Hogyan kell helytállóan megközelíteni az embernek a saját képességét

Miután beszélgettünk arról, hogy mi a képesség, valamint arról, hogy miként osszuk fel az emberek képességének szintjeit és típusait, szert tettetek bármiféle előnyre, miután befejeztétek a hallgatást? (Igen.) Valóban tudjátok, hogy gyenge a saját képességetek? (Igen.) Egyes képesség híján lévő emberek a következőt mondják: „Hogyhogy nekem nincs képességem? Még ha átlagos vagy gyenge lenne is a képességem, az is rendben volna.” Senki nem akar arra a szintre süllyedni, hogy ne legyen képessége, idióta, bolond, illetve haszontalan emberként, ám a sors úgy hozza, hogy egyesek – az elsődleges megnyilvánulásaik és a kötelességük végzésének eredményei alapján értékelve magukat az évek során – valóban a képesség híján lévő emberek szintjére süllyednek. Ez vajon negatívvá tesz egyeseket? Amikor sok dolog nem tisztázódik, az emberek ostobán a következőt gondolják: „Van képességem, van tehetségem, bölcs vagyok, a képességem nem rossz, nemes vagyok, vagyok valaki Isten királyságában, oszlop, támasz vagyok”, és ostobán ragaszkodnak a vágyálmaikhoz, meglehetősen jól, magabiztosnak érzik magukat, úgy vélve, hogy van lehetőségük és reményük; nem negatívak és céltudatosan élnek. Amikor azonban megismerik a valódi tényeket, elszomorodnak, és erre gondolnak: „Ez nem azt jelenti vajon, hogy nincs reményem az üdvösség elnyerésére?” – és negatív állapotba süllyednek. Ha ezeket a dolgokat nem tisztázzák, az emberek ostobán arrogánsak; minél ostobább valaki, annál arrogánsabb és annál határtalanabbá válik az arroganciája. Azok, akik okosak, miután az évek során elfogadják az igazság ellátmányát, elgondolkodnak és önvizsgálatot tartanak, összemérik az igazságot önmagukkal, az arrogáns beállítottságuk megnyilatkozásai pedig fokozatosan csökkennek majd. Minél gyengébb egy ember képessége, annál ostobábban arrogáns. Nincs vajon ilyen szólás: „Semmi az illető, mégsem hajol meg senki előtt”? Ez a szólás igen találó: azok, akik semmik, nem hajolnak meg senki előtt. Miért? Azért, mert túl gyenge a képességük. Mennyire? Olyannyira, hogy nem intelligensek, nem ismerik a tehetségük mértékét, nem tudják, hogy mennyire felel meg az intelligenciájuk, nem tudják, hogy mindig vannak náluk jobb emberek, és nem tudják, mi a jó képesség. És meddig terjed az arroganciájuk? Odáig, hogy az emberek undorítónak és gyomorforgatónak tartják, ha ránéznek – ez ostoba arrogancia. A „semmi az illető, mégsem hajol meg senki előtt” azt jelenti, hogy semmit sem tud megvalósítani, a saját élete ügyeit teljes zűrzavar jellemzi, semmit sem képes átlátni, nincsenek gondolatai, illetve nézőpontjai, és nem tudja megmondani, hogy mások nézőpontjai helytállóak-e vagy pontosak-e, és csak ostobán kitart az arroganciájában, erre gondolva: „van képességem, van tehetségem, bölcs vagyok, jobb vagyok másoknál!” Mondjátok meg Nekem, jobb vajon hagyni, hogy ostobán arrogáns emberek legyenek, akik senki előtt nem hajolnak meg, vagy a tudtukra adni, hogy gyenge képességűek, hogy semmik, csupán bolondok, haszontalan emberek és szellemileg fogyatékosak, hogy aztán negatívvá váljanak? Melyiket választjátok? (Hagyjuk negatívvá válni őket, mert ha ostobán arrogánsak, valószínűleg olyan dolgokat tesznek, amelyek megsértik az alapelveket, valamint akadályozhatják és megzavarhatják a gyülekezet munkáját.) Ha negatívvá válnak, visszatérhetnek az emberi mivolthoz tartozó józan észhez és jobban viselkedhetnek, kevesebb olyan dolgot téve, ami akadályoz és zavar. Ez oltalom számukra. Bár nem tettek sok mások előnyét szolgáló dolgot, az, hogy kevesebb akadályozó és zavaró dolgot csinálnak, azt jelenti, hogy sokkal kevesebb vétket és gonosz tettet fognak elkövetni, annak valószínűsége pedig, hogy a jövőben büntetés lesz a részük, csökkenni fog, nem igaz? (De igen.) Anélkül, hogy belemennénk abba, hogy elérhetik-e az üdvösséget, mivel ez egy viszonylag távoli dolog, vajon csökkenni fog-e annak valószínűsége, hogy megszegik Isten adminisztratív rendeleteit és megsértik Isten természetét? És a túlélési esélyük vajon növekedni fog-e? (Igen.) Ezeknek az előnyöknek a szemszögéből ítélve az, hogy megengedjük az embereknek, hogy felismerjék a saját képességüket és végül rájöjjenek, hogy nincs képességük és negatívvá váljanak, valójában jó dolognak bizonyul. Ellenkező esetben, amikor az emberek azt mondják, hogy „semmi vagy, mégsem hajolsz meg senki előtt – ez ostoba arrogancia!”, egyszerűen képtelenek átlátni, illetve felismerni ezt; dacossá válnak és továbbra is azt gondolják: „Az én képességem nem gyenge! És azt mondjátok, hogy ostobán arrogáns vagyok. Én sokkal jobb vagyok egy bolondnál!” Ez még inkább azt bizonyítja, hogy valóban bolondok, túl alacsony az intelligenciaszintjük, és még inkább el kell fogadniuk azt a tényt, hogy képesség híján vannak. Milyen előnyökkel jár ennek a ténynek az elfogadása? Nem az a célja, hogy negatívvá tegyen, hanem az, hogy segítsen helytállóan kezelned önmagad, és elkerülnöd az ostoba viselkedést. Az emberek azért arrogánsak, mert romlott a beállítottságuk és egyáltalán nincs önismeretük. Ugyanakkor egyes emberek arroganciája normális arrogancia. Egyesek például tőkét kovácsolnak abból, hogy bebörtönözték őket és szenvedést viseltek, bizonyos módokon hozzájárultak a gyülekezethez, vagy olyan adottságaik vannak, amelyek jobbá teszik őket másoknál; mivel az arrogáns beállítottságuk némi tőkével párosul, még mindig érthetőnek tekinthető, hogy arroganciát tanúsítanak. Ha azonban semmi vagy, ha alapvetően semmit sem tudsz megvalósítani, nem tettél hozzájárulást, sőt mi több, nincsenek erősségeid, mégis arrogáns vagy, annak nincs értelme – abból hiányzik a racionalitás. Most már világos számodra: nincs képességed, semmi vagy, és még csak semmiféle erősséged sincs. Az elméd üres, és a gondolatokkal rendelkező emberekkel összevetve az elmédből hiányzik a tartalom. Bár mindannyian emberek vagytok, te elmaradsz a többiektől; Isten szemében nem felelsz meg az emberi lét normájának. Nos, akkor mi miatt is vagy még mindig arrogáns? Isten szavainak mércéje szerint nem felelsz meg az emberi lét normájának. Isten szemében nem kellene emberi lényként bánni veled. Mivel azonban Isten kegyelme mérhetetlen, Isten felmagasztalt téged, kiválasztott téged és emberként bánt veled, megengedve, hogy kötelességet végezz Isten házában. Vajon azért bánik-e veled Isten emberként, hogy azt lássa, hogy ilyen ostobán arrogáns módon bánsz Istennel és az igazsággal, amellyel ellát téged? Hogy azt lássa, hogy így bánsz a kötelességeddel és az életeddel? Nem. Mivel Isten emberként bánik veled és elmondja neked azokat a különféle igazságokat, amelyeket az embereknek meg kellene érteniük, azt reméli, hogy igaz ember tudsz lenni, azt reméli, hogy el tudod fogadni azokat a gondolatokat, amelyeknek meg kellene lenniük az emberekben, és nem leszel ostobán arrogáns. Negatívnak lenni ezért helytelen – nem szabad negatívnak lenned. Mivel Isten nem a képességed alapján bánt veled, illetve mellőzött, hanem normális emberként bánt veled és így használt, légy méltó Isten e kegyelméhez és ne okozz csalódást Istennek. Bármilyen is a képességed, és bármilyen munkát is tudsz végezni, csak tedd jól azt a munkát. Ne próbálj hangzatos elgondolásokat szajkózni, ne tégy olyat, amit egy embernek nem kellene, és ne legyenek túlzó elgondolásaid és ambícióid, amelyeknek egy emberben nem kellene lenniük. Tedd, amit egy embernek tennie kell és légy méltó arra, hogy Isten felmagasztal. Hát nem helyénvaló ez? Nem oldja meg a negativitás problémáját? (De igen.)

A különböző képességű emberek különféle megnyilvánulásainak felismerése és e konkrét példák bemutatása azt a célt szolgálja, hogy segítsen azokhoz viszonyítani magad. Azt szolgálja, hogy pontosan azonosítani tudd a saját helyzetedet, racionálisan közelítsd meg a saját képességedet és a különböző állapotaidat, valamint racionálisan közelítsd meg az Isten általi leleplezésedet, megítélésedet és megmetszésedet-, vagy a számodra elrendelt munkát, és úgy, hogy képes legyél szíved mélyéből alávetni magad és hálásnak lenni, ahelyett, hogy ellenállást és ellenszenvet tanúsítanál. Ha az emberek képesek racionálisan megközelíteni saját képességüket, majd pontosan meghatározni saját helyzetüket, gyakorlatiasan, Isten által kívánt teremtett lényként viselkedni, eredendő képességük alapján megfelelően tenni, amit tenniük kell, valamint felajánlani hűségüket és minden erőfeszítésüket, akkor elérik Isten elégedettségét. Mivel Isten ezt a képességet és ezeket a feltételeket adta neked, Isten nem fog arra kényszeríteni, hogy számodra bonyolult dolgokat tégy, nem fogja a halat arra kényszeríteni, hogy szárazföldön éljen. Bármennyit is adott neked Isten, annyit kell felajánlanod. Amit Isten nem adott neked, azt nem fogja túlzottan követelni. Ha állandóan túlságosan magas követelményeket támasztasz magaddal szemben, és megpróbálsz erős, emberfeletti ember lenni, olyasvalaki, aki meghaladja az átlagost, az azt jelzi, hogy romlott a beállítottságod – ez ambíció. Ha jó képességű vagy, vállalj több munkát; ha átlagos a képességed, akkor csak kevesebb munkát tudsz vállalni. Bármilyen kötelességet tudsz is végezni, adj bele mindent, add bele a hűséged és cselekedj alapelvek szerint – ne próbálj hangzatos elgondolásokat szajkózni. Ha mindig bizonyítani akarod, hogy nem vagy hétköznapi ember, ha mindig azt akarod, hogy mások nagyra tartsanak – ez helytelen. Ez az önismeret nagy hiányát mutatja, azt, hogy nem tudod, hol a helyed. Ha az ambícióid és a vágyaid szerint törekedsz tovább, a dolgok nem fognak jól végződni számodra. A gyenge képességű embereknek ezért nem szabad mindig arra pályázniuk, hogy vezetők, csapatfőnökök vagy felügyelők legyenek; nem szabad túl magasra törniük. Ha gyenge a képességed, akkor csak tedd kötelességtudóan azokat a dolgokat, amelyekre a gyenge képességű emberek képesek. Ha nincsenek gondolataid és semmilyen munkát nem tudsz kezelni, ne erőltesd – mivel Isten nem adta meg neked azt a képességet, nem támasztott túlságosan magas követelményeket veled szemben. Ami az igazságalapelveket illeti, gyakorold őket annyira, amennyire képes vagy megérteni és elfogadni azokat – ez a legfontosabb. Isten azt adta neked, amit képes vagy felfogni. Alkalmaztad ezeket a dolgokat a kötelességedre vagy arra a megbízatásra, amelyet Isten rád bízott? Ha alkalmaztad, akkor mindent beleadtál és felajánlottad a hűségedet. Isten elégedett lesz, te pedig megfelelő színvonalú teremtett lény leszel. Ha gyenge képességű vagy, Isten egyáltalán nem fog a jó képességűekre szabott norma szerinti követelményeket támasztani veled szemben. Isten nem fogja ezt tenni. A képesség híján lévők a legalacsonyabb szintű képességgel rendelkezők az emberek között. Ha egyes istenhívőkből hiányzik a képesség, akkor nekik hogyan kell gyakorolniuk? Követni akarod Istent? Elismered, hogy Isten szuverén mindenek felett, ami az embert illeti? Alá akarod vetni magad Isten veled kapcsolatos vezénylésének és intézkedéseinek? Ha hajlandó vagy elfogadni és alávetni magad, akkor csillapítsd le a szíved és fogadd el Isten összes veled kapcsolatos intézkedését. A képességed alapján csak néhány fizikai erőfeszítést igénylő munkát végezhetsz, olyan munkát, amely láthatatlan, lenézett, és amelyre az emberek nem fognak emlékezni – ha ebben a helyzetben vagy, el kell fogadnod azt Istentől és nem szabad panaszokat dédelgetned, és még kevésbé szabad a saját kívánságaid alapján megválasztanod a kötelességeidet. Tegyél meg bármit, amit Isten háza elrendel számodra, és amíg a képességeden belül van, addig jól kell végezned azt. Ha például azzal bíznak meg, hogy disznókat tenyéssz, etesd jól őket, hogy a testvérek jó disznóhúst ehessenek. Ha csirketenyésztésre jelölnek ki, etesd és tartsd jól őket, hogy a tojóidőszakban normálisan tojjanak, és óvd őket más állatoktól, hogy mindenki, aki az általad tenyésztett csirkéket látja, azt mondja, jól tartod azokat. Ez bizonyítja, hogy megbecsülsz minden Isten által teremtett dolgot és képes vagy jól kezelni őket; bizonyítja, hogy bármilyen teremtményről vagy állatról legyen is szó, képes vagy megbecsülni és jól kezelni, az elvégzendő felelősségednek és kötelességednek tartva azt. Még ha nem is tudsz más munkát végezni, még ha nem is tudsz kulcsfontosságú és meghatározó szerepet játszani a gyülekezet munkájában, és nincs jelentős hozzájárulásod, ha képes vagy minden erőfeszítést megtenni és hűséges lenni valamilyen jelentéktelen munkában, és csak arra törekszel, hogy eleget tegyél Istennek, az elegendő. Ez azt jelenti, hogy nem okozol csalódást Istennek, amiért felemelt téged. Ne válogass a feladatok között aszerint, hogy azok piszkosak vagy fárasztóak-e, hogy mások látják-e, amint végzed őket, hogy az emberek megdicsérnek-e téged vagy hogy lenéznek-e miattuk. Ne gondolkodj ezeken a dolgokon; csak igyekezz elfogadni azokat Istentől, vesd alá magad, és végezd jól a kötelességeket, amelyeket végezned kell. Amikor a képesség híján lévő emberek megnyilvánulásairól beszélek, talán azt mondom, hogy bolond, haszontalan ember és szellemi fogyatékos vagy. Ha azonban képes vagy felvállalni a rád bízott feladatokat, és végül nem hagyod cserben az Isten általi felmagasztalásodat és az élet leheletét, amelyet Isten megadott neked, nem hiába élsz és eszel, nem hiába élvezed azokat az anyagi dolgokat, amelyekkel Isten ellátja az emberiséget, és nem mulasztasz abban, hogy Isten szájából eredő szavak szerint élj, az elegendő. Még ha képesség tekintetében nem is érsz fel egy teljes ember szintjére, ha ezzel a hűséggel és őszinteséggel tudod végezni a kötelességed és a munkát, akkor Isten szívében legalábbis megfelelő színvonalú teremtett lény vagy. Isten ezt a hűséget és őszinteséget akarja; olyan teremtett lényt akar, aki megfelel a mércének. Bármilyen kötelességet is rendez el számodra Isten háza, Istentől fogadod el azt, és képes vagy elfogadni és alávetni magad. Ez a legbecsesebb dolog. Ha megtetted, amit Isten megkövetel tőled, és mindent felajánlottál, amit képes vagy felajánlani, Isten vajon majd még magasabb követelményeket támaszt veled szemben? Ha Isten szemében értékesnek látszik az őszinteséged és a hűséged, akkor van értéke az életednek. Jó ez a felfogás? (Igen.)

Egyesek ezt mondják: „Én még mindig úgy érzem, hogy nem értem. Miért rendel el Isten eleve mindenféle képességű embert? Mivel Isten azt akarja, hogy az emberek bizonyságot tegyenek Mellette, gyakorolják az igazságot és vessék le a romlott beállítottságaikat, miért nem tud jó képességet adni az embereknek? Oly nehéz Istennek jó képességet adnia az embereknek? Ha Isten úgy teremtette volna, hogy az emberek minden területen rendelkezzenek képességekkel – kognitív képességgel, ítélőképességgel, a dolgok felismerésére való képességgel, a dolgokra való reagálás képességével, döntéshozó képességgel, innovációs képességgel és még inkább a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel – ha minden területen adna képességeket az embereknek, vajon nem lennének jó képességűek? Még ha átlagos képességet adna is az embereknek, akkor egy átlagos szinten nem lennének vajon képesek felfogni az igazságot? Ha az emberek képesek felfogni az igazságot, akkor vajon nem lennének képesek gyakorolni azt? És vajon nem lennének képesek levetni a romlott beállítottságaikat és elérni az üdvösséget?” Mi a probléma azzal, hogy az embereknek ilyen gondolataik vannak? Az emberek nem értik, hogy Isten miért ad nekik ilyen teljesen átlagos képességet. Nehéz jó képességű vezetőket találni, és rendkívül nehéz jól végezni a gyülekezeti munkát. Az emberek azt gondolják: „Ha Isten jó képességgel ruházná fel az embereket, nem lenne könnyebb vezetőket találni? Nem lenne könnyebb elvégezni a gyülekezeti munkát? Miért nem ad Isten jó képességet az embereknek?” Ha Isten háza átfogó munkájának szempontjából nézzük a dolgot, persze, ha több jó képességű ember lenne, a gyülekezeti munka valóban könnyebb lenne. Van azonban egy előfeltétel: Isten házában Isten végzi a saját munkáját, és az emberek nem játszanak döntő szerepet. Éppen ezért az, hogy az emberek képessége jó, átlagos vagy gyenge, nem határozza meg Isten munkájának eredményeit. Az elérendő végső eredmények Isten által valósulnak meg. Mindent Isten vezet; minden a Szentlélek munkája. Isten munkájának szemszögéből így kell magyarázni ezt a dolgot – ez az egyik ok. Van egy másik ok is: miután a Sátán megrontotta őket, az emberek a Sátán romlott beállítottságait életük lényegeként birtokolják; vagyis mindannyian a romlott beállítottságaik szerint élnek, és életüket a romlott beállítottságaik irányítják. Ha valaki emellett jó vagy rendkívüli képességű, és képességei minden területen teljesek, tökéletesek és hibátlanok, az elősegíti a romlott beállítottságait. Ez a romlott beállítottságai féktelen elhatalmasodásához vezet, ami irányíthatatlanná teszi őket, és ahhoz vezet, hogy az illető még arrogánsabbá, hajthatatlanabbá, csalárdabbá és elvetemültebbé válik. Az igazság elfogadásának nehézségei növekedni fognak, és nem lesz módja feloldani a romlott beállítottságait. Ez egy másik ok. Isten emellett azért ad ilyen képességet az embereknek, mert az Isten által megmenteni kívánt emberiség eleve egy nem teljes emberiség, amelynek képességei minden szempontból átlagosak és hiányosak. Ráadásul Isten szavainak és az igazságnak az ismerete nem csupán különféle képességeket használva érhető el; ez folyamatot igényel. Mit foglal magában ez a folyamat? Magában foglalja a környezeti változásokat, az ember életkorának előrehaladtát, az élettapasztalatok és a tudás, valamint a különféle környezeteken keresztül szerzett tapasztalatok gyarapodását, ami az eredendő képességük és ösztöneik alapzatán lehetővé teszi az emberek számára, hogy fokozatosan megértsék és tudják, valójában mire vonatkozik az Isten szavaiban foglalt igazság; ezután elfogadják és gyakorolják Isten szavait. Ezen a folyamaton keresztül az Isten szavaiban lévő igazság beépül az emberbe, hogy az életévé legyen – nem életelméletté vagy életfilozófiává és megélhetéssé válik, hanem Isten szavai válnak a léte alapzatává. Az ilyen ember új ember, újonnan született élet. Ez egy alapvető folyamat. Még ha a képességed és az adottságaid minden tekintetben kivételesen jók és magas szintűek is, ezeket a folyamatokat nem lehet kihagyni. Amikor teremtett emberi lényként az ember végül eléri, hogy Isten szavai az életévé alakuljanak át, senki sem hagyhatja ki az egész folyamat egyetlen olyan lépését sem, amelyet meg kell tapasztalni. Nevezetesen, mindenkiben kialakulnak majd elképzelések, képzelődések, ellenállás, szembenállás és lázadás Isten irányában. Mindannyian átmennek majd visszaeséseken, kudarcokon, botláson, elbocsátáson, metszésen, ítéleten és fenyítésen, megtapasztalnak különféle környezeteket, találkoznak különböző típusú emberekkel és más hasonló folyamatokon esnek át. Függetlenül attól, hogy milyen jó vagy magas szintű a képességed, vagy hogy minden tekintetben milyen erős adottságaid vannak, e folyamatok és lépések egyike sem maradhat ki. Ezért még ha Isten kivételesen magas szintű képességet és készségeket adna is neked, az akkor is pazarlás lenne. Jobb neked, ha hétköznapi, átlagos ember vagy. Bár előfordulhatnak hiányosságok az emberi mivoltodban, megtapasztalhatod Isten munkáját, megértheted Isten szavait, miután hallottad őket, és felismerheted a gyengeségeidet és a hiányosságaidat. Ily módon egyrészt gyakorlatiasabb az, amit nyersz, és többet kapsz Istentől; másrészt pontosabban megismered a természetes adottságaidat és racionálisabbá válsz. Ezért nem szándékozik Isten mindenkinek jó képességet adni – átlagos képességet ad az embereknek.