A hatalommal rendelkezők kegyeinek keresése

Van egy másik típusú ember is: azok, akik szeretik azok kegyeit keresni, akik hatalommal rendelkeznek. Jók vagy rosszak azok, akik szeretik azok kegyeit keresni, akik hatalommal rendelkeznek? (Rosszak.) Milyen módon rosszak? Az efféle ember mélységesen sznob. Amikor olyasvalakit lát, akinek státusza van, mindig mindent belead, hogy a kegyeit keresse; kezdeményezi, hogy beszélgessen vele és megnyíljon neki, ételt szolgál fel neki, kimossa a ruháit és takarít neki. Nincs semmi, amit nem hajlandó megtenni. Ha nincs státuszod, akkor úgy tesz, mintha nem látna, ha pedig te kezdesz közelíteni hozzá, azonnal elsavanyodik a képe, amint meglát. Jók az ilyen emberek? Milyen aspektushoz tartozik ez a fajta probléma? (Az efféle ember alantas jellemű és szegényes az emberi mivolta.) Rossz az emberi mivolta és alantas a jelleme. Mennyire rossz az emberi mivolta? (Nincs benne tisztesség és méltóság.) Jó emberek azok, akik tevékenyen igyekeznek azok kegyeit keresni, akik hatalommal rendelkeznek? (Nem.) Akkor miféle emberek? Milyen a jelleme azoknak, akik szeretik azok kegyeit keresni, akik hatalommal rendelkeznek? Két különböző arcuk van, amikor ugyanazzal az emberrel bánnak. Nem tartanak attól, hogy mások átlátnak rajtuk, sőt szabadon megmutatják ezt az oldalukat. Van ezekben az emberekben bármiféle tisztesség vagy szégyenérzet? (Nincs.) Gonosz embereknek minősíthetők ezek az emberek, akikben nincs tisztesség és szégyenérzet? (Igen.) Miért minősíthetők gonosz embereknek? Két különböző arcuk van azt illetően, ahogyan másokkal bánnak. Elemezzük ennek a két különböző arcnak a gyökerét. Ezek az emberek különösképp szeretik a státuszt és szeretik azokat az embereket, akiknek van rangjuk és hatalmuk. Amikor státusszal rendelkező embereket látnak, csupa mosoly az arcuk, teljes mértékben engedelmesek; gátlástalanul nyalják a talpukat és keresik a kegyeiket, és szégyentelenül hízelegnek nekik. Függetlenül attól, hogy az-e a céljuk, hogy a kegyeibe férkőzzenek azoknak az embereknek, vagy hogy azzal a hátsó szándékkal teszik-e ezt, hogy értékeljék és előléptessék őket, a másokhoz való hozzáállásuk problémás és sérti az igazságalapelveket. Nos, akkor miért így viszonyulnak a státusszal rendelkező emberekhez? (A saját érdekeik miatt.) Ez azt bizonyítja, hogy különösképp szeretik a státuszt. Nekik maguknak nincs képességük vagy nincsenek meg a képesítéseik, a feltételeik vagy a lehetőségeik a státuszszerzésre. Azzal azonban, hogy a státusszal rendelkezők kegyeit keresik és közelednek hozzájuk, ki tudják elégíteni a státusz iránti vágyukat. Ezért gátlástalanul és mindenfajta szégyenérzet nélkül tudják mások kegyeit keresni és hízelegni nekik. Meglehetősen alantas a jellemük. Az nem érdekli őket, hogy a státusszal rendelkező milyen ember, és azt sem látják tisztán, hogy az illetőnek jó vagy rossz-e az emberi mivolta, vagy hogy az illető gonosz-e. Amíg ennek az illetőnek státusza vagy pénze van, még ha gonosz ember is, akkor is keresni fogják a kegyeit. Hát nem teljesen elvtelenek az ilyenek? (Azok.) Számukra minden helytálló és jó, amit a státusszal rendelkező emberek mondanak, és bárhogyan is beszélnek, az elfogadható. Amíg valakinek státusza van, jók az illetőhöz. Teljességgel híján vannak az alapelveknek, és abnormális módon jók az illetőhöz. Valóban semmiféle tisztesség és szégyenérzet nincs bennük. Nekik nem számít, hogy mások hogyan látják és értékelik őket. Magukban ezt gondolják: „Egyszerűen csak szeretem a státusszal rendelkező embereket. Csak jó akarok lenni hozzájuk. Mi a baj azzal, ha valakinek státusza van? Ti, akiknek nincs státuszotok, nem vagytok méltók a kedvességemre!” Az ilyen embereknek nincsenek alapelveik és méltóságuk. Nem érdekli őket, hogy mások miként látják őket, és az sem, hogy Isten miként értékeli őket. Ezek alantas jellemű emberek. Amikor így viselkednek, a lelkiismeretük semmit sem érez, a józan eszüknek pedig nincs normája a megítéléshez. Nincsenek minimális normáik, a magaviseletük pedig gerinctelen. Amikor olyasvalakivel találkoznak, akinek státusza van, azonnal összehúzzák magukat, megalázkodnak és szinte rabszolgává válnak, az alávetett beosztott pozícióját felvéve. Akinek csak státusza van, az uruk lesz. Van az ilyen emberekben tisztesség és méltóság? (Nincs.) Még arra is képesek, hogy a legvisszataszítóbb módon hízelegjenek a státusszal rendelkezőknek, és bármennyi ember előtt meg merik tenni ezt. Nem érdekli őket mások véleménye vagy az, hogy mások hogyan látják őket, csak a saját vágyaik kielégítésére törekednek. Így viselkednek a státusszal rendelkező emberekkel. De mi van akkor, ha egy státusszal rendelkező ember elveszíti a státuszát? Színt váltanak. Ezután miként bánnak az illetővel? (Azonnal elkezdik semmibe venni.) Az arcuk rögtön elborul, és teljesen megváltozik a hozzáállásuk: „Elveszítetted a státuszodat, és még mindig azt akarod, hogy jó legyek hozzád? Álmodozz csak!” Ha valaki, aki elveszítette a státuszát, arra kéri őket, hogy töltsenek neki egy pohár vizet, semmibe veszik. Ha a segítségüket kéri valamiben, ignorálják. Ha bizalmasan akar beszélgetni velük, így szólnak: „Méltó vagy rá? Alkalmas vagy arra, hogy velem beszélj? Mit gondolsz, ki vagy te?” Milyen ádáz a beállítottságuk! Bűn az, ha valakinek nincs státusza? Megváltozik az ember, ha egyszer elmozdítják a tisztségéből? Nem ugyanaz az ember még mindig? Miért van az, hogy most nem méltó arra, hogy ezekkel az emberekkel beszéljen? Miért nem nyújthatnak segítő kezet neki ezek az emberek? Még ha egy bajba jutott állatról lenne is szó, amely emberi segítségre szorul, az embereknek a lelkiismeretük okán is segíteniük kellene, gyengéden gondoskodniuk kellene róla és törődniük vele – akkor egy emberi lényért mennyivel inkább meg kell ezt tenni? Belőlük azonban az emberi kedvesség e foszlánya is hiányzik. E megnyilvánulásokon túl egyesek még messzebb mennek. Magukban erre gondolnak: „Korábban jó voltam hozzád, mert volt státuszod. Most, hogy elveszítetted a státuszodat, még mindig azt várod tőlem, hogy tiszteljelek, hagyjam, hogy megőrizd a tekintélyed, ne hozzalak kínos helyzetbe a beszélgetések során és engedelmeskedjem a parancsaidnak, mint korábban? Aligha! Hálásnak kellene lenned, hogy nem taposlak el!” Miféle alakok ezek? Amikor valaki nehéz helyzetben van, nemcsak hogy semmibe veszik, hanem a háta mögött még el is tapossák, keresik a lehetőséget, hogy megfélemlítsék és elnyomják. Miféle emberek ezek? (Gonosz emberek.) Így kerül felszínre a valódi arcuk, mint gonosz emberek, nem igaz? A státusszal rendelkező emberekkel szemben engedelmes alárendeltekként viselkednek, gondos illendőséggel, mosollyal üdvözölve őket. Remekül megy nekik, hogy talpnyalómód egyetértsenek másokkal. Ha valamelyik tisztviselő azt mondja, hogy a Holdon lehet burgonyát termeszteni, közbeszólnak: „A Holdon termesztett burgonya igazán finom!” Amikor azonban ez a tisztviselő elveszíti a státuszát, teljesen megváltozik a hozzáállásuk. Bármit is mond most a korábbi tisztviselő, még ha helytálló is, akkor sem hallgatják meg. Még ha ennek a korábbi tisztviselőnek valódi megértése van, akkor is semmibe veszik és nem hajlandóak elfogadni, csakis ellenszenvesnek találják őt. A szívük mélyén erre gondolnak: „Nincs státuszod, ezért semminek nincs súlya, amit mondasz. Még ha helytálló is a mondanivalód, mi haszna? Még ha birtokodban van is az igazságvalóság, akkor sem kedvellek. Egyszerűen élvezem, ha eltaposom a státusz nélküli embereket – ha nem taposok rajtuk, az elvesztegetett lehetőség!” Miféle alakok ezek? Ha nincs státuszod, ellenszenvesnek találnak. Bármilyen jó vagy hozzájuk, hasztalan. Bármennyire egyenrangúnak tekinted is őket és az alapelvek szerint bánsz velük, az nem tudja megváltoztatni a hozzáállásukat irántad. Van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Miben nyilvánul meg az emberi mivoltuk hiánya? Nem ádázságban? (De igen.) Rendkívül ádáz beállítottságúak azok az emberek, akik szeretik a hatalommal rendelkezők kegyeit keresni, és egyszerűen undorítónak találom az ilyen embereket. Ha státuszod van, a hiányosságaid és a hibáid mind érdemek és erősségek ezeknek az embereknek a szemében. Ha azonban nincs státuszod, mind hiányosságnak és hibának látják az erősségeidet és az érdemeidet. Semminek sincs jelentősége, amit mondasz, és mindent ellenszenvesnek találnak veled kapcsolatban. Mindig meg akarnak félemlíteni, el akarnak taposni és el akarnak nyomni. Ádáz a beállítottságuk, nem igaz? (De igen.) Kedvükre zsarnokoskodnak a státusz nélküliek felett. Úgy érzik, vétek nem zsarnokoskodni a szelíd emberek felett. Még ha nem is provokálod őket, akkor is rajta lesznek, hogy hibát találjanak, megfélemlítsenek és eltapossanak, és óriási megvetéssel néznek le. Olyan, mintha bűn lenne státusz nélkül élni, mintha ettől méltatlan lennél arra, hogy élj vagy a jelenlétükben tartózkodj; mintha magadnak kerested volna a bajt és szerencsétlenséget érdemelnél, ha nincs státuszod. Miféle alakok ezek? Engedni kellene, hogy ezek az emberek a gyülekezetben maradjanak? (Nem.) Megválaszthatók vezetőnek azok az emberek, akik különösen szeretik a hatalommal rendelkezők kegyeit keresni? (Nem.) Miért nem? Mert így viselkednek a státusszal rendelkezőkkel – ha ők maguk státuszt szereznének, nem válnának vajon önkényeskedővé, magukat mindenek fölé helyezve? Ez katasztrofális lenne! Semmibe vennék Isten házának munkarendjét, a gyülekezet adminisztratív rendeleteit és a testvérek javaslatait, sőt elnyomnák a státusszal nem rendelkezőket függetlenül attól, hogy mit mondanak vagy tesznek. Tönkretennék a gyülekezetet. Az efféle emberekben rendkívül erős a hatalom utáni vágy, és ha egyszer megkapják, amit akarnak, elképzelhetetlenek a következmények. Azok az emberek, akik a hatalommal rendelkezők kegyeit keresik, különösképp ádázak és kiváltképp alantas a jellemük. Mik a romlott beállítottságuk fő jellemzői? (Az ádázság.) Elvetemültség, ádázság és idegenkedés az igazságtól. Ami igazán elvetemült, az az, ahogy két teljesen különböző arcukat mutatva bánnak ugyanazzal a személlyel, és rendkívül gyorsan váltanak. Hát nem elvetemült ez? (De igen.) Még ha a státusz nélküli emberek nem is provokálják őket, akkor is rajta lesznek, hogy támadják, megfélemlítsék és eltapossák őket. Hát nem ádáz ez? (De igen.) Függetlenül attól, hogy a másik embernek van-e státusza vagy nincs, nem tudnak alapelvek szerint viselkedni és igazságosan bánni vele. Ha azt mondod nekik, hogy Isten házában az igazság uralkodik és igazságosan bánnak az emberekkel, elfogadják vajon? (Nem.) Az egyik fülükön be, a másikon ki, és ezt gondolják: „Miféle igazságosság? Az emberek egyszerűen csak magas vagy alacsony rangúak, nemesek vagy a pórnéphez tartoznak. A státusszal rendelkezők nemesek; a státusz nélküliek értéktelen hulladékok!” Ezzel a logikával és ezen alapelv mentén szemlélik és kezelik az embereket. Nem fogadják el az igazságalapelveket, és mégis hangoztatják a kicsavart érveiket. Hát nem idegenkednek az igazságtól? (De igen.) A saját logikájuk és világi ügyekre vonatkozó alapelveik, valamint a világi ügyekre vonatkozó saját szemléletük segítségével közelítik meg a státuszt és a hatalmat, és a világi ügyekre vonatkozó saját alapelveiket és módszereiket alkalmazzák ezeknek a kérdéseknek a kezelésére, Isten házának az emberekkel való bánásmódra vonatkozó követelményei és alapelvei helyett. Hát nem az igazság nem elfogadása, az igazsággal való nyílt ellenkezés ez? A szívük mélyén ezt gondolják: „Ha van státuszod, akkor az én szívemben te vagy a főnök.” Istennek és az igazságnak nincs helye a szívükben. Miféle beállítottság ez? Ilyen arcátlannak és ostobán makacsnak lenni – hát nem az igazság nem elfogadása ez? Nem az igazságtól való idegenkedés ez? (De igen.) Ez pontosan ilyen beállítottság. Pusztán az emberi mivoltukat tekintve, az ilyen emberek alantas jelleműek és roppant undorítóak, és nem érdemes közösködni velük. A beállítottságuk tekintetében azonban nem csupán az a kérdés, hogy érdemes-e közösködni velük. Ezeknek az embereknek ádáz, elvetemült beállítottságaik vannak, és ők nem célpontjai az üdvösségnek. Mind büntetést fognak kapni és meghalnak; a tetteik főbenjáró bűnnel érnek fel. Ezek az emberek vakon keresik azok kegyeit, akik hatalommal rendelkeznek, és ölebek szolgalelkű magatartását tanúsítják, ami visszataszító. Az ilyen emberek veszélyt jelentenek a gyülekezetvezetői pozícióban. Ha ilyen embereket választotok gyülekezetvezetőnek, szerencsétlenség ér majd titeket. Néhány kerületi vezető, aki ostoba és nem tud átlátni az embereken, még gyülekezetvezetőnek is jelöli az ilyen embert, aminek eredményeképp a testvérek a gyülekezetben megtévesztés áldozatai lesznek. Az efféle embereket, akik ügyesen nyaliznak másoknak és keresik a hatalommal rendelkezők kegyeit, és akik látszatra igen buzgónak tűnnek és a vezetők minden szavának engedelmeskednek, könnyen kiválasztják jelöltnek. Ez azért van, mert egyes vezetők és dolgozók azokat szeretik, akik nyaliznak nekik és szolgalelkűek, és nem látják át azokat a következményeket, amelyeket egy ilyen álszent ember hoz a gyülekezetre, ha egyszer vezető lesz belőle. Gyakran megesik, hogy ha egyszer az ilyen embereket vezetőnek választják és státuszt szereznek, azonnal felszínre tör a rosszindulatú oldaluk és elkezdik zavarni a gyülekezetet. Az őket kiválasztó vezetők megbánják, amikor azt látják, hogy a választottjaik gonosz emberek, de már nem tudják orvosolni azokat a következményeket, amelyeket a tetteik hoztak a gyülekezetre. Ez teljességgel annak a következménye, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak romlott beállítottságaik vannak és alapelvek nélkül cselekednek. Azok, akik a státusznak és a hatalomnak hódolnak, nem olyan emberek, akik az igazságot szeretik. Keresik bárki kegyeit, akinek státusza van, és behízelgő vigyort öltenek, amikor vezetőkkel és dolgozókkal találkoznak. Egyes vezetők nem tudnak ellenállni ennek a kísértésnek; végtelenül boldogok, amikor behízelgően vigyorgó embereket látnak, és elő akarják léptetni őket, hogy dicsekedjenek a saját rátermettségükkel. Amikor ezek az emberek rájuk vigyorognak és behízelgően mosolyognak rájuk, valójában hátsó szándékkal teszik, ezek a vezetők azonban azt hiszik, hogy ezek az emberek igazán jók. Ha ezek az emberek egyszer vezetők lesznek, senkinek sem vetik alá magukat, és azokat a vezetőket is semmibe veszik, akik előléptették őket. Ezek a vezetők pedig csak ekkor ébrednek rá, hogy ezek a személyek nem jó emberek, és hogy rossz embereket léptettek elő. Mi a teendő egy ilyen helyzetben? Nem kellene orvosolni ezt a helyzetet? (De igen.) Hogyan kellene orvosolni? (Azonnal le kell leplezni, majd el kell bocsátani ezeket az embereket.) Ezek az emberek nem tudnak valódi munkát végezni; csupán zavaros fejű emberek, akik csak azt tudják, miként keressék a hatalommal rendelkezők kegyeit és miként nyalizzanak nekik. A vezetőknek azonnal el kell bocsátaniuk őket, és bánhatják, hogy a szemük és a szívük egyaránt vak volt abban az időben, képtelenek voltak tisztán látni az embereket, ezért rossz embereket választottak. Most még van idő, hogy azonnal orvosolják a helyzetet. Most már képesek vagytok átlátni azokon, akik a hatalommal rendelkezők kegyeit keresik? (Igen.) Az ilyen emberek nem jók.

Kivételes emlékezőtehetség

Most beszéljünk a veleszületett adottságokat magukban foglaló megnyilvánulásokról. Kivételes emlékezőtehetség – ez a megnyilvánulás melyik aspektushoz tartozik? (A veleszületett adottságokhoz.) Rendkívül jó emlékezőtehetség, pontos emlékezés a dolgokra, cikkek, Isten szavait tartalmazó részletek, énekek vagy egy munkarend különösen világos és pontos megjegyzése – ennek melyik aspektushoz kell tartoznia? (A jó képességhez – egy veleszületett adottság.) Ez egy veleszületett adottság. Ami azt illeti, hogy a veleszületett adottságok melyik konkrét aspektusához tartozik, szerintem nem a képességhez kellene tartoznia. Ha csupán arról van szó, hogy valakinek jó a memóriája, képes megjegyezni dolgokat, sok mindenre emlékszik, pontosan emlékszik és szilárdan emlékszik a dolgokra, ez legfeljebb a veleszületett erősségek, adottságok és képességek csoportjába tartozik. Ami azt illeti, hogy valakinek jó vagy sem a képessége, az a felfogóképességétől függ. Ha valakinek kivételesen jó az emlékezőtehetsége, képes különösen jól, különösen gyorsan és különösen biztosan megjegyezni egy dalszövegrészt, ismeretek és doktrína részleteit vagy egy szakmai készséget, ám az, amit memorizál, pusztán előírásszerű és merev dolog, amiben nincsenek benne az igazságalapelvek és amit nem lehet a való életben vagy munkában alkalmazni vagy megvalósítani – ha egyszerűen csak jó az emlékezőtehetsége – akkor ez csak egy erősség és képesség a veleszületett adottságain belül, nem ér fel arra a szintre, hogy a képessége benne legyen. Ahogy korábban tárgyaltuk, mi a képesség? (Hatékonyság és eredményesség a dolgok végzésében.) Ha jó az emlékezőtehetséged és jó képességed is van, milyen megnyilvánulásaid és jellemvonásaid kell legyenek? Arról van szó, hogy az általad hallott dolgokat tekintve, abbéli képességed alapján, hogy képes vagy pontosan emlékezni, meg tudod ragadni a lényeges pontokat is, meg tudod találni az alapelveket, tudsz találni egy utat a gyakorláshoz és egy tervet a megvalósításhoz, majd képes vagy ezeket ténylegesen alkalmazni a való életben és a munkában, és hatékonyan és eredményesen teszed a dolgokat. Ez azt jelenti, hogy Isten szavai és az igazságalapelvek, amelyeket megjegyeztél, nem maradnak meg elméleti szinten, hanem megvalósulnak a kötelességed végzésében és az igazságvalóságoddá válnak, az emberek számára látható eredményeket hozva a munkában és fokozva a munka hatékonyságát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy valakinek jó az emlékezőtehetsége, hanem azt is, hogy a képessége is jó. Nem arról van szó, hogy ha valakinek jó a memóriája, az egyenlő azzal, hogy jó a képessége. Inkább arról, hogy van felfogóképességed, képes vagy keresni az igazságot és megtalálni az igazság gyakorlásának alapelveit, amikor dolgok érnek, valamint eltérés nélkül megvalósítani a munkát és mindezt pontosan, gyorsan és hatékonyan teszed – csak ez jelenti azt, hogy jó képességű vagy. A jó képesség nem arról szól, hogy megértesz néhány doktrínát, majd képes vagy sokat szajkózni közülük, hanem arról szól, hogy megértesz és felfogsz néhány igazságalapelvet, majd képes vagy azokat rugalmasan alkalmazni a munkádban és a kötelességedben, a való életed részévé teszed, és elméletből valósággá változtatod őket, ami lehetővé teszi, hogy az igazságalapelvek hatással legyenek az emberekre és eredményeket érjenek el bennük, javakat és előnyöket hozva az emberek számára. Ezt jelenti az, hogy valakinek van képessége. Ha megrekedsz a szavak és a doktrínák megértésének szintjén és nem tudod megvalósítani a munkát, és nem találod az alapelveket és az eszközöket – vagyis ha az igazságalapelv ezen aspektusa mindig is csak elmélet marad számodra, és nincs rá módod, módszered és utad, hogy valósággá változtasd – ezt jelenti az, hogy valaki képesség híján van vagy gyenge a képessége. Lehet bármilyen jó az emlékezőtehetséged, még ha olyannyira meghaladja is az átlagemberekét, hogy szinte egy rendkívüli tehetség, az sem jelenti azt, hogy jó képességű vagy. Mire vonatkozik a jó képesség? Hogyan értékelhető a képesség? (Az dönt róla, hogy egy ember képes-e megérteni a munka alapelveit és megfelelően megvalósítani ezeket az alapelveket, hogy eredményeket érjen el.) Ezt a hatékonyság és az eredményesség alapján lehet megítélni, nem igaz? (De igen.) Egyesek gyorsan és pontosan meg tudják jegyezni a munkarendet, és elméletben értik is. Amikor azonban a megvalósításról van szó, és valaki megkérdezi tőlük: „Hogyan kellene elvégezni ezt a munkát? Vannak ötleteid, terveid vagy lépéseid?”, ők így válaszolnak: „Nem, nem tudom, hogyan kell csinálni.” Ez nem azt jelenti, hogy képességgel rendelkezik valaki, ez legfeljebb egy erősség valamilyen területen. Emlékszem, hogy amikor először beszélgettünk erről a témáról, megvitattuk ezt a kérdést. Talán elfelejtettétek, és most ismét a képességhez soroltátok a kivételes emlékezőtehetséget. Súlyos hiba az, hogy valaki mindig félreérti egy ember erősségeit és tehetségeit, és egy bizonyos erősséget vagy tehetséget mindig a jó képességhez sorol. Ha ez a probléma megoldódik, és megértitek, hogy mi az erősség, mi a tehetség vagy az adottság, mi a valódi képesség, az segíteni fog tisztán látni az embereket, és a saját életben való növekedéseteket illetően is hasznos lesz. Legalábbis segíthet egy kicsit kordában tartani az arrogáns beállítottságotokat, hogy többé ne higgyétek tévesen azt, hogy kiváló képességetek van pusztán azért, mert jól tudtok énekelni vagy táncolni. Szóval most még mindig így értékelitek ezt a kérdést? (Nem.) Akkor tulajdonképpen mivel kell rendelkezniük az énekelni tudó embereknek ahhoz, hogy jó képességűek legyenek? (Kell legyen felfogóképességük, tudniuk kell, hogy az éneklés mely módja áll összhangban az alapelvekkel, és kell legyen fogékonyságuk.) A fogékonyság nagyon lényeges. Látod, ezek az emberek mind ismernek némi zeneelméletet, az éneklésük hatása azonban eltérő. Vannak, akik képesek megérezni és megkeresni az utat az énekléshez. Különböző énekeket, különböző dallamokat és különböző éneklési stílusokat hallgatnak különböző emberektől, és megfigyelik, hogy mely éneklési technikák meghatóak és élvezetesek. Rátalálnak egy bizonyos érzésre ebből a folyamatból, majd ezen érzés alapján folytatják a felfedezést és a gyakorlást. Bizonyos idő elteltével úgy érzik, hogy fejlődött az éneklésük és mások szívesen hallgatják azt. Ezt fokozatosan összevetik az elméletekkel, és megerősítik, hogy a gyakorlás ezen útja helytálló. Képesek felfedezni a gyakorlás útját, hogy változtassanak az éneklésük módján és helyesbítsék a korábbi, nem helytálló éneklési módszereiket. Ezután a kidolgozott jó, helytálló és pozitív elemeket tovább érvényesíthetik és alkalmazhatják a saját éneklésükben. Képesek érzékelni, hogy az éneklés mely módja helytálló és mely módja nem helytálló, valamint az éneklés mely módja kelt jó érzést és mely módja kelt rossz érzést. Ez jó képesség. Ha csak elméleti tudásuk van, ám a tényleges éneklésükbe képtelenek beépíteni az elméletet, és eltorzult a felfogásuk, akkor nem jó a képességük. Nézzetek meg pár embert, akik énekelnek – amikor mások rámutatnak, hogy hamis hangon énekelnek, képesek elfogadni, és egy-két évnyi gyakorlás után korrigálják azt. Bár még nem nagyon jártasak az éneklésben, máris hiteles hangszínnel és hangon énekelnek. Másrészt vannak, akik hamis hangon énekelnek, és ez mindenki számára nyilvánvaló, aki hallja őket, ők azonban akkor is úgy gondolják, hogy az igaz hangjukon, a hiteles hangszínükkel és hangjukon énekelnek, és képtelenek felismerni a különbséget. Ez a képesség hiányát és a fogékonyság hiányát, a dolgok érzékelésére való képtelenséget mutatja. Ez a különbség a képesség és az erősség között. Ha tehetséges vagy az éneklésben, az az erősséged; ez egy veleszületett adottság. Az azonban képesség kérdése, hogy tudsz-e jól énekelni, és képes vagy-e érzékelni a lényeget, az alapelveket és az alapvető elemeket ezen a területen, ebben a szakmában. Ha képes vagy érzékelni a lényeget, az alapvető elemeket és az alapelveket, akkor válhat belőled énekes, szólista. Ha élvezed az éneklést, gyorsan tanulod és pontosan elsajátítod a dallamot, a ritmust és a hangmagasságot, az csak veleszületett erősségnek és ebben az adott szakmai készségben való jártasságnak nevezhető. A nagyon átlagos és korlátozott képességed miatt azonban mindig megmaradsz majd azon a határon belül, hogy csak jól csinálod. Képtelen leszel elérni az alapvető elemek elsajátításának szintjét, és képtelen leszel arra, hogy igazi énekes és szólista legyen belőled. Ez a képességed által szabott korlát. A jó képességű emberekben ott van a fejlődés potenciálja és lehetősége, míg az átlagos vagy a gyenge képességű emberekben nincs potenciál vagy lehetőség a fejlődésre. Ezért nem számít, milyen területen vannak az erősségeid, ha gyenge a képességed, az elkerülhetetlenül korlátozni fog. Lehetsz bármilyen tehetséges egy bizonyos területen, szeretheted bármennyire, érdekelhet bármennyire, a gyenge képességed miatt nem lesz benned potenciál a fejlődésre, mivel a képességedet nem tudod felülmúlni. Érted? (Igen.) Most, hogy ezt elmondtam, el fogjátok veszíteni az önbizalmatokat az éneklésben? Egyszerűen csak az aktuális kérdésről beszélek, például felhozva az egyik erősségeteket, hogy megbeszéljük a képesség és az erősségek közötti különbséget. Isten háza azonban nem követeli meg tőletek, hogy igazi szólistákká váljatok, hogy egy bizonyos magas fokú pontossággal énekeljetek, hogy különleges éneklési stílust alakítsatok ki, vagy hogy nagy sikert érjetek el az éneklésben. Ezek nem szükségesek. Csak használjátok ki jól a meglévő képességeteket és erősségeiteket – ez rendben van. Amíg az igazi érzések és őszinteség kerül kifejezésre, az elegendő. Ne csüggedjetek hát és ne adjátok fel csak azért, mert azt mondtam, hogy néhányan közületek gyenge vagy igen átlagos képességűek, kevés lehetőséggel a fejlődésre. Erre nincs szükség. El fogtok csüggedni? (Nem.) Helyesen kell tekintenetek erre a kérdésre. Ha nem használnám példaként a helyzeteteket, talán nem értenétek meg, lehet, hogy nem lenne alapos megértésetek és nem szívlelnétek meg azt, amit mondtam. Hogy segítsek alaposan megértenetek, mondanom kellett pár példát, hogy mindenki jobban megérthesse. Ily módon a képesség és az erősségek közötti különbséget is pontosabban meg fogjátok érteni. Zavar titeket, hogy így beszélgetünk? (Nem, nem zavar.) Jó, hogy nem zavar. Tekintsetek helyesen erre. Gyakoroljatok, ahogy kell. Ha szívvel-lélekkel teszitek és egy jó cél és irány felé gyakoroltok, az mindig jobb lesz, mintha nem haladnátok előre vagy leragadnátok a régi szokásaitoknál. Habár korlátozott vagy gyenge a képességetek, akkor is erőfeszítést kell tennetek a gyakorlásba és törekednetek kell arra, hogy a korlátozott képességetek keretein belül a lehető legtöbbet elérjétek. Teljes szívünket és minden erőfeszítésünket oda kell szánnunk, felelősségteljes és hűséges hozzáállással végezve ezt a kötelességet és teljesítve ezt a munkát. Ez a gyakorlás azon alapelve, amelyet követnetek kell. Nem szabad negatívvá válnod vagy feladnod csak azért, mert az erősségedben nincs meg a fejlődési potenciál, és a jövőben nem tudsz majd reflektorfénybe kerülni. Ez nem elfogadható, és nyilvánvalóan nem ez az az igazságalapelv, amelyet ennek a kérdésnek a kezelésében követned kell. Érted? (Igen.)

Mindhárom területen – a veleszületett adottságokon, az emberi mivolton és a romlott beállítottságokon – belül sok az olyan konkrét részlet, amelyeket meg kell érteni. Beszélgetnünk kell ezekről a kérdésekről? (Igen.) Az embereknek sok aspektust illetően csak felületes a megértésük, és nem tudják világosan elmagyarázni őket. Lehet, van néhány erősségük, és ezért azt gondolják, hogy nemes jelleműek, tiszteletreméltónak és romlott beállítottságoktól mentesnek hiszik magukat, akiknek jó az emberi mivoltuk és kiváló a képességük. Mindez abból ered, hogy az emberek képtelenek tisztán látni ezeket a különféle kérdéseket. Minél inkább részleteket foglalnak magukban ezek a kérdések, annál többet kell beszélni róluk; csupán egy vagy két alkalommal nem lehet átvenni őket, hanem több beszélgetésre van szükség. Rendben, mára itt befejezzük a beszélgetést. Viszontlátásra!

2023. október 14.