Hogyan kell átfogóan értékelni az emberek képességét

Az imént befejeztük az ember képességének értékelésére szolgáló tizenegy adottság közül az utolsó, az innovációs képesség tárgyalását. Miután beszélgettünk erről a tizenegy képességről, valamelyest világosabb számotokra a saját képességetek? (Igen.) Nos, képesek vagytok értékelni? Pontosan tudjátok értékelni, hogy valójában milyen a saját képességetek? Amikor annak meghatározásáról van szó, hogy a saját képességed vajon jó, átlagos, gyenge vagy nem létezik, van a mérésnek egy normája – nem nézhetsz csak egyetlen aspektust, átfogó értékelésre van szükség. Nos, mely aspektusokat kell megnézni egy ember képességének értékeléséhez? Az általunk közölt tizenegy képesség megnyilvánulásaiból ítélve ahhoz, hogy valakit jó képességűnek értékeljenek, legalábbis több viszonylag fontos képességgel kell rendelkeznie. Gondoljunk csak bele egy pillanatra: a tizenegy képesség közül melyek azok a fő képességek, amelyek bizonyíthatják egy ember jó képességét? Fel tudod mérni? A sorrendnek az utolsó képességtől az első felé kell haladnia: egy jó képességű embernek legalább innovációs képességgel rendelkeznie kell; a következő a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, a döntéshozó képesség és a dolgokra való reagálás képessége; ezeket követi a dolgok felismerésére való képesség, az ítélőképesség és a kognitív képesség; végül pedig ott a dolgok elfogadására való képesség, a felfogóképesség, a dolgok megértésére való képesség és a tanulási képesség. Ez a sorrend. Miért fordítottuk meg? Az eredetileg rendezett sorrend az alacsonytól a magas felé haladt, egy jó képességgel rendelkező ember méréséhez azonban a magastól az alacsony felé rendezzük. Egy jó képességű embernek legalább innovációs képességgel rendelkeznie kell. Ez azon az alapon érhető el, hogy már megvan benne a döntéshozó képesség, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség és a dolgok felismerésére való képesség. Ha képes vagy tudatosítani, felismerni és megítélni dolgokat, és a dolgok megértésére való képességgel is rendelkezel, majd tudsz újítani, attól jó képességű ember leszel. Az ilyen embereknek van vezetői képessége, képesek a döntéshozói szintre lépni; van tehetségük ahhoz, hogy vezetők legyenek és képesek elnökölni egy bizonyos munkaterület felett. Ezek jó képességű emberek. Az átlagos képességű emberek azok, akiknek a képességei minden tekintetben, az innovációs képességtől a tanulási képességig mind átlagosak. Mind a hatékonyságuk, mind az eredményeik átlagosak a dolgok végzése során. Ők az átlagos képességű emberek. Mi az átlagos képességű emberek elsődleges megnyilvánulása? Az, hogy az alapelvekről alkotott felfogásukból és megértésükből hiányzik a mélység, és nem nagyon pontosak. Végrehajtáskor és gyakorláskor mindig hézagok és eltérések vannak. Mindig kihagynak dolgokat, elfelejtenek ezt-azt és nem képesek mindent átfogóan számításba venni. Például gyülekezetvezetőnek választják őket, ám képtelenek átfogó felelősséget vállalni a munka minden aspektusáért. Amikor az evangelizációs munkáért felelősek, kizárólag az evangelizációs munkára összpontosítanak és nem képesek más munkával foglalkozni. Lehet, hogy az evangelizációs munkát beindítják, ám arra nincs idejük, hogy a szövegalapú munkáról vagy a filmgyártó munkáról kérdezősködjenek. Miért van ez? Azért, mert a képességük teljességében átlagos és csak a munka egy aspektusát képesek kezelni; a munka egy területét még nagy-nehezen képesek kezelni, és ha arra kérik őket, hogy más munkákkal is foglalkozzanak, keserűen panaszkodnak és túlterheltté válnak, képtelenek bármilyen munkát jól végezni. A munkájukban mindig lennie kell valakinek, aki felügyeli, emlékezteti, ellenőrzi és átvilágítja, amit csinálnak. Mindig lennie kell valakinek mellettük, hogy támogassa őket, közölje az igazságot, ismételten hangsúlyozza a munka alapelveit, valamint a valószínűleg előforduló különféle eltéréseket és hézagokat. Mindig lennie kell valakinek, aki emlékezteti őket. Miért van az, hogy állandóan szükségük van valakire, hogy emlékeztesse őket és utasításokat adjon nekik? Nem azért, mert elégtelen a tapasztalatuk a munkában, hanem azért, mert átlagos a képességük. Nem képesek előre látni azokat a helyzeteket és problémákat, amelyek valószínűleg felmerülnek, vagy amit képesek előre látni, az igen korlátozott. Ezért mindig lennie kell mellettük valakinek, aki útmutatást ad, átvilágít és nyomon követ, gyakran kell ellenőrizni őket. Ellenőrzéskor kiderül, hogy vagy nem végezték el ezt a részmunkát, vagy megfeledkeztek arról a részmunkáról; máskülönben elhanyagoltak valamilyen szempontot vagy nem tudják, hogyan lépjenek tovább, és még mindig nem tudják, kit kérdezzenek meg vagy miként keressenek, és még mindig várnak. Röviden: nagyon átlagos az abbéli képességük, hogy munkára alkalmasak legyenek. Ennek az „átlagosnak” semmi köze ahhoz, hogy mennyi elhatározás van benne, mennyire erősek, mennyire szeretnek munkát végezni, vagy hogy mennyire képesek elviselni a nehézséget és megfizetni az árat – ezekhez semmi köze. Inkább csak arra utal, hogy a munkaképességük átlagos. A jó képességű emberek azonban alapvetően nem vétenek lényeges hibákat a munkájukban. Az általuk követett alapelvek, irány és átfogó keretrendszer alapvetően pontos. Bár talán gyakran figyelmen kívül hagynak néhány apró részletet, ezek a részletek nem befolyásolják a teljes munka hatékonyságát és eredményeit. Ők jó képességű emberek. Természetesen egyik ember sem tökéletes. Még a jó képességű emberek munkájában is lehetnek kisebb hézagok, időnként pillanatnyilag figyelmen kívül hagynak valamit vagy kicsit elhanyagolnak egy feladatot, mert az elmúlt időszakban egy másikkal foglalatoskodtak. Ám már csak a képességüket tekintve is, gyorsan képesek megfordítani a helyzetet, és képesek megbirkózni vele és irányítani azt, biztosítva, hogy a teljes munka lényegében hibától mentes legyen, és hogy a teljes munkát általában az igazságalapelvekkel, a munkarenddel, illetve az adminisztratív rendeletek rendelkezéseivel összhangban végezzék és az rendben haladjon előre. Még amikor antikrisztusok vagy gonosz emberek tűnnek is fel, hogy a munkakörükön belül zavarásokat okozzanak, gyorsan kezelni fogják a helyzetet, mivel megvan bennük a dolgokra való reagálás képessége. Az első adandó alkalommal kezelik és megoldják az ügyet, gondoskodva arról, hogy a gyülekezeti munka gyorsan visszatérjen a helyes kerékvágásba, és hogy a testvérek számára a kötelességük végzéséhez szükséges környezetre ez ne legyen kihatással. Még amikor váratlan helyzetek állnak elő, a jó képességű emberek akkor is tudják, miként kezeljék azokat. Még ha korábban nem is kezeltek ilyen helyzeteket, tudni fogják, hogyan keressék az alapelveket. Mivel megvan bennük a dolgok felismerésére, megítélésére és tudatosítására való képesség, gyorsan, az alapelvekkel összhangban meg fogják oldani a problémákat. Abszolút megvan bennük a problémamegoldó képesség. A dolgok felismerésére, a dolgokra való reagálásra való képességük és az ítélőképességük lehetővé teszi számukra, hogy a váratlan helyzeteket gyorsan hatástalanítsák és rendezzék, megvalósítva ezzel a gyülekezeti munka normális és rendes előrehaladását és Isten háza érdekeinek védelmét, biztosítva, hogy az efféle helyzetek ne ismétlődjenek meg, illetve ne maradjanak hosszabb időn át rendezetlenül. Ezzel egyidejűleg mind az alapelvek, amelyekkel a dolgokat kezelik, mind az általuk elért végeredmények Isten háza érdekeinek védelmét szolgálják. A jó képességű emberek nagy hatékonyságot és jó eredményeket képesek elérni a munkájukban. Amikor azonban átlagos képességű emberek kezelnek a gyülekezeti munkában vagy a mindennapi életben felmerülő problémákat, valamelyest túlterheltek és kissé nehéznek találják a dolgot. A problémakezelésük gyakran nem túl eredményes és nagyon lassú. Ami az egy-két napon belül megoldandó problémákat illeti – mivel nem látják át őket – esetleg várniuk kell, és lehet, hogy három-öt napon át töprengeniük kell rajtuk. Nem tudnak határozott döntéseket hozni, hogy megfordítsák a helyzetet, hanem tehetetlenek, és csak hagyják, hogy a helyzet tovább romoljon. Csupán néhány egyszerű feladattal tudnak megbirkózni, mint például tények ellenőrzése, az érintett személyek megkérdezése a helyzetről, illetve a problémák rendezése és jelentése a feljebbvalóknak. Nekik fél hónapba is beletelhet azoknak a problémáknak a megoldása, amelyeket mások két nap alatt megoldanak. Bár a problémák végül megoldódnak, az elhúzódó késedelem bizonyos veszteségeket okoz a gyülekezeti munkának. Ez idő alatt az antikrisztusok egyes embereket félrevezethetnek, elveszhetnek felajánlások, vagy egyes feladatköröket veszteség érhet, mivel nem oldották meg azonnal a problémákat. Bár az utólagos kártérítés vagy kompenzáció biztosított, és végül foglalkoznak azokkal az emberekkel, akikkel foglalkozni kell, az eredmények és a hatékonyság igen átlagosak. Olyan ez, mint a tűzoltás: a jó képességű embereknek van érzékük a tűzoltáshoz, a jó eredmények eléréséhez és a pénzügyi veszteségek megelőzéséhez. Az átlagos képességű emberek azonban a nem megfelelő módszerek, a vészhelyzeti intézkedések hiánya, a lassú cselekvés és a határozott döntések meghozatalára, valamint a probléma megoldásához szükséges kulcspontok felfogására való képtelenség miatt végül nagyobb veszteségeket okoznak. Egyesek ezt mondják: „Hajlandó vagyok kártérítést nyújtani az általam okozott veszteségekért.” Ha csupán gazdasági veszteségről van szó, a kártérítés megoldhatja a problémát. Ha azonban a nagy vörös sárkány letartóztatásaival kell szembesülni, és te nem kezeled megfelelően azt és veszteségeket okozol a gyülekezet munkájának, azt vajon tudod ellensúlyozni? Megengedheted magadnak, hogy megtérítsd a megkésett munka és a kiesett idő költségeit? Mivel az átlagos képességű emberek dolgokra való reagálási képessége, ítélőképessége, a dolgok felismerésére való képessége, sőt döntéshozó képessége is mind átlagos, amikor váratlan események történnek, emiatt lassan és rendkívül kis hatékonysággal kezelik a problémákat, a vészhelyzeti intézkedéseik eredménytelenek, ami végül elégtelen munkaeredményeket és bizonyos veszteségeket eredményez. Bár végül megoldják a problémákat, az elhúzódó késedelmek előfordulása és a hatékonyság csökkenése miatt ez veszteséget jelent. Ezeket az embereket ezért átlagos képességűként jellemezzük. Egyesek azt mondják: „Ez nem igazságos. Ők is tettek erőfeszítést, szorgalmasan dolgoztak és megoldották a problémákat. Hogy mondhatod mégis, hogy átlagos a képességük?” Az efféle dolgok értékelése nem alapulhat érzelmeken vagy érzéseken. Objektíven és tisztességesen szólva, valamint azt a szintet tekintve, amelyet egy ember képessége el tud érni, átlagos a képességed. Miért átlagos? Azért, mert vannak emberek, akik jobb képességűek nálad; olyan helyzetekben, ahol az emberi mivoltuk nagyjából a tiéddel azonos, a jó képességű emberek nagyobb hatékonysággal és jobb eredményekkel kezelnek problémákat, és kisebbek a veszteségeik a tieidnél. A képességed ezért csak átlagosnak minősíthető. Érted? (Igen.) Az ilyen embereket amiatt jellemezzük átlagos képességűként, mert vannak jó képességű emberek, akik nagyobb hatékonyságot és jobb eredményeket érnek el a tetteikben, mint ők. Az ő képességük ezért átlagos. Ez a magyarázat igazságos és észszerű. Egyesek azt mondják: „Ezek az emberek őszinték, és szívüket-lelküket beleteszik ebbe a feladatba; sok nehézséget elviseltek és nem kis árat fizettek.” Mi értelme ezt mondani? Azt jelenti ez, hogy jó képességűek? Az emberi mivoltuk, az érzelmeik, illetve a kívánságaik milyenségétől függetlenül, csak a képességüket nézve, ezek az átlagos képesség megnyilvánulásai.

Melyek a gyenge képességű emberek megnyilvánulásai? A különféle képességek szempontjából nézve a gyenge képességű emberek viszonylag rendelkeznek némi tanulási képességgel és a dolgok megértésére való képességgel. Amikor elsajátítanak bizonyos ismereteket, elméleteket, szakmai készségeket és tudományos tárgyakat, stabilan és pontosan képesek emlékezni rájuk, a főbb pontokat lejegyzetelve a füzetükbe. Mivel részesültek oktatásban, a dolgok megértésére való képességük nem túl gyenge; el tud érni egy átlagos szintet. Ugyanakkor a felfogóképesség után következő képességekkel, például a dolgok elfogadására való képességgel és a dolgok felismerésére való képességgel nem rendelkeznek, vagyis a képességeik továbbra is elméletek, ismeretek, technikai készségek, illetve szakmák szövegszintű elsajátítására és megértésére korlátozódnak. Amikor emberek szemlélésére, dolgok kezelésére, problémák megoldására és a munkarend megvalósítására kerül sor a való életben, akkor nem ütik meg a mércét. A képességeik továbbra is a tanulási képességre és a dolgok megértésére való képességre korlátozódnak; képesek eljutni a felfogóképességig, ám amikor a dolgok elfogadására való képességről van szó, akkor nem ütik meg a mércét. Azok az emberek, akikben megvan a dolgok elfogadására való képesség, tudják, hogy ezek az alapelvek, elméletek és alapelemek mely való életbeli dolgoknak felelnek meg, ahogyan azt is, hogy melyek gyakorlatiasak és alkalmazhatók, melyek nem gyakorlatiasak, valamint melyek alkalmasak számukra és melyek nem. A gyenge képességű emberek azonban nem tudják átlátni ezeket a dolgokat. Az interneten például különféle egészségügyi ismeretekkel és fitnesz edzéssel kapcsolatos anyagok állnak rendelkezésre. Ezekből a forrásokból a gyenge képességű emberek is meg tudják tanulni, hogyan eddzenek és hogyan ápolják magukat. Megvan bennük a tanulási képesség, a dolgok megértésére való képesség és a felfogóképesség, és azt is meg tudják találni, amit szeretnek. Amikor azonban arról van szó, hogy ezek közül a dolgok közül melyek gyakorlatiasak, hatékonyak és az embereknek melyekre van valóban szükségük, a gyenge képességű emberek ezeket nem tudják felismerni. Amikor a dolgok elfogadására való képességről van szó, nem ütik meg a mércét. Az interneten ma az a hír járja, hogy a párolt spenót tofuval igen tápláló, úgyhogy mindennap azt esznek. Miután azonban eszik egy ideig, nincs fogalmuk arról, hogy milyenek a hatásai, illetve, hogy megvan-e az a hatása, amelyet az interneten állítanak. Később az internet azt mondja, hogy a spenót és a tofu nem fér meg egymással, és miután ezt meghallják, soha többé nem készítenek párolt spenótot tofuval. Ami azt illeti, hogy a spenót és a tofu valóban igen tápláló vagy nem fér meg egymással, nem tudják és nem fogják megkérdezni; csak vakon tudnak követni. Az információ manapság nagyon fejlett; a különféle hírek rendkívül összetettek. Nem tudják megállapítani, hogy mi helyes és mi helytelen, illetve hogy mi helytálló és nem helytálló. Mindent elolvasnak és meghallgatnak, és azt hiszik, hogy mindennek, amit korábban még nem hallottak, minden újdonságnak, illetve mindennek, ami látszólag mélyreható, jónak kell lennie. Például az a hír járja az interneten, hogy a csokoládéfogyasztás jó a szívnek, ezért mindennap esznek csokoládét. Ennek eredményeképp belső lázuk lesz, szájfekélyt kapnak, kivörösödik a szemük és fülzúgást tapasztalnak. Valójában annyit mondtak, hogy a mértékletes csokoládéfogyasztás jót tesz a szívnek, a „mértékletes” szóra azonban nem emlékeztek. A lényeget képtelenek felfogni, és végül ártanak maguknak. Pár nappal később épp ez olvasható az interneten: „A csokoládéfogyasztás rosszat tesz a szívnek, ha pedig túl sokat eszünk, az súlygyarapodást okozhat.” A felismerésre képes emberek tudnák, hogy a túl sok csokoládé fogyasztása árt a testnek, a mértékletes fogyasztás azonban rendben van. Ők azonban nem képesek ezt felismerni; miután ezt meghallják, teljesen felhagynak a csokoládéfogyasztással. Az egyik végletből a másikba esnek, vagy túlságosan balra, vagy túlságosan jobbra hajolnak el, miközben azt hiszik, hogy ők járnak élen: „Nézd, amit az internet jónak mond, azt eszem; amit rossznak mond, azt nem eszem. Én olyan ember vagyok, aki lépést tart a kor irányzataival.” Ezeknek az embereknek valójában nincs a dolgok felismerésére való képességük, zavarodott egyének, akik vakon követik a tömeget. Az interneten mindenféle információ elérhető, és a legtöbb állítás pontatlan. Persze van egy kis mennyiségű olyan információ és állítás is, ami helytálló. Ezeket képesnek kell lenned felismerni. Ami azt illeti, hogy milyen információt kell elfogadni, a szükségleteid szerint kell mérlegelned, aszerint, hogy előnyödre válik-e és hogy az információ pozitív-e. A gyenge képességű emberekben nincs meg az efféle dolgok felismerésére való képesség. A dolgok elfogadására való képességtől kezdve egyetlen képességben sem ütik meg a mércét. Továbbra is arra korlátozódnak, hogy szöveges, elméleti és ismereti szinten tanuljanak és értsenek meg dolgokat, és van némi felfogóképességük. Ami azonban a különféle állítások helytállóságának, valamint annak további felismerését illeti, hogy azok értékesek és értelmesek-e, a gyenge képességű emberekben nincs meg az arra való képesség, hogy ezt megítéljék és felismerjék. Azután ott a dolgokra való reagálás képessége, ami szintén nincs meg a gyenge képességű emberekben. Amikor a való életben vagy a túlélés útján felmerülő különböző problémákról van szó, nem tudják az általuk ismert vagy felfogott igazságalapelvek alapján kezelni azokat. Nem számít, hány szót és doktrínát képesek elmondani, azok üresek és nem gyakorlatiasak. Ami a körülöttük vagy a túlélés útján jelentkező problémákat illeti, a saját kicsinyes trükkjeikre hagyatkoznak abban, ahogyan foglalkoznak velük; egyszerűen megpróbálják elkerülni, hogy veszteségeket szenvedjenek, és ennyi, miközben nem sikerül elérniük azt a szintet, hogy megtapasztalják, megértsék vagy igazolják az általuk felfogott alapelveket. A gyenge képességű embereknek ezenfelül kognitív képességük sincsen. Nevezetesen, amikor bármilyen probléma merül fel, nem tudnak következtetéseket levonni, sem felfogni magának a dolognak a lényegét, a mögötte rejlő kiváltó okot, illetve azokat a következményeket, amelyekhez az a jövőben vezethet. A gyenge képességű emberek egyáltalán nem tudják, miként gondolkodjanak ezekről a dolgokról, az igazságot, illetve a különféle dolgok általuk felfogott alapelveit és törvényeit pedig még kevésbé használják arra, hogy szembenézzenek ezekkel a problémákkal és kezeljék őket. Mivel gyenge képességűek, a gondolkodásuk ezért leegyszerűsített és felületes, a dolgokról alkotott szemléletükben pedig eltérések vannak. Ráadásul, ami még ennél is problematikusabb, az az, hogy nem tudják, mely szemszögből tudják helytállóan szemlélni a dolgokat. Ezért nem tudják átlátni semminek a lényegét, és nem tudják megítélni semminek a helytállóságát, illetve a helyességét és helytelenségét. Megítélés nélkül nem tudnak felismerni; így aztán persze a dolgokra való reagálás képessége sincs meg bennük, a döntéshozó képességről nem is beszélve. Egyesek ezt mondják: „A gyenge képességű emberek is tudják, mit egyenek és mit viseljenek mindennap, és képesek megbirkózni a mindennapi életükkel.” A képesség megléte nem ezt jelenti. A képesség megléte arra vonatkozik, hogy az ember képes az általa megértett igazságalapelvekkel összhangban kezelni azokat a különféle alapvető problémákat, amelyekkel az életben és a túlélés útján találkozik. Az életben felmerülő különféle problémák közé tartozik egy személy értékelése, egy ügy kezelése és így tovább. A túlélés útján felmerülő különféle problémák közé tartozik a helyes és a helytelen lényeges kérdéseivel való szembenézés, az Isten által számodra kialakított környezetek, Isten szuverenitása, a kilátásokkal és a rendeltetési hellyel, valamint az előtted álló út megválasztásának módjával kapcsolatos kérdések és így tovább – mindezek a túléléssel kapcsolatos problémák közé tartoznak. Ha valakiben nincs meg az életben vagy a túlélés útján felmerülő problémák kezelésére való képesség, az azt jelenti, hogy döntéshozó képesség híján van. Az ilyen emberek szellemileg üresek, az ő esetükben a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességről beszélni tehát valamelyest oda nem illő. Az utolsó képesség, az innovációs képesség természetesen még inkább elérhetetlen a gyenge képességű emberek számára. Olyan ez, mintha arról vitatkoznánk, hogy az oroszlán vagy a tigris-e a vadállatok királya. Legalábbis mindkettő alkalmas jelölt, mivel az oroszlán és a tigris is rendelkezik a vadállatok uralkodóját megillető kisugárzással és képességekkel. Mindegyiknek megvan a maga ereje, amikor pedig szembeállítjuk őket egymással, egyenrangúak lehetnek, ami feljogosítja őket a vadállatok királya címért való versengésre. Ha gnút, jávorszarvast vagy jakot hasonlítasz össze oroszlánnal és tigrissel, hogy eldöntsd, ki a vadállatok királya, akkor az emberek ki fognak nevetni. Miért fognak kinevetni? (Azért, mert ezek az állatok nem összehasonlíthatók.) Nincsenek azonos szinten, azonos súlycsoportban; nem összehasonlíthatók. Hasonlóképp, a gyenge képességű embereknek nincsenek gondolataik, és nincs meg az a képességük, hogy szellemi szinten megbecsüljenek és értékeljenek bárkit, bármilyen eseményt vagy dolgot. Ezért még csak nem is érdemes arról beszélni, hogy az ilyen emberek rendelkeznek-e a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség viszonylag magas szintű, és a jó képességű emberekre vonatkozik. Az innovációs képesség tehát még inkább a jó képességű emberekre vonatkozik. Az innovációs képesség az alapján ítélhető meg, hogy egy ember mennyire képes gyakorlatiasan kezelni bármit a való életben. A gyenge képességű emberek nem csupán gondolatok és lépések híján vannak bármit illetően, amit tesznek, hanem a dolgok elintézésére való képesség sincs meg bennük, ezért nem mondható el róluk, hogy bármiféle innovációs képesség lenne bennük. Nos, milyen adottságokkal rendelkeznek a képesség híján lévő emberek? A legtöbb képesség híján lévő embernek van egy közös jellemzője: nincsenek erősségeik. Ami a kifejezőkészséget illeti, nincs meg bennük; ami bármilyen technikai vagy szakmai erősséget illet, abból sincs bennük; még a legegyszerűbb feladat, például a takarítás során sincsenek gyors és lényegre törő megoldásaik, nincsenek lépéseik és nincs sorrendjük. Egy egyszerű feladat elvégzéséből láthatod, hogy melyek a képesség híján lévő emberek jellemzői. A képesség híján lévő emberek legnyilvánvalóbb jellemzője az, hogy minden szempontból hiányzik belőlük a képesség. Egyszerűen fogalmazva még a saját emberi életükkel, illetve a legalapvetőbb szükségleteikkel sem tudnak megbirkózni – ezek mind teljes zűrzavarban leledzenek és mindenféle alapelvet nélkülöznek. A képesség híján lévő emberek legpontosabb jellemzése az, hogy semmit sem tudnak megvalósítani, és csakis a napi alapszükségleteik kielégítéséért élnek – semmi több. A különböző képességi szinttel rendelkező emberek különféle megnyilvánulásai, a képesség jellemzőivel és az általuk birtokolt adottságokkal együtt mind világos magyarázatot nyertek. Ha megértettétek, képesek lesztek megtanulni, hogy miként ismerjétek fel a különböző képességgel rendelkező embereket és miként bánjatok velük.