Mi a természete annak a problémának, amikor valaki megmásítja Isten szavait? Ha megváltoztatod Isten szavait és megmásítod az Ő beszédét, az a legsúlyosabb szembeszegülésnek minősül Istennel szemben és istenkáromlásnak. Csak a Sátán fajtájából valók képesek efféle gonosz cselekedetre, és ők ugyanolyanok, mint az arkangyal. Az arkangyal ezt mondta: „Isten! Te meg tudod teremteni a mennyet és a földet és minden dolgot, és jeleket és csodákat tudsz tenni – erre én is képes vagyok. Te felemelkedtél a trónra, és én is így fogok tenni. Te uralkodsz minden nemzet felett, és én is ezt teszem. Te megteremtetted az embereket, én pedig irányítom őket!” Ilyen arrogáns az arkangyal; de értelemmel egyáltalán nem bír. Isten szavainak a megmásítása az arkangyaléval megegyező természetű dolog, vagyis az Istennel való nyílt szembeszegülés és az Isten elleni káromlás megnyilvánulása. Leginkább az Isten szavait megmásító emberek szegülnek szembe Vele, és közvetlenül megsértik az Ő természetét. Isten senkit nem gyűlöl jobban, mint azokat, akik megmásítják a szavait. Elmondható, hogy Isten szavainak a megmásítása káromlás Istennel és a Szentlélekkel szemben, és megbocsáthatatlan bűn. Az Isten szavait megmásító emberek mellett valami más is sérti Isten természetét, éspedig az, amikor az emberek veszik a bátorságot, hogy lazán változtassanak a munkarenden, majd azokat adják tovább a gyülekezetnek, hogy félrevezessék Isten választottait, félbeszakítva és megzavarva ezzel a gyülekezet munkáját. Ez is az Istennel való nyílt szembeszegülés egyik megnyilvánulása, és olyasvalami, ami sérti Isten természetét. Némelyeknek egyáltalán nincs istenfélő szívük. Úgy hiszik, hogy a munkarend emberek által megírt, emberektől eredő dolog, és ha nem egyezik meg az elképzeléseikkel, tetszésük szerint változtatnak rajta. Tudjátok-e, hogy ez Isten mely adminisztratív rendeleteit sérti? (7. „A munkában és a gyülekezetet érintő dolgokban, azon kívül, hogy aláveted magad Istennek, mindenben annak az embernek az utasításait kövesd, akit a Szentlélek használ. A legkisebb kihágás is elfogadhatatlan. Engedelmeskedj teljes mértékben, és ne elemezd, hogy mi jó vagy rossz; ami jó vagy rossz, annak semmi köze hozzád. Egyedül a teljes alávetettséggel kell törődnöd” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában).) Az adminisztratív rendeleteket sértő dolgok Isten természetét sértő dolgok. Nem vagy képes ezt tisztán látni? Egyesek rendkívül könnyelműen viszonyulnak a Fennvaló munkarendjéhez. A következőt hiszik: „A fennvaló elkészíti a munkarendet, mi pedig elvégezzük a munkát a gyülekezetben. Bizonyos szavakat és ügyeket rugalmasan is meg lehet valósítani. Rajtunk áll, hogy konkrétan miként legyenek elvégezve. A fennvaló csak beszél és elkészíti a munkarendeket; mi vagyunk azok, akik a gyakorlatban cselekszünk. Miután tehát a fennvaló átadja nekünk a munkát, úgy végezhetjük el, ahogy nekünk tetszik. Mindegy, miként készül el, jó úgy. Senkinek sincs joga beleszólni.” A következő alapelvek szerint cselekednek: Amit jónak tartanak, arra hallgatnak, és amit rossznak tartanak, azt figyelmen kívül hagyják; a hiedelmeiket tekintik az igazságnak és az alapelveknek, mindennek ellene állnak, ami nem egyezik meg az akaratukkal, és rendkívül ellenségesek az irányodban azokat a dolgokat illetően. Amikor a Fennvaló szavai nem egyeznek meg az akaratukkal, egyszerűen megváltoztatják azokat és csak azután adják tovább, ha már egyet tudnak érteni velük. Nem engedik, hogy az egyetértésük nélkül legyenek továbbadva. Miközben más területeken változtatás nélkül kerül továbbadásra a Fennvaló munkarendje, ezek az emberek a munkarend módosított változatát adják tovább a felügyeletük alá tartozó gyülekezeteknek. Az ilyen emberek folyton a partvonalra szeretnék állítani Istent; mindenáron azt akarják elérni, hogy mindenki bennük higgyen, kövesse őket és alávesse magát nekik. Úgy vélekednek, hogy Isten bizonyos területeken nem ér fel velük – nekik maguknak kell Istenné lenniük, a többieknek pedig hinniük kell bennük. Ez ennek a viselkedésnek a természete. Ha ezt értitek, még mindig sírnátok, amikor elbocsátják őket? Még mindig sajnálatot éreznétek irántuk? Még mindig ezt gondolnátok: „Helytelenül cselekedett a fennvaló. Igazságtalanul bánnak az emberekkel. Hogyan bocsáthattak el egy ilyen igyekvő embert?” Akik ezt mondják, nem látnak tisztán. Kinek az érdekében igyekeznek ezek az emberek? Isten érdekében? A gyülekezeti munka érdekében? Azért igyekeznek annyira, hogy megerősítsék a státuszukat; azért dolgoznak keményen, hogy független királyságokat alapítsanak. Istent szolgálják ezek az emberek? A kötelességeiket teszik? Hűségesek Istenhez és alávetettek Neki? Pusztán a Sátán inasai, és az ördög uralkodik, amikor munkálkodnak. Ártanak Isten irányítási tervének, és megzavarják Isten munkáját. Valódi antikrisztusok! Némelyek ezt mondják: „Nézzétek, milyen keményen dolgoznak! Igen sok erőfeszítésbe telik azt a sok mindent leírni és továbbadni a gyülekezeteknek.” Akkor hadd kérdezzek tőletek valamit: vajon épülésükre szolgál az embereknek mindaz, amit ezek leírnak? Pontosan milyen célt akarnak elérni? Van tisztánlátásod ezekben a dolgokban? Milyen következményekkel fog járni, ha félrevezetnek téged? Elgondolkodtál már ezen? Vannak, akik szánalmat éreznek az ilyen emberek iránt, és ezt mondják: „Olyan keményen dolgoznak, és nem könnyű leírni azt a sok dolgot, ezért Isten házának meg kellene bocsátania nekik, ha bármiféle eltérés vagy torzulás csúszik abba, amit leírtak.” Mi a probléma azzal, hogy ezt mondják? Valóban elnyerheti valaki Isten helyeslését mindössze azzal, hogy keményen dolgozik? Kinek az érdekében dolgoznak keményen ezek az emberek? Ha nem azért dolgoznak keményen, hogy eleget tegyenek és dicsőséget szerezzenek Istennek, hanem inkább azért, hogy státuszt nyerjenek, akkor – bármennyire keményen dolgoznak is – van-e bármi jelentősége vagy értéke? Önző, alantas, gonosz és szégyentelen az efféle igyekezet! Milyen következményekkel fog járni, ha nem bocsátanak el egy ilyen antikrisztust? Az emberek tetszésük szerint megzavarják az egyház munkáját, Isten ellenfeleivé válnak, és közben észre sem veszik. Ez vajon nem Isten munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Ha keményen dolgoznak a saját céljaik elérése érdekében, az vajon feljogosítja őket arra, hogy szembeszegüljenek Istennel? Vajon akkor mindjárt szembe kell szegülniük Vele és lázadniuk kell Ellene? Önkényesen és vakmerőn kell viselkedniük, és megtagadniuk, hogy alávessék magukat Neki? Egyszerűen azt tehetik, amit akarnak? Azok, akik nincsenek az igazság birtokában, akik nem vetik alá magukat Istennek, és csupán vakon akarnak cselekedni, észszerűnek és helyesnek gondolva mindent, amit tesznek, hamisítatlan ördögök és a Sátán inasai, akik azért jöttek, hogy félbeszakítsák és megzavarják az egyház munkáját! Ha nemcsak, hogy felismerni nem tudod az ilyen embereket, de még együtt is érzel velük, könnyeket hullatsz értük és a védelmükre kelsz, akkor te is egy semmirekellő, zavaros és buta ember vagy. Talán még mindig ezt gondolod: „A fennvaló nincs tekintettel annak az embernek az érzéseire. Az az ember nagyon keményen dolgozott, és a fennvaló mégis egyszerűen eltávolította.” Ha ezt mondod, akkor te is a Sátán inasa és az ördögtől való vagy. Sokan vannak, akik sátáni filozófiák szerint élnek, és soha nem lepleznek le vagy jelentenek hamis tanítókat és antikrisztusokat, mígnem egy napon valami katasztrofális dolgot nem tesz egy antikrisztus, és akkor végre felismerik, hogy itt tényleg egy antikrisztussal volt dolguk, aki félrevezette az embereket. Egyeseknek még mindig elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és így gondolkodnak: „Isten mindenható, így a megtestesült Istennek tudnia kellene, hogy hány antikrisztus van az egyházban. Akkor hát van-e bármi szükség arra, hogy jelentsük őket?” Nem abszurd típusúak vajon, akik ezt mondják? Jelenleg Isten emberi mivoltban munkálkodik, és az Isten által használt ember egy normális emberi lény, így aztán, ha nem kerülne közvetlen kapcsolatba az egyház ügyeivel, hogyan tudhatna ezekről a dolgokról? Amikor antikrisztusokkal adódtak incidensek, sok esetben csak azt követően kerültek megoldásra a problémák, hogy bizonyos emberek bejelentették és leleplezték azokat, a Fennvaló pedig vizsgálatot rendelt el. Isten egyáltalán nem természetfeletti és rendkívül gyakorlati, miközben normális emberi mivoltban munkálkodik és vezeti az embereket, ugyanakkor legyőzi, megveri és megalázza a Sátánt. Egyedül ily módon tud kinyilatkoztatásra kerülni az Ő mindenhatósága és bölcsessége. Ennyire gyakorlati Isten munkája; azért rendezi el mindezeket az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy választottai tanulhassanak belőlük, tisztánlátásra juthassanak és bővíthessék az ismeretüket. Miután az Ő választottai tisztánlátásra jutottak, a hamis vezetők, antikrisztusok és gonosz emberek nem menekülhetnek „a törvény hosszú karja” elől. Isten a tényeket felhasználva fel fogja fedni őket és lehetővé teszi, hogy választottai mind tisztán lássanak és értsenek. Ugye milyen sok gonosz embert és antikrisztust fedtek fel és vetettek ki a múltban? Hát senki sem képes tisztán látni ezt a dolgot? Akkor túlságosan össze vagytok zavarodva!

Noha egyesek nem képesek megérteni Isten háza munkarendjének néhány részét, attól még alá tudják vetni magukat, ezt mondván: „Minden helyes és mindennek értelme van, amit Isten tesz. Ha nem értjük egészen a munkarendet, akkor először is alá kell vetnünk magunkat neki. Nem ítélkezhetünk Isten felett! Hallgatnunk kell a munkarendre még akkor is, ha nincs összhangban az elképzeléseinkkel, mivel emberek vagyunk, és ugyan mit képes meglátni az emberi elme? Egyszerűen csak alá kell vetnünk magunkat Isten rendeléseinek; eljön majd a nap, amikor megértjük azokat. És még ha azon a napon sem leszünk képesek teljesen érteni azokat, akkor is készségesen alá kell vetnünk magunkat. Emberek vagyunk, és alá kell vetnünk magunkat Istennek. Ez az, amit tennünk kell.” Egyes emberek azonban másmilyenek, és amikor látják Isten házának munkarendjét, először tanulmányozni kezdik azt, ezt mondván: „Ezt mondja isten, és ezek az ő követelményei. Az első tétel úgy tűnik, rendben van, de a második nem igazán megfelelő. Fogom és változtatok rajta!” Istenfélő szívük van-e az ilyen embereknek? Ha úgy változtatsz a munkarenden, ahogy neked tetszik, az milyen természetű probléma? Vajon nem Isten háza munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Vajon azok a dolgok, amelyeket birtokolsz, az igazság? Ha valóban birtokában vagy az igazságnak, akkor miért nem juttatod kifejezésre? Miért változtatod meg Isten szavait? Milyen beállítottságot fedsz fel azzal, hogy így teszel? Egy arrogáns és önelégült beállítottságot, amely senkinek sem engedelmeskedik. Ha veszed a bátorságod, hogy kedvedre válogass Isten rendelései között, akkor súlyos probléma van a gondolkodásmódoddal és a beállítottságoddal. Isten választottainak fel kell tudniuk ismerni az ilyen embereket. Először is, az ilyen emberek nem tudnak beszélgetni az igazságról a problémák megoldása érdekében, ugyanakkor azt hiszik, hogy értik az igazságot, és senkinek sem engedelmeskednek. Másodszor, ha elképzeléseik vannak a munkarendről, nem említik meg azokat Isten házának, hanem ehelyett csak úgy terjesztik őket mindenütt. Harmadszor, ha Istenről és Isten háza munkájáról vannak elképzeléseik, nemcsak hogy nem oldják meg azokat, hanem még Isten választottait is arra ösztönzik, hogy alakítsanak ki elképzeléseket Vele kapcsolatban, s hogy keljenek fel és harcoljanak Ellene, hátha rákényszeríthetik Őt arra, hogy a vágyaik szerint cselekedjék, és végül alávesse Magát. E három magatartásforma alapján bizonyosan megmondható, hogy mifélék is ezek az emberek. Olyan emberek vajon, akik keresik az igazságot és alávetik magukat Istennek? Egyáltalán nem. A legkevésbé sem keresik az igazságot, s azonkívül elégedetlenek Istennel. Elképzeléseik vannak Istenről, és terjesztik ezeket az elképzeléseket, minek hatására mindenki elképzeléseket alakít ki magában Vele kapcsolatban, és felkel, hogy harcoljon Ellene és szembeszegüljön Vele. Ennek alapján az ilyen emberek teljes mértékben valódi antikrisztusokként jellemezhetők. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? Vajon szeretettel segíteni kell rajtuk? Ez nem használ, mivel nem fogadják el az igazságot. Mi a helyzet a megmetszésükkel? Ez is hasztalan, mivel nem fogadják el az igazságot. Ha az Istenben hívők nem tudják elfogadni az igazságot, az súlyos probléma és borzasztó dolog! Ha túlságosan leegyszerűsítve nézed ezt a dolgot, és azt hiszed, nem nagy ügy, akkor eljön a nap, amikor meg fogod sérteni Istent. Láttam már ilyen embereket, és bár eddig még nem lettek kitakarítva, valójában már döntöttek a sorsukról: ki lesznek rekesztve.

Az Istenben hívőknek Istent félő szívük kell, hogy legyen, ez a legkevesebb. És mit jelent félni Istent? Az embereknek félniük kell Istentől, mindent óvatosan és körültekintően kell tenniük, hagyniuk kell maguknak némi mozgásteret, és nem tehetik egyszerűen azt, amit akarnak. Amikor például Isten háza elbocsát néhány hamis vezetőt, némelyek ezt mondják: „Nem vagyok biztos ebben a dologban. Nem tudjuk pontosan, hogy mit tettek, és még ha tudnánk is, nem érthetnénk meg alaposan azoknak a dolgoknak a természetét, amiket megtettek. Minden, amit Isten tesz, helyes, és mindig el fog jönni az a nap, amikor Ő mindent világossá tesz és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a szándékát.” Ha nem érted, miért cselekszik így Isten háza, de attól még alá tudod vetni magad, akkor meglehetősen jámbor ember vagy, akiről elmondható, hogy valamennyire istenfélő a szíve. Ha nem érted, de ennek ellenére szembehelyezkedsz Istennel és megzavarod az egyház munkáját, az gondot jelent. Amikor az egyház hamis vezetőket bocsát el és antikrisztusokat zár ki, elszánt követőik némelyike előáll és a védelmükre kel, nyilvánosan elítélik Istent a történtek miatt, azt állítják Róla, hogy igazságtalan, és a Szentlélek kinyilatkoztatását kérik az üggyel kapcsolatban. Mindez nem számít az ilyen embereknek, még akkor sem, ha rendkívüli szolgálatot végeznek, amikor az evangéliumot terjesztik, és a kötelességeiket teszik. Egyetlen árulás örökre meg fogja határozni a sorsodat. Világosan kell látnod az árulás lényegét; ne gondold róla, hogy nem nagy ügy! Elmondható, hogy mindannyian ellene szegültetek már Istennek, hogy mindannyian követtetek már el vétkeket. Az ellenszegülésetek és vétkeitek természete azonban különböző. Az a dolog, amiről az imént beszéltem, nagyon súlyos természetű: Istennel szemben elkövetett nyilvános ítélkezésnek és ellenszegülésnek minősül. Egyesek szeretnek folyton irkálni dolgokat, például leveleket, amelyeket azután könnyedén körbeadogatnak a gyülekezetben. Ez vajon összhangban van az alapelvekkel? Igaz tanúságtételeket írnak le? Az élettapasztalatukat? Épülésére szolgálnak Isten választottainak? Mert ha nem, viszont ezek az emberek attól még lazán terjesztik azokat a gyülekezetben, akkor félrevezetik az embereket, eretnekségeket és megtévesztéseket hirdetnek, elferdítik a tényeket, összekeverik a jót a rosszal és egy rakás ostobaságot hordanak össze. Egyesek még saját könyvet is akarnak írni, majd elküldeni azt a gyülekezetnek és híressé válni. Hát nem tanultak az emberek eléggé Pál példájából? Még mindig könyvet akarsz írni – „celebönéletrajzot” és „Az igazság összefoglalását”. Nem szorult beléd semmi értelem! Ha képes vagy rá, írj le néhány tapasztalati tanúságtételt. Nem ért elég ítélet és szenvedés ebben a néhány évben, amióta hiszel Istenben? Még mindig nem látod világosan ezt a dolgot? Mit értenek meg az emberek? Az általad elmondott szavak és doktrínák még a saját problémáidat sem oldják meg, és mégis el akarod juttatni őket másokhoz is. Nincs semmi önismereted! Miért nyomtatja és küldi ki Isten háza egységes módon a könyveket? Azért, mert e könyvek többsége Isten szavaiból áll, a maradék pedig mind Isten választottainak igaz, tapasztalati tanúságtételéből. Ezek mind pozitív dolgok, amelyekre szüksége van Isten választott népének, vagyis azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon ad ki, mind szükségesek az egyház munkájához és Isten választott népének az életbe való belépéséhez. A dolgok ilyen módon történő intézése szintén a Szentlélek útmutatásából ered. Mindannyian értitek, hogy azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon kiad, rendkívül értékesek és szükségesek. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen előnyeitek származhatnak a prédikációk hallgatásából, ezért, ha fel tudjátok ismerni azokat a dolgokat, amelyeket a hamis tanítók és antikrisztusok terjesztenek, akkor igazán képesek lesztek felismerni a hamis tanítókat és antikrisztusokat. Ám a jelenlegi érettségetekkel csupán az Istenben való hittel kapcsolatos doktrínák sokaságát értitek, és az igazság még mindig nem világos a számotokra. Van néhány jelentős dolog, amit még mindig nem értetek teljesen, ami homályos és zavaros a számotokra, ezért még mindig nem vagytok birtokában egyetlen igazságvalóságnak sem, és még mindig nem láttok tisztán. Bárhogy viselkedjék vagy beszéljen is valaki a gyülekezetben, nem vagytok rá képesek, hogy világosan felismerjétek. Egyesek azt hiszik, hogy ha ékesszólón beszélnek, akkor tanúságot tehetnek Istenről, és hogy akik nem ékesszólóak, azok nem is képesek tapasztalati tanúságtételekről beszélni még akkor sem, ha van nekik. Igazuk van ebben? Súlyos tévedésben vannak; a tapasztalati bizonyságtétel gyakorlatias, bárhogy beszéljenek is róla, és ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, akkor nem lesz gyakorlatias, amit mond, bármilyen jól tud is beszélni doktrínákról. Miért van ez? A szavakról és doktrínákról való beszéd nem azt mutatja, hogy egy illető birtokában van-e az igazságvalóságnak; és ha ért is egy keveset az igazságból, ez a megértés még mindig eléggé sekélyes és korlátozott lesz, és egyáltalán nem fog tudni tapasztalati tanúságtételről írni. Ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, de mégis nagy merészen beszél szavakról és doktrínákról és oktat másokat, akkor képmutató farizeus lett belőle. Csupán hamis tanúságtételt tud kitalálni, hogy félrevezesse az embereket. Akik így tesznek, azokat meg fogja átkozni Isten. Az, hogy képes-e valaki igazi tanúságtételre vagy sem, nem az ékesszólásától függ. Nézzétek meg, mennyire volt Péternek tapasztalati tanúságtétele: hány levelet írt? Hány tanúságtevő cikket írt? Lehet, hogy csak néhányat, de Isten úgy ismerte el Pétert, mint aki a legjobban ismerte Őt, és mint olyasvalakit, aki igazán szerette Őt. Ha igazán van tapasztalati tanúságtételed, akkor bizonyosan megváltoztál, és sokkal jobb lett a magaviseleted. Nem fogod többé azokat a lelkesedésből fakadó dolgokat tenni – azokat a dolgokat, amelyeket jónak gondoltál. Amikor felismered, milyen jelentéktelen, gyönge és szánalomra méltó az ember, nem mersz majd önkényesen cselekedni, sem könyvet vagy önéletrajzot írni. Akik könyveket vagy önéletrajzokat szeretnének írni, vagy a maguk hírnevét akarják felépíteni, miközben úgy tesznek, mintha valamiféle hozzájárulást tennének, mind arrogáns, öntelt és ambiciózus emberek, akik túlértékelik a saját képességeiket, nem félik a szívükben Istent és szeretnek a maguk akaratát követve cselekedni. Azok az emberek, akik igazán törekednek az igazságra, mind arra összpontosítanak, hogy jól tegyék a kötelességeiket, megértsék az igazságot és az alapelveknek megfelelően cselekedjenek. Minden másnál jobb dolognak tartják, ha az ember jól teszi a kötelességeit, megváltoztatja a beállítottságát, belép az igazságvalóságba és igazi tapasztalati tanúságtételre tesz szert. Azok, akik képesek így törekedni, a legokosabb emberek, és ők rendelkeznek a legtöbb értelemmel.