Jószívűség

A következő megnyilvánulás a jószívűség. Ez a megnyilvánulás az emberi mivolt érdeme. Miután oly sokat beszélgettünk, végre elérkeztünk az emberi mivolt egy érdeméhez; az emberi mivoltnak igazán nincs sok érdeme. A jószívűség az emberi mivolt érdemének egyik fajtája. Mivel érdem, részletesen kell beszélnünk róla, ugyanis a legtöbb emberben nincsenek meg az emberi mivolt emberekben megtalálható kevés érdemének megnyilvánulásai. Nos, nézzük meg; hol rejlenek a jószívűség érdemei? (A jószívűség azt jelenti, hogy valaki viszonylag hiteles. Amikor dolgokat intéz, az a többiek számára viszonylag megnyugtató. Terhet visel, hogy jól kezelje a rábízott feladatokat.) (A jószívű embereknek viszonylag jó az erkölcsi magaviseletük, figyelembe vesznek másokat és belegondolják magukat mások helyébe.) Mások helyébe képzelni magát – ez nemes stílus! Ezek az emberek nemesek, ám a jószívűség olyan nemes vajon? (Nem.) A jószívűség csupán azt jelenti, hogy az illetőnek nem olyan bonyolultak a gondolatai; viszonylag egyszerű, nem alattomos; nagylelkű és nem durva másokkal szemben, és nem számol személyes nyereséggel és veszteséggel, amikor másokkal érintkezik. Valaki megsérti, és egy ideig háborog, de aztán erre gondol: „Felejtsd el”, és annyiban hagyja a dolgot. Valaki hosszú időn át tartozik neki, anélkül, hogy visszafizetné, ő pedig átgondolja: „Kínos lenne sürgetni, hogy fizessen. Emellett szorult helyzetben van, és nekem jobban ment akkor, mint neki. Kölcsönadtam és ennyi. Egyszerűen úgy veszem, hogy megsegítem a szegényeket.” Látod, viszonylag nagylelkűek és toleránsak a gondolatai. Amikor például mások félreértik, nem bánja és nem védi magát. Amikor mások megítélik és ostobának nevezik, nem törődik vele. Amikor a kötelességét végzi, nem érzi fárasztónak, és megtesz olyan dolgokat, amelyeket mások nem hajlandóak. Valaki gúnyolja és így szól: „Mindenki más pihen, akkor te miért dolgozol még mindig?” Ő így válaszol: „Mi a baj azzal, ha egy kicsit többet teszünk? Engem nem fáraszt ki. Vajon a munka tényleg el tud nyűni valakit? Ha mások nem csinálják meg, hagyjuk békén őket. Mivel én meg tudom csinálni, egyszerűen egy kicsit többet teszek.” Nem csinál felhajtást az ilyen ügyekből, és lépéseket tesz a munka elvégzése érdekében. Nem csinál felhajtást a nyereségekből és a veszteségekből, és a látszatból, illetve a státuszból sem csinál felhajtást. Még ha maga veszteségeket szenved is, nem említi. Amikor mások nehézségekkel találkoznak, ő kezdeményezi a segítséget. A segítségnyújtásában nincs saját szándék és cél, és ha mások viszonozni akarnak neki egy szívességet, úgy érzi, hogy egy kis segítség nem nagy ügy, olyasmi, amit meg kell tennie. Még ha mások nem is értékelik a segítségét, miután nyújtotta, nem csinál felhajtást az ilyen dolgokból. Amikor itt az ideje segíteni másoknak, ő így is segíteni fog. Sok az ilyen ember? (Nem sok.) Nem sok ilyen ember van. Bár jószívűek, vannak bizonyos határai a magaviseletüknek. Egyesek például mindig ki akarnak használni egy ilyen embert, hülyének akarják nézni. Miután kihasználták, szólnak pár kellemes szót, hogy kedveskedjenek neki, majd kis idő elteltével ismét kihasználják. Amikor a jószívű ember azt látja, hogy ennek nem lesz vége, nem csinál felhajtást, nem veszekszik vagy vitatkozik velük. A szíve mélyén tudja, hogy ezek nem jó emberek, és nem alkalmasak arra, hogy érintkezzen velük, ezért attól kezdve figyelmen kívül hagyja, ám nem ítéli meg őket a hátuk mögött. Ha valaki efféle emberről kérdezi, legfeljebb ennyit mond: „Az illető csak szeret egy kicsit kihasználni.” Nem túloz, és nem is ítéli meg az embereket hevességből; egyszerűen a tárgyról beszél. A jószívű emberek emberi mivolta valóban igen jó. Az az érdemük, hogy nem csinálnak túl nagy felhajtást a dolgokból. Akármit tesznek, nem hevesség, érzelmek vagy érzések alapján cselekednek; csupán teszik, amit az embereknek tenniük kell, és eleget tesznek azoknak a felelősségeknek, amelyeknek az embereknek eleget kell tenniük. A normális emberi kapcsolatok körén belül megteszik, amit tenniük kell; amit meg tudnak tenni, abban megpróbálnak minden tőlük telhetőt, igyekezve segíteni másokat, és mindezt őszintén és buzgón teszik. Közülük egyesek még semmiféle jutalmat sem keresnek, ezt gondolván: „Én csak segítő kezet nyújtok. Nem kell úgy érezned, hogy sokkal tartozol nekem, és úgy sem kell érezned, hogy sosem tudod viszonozni nekem, csak mert tartozol nekem ennyivel, folyton szolgalelkűen és túlzó tisztelettel viselkedve előttem. Nincs szükség erre.” Az emberek között ezeknek az egyéneknek a legjobb az emberi mivolta. Nem alattomosak és nem is durvák másokkal szemben. Melegszívűek, és az emberi mivoltuknak megvan a kedves oldala. Mindent megtesznek, amire képesek, nem csinálnak nagy felhajtást a személyes nyereségekből és veszteségekből, és nem sokat törődnek a jutalmakkal. Ez az emberi mivolt érdeme. Nézzetek körül, és nézzétek meg, kinek vannak ilyen érdemei. Ha valakinek ilyen a jelleme, akkor jó embernek, rendes embernek tekinthető a romlott emberiség között. Nem csinál felhajtást a dolgokból, nem alattomos, nem durva másokkal, és nyereségvágy nélkül segít másoknak. Különösen toleráns másokkal, és igen nagylelkű a magaviseletében. Mit jelent az, hogy igen nagylelkű? Azt jelenti, hogy nem csinál vég nélkül felhajtást jelentéktelen dolgokból, és nem neheztel, amikor mások kihasználják. Ezt hívják nagylelkűségnek, és ez az emberi mivolt jelentős érdeme. A jószívűség is érdem, a nagylelkűség pedig hasonlóképp érdem. Nem olyan, mint azok, akik kicsinyesek, gyanakvásra hajlamosak, érzékenyek és csökönyösek – ezek az emberek vég nélkül felhajtást csinálnak jelentéktelen dolgokból, pillanatok alatt dühbe gurulnak, elönti őket a harag, ijesztően hideg az arckifejezésük, semmibe veszik azokat, akik megszólítják őket, és semmi másra nem gondolnak, csak hogy miként álljanak bosszút másokon. Ezek egyike sem olyasmi, ami a normális emberekben kellene legyen. A jószívű embereknek nincsenek ilyen bonyolult dolgok a gondolataikban, sem gyanakvással nem gondolnak senkire. A szívükben minden az, aminek a normális emberekben lennie kell; különösképp megfelel az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeretnek és józan észnek, valamint az emberi mivoltban meglévő igazságérzet és kedvesség mércéjének. Amikor velük érintkezel, nagyon el tudod engedni magad és úgy érzed, hogy a dolgok igen egyszerűek – nincs oly sok problémás kérdés, és semmitől nem kell óvakodnod. Nem kell találgatásokba bocsátkoznod a gondolataikat illetően, sem kitalálósdit játszanod. Még ha véletlenül megbántod őket, akkor sem kell aggódnod a következmények miatt – és természetesen nem is kell viselned semmilyen következményt. Lehetséges, hogy amikor mérges vagy, hevessé válsz és néhány durva szót kiabálsz rájuk, és akkor épp ők is veszekszenek és vitatkoznak veled, a vitát követően azonban nem neheztelnek, sem mesterkedni nem fognak ellened, sem bosszút nem állnak rajtad. Nem kell aggódnod, hogy ha státuszt szereznek, megnehezítik majd a dolgodat vagy kukacoskodnak veled, és amiatt sem kell aggódnod, hogy ok nélkül célba vesznek. Nincs bennük ilyesmi – egyszerűen ilyen egyszerűek. Biztosan nem fognak ettől kezdve szemrehányást tenni neked. Ha egyszer vége az ügynek, akkor vége. Amikor a későbbiekben beszéltek, továbbra is normálisan bánnak veled. Még ha akkor dühösek is voltak és veszekedtek is veled, a későbbiekben nem neheztelnek rád. Tudják, hogy csak mondtál néhány dühös szót, és képesek megérteni: „Ki nem mond pár durva szót, amikor dühös? Nem volt szándékos. Emellett mindenkinek vannak romlott beállítottságai, időnként mindenkinek van rossz hangulata, és mindenkiben van hevesség. Később, amennyiben mindenki lehiggad, elismeri a hibáit és elgondolkodik a tényen, miszerint romlott beállítottságokat fedett fel, és nem sikerült az alapelvekkel összhangban cselekednie – rendben van.” Megbocsátanak neked, nem úgy, mint a gonosz emberek, akik könyörtelenül vadásznak rád, és nem állnak le, amíg tönkre nem tesznek. A jószívű emberek szívében általában nincs bosszúvágy. Ha olyasmit teszel, ami sérti őket, időnként gyűlölhetnek, ám biztosan nem fogják megsérteni az emberi mivolthoz tartozó erkölcsöt, és nem fognak aljas eszközökkel gyötörni. Még ha vannak is romlott beállítottságaik, és mondhatnak vagy tehetnek pár dolgot e romlott beállítottságok alapján – például felemlegetik néhány múltbéli hibádat vagy megmetszenek –, nem fognak légből kapott dolgokat kitalálni, illetve kihasználni az általuk gyakorolt hatalmat azért, hogy megtámadjanak vagy bosszút álljanak rajtad. Még ha meg is akarnak támadni vagy bosszút is akarnak állni rajtad, és megvan bennük ez a fajta romlott beállítottság – mivel az emberi mivoltukban benne van a jószívűség érdeme –, amikor bosszút akarnak állni, fékezik magukat és képesek lesznek megfelelő határokon belül tartani a dolgokat. Ha egy hatalommal rendelkező romlott ember így is el tudja érni ezt a szintet, az már elég dicséretes. Ha nincs a birtokában ez az érdem, a legtöbb ember az önuralomnak még ezt a fokát is képtelen elérni, és nem tud tartózkodni attól, hogy megtámadjon másokat és bosszút álljon rajtuk.

A jószívűség megnyilvánulása vagy megnyilatkozása az emberi mivolt érdeme. Az emberi mivolt ezen érdeme nagymértékben megfékezi vagy emlékezteti az embereket, lehetővé téve számukra, hogy bizonyos fokú szabályozásra és önuralomra tegyenek szert, amikor a romlott beállítottságuk feltárul. Ha egy ilyen jószívű ember olyasvalaki, akinek van lelki megértése, aki képes felfogni az igazságot és elfogadni az igazságot, akkor az emberi mivoltának ezen érdeme képessé teszi őt arra, hogy szigorúbban betartsa az igazságalapelveket az emberek és a dolgok szemlélése, valamint a viselkedése és a cselekvése során, nem így van? (De igen.) Egy ravasz ember azonban sokkal agyafúrtabb, és más, mint egy jószívű ember. Miután valami rosszat tesz, nemcsak hogy nem gondolkodik el önmagán, hanem még fokozza is a gaztettét, és végigviszi azt. Ez ördöggé változtatja őt, ami teljesen ellentétes azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint egy jószívű ember cselekszik. Ha például valaki jószívű ember, és megvan benne az emberi mivoltnak ez az érdeme, akkor amikor vitatkozik veled, tények alapján fog beszélni. Nem túloz, nem talál ki légből kapott negatív dolgokat rólad, illetve nem rágalmaz és nem sérti meg a becsületedet azért, mert haragszik rád. Biztosan nem tenne ilyesmiket. Amikor vitatkozik veled, lehet, hogy arrogáns vagy ádáz beállítottságot fed fel, ám az általa mondott szavakat teljes mértékben fékezi a lelkiismerete, a józan esze és a jószívű emberi mivolta. Ily módon bizonyos szinten csökken a téged ért sérelem. A gonosz emberekből azonban hiányzik az emberi mivolt jószívű aspektusa. Hogyan veszekednek a gonosz emberek? „Egy szajha, egy cafka vagy! Megsértem az őseid nyolc nemzedékét, és megátkozom az őseid nyolc nemzedékét!” Csupa efféle durva és rosszindulatú dolgokat mondanak. A gonosz emberek ilyenek – aljas a jellemük. Egyes aljas jellemű emberek nem tényekre alapozzák a sértéseiket. Miért nem tényekre alapozzák? Azért, mert híján vannak a lelkiismeretnek, és nem felelnek meg a lelkiismeret mércéjének. Amikor megsértenek másokat, a lelkiismeretük nem korlátozza őket. Meggondolatlanul becsmérelnek, bármiféle sértést kimondanak, ami csak eszükbe jut. Azokat a szavakat fogják kimondani, amelyekkel levezethetik a gyűlöletüket, mélyen megsebezhetik a szíved és az őrületbe kergethetnek a haraggal. A sértegetéseik gyakorlatilag halálra dühíthetnek téged. Az ilyen emberek szívében nincs kedvesség, és telve vannak rosszindulattal. A gonosz emberek elsősorban arroganciát és ádázságot, ezt a kétféle beállítottságot mutatják. Az általuk szórt szavak lényegében átkokat hordoznak, teli vannak a Sátán rosszindulatával, és kellően pusztító erejük van; akár a legrosszindulatúbb szitokszavakat is képesek odavágni. Ha van emberi mivoltod vagy ha jószívű az emberi mivoltod, akkor nem tudsz kimondani ilyen sértéseket; sőt, nem tudsz légből kapott dolgokat kitalálni. Ez azért van, mert van lelkiismereted és van benned racionalitás, és a lelkiismeretedben foglalt jó természet és jószívűség aspektusa nagyban visszatart és szabályoz téged, lehetetlenné téve azt, hogy efféle sértéseket mondj. Amikor valaki megsért, dühös vagy, és az ősei nyolc nemzedékét akarod megsérteni és megátkozni, azt mondván, hogy menjenek a pokolba, ám átgondolod: „Milyen jogon átkozom őket? Nem vagyok Isten, és nem enyém az utolsó szó.” Vulgáris szavakkal akarod visszaadni a sértést, de átgondolod: „Ha vulgáris szavakat használok, még magam is undorodni fogok – mit fognak rólam gondolni a körülöttem lévő emberek? Nem azt jelentené ez, hogy nincs bennem tisztesség és méltóság? Nem úgy viselkednék, mint egy hárpia? Nem leszek ilyen ember.” Nem tudod rávenni magad, hogy sértegesd őket. Ezért a beszéded nagymértékben visszafogott, és igen korlátozott az, aminek a kimondásáig eljutsz. Legfeljebb talán ezt mondod: „Sátán vagy, súlyos a romlott beállítottságod, nem tudod elérni az üdvösséget, és Isten nem kedvel téged.” Legfeljebb pár ilyen dolgot mondasz ki esetleg, de azután átgondolod: „Nem az én dolgom eldönteni, hogy Isten nem kedvel-e valakit”, ezért híján vagy az önbizalomnak, amikor ezt mondod. Amikor valaki megsért és átkoz téged, és azt mondja, hogy menj a pokol legmélyebb bugyrába, magadban erre gondolsz: „Átkozni valakit és azt mondani neki, hogy menjen a pokol legmélyebb bugyrába – ezek a szavak túlságosan durvák! Én nem tudnék ilyesmit mondani. Finomabban kell bánnom a szavaimmal!” Miért tudnak ilyen gondolataid lenni? Azért, mert az, ami az emberi mivoltodban létezik, különbözik attól, ami a gonosz emberekében van. Ha jószívű vagy és jó a természeted, és van lelkiismereted és józan eszed, akkor az általad kimondott szavak nagyon racionálisak lesznek. Lehetséges, hogy a lelkiismereted határain belül kimondasz néhány dühös szót vagy engedsz kicsúszni a szádon néhány csúnya szót, ám miután kimondtad ezeket, te magad is nagyon feldúlt vagy, és nem igazán bántottad meg a másik embert – a szavaidnak nincs pusztító erejük. A gonosz emberek annál jobban örülnek, minél inkább megsértenek másokat, míg te annál feldúltabb leszel, minél inkább megsértesz másokat – magadban ezt gondolod: „Felejtsd el, egy szintre süllyedni egy ilyen aljas jellemmel és gonosz emberrel értéktelen és értelmetlen. Többé nem veszekszem vele.” Egy gonosz emberrel vitatkozni épp oly hiábavaló, mint a Sátánnal az igazságról beszélni. Nem kell vitatkozni, illetve felhajtást csinálni vele a dolgokból. A jövőben egyszerűen maradj távol az ilyen emberektől. Gondolnál arra, hogy árts nekik? Gondolnál arra, hogy bosszút állj rajtuk és lehetőséget keress arra, hogy megleckéztesd őket? Nincs ilyen kegyetlen szíved. Te csak ezt mondogatod magadban: „Felejtsd el. A tőlük kapott pár sértés semmilyen veszteséget nem okozott nekem; nem fogok felhajtást csinálni ebből.” Egyesek még vigasztalják is magukat, mondván: „Egyébként is, Isten nem átkozott meg engem. Az ő átkaiknak pedig semmilyen hatásuk nincs.” A helyzet az, hogy mivel van lelkiismereted és józan eszed, és az emberi mivoltodban jószívű vagy és jó a természeted, egyszerűen nem tudod kimondani ezeket a sértéseket. Piszkosnak és megalázónak találod őket. Ha ezek a szavak elhagynák a szádat, úgy éreznéd, hogy ellenkeznek a lelkiismereteddel. Különösen amikor kitalációkról, illetve alaptalan dolgokról van szó, még kevésbé tudod kimondani őket. Az, hogy képtelen vagy kimondani őket, egy védelem számodra. A szavaiknak jelentős pusztító erejük van és kárt okoztak neked – ez az ő gaztettük. Mi hívta életre ezt a gaztettet? Az, hogy az emberi mivoltukban aljas minőségek vannak. Amikor konfliktusuk vagy vitájuk van veled, a romlott beállítottságuk határtalanul felduzzad, és féktelenül tudnak átkozódni. Ilyen aljas a jellemük, ezért természetszerűleg romlott beállítottságot fednek fel. Viszont ha te jószívű és jó természetű ember vagy, akinek van lelkiismerete, józan esze és emberi mivolta, egy ilyen helyzetben nemcsak hogy nem árasztod a romlott beállítottságodat, hanem az emberi mivoltod nagymértékben megfékezi a romlott beállítottságod megnyilatkozását. Ez rendkívül a hasznodra válik. Látszólag úgy tűnik, mintha veszteséget szenvedtél volna, hátrányban lennél és nem tudnád legyőzni az illetőt egy vitában, mások számára pedig nevetség tárgyává válnál. Valójában az emberi mivoltod megóvott téged, megakadályozta, hogy gonoszságot kövess el, olyasmit tegyél, ami Istennek nem tetsző, illetve olyan szavakat mondj, amelyek Istennek nem tetszőek. Ily módon bizonyos mértékig nem óvott-e meg? (De igen.) Az emberi mivolt ezen érdeme nagymértékben megóvott téged, és megakadályozta, hogy a romlott beállítottság felfedése során a továbbiakban Istennek nem tetsző vagy Általa megvetett dolgokat tegyél, illetve olyan szavakat mondj, amelyeket Isten utál és elítél. Bár ez nem számít jótettnek, legalább nem követtél el gonoszságot. Nem ítélik el azt, amit ebben a helyzetben tettél, és nem büntetnek meg érte. Ezzel szemben a gonosz embereket nemcsak elítélik, hanem meg is büntetik azokért a dolgokért, amelyeket az aljas jellemük uralma alatt tesznek. Viselniük kell a következményeket és felelősséget kell vállalniuk. Ezért úgy tűnhet, hogy azok az emberek, akiknek az emberi mivoltában vannak különféle érdemek, bizonyos ügyekben szégyenben maradnak, elveszítik a státuszukat és a méltóságukat, és különösképp elveszítik a lehetőséget, hogy kezdeményező módon érvényesítsék az érveiket, ám ez nem jelent veszteséget. Egyesek ezt kérdezik: „Ha ez nem veszteség, akkor azt jelenti, hogy előnyszerzés?” Ez nem mérhető veszteség vagy előny szempontjából. Akkor hogyan kell mérni? Így kell mérni: veszteséget szenvedni bizonyos helyzetben nem számít; a lényeg az, hogy a javadra váljon. Ebben a helyzetben az emberi mivoltod érdemei óvták a viselkedésedet, megakadályozták, hogy gonoszságot kövess el és gondoskodtak róla, hogy Isten ne ítéljen el. Hát nem a javadra válik ez? Most semmiképp nem szenvedhetsz gonoszság elkövetése miatti büntetést. Hát nem jó dolog ez számodra? (De igen.) Bár nem jócselekedet, amelyet aktívan végrehajtottál, nem is az igazságalapelvek aktív betartásának tette, azon keretek között, hogy érdemek vannak az emberi mivoltodban, olyasmit tettél, ami nem sérti az igazságalapelveket. Ily módon védett vagy. Bár nem fognak megemlékezni róla, legalább nem ítélik el. Így pedig nem kell felelősséget viselned, illetve büntetést elszenvedned. Hát nem jó dolog ez? (De igen.) Isten követésének folyamán, függetlenül attól, hogy amit teszel, az megfelel-e az igazságnak, és függetlenül attól, hogy Isten hogyan tekint rá, legalább tiszta a lelkiismereted. Még ha Isten nem is emlékszik rá, legalább azt kerüld el, hogy Isten elítéljen, vagy hogy arra késztesd, hogy gyűlöljön téged. Ez a legalapvetőbb alapelv, amelyet követned kell. Hát nem nagyon fontosak az emberek számára az emberi mivolt érdemei? (De igen.) Akkor ne érezz állandóan vonakodást csak azért, mert azt hiszed, hogy az emberi mivolt egyes érdemeinek megléte népszerűtlenné tesz téged az emberek körében, mindig lemaradsz a haszonszerzésről vagy az előnyökről, és az összes előnyt mások fogják kihasználni, miközben mindig te leszel az, aki veszteséget szenved. Mi olyan rossz a veszteség elszenvedésében? Legalább azt élvezed, amit Isten eredetileg neked adott, és nem vetted el azt, ami másoké. Ha kihasználsz, az nem helyénvaló – azt jelenti, hogy mások részéből vettél el. Ha elveszed azt, ami nem a tiéd, Isten el fog ítélni. Az embereknek nem szabad olyasmit tenniük, amit Isten elítél. Egyesek ezt mondják: „Nem tudom, miféléket kellene cselekednem, amire Isten majd emlékezni fog.” És azt tudod, hogy Isten mely cselekedeteket ítéli el? Ha igen, akkor legalább ehhez a határhoz tartanod kell magad: Ne tégy olyan dolgokat, amelyeket Isten elítél. Érted? (Igen.) Most, hogy többet beszélgettünk ezekről a kérdésekről, értened kellene.

A legtöbb emberből hiányzik a jószívűség érdeme az emberi mivoltban. Bár ha valakiben tényleg megvan ez az érdem, akkor valóban jó ember a romlott emberiség között – nagyon ritka az ilyen ember. Ha tényleg megvan benned ez az érdem, akkor Isten meg fog áldani, Isten minden alkalommal kegyelmet fog tanúsítani irántad. Emberi nyelven ez azt jelenti, hogy Isten minduntalan gondoskodni fog rólad. Hogyan gondoskodik rólad? Isten úgy gondoskodik rólad, hogy bár te mindig másokra gondolsz és feladod a saját érdekeidet, mások pedig kihasználnak téged, ők nem kaphatják meg Isten áldásait. Csak úgy tudnak élni, ha kihasználnak másokat, a következő életükben pedig majd vissza kell fizetniük ezt. Te azonban Isten áldásaival élsz. Bár lehet, hogy mások kihasználnak, valójában semmit sem veszítesz. Mondd meg Nekem, jó ez? (Igen.) Látod, a jószívű emberek látszólag mindig veszteséget szenvednek. Az emberek egyszerűnek és jámbornak látják, ezért beszéd és cselekvés közben mindig kihasználják őket, hülyének nézik, megfélemlítik őket, pénzt és hasznot húznak belőlük, és sok birtokukban lévő dolgot elkoboznak. De vajon úgy látod, hogy a jószívű emberek bárminek is híján vannak? Semminek nincsenek híján. Mindennel bőségesen el vannak látva. Amikor dolgokat tesznek, intelligensek és bölcsek, és nem aggódnak. Isten háza bármilyen kötelességet bíz rájuk, nem csinálnak nagy felhajtást a nyereségből és a veszteségből, és nem is harcolnak vagy versengenek. Egyszerűen megteszik azt, amire kérik őket. Mindegy milyen feladatról van szó, ritkán hibáznak. Még ha alkalmanként elő is fordulnak kisebb problémák vagy apró hibák, azok nem szándékosak. Szívvel teszik, amit csinálnak, a lelkiismeretük és a józan eszük tekintetében megütik a minimális mércét, és el tudják fogadni Isten vizsgálódását. Vagyis ezek az emberek megkaphatják Isten áldásait. Mivel tudod, hogy a jószívűség az emberi mivolt érdeme, törekedned kellene erre a magatartásodban? (Igen.) Ne csinálj felhajtást jelentéktelen problémákból, és ne légy oly szúrós, hogy senki ne merjen megközelíteni vagy bosszantani – ne légy ilyen ember. Ha mások kihasználnak egy kicsit, ne érezd mindig úgy, hogy megfélemlítenek. Mi olyan rossz abban, ha az ember egy kicsit egyszerűbb és jámborabb? Némelyek túlságosan agyafúrtak és folyton bizonygatni akarják, hogy nem ostobák, azt mondva: „Ne nézz hülyének. Van eszem! Észre tudom venni, ki nem kedvel engem, vagy ki bánik rosszul velem. Meg tudom mondani, ki néz le és kinek a szavai vannak teli gúnnyal vagy rejtett szurkálódással.” Hasztalan az, ha észre tudod venni az efféle dolgokat. Ez csak kicsinyes okosság és agyafúrtság. Az, hogy megvan benned ez a kis agyafúrtság, nem jelenti azt, hogy bölcs, illetve hogy igazán okos vagy. Épp ellenkezőleg: az emberek lenéznek majd, ugyanis még az állatokban is megvan ez a fajta agyafúrtság és ezek a kicsinyes gondolatok. Miért mondom ezt? Azok, akik szoros kapcsolatban állnak az állatokkal, mind tudják a következőt: még a kis állatok is meg tudják érteni, amikor kellemes vagy kellemetlen dolgokat mondasz róluk. Ha például egy kutya azt hallja, hogy kellemetlen szavakat mondasz, azonnal elszomorodik, miközben azt is tudja, ha nyilvánvalóan kellemes szavakat szólsz. Ha az emberek állandóan olyasmivel mérik önmagukat, ami még a kis állatokban is megvan, az nem gyengíti vajon a saját emberi létük attribútumát? A teremtett emberiségre vonatkozó mérce csökkentésével saját magadat értékeled le. Ne mondj folyton olyasmiket, hogy „Ne gondold, hogy ostoba vagyok, és ne bánj velem úgy, mint egy háromévessel. Ha kukoricakenyeret adsz nekem, biztosan nem fogom megenni; hozz helyette gombócot. Ki nem tudja, hogy a gombóc finom?” Ne használj ilyen ostoba szavakat annak bizonyítására, hogy nem vagy ostoba. Ha valóban nem vagy ostoba, akkor igyekezz megfelelni az emberi mivolt mércéinek. Minek kell meglennie az emberek lelkiismeretében és józan eszében, melyek az emberi mivolt érdemeinek megnyilvánulásai, melyek az emberi mivolt hiányosságainak és a gyenge jellemnek a megnyilvánulásai – beszélgessetek ezekről az aspektusokról, és értsétek meg őket. Beszéljetek egy keveset arról, hogy minek kellene meglennie az emberek emberi mivoltában, és mivel kellene rendelkeznie a teremtett emberiségnek, majd törekedjetek ezekre és dolgozzatok szorgosan azon, hogy meglegyenek bennetek ezek a dolgok. Hát nem emeli majd meg ez a személyes értékedet? El fogsz jutni valaha is bárhová azzal, hogy állandóan egy hároméveséhez hasonlítgatod az intelligenciádat? Felnőhetsz így valaha is? Egy hároméves gyermek ezt mondja: „Tudok tejet inni műanyag cumisüvegből”, te pedig azt, hogy „Én tudok üvegpalackból inni, és nem tartok attól, hogy megégetem a kezem”. A hároméves ezt mondja: „Meg tudom különböztetni a balt a jobbtól, amikor cipőt hordok”, te pedig ezt: „Meg tudom különböztetni az elejét a hátuljától, amikor pulóvert veszek fel. Te is meg tudod?” Eljutsz valaha is valahová így? Ha az intelligenciád, a jellemed és azok a különböző képességek, amelyeknek az emberi mivoltodban meg kellene lenniük, megrekednek egy hároméves gyermek vagy egy kiskorú szintjén, akkor igen nehéz lesz számodra érett emberré válni, illetve elérni, hogy mások felnőttként kezeljenek. Hogyan érheted el, hogy mások felnőttként kezeljenek? Azokat a dolgokat kell csinálnod, amelyeket a felnőtteknek, illetve azokat, amiket a teremtett embereknek kell. Olyan emberi mivoltodnak kell lennie, amilyennel a teremtett embereknek rendelkezniük kell. Legalább minek kell meglennie ebben az emberi mivoltban? Lelkiismeretnek, józan észnek és a jó jellem különböző aspektusainak. Ily módon fokozatosan fejlődni fogsz, és előrelépsz az emberi mivoltod hibái és problémái tekintetében. Akkor sokkal könnyebb lesz belépni az igazságba, és kevesebb lesz az akadály.

A jószívűség érdeme az emberi mivoltban meglehetősen ritka, és a legtöbb emberben nincs meg. Nos, hogyan érheti el valaki ezt az érdemet? Ha semmilyen igazságot nem értesz, igen nehéz birtokában lenni az emberi mivolt eme érdemének, és ilyen embernek lenni. Ha azonban egyszer felfogsz néhány igazságot, lesz utad afelé, hogy ilyen emberré válj, és lesz reményed arra, hogy elérd ezt. Ami azt illeti, hogy el tudod-e érni és végül lesznek-e eredményeid, az attól függ, hogy el tudod-e nyerni az igazságot és lesz-e belépésed az életbe. Hogyan kell az embernek gyakorolnia ennek az érdemnek az elérése érdekében? Nem számít, hogy valaki mit tesz vagy mond neked, ne hevesség vagy érzelmek alapján kezeld azt. Ne elemezd a veled kapcsolatos szándékait, azt, hogy személyesen mennyit ártott neked, illetve hogy mennyi kárt tett a hírnevedben. Ezek egyikét se kezeld az elmédre, az emberi akaratra vagy a világi ügyekre vonatkozó filozófiákra alapozva. Nos, akkor hogyan kezeld őket? Kezelj minden dolgot Isten szavaira és az igazságalapelvekre alapozva. Igyekezz gondoskodni arról, hogy minden környezetben és minden emberrel szemben, akár beszélsz, akár érintkezel velük, vagy egy konkrét ügyet intézel, az igazságalapelveket keresd és azok szerint cselekedj. Ennek a megközelítésnek nagymértékben optimalizáló hatása lesz az emberi mivoltodra. Nevezetesen, bizonyos mértékű támogatást fog nyújtani az emberi mivoltodhoz tartozó lelkiismeretnek és józan észnek, segít az igazságérzet kialakításában, és képessé tesz arra, hogy a megfelelő pozícióból és szemszögből szemléld az embereket és a dolgokat. Ezt hívják optimalizálásnak. Az optimalizálás jóvá, normálissá teszi az eredetileg rossz emberi mivoltodat. Nos, hogyan alakult ki az eredetileg rossz emberi mivoltod? Romlott beállítottságok hatásának és fölényének az eredménye. Ha most Isten szavai és az igazságalapelvek alapján viseled magad és cselekedsz, akkor amikor cselekszel, nagymértékben Isten szavai és az igazság fogja majd befolyásolni az emberi mivoltodat. Ezt a befolyást nevezzük optimalizálásnak. Ez az optimalizálás persze nem jelenti azt, hogy egyetlen esemény révén megváltozik az emberi mivoltod, a jellemed pedig nemessé válik. Inkább abból ered, hogy hosszú időn át Isten szavait és az igazságot mércédnek, stílusodnak és a cselekvésed irányának tekintve gyakorolsz és tapasztalsz, minek során egyre inkább megérted az igazságot, és egyre inkább az alapelveket betartva kezeled a dolgokat. Ily módon fokozatosan megváltozik majd az emberi mivoltod, és pozitív irányba fejlődik. Egyre inkább kialakul benned a lelkiismeret, egyre kedvesebbé válsz, és egyre inkább lesz igazságérzeted. Az eszed egyre normálisabbá válik, és többé nem cselekszel hevességre alapozva, illetve nem leszel impulzív. Ezért nagymértékben egyre erősebbé válik az a visszatartó erő, amelyet az emberi mivoltod gyakorol a romlott beállítottságod felett. Egy ilyen állapotú emberi mivolt alapzatán a romlott beállítottságaid megnyilatkozása feletti visszatartó erő egyre inkább megerősödik, és egyre tekintélyesebb lesz. A romlott beállítottságaid megnyilatkozásai így egyre csökkennek majd, a mértékük pedig egyre inkább apad. Az általad véghezvitt cselekedetek és az általad felfedett nézőpontok egyre inkább pozitív dolgoknak és az igazságalapelveknek felelnek majd meg. Ez a fajta jelenség, ez a fajta megnyilatkozás arra utal, hogy az ember élete átalakuláson megy keresztül. Konkrétan: ha Isten szavai szerint és az igazságot mércédnek tekintve szemléled az embereket és a dolgokat, valamint aszerint viseled magad és cselekszel, akkor az emberi mivoltod egyre normálisabbá válik majd, a romlott beállítottságaid megnyilatkozásai pedig egyre inkább megfogyatkoznak. Fokozatosan le fogod vetni a romlott beállítottságodat. Ez egy pozitív körforgás. Ha azonban a Sátán logikája szerint szemléled az embereket és a dolgokat, valamint aszerint viseled magad és cselekszel, akkor ez nagymértékben meg fogja fertőzni és fel fogja emészteni az emberi mivoltodat. A romlott beállítottságod egyre inkább felduzzad és egyre súlyosabbá válik. Ez egy ördögi kör. Isten szavai szerint szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint viselni magad és cselekedni pozitív körforgás. Az, ha a Sátán logikája szerint szemléled az embereket és a dolgokat, valamint aszerint viseled magad és cselekszel, csak oda vezethet, hogy az élet végtelen körforgásába kerülsz és egy ördögi kört hozol létre, amelyből sosem tudsz majd kitörni. Ha pozitív körforgásba akarsz lépni, a legegyszerűbb és legegyenesebb megközelítés az, ha elkezdesz elgondolkodni önmagadon és elkezded megérteni önmagad, az emberi mivoltod hibáitól és a romlottságod megnyilatkozásaitól kezdve, Isten szavait és az igazságalapelveket felhasználva megszünteted a romlott beállítottságaidat, és ezzel eléred azt az eredményt, hogy képes leszel gyakorolni az igazságot és alávetni magad Istennek. Ily módon az életed egy pozitív körforgásba lép, az emberi mivoltod egyre normálisabbá válik, a romlott beállítottságaid pedig fokozatosan átalakulnak, és leveted őket. Ez az életbe való belépés folyamata, és egyben a szükséges folyamat ahhoz, hogy az emberek levessék a romlott beállítottságaikat és elérjék az üdvösséget. Természetesen ez is út a belépéshez. Az emberi mivolt hiányosságai és hibái, valamint az aljas jellem problémái és a tisztesség hiánya, amiről beszéltünk – ha felismered magadban ezeket a problémákat, akkor keresd az igazságot a megoldásuk érdekében. Ezután helyettesítsd őket azzal, hogy Isten szavait és az igazságot gyakorlod. Ily módon egy pozitív körforgásba lépsz majd. Amit pedig végül nyersz, az nemcsak az emberi mivolt átalakulása, hanem a romlott beállítottságaid levetése is. Átalakul majd a romlott beállítottságaid alapja, amelyre a túléléshez támaszkodsz. Ha így gyakorolsz, az reményt ad neked az üdvösség elérésére. Ha azonban nem keresed az igazságot, illetve nem gyakorlod ily módon az igazságot, a szíved mélyén pedig ezt gondolod: „Azt mondod, kicsinyes vagyok, mert hibák és hiányosságok vannak az emberi mivoltomban, például csökönyös vagyok, szégyentelenül vastag a bőr a képemen és hajlamos vagyok a gyanakvásra. Nos, én ilyen vagyok, és így is fogok élni. Nem fogok megváltozni. Mondj, amit csak akarsz! Különben is, csak nem akarok veszteségeket szenvedni. Amíg hasznot húzhatok, addig jól vagyok!” – ha ezek a gondolataid és a nézőpontjaid, akkor sajnos egy ördögi kör szörnyű spiráljába kerülsz majd, és örökre képtelen leszel kiszabadulni. Mi lesz a végső következmény? Az, amit valószínűleg nem akarsz látni: örökké a romlott beállítottságaid lesznek az életed. Szorosan kötnek majd egész életedben, mélyen gyökeret vernek a gondolataidban és a lelked mélységeiben, és lehetetlen lesz levetned őket. Mit jelent az, hogy lehetetlen levetni őket? Azt jelenti, hogy nincs reményed az üdvösség elérésére, és nincs részed az Isten által az emberiség számára előkészített rendeltetési helyben. Ez a következmény. Ha nem akarod ezt a következményt látni, akkor kezdj belépni és gyakorolni az Általam leírt út mentén, és érj el egy pozitív körforgást; végül pedig minden bizonnyal eredményeket könyvelsz majd el. Érted? (Igen.)

Bár a mai beszélgetésben nem sok különböző témát érintettünk, sok tartalmat megvitattunk. Fejezzük be itt a mai beszélgetést. Később folytatjuk más témák és tartalmak megbeszélésével. Viszlát!

2023. december 2.