen kedvezőtlen is a környezet, az Ő munkájának alapelvei nem változnak, és az Ő szándéka, hogy megmentse az embert, nem változik. Feltéve, hogy ez nem az ember sorsának vagy az ember rendeltetési helyének kinyilatkoztatására irányuló munka, és nem a végső szakasz munkája, illetve nem az Isten egész irányítási tervének véget vető munka, továbbá feltéve, hogy ez az ember megmunkálásának ideje alatt történik, akkor az Ő munkájának középpontja nem fog változni. Mindig is az emberiség üdvössége lesz. Ez kell, hogy legyen az Istenbe vetett hitetek alapja. A munka három szakaszának célja az egész emberiség üdvössége – ez az ember teljes kiszabadítását jelenti a Sátán hatalmából. Bár a munka mindhárom szakaszának más-más célja és jelentősége van, mindegyik az emberiség megmentésére irányuló munka része, és mindegyik az üdvösség különféle munkája az emberiség igényei szerint. Ha már tisztában vagy a munka e három szakaszának céljával, akkor tisztában leszel azzal is, hogyan értékeld a munka minden egyes szakaszának jelentőségét, és felismered, miként kell cselekedned, hogy eleget tégy Isten szándékainak. Ha el tudsz jutni erre a pontra, akkor ez – vagyis minden látomások közül a legnagyobb – válik az Istenbe vetett hited alapjává. Nemcsak könnyű gyakorlási módokat vagy mély igazságokat kell keresned, hanem kombinálnod kell a látomásokat a gyakorlattal, hogy gyakorlatba ültethető igazságok és látomásokon alapuló tudás egyaránt létezzen. Csak ekkor leszel olyasvalaki, aki átfogóan törekszik az igazságra.

A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó szándékait sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése. Azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és elveivel, és azok, akik mereven ragaszkodnak pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt doktrínához, olyan emberek, akik Istent a doktrínára korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos és bizonytalan. Az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben könnyen doktrínává válik a munkának ez az egyetlen szakasza, és valószínűvé válik, hogy az ember rögzített szabályokat állít fel Istenről, és Isten természetének ezt az egyetlen részét Isten egész természetének ábrázolásaként alkalmazza. Továbbá, az ember képzelete nagyban belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és soha nem változik. Csak azok ismerhetik Istent teljes mértékben és pontosan, akik ismerik és értékelik a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberekért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan kevés, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember bizonyos keretek közé szorítja Istent? Vajon nem azért ellenkeznek sokan Istennel és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert csak egy csöppnyi ismerettel és doktrínával rendelkeznek, amellyel a Szentlélek munkáját mérni tudják? Bár az ilyen emberek tapasztalatai felszínesek, természetüknél fogva arrogánsak és elnézőek, és megvetéssel tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek fegyelmezéseit, ráadásul a Szentlélek munkájának „alátámasztására” régi, elcsépelt érveiket használják. Ők meg is játsszák magukat, és teljesen meg vannak győződve saját műveltségükről és tanultságukról, valamint arról is meg vannak győződve, hogy képesek beutazni a világot. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek visszautasít, és nem őket veti-e majd ki az új kor? Hát nem tudatlan és alulinformált gazemberek azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan szembeszállnak vele, akik csupán azt próbálják megmutatni, hogy milyen zseniálisak? A Biblia csekély ismeretével próbálnak a világ „akadémiáján” randalírozni; felszínes doktrínával tanítva az embereket próbálják visszájára fordítani a Szentlélek munkáját, és igyekeznek azt a saját gondolatmenetük körül forgatni. Amilyen rövidlátóak, megpróbálják egyetlen pillantással szemügyre venni Isten 6000 éves munkáját. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó józan eszük! Valójában minél jobban ismerik az emberek Istent, annál kevésbé ítélkezőek az Ő munkáját illetően. Ráadásul csak egy keveset beszélnek Isten mai munkáját érintő tudásukról, viszont nem ítélkeznek elhamarkodottan. Minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál arrogánsabbak és önhittebbek, és annál féktelenebbül hirdetik Isten lényét – ám csak elméletről beszélnek, és nem kínálnak valódi bizonyítékot. Az ilyen emberek semmiféle értékkel nem bírnak. Akik a Szentlélek munkáját játéknak tekintik, azok könnyelműek! Akik nem óvatosak, amikor a Szentlélek új munkájával találkoznak, akik összevissza beszélnek, elhamarkodottan ítélkeznek, akik szabad utat engednek indulataiknak, hogy tagadják a Szentlélek munkájának helyességét, és akik sértegetik és káromolják is azt – az ilyen tiszteletlen emberek vajon nem tudatlanok a Szentlélek munkáját illetően? Vajon ők nem nagyon arrogáns emberek, akik eredendően büszkék és irányíthatatlanok? Még ha el is jön a nap, amikor az ilyen emberek elfogadják a Szentlélek új munkáját, Isten akkor sem fogja megtűrni őket. Nemcsak lenézik azokat, akik Istenért dolgoznak, hanem magát Istent is káromolják. Az ilyen reménytelen embereknek sem ebben a korban, sem az eljövendő korban nem lesz megbocsátás, és örökké a pokolban enyésznek el! Az ilyen tiszteletlen, engedékeny emberek úgy tesznek, mintha hinnének Istenben, és minél inkább ilyenek az emberek, annál hajlamosabbak arra, hogy megsértsék Isten adminisztratív rendeleteit. Vajon mindazon arrogáns emberek, akik eredendően zabolátlanok, és akik soha senkinek nem engedelmeskedtek, nem mind ezen az úton járnak? Nem ellenkeznek nap mint nap Istennel, aki mindig új és soha nem régi? Ma meg kellene értenetek, miért kell ismernetek Isten munkája három szakaszának fontosságát. A szavak, amelyeket mondok, hasznotokra válnak, és nem csak üres beszéd. Ha egyszerűen csak úgy olvassátok őket, mintha virágokat csodálnátok, miközben lóháton galoppoztok, vajon nem lesz hiábavaló minden kemény munkám? Mindannyiótoknak ismernie kell a saját természetét. A legtöbben ügyesek vagytok az érvelésben; az elméleti kérdésekre adott válaszok esetében pörög a nyelvetek, de a lényeget érintő kérdésekre nem tudtok mit mondani. Még ma is könnyelmű beszélgetésekbe bocsátkoztok, képtelenek vagytok megváltoztatni régi beállítottságotokat, és legtöbbeteknek esze ágában sincs változtatni azon, ahogyan a magasabb igazság elérésére törekedtek, ehelyett csak félszívvel éltek. Hogyan képesek az ilyen emberek Istent a végsőkig követni? Még ha el is juttok az út végéig, mi hasznotok lesz belőle? Jobb, ha megváltoztatjátok az elképzeléseiteket, mielőtt túl késő lenne, vagy úgy, hogy valóban törekedtek, vagy pedig korán visszavonultok. Az idő előrehaladtával ingyenélő parazitává váltok – hajlandóak vagytok ilyen aljas és alantas szerepet játszani?

A munka három szakasza Isten egész munkájának feljegyzése; az emberiség Isten általi üdvözítésének feljegyzése, és nem képzelt dolgok. Ha valóban Isten teljes természetének megismerésére törekedtek, akkor ismernetek kell az Isten által végzett munka három szakaszát, továbbá nem szabad kihagynotok egyetlen szakaszt sem. Ez a minimum, amit el kell érniük azoknak, akik Isten megismerésére törekednek. Az ember maga nem képes Isten valódi megismerésére. Ez nem olyasmi, amit az ember saját maga el tud képzelni, és nem is a Szentlélek különleges kegyének következménye, amelyet egyetlen embernek adományoz. Ez inkább olyan tudás, amely azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkáját, és olyan tudás Istenről, amely csak azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkájának tényeit. Az ilyen tudást nem lehet könnyen megszerezni, és nem is lehet megtanítani. Teljes mértékben személyes tapasztalathoz kapcsolódik. A munka e három szakaszának középpontjában az emberiség Isten általi megmentése áll, de az üdvösség munkáján belül számos munkamódszer és eszköz szerepel, amelyekkel Isten természete kifejeződik. Az ember számára ezt a legnehezebb azonosítani, és ezt a legnehezebb megérteni. A korok szétválasztása, az Isten munkájában bekövetkező változások, a munka helyének változása, a munka befogadójának változása és így tovább – ezek mind benne foglaltatnak a munka három szakaszában. Különösen a Szentlélek munkamódszerének eltérése, valamint az Isten természetében, képmásában, nevében, identitásában és egyebekben bekövetkező változások mind a munka három szakaszához tartoznak. Egy munkafázis csak egy részt képviselhet, és egy bizonyos hatókörre korlátozódik. Nem foglalja magában a korok szétválasztását, vagy az Isten munkájában bekövetkező változásokat, még kevésbé a többi aspektust. Ez egy nyilvánvaló tény. A munka három szakasza Isten munkájának a teljessége az emberiség megmentésében. Az embernek ismernie kell Isten munkáját és Isten természetét az üdvösség munkájában; e tény nélkül az Istenről való tudásod csak üres szavakból áll, nem több, mint nagyképű dogmatizálás. Az ilyen tudás nem tudja sem meggyőzni, sem meghódítani az embert; ellentétben áll a valósággal, és nem az igazság. Lehet, hogy nagyon bőséges és kellemes a fülnek, de ha ellentétben áll Isten eredendő természetével, akkor Isten nem fog megkímélni téged. Nemcsak, hogy nem fogja dicsérni a tudásodat, hanem még megtorlást is alkalmaz rajtad, mert bűnös vagy, aki káromolta Őt. Az Istenről való tudás szavait nem mondják ki könnyedén. Lehetsz beszédes és ékesszóló, és bár szavaid olyan leleményesek, hogy el tudod adni a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének, mégsem vagy a helyzet magaslatán, amikor Isten ismeretéről kell beszélned. Isten nem olyasvalaki, akit meggondolatlanul megítélhetsz, akit lazán dicsérhetsz, vagy akit nemtörődöm módon ócsárolhatsz. Bárkit és mindenkit dicsérsz, mégis nehezen találod a megfelelő szavakat Isten páratlan kegyelmének leírására – erre minden vesztes rájön. Bár a nyelvnek sok mestere van, akik képesek leírni Istent, az általuk leírtak pontossága csak egy százada annak az igazságnak, amit az Istenhez tartozó emberek mondanak, azok, akik bár csak korlátozott szókincs birtokában vannak, de gazdag tapasztalatokra támaszkodhatnak. Így látható, hogy az Istenről való tudás a pontosságban és a gyakorlatiasságban rejlik, nem pedig a szavak ügyes használatában vagy a gazdag szókincsben, és hogy az ember tudása és az Istenről való tudás teljesen független egymástól. Az Istenről való tudás tanulsága magasabb rendű, mint az emberiség bármelyik természettudománya. Olyan lecke, amelyet csak rendkívül kisszámú, Isten megismerésére törekvő ember érhet el, és nem érheti el akármilyen tehetséges ember. Tehát nem szabad úgy tekintenetek Isten megismerésére és az igazság keresésére, mintha ezek olyan dolgok lennének, amelyeket egy egyszerű gyermek is elérhet. Lehet, hogy teljesen sikeres voltál a családi életedben, a karrieredben, vagy a házasságodban, de amikor az igazságról és az Isten megismerésének leckéjéről van szó, semmit sem tudsz felmutatni, és semmit sem értél el. Az igazság gyakorlatba ültetése, mondhatjuk, nagy nehézséget jelent számotokra, és Isten megismerése még nagyobb probléma. Ez a ti nehézségetek, és ezzel a nehézséggel néz szembe az egész emberiség is. Azok között, akik elértek némi eredményt Isten megismerésében, szinte senki sincs, aki megfelelne az elvárásnak. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ismerni Istent, vagy hogy miért szükséges megismerni Istent, vagy hogy milyen szintet kell elérnie ahhoz, hogy megismerje Istent. Ez az, ami annyira zavarba ejtő az emberiség számára, és egész egyszerűen ez a legnagyobb rejtély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie – senki sem képes megválaszolni ezt a kérdést, és senki sem hajlandó megválaszolni ezt a kérdést, mert a mai napig senki sem volt sikeres az emberek közül e munka vizsgálatában. Talán amikor a munka három szakaszának rejtélyét megismeri az emberiség, azt követően megjelenik egy csoport tehetséges ember, akik ismerik Istent. Természetesen remélem, hogy ez így lesz, ezenfelül folyamatban van e munka végrehajtása, és remélem, hogy a közeljövőben több ilyen tehetséges ember megjelenését látom majd. Ők lesznek azok, akik tanúságot tesznek e munka három szakaszának tényéről, és természetesen ők lesznek az elsők, akik tanúságot tesznek e munka három szakasza mellett. De semmi sem lenne szomorúbb és sajnálatosabb, mint ha az ilyen tehetséges emberek nem bukkannának fel azon a napon, amikor Isten munkája véget ér, vagy ha csak egy-két ilyen ember lenne, akik személyesen elfogadták, hogy a megtestesült Isten tökéletessé tette őket. Ez azonban csak a legrosszabb forgatókönyv. Bármi legyen is a helyzet, még mindig remélem, hogy azok, akik valóban törekednek, elnyerhetik ezt az áldást. Az idők kezdete óta soha nem volt még ilyen munka; ilyen vállalkozásra még nem került sor az emberi fejlődés történetében. Ha valóban az elsők közé tudsz kerülni, akik ismerik Istent, vajon nem az lenne a legnagyobb megtiszteltetés minden teremtett lény között? Van-e az emberiség között olyan teremtett lény, akit Isten jobban dicsérne? Az ilyen munkát nem könnyű teljesíteni, de végül mégis meglesz a jutalma. Nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül mindazok, akik képesek Isten ismeretének elérésére, végül részesülnek Isten legnagyobb megtiszteltetésében, és egyedül ők lesznek azok, akik Isten tekintélyével rendelkeznek. Ez a ma munkája, és ez a jövő munkája is; ez a 6000 éves munka során elvégzendő utolsó és legmagasabb rendű munka, és ez egy olyan munkamódszer, amely az ember minden kategóriáját feltárja. Az embereket Isten megismerésére sarkalló munka révén feltárulnak az ember különböző rangjai: azok, akik ismerik Istent, alkalmasak Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására, míg azok, akik nem ismerik Istent, alkalmatlanok Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására. Akik ismerik Istent, azok Isten bizalmasai, akik pedig nem ismerik Istent, azokat nem lehet Isten bizalmasainak nevezni; Isten bizalmasai megkaphatják Isten bármely áldását, de akik nem az Ő bizalmasai, azok nem érdemlik meg az Ő munkáját. Legyen szó akár megpróbáltatásokról, finomításról vagy ítéletről, mindezek a dolgok azt szolgálják, hogy az ember végül elérje Isten megismerését, és így az ember alávethesse magát Istennek. Ez az egyetlen olyan hatás, amelyet végül is el lehet érni. A munka három szakaszából semmi sincs elrejtve, és ez előnyös az Isten ember általi megismerésének szempontjából, és segíti az embert Isten teljesebb és alaposabb megismerésében. Mindez a munka az ember javára válik.