Érzékenység

A következőkben beszéljünk az érzékenységről. Használjuk a kategorizálásának legegyszerűbb módját, a kizárásos módszerrel kezdve. Veleszületett adottság az érzékenység? (Nem.) Akkor romlott beállítottság? (Nem.) Ha valakiben érzékenység nyilvánul meg, az romlott beállítottság feltárulása vajon? (Nem.) Az érzékenység nem arra utal, hogy valaki egy bizonyos fajta étel fogyasztása után viszketést tapasztal, vagy egy bizonyos illatot megszagolva tüsszög vagy könnyezik; nem pollenallergiára, mogyoróallergiára vagy bármiféle tartósítószerre vagy vegyi összetevőre való allergiára vonatkozik – nem fizikai érzékenységre utal. A fizikai érzékenység olyan érzékeny alkatra utal, amely hajlamos bizonyos külső, káros szagok vagy anyagok által kiváltott allergiás reakciókra – ez fizikai érzékenység. A fizikai érzékenység csupán egy ösztön az ember veleszületett adottságai között – az ember veleszületett alkatának része. Az itt tárgyalt érzékenység azonban nem erre vonatkozik. Miután kizártuk a veleszületett adottságokat, és belegondoltunk, hogy ez a fajta érzékenység általában nem erősödik fel a romlott beállítottság szintjére – ami azt jelenti, hogy nincs konkrét megnyilatkozása egy romlott beállítottságnak – akkor miféle probléma ez az érzékenység? (Az emberi mivolt problémája.) Érdeme az emberi mivoltnak vagy hiányosság? (Az emberi mivolt hiányossága.) Nyilvánvalóan az emberi mivolt hiányossága – ha még ezt sem tudod észrevenni, akkor túlságosan tudatlan vagy. Jó vagy sem érzékenynek lenni? Mivel ez az emberi mivolt hiányossága, természetesen nem jó. Mit jelent az érzékenység? Mondjátok el a saját szavaitokkal. (Túlérzékeny elmét jelent.) Elmebetegség vajon a túlérzékeny elme? Mondjátok meg Nekem, általában túlérzékennyé válnak az emberek idegei? Az idegek az emberi izomszövetben találhatók, és nem érintkeznek külső levegővel, porral vagy más anyagokkal – akkor hogyan válhatnának túlérzékennyé? Ha valaki mindig érzékeny, az nem a gondolatait illető probléma? Ha probléma van a gondolataival, az vajon azt jelenti, hogy probléma van az elméjével? (Igen.) Az elmét érintő problémát a gondolatai irányítják, ha pedig a gondolatai irányítják, akkor az az emberi mivoltával kapcsolatos probléma. Amikor valakinek egy nézéséről, egy szaváról vagy egy kifejezésmódjáról van szó, vagy amikor egy környezettel vagy egyfajta helyzettel találkozik, túlértelmezi azt, magához kapcsolja, majd pedig a szorongás, az elfojtás, a szomorúság és a csüggedtség érzelmeibe, sőt időnként akár negativitásba süllyed, vagy – ami még rosszabb – a bosszúszomj, az ellenségesség és más hasonlók negatív megnyilvánulásait tanúsítja. Ezek a megnyilvánulások tökéletesen bizonyítják, hogy az érzékenység az emberi mivolt egyfajta hibája. A hiba azt jelenti, hogy ha ilyen jellegű problémád van, az általad felfedett emberi mivolt abnormális. Függetlenül attól, hogy ezt a problémát a gondolataid, a mentális állapotod, a józan eszed vagy a bizonyos tekintetben meglévő konkrét elképzeléseid és nézőpontjaid okozzák, mindenesetre ez az emberi mivoltodon belüli hiba. Ez okozza azt, hogy az általad felfedett emberi mivolt abnormális, nem felel meg a normális emberi mivolthoz tartozó racionalitásnak és lelkiismeretnek, sem a normális emberi mivolt gondolkodási mintái szülte gondolatoknak és nézőpontoknak, sem pedig annak a hozzáállásnak, amelynek az emberben a másokkal való érintkezés és a dolgok kezelése során meg kellene lennie. Összegezve, lényegében egy abnormális mentális állapot az, ami az emberi mivolt ezen aspektusában feltárul. Egyesek például azért lesznek túlérzékenyek, mert valaki akaratlanul rájuk pillant – azt feltételezik, hogy az illető lenézi őket, és boldogtalanná válnak, sőt sírnak a szorongástól. Mondjátok meg Nekem, nem abnormális mentális állapot ez? Nem elmebetegség? Helytálló az, amit mondok? (Igen.) Hogy pontosak legyünk, az emberi mivolt e megnyilvánulása elmebetegség. A többiek nem művelnek velük semmit, ők mégis több napon át féktelenül sírnak és nem tudnak túllépni rajta. Ez az emberi mivolt hibája. Ha ilyen emberek vannak körülötted, különösképp elfojtva és korlátozva érzed magad, nem tudod, esetleg mikor hozol bajt a fejedre miattuk, illetve mikor okozol problémákat magadnak, és rendkívül körültekintőnek kell lenned, amikor előttük beszélsz, ismételten megfontolva a szavaidat: „Ha ezt a szót mondom, vajon azt hiszik majd, hogy lenézem őket? Ha nem beszélek velük, vajon azt hiszik majd, hogy megvan a véleményem róluk? Ha mondok nekik pár szót, azt hiszik majd, hogy hátsó szándékaim vannak? Pontosan mi a megfelelő viselkedésmód?” Végül erre a következtetésre jutsz: az efféle emberek egyszerűen elmebetegek – igazán bajosak! Akárhogy is közelítesz hozzájuk, az sosem jó; bármit mondasz vagy bármit teszel, sosem fogadják helytálló módon. Különösképp abnormális az emberi mivoltuk. Miután sok időt töltesz el ilyen emberekkel, csak el akarsz távolodni tőlük és kerülni akarod őket, nem vágysz semmilyen további kapcsolatra. Az efféle emberekben nincs meg a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodás – elmebetegek. Az érzékenység ezekre a megnyilvánulásokra vonatkozik; az emberi mivolt hibája. Bár az emberi mivolt hibája, nem egyszerűbb egy romlott beállítottságnál. Ha valakinek az emberi mivoltot illető hibája vagy problémája van, sok gond merül fel, amikor másokkal érintkezik; nehéz lesz kijönni vele, és helyreigazítani is nehéz lesz őt. Ez az emberi mivolt megnyilvánulása.

Csökönyösség

Beszéljünk egy másik megnyilvánulásról, a csökönyösségről. Ez milyen probléma? (Az emberi mivolt hibája.) Először zárjuk ki a veleszületett adottságokat – a csökönyösség biztosan nem veleszületett adottság, nem Isten adta. Továbbá a csökönyösség nem ér fel a romlott beállítottság szintjére, ezért az emberi mivolt hibája. Melyek a csökönyösség konkrét megnyilvánulásai? Van bizonyos összefüggés a csökönyösség és az abszurditás között? (Van valamennyi.) Bizonyos mértékig van összefüggés. Nos, melyek a csökönyösség megnyilvánulásai? Mondjatok egy példát. Milyen emberek hajlamosak a csökönyösségre? Mely szavak és tettek a csökönyösség megnyilvánulásai? (A csökönyös emberek hajlamosak arra, hogy leragadjanak valaminél, amikor bizonyos emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkoznak.) A dolgoknál történő leragadás egy aspektus. Mondjatok egy példát – milyen dolgoknál ragadnak le? (Amikor valaki felhívja a figyelmet a problémáikra, szeretnek kifogásokkal élni és téves érvelést alkalmazni. Mindig ragaszkodnak egy kifejezéshez vagy szóhasználathoz, hogy védjék magukat, és nem hajlandóak elfogadni az igazságot vagy a metszést. Folyamatosan kitartanak az érveik mellett, hogy igazolják saját magukat, és magyarázzák az okokat a tetteik mögött.) Amikor mások megmetszik őket vagy az igazságalapelvekről beszélgetnek velük, nem fogadják el. Inkább állandóan a saját kifogásaikat és indoklásaikat hangsúlyozzák, azt állítva, hogy az ő szándékaik helytállóak, és egyáltalán nem ismerik fel a saját hibáikat. Ez a leragadás egyik megnyilvánulása. Egyesek vakmerő gaztetteket követnek el és elbocsátják őket, ám nem gondolkodnak el magukon. Inkább ezt mondják: „Egyébként is, Isten nem kedvel engem, és nem vagyok olyan ember, aki szereti az igazságot, úgyhogy ennyi – nincs értelme felfelé törekedni.” Valaki azt tanácsolja nekik: „Nem kellene ilyen negatívnak lenned. A képességed lehetővé teszi számodra, hogy megértsd az igazságot – törekedned kellene felfelé!” Ők így válaszolnak: „Ha Isten úgy rendelte, hogy nem fogsz jó rendeltetési helyet kapni, akkor még ha felfelé törekszel, az is hasztalan. Nem számít, mennyi erőfeszítést teszel vagy milyen jól teljesítesz, hasztalan.” A szívükben állandóan félreértik Istent és vetekednek Vele. Bármit is mondanak mások, nem hajlandóak elfogadni. Nem számít, mennyire pontosan egyezik az állapotukkal az, amit mondasz, vagy mennyire segíthetne nekik a megfordulásban és némi növekedés elérésében, akkor sem fogadják el. Meggyőződésük, hogy a saját gondolataik helytállóak. A csökönyösség megnyilvánulása ez? (Igen.) Makacsul és szilárdan hiszik: „Isten nem kedvel engem. Bármit is teszek, Isten nem fog kegyelmet tanúsítani irántam – Isten félrerakott engem. Tudom, nem olyan ember vagyok, aki szereti az igazságot, ezért nincs értelme felfelé törekedni. Ha végezhetek valamilyen kötelességet, csak egy keveset végzek majd. Ha munkásnak hívnak, akkor legyen úgy. Akárhogy is, csak követni fogok. Amíg van egy reménysugár, nem távozom.” Ami azt illeti, a képességük és a különböző egyéb körülmények alapján nem kellene ilyen negatívnak lenniük – még mindig képesek néhány értékes dolgot tenni és el tudnak érni bizonyos eredményeket a kötelességük végzésében. A csökönyösségük miatt azonban nem hajlandóak felfelé törekedni, nem fordulnak meg és nem tartanak bűnbánatot; a szívük mélyén úgy hiszik, hogy Isten nem fog kegyelmet tanúsítani irántuk. Mások kapnak különböző fokú világosságot és megvilágosítást, és Isten gyakran tanúsít némi kegyelmet irántuk, ám ők nem tudják érezni ezt, ezért sértettséget táplálnak a szívükben Isten iránt. Ez csökönyösség? (Igen.) Egyesek ezt gondolják: „Isten házában azokat léptetik elő és azokat művelik, akik ügyesen beszélnek, vannak adottságaik és erősségeik, és jól adják elő magukat. Isten házának elsiklik a figyelme a hozzánk hasonló emberek felett, akik nem tudják, miként adják elő magukat és híján vannak az ékesszólásnak. Isten nem ad nekünk lehetőségeket. Még ha van is tehetségünk, hasztalan. Még ha van is képességünk és felfogóképességünk, nem számít – akkor is félre kell állnunk. Különösen mivel szegény családból származunk, átlagos a kinézetünk és nem tudjuk, hogyan kell kiöltözni, sosem fogunk sehol kitűnni. Az egész életünk ilyen lesz – nincs státuszunk a világban és nincs státuszunk Isten házában.” A csökönyösség megnyilvánulása ez? (Igen.) Ebből a két példából világosan meg tudjátok magyarázni, hogy mi a csökönyösség? (Az ember makacsul ragaszkodik a saját elgondolásaihoz és senkire nem hajlandó hallgatni.) (Ragaszkodás az ember merev nézetéhez.) A köznyelvben ezt úgy hívják, hogy az ember ragaszkodik a merev nézetéhez, ám ennek nem minden formája csökönyösség – attól függ, hogy helytálló-e a merev nézet, amelyhez ragaszkodik vagy sem. Ha a merev nézet, amelyhez az illető ragaszkodik, helytálló, akkor az még elfogadható. Ha például valaki azt mondván ragaszkodik a merev nézetéhez, hogy „az nem számít, mikor, az embernek lelkiismeretesen kell cselekednie”, akkor ez a nézet viszonylag pozitív. Ha azonban a merev nézet, amelyhez ragaszkodik, nem helytálló és nem felel meg a tényeknek, ő mégsem hajlandó elengedni és senki sem tudja rávenni, hogy megmásítsa a gondolatait és a nézeteit, bármit is mond, akkor az csökönyösség. A csökönyösség a megértés eltorzult módja – amikor az emberek makacsul ragaszkodnak eltorzult gondolatokhoz és nézőpontokhoz. Nem felel meg az emberi mivoltnak, illetve a józan észnek, még kevésbé felel meg Isten követelményeinek; és persze egyáltalán semmi köze az igazsághoz. A csökönyösség az eltorzult gondolatok és nézőpontok melletti kitartásra vonatkozik az egyén emberi mivolta hevességének és érzelmeinek uralma alatt. Az efféle megnyilvánulásokat tanúsító emberek csökönyösek. Egyesek például, miután elfogadják a metszést és megismerik önmagukat, úgy érzik, hogy tévedtek ebben a dologban és bűnbánatot kellene tartaniuk. Véteknek látják és úgy vélik, hogy a metszés helyes volt, hogy a metszés szerencsére időben érkezett, és hogy nélküle nagy hiba történt volna. A csökönyös emberek azonban nem így gondolkodnak. Ők ezt mondják: „A metszés azt jelenti, hogy lenéznek engem – kekeckednek velem, mert kellemetlennek találnak. Talán a vihar magjába csöppentem és balszerencsém volt. Ők épp dühösek voltak és sehol sem tudták levezetni, ezért rajtam töltötték ki a mérgüket azzal, hogy megmetszettek.” Mások ezt mondják: „Nem úgy van, ahogyan gondolod. Miért nem vizsgálod meg, mit tettél rosszul? Az alapelvekkel összhangban kezelted az ügyet? Megsértetted az igazságalapelveket?” Nem vizsgálják meg ezeket a dolgokat, hanem érzelmekkel és hevességgel elemzik, értelmezik és közelítik meg a dolgokat. Összegezve: a csökönyös emberek az esetek túlnyomó többségében nem fogadják el a pozitív dolgokat, illetve az igazságot – még csak pozitív gondolatokat és nézőpontokat sem fogadnak el. Függetlenül attól, hogy mi történik velük vagy milyen környezettel találkoznak, csökönyös módon közelítik meg azt és teljes bizonyossággal kitartanak. Még amikor az igazságot közlöd is velük, nem fogadják el, és úgy hiszik, hogy teljesen megegyezik a tényekkel az, amihez ragaszkodnak. Mit mondanak gyakran? „Amit hallasz, az megbízhatatlan; csak az valós, amit látsz. Amit én látok, azok a tények. Még ha az igazság is az, amit mondasz, ha nem láttad, nincs jogod beszélni róla.” Azt hiszik, hogy amit ők látnak, azok a tények, és ezek a tények lényegében pontosan olyanok, ahogyan látszólag megjelennek. Hasztalan, amikor az igazságról beszélsz – az ő szemükben az igazság csak látszat, csak egy kirakat, csupán kellemes hangzású szavak. Ezért nem fogadják el. Vakon ezt hiszik: „Amit én mondok, igaz – nem hazugság – mivel én láttam a tények igazságát. Láttam kibontakozni a tények folyamatát.” Amikor például egy csökönyös ember lát egy vitatkozó párt, ahol a férj és a feleség is a válásról kiabál, arra a következtetésre jut, hogy biztosan el fognak válni. Mások ezt mondják: „Csak azért, mert láttad őket a válásról vitatkozni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban el akarnak válni. Az emberek durva szavakat mondanak, amikor mérgesek. Ami azt illeti, ez a pár általában nagyon szeretetteljes – a kapcsolatuk erős alapon áll. Még ha egész életükben vitatkoznak is, nem tudnak egymás nélkül élni. A feleség mondta valakinek, aki ismeri a helyzetet, hogy lehetetlen, hogy elváljanak. Nos, e tényekre és a szokásos életmódjukra alapozva biztosan nem fognak elválni.” A csökönyös ember nem hiszi el ezt. Később utánanéz és látja, hogy a pár tényleg nem vált el, ő azonban továbbra is makacsul azt hiszi: „Csak látszólag nem váltak el; a magánéletükben már titokban elváltak. Csak a gyermekek miatt nem hozták nyilvánosságra.” Látod, továbbra is makacsul ragaszkodik ehhez a dologhoz. Csak abban hisz, amit a szeme lát, valamint a saját ítéletében, konokul ragaszkodik ahhoz, hogy az ítélete, valamint a gondolatai és a nézőpontjai helytállóak. Még ha a tények nem is olyanok, illetve a lényeg és a probléma gyökere nem olyan, akkor is azt hiszik, hogy úgy van. A megértésük minden dologban kizárólag a saját előítéleteikre, a hevességükre és az érzelmeikre támaszkodik – nem a tények jellege vagy a probléma gyökere alapján hoznak ítéletet. Még ha a helyzet meg is változik, a megértésük módja, valamint a gondolataik és a nézőpontjaik akkor is változatlanok maradnak. Ezek a csökönyös emberek megnyilvánulásai.

Amikor csökönyös emberek konkrét problémákkal találkoznak, a problémakezelésük módjában és az általuk felfedett beállítottságban benne van egy romlott beállítottság. A csökönyösség az emberi mivolt lényeges hibája. Persze a jellem vagy a tisztesség szintjére nem ér fel – csupán azzal a hozzáállással, gondolattal és nézőponttal kapcsolatos, amelyek mentén másokkal érintkeznek és a dolgokat kezelik. Az, ha valaki csökönyös, elég, hogy megmutassa, hogy hiba van az emberi mivoltában. Amikor ez a hiba egy konkrét ügyben tárul fel, az illető által felfedett dolog már nem csupán az emberi mivolt hibája. Ha egy adott helyzetben makacsul ragaszkodik az eltorzult értelmezéséhez és nézőpontjaihoz, és azt hiszi, hogy ezek megfelelnek az igazságnak, és bárki is közli vele az igazságot, nem képes befogadni azt – sőt még csökönyös cselekedetekkel és kijelentésekkel is előáll –, akkor ez már nem csupán az emberi mivoltának a hibája. Már eljutott arra a szintre, hogy a beállítottságával van probléma – a romlott beállítottság szintjére emelkedett. Amikor például a metszés elfogadásáról van szó, ha megsérti az alapelveket a dolgok végzésében és vakmerő gaztetteket követ el, akkor el kellene fogadnia a metszést. Még ha a metszést nem is fogadja el, a hozzá tartozó büntetést és fenyítést akkor is el kellene fogadnia. Ahelyett azonban, hogy helyesen fogná fel ezt, a balszerencséjéről panaszkodik, mondván: „Véletlenül pont a tűzvonalba kerültem. Az engem megmetsző személy egyszerűen dühös volt, és sehol sem tudta levezetni a haragját – csupán az történt, hogy beleakadt ebbe a dolgomba, ezért megmetszett.” A metszésre vonatkozó gondolata, nézőpontja és hozzáállása a romlott beállítottság feltárulása. Milyen romlott beállítottságé? (A hajthatatlanságé és az igazságtól való idegenkedésé.) Az igazságtól való idegenkedésé és a hajthatatlanságé. Az embereket és a dolgokat illető gondolatai és nézőpontjai az emberi mivoltának csökönyösségéhez tartoznak, azok a romlott beállítottságok azonban, amelyek ezeket a csökönyös gondolatokat és nézőpontokat szülik, a hajthatatlanság és az igazságtól való idegenkedés. Ez súlyossá teszi a probléma lényegét – az ilyen emberek álhívők. A csökönyösség az emberi mivolt hibája. Melyek a benne foglalt romlott beállítottságok fő jellemzői? A hajthatatlanság és az igazságtól való idegenkedés – ez emeli a romlott beállítottságok szintjére. Mit vesztek észre ebből? Az emberi mivolt egyes hibái, amelyekben benne vannak azok a gondolatok, nézőpontok és hozzáállások, amelyek szerint az emberek viselik magukat és cselekednek, a romlott beállítottságokig fokozódhatnak. A dadogás például az emberi mivolt hibája. A dadogó ember dadogni fog, függetlenül attól, hogy mit mond. Maga a dadogás nem romlott beállítottság és nem emelkedik a romlott beállítottság szintjére. Ha azonban a dadogva mondott szavak bizonyos gondolatokat hordoznak, ezek a gondolatok pedig egy romlott beállítottság uralma alatt születnek, akkor függetlenül attól, hogy az illető született dadogó vagy sem, a szavai mögött rejlő gondolatokban romlott beállítottság foglaltatik. A dadogás beszédprobléma – nincs köze a romlott beállítottsághoz. A dadogó beszédmód használata mögött rejlő gondolatokat és nézőpontokat azonban egy romlott beállítottság váltja ki vagy idézi elő. Tehát látod, hogy amikor az emberi mivolt hibája veleszületett adottságokat foglal magában, annak nincs köze a romlott beállítottsághoz. Amikor azonban az emberi mivolt hibájában ott vannak az illető jellemének aljas, eltorzult vagy negatív elemei, abban igenis romlott beállítottság van. Értitek? (Igen.)