7. A dolgok azonosítására való képesség

Most, hogy befejeztük az ítélethozatalra való képesség megbeszélését, a következőkben beszéljünk a dolgok azonosítására való képességről. Mire utal a dolgok azonosítására való képesség? Főként annak az azonosítására utal, hogy az emberek, események és dolgok pozitívak-e vagy negatívak, helytállók-e vagy nem helytállók, és helyesek-e vagy helytelenek; az emberek, események és dolgok jellemzésére vagy osztályozására utal – azon emberek, események és dolgok különféle kategóriákba sorolására, akikkel és amelyekkel szemben találod magad. Az azonosítás szándéka és célja az emberek fajtájuk szerinti besorolása, valamint a pozitív és negatív dolgok fajtájuk szerinti besorolása. Az osztályozás természetesen nem azt jelenti, hogy a madarakat a madarak kategóriájába, az állatokat az állatok kategóriájába vagy a növényeket a növények kategóriájába soroljuk. A dolgok azonosítására való képesség nem a mindezek azonosítására való képességre, hanem a különféle emberek, események és dolgok jellemzői azonosításának a képességére utal. Tudod-e például kategorizálni a különféle emberek megnyilvánulásait, feltárulásait és lényegét? Meg tudod határozni a különféle emberek, események és dolgok jellemzőit, akikkel és amelyekkel találkozol? Például az álhívők azonosítása során képes vagy azonosítani az álhívők azon feltárulásait, amelyek segítségével világosan fel tudod ismerni, hogy ők álhívők? Ha tudod, hogy milyen jellemzőik és vonásaik vannak az álhívőknek, hogy az emberi mivolt mely feltárulásait mutatják, hogy milyen szavakat szólnak, milyen cselekedeteket hajtanak végre és milyen gondolatokkal és nézőpontokkal rendelkeznek, akkor bizonyára képes vagy azonosítani az álhívőket. Amikor különféle emberek, események és dolgok jelennek meg, egy jó képességű ember azonosítani tudja, hogy azok pozitív dolgok vagy negatív dolgok, pozitív emberek vagy negatív emberek, hogy igazságosak-e vagy gonoszak, és hogy helytállók-e vagy nem helytállók. Meg tudják határozni a különféle emberek, események és dolgok jellemzőit és azonosítani tudják, hogy azok összhangban vannak-e az emberi mivolttal és az igazsággal. Ilyen egy jó képességű ember. Akkor hát mi van az átlagos képességű emberekkel? Ők a nyilvánvaló jellemzőkkel bíró embereket, eseményeket és dolgokat tudják azonosítani. Némelyek ezt mondják például: „Hogyan létezhetne isten? Hol van? Miért nem tudom igazolni, hogy létezik?” Az efféle, nyilvánvalóan istentagadó szavak tekintetében van némi tisztánlátásuk, és képesek azonosítani, hogy az efféle emberek álhívők és negatív személyiségek. A nyilvánvaló gonoszt és a nyilvánvalóan negatív, igazságtalan és elvetemült dolgokat be tudják azonosítani, de néhány megtévesztő dolgot, amelyekről ritkán hall bárki is, és amelyek középutasnak számítanak és a szürke zónába esnek, nem tudnak megkülönböztetni, és arra sem képesek, hogy másként kezeljék őket. Az olyan gonosz emberek felismerésére, akik nyilvánvaló gaztetteket követnek el, megvan a képességük. Tudják, hogy az ilyen emberek gonoszak, és hogy ha egy magukfajta gonosz emberből vezető lenne és státuszra tenne szert, akkor antikrisztus lenne. Ám ha ez az illető szegényes jellemű és még nem követett el gonosz cselekedeteket, akkor nem lennének képesek azonosítani, hogy a gonosz emberek kategóriájába lehet-e sorolni, vagy hogy milyen gonosz cselekedeteket követhet el, valamint a jellemzőit sem lennének képesek meghatározni ennek az embernek. Ilyen az, amikor átlagos képességű valaki. Némelyek viselkedése elég nyilvánvaló, például kicsapongóan élnek, bálványokat imádnak, világi dolgokat követnek, szeretnek pletykálkodni, gyakran nyomnak el és zaklatnak másokat, vagy követnek el gyilkosságot és gyújtogatást, ők pedig azt mondanák ezekre az emberekre, hogy nem jó emberek és Istentől megvetett emberek; erre a különbségtételre képesek. Ha azonban olyan emberekről van szó, akiknek a külső viselkedése elég jónak tűnik – gyakran adnak alamizsnát és segítenek másoknak, türelmet tanúsítanak az emberek iránt, elég jól kijönnek másokkal –, akiknek az emberi mivolta kívülről elég jónak tűnik, ám akiknek a szavai és cselekedetei általában nincsenek összhangban az igazsággal, és akiknek a cselekedetei gyakran megszegik az igazságalapelveket, akkor nem lennének képesek felismerni, hogy az ilyen emberek az igazságra törekvők-e, vagy hogy pontosan melyik kategóriába tartoznak. A nyilvánvaló és könnyen felcímkézhető emberek, események és dolgok esetében fel tudják ismerni, hogy helytállóak-e vagy nem helytállóak, helyesek-e vagy helytelenek, igazságosak-e vagy elvetemültek, és hogy pozitív dolgok-e vagy negatív dolgok. Az efféle külső dolgokat meg tudják különböztetni, de az olyan emberek, események és dolgok esetében, amelyek az alapelveket is valóban magukba foglalják és az igazsággal kapcsolatosak, nem képesek a különbségtételre. Nem tudják felismerni, hogy melyek vannak nyilvánvalóan összhangban az igazsággal és melyek szegik meg az igazságot. Ilyen az, amikor átlagos képességű valaki. Némelyek például viszonylag jó anyagból készült ruhákat viselnek, amelyek elegánsnak és kiváló minőségűnek látszanak, és e ruháknak köszönhetően hasonlóan néznek ki, mint a magas rangú személyiségek vagy a fehérgalléros elit tagjai a világban. Ennek láttán az átlagos képességű emberek ezt mondják: „Ezek olyan ruhák, amilyenek a nem hívőknek tetszenek. Nekünk, Istenben hívő embereknek nem tetszhetnek; ezek nem pozitív dolgok.” Ez nem helytálló kijelentés. Ezek a ruhák nem néznek ki kihívóan vagy csábítóan, hanem inkább elegánsan, méltóságteljesen és illendően néznek ki, nemes megjelenést kölcsönözve viselőiknek. Ezek az emberek azonban negatív dolgoknak tekintik az efféle ruhadarabokat – amelyek nemes megjelenést kölcsönöznek viselőiknek, és amelyek egyben divatosak is –, és azt mondják, hogy ezek elvetemültek. Ilyen az, amikor valaki nem képes azonosítani ezeket a dolgokat, igaz? (Igen.) Milyen tehát az efféle embereknek a dolgok azonosítására való képessége? Legfeljebb csak átlagos. Ilyen az, amikor átlagos képességű valaki. Az efféle emberek még néhány olyan dolgot sem képesek megkülönböztetni, amelyeket a nem hívők igen – a jó képességű nem hívők fel tudják ismerni a jó és a rossz emberi mivoltot, ezek az emberek azonban nem. Annak ellenére, hogy megértettek néhány doktrínát, miután hinni kezdtek Istenben, az ilyen emberek nem tudnak különbséget tenni a pozitív és a negatív dolgok között. A nyilvánvaló dolgokat fel tudják ismerni, a nem nyilvánvalókat azonban nem tudják felismerni. A nyilvánvalóan gonosz embereket, a bomlasztások és zavarások okozásának nyilvánvaló eseteit és az alapelvek megszegésének nyilvánvaló eseteit fel tudják ismerni, ám ha olyan emberekről, eseményekről és dolgokról van szó, amelyek viszonylag speciálisak, baljóslatúak és bizarrok, és amelyek megbújnak az árnyékban, ezeket nem tudják azonosítani. Csak mások közlésén és rávezetésein vagy azon keresztül tudják azonosítani őket, ha maguk az emberek valami nyilvánvalót tesznek. Máskülönben nem tudják. Ez azt mutatja, hogy átlagos a dolgok azonosítására való képességük. Olyan emberek is vannak, akik, bármilyenek legyenek is a körülmények, semmilyen embert, eseményt vagy dolgot nem tudnak felismerni, sem azok jellemzőit meghatározni. Amikor például ki kellene értékelni, hogy az emberek egy bizonyos kategóriája mely jellemzőkkel bír – hogy igaz hívők-e vagy álhívők, hogy az igazságra törekvő emberek-e, vagy hogy alkalmasak-e a művelésre –, nem tudják és nem látják ezeket a dolgokat. Még akkor sem képesek azonosítani az ilyen embereket vagy meghatározni a jellemzőiket, amikor azok sok megnyilvánulást mutatnak és nagyon nyilvánvaló problémáik vannak. Ilyen az, amikor valaki híján van a dolgok azonosítására való képességnek. Még némely gyakori vagy könnyen felismerhető emberek, események és dolgok felbukkanása esetén sem tudják világosan megmondani, hogy ezek jó emberek vagy gonosz emberek, illetve hogy igazságos vagy elvetemült dolgok-e. Nem tudják, miként különböztessék meg vagy kategorizálják, és azt sem, hogy hogyan osztályozzák őket. Még akkor sem tudják azonosítani őket, miután olvasták Isten szavait és beszélgettek másokkal. Végül másokra hagyják a döntést, ezt mondván: „Ahogyan te kategorizálod őket, olyanok. Ha az igazságosak kategóriájába sorolod őket, akkor igazságosak; ha az elvetemültek kategóriájába sorolod őket, akkor elvetemültek.” Röviden: ők maguk nem tudnak meghatározásokat alkotni vagy következtetéseket levonni. Bármilyen legyen is a helyzet, valahányszor következtetés levonására kerülne sor, tanácstalanok és nincs mondandójuk. Avagy nem a dolgok azonosítására való képesség hiánya ez? (De igen.) Még a legegyszerűbb külső jelenség esetén is az történik, hogy ha megkéred őket, azonosítsák, mi a természete és milyen jellemzői vannak, nem tudják. Van azonban egy trükkjük: hosszasan tudnak fecsegni, felidézve, hogy mit mondott vagy tett az illető. Ám ha ezt kérdezed tőlük: „Tényleg igaz hívő ez az ember vagy sem? Olyasvalaki, akiben hatalmas törekvés van Isten iránt?”, így felelnek: „Nos, több mint tíz éve hisz Istenben, és feladta a családját és a karrierjét. Amikor három vagy négyéves volt a gyermeke, rábízta őt a testvérekre és elment hazulról, hogy a kötelességét végezze.” Számító emberek; kerülik a következtetések levonását, helyette inkább rád hagyják a döntést. Ha ezt kérdezed tőlük: „Akkor hát olyasvalaki ez az illető, aki elfogadja az igazságot?”, így felelnek: „Nos, amióta gyülekezetvezető lett, nagyon korán kel és nagyon későn fekszik. Ami azt illeti, hogy olyasvalaki-e, aki elfogadja az igazságot: amikor a testvérek egyszer rámutattak néhány problémájára, ott helyben elsírta magát, és azt mondta, hogy adósa Istennek és hogy nem végezte jól a dolgát.” „És bűnbánatot tartott utána?” „Nos, akkoriban elég jó volt a hozzáállása.” Szeretnek elhalmozni téged információval, hogy megmutassák neked: ők nem akárkik, mindent tudnak és tudják, miként kell szemlélni az embereket, valamint hogy többé ne becsüld alá őket. Valójában nem tudják felismerni az embereket és következtetéseket sem tudnak levonni. Egyszerűen csak közölnek veled egy csomó jelenséget és információt, és rád hagyják, hogy azonosítsd, miféle ember is az illető, valamint hogy következtetéseket vonj le vele kapcsolatban és meghatározd a jellemzőit. Te ezt mondod: „Ez az illető alapvetően olyan embernek tekinthető, aki elfogadja az igazságot. Motivált az Istenben való hitében és igaz hívő. Csupán arról van szó, hogy mivel szegényes képességű és nincs felfogóképessége, soha nem képes megtalálni a gyakorlási alapelveket, és nem tudja gyakorolni az igazságot annak ellenére sem, hogy hajlandó elfogadni az igazságot.” Így válaszolnak: „Nekem nem olyannak tűnik, mint akinek lenne felfogóképessége. Valahányszor valami kellemetlen dologról beszél, sír – ez mindig ugyanaz a hozzáállás.” Látod? Ők maguk nem rendelkeznek a dolgok azonosítására való képességgel, de abban elég jók, hogy mások megjegyzéseit meglovagolják. Hát nem problémás ez? Az a dolgok azonosítására való képesség híján lévő emberek leggyakoribb megnyilvánulása, hogy szeretnek egy csomó jelenségről, információról, bonyolult problémáról, eseménysorról és minden másról beszélni, amit egy helyzettel kapcsolatban megfigyeltek, majd megvárják, hogy te definiáld, miután pedig definiáltad, azt gondolják, hogy jó a meghatározásod és elfogadják azt. Miután elfogadták, még mindig nem tudják, hogy miért úgy határoztad meg. Nem ismerik a következtetésed alapját vagy a hátterében lévő alapelveket, és azt sem tudják, hogy miként kell a szóban forgó embertípussal bánni vagy őt kezelni. Semmit nem tudnak ezekről a dolgokról. Még beszélgetés és tanulmányozás után sem értik őket. Ez azt mutatja, hogy nincs semmi képességük a dolgok azonosítására; ez annak az egyik megnyilvánulása, hogy képesség nélkül valók. Azt a hibát is gyakran elkövetik, hogy eltorzítják a tényeket és összetévesztik az egyik dolgot a másikkal. Nem számít, hogy milyen problémára tesznek megjegyzést, nem sikerül felfogniuk a dolog gyökerét vagy lényegét, hanem helyette csak a külső jelenségek alapján vonnak le következtetéseket. Egy antikrisztus gonosztettét például vétekként jellemzik, abban a hitben, hogy ha az antikrisztus elismeri azt, akkor képes megváltozni. Ha azt látják, hogy egy becsületes ember hazudik, csalárd emberként jellemzik. Ha azt látják, hogy valaki arrogáns és önelégült, gonosz emberként jellemzik. Ezek azok a fajta hibák, amelyeket gyakran elkövetnek azok, akik híján vannak a dolgok azonosítására való képességnek. A dolgok azonosítására való képesség az egyik olyan képesség, amelynek minden ember a birtokában kellene, hogy legyen, amikor különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkozik az életben. A dolgok azonosítására való képességbe nem csupán a különféle emberek, események és dolgok lényegének az azonosítása, hanem a jellemzőik megállapítása is beletartozik. Minél pontosabban tudod megállapítani ezeket a jellemzőket, annál magasabb szintű a dolgok azonosítására való képesség, amellyel bizonyítottan rendelkezel. Ha nem túl pontosak a megállapításaid, és ha eltérés van a megállapításaid és a dolog lényege és gyökere között, az azt bizonyítja, hogy átlagos a dolgok azonosítására való képességed. Ha nem tudod megállapítani az emberek, események és dolgok jellemzőit, sem átlátni ezeket a tulajdonságokat, az azt bizonyítja, hogy nincs meg benned a dolgok azonosítására való képesség. Mondjuk például, hogy csak a megnyilvánulásait és a feltárulásait tudod leírni egy illetőnek, de a lényegét nem vagy képes átlátni. Vagyis csak arról tudsz beszélni, hogy miként hajlamos a negativitásra ez az illető, vagy hogy milyen erősségei vannak, csak arról a sok dologról tudsz beszélni, ami ezzel az illetővel történt, de a jellemét, a képességét és az igazsághoz való hozzáállását nem ismered, nem látod át ezeket a lényeges dolgokat, és nincs definíciód a körülötte megjelenő emberekre vagy a körülötte történő eseményekre és dolgokra. Függetlenül attól, hogy az efféle dolgok helytállók vagy nem helytállók, igazságosak vagy elvetemültek, pozitív dolgok vagy negatív dolgok, a jó emberi mivolt vagy a gonosz emberi mivolt megnyilvánulásai, e dolgok egyikét sem tudod átlátni vagy felismerni. Nem számít, hány igazságot hallottál vagy hány tapasztalati tanúságtételt hallgattál meg, még mindig nem tudod azonosítani vagy megkülönböztetni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat; az emberek, események és dolgok semelyik kategóriáját illetően nincs a szívedben semmilyen meghatározás. Ilyen az, amikor valaki híján van a dolgok azonosítására való képességnek, és ez egyben a képességnélküliség egyik megnyilvánulása is.

Ha a dolgok azonosítására való képesség híján lévő embereknek nincs önismeretük, továbbá arrogánsak és önelégültek is, melyik az a hiba, amelyet a legnagyobb valószínűség szerint el fognak követni? Az, hogy kiragadnak néhány megnyilvánulást, amelyeket más emberek mutatnak, majd önkényesen felcímkézik és definiálják őket. Azt látják például, hogy némelyek egy kissé akaratosak, majd azt mondják rájuk, hogy olyanok, mint a gonosz emberek, hogy ördögök – nem óriási hiba ez vajon? Azok az emberek egyszerűen csak egy kissé akaratosak, és a családi állapotok vagy a környezet miatt, amelyben felnőttek, néhány szegényes életvitelbeli szokást alakítottak ki, vagy néhány rossz szokás és hiba alakult ki náluk. Ezeknek az embereknek a jelleme összességében véve nem kedves, de nem is gonosz, úgyhogy nem lehet őket gonosz embereknek nevezni. Ugyanakkor azok, akik híján vannak a dolgok azonosítására való képességnek, kiragadnak pár dolgot, amit ezen emberek egyike mond, vagy egy-két általuk tett dolgot, azután pedig vakon így határozzák meg az illetőt: „Ennek az embernek furcsa, barátságtalan és akaratos a személyisége. Ő egy gonosz ember.” Ez a meghatározás helytelen. Az igazán gonosz emberek kellemes szavakat szólnak és behízelgik magukat az embereknél; taktikáik vannak, rejtegetnek dolgokat és megtévesztenek, valamint játszadoznak az emberekkel. Némely gonosz emberek még alamizsnát is adnak, segítenek másoknak és türelmet tanúsítanak. A dolgok azonosítására való képesség híján lévők ezt fogják mondani az ilyen emberre: „Ez az ember annyira jó, egy igazi hívő!”, valójában azonban ez az illető egy képmutató farizeus. Azok, akik híján vannak a dolgok azonosítására való képességnek, nem tudják átlátni az emberek lényegét – választások alkalmával még meg is szavazzák, hogy a gonosz emberekből legyenek vezetők. Mivel egyenértékű ez? Ez a gonoszság támogatásával és bátorításával egyenértékű. Egyes gonosz emberek a viselkedésükkel nem mutatnak és nem fednek fel gonoszságot. A szívükben van a gonoszságuk. Mindaz, amit tesznek, szándékos, és valamennyi szándékukat burkoltság jellemzi. A számodra látható cselekedeteik nem tükrözik ténylegesen a valódi szándékaikat. Az igazi szándékaik, céljaik és elvetemültségük mind el vannak rejtve a szívükben. Ha valaki híján van a dolgok azonosítására való képességnek és nem tudja felismerni az ilyen embereket, akkor valószínűleg jó embereknek és az igazságra törekvő embereknek fogja tartani őket. Vannak, akiknek egyenes személyiségük van és semmilyen taktikát nem vetnek be, amikor másokkal érintkeznek. Közvetlen módon beszélnek, és a személyiségüket és vérmérsékletüket tekintve valamelyest ingerlékenyek. Valójában nincsenek nagyobb problémák az emberi mivoltukkal, csupán arról van szó, hogy néha nyers a hangnemük. Azonban pontosan azt tárják fel, amit belül gondolnak – bármit gondoljanak is belül, azt tárják fel kívül. Mások gyakran azt gondolják ezekről az emberekről, hogy nem tudják, hogyan kell másokkal érintkezni és társas kapcsolatban lenni, és nincsenek hozzászokva az ilyen emberek által alkalmazott beszédmódhoz. Az ilyen emberek különösen nyersen beszélnek és szókimondók, és akaratukon kívül folyton megbántanak másokat. Idővel végül mindenkit megbántanak, és az emberek nem táplálnak jó érzéseket irántuk. Némelyek, akik híján vannak a tisztánlátásnak, azt mondják az ilyen emberre, hogy gonosz, valójában azonban nem gonosz. Gonosznak mondod őt – állj akkor elő tényekkel azzal kapcsolatban, hogy miként gyötör másokat: Kit gyötört vagy kit nyomott el? Kinek ártott vagy kit csapott be? Ha valóban létezik egy tényszerű alap, amely azt bizonyítja, hogy ez az illető egy gonosz ember – hogy nem csupán a szavaival árt másoknak, de a szíve mélyén is gonoszság lakik, és hogy igazán ártalmas másokra nézve –, akkor gonosz emberként jellemezhető. Ha nincs szándékában ártani másoknak, akkor nem gonosz ember. Egyszerűen csak egyenes a személyisége és nyersen fogalmaz – ez veleszületett dolog. A nyers beszédmód legfeljebb csak az emberi mivoltának hibája és hiányossága. Nem tudja, hogyan legyen tapintatos és hogyan beszéljen egyenrangú félként másokkal, nem tudja, hogyan mutasson toleranciát más emberek irányában, miként legyen alkalmazkodó és türelmes másokkal, és miként legyen tekintettel mások érzéseire. Semmit nem tud mindezekből. Az ilyen ember emberi mivoltából hiányoznak dolgok. Egyesek azonban, akiknek nincs tisztánlátásuk, gonosz embereknek tartják az ilyen személyeket. Az ilyen emberek valójában többnyire megvédik Isten házának az érdekeit, miközben különböző dolgokat tesznek. Noha a hangvételük kissé nyers, amikor másokhoz beszélnek, nem ártottak senkinek, és nincs is szándékukban ártani az embereknek. Arról van csupán szó, hogy hiányzik a tapintatosság a beszédükből, és nincsenek tekintettel a helyzetre, amikor beszélnek. Az ilyen emberek emberi mivoltának bizonyos hibái és hiányosságai miatt sokan tévesen azt gondolják róluk, hogy gonosz emberek, de semmilyen bizonyítékkal nem tudnak szolgálni azzal kapcsolatban, hogy gonoszságot művelnének. Ez az ilyen emberek téves megítélése és téves jellemzése. Kívülről úgy tűnhet, hogy az igazán gonosz egyének nem ártanak másoknak, alamizsnát adnak és segítenek másoknak, a szavaik pedig megértést, gondoskodást, törődést és alkalmazkodást mutatnak, sőt, ezek az egyének még toleranciát és szeretetet is tanúsíthatnak mások felé – a szavaik és a cselekedeteik tehát elég jónak tűnhetnek –, ám bizonyos különleges körülmények között vagy különleges ügyekben, illetve a saját érdekeiket érintő ügyekben képesek elnyomni másokat, ártani másoknak és titkon szövetkezni mások ellen, ráadásul egyáltalán nem védik meg Isten házának az érdekeit. Még ha nem is érinti valami a saját érdekeiket, ha csak egyetlen ujjukat kellene mozdítaniuk hozzá, akkor sem fogják megvédeni Isten házának az érdekeit. Amit az ilyen emberek kifelé megélnek, kivételesen jónak tűnik, és kívülről semmilyen hiba vagy hiányosság nem látható az emberi mivoltukban, azonban ők tényleg velejükig gonosz emberek. Sokaknak nem sikerül felismerniük az ilyen embereket és elvakítják őket a taktikáik, a világi ügyekre vonatkozó filozófiáik, valamint a terveik és cselszövéseik. Ha lelepleződik egy efféle illető természetlényege és az a tény, hogy gonoszságot művel, ezek az emberek nem csupán nem fogadják el ezt, hanem még jónak is tartják az illetőt, olyasvalakinek, akit Isten házának művelnie kellene és akinek fontos szerepet kellene, hogy adjon. Nincs tisztánlátásuk az ilyen egyének vonatkozásában. Arról ne is beszéljünk, hogy ezek az emberek képesek-e vajon Isten szava vagy az igazságalapelvek szerint értékelni egy illetőt, és csupán a képességét nézni – ők még ezeket a nyilvánvalóan gonosz egyéneket is jó embereknek tekintik, és még ha tényekkel igazolható is, hogy gonoszságot művelnek, akkor is jó embereknek tartják őket – ez azt jelenti, hogy végtelenül zavaros fejűek. A dolgok azonosítására való képesség híján lévő emberek nem csupán gyengeelméjűek és idióták, hanem zavaros fejűek is. Ezek a gonosz egyének elnyomtak és gyötörtek másokat, és különféle taktikákat alkalmazva játszadoztak emberekkel, ám ezek az emberek mégsem tartják ezt gonoszságnak és nem képesek meglátni, hogy ez gonoszság. Azonkívül, van a gonosz embereknek egy nyilvánvaló megnyilvánulásuk, mégpedig az, hogy soha nem védik meg Isten házának az érdekeit – egyetlen egyszer sem. Akkor sem fogják megvédeni őket, ha csak egyetlen szót kellene szólniuk vagy egyetlen ujjukat kellene megmozdítaniuk, arról már nem is beszélve, amikor a személyes biztonságukat vagy a státuszukat és hírnevüket érintő dolgokról van szó – ilyen esetekben még kevésbé védik meg Isten házának az érdekeit. Némelyek nem képesek átlátni ezeken a nyilvánvalóan gonosz egyéneken. Mondjátok meg Nekem: van képességük az ilyen embereknek? A gonosz emberek gonosz lényegűek; bárkit elnyomnak. Nem számít, kiről van szó, amennyiben valaki kihatással van a státuszukra vagy az érdekeikre, akkor az az illető az elnyomásuk célpontjává válik. A tisztánlátás híján lévők nem képesek átlátni ezeket a dolgokat. Hát nem zavaros fejűek a tisztánlátás híján lévő emberek? (De igen.) Még csak azt sem tudják, hogy el fogják-e nyomni őket a gonosz emberek – mondjátok meg Nekem, mennyire zavaros fejűek az efféle emberek? Hát nem teljes mértékben zavaros fejűek? (De igen.) Miután néhány gonosz egyén elbocsátásra került, bizonyos emberek, akik egyáltalán nem rendelkeznek a dolgok azonosítására való képességgel, még elő is állnak, hogy szót emeljenek értük, hogy megvédjék őket és hogy felszólaljanak az általuk elszenvedett igazságtalanság miatt, csak azért, mert azok a gonosz egyének évek óta hisznek Istenben, rendelkeznek néhány adottsággal, ékesszólók, vannak taktikáik és kívülről úgy tűnik, mintha lemondanának dolgokról, áldozatokat hoznának és nehézséget viselnének el. Ezek az emberek arról nem beszélnek, hogy mennyi gonoszságot műveltek ezek a gonosz egyének. Helyette ezt mondják: „Sok éve hisznek már Istenben, teljes odaadással követték Istent és sok nehézséget elviseltek. Még le is tartóztatta őket a nagy vörös sárkány, kínzást álltak ki és börtönben ültek, sőt, még XY testvérnek vagy nővérnek is segítettek.” Csakis ezeket a dolgokat nézik ezeknél az egyéneknél, a gonosz cselekedeteiket pedig figyelmen kívül hagyják, arról nem is beszélve, hogy mennyi gonoszságot műveltek. Hát nem szörnyen zavaros fejűek? (De igen.) Azok, akik teljességgel zavarosfejűek, menthetetlenek és gyógyíthatatlanok. A dolgok azonosítására való képesség híján lévő emberek képesség nélküliek – egyáltalán semmiféle képességgel nem rendelkeznek. Az ilyen emberek nem tudják és nem képesek azonosítani, hogy valami helyénvaló-e vagy nem helyénvaló, vagy hogy egy illető pozitív személyiség-e vagy negatív személyiség. Nem képesek világosan látni egy illető lényegét és természetét, sem összefoglalni a jellemzőit a viselkedésén, a megnyilvánulásain, a romlottságai feltárulásain és a gonosz cselekedetei sok-sok tényén keresztül. Amennyiben az az illető még mindig ott van a gyülekezetben, ezek az emberek testvérként és szívből jövő szeretettel fognak bánni vele. Senkivel kapcsolatban nincs tisztánlátásuk, és senkivel nem tudnak az alapelvek szerint bánni. Az ilyen emberekben egyáltalán nincs meg a dolgok azonosítására való képesség. Nem tudják és nem képesek azonosítani, hogy a különféle dolgok igazságosak-e vagy elvetemültek, hogy pozitív vagy negatív hatással vannak-e az emberekre, és hogy helytállónak kell-e tekinteni őket és elfogadni, vagy pedig nem helytállónak kell tekinteni és fel kell ismerni őket, el kell utasítani őket, és ellen kell állni nekik. Amikor példát mondasz nekik, hogy elmagyarázz valamilyen dolgot, tudják, hogy az efféle dolgok nem jók, hogy nem felelnek meg az igazságalapelveknek, és hogy nem alkalmazandók Isten házában. Ám amikor legközelebb hasonló dolog merül fel, még mindig nem tudják, hogy miként közelítsék meg, és nem képesek alkalmazni az alapelveket – abból értenek csupán, ha újabb példát mondasz nekik. Ahhoz, hogy megértsék, Egyenként kell elmagyaráznod nekik a dolgokat, azt a módszert alkalmazva, ahogyan egy gyermeket szokás tanítani. Ilyen az, amikor valaki híján van a dolgok azonosítására való képességnek. Mindegy, hogy egy személyről vagy egy dologról van-e szó, nem tudják róla, hogy igazságos-e vagy elvetemült, helytálló-e vagy nem helytálló, pozitív dolog-e vagy negatív dolog, hogy megfelel-e az igazságnak és az emberi mivolt szükségleteinek vagy sem, és azt sem, hogy az Istenben hívőknek miként kell azt szemlélniük – semmit sem tudnak ezekből. Ilyen az, amikor valaki híján van a dolgok azonosítására való képességnek. Milyen alapon lehet tehát értékelni, hogy milyen szintű valakinek a dolgok azonosítására való képessége? Annak alapján, hogy pontosak-e a meghatározásaid a különféle dolgok jellemzőire vonatkozóan. Ha pontosak a meghatározásaid, akkor rendelkezel a dolgok azonosítására való képességgel. Ha 50% feletti pontosságúak a meghatározásaid a különféle dolgok jellemzőit illetően, akkor átlagos vagy átlag feletti a dolgok azonosítására való képességed. Ha nem éri el az 50%-ot, akkor szegényes a dolgok azonosítására való képességed. Ha még csak egy százalékos sincs a pontosságuk, akkor nincs meg benned a dolgok azonosítására való képesség, és akkor képesség nélküli ember vagy. Így lehet felismerni, hogy rendelkezik-e valaki a dolgok azonosítására való képességgel. Több példát nem mondok nektek ezzel a képességgel kapcsolatban. Beszélgethettek róla ti magatok, a továbbiakban rátok bízom ezt a témát.