Az igazságra való törekvés első gyakorlata: elengedés

Az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése

I. Az ember Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése: az ember Isten munkájáról alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése

F. Isten munkája nem változtat az emberek veleszületett adottságain; célja a romlott beállítottságaik megváltoztatása

Folytassuk a beszélgetést a „Hogyan kell törekedni az igazságra” témájáról. Ebben az időszakban még mindig az „elengedéssel” kapcsolatos tartalmat tárgyaljuk a „Hogyan kell törekedni az igazságra” témáján belül, és a legfontosabb témáról, „az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedéséről” beszélünk. Ennek a témának az első aspektusa az ember Istennel kapcsolatos elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése. Ebben az aspektusban az emberek Isten munkájával kapcsolatos elképzeléseit és képzelődéseit tárgyaltuk, ami egy viszonylag összetett kérdéskört foglal magában: a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok közötti különbségeket. Ebben sok a részlet. Amikor az emberek a mindennapi életben problémákkal szembesülnek, mindig összekeverik a fogalmakat, és nem tudják egyértelműen megkülönböztetni, hogy egy adott probléma pontosan melyik csoportba tartozik, illetve, hogy miként lehet különbséget tenni köztük. Bizonyos megnyilvánulások tekintetében például az emberek nem tudnak különbséget tenni, hogy azok az emberi mivolttal vagy a veleszületett adottságokkal kapcsolatosak-e. Ami pedig más megnyilvánulásokat illet, az emberek nem tudják megmondani, hogy azok a romlott beállítottságokkal vagy az emberi mivolttal kapcsolatos kérdések-e. Az emberek nem tudnak különbséget tenni ezek között. A veleszületett adottságok bizonyos problémáit és hibáit gyakran romlott beállítottságoknak tekintik az emberek, vagy romlott beállítottságoknak tekintik az emberi mivolt bizonyos hiányosságait és problémáit. Néha, még amikor egy romlott beállítottság megnyilatkozásáról van is szó, inkább egy veleszületett adottság megnyilatkozásának tekintik azt, amely nem tud változni. Az emberek ezért az Istenben való hit folyamata során gyakran nagyon homályosnak érzik a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok kérdéseit, és nem tudnak különbséget tenni közöttük. Legutóbb ennek egy részletéről beszéltünk, és természetesen mondtunk pár példát, ám úgy érzem, hogy ez nem volt elég konkrét. Ma az e három csoportba tartozó kérdésekkel fogunk foglalkozni, és részletesebben fogunk beszélgetni róluk. Beszélni fogunk néhány konkrét megnyilvánulásról és példáról, utána pedig tisztán fogjátok látni, hogy melyik csoportba tartoznak: a veleszületett adottságokhoz, az emberi mivolthoz vagy a romlott beállítottságokhoz. Ha nem tudjátok tisztán látni, akkor együtt fogjuk feltárni őket. Ez hogy hangzik? (Jól.) Legutóbb egy kicsit többet beszéltünk a veleszületett adottságokról, ezért e tekintetben természetesen valamelyest tisztábban láttok. Ugyanakkor még mindig vannak olyan dolgok, amelyek viszonylag határesetnek számítanak vagy az emberi mivolton belül foglalt aspektusokhoz hasonlítanak, és az emberek még mindig nem tudnak különbséget tenni, hogy a veleszületett adottságokhoz vagy az emberi mivolthoz sorolják-e őket. Felvetek néhány megnyilvánulást, illetve viselkedést és cselekvést, ti pedig megmondjátok, hogy melyik aspektushoz sorolandók. Mi az előnye annak, hogy így beszélgetünk? Ha egyszer tudod, hogy egy adott megnyilvánulás melyik aspektushoz tartozik, tudni fogod, hogy miként közelítsd meg és miként kezeld.

6. A veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok különféle megnyilvánulásai

Szorgalom a dolgok végzésében és lustaság

Kezdjük az első megnyilvánulással: szorgalom a dolgok végzésében, vagyis ha valaki nagyon dolgos. Ez melyik aspektushoz tartozik? (Ez az ember emberi mivoltának megnyilvánulása.) Nos akkor, ez az emberi mivolt érdeme vagy hibája? (Az emberi mivolt érdeme.) A szorgalom és a dolgosság az emberi mivolt érdeme. A rend és a tisztaság szeretete és a higiénia fenntartása – ez milyen megnyilvánulás? (Az emberi mivolt érdeme.) (Ez egy jó életmódbeli szokás, az ember veleszületett adottságaihoz tartozik.) Veleszületett adottság? Nem az emberi mivolt érdeme és erőssége? (De.) Épp most mondta valaki, hogy veleszületett adottság; ez nem helytálló. Az ember emberi mivoltával és életmódbeli szokásaival kapcsolatos; természetesen ez is az emberi mivolt érdeme és erőssége. A következő megnyilvánulás: egyesek lusták; szeretik a kényelmet és gyűlölik a munkát, és nem szeretnek dolgozni. Amikor nem dolgoznak, különösen jól érzik magukat, amikor azonban hozzákezdenek a munkához, romlik a hangulatuk – bosszúsak, ingerültek és dühösek lesznek. Lomhának érzik magukat, híján vannak az energiának és nem akarnak dolgozni, amikor tennivaló akad. Amikor azonban evésről, ivásról és szórakozásról van szó, határtalan az energiájuk. Lustaság – ez milyen probléma? (Rossz emberi mivolt.) Az a legkevesebb, hogy ez az emberi mivolt hibája, hiányosság és jelentős probléma az emberi mivoltban. A rossz emberi mivolt szintjére még nem ér fel. Ha ilyen emberek szeretnek parancsolgatni másoknak és kihasználni az embereket, másokkal végeztetik el a munkát, miközben ők maguk semmit sem csinálnak, az milyen probléma? (Rossz emberi mivolt.) Amikor valamilyen munka elvégzésére kérik őket, mindenféle okot és kifogást találnak, hogy elkerüljék; egyszerűen nem akarnak dolgozni. Nem fogalmazzák meg nyíltan a szándékaikat, hanem különféle módszerekhez, taktikákhoz, vagy hazugságokhoz és átveréshez folyamodnak, és megpróbálják másokkal elvégeztetni a munkát, miközben ők kerülik azt, hogy élvezzék a szabadidejüket. Ez milyen probléma? (Romlott beállítottság, elvetemült beállítottság.) Pusztán romlott beállítottság? Azoknak az embereknek, akik szeretnek kihasználni másokat és parancsolgatni másoknak, mindenekelőtt rossz az emberi mivoltuk és aljas a jellemük. Másodsorban, a másoknak parancsolgató ravasz módszereik leleplezik a csalárd, elvetemült beállítottságukat. Abbéli megnyilvánulásaik, hogy szeretnek kihasználni másokat és parancsolgatni nekik, azt mutatják, hogy rossz az emberi mivoltuk, és hogy súlyos a romlott beállítottságuk – csalárd és elvetemült. Látod, egyes megnyilvánulások csupán rossz emberi mivoltot vagy az emberi mivolt bizonyos hiányosságát tükrözik, és nem emelkednek a romlott beállítottság szintjére. Egyes megnyilvánulások azonban, amelyek aljas emberi mivolt alapjára épülnek, közvetlenül magukban foglalják a romlott beállítottságokat. Ezért egyetlen megnyilvánulás sem olyan egyszerű. Egyes megnyilvánulások nem csupán egy, hanem két problémával járnak.

Felszínesség

Felszínesség – milyen aspektushoz tartozik ez? (Ez az emberi mivolt hibája.) Helyes, ez az emberi mivolt hibája. Ha ez csak arról szól, hogy valaki szereti kicsípni magát, szeret csinosan kinézni és szereti ha megdicsérik azért, mert jól néz ki, gyönyörű, jóképű vagy fiatalos – azt akarja, hogy mások jó véleménnyel legyenek a megjelenéséről vagy pozitívnak lássák azt – akkor ez kizárólag az emberi mivolt problémája. Milyen problémája az emberi mivoltnak? Nyilvánvalóan nem érdem, hanem hiba. Egyesek talán ezt mondják: „Mindenki szereti a szépséget – hogy lehet ez hiba?” Akkor miért mondom, hogy a felszínesség az emberi mivolt hibája? Mivel a felszínesség hiba, a megnyilvánulásai nem helyénvalóak. A felszínesség nem arról szól, hogy az ember megfelelő, méltóságteljes, jámbor vagy komoly külsőt ölt, és a méltóságteljesség és illendőség benyomását kelti másokban; nem a megfelelő megjelenés szintjén áll, hanem túlzóbb és komolyabb, mint a megfelelő kinézetre fordított jogos figyelem. Amikor az emberek felszínesek, különös figyelmet szentelnek annak, hogy kicsípjék és mutogassák magukat, arra késztetve másokat, hogy a külsejükre koncentráljanak, egészen odáig, hogy némiképp szégyentelenek – más szóval ezeket az embereket sok dologban befolyásolja és korlátozza a megjelenés. Ez az emberi mivolt hibája. Egyeseket például zavar, ha smink nélkül mennek el otthonról. Zavarban vannak, ha úgy találkoznak másokkal, hogy nem fújnak magukra parfümöt. Mindig ezekkel a dolgokkal vannak elfoglalva, folyton túlzásba akarják vinni a cicomázkodást, hogy mások nagyra tartsák és kedveljék őket. Ez túlzott felszínesség – ezen a ponton ez hibává válik. Ez a hiba már túlment a normális emberi mivolt keretein és megkövetelt normáin. A túlzott felszínesség az emberi mivolt hibája. Ezzel zárjuk eszmecserénket erről a megnyilvánulásról.

A reflektorfény szeretete

A következő megnyilvánulás a reflektorfény szeretete. Ez milyen megnyilvánulás? (Az emberi mivolt hiányossága; az, hogy valaki szereti előtérbe tolni magát, szeret hivalkodni.) Akkor ebben van romlott beállítottság? (Igen, mert ha valaki szeret a reflektorfényben lenni, akkor hivalkodni akar, ki akar tűnni.) Milyen probléma a reflektorfény szeretete és az, hogy az ember mindig mutogatni akarja magát? Azért van ez, mert van vezetői képessége, vagy mert érti az igazságot és tudatában van a tehernek? Ha tudatában van a tehernek, van munkaképessége és képes vállalni egy részmunkát, az nem a reflektorfény szeretete. Akkor milyen probléma a reflektorfény szeretete? Egyrészt az emberi mivolt hibája. Az ilyen típusú emberek szeretnek reflektorfényben állni. Akárhová mennek, szeretnek hivalkodni, attól tartva, hogy a többiek nem veszik észre őket. Meglehetősen hivalkodó, túlzó módon és hangosan is beszélnek. Minél többen vannak jelen, ők annál buzgóbban igyekeznek beszélni, mindig helyet akarnak maguknak a tömegben. A reflektorfény szeretete nem tekinthető rossz emberi mivolt megnyilvánulásának. Nem foglalja magában az ember jellemét, és csupán az emberi mivolt hibája, egyfajta hiányosság vagy probléma. Miért mondom, hogy az emberi mivolt hiányossága vagy problémája? Azért, mert a józan ész hiányának megnyilvánulása. Ezek az emberek folyton a reflektorfényt keresik, de valóban képesek felvállalni a munkát? Miért akarnak folyton reflektorfénybe kerülni? Azért, mert ambíció és vágy hajtja őket? Azért, mert szeretik a státuszt, ha magasztalják őket, és ha a figyelem középpontjába kerülhetnek? Azért, mert szeretik, ha tekintélyük van az emberek között, felsőbbrendűek másoknál és mert szeretnek vezetni másokat? (Igen.) Hát nem lepleződik le az ilyen személy emberi mivolta? Milyen emberi mivolt ez? Híján van a józan észnek. Hát nem az emberi mivolt hibája? (De igen.) Egyrészt az emberi mivolt hibája. Másrészt, az efféle ember nem csupán alkalmanként nyomul előre vagy hivalkodik; inkább az a helyzet, hogy szeret reflektorfénybe kerülni, mivel hajtja az ambíció és a vágy, szereti a státuszt, a hatalmat és azt, ha övé az utolsó szó. Hát nincs ebben romlott beállítottság is? (De van.) Milyen romlott beállítottság? (Arrogáns.) Ez arrogancia. Mi jogosítja fel az illetőt arra, hogy reflektorfénybe kerüljön? Mi jogosítja fel arra, hogy övé legyen az utolsó szó és vezessen másokat? Egyesek ezt mondják: „Én értem az igazságot és tudatában vagyok a tehernek.” Még ha tudatában is vagy a tehernek, akkor is meg kell nézni, hogy tudsz-e valódi munkát végezni. Nem arról van szó, hogy csak azért, mert tudatában vagy a tehernek és csinálni akarod, valóban jól is tudod csinálni. Nincs logikai összefüggés e két dolog között. Az, hogy csinálni akarod és szereted csinálni, nem jelenti azt, hogy tudod is csinálni vagy értesz is a vezetői munkához. Szeretsz reflektorfényben lenni, szereted a státuszt – ez azt jelenti, hogy mindenkinek téged kell választania? Melyek a gyülekezetvezetők kiválasztásának alapelvei? (Azon kell alapulnia, hogy az illetőnek van-e munkaképessége, olyan ember-e, aki az igazságra törekszik, és hogy igaz ember-e.) Az a legkevesebb, hogy igaz embernek kell lenned. Kell legyen lelki megértésed, képesnek kell lenned felfogni az igazságot, és kell legyen munkaképességed is. Csak ekkor felelsz meg azoknak a feltételeknek, hogy műveljenek, és válsz művelésre alkalmas jelöltté. Meg kell felelned mindezeknek a feltételeknek. Ha e feltételek egyikének sem felelsz meg, vajon mindenki vezetőnek választana csak azért, mert szeretsz reflektorfényben lenni? Ez sosem történne meg. Ezért nem arrogancia vajon, ha mindig szeretsz reflektorfényben állni, mindig szeretsz hivalkodni? (De igen.) Ez arrogancia és önmagad túlbecsülése. Az emberi mivolt szempontjából az arrogancia a józan ész hiánya. Ha az igazsággal mérjük, romlott beállítottság és sátáni beállítottság. A reflektorfény szeretetének megnyilvánulása az emberi mivolt hibája és romlott beállítottság is egyben, ami szintén két problémát foglal magában. Bár a reflektorfény szeretete nem ér fel a szegényes vagy rossz emberi mivolt szintjére, mégis a józan ész hiányának egyfajta megnyilvánulása, és az arrogáns beállítottság egy megnyilvánulása is. Ha valaki csupán szeret a reflektorfényben lenni, és nem nyomja el és nem gyötri az embereket, és nem használja gonosz emberek eszközeit, hogy viszályt szítson vagy klikkeket alakítson, akkor ez csak az emberi mivoltának a hibája. Ugyanakkor, ha gonosz emberek vagy antikrisztusok megnyilvánulásait mutatja, és gonosz tettekhez is folyamodik, akkor az emberi mivolt e hibája súlyosbodik – mivé válik? Szegényes, szörnyű és gonosz emberi mivolttá – az ilyen emberi mivolt jellemzésére ezek az aspektusok használatosak. Továbbá az ilyen emberek által felfedett romlott beállítottságok megnyilvánulásaiban az arrogancia és az ádázság egyaránt benne van; vannak persze konkrétabb megnyilvánulások is. Tehát az ilyen emberek emberi mivoltát annak alapján kell jellemezni, hogy milyen mértékben fedik fel ezeket a romlott beállítottságokat. Ha csupán szeretnek reflektorfényben lenni, és nem mutatják gonosz emberi mivolt megnyilvánulásait – nem nyomják el és nem gyötrik az embereket, nem alakítanak klikkeket és nem alapítanak titokban független királyságot, illetve nem vezetik félre és nem kényszerítik engedelmességre az embereket rendhagyó módszerekkel – akkor a reflektorfénynek ez a szeretete csupán az emberi mivolt hibája. Amint azonban ilyen gonosz tetteket követnek el, az nem az emberi mivolt hibája többé. Akkor milyen probléma? (Szegényes, szörnyű és gonosz emberi mivolt.) Pontosan. Többé nem csupán az emberi mivolt hibája, hanem inkább gonosz emberi mivolt. A reflektorfény szeretete csupán az emberi mivolt hibája. Ha egy ilyen embernek van lelki megértése, bizonyos képessége és munkaképessége, megválasztanátok vezetőnek? (Igen.) Miért választanátok meg? (Azért, mert nem gonosz ember.) Az, hogy szereti a reflektorfényt, csupán egy romlott beállítottság megnyilatkozása. Abban, hogy szeret reflektorfényben lenni, nincs gonoszság, és az illető nem gonosz ember. Amennyiben megfelel azoknak a feltételeknek, hogy vezető legyen, megválasztható és tovább művelhető. Bár a reflektorfény szeretete a gyenge józan ész megnyilvánulása az emberi mivoltban, tekintve hogy az illető képes munkát végezni, van munkaképessége, van lelki megértése, képes felfogni az igazságot, ráadásul hajlandó munkát végezni és felügyelő lenni, megválasztható. Miért választható meg? Azért, mert az emberi mivolta, ahogyan a képessége is megfelelő színvonalú. Amíg nem gonosz ember vagy antikrisztus, nem gyötörné és nem nyomná el az embereket, és nem próbálna önálló királyságot alapítani, vezetőnek választható. Ha azonban a reflektorfény iránti szeretetében megvannak a gonosz emberi mivolt elemei, meg kellene választani egy ilyen embert? (Nem.) Még mielőtt vezetővé választanák, már elkezd fondorlatos eszközökkel élni, titokban klikkeket alakítani és manipulálni a szavazatokat. A céljai elérése érdekében megtévesztő manővereket hajt végre, és még arra is képes, hogy szóbeszédeket költsön és rosszat mondjon olyan jó emberekről, akik viszonylag buzgón törekednek az igazságra és végzik a kötelességeiket. Sok olyan dolgot tesz, ami ellenkezik az igazsággal és az emberi erkölccsel, és elkövet gonosz tetteket. Egy ilyen embert vezetővé választhattok? (Nem.) Miért nem? (Azért, mert az emberi mivolta gonosz.) Hogy konkrétan fogalmazzunk, azért, mert az illető gonosz ember; nem felel meg Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelveinek. Isten háza nem használ gonosz embereket. Mik a következményei annak, ha Isten választott népe gonosz emberek kezére kerül? Egyrészt gyötörni fogják és el fogják nyomni őket. Másrészt a gyülekezet laza homokhoz hasonlóan szétszóródik és rendezetlenné válik. Ebben az esetben nem a kötelességeidet végeznéd, hanem gonosz embereket szolgálnál, gonosz emberek irányítanának és gonosz embereket követnél. Mik lennének ennek a következményei? Szertefoszlana a reményed az üdvösség elnyerésére. Most már érted? (Igen.) Ha tehát két ember egyaránt szereti a reflektorfényt és mindkettőnek arrogáns romlott beállítottságai vannak, milyen alapon választanád meg az egyiket vezetőnek? (Az emberi mivolta alapján.) Helyes, az emberi mivolta alapján. A különféle romlott beállítottságok, mint például az arrogancia, a csalárdság és a hajthatatlanság megnyilatkozásai egyetemesek; ebben a tekintetben mindenki egyforma. Akkor hát miben áll a különbség? Az emberek emberi mivoltában. Egyesek látszólag gátlástalanabbak, míg mások konzervatívabbak; egyesek viszonylag zavaros fejűek és hanyagok, míg mások viszonylag agyafúrtak és alaposak. Egyesek extrovertáltabbak és vidámabbak, míg mások introvertáltabbak. Az emberek személyiségének külső megnyilvánulásai eltérőek, és természetesen az emberi mivoltuk lényege sem azonos. Egyeseknek határokat szab a lelkiismeret és az erkölcsiség, míg másoknak nem. Vannak, akik gonoszok, könyörtelenek és ádázak is – szemrebbenés nélkül ölnek és felfalják az embereket, szőröstül-bőröstül. Bármit képesek megtenni. Ami tehát a gonosz embereket illeti, számukra semmiség az, hogy másokat gyötörnek. Ha gonosz emberek kezére kerültök, számotokra vége a jó időknek, és azután sötétségben fogtok élni. Ha valaki gonosz emberek kezére kerül, az ugyanolyan, mintha a nagy vörös sárkány kezére kerülne. Megtapasztaltátok már ezt? (Igen.) A gonosz embereknek az emberi mivoltuk szempontjából legszembetűnőbb és legnyilvánvalóbb megnyilvánulásai a gonoszság, az ádázság, a könyörtelenség, az erkölcsi határok hiánya és a lelkiismereti normák hiánya. Az Istenhez és az igazsághoz való hozzáállásukból ítélve egyáltalán nincs istenfélő szívük. Merészek és vakmerőek, bármit meg mernek tenni, lelkiismereti határok nélkül. Ami az igazságot illeti, a legkevésbé sem fogadják el. Látszólag tudnak fáradozni és elviselni a nehézséget a kötelességeikben, és alamizsnát is képesek adni. Azonban a legkisebb félelem sincs bennük azt illetően, ahogyan Istennel és az igazsággal bánnak. Amikor az Isten melletti, a megtestesült Isten melletti, az Isten identitása és lényege, Isten tettei melletti tanúságtételről vagy arról van szó, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy Isten miként fizet árat az emberiségért és hogyan menti meg az emberiséget a szíve vérével és az élete segítségével, nincs mondanivalójuk és nem akarnak beszélni. A szívükben megvetik Istent. Amikor azonban önmaguk mellett tanúskodnak, bőven van mondanivalójuk és vég nélkül beszélnek. A reflektorfény szeretete csupán az emberi mivolt hibája. Ha az ilyen emberek nem követnek el gonoszságot, és a lelkiismeret és az erkölcs határokat szab nekik, akkor feltéve, hogy képesek megérteni néhány igazságot, általában képesek a lelkiismeretük határai szerint mérni a dolgokat; működik a lelkiismeretük. Ha például találnak valakit az ellenkező nem tagjai közül, aki tetszik nekik, és közeledni akarnak hozzá, mivel az emberi mivoltukban vannak lelkiismereti határaik, van bennük tisztesség és szégyenérzet, természetszerűleg türtőztetni fogják magukat. A gonosz embereket azonban az ilyesmi nem érdekli. Ha nekik tetszik valaki, erőszakosan közelednek hozzá; ha a másik fél nem adja beleegyezését, mindenféle módszert bevetnek, hogy gyötörjék, legyőzzék vagy bajt okozzanak neki. Azokat az embereket, akiknek a lelkiismeretük határt szab, fékezi a lelkiismeretük; vannak bizonyos vétkek, amelyeket nem fognak elkövetni és bizonyos határok, amelyeket nem fognak átlépni, mivel van bennük tisztesség és szégyenérzet. Ha értik az igazságot, és viszonylag mélyen és erősen elfogadják azt, istenfélő szívük lesz. Mivel rettegnek és félnek Istentől, általában nem lépnek át bizonyos határokat. Ezért olyan előnyös számotokra, ha olyan vezetőtök van, akinek határt szab a lelkiismerete. Az a minimum, hogy nem fog bántani téged, még kevésbé fog akadályozni vagy ártani neked, és még némi gondoskodást és segítséget is nyújthat számotokra. A gonosz emberek azonban mások. Nem csupán szavak segítségével vezetnek félre; különféle módszereket is bevetnek, hogy gyötörjenek, elnyomjanak és eltapossanak téged. Ha nem engedelmeskedsz nekik, nem hallgatsz rájuk vagy vitatkozol velük valamiről, nemcsak támadni fognak, hanem el is ítélnek, kínos helyzetbe hoznak, sőt igyekeznek legyőzni. Ily módon teljesen a kezükre fogsz kerülni. A hétköznapi romlott emberek és a gonosz emberek között abban áll a legnagyobb különbség, hogy az emberi mivoltuk jó-e vagy gonosz, és hogy működik-e a lelkiismeretük. A gonosz embereknek nincs lelkiismeretük, ezért tisztesség és szégyenérzet sincs bennük, és bármilyen gonosz cselekedet elkövetésére képesek. A hétköznapi romlott embereket – bár az ő emberi mivoltukban is vannak hibák és hiányosságok – fékezi a lelkiismeret és a józan ész, ezért sokféle határ van, amelyeket nem képesek átlépni. Még ha nem is hisznek Istenben, bizonyos nyilvánvaló gonoszságokat nem fognak elkövetni; képtelenek afféle cselekmények elkövetésére, mint például a szexuális erkölcstelenség vagy a lopás. Gondolj bele: mielőtt hittél Istenben, amíg a világban voltál, képes lettél volna promiszkuitásra, ha valaki megengedte volna? Mire vonatkozik a promiszkuitás? Arra, hogy valakinek több szexuális partnere van, akár több ellenkező nemű emberrel is folytat kapcsolatot egyszerre, anélkül, hogy bármiféle bűntudatot vagy belső vádat érezne. Tudnátok ilyesmit tenni? (Nem.) Nézzétek meg azokat a szabados nőket, prostituáltakat és kéjenceket – ők képesek ilyesmire. Hát nem különböztök ezektől az emberektől? (De igen.) Miben áll a különbség? Abban, hogy az emberben megvan-e az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész. A lelkiismeret és a józan ész tisztességgel és szégyenérzettel ruház fel, ezért nem fogod váltogatni a szexuális partnereidet és van egy normád: „Nem jó, ha az ember így viseli magát; én nem leszek ilyen ember. Világos határt húzok magam és azok között az emberek között. Még ha halálra vernének is, akkor sem váltogatnám a szexuális partnereimet.” Ha ilyen helyzetbe kerülnének, egyesek ezt mondanák: „Inkább meghalok, mint hogy ilyen emberré váljak!” Egyesek elviselik a megaláztatást és az igazságtalanságot, vonakodva beletörődnek, a szívükben azonban nincs hajlandóság, és bármilyen alkalmat meg fognak ragadni, hogy kimásszanak a helyzetből. Mások azonban maguk keresik majd az efféle környezetet, még akkor is, ha a többiek próbálják megállítani őket. Akkor is megteszik, ha nem keresnek pénzt vele – egyszerűen élvezik a szexuális partnerek váltogatását, és a legkevésbé sem érdekli őket, hogy jövedelmező-e. Nem különböző ez a kétféle ember? (De igen.) Pontosan ez a különbség az emberek emberi mivolta között. Az emberi mivoltban álló különbség döntő. Ha átlátjátok az emberi mivolt megnyilvánulásainak különbözőségeit a különféle embertípusok között, akkor meg tudjátok majd különböztetni az embereket. Ezért egy ember értékelése nem alapulhat teljesen a romlott beállítottságán vagy egy rövid időszakban, illetve egy esetben tanúsított megnyilvánulásain és megnyilatkozásain. Inkább az emberi mivolta és a természetlényege alapján kell felbecsülni, hogy valójában milyen ember. Ezzel zárjuk eszmecserénket a reflektorfény szeretetének megnyilvánulásáról.

Módszeresen, egy gondolati vázlat alapján és rendezett módon tenni a dolgokat

Lépjünk tovább egy másik megnyilvánulásra. Vannak, akik módszeresen, egy gondolati vázlat alapján és rendezett módon teszik a dolgokat; gondolkodás és mérlegelés útján tudják eldönteni, hogy mit tegyenek meg először és mit később. Lépéseket követnek és vannak terveik ahelyett, hogy elhamarkodottan tennék a dolgokat. Bármit csinálnak, lépéseket követnek, még a legegyszerűbb feladat esetében is, mint például a mosás. Szín szerint szétválogatják a ruhákat, külön mossák a sötét és a világos darabokat; a szennyes mennyisége alapján tudják, mennyi vizet és mosószert használjanak a pazarlást kerülendő – mindez tervezett, jól szervezett, aprólékos és gazdaságos. Ez milyen megnyilvánulás? (Ez az emberi mivolt érdeme és erőssége.) Akkor hát ez az érdem jelentheti azt, hogy az illetőnek jó az emberi mivolta? (Nem.) Ez csupán az emberi mivoltának érdeme és erőssége. Nem ér fel arra a szintre, hogy érintse az ember jellemét vagy a magaviselet alapelveit, sem romlott beállítottság nincs benne. Ez egyszerűen egy életmódbeli szokás vagy az élethez való hozzáállás. Egyesek egy gondolati vázlat mentén, tervvel teszik a dolgokat; képesek mintákat megragadni, amikor pedig a feladat kész, a többiek kielégítőnek találják. Ezek jó képességű emberek. A gyenge képességűek esetében azonban más a helyzet – ők mindent rendetlenül és kaotikusan tesznek, gondolati vázlat vagy tervezés nélkül, egészen esetleges módon, ami teljes rendetlenségben végződik. Ez milyen probléma? (Az emberi mivolt hibája.) Mivel jár az emberi mivolt e hibája? (Rendkívül gyenge képességgel.) Az ilyen rendkívül gyenge képességű embereket egyszerűen agyatlannak hívjuk. Egyesek, amikor azt kérdezem tőlük: „Tyúkeszű vagy? Hogyhogy nem értesz egy ilyen egyszerű dolgot?” – így válaszolnak: „Agyatlan vagyok.” Mit jelent az „agyatlanság”? Azt jelenti, hogy valakinek nincs, vagy gyenge a képessége – ez képességbeli probléma. Hová tartozik ez a kérdés? Nem veleszületett adottság? (De az.) Ha valaki születésétől fogva agyatlan, van bármi értelme képezni őt? Az ilyen emberek mindent tervezés vagy gondolati vázlat nélkül közelítenek meg. Egy egyszerű feladat az egész napjukat elveszi, késleltetve a fontos dolgokat. Ez azt jelenti, hogy képesség híján vannak vagy gyenge a képességük. A nem hívők gyakran jellemzik úgy a rossz emberi mivoltú embereket, mint akiknek nincs képességük. Ha például valaki lát egy másik embert, amint szemetel, nem ápolt vagy hangosan kiabál a nyilvánosság előtt, zavar másokat, akik tanulnak vagy pihennek, talán azt mondja, hogy az illetőnek nincs képessége. Számomra ez azt jelenti, hogy nem érti a viselkedési normákat és híján van az emberi mivoltnak – hogy nevezhető ez a képesség hiányának? Erre utal a „képesség hiánya”? Mire utal a „képesség”? A hatékonyságra és az eredményességre a dolgok végzésében – ezt nevezzük képességnek. Nos, gyenge képességűek azok, akik gondolati vázlat nélkül tesznek dolgokat? (Igen.) Ez is az emberi mivolt hibája. Ez egy veleszületett hiba? Könnyű változtatni rajta? Meg lehet változtatni gyakorlás révén? Rá lehet venni egy disznót, hogy fára másszon? A disznó nem alkalmas erre – nincs meg a képessége. A gondolati vázlat hiánya a cselekvés során egy képességbeli probléma.