Egy ember képességének értékelésére szolgáló 11 norma

A legutóbbi összejövetelen arról beszélgettünk, hogy mi a képesség, valamint, hogy miként értékeljük egy ember képességét. Összesen hány normát soroltunk fel egy ember képességének értékelésére? (Tizenegyet.) Ismételjük el még egyszer ezt a tizenegy normát. (Tanulási képesség, a dolgok megértésére való képesség, felfogóképesség, a dolgok elfogadására való képesség, kognitív képesség, ítélőképesség, a dolgok felismerésére való képesség, a dolgokra való reagálás képessége, döntéshozó képesség, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség és innovációs képesség.) E tizenegy képesség mindegyike része egy ember átfogó képessége mércéjének. Legutóbb tízről beszéltünk közülük, és a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességig jutottunk a beszélgetésben. Ami az egyes képességeket illeti, beszélgettünk a jó képesség, az átlagos képesség, a gyenge képesség és a képesség hiányának megnyilvánulásairól. A képesség híján lévő embereknek lényegében nincsenek erősségeik, nincsenek valódi hobbijaik, illetve érdeklődési körük. Amikor találkoznak valamivel, nincs véleményük és nem képesek ítéletet alkotni. Nem képesek felismerni embereket, eseményeket és dolgokat; elfogadni sem képesek semmit, és persze még kevésbé mondható el róluk, hogy képesek lennének reagálni dolgokra vagy döntést hozni. Mivel az ilyen embereknek nincsenek erősségeik, még kevesebb közük van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességhez.

10: A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség

A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség tekintetében a legutóbbi összejövetelen a tartalmának egy részéről beszélgettünk. Főként mire utal a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? Az értékelés arra utal, amit az emberek megkülönböztetésnek neveznek, abban az értelemben, hogy az ember képes felismerni az emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz kapcsolódó gondolatokat, nézőpontokat, álláspontokat és hirdetett témákat. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség főként az ember bizonyos kérdésekre vonatkozó gondolatait és nézőpontjait, vagyis a gondolati tartománnyal kapcsolatos dolgokat foglalja magában. Ha képes vagy felismerni és megbecsülni ezeket a dolgokat, akkor olyan ember vagy, akinek van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képessége. Ha nem tudod, hogyan lásd és alapvetően nem tudod érzékelni ezeket a gondolatokkal és nézőpontokkal kapcsolatos kérdéseket, akkor nem vagy olyannak tekinthető, aki a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel bír – ennek a képességnek semmi köze hozzád. Amikor azonban találkozol valamivel – ha azonosítani tudod ennek a dolognak az eredetét és a mögötte rejlő okot, és fel tudod ismerni, hogy az általa közvetített és hirdetett gondolatok és nézőpontok helyesek-e vagy sem, és azt is fel tudod ismerni, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok tarthatóak-e, hogy pozitív vagy negatív dolgok, valamint megfelelnek-e a dolgok fejlődési törvényeinek, illetve hogy közel állnak-e az Isten által teremtett összes dolgot szabályozó törvényeken belüli jelenségekhez – ha van ilyen, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességed, akkor az azt bizonyítja, hogy a képességed elég jó. Ha az e dolog által hirdetett gondolatok és nézőpontok, illetve az általa népszerűsített irány és célok hibákat, torzulásokat, az emberi mivoltnak vagy a logikus gondolkodásnak meg nem felelő dolgokat, vagy olyan dolgokat tartalmaznak, amelyek alapvetően nem igazodnak az Isten által teremtett összes dolgot szabályozó objektív törvényekhez – ha képes vagy mindezt észlelni, és ha egyaránt képes vagy észlelni, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, az elegendő bizonyítéka annak, hogy megvan benned a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, és hogy a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességed nagy. Az a tény, hogy megvan ez a képességed, azt jelenti, hogy nagyon jó képességű vagy. Amikor például egy gyülekezetbeli testvér által írt cikket olvasol, képes vagy észlelni, hogy a dolgokról szóló megértése, az emberek természetlényegéről szóló megértése és Isten szavairól szóló megértése igazodik-e az igazságalapelvekhez, hogy a cikkben kifejtett nézőpontok eltorzultak-e, valamint, hogy az általa képviselt szemlélet és álláspont helytálló vagy nem helytálló – képes vagy észlelni mindezeket. Ha egyet tudsz érteni a cikkben szereplő helytálló gondolatokkal és nézőpontokkal; és ha fel tudod ismerni és helyre tudod igazítani a téves gondolatokat és nézőpontokat is a cikken belül, valamint tudod, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok miért nem helytállóak, és hogy a logikus gondolkodás mely aspektusait, illetve a pozitív dolgok mely objektív törvényeit sértik meg, valamint egy mélyebb szinten látod, hogy mely aspektusát sértik azoknak az igazságalapelveknek, amelyekre Isten intette az emberiséget – ez azt bizonyítja, hogy jó képességed van. Egyrészt, ha észre tudod venni, hogy milyen pozitív dolgok vannak ebben a cikkben, amelyeket érdemes megtanulni, és azt is fel tudod mérni, hogy milyen pozitív iránnyal szolgál az emberek számára, valamint milyen ellátást, segítséget és támogatást nyújt – továbbá, ha képes vagy tudni, hogy a cikk milyen ártalmas, negatív és eltorzult dolgokat tartalmaz, milyen téves gondolatok és nézőpontok vannak benne, amelyek rossz irányba terelhetik az emberek gondolkodását, és milyen negatív hatással lehetnek az emberekre; hogy ezek a téves dolgok miként orvosolandók; valamint miként lehet ellensúlyozni bizonyos hiányosságokat, hogy az nagyobb hasznára lehessen az embereknek – akkor ez a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének egyik megnyilvánulása. Például a tánctanulás során, amikor egy táncelőadást figyelsz, észlelheted, hogy mely mozdulatok nagyon emberiek, az emberi mivolton belül fejezve ki a gondolatokat és a kívánságokat, valamint erednek az emberi mivolt perspektívájából és gyökereznek emberi mivoltban, valamint felelnek meg nagyon a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szükségleteinek; észlelheted, hogy mely mozdulatok, arckifejezések és a testnyelv mely kifejező módszerei, valamint a bennük hirdetett mely gondolatok pozitívak és gazdagíthatják egy ember lelki világát – képes vagy látni mindezeket. Nem csupán néhány egyszerű mozdulat eltáncolására vagy előadására vagy képes, hanem képes vagy meglátni egy táncelőadásban hirdetett gondolatokat; képes vagy felfogni a benne foglalt gondolatok jelentését, valamint az eme gondolatok iránymutatása mellett alkalmazott táncformákat. Amennyiben a tánc formái és testnyelve az emberek előnyére vannak, és olyasmik, amiket meg kellene tanulnod, el kellene fogadnod és amikből merítened kellene – képes vagy meglátni és megtanulni ezeket a dolgokat és el tudod fogadni a pozitív elemeiket – akkor ez a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének megnyilvánulása. Persze ha a tánc az emberi mivolthoz nem igazodó eltorzult gondolatokat mutat be, te pedig ezeket is észlelni tudod, képes vagy felismerni, hol rejlenek a hibák, és azt is tudod, hogy mi a baj ezzel az előadásmóddal és melyek a mögöttes vezérgondolatai – ha képes vagy látni és felismerni mindezt, akkor ez szintén a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének megnyilvánulása. E két példa alapján most már értitek, hogy mi a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? Megalapoztuk vajon ezt a színvonalat, amelyhez mérhető, hogy valakinek jó-e a képessége és megvan-e benne a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? (Igen.)

Ha látsz valamit és ismered az általa hirdetett gondolatokat és nézőpontokat, illetve az általa képviselt távlatot és álláspontot, ám nem tudod, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok vajon helytállóak vagy nem helytállóak, akkor nem nagyon vagy képes felismerni dolgokat. Talán csak úgy érzed, hogy „ez a tánc egész jó; ez a cikk egész jó; ez a film egész jó; ennek van művészi értéke és ennek nagyszerűek a kifejezőtechnikái”, és csak a mesterség vagy a tudás szempontjából figyeled ezt a dolgot és tanulsz róla, ám nem tudod eldönteni, hogy a dolog által hirdetett gondolatok és nézőpontok helytállóak vagy nem helytállóak, helyesek vagy helytelenek, pozitívak vagy negatívak; és talán felteszel afféle kérdéseket, hogy „Megfelelnek vajon ezek a gondolatok és nézőpontok az igazságnak? Igazodik ez a cselekmény az emberi mivolthoz? Megfelel a dolgok fejlődési törvényének? Léteznek ilyen emberek? Történtek ilyen események? Pozitív dolog ez?” Ha minden általad kimondott mondat kérdőjelben végződik, akkor híján vagy a dolgok felismerésére való képességnek. Ha csak az érintett technikai, szakmai vagy tudásalapú aspektusokat ismered, amikor azonban gondolati szintű dolgokról van szó, nem tudod megítélni, hogy azok helytállóak vagy nem helytállóak, helyesek vagy helytelenek, az vajon mit árul el a képességedről? Azt jelzi, hogy átlagos képességű vagy. Bár van némi képességed a dolgok értékelésére és megbecsülésére, a képességed arra korlátozódik, hogy technikai, szakmai szempontból becsüld meg a szerző gondolatait. Csak azt tudod felfogni vagy megérteni, hogy a szerző miért tette azt, amit tett, azt azonban nem tudod értékelni, hogy az általa hirdetett gondolatok és nézőpontok helytállóak-e vagy sem, valamint hogy pozitív dolgok-e, illetve hogy ezek a gondolatok és nézőpontok mekkora hatást gyakorolnak az emberekre, amikor bemutatják őket, illetve ez a hatás vajon pozitív vagy negatív, valamint milyen következményekkel jár az emberek számára – ezek egyikét sem tudod. E szint alapján az ilyen emberek képessége csupán átlagos. Csak megbecsülni tudnak, értékelni azonban nem, ezért nem tudják elérni azt a képességet, hogy tudják értékelni és megbecsülni a dolgokat. Egyeseknek – bármilyen kötelességet végeznek is – gyenge a dolgok felismerésére való képességük. Azt hiszik, elfogadható, ha bármilyen módon is teszik a dolgokat. A nézőpontjaik és a hozzáállásuk nagyon homályos és egyáltalán nem egyértelmű. Valaki más bármit is mond, el tudják fogadni, nincs pontos nézőpontjuk, illetve gyakorlati alapelveik, következésképp semmilyen kötelességet nem végeznek jól. Függetlenül attól, hogy milyen munkát vállalnak, különösképp homályosak és nem egyértelműek, amikor a pozitivitással és a negativitással kapcsolatos határok meghatározásáról és meghúzásáról, valamint a munkájuk folyamán felmerülő különféle gondolatok és nézőpontok helyességéről vagy helytelenségéről van szó. Amikor az emberek megkérdezik őket: „Efféle gondolat vagy nézőpont merült fel – helytálló ez?”, a következőt mondják: „Az embereknek szabad az elméje. Nem szabad korlátozni. Változatosságnak kell lennie – engedélyezni kell mindenféle gondolat bemutatását és kifejezését.” Ez a nézőpontjuk a különféle gondolatok létezését illetően. Nevezetesen, bármilyen gondolat vagy nézőpont merül is fel – akár helyes, akár helytelen, helytálló vagy nem helytálló – úgy vélik, hogy mindegyiknek meg kell engedni, hogy létezzen és szabadon kell bemutatni őket. Azt hiszik, hogy amíg valaki valahogyan gondolkodik, amíg valakinek van valamilyen szükséglete, amíg egy gondolatnak vagy az azt helyeslő embereknek van hallgatósága, addig van érték a létezésében. Ez a gondolatuk és nézőpontjuk nagyon homályos. A nem hívők szavaival élve, gyakran egy határok nélküli „szürke zónában” létezik. Ezeknek az embereknek nincsenek szigorú normáik és kritériumaik a dolgok helytállóságának vagy nem helytállóságának megítélésére. Azt is mondhatjuk, hogy az ilyen embereknek nincs álláspontjuk, nincsenek valódi gondolataik vagy nézőpontjaik. Persze az is elmondható, hogy ezeknek az embereknek semmi tekintetében nincs pozitív állásfoglalásuk. Akkor vajon az ilyen emberek el tudják fogadni az igazságot? Meg tudják érteni az igazságot? Igen nehéz megmondani. A gyenge képesség problémás. Amikor gyenge képességű emberek egyidejűleg két gondolat vagy nézőpont felmerülésével találkoznak, nincs saját véleményük; nem tudják, melyik helytálló és melyik nem helytálló. Azt az oldalt követik, amelyik erőszakosabb. Ezt az állásfoglalás hiányának nevezik. Az ilyen emberek zavarodott egyének. Nem fogjuk kifejteni, hogy milyen az emberi mivoltuk törekvése vagy milyen a jellemük – a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességük szempontjából szólva, ami az ilyen embereket illeti, csak átlagos képességük van. Miért mondom ezt? Mert bár a képességük lehetővé teszi számukra, hogy gondolati szinten megbecsüljenek bizonyos dolgokat, az arra való képesség nincs meg bennük, hogy értékeljék a dolgok hitelességét és felismerjék, hogy a dolgok vajon helyesek vagy helytelenek, helytállóak vagy nem helytállóak. A képességük ezért átlagosnak minősül. Mivel amikor a dolgok értékeléséről van szó, a gondolataik, a nézőpontjaik és az álláspontjuk igen homályos, és nincsenek alapul vagy mércéül szolgáló pozitív dolgaik, tehetnek jó dolgokat, ám rossz dolgokat is. Tehetnek néhány viszonylag helytálló dolgot, amelyek mások javát szolgálják és segítik az emberiséget, ugyanakkor azonban olyan dolgokat is tehetnek, amelyek ártanak másoknak és káros hatással vannak rájuk. Az ilyen emberek képessége ezért csak átlagos. Tegyük fel például, hogy van egy film, amelyben a rendező által hirdetett gondolatok viszonylag pozitívak és viszonylag emberiek, és az emberi mivolt szükségleteihez – a mai társadalomban indokolt szükségletekhez, mint például a demokráciához, szabadsághoz, emberi jogokhoz és más pozitív dolgokhoz – viszonylag igazodó dolgok, és a rendező a filmen keresztül felszínre hozza ezeket az emberi gondolatok mélyén rejlő dolgokat, segítendő az embereket ezek megismerésében. Ha egy átlagos képességű ember megnézi ezt a filmet, képes felismerni, hogy ezek a gondolatok jók és helytállóak. Észre tudja venni, hogy ezek a gondolatok viszonylag népszerűek és megbecsültek a mai társadalomban; képes érzékelni a rendező által hirdetett gondolatok helytállóságát. Ha azonban ebben a filmben a rendező néhány viszonylag szűk körben elfogadott gondolatot is hirdet – olyasmiket, amire a legtöbb felnőtt és felfogóképességgel rendelkező ember nem gondolna, amelyek nagyon szélsőségesek, sőt akár azt is lehet mondani, hogy olyasmiket, amiket ritkán látni vagy amik szinte lehetetlen, hogy megtörténnek a dolgok normális fejlődési törvénye szerint – akkor a dolgok értékelésére és megbecsülésére való átlagos képességgel rendelkező emberek nem lennének képesek tisztán látni ezeket a film nézése közben. Erre gondolnának: „Ezek a rendező által hirdetett különleges gondolatok nem rosszak. Még ha csak kevés ember kedveli és teszi is magáévá ezeket a dolgokat, akkor is népszerűsíteni kell ezeket a gondolatokat a mai társadalomban; nyilvánosságra kell hozni, hogy mindenki megismerhesse és elfogadhassa őket.” Látod, függetlenül attól, hogy a rendező által hirdetett dolgok ugyanabban a filmben pozitív vagy negatív hatással vannak az emberekre, elfogadják, sőt különösképp megbecsülik őket. Számukra nincs világos vagy határozott különbség helytálló és nem helytálló között. Ezért el tudják fogadni a pozitív dolgokat ebben a filmben, és a negatív dolgokat is el tudják fogadni. Mivel el tudják fogadni ezeket a dolgokat, alkalmazni is fogják őket. Be fogják építeni ezeket a dolgokat a saját gondolataikat és nézőpontjaikat kifejező munkákba, vagy belenevelik őket másokba a mindennapi életben, befolyásolva másokat. A pozitív dolgoknak természetesen jó hatásuk lesz az emberekre, míg a negatív dolgoknak minden bizonnyal negatív hatásuk lesz az emberekre. Ezek az emberek ezért néhány rossz dolgot is tenni fognak, miközben jó dolgokat tesznek. Nevezetesen, amikor éhes vagy, például adni fognak neked egy tál kását, ám az nem lesz tiszta és némi homokkal keveredik, a hosszú időn át történő fogyasztása pedig ártalmas lesz az egészségedre. Vagy adnak majd neked egy tál ételt, ám az legyekhez és szúnyogokhoz hasonló dolgokkal lesz összekeverve. Talán ízletesnek találod, ám az egészségre ártalmas baktériumokat tartalmaz. Bár ezek az emberek megszüntetik majd az éhségedet és megtöltik a gyomrodat, néhány ártalmas hatást is gyakorolni fognak a testedre. Hasonlóképp, ha tisztánlátás híján vagy, akkor amikor egy munkát nézel, igen valószínű, hogy elfogadsz néhány nem helytálló gondolatot és nézőpontot belőle, és az félrevezet és megmérgez. Ezért a dolgok felismerésére való képesség megléte is nagyon fontos. Ezek az átlagos képességgel rendelkező emberek megnyilvánulásai a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességüket illetően.

A következő szint a gyenge képességű embereké. A gyenge képességű emberekben nincs meg a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség. Nevezetesen, amikor bármit látnak, nem tudják, milyen gondolatok és nézőpontok helyesek, és azt sem tudják, milyen szemszöget vagy álláspontot helytálló vállalniuk. Még azt sem tudják, hogy az embereknek milyen nem helytálló gondolataik és nézőpontjaik vannak ebben a kérdésben, illetve milyen gondolatok uralták az embereket, amikor ilyen kérdésekkel szembesültek – ez logikus gondolkodást igényel, a gyenge képességű emberek pedig egyszerűen elmaradnak ebben, úgyhogy szóba sem jöhet, hogy képesek lennének megbecsülni dolgokat. Csak azután mondható el, hogy egy ember miként becsül meg dolgokat, illetve hogy képes-e értékelni dolgokat, miután képes megbecsülni dolgokat. Ha még csak megbecsülni sem tud dolgokat, nincs értelme arról beszélni, hogy megvan-e benne a dolgok értékelésére való képesség. Egy cikk elolvasását követően például egyesek ezt mondják: „Ez a cikk virágnyelvet használ, nagyon gördülékenyen fogalmazták meg és elég humoros. Egy csodálatosan megírt cikk!” Valaki megkérdezi: „Milyen gondolatokat és nézőpontokat kívánt a szerző kifejezni ebben a cikkben? Milyen a hozzáállása az ilyen típusú emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz?” „Ó, van itt valamilyen hozzáállás? Gondolatokat és nézőpontokat is magában foglal? Ezt nem vettem észre. Mindenesetre úgy gondolom, jól írta meg a cikket és én élveztem az olvasását.” A másik fél a következőt kérdezi: „Nos, mely általa kifejezett gondolatok és nézőpontok tetszettek? Tudod, melyik bekezdés vagy történet a szerző mely gondolatait és nézőpontjait mondja ki, és mi a cikk központi elgondolása?” Ezt mondja: „Erre még nem jöttem rá.” Elolvassa még kétszer-háromszor, és még mindig csak azt érzi, hogy a cikket jól írták meg és ékesszóló. Ami azt illeti, hogy milyen gondolatokat és nézőpontokat fejez ki, azt nem tudja érzékelni. Ez leleplezi, hogy milyen a képessége, ugye? Ha elolvassa ezt a cikket és nem képes érzékelni, hogy a cikk milyen gondolatokat és nézőpontokat fejt ki, csak annyit lehet mondani, hogy híján van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességnek, és gyenge képességű ember. Ha a cikk világos nyelvezetet foglal magában, amely már kifejti a helyes gondolatokat és nézőpontokat, ő mégsem tudja érzékelni ezt, az azt bizonyítja, hogy az illető rendkívül gyenge képességű. Csak annyit tud mondani, hogy „a cikk jól megírt, a nyelv gördülékeny és az írói stílus jó”, ám nem tudja, illetve nem érti, hogy a cikkben tárgyalt tények objektívek-e, hogyan érzik tőle magukat az olvasók, illetve mit tanulhatnak vagy meríthetnek belőle az olvasók – még mindig meg kellene kérdeznie a szerzőt. Ez teljes mértékben azt bizonyítja, hogy az ilyen emberek gyenge képességűek. Miként mutatkozik meg a gyenge képességük? A gyenge képességük abban mutatkozik meg, hogy nem értik, mik a gondolatok és a nézőpontok, és nem értik, miként kell megbecsülni dolgokat, és természetesen még inkább megmutatkozik abban, hogy teljességgel képtelenek értékelni dolgokat. Ezt együttesen a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség hiányának nevezik. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség híján lévő emberek annyiban rosszabbak az átlagos képességűeknél, hogy nemcsak a dolgok értékelésére való képesség, hanem még a dolgok megbecsülésére való képesség is hiányzik belőlük. Ezért amikor gondolati és nézőponti szintű dolgokról, logikus gondolkodásról vagy arról van szó, hogy valami igazodik-e az emberi mivolthoz vagy a dolgok objektív törvényeihez, akkor képtelenek átlátni ezeken és nem tudják, hogyan becsüljék meg őket. Még azt sem tudják érzékelni, hogy ez a cikk kifejt-e bármilyen gondolatot vagy nézőpontot, nemhogy megállapítsák a gondolatok és a nézőpontok helytállóságát vagy nem helytállóságát. Csak azért tudnak szavakkal, ismeretekkel, technikai készségekkel és szakmákkal kapcsolatos dolgokat olvasni, mert jártak iskolába, ám megmaradnak azon a szinten, hogy tudnak olvasni, nézni és hallgatni dolgokat, anélkül, hogy képesek lennének megbecsülni őket. Az ilyen emberek gyenge képességűek. A gyenge képességű emberek a technikai készségek és a szakmák vagy ismeretek szintjéhez kapcsolódó dolgokról tudnak beszélni, mint például arról, hogy valami melyik híres ember munkája, melyik híres ember híres mondását idézik, milyen kifejezésmódra hivatkoztak, illetve melyik technikai készséget vagy szakmát használták fel ennek megvalósítására – ezeket a dolgokat képesek érzékelni. Az e szakmák és technikai készségek, illetve ismeretek szintje alapján hirdetett és kifejezett fogalmakat azonban nem értik, ahogyan azt sem, hogy milyen fogalmak, alapok vagy alapzatok állnak e dolgok kialakítása és bemutatása mögött. Ezt jelenti a gyenge képesség. Az ilyen embereknek van egy jellemzőjük: nem tudják, miként töprengjenek vagy gondolkodjanak kérdésekről. Nem tudják, miként ismerjék fel, ítéljék meg vagy ismerjék meg egy dolog által okozott jelenség kiváltó okát és lényegét, illetve e jelenségek fejlődésének jövőbeli irányát és az emberekre, eseményekre és dolgokra gyakorolt hatását. Az ilyen emberek nem normális gondolkodásúak. Rendkívül korlátozottak azok a dolgok, amelyeket meg tudnak érteni és az az élettapasztalat, amelyet fel tudnak fogni. Nem számít, milyen összetett kérdésekkel találkoznak, nem képesek megérteni, illetve átlátni azokat. Vagyis csak azokról a szavakról tudnak gondolkodni, amelyeket hallanak, és arról a szövegről, amelyet valamire vonatkozóan a felszínen látnak, valamint az érintett külső formákról és módszerekről – csak ezt a szintet érik el. Ami a mélyebb aspektusokat, mint például a különféle dolgok közötti kapcsolatokat, logikát és kölcsönös befolyást illeti, ezekre nem is gondolnak és nem is képesek gondolkodni ezeken. Vannak, akik egészen addig a pontig gondolkodnak valamin, amíg elmegy az étvágyuk, nem tudnak aludni vagy depressziósak lesznek, és akkor sem tudják átlátni. Ezt jelenti a gyenge képesség. Annak mércéje, hogy valakiben megvan-e a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, attól függ, hogy amikor találkozik egy dologgal, képes-e ítéletet hozni, hogy többféle lehetőséggel is előálljon a különféle dolgok közötti összetett kapcsolatok, összefüggések vagy kölcsönös befolyás, valamint az ezekből eredő későbbi lehetséges hatások tekintetében. Ha valaki csak azt tudja megmondani, hogy valaki mit mondott vagy tett, és pusztán elmeséli, amit hallott vagy látott, mindenféle tisztánlátás és anélkül, hogy bármilyen kérdést képes lenne érzékelni, az azt jelzi, hogy nincs normális gondolkodása. Azok az emberek, akik nem képesek gondolkodni, a dolgok megbecsülésére való képességnek, és persze a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességnek is híján vannak, és nem tudják, hogyan gondolkodjanak. Nos, miért kell tárgyalnunk ezt a képességet? Ha az emberekből hiányoznak az anyagi világ megbecsülésére való különféle képességek, akkor ezek az emberek gyenge képességűek. Nem tudják, hogyan kell gondolkodni és a gondolkodásukban nincs logika, ezért az ilyen emberekből hiányzik az igazság felfogására való képesség. Ez azért van, mert az igazság egyrészt magában foglalja az emberek való életében előforduló kérdések különféle aspektusait; ugyanakkor azokat a különféle alapelveket is magában foglalja, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kellene a romlott beállítottságuk levetése érdekében. Persze még inkább magában foglalja azokat az egyrétű vagy összetett, többrétű problémákat, amelyekkel az emberek a való életükben találkoznak, valamint a közöttük fennálló kapcsolatokat. Akár egyedüli igazságról, akár több, egymással összefüggő igazságról van szó, egyetlen igazság sem előírás; inkább a dolgok kategóriájának mérésére szolgáló alapelvek vagy kritériumok ezek. Ha már alapelvekről és kritériumokról beszélünk, ezek nem előírások vagy képletek, mint az, hogy egy meg egy az kettő. Mivel nem képletek, amikor az emberek a való életben dolgokkal találkoznak, képesnek kell lenniük elgondolkodni és keresni, hogy milyen emberi mivolttal kapcsolatos problémák érintettek, hogy az emberi mivolt megnyilatkozásai ebben az aspektusban tartalmaznak-e romlott beállítottsághoz tartozó elemeket, és hogy milyen állapotok és megnyilatkozások léteznek egy azonos típusú romlott beállítottság esetében, valamint, hogy az embereknek az igazság mely aspektusait kellene gyakorolniuk és betartaniuk ennek átalakítása érdekében – az embereknek mindezt meg kell érteniük. Ha csak az igazság szavait ismered, de nem tudod, hogy melyek azok az alapelvek, amelyekről az igazság ezen aspektusában szó van, akkor nem fogod tudni, miként hozd azt összefüggésbe a való élet dolgaival, és azt sem fogod tudni, hogyan gyakorold az igazságot. Ha nincs az igazság felfogására való képességed, nem fogod tudni összefüggésbe hozni azt a benned létező problémákkal, sem azokkal a problémákkal, amelyekkel a való életben találkozol. Nem fogod tudni, hogy az igazság hány aspektusa érintett, mi a gyakorlás és a belépés útja, illetve milyen problémákat kell megoldanod. Az természetesen szóba sem jöhet, hogy képes leszel az embereket és a dolgokat Isten szavai alapján szemlélni, illetve Isten szavai alapján viselni magad és cselekedni, vagy hogy képes leszel betartani az igazságalapelveket vagy az igazságalapelvek szerint gyakorolni. Ha nincs meg benned az arra való képesség, hogy megbecsülj az emberi élethez kapcsolódó bizonyos embereket, eseményeket és dolgokat, nincsenek gondolataid vagy nézőpontjaid velük kapcsolatban, és alapvetően nem tudsz a gondolati szinttel kapcsolatos dolgokat felfogni, nem vagy képes megbecsülni őket, és még kevésbé vagy képes értékelni őket, akkor azt lehet mondani, hogy nincs meg benned az igazság felfogására való képesség. Ha nincs meg benned az igazság felfogására való képesség, és képtelen vagy megérteni az igazságot, akkor mit fogsz felhasználni arra, hogy változtass az emberi mivoltod hibáin és levesd a romlott beállítottságaidat? Ha nincs meg benned az igazság felfogására való képesség, akkor nem fogod tudni, hogy az előtted álló dolog mely igazságalapelvekkel jár együtt, és persze azt sem fogod tudni, hogy mely igazságalapelveket kellene betartanod. Ebben az esetben vakon fogsz cselekedni – vagy előírásokat követve, vagy elképzelések és képzelődések alapján cselekedve, vagy más módon vakmerően gaztetteket elkövetve. Az igazság meg nem értése ezekhez a következményekhez, ezekhez a megnyilvánulásokhoz vezet.