Hogyan kell törekedni az igazságra? (8.) Hatodik rész
A társasági élet szeretete és zárkózottság
A társasági élet szeretete – ez milyen aspektus? (Veleszületett adottság.) Ez egy veleszületett adottság, világi ügyekre vonatkozó módszer az emberek csoportjaiban eltöltött idő során. Egyesek élvezik a másokkal való érintkezést, sosem fáradnak bele, és mások személyiségétől függetlenül képesek és hajlandóak a társaságukban lenni. Mások ugyanakkor jobb szeretik kerülni a tömeget, és nem hajlandóak társulni másokkal. Ez bizonyos módon kapcsolódik az ember veleszületett személyiségéhez. Amikor a személyiségről van szó, mindenképp szó van a veleszületett adottságokról. A társasági élet szeretetének köze van az ember személyiségéhez; az emberi mivolt érdemeit vagy hiányosságait nem érinti, és természetesen semmilyen romlott beállítottságot sem érint. Ez egy viszonylag egyszerű megnyilvánulás. Zárkózottnak lenni – ez milyen aspektushoz tartozik? (Az ember veleszületett személyiségének része.) (Az emberi mivolt hiányossága.) Itt van egy kis véleménykülönbség – nos, pontosan milyen probléma a zárkózottság? (A zárkózottság szegényes személyiséget jelez.) A szegényes személyiség az emberi mivolt hibája. A személyiség maga szintén az ember veleszületett adottságainak egy aspektusa, tehát a zárkózottság jellemvonása egy veleszületett adottság és az emberi mivolt hiányossága is egyben. Nem tartozik romlott beállítottsághoz és nem érinti az ember magaviseletét. A zárkózottság azt jelenti, hogy valaki mindig kerüli az embereket, vonakodik közölni a gondolatait másokkal, jobb szeret egyedül csinálni dolgokat, nem szeret mások társaságában lenni és nem szeret emberek között élni. Az ilyen emberek csak magányos környezetben vagy egy sarokban szeretnek tartózkodni. Amikor sokan vannak jelen, nem hajlandóak beszélni. Nem tudnak jól kommunikálni másokkal. Amikor mégis beszélgetnek másokkal, szoronganak és pánikolnak, vagy zavarba ejtő és kínos helyzetekbe kerülnek. Ez egy személyiségprobléma a veleszületett adottságokon belül, és természetesen az emberi mivolt hiányossága is, nem igaz? (De igaz.)
Félénkség és merészség
Most nézzük meg a félénkséget – ez milyen probléma? (Veleszületett adottság.) (Az emberi mivolt hiányossága.) Egy veleszületett adottság és az emberi mivolt hiányossága is. Mondjátok meg Nekem, mit jelent félénknek lenni? Félni attól, hogy éjszaka elmenj otthonról, félni az egerektől, a százlábúaktól és a skorpióktól, valamint félni attól, hogy az ember bajba kerül és vonakodni a bonyolult problémákkal való szembenézéstől – ezek mind a félénkség megnyilvánulásai. Egyesek elájulnak az ijedtségtől, amikor kígyót látnak. Vannak, akik annyira megijednek, hogy mindenük remeg, amikor egy autóbalesetről hallanak. Vannak, akik amikor meghallják, hogy az Istenben hívőket üldözik és letartóztathatják, elítélhetik és bebörtönözhetik, annyira félni kezdenek, hogy nem mernek hinni. Aztán olyanok is vannak, akik nem mernek hullámvasútra ülni. Az ilyen emberek nem mernek részt venni semmiben vagy bármit is kipróbálni, ha csak egy kicsi olyan is van benne, amit nem látnak át, vagy ha az olyasmi, amit korábban még nem csináltak. Nemcsak veszélyes munkát vagy veszélyes tevékenységeket nem mernek kipróbálni, hanem olyan dolgokat is félnek megtenni, amelyeket a normális embereknek a mindennapi életben csinálniuk kell. Ha például megkérik őket, hogy tanuljanak meg vezetni, ők ezt mondják: „Én nem merek vezetni. Olyan sok az autó az úton, és az emberek olyan gyorsan vezetnek – mi van, ha elütnek?” Valaki ezt kérdezi: „Miért aggódsz folyton autóbaleset miatt? Nem tudsz egyszerűen egy kicsit óvatosabb lenni, amikor vezetsz?” Ők azonban továbbra is félnek: „Ha egyszer az autó elindul, nem tudom irányítani. Ha tényleg ütközés történik, senki sem tudja irányítani!” Mindig negatív irányba gondolkodnak, ezért semmit sem tudnak megvalósítani. A félénkség veleszületett adottság, és az emberi mivolt hiányossága is. A félénk emberek túlságosan óvatosak és aprólékosak mindenben, amit csinálnak. Általában nem vétenek nagy hibát, és nem követnek el nagyon rossz cselekedeteket. De bárhonnan is nézzük, ez nem tekinthető érdemnek – ez az emberi mivolt hiányossága. Akkor mi a helyzet azzal, ha valaki merész? Általában mely fogalmakat társítják a merészséghez? (Ostobán merésznek lenni, merészségből eredően vakmerően cselekedni.) A „merészségből eredő vakmerő cselekvés”, a „felháborító merészség” és a „merész, mint egy oroszlán” mind arra utal, hogy valaki merész. Nos, jó vagy sem merésznek lenni? (Az adott dologtól függ.) A helyzettől és attól függ, hogy milyen ember az illető. Ha az emberi mivolt szemszögéből nézzük, az, hogy valaki merész, nem minősíthető érdemnek vagy hiányosságnak – a veleszületett adottságok közé soroljuk. Egy ember merészségét a dolog szempontjából kell mérlegelni, továbbá meg kell nézned, hogy az illetőnek vannak-e határai a cselekvésben, és hogy milyen a jelleme. Ha rossz a jelleme, a merészség arra késztetheti, hogy megszegje a törvényt, gonoszságot tegyen és bűncselekményeket kövessen el, hasznot húzzon, jogtalanul szerezzen nyereséget, és mindenütt átverjen és becsapjon másokat. Ha valaki pénzt ajánl neki, hogy bűnt kövessen el, képes megtenni. Bármilyen rossz cselekedetet meg mer tenni annak érdekében, hogy hasznot húzzon, a következményekre vagy másokra való tekintet nélkül. Jó az, ha valaki merészségből eredően ilyen vakmerően cselekszik? (Nem.) Vannak, akik mindenütt becsapnak másokat a saját üzletük érdekében. A vállalkozásuk illegális – csupán egy fedőcég, valódi tevékenység nélkül. Ám a megtévesztő képességükkel egyesült merészségük miatt átmenetileg vagyonra tesznek szert, villákban élnek és szedánokat vezetnek – nagyon jó életük van, ugyanakkor az általuk élvezett pénzt és anyagi javakat mind csalással szerezték a merészségük következtében. Ez jó dolog? Mondjátok meg Nekem, jó ez a merészség? (Nem.) Ezért amikor merész emberekről van szó, meg kell nézned az utat, amelyen járnak. Ha a merészségük miatt át mernek verni és be mernek csapni másokat, akkor nagy gonoszságot követnek el. Minél inkább becsapsz és kihasználsz másokat, annál súlyosabb büntetést fogsz kapni a jövőben, nem igaz? Hát nem hoz ez szerencsétlenséget? (De igen.) Ha félénk vagy és át akarsz verni és be akarsz csapni másokat, egy kicsit kevesebb csalást fogsz elkövetni, a jövőben kapott büntetésed pedig enyhébb lesz. Ezért ami azokat az embereket illeti, akik nem a helyes úton járnak, az a jobb, ha valamelyest félénkek, vagy ha valamelyest merészek? (Jobb, ha valamelyest félénkek.) Ami ezeket az embereket illeti, akik nem a helyes úton járnak, akik képesek átverni és becsapni másokat, akik semmibe veszik a törvényt és mindig azon igyekeznek, hogy kihasználják a joghézagokat és így váratlan nyereségre tegyenek szert, és akik bármikor képesek törvényt szegni, a merészség csapás – az emberi mivoltuk hibája és kudarca. Ugyanakkor az, hogy félénkek, jó dologgá válik – még védelem is a számukra. A félénk emberek keresnek némi pénzt, hogy gondoskodjanak a családjuk és önmaguk alapvető szükségleteiről, és élveznek egy kis luxust, és itt megállnak. A büntetés, amelyet a jövőben kapnak, enyhébb lesz. A merész emberek mernek vakmerően gaztetteket elkövetni, valamint átvernek és becsapnak másokat, elveszik azt, ami másoké, hogy ők maguk több dolgot élvezhessenek. Kihasználnak másokat – a jövőben nem kell majd vajon ellensúlyozniuk ezt? (De igen.) Ha van következő életük, súlyos lesz a büntetés, amit akkor kapnak – az is lehet, hogy egy vagy két életen át sem fogják tudni teljesen jóvátenni. Vannak, akik az egész életüket azzal töltik, hogy éttermet üzemeltetnek vagy vállalkoznak, egy-két milliós vagy akár több tíz milliós vagyont keresnek, ők maguk azonban mégsem élvezhetnek belőle semmit, mivel az egészet adósságtörlesztésre fordítják. Még addigra sem fejezik be a törlesztést, mire a hetvenes-nyolcvanas éveikben járnak. Mi folyik itt? Ez ok-okozati megtorlás – feltehetően azért van, mert az előző életeikben kapzsiságból túl sokat vettek el másoktól, így több életen keresztül törlesztik az adósságaikat. Nem arról van szó, hogy az előző életeikben túlságosan kapzsik, túlságosan merészek voltak és túlságosan kihasználtak másokat, ami a jelen életükben megtorláshoz vezetett? (De igen.) Ami azokat az embereket illeti, akik nem a helyes úton járnak, védelmet jelent a számukra, ha kicsit félénkek, míg a merészség rossz jel.
Ha valaki a helyes úton jár, akkor jó a merészség? (Igen.) Mi jó benne? (Ha merész, akkor is képes kitartani az Istenben való hitben, amikor üldöztetéssel néz szembe.) Ez a merészség nem csupán testi bátorságra utal. Ha ez a testi bátorságot jelentő merészség, akkor vakmerőség és meggondolatlanság – valamelyest impulzív és vak. Ha például merész vagy, és az Istenben való hited miatt letartóztatnak, félni fogsz vajon a kínzástól? Félni fogsz a haláltól? Félni fogsz attól, hogy húsz-harminc évre börtönbe zárnak? Ha félni fogsz, akkor az Istenben való hited elején vakmerőség azt mondanod, hogy „nem félek”, nem pedig valódi merészség. Melyik megnyilvánulás nem vakmerőség? Az, hogy amikor hinni kezdesz Istenben, van benned bizonyos bátorság, de őszinte hited is van. Mire vonatkozik ez az őszinte hit? Azt jelenti, hogy az Istenben való hitedben van elszántságod: „Ha üldöznek, letartóztatnak és megkínoznak az Istenben való hit miatt, késznek kell lennem arra, hogy letegyem az életemet. Nem számít, hogyan és mennyire gyötörnek, nem fogom elárulni a gyülekezetet és nem lesz belőlem Júdás – nem félek a haláltól!” Ez az egyik aspektus. A másik aspektus az, hogy ha tényleg letartóztatnak és üldöznek, és a nagy vörös sárkány megfenyeget, hogy rávegyen, hogy eláruld az egyházat, te átlátod a Sátán mesterkedéseit és ő nem korlátoz téged, és szilárdan megállsz a bizonyságtételedben, ezt mondván: „Egy emberrel kapcsolatban minden, az életét és halálát is beleértve, Isten kezében van. Nem félek!” Ez se nem vakmerőség, se nem puszta bátorság; ez őszinte hit. Az, hogy ilyen őszinte hited van és képes vagy szilárdan megállni a bizonyságtételedben, a te érdemed. Tegyük fel, hogy nincs őszinte hited és csak mondod azt, hogy „nem félek – ez a legrosszabb esetben is csak halál”, ám amikor szembesülsz a letartóztatással, annyira megrémülsz, hogy bepisilsz. Miután letartóztatnak, ez az első dolog, amire gondolsz: „Meg fognak kínozni vajon? Szenvedni fog a testem? Képes leszek kiállni, ha egy elektromos billogot nyomnak a testemhez? Meg fogok halni, ha súlyos a kínzás? Ha meghalok, Isten majd nem fog emlékezni rám? Nem fogom tudni elérni az üdvösséget? Ha tényleg nem bírom majd elviselni, el fogom árulni az egyházat és Júdássá leszek. Ha megbüntetnek és elpusztítanak, miután Júdássá lettem, ám legyen – legalább most nem fogok fájdalmat elszenvedni.” Ebben az esetben vajon nem veszíted el a bizonyságtételedet? Tegyük fel, hogy a kommunista párt azután megfenyeget téged, a családodat használja fel, hogy megzsaroljon – nem engedi, hogy a gyermekeid egyetemre járjanak, a szüleidtől megtagadja az egészségbiztosításhoz való hozzáférést, a családodat megfosztja minden jogától – ekkor félni kezdesz és nem lesz őszinte hited. Hová tűnt a bátorságod? Valóban merész vagy? Ha nincs őszinte hited, akkor a merészséged csak vakmerőség. Csak akkor valódi a bátorságod, ha őszinte hited van. Ha a letartóztatásod előtt erre gondolsz: „Isten nem fogja engedni, hogy letartóztassanak”, és emiatt a gondolat miatt bátorodsz fel, az nem igaz bátorság és nem igaz hit. Tegyük fel, hogy mielőtt letartóztatnak, már átgondoltad ezt az egészet és ezt mondod: „Az ember élete és halála Isten kezében van. Ha Isten valóban el akarja venni az életemet, akkor alá kell vetnem magam. Ami a jövőbeli rendeltetési helyemet illeti, arról Isten egyetlen szava dönt. Akárhogy is bánik velem Isten és akármilyen rendeltetési helyet ad is nekem, az mind Isten igazságossága, és én alá fogom vetni magam. Ha Isten úgy rendezi, hogy börtönben haljak meg, az megtiszteltetés számomra – hajlandó vagyok felajánlani ezt az életet Istennek. Bármilyen nagy szenvedést tapasztalok is meg, egy változatlan hitvallásom marad, mégpedig, hogy Isten kezére bízom az életemet, és nem számít, hogy a Sátán miként gyötör, pusztít vagy kínoz engem, soha nem fogok engedni neki. Nem aggódom amiatt, hogy meg fogok-e halni. Még ha meg is halok, az Isten szuverenitása alá tartozik és Ő rendelte el előre. Akkor is köszönetet fogok mondani Istennek és dicsérem Őt!” Ilyen hited kell legyen; csak ilyen hittel lehet igazi bátorságod. Tegyük fel, hogy mielőtt letartóztatnak, mielőtt ez tényleg megtörténik veled, már átláttad ezeket a dolgokat, őszinte a hited Istenben, őszintén aláveted magad Istennek, és igazán érted és elfogadod az élet és halál dolgait, és teljesen Isten kezére tudod bízni magad, amikor pedig tényleg letartóztatnak és a halál lehetőségével nézel szembe, a szívedben változatlanok maradnak ezek a megértések, akkor nem fog meginogni a hited. Ha a körülményektől függetlenül a hited nem törik meg és nem szenved vereséget, mindig lesz bátorságod. Tegyük fel, hogy mielőtt letartóztatnak, mielőtt tényleg megtörténik veled, még nem gondoltad át ezeket a dolgokat, és csak vágyakozva gondolsz a következőre: „Hajlandó vagyok felajánlani az életemet. Isten adta az életemet – a legrosszabb esetben mártírként meghalok Istenért!” Ebben az esetben, amikor a nagy vörös sárkány megkínoz, majd tíz év börtönre ítél, meg fogsz döbbenni: „Azt hittem, halál lesz a vége. Ha mártírt csinálnának belőlem, Isten emlékezne rám. Nem számítottam arra, hogy nem sikerül ilyen tanúságot tennem, és végül tíz évre ítélnek. Tíz év – az nem tíz nap vagy tíz hónap! Hogy kellene ezt kibírnom?” Mivel eddig nem gondoltál ezekre a dolgokra, könnyű lesz most rájönnöd? Némiképp nehéz lesz, nem igaz? (De igen.) Amikor nehézségek adódnak, az emberek csak arra gondolnak, hogy miként kezeljék őket és hogyan meneküljenek előlük. Ha erős késztetésed van a nehézségek elől való menekülésre, akkor a nehézségek közepette rendkívül gyenge késztetésed lesz arra, hogy alkalmazkodj hozzájuk. Ezért nagyon nehéz lesz alávetned magad egy ilyen környezetnek, amikor nehézségekkel nézel szembe. Akkor hát hogyan kellene megoldani az ilyen helyzeteket? Azonnal keresned kell az igazságot és át kell gondolnod ezeket a dolgokat; ki kell találnod annak az útját is, hogy miként gyakorold az igazságot. Például mit fogsz gondolni, ha tíz év börtönbüntetést kapsz? „Vajon elválik majd tőlem a feleségem (vagy a férjem)? Tíz év múlva mennyi idősek lesznek a gyermekeim? Nem fogom teljesíteni a felelősségemet – vajon kitagadnak majd és megtagadják, hogy gondoskodjanak rólam öregkoromban? Hogy fogok élni, miután szabadon engednek? Tíz év múlva a szüleim idősek lesznek, és úgy fog állni a dolog, hogy én nem tettem eleget a gyermeki felelősségemnek irántuk – hát nem leszek ettől hűtlen gyermek? Isten munkája befejeződik vajon tíz év múlva? A börtönben nem nyerek majd semmit – egyetlen összejövetelre sem megyek el, nem hallgatok prédikációkat, és nem fogom megérteni az igazságot. Hát nem fogok lemaradni ez alatt a tíz év alatt? Nem azt fogja ez jelenteni, kiiktattak? Isten még ekkor is akarni fog engem? Ha keresztülmegyek ezen a szenvedésen, Isten emlékezni fog rá? Ha nem emlékszik rá és nem érhetem el az üdvösséget, akkor vajon nem hiába fogom eltölteni ezt az időt a börtönben? Tíz év alatt sok minden megváltozik, én pedig semmit sem fogok nyerni, miközben sokat veszítek.” Amikor ezekre gondolsz, jönnek a nehézségek. Hogyan kellene szembenézned ezekkel a nehézségekkel? Nem azon kellene gondolkodnod, hogy miként vészeld át az egyes napokat? Ha még nem gondoltad át ezeket a dolgokat és nem jutottál el arra a pontra, ahol megérted az igazságot és világosan látod a dolgokat, akkor amikor a letartóztatással szembesülsz, az életed és a halálod egyetlen gondolaton függ majd: a félénkség és a félelem egyetlen pillanata, egyetlen gondolat vagy elgondolás arra késztethet, hogy Júdás legyen belőled, eláruld az egyházat és elvesztegesd minden korábbi erőfeszítésedet. Ha nem tudod átgondolni vagy átlátni ezt a dolgot, nagyon nehéz lesz az, hogy ne aggódj a kilátásaid és a sorsod miatt, és nagyon nehéz lesz Isten kezére bíznod az életedet és a halálodat és megengedni Neki, hogy úgy vezényeljen, ahogyan akar. Ha nem látod át az élet és halál dolgait, és még mindig azzal a mentalitással élsz, hogy szerencsét próbálsz, át akarsz evickélni, akkor lelepleződsz majd, amikor egy környezet elér. Mindazok, akik Júdássá váltak, amikor letartóztatták őket, és aláírták a „Három Nyilatkozatot”, egy éjszaka alatt tették ezt, a Sátán pedig rájuk sütötte a fenevad bélyegét. Az ember élete és halála időnként egyetlen gondolaton múlik. Az igazság nélkül nagyon nehéz átvészelni a válságokat. Nos, mi az igazi merészség? Valódi merészség az, ha valaki a nyers erőkitörésre hagyatkozva ér el valamit? Nem az – az impulzivitás. Egy igazán bátor embernek sok pozitív és negatív dolgot illetően van egy bizonyos szintű tisztánlátás a szívében. Képes belül egyetérteni a pozitív dolgokkal, elfogadni és határozottan felismerni azokat, eljutva odáig, hogy képes legyen alávetni magát az igazságnak és Isten szuverenitásának. Csak így lehet igazi bátorságod. Ha ezek a dolgok nincsenek meg a szívedben, a merészséged csak egy ostoba merészség – olyan, mint amikor egy újszülött borjú nem fél a tigristől. Ezért egy olyan országban, amely ellenáll Istennek, az Istenben való hit és Isten követése nemcsak bátorságot, hanem ami még fontosabb, hitet igényel. Nem azért mersz hinni Istenben, mert merész vagy, hanem azért, mert van hited. Egyesek ezt mondják: „Azt hiszem, egyszerűen azért hiszek Istenben, mert merész vagyok és nem félek az üldöztetéstől.” Lehet, hogy helyes ez az állítás. Vakmerőség miatt hiszel, ám az ostobaságod, a tudatlanságod és az egyszerűséged fényében Isten különleges kegyelmet tanúsít irántad, bizonyos környezeteket alakít ki számodra, és megadja neked az igazsággal való öntözést és ellátást. Ezen keresztül elég sok igazságot megértesz és elnyersz. Idővel a vakmerőséged elnyeri az őszinte hit elemeit, és a bátorságod csak ekkor növekszik, és csak ekkor mersz jobban szembenézni a jövőbeli környezetekkel vagy az üldöztetéssel. Ha valakinek nincs őszinte hite és egy erőkitörésre hagyatkozik, ezt mondván: „Én merek hinni Istenben! Nem félek az üldöztetéstől vagy attól, hogy letartóztatnak és börtönbe zárnak!” – ez a fajta bátorság nem fog sokáig tartani. Az igazsággal való ellátás nélkül, anélkül, hogy Isten olyan környezeteket alakítana ki a való életben, ahol képezhet, ahol arra késztethet, hogy gyakorolj, és ahol megtaníthat arra, hogy miként nézz szembe különböző dolgokkal, a merészséged pusztán vakmerőség, és egyáltalán nem őszinte hit. Érted? (Igen.) Ha valóban vakmerőség, akkor az meggondolatlan, ostoba, tudatlan emberré tesz. Egyeseknek, akik hisznek Istenben, nagyon egyszerű gondolataik vannak, úgy képzelik, hogy a dolgok nagyon egyszerűek, egyáltalán nem látják előre, hogy Isten követése milyen veszélyekkel jár együtt. Csak akkor jönnek rá, hogy Isten követése nem egyszerű dolog, amikor akadályokba ütköznek. Ha az ember merészsége az emberi mivolt érdeme, akkor legalább egyszerű és egyenes az illető, nem bonyolult, és nem aggódik mindenféle dolog miatt. De tegyük fel, hogy a merészségedet az a szándék vezérli, hogy áldásokhoz juss, és ezt gondolod: „Ha az ember hisz Istenben, a mennybe juthat, nagy áldásokban lehet része, megmenekülhet a katasztrófáktól és elkerülheti a halált, úgyhogy hinni fogok, bármi is történjen!” Más szóval, a hitedet vakmerő nyers erő kitörése vezérli; nem az abbéli egyszerű vágyad, hogy higgy Istenben – inkább az áldások kergetéséről szól. A merészséged ebben az esetben legfeljebb vakmerőség, és nem minősíthető az emberi mivolt érdemének. Ezért amikor merész emberekről van szó, meg kell nézned, hogy milyen az emberi mivoltuk lényege. Ha nincs lelkiismeretük és józan eszük, és pusztán vakmerőek, akkor kevés az értékük, és semmi jelentőségteljest nem tudnak elérni. Ha azonban képesek hinni Istenben és elfogadni az igazságot, akkor az ilyen emberek értékesek. Ha valaki merész, ám nincs felfogóképessége, nem képes megérteni az igazságot, és kizárólag csak az áldások megszerzése kedvéért hisz Istenben, valamint az áldások elnyerése érdekében hajlandó lemondani a családjáról és a karrierjéről, és nem fél az üldöztetéstől, akkor ez nem az emberi mivolt érdeme, hanem egy téves gondolat és nézőpont. Összhangban állnak a téves gondolatok és nézőpontok Isten szándékaival? (Nem.) Az, hogy valaki félénk vagy merész, a veleszületett adottságait érinti, és nem sok köze van az emberi mivoltának a lényegéhez.
Ha nem beszélnénk a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok különféle megnyilvánulásairól, magatoktól fel tudnátok ismerni őket? (Az egyszerű megnyilvánulásokat talán fel tudnánk, a bonyolultabbakat azonban nem.) Most, hogy beszéltünk a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok közötti különbségekről, már fel tudjátok ismerni őket? (Egy kicsit jobban fel tudjuk ismerni őket, mint korábban.) Ha mondok még pár szokatlan példát, akkor képesek lesztek felismerni őket az alapján, amit mondtam? Nehéz megmondani, nem igaz? Akkor legközelebb tovább beszélgetünk majd az ezzel a témával kapcsolatos kérdésekről. Amint többet beszélgetünk, azonosítani fogtok néhány szabályt a különféle típusú kérdések felismeréséhez. Az emberi mivolt, a veleszületett adottságok és a romlott beállítottságok különféle megnyilvánulásai tekintetében általában fel tudjátok ismerni azokat a megnyilvánulásokat, amelyekről beszéltünk. Ami azokat illeti, amelyekről nem beszéltünk, csak a lelki megértéssel rendelkező emberek és azok lehetnek képesek néhányat felismerni közülük, akik tudják, hogyan kell keresni az igazságot. A gyenge képességűek talán nem tudnak megfelelni ennek és talán nem képesek felismerni őket, ezért többet kell hallgatniuk és több kérdést kell feltenniük. Ha nem beszélünk ezekről a kérdésekről, azok mindig homályosak maradnak számotokra, és az sem lesz világos, amit ti mondtok; mindig lesz egy rés a megértésetek és az igazság tiszta megértése között, nem igaz? (De igen.)
Ma a képességgel kapcsolatos dolgokról beszélgettünk. Most már tisztán látjátok, hogy milyen az emberek képessége? (Nagyjából tisztán látjuk.) Ha nem látjátok tisztán, akkor szánjátok rá az időt és tapasztaljátok meg a dolgokat. A mindennapi életben találkozni fogtok ezekkel a dolgokkal. Tanuljátok meg a beszélgetésünkben elhangzott szavakat alkalmazni a való életre, és apránként egyeztessétek őket az emberek megnyilvánulásaival – tisztán látva önmagatokat és tisztán látva másokat, megismerve önmagatokat és megismerve másokat. Fokozatosan képesek lesztek felmérni ezeket a dolgokat, és lesz mércétek ehhez. Az emberek és a dolgok szemlélésére, valamint a magaviseletedre és a cselekvésre vonatkozó alapelvek egyre világosabbá válnak majd. Sokat beszélgettünk a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok felismerésének különféle aspektusairól. Az emberi mivolt bármely megnyilvánulásairól vagy megnyilatkozásairól is beszélünk, egyik sem üres beszéd – ezekkel a dolgokkal mind lehet találkozni, lehet látni és érzékelni őket a való életben. Ezért meg kell tanulnod úgy szemlélni a különböző dolgokat és a különféle típusú embereket, hogy összeveted őket Isten szavaival. Csak akkor érhetsz el fokozatos fejlődést az emberek és a dolgok szemlélésében, valamint a magaviseletedben és a cselekvésedben, lehet pontos megértésed az igazsággal kapcsolatos különféle dolgokról, és foghatod fel fokozatosan a különböző igazságalapelveket, ha a beszélgetésünkben elhangzott különféle állapotokat és dolgokat megtanulod összeegyeztetni a való élettel. Érted? (Igen.) Bár az általunk megvitatott dolgok elsősorban az emberek által mutatott különféle állapotok és megnyilatkozások felismerését szolgálják, és nem tesznek közvetlenül képessé az igazság megértésére és az igazságba való belépésre, ezek a dolgok mind hatással lesznek az igazságról való megértésedre, valamint az igazságvalóságba való belépésedre. Ezért bár az emberek elképzeléseiben ezek a dolgok látszólag talán csak az emberi mivoltot, a veleszületett adottságokat vagy néhány nyilvánvaló romlott beállítottságot érintenek, minden dolog és minden állítás összefügg az emberek igazságba való belépésével. Így aztán ezek azok a dolgok, amelyekkel szembe kell nézned az igazságba való belépés útján – nem kerülheted el őket. Az emberi mivolt különböző dolgai és megnyilvánulásai, akár pozitívak, akár negatívak, mind olyasmik, amikkel szembesülni és találkozni fogsz a mindennapi élet különféle környezeteiben. Ha pedig, amikor különféle dolgokkal találkozol, egyiket sem tudod felismerni és az összeset általánosítod, előírásoknak és doktrínáknak tekintve a beszélgetésünkben foglalt igazságalapelveket, akkor sosem leszel képes belépni az igazságvalóságba. Miért van ez? Azért, mert sosem fogod megérteni, hogy mi az igazság.
Rendben, ez minden a mai beszélgetést illetően. Viszontlátásra!
2023. november 25.