Most van az idő, amikor Lelkem hatalmas munkát végez, és az idő, amikor megkezdem munkámat a pogány népek között. Mi több, most van az idő, amikor az összes teremtményt osztályozom, mindegyiket a megfelelő csoportba helyezve, hogy munkám gyorsabban és hatékonyabban haladhasson előre. És így, amit tőled kérek, még mindig az, hogy teljes lényedet ajánld fel az Én összes munkámnak, továbbá, hogy világosan felismerd és megbizonyosodj mindarról a munkáról, amit benned végeztem, és minden erődet tedd az Én munkámba, hogy az még eredményesebb lehessen. Ez az, amit meg kell értened. Hagyj fel a magatok közti harccal, azzal, hogy visszautat vagy testi kényelmet keress, ami késleltetné a munkámat, ahogyan a te csodás jövődet is. Nemhogy nem óv meg, de ha így teszel, pusztulást hoz rád. Botorság lenne részedről, nemde? Az, amit ma mohón élvezel, pontosan az a dolog, ami tönkreteszi a jövődet, miközben a ma elszenvedett fájdalom épp az, ami megvédelmez téged. Világosan látnod kell ezeket a dolgokat, hogy ne ess olyan kísértések áldozatául, amelyekből csak nehezen szabadíthatod ki magad, és hogy elkerüld, hogy a sűrű ködben tévelyegj, nem találva a napot. Amikor a sűrű köd felszáll, a nagy nap ítélete közepette találod magad. Addigra az Én napom közeledőben lesz az emberiséghez. Hogyan menekülsz meg az ítéletemtől? Hogyan leszel képes elviselni a nap égető forróságát? Amikor Én az embernek adományozom a bőségemet, az nem öleli a keblére, hanem félresöpri oda, ahol senki sem veszi majd észre. Amikor az Én napom leszáll az emberre, ő nem lesz többé képes felfedezni a bőségemet, vagy rátalálni az igazság keserű szavaira, amelyeket rég mondtam neki. Jajgatni és sírni fog, mert elvesztette a fény ragyogását, és sötétségbe süllyedt. Amit ma láttok, az csupán a szám éles kardja. Még nem láttátok a pálcát a kezemben, sem a lángot, amellyel embert égetek, és ezért vagytok még mindig gőgösek és gátlástalanok a jelenlétemben. Ezért harcoltok továbbra is Velem az Én otthonomban, emberi nyelvetekkel vitatva azt, amit a számmal szóltam. Az ember nem retteg Tőlem, és bár folyamatosan ellenségeskedésbe kerül Velem még ma is, továbbra sincs benne semmi félelem. A hamis lelkűek nyelve és fogazata van a szátokban. Szavaitok és tetteitek olyanok, mint a kígyóé, amely bűnre csábította Évát. Szemet szemért és fogat fogért követeltek egymástól, és a jelenlétemben küzdötök, hogy pozíciót, hírnevet és nyereséget szerezzetek magatoknak, csakhogy nem tudjátok, hogy titokban figyelem szavaitokat és tetteiteket. Mielőtt egyáltalán jelenlétembe kerülnétek, Én már kikutattam szívetek legmélyét. Az ember mindig el akar szökni markom szorításából, és ki akar térni figyelő szemeim elől, Én azonban sosem kerültem ki a szavait vagy tetteit. Sőt, ehelyett szándékosan engedem, hogy azok a szavak és tettek a szemem elé kerüljenek, hogy megbüntethessem az ember igazságtalanságát, és ítélkezhessem lázadó mivolta felett. Így az ember titkolt szavai és tettei mindig az Én ítélőszékem előtt maradnak, és ítéletem sosem hagyta el az embert, ugyanis lázadó mivolta túl sok. Az Én munkám, hogy elégessem és megtisztítsam az ember minden szavát és cselekedetét, amelyeket az Én Lelkem jelenlétében mondott és tett. Így, amikor elhagyom a földet, az emberek továbbra is hűségesek maradnak Hozzám, és úgy fognak tovább szolgálni Engem, ahogyan szent szolgáim teszik a munkámban, lehetővé téve, hogy földi munkám mindaddig folytatódjon, amíg be nem teljesedik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az evangélium terjesztésének munkája egyben az ember megmentésének munkája is)