3. példa: Hallgatagnak tűnni

Némely emberek természetüknél fogva nem beszédesek; fiatalkoruk óta nem szeretnek sokat beszélni. Amikor másokkal társalognak, egyszerűen, szűkszavúan fogalmaznak, és ha sok dolog történik is velük, nincs sok gondolatuk, és sok szavuk sincs a gondolataik kifejezésére. Még ha ki is fejezik magukat, azt nagyon egyszerűen teszik. Miféle probléma ez? (Ez a személyiségükkel kapcsolatos probléma.) Ez a személyiségükkel kapcsolatos probléma, ami a veleszületett adottságaik része. Veleszületett hallgatag személyiségük van. Egyszerű nyelvezetet használnak, nincsenek nagyon összetett gondolataik, és mások társaságában nehezen szánják rá magukat a beszédre. Amikor az összejövetelek alatt az igazságról van szó, ők csak hallgatják mások beszédét, és már az is elég jó, ha egy egyszerű válasszal tudnak szolgálni, miután mások befejezték a beszédet. Ha ezt kérdezed tőlük: „Te hogyan érted ezt?”, akkor ezt mondják: „Hasonlóan, mint te.” Ha arra kéred őket, hogy fogalmazzanak konkrétan, ezt fogják mondani: „Ugyanazt gondolom, amit te”, azután pedig nincs több mondandójuk. Egyszerűen ilyen a személyiségük; ha azt kéred tőlük, hogy mondjanak még valamit, nincs mit mondaniuk. Ez a veleszületett adottságaik része. Van egy másik embertípus is; ezek, noha úgy tűnik, mintha nem lenne sok mondandójuk, és kívülről gyakran csendesek, magánbeszélgetéseikben szeretnek pletykákról kérdezősködni, és ilyen dolgokat mondanak: „Melyik lelkészi területről származik X. Y. testvér? Úgy hallottam, hogy nyolc éve hisz Istenben – volt valaha is vezető? Hány éves? Igaz, hogy elvált és van egy gyereke?” Miféle megnyilvánulás ez? A felszínen úgy látszik, hogy nem beszélnek sokat és nem szeretnek nyilvános helyzetekben beszélni. Nem valami gazdag a nyelvezetük, és híján vannak az ahhoz szükséges szavaknak, hogy normálisan tudjanak másokkal kommunikálni. Más tekintetben azonban rengeteg mondandójuk van és szeretnek folyton másokról érdeklődni, ilyen dolgokat mondva: „Ennek az illetőnek ázsiai szemhéjplasztikája volt? Annyira világos a bőre – gyakran jár szépségszalonokba?” Vagy: „Látom, hogy X. Y. folyton a legújabb számítógépet használja, és az összes ruhája márkás és elég drága. Jómódú a családja? Miféle vállalkozást folytat a családja? Tisztviselő az apja?” Milyen problémák vannak jelen ezekben a megnyilvánulásokban? (Az emberi mivoltukkal kapcsolatos problémák.) Amikor valaki szeret pletykákról érdeklődni, triviális személyes ügyekről gyűjt információkat és élvezettel társalog más emberek ügyeiről – ezek az illető emberi mivoltával kapcsolatos megnyilvánulások. Jók vajon ezek a megnyilvánulások? (Nem.) Milyen szempontból nem jók? Milyen emberi mivolttal kapcsolatos problémák vannak jelen bennük? Nem bántottak és nem gyötörtek senkit, mások érdekeit sem sértették meg, akkor hát miért tekintendők rosszaknak ezek a megnyilvánulások? (Mindig tudni akarnak más emberek ügyeiről, állandóan beleütik az orrukat mások dolgába azok háta mögött. Probléma van az emberi mivoltuk észszerűségével.) Ez a probléma az emberi mivoltuk észszerűségével kapcsolatos. Ha nyíltan és egyenesen megkérdeznék például, hogy „Hány éves vagy, X. Y. testvér?”, az vajon az emberi mivolt normális megnyilvánulása volna? (Igen.) Ugye nyílt és őszinte dolog így kérdezni? Helyénvaló, ugye? (Igen.) Akkor hát egyesek miért nem közvetlenül az érintetteknek tesznek fel kérdéseket vagy mondanak dolgokat? Miért folyamodnak gyanús manőverekhez mások háta mögött? Ha személyesen is lehet kérdezni vagy beszélni egy témáról, akkor nyíltan elő kell állni vele. Minek titkokról sugdolózni mások háta mögött? Nem érhető-e tetten ebben egy bizonyos, a magaviseletet és a dolgokkal való foglalkozást illető hozzáállás és módszer? Jó ez a hozzáállás és módszer? (Nem.) Miért nem tekinthető jónak ez a hozzáállás és módszer? Vajon ezek az emberek, akik szeretnek titokban kérdezősködni a dolgokról, élvezik, amikor mások magánéletében vájkálhatnak és átvizsgálhatják az embereket a hátuk mögött? (Igen.) Miért szeretik átvizsgálni az embereket a hátuk mögött? Ha kérdéseik vannak, miért nem teszik fel őket közvetlenül? Talán nehézséget jelent számukra a szemtől-szembe történő kérdezés? Úgy érzik, hogy nem könnyű vagy nem lehetséges közvetlenül kérdezni, ezért inkább mások háta mögött kérdezősködnek. Avagy nem ezért cselekszenek így? (De igen.) Bizonyos dolgokra valójában közvetlenül is rá lehet kérdezni, így például fel lehet tenni valakinek efféle kérdéseket: „Hány éve hiszel Istenben? Jártál főiskolára? Milyen végzettséged van? Hány éves vagy?” Ezt mind meg lehet kérdezni szemtől szembe. Ha egyesek nem hajlandók ezt elmondani neked, akkor ne kérdezz rá, ne kérdezősködj erről a hátuk mögött sem. Ha úgy gondolod, hogy hajlandóak lesznek megosztani veled bizonyos dolgokat, vagy ha ti ketten ismeritek egymást, és az illető eléggé megbízik benned ahhoz, hogy beszéljen, akkor megkérdezheted őt közvetlenül. Miért akarnád mindenáron megkerülni és a háta mögött kérdezősködni? Valóban szükséges ez? Nem látszik ez meglehetősen alantasnak? Ezek az emberek azért nem merészelnek közvetlenül kérdezni, mert attól tartanak, hogy nem fogja elmondani nekik a másik. Ugyanakkor erősen vágynak arra, hogy tudjanak és információt szerezzenek ezekről a dolgokról. Ha nem szereznek róluk információt, kényelmetlenül érzik magukat, de amint információhoz jutnak, nyugalmat éreznek belül, mintha drága kincsre tettek volna szert. Miféle emberek ezek? Abban lelik a gyönyörűségüket, hogy mások magánügyeiről és személyes információiról érdeklődnek és szereznek tudomást – az ilyen emberek hajlamosak a pletykálkodásra és mások megítélésére, nem igaz? (De igen.) Ha úgy hiszed, hogy a másik ember hajlandó lenne megválaszolni a kérdéseidet, akkor közvetlenül is megkérdezheted őt és tudakozódhatsz nála ezekről a dolgokról. Ha a másik ember úgy érzi, hogy a kérdéseid némelyike túlzás és túlmegy azon, amit kérdezned szabad, és megtagadja a válaszadást, az rendben van. Ha nem akar válaszolni neked vagy nem akarja, hogy megtudj bizonyos dolgokat, akkor a háta mögött se kérdezősködj. Ha mindenáron meg akarsz tudni valaki másra vonatkozó információkat vagy magánjellegű dolgokat, akkor egyfelől elkezd majd gyanakodva szemlélni téged az illető: „Miért akarod tudni ezeket a dolgokat? Miért próbálsz a hátam mögött tudakozódni velem kapcsolatban? Talán arra készülsz, hogy irányíts, gyötörj vagy eladj engem?” Ez az egyik aspektus. Másfelől mi szükség van arra, hogy tudj másokról? Miféle jogod van ahhoz, hogy tudj róluk dolgokat? Mindenkiről információt akarsz gyűjteni? Mindenről tudnod kell – talán az információgyűjtés a szakterületed? Ez a munkád? Isten háza senkinek sem adott efféle megbízatást. Ha állandóan mások magánügyeiről próbálsz érdeklődni, olyan dolgokról kérdezősködve, amelyekről nem akarják, hogy tudj, nagyon idegesítőnek fognak találni miatta. Milyen az emberi mivoltuk az olyan embereknek, akiket mások idegesítőnek találnak? A legkevesebb, ami elmondható, hogy szégyentelenek. Minek nevezik az ilyen embereket a nem hívők? Pimasz gazembereknek. Alantas az emberi mivoltuk, hiányzik belőlük a méltóság, és mindenbe bele akarják ütni az orrukat, helytelenül viselve magukat. Ugye, hogy ilyenek? (Igen.) Jó vagy rossz az ilyen típusú emberek emberi mivolta? (Rossz az emberi mivoltuk.) A legkevesebb, hogy az emberi mivoltuk nem jó. Ez egy olyan megnyilvánulás, amely a jó emberi mivolt hiányának a kategóriájába esik – helytelenül viselkednek, és folyton gyanús manővereket folytatnak. A felszínen udvariasnak, tisztelettudónak és előzékenynek látszanak az irányodban, a magaviseletüket tekintve pedig jómodorúnak és helyénvaló viselkedésűnek tűnnek. A hátad mögött azonban gyanús manővereket folytatnak, a korodról, a családi hátteredről és egyéb aspektusaidról érdeklődnek anélkül, hogy nyíltan megbeszélnék vagy közvetlenül téged kérdeznének. Amikor másokkal társalognak és csevegnek, nem nyíltak és egyenesek; helyette folyton gyanús manővereket folytatnak az emberek háta mögött, és olyan dolgokat tesznek, amelyekről jobb nem is beszélni. Állandóan mások magánügyein és azon töprengenek, hogy mit gondolnak mások; mindig efféle dolgokkal vannak elfoglalva. Az ilyen típusú embereknek nem jó az emberi mivoltuk, és az ilyen embereket semmilyen csoportban nem szereti senki. Nem arról van szó, hogy az emberek nem akarják, hogy megtudj személyes dolgokat vagy hogy rejtegetnének valamit előled; arról van szó, hogy az emberi mivoltod miatt és amiatt, amilyen módon viseled magad és foglalkozol a dolgokkal, nem kedvelnek téged mások. Azért nem kedvelnek téged az emberek, mert elég silány módon viseled magad és foglalkozol a dolgokkal; alantas és hitvány taktikákat alkalmazol, nem pedig helyénvalókat és őszintéket. Vannak, akikkel mintha semmi gond nem lenne, amikor szemtől-szembe társalognak másokkal, ám a hátuk mögött mindig titkolózva tesznek dolgokat. Amikor kimegy a másik, gyorsan kinyitják a számítógépét, hogy megnézzék, kikkel csetelt, miről beszélgetett, mit írt a naplójába, és milyen meglátásai vannak. Néha, amikor valakinek jelszó védi a számítógépét, megpróbálják kiszedni azt az illetőből, ezt mondván: „Megváltoztattad a jelszavadat a számítógépeden? Én épp most változtattam 1234567-re, talán neked is meg kellene változtatnod a tiedet.” Milyen céllal mondják ezt? „Elmondom neked a jelszavamat – neked is el kellene mondanod nekem a tiedet, hogy ellenőrizhessem a számítógépedet.” Egyesek akár ahhoz is veszik maguknak a bátorságot, hogy áttúrják mások táskáját és dolgait, amikor azok épp nincsenek ott. Ha például azt látják, hogy valakinek új fülhallgatója van, és meg akarják tudni, hogy milyen a hangminősége, képesek elvenni a fülhallgatót és belehallgatni a másik távollétében. Ha nyíltan kölcsönkéred az illetőtől a fülhallgatóját, és az beleegyezik, akkor jogosan kipróbálhatod. Ha nem egyezik bele, akkor ne próbáld ki. Hát nem ez a helyénvaló módja a dolog kezelésének? Akár beleegyeznek mások, akár nem, nyíltan, ott előttük kezeld a dolgokat, és ne a hátuk mögött. Az ilyen típusú emberek egyszerűen képtelenek így tenni – folyton gyanús manővereket folytatnak. Hogy mennyire? Amint távolabb mész, azonnal átkutatják a dolgaidat, megnézik, hogy mit írtál a lelki csendességedről készült jegyzeteidbe és gyorsan lemásolják azt, nehogy bármiről is lemaradjanak. A felszínen úgy látszik, mintha sóvárognának az igazságra, de a színfalak mögötti cselekedeteik hitványak. Amikor azt látják, hogy új számítógépet veszel, irigykednek. Kifelé azt mondják, hogy nagyszerű és gyors az új számítógép, belül azonban ezt gondolják: „Gyors? Remélem, tönkremegy valamikor!” Egyik nap megemlíted, hogy nem működik jól és hogy lassú az új számítógép, ők pedig titokban emelkedett hangulatba kerülnek ettől: „Meg is érdemled, amiért újat használsz! Én még csak nem is használhattam eddig számítógépet, úgyhogy jobb, ha te sem tudsz!” Telve van az elméjük alantas, hitvány gondolatokkal, amelyekről jobb nem is beszélni. Egyesek látják, hogy valakinek van egy szép ruhadarabja, és ők is fel szeretnék próbálni. Ám ahelyett, hogy közvetlenül megkérnék a másikat, inkább kivárják az alkalmat, amikor az nincs a közelben, hogy titokban próbálhassák fel a ruháját. Megnézik magukat a tükörben, azt gondolják, hogy nagyszerűen festenek, de amint meghallják a lépéseit a visszatérő illetőnek, gyorsan levetik és visszateszik a helyére. Noha az ilyen típusú emberek gyanús manővereiben talán nem jelenik meg romlott beállítottság, vagy e tettek talán nem olyan súlyosak, mint egy romlott beállítottság, a magaviselethez és a dolgokkal való foglalkozáshoz való hozzáállásuk, valamint az, ahogyan az emberekkel bánnak, meglehetősen visszataszító és megvetendő, ez pedig valamilyen szinten kihat mások normális életére. Éppen ezért elmondható, hogy az ilyen típusú emberek emberi mivoltával súlyos problémák vannak. Mennyire súlyosak? Nem helyénvaló módon viselik magukat, sok gyanús manővert folytatnak a színfalak mögött, a problémákat pedig silány és hitvány módon kezelik. Folyton titkolóznak; soha nem nyíltan teszik a dolgokat, hanem mindig az emberek háta mögött cselekszenek. Amikor nincsenek körülöttük vagy nem figyelik őket mások, vagy amikor senki sem láthatja meg vagy veheti észre, hogy mit csinálnak, akkor titokban tesznek dolgokat. Az ilyen típusú embereknek nem jó az emberi mivoltuk. Folyton egy sötét sarokba bújnak, a sötétség légkörébe burkolódznak, és nem képesek kilépni a fényre vagy más emberek elé. Alantas és hitvány az emberi mivoltuk. Vajon ösztönösek az alantas emberi mivoltuk ezen megnyilvánulásai? (Nem.) Zavarba jönnek, ha mások előtt kell tenniük dolgokat; jobban szeretik a hátuk mögött tenni őket, és amikor mások háta mögött cselekszenek, semmiféle visszafogottságot nem mutatnak. Van ennek bármi köze a személyiségükhöz? (Nincs.) Ha azt mondod, hogy ezek a gyanús manőverek vagy az, amit az emberi mivoltukban feltárnak és megélnek, a romlott beállítottságok egy bizonyos aspektusával állnak kapcsolatban, az nem lenne pontos. Ugyanakkor állandóak a gyanús manővereik. A felszínen úgy tűnik, mintha semmilyen nagyobb hibát nem követtek volna el, és amikor a gyülekezet rájuk bíz egy kötelességet, többnyire beleteszik a szívüket és engedelmesek; kívülről még meglehetősen helyénvalónak is tűnnek. Az viszont, hogy mi van a színfalak mögött, már egy másik történet – akár egy kisegér, amint senki sem figyeli őket, mindjárt gyanús manőverekbe kezdenek és akcióba lendülnek. Hát nem épp olyanok ezek az emberek, mint az egerek? Gondolj csak bele – ha ez az emberi mivoltuk, és ha így társalognak másokkal és foglalkoznak dolgokkal, ha efféle az emberi mivoltuk erkölcsi karaktere és ha ilyen az emberi mivoltuk lényege, akkor Istennel és az igazsággal vajon miként bánnak? Vajon ugyanúgy bánnak Istennel és az igazsággal, ahogyan az emberekkel? (Igen.) A színfalak mögött gyanús manővereket is folytatnak, nem igaz? Minden lehetséges módot megpróbálnak, hogy elkerüljék a vezetők és dolgozók részéről történő felügyeletet, előttük egyféleképp cselekszenek, a hátuk mögött meg másként. Nem fogadják el Isten átvizsgálását, és az igazságot sem fogadják el a szívük mélyén. Bármit mondanak is Isten szavai, ők a maguk módján közelítik meg azokat, gyanús manővereket folytatva és a látszat kedvéért téve dolgokat, hogy kívülről senki ne láthasson meg semmilyen problémát vagy hibát. Kívülről úgy tűnik, mintha semmi rosszat nem tennének, és úgy látszik, mintha az igazságot gyakorolnák, de a színfalak mögött már elvégezték a gyanús manővereiket, és titokban, bárki tudta nélkül, már elkövették a hibákat. Nem fogadják el Isten átvizsgálását és nem hisznek benne, ezért aztán az igazságot sem fogadják el. Vajon mik jelennek meg ebben? A romlott beállítottságok. Amikor ezzel a fajta emberi mivolttal, másokkal így társalogva és a dolgokkal ily módon foglalkozva bánnak Istennel, az igazsággal és a kötelességükkel, romlott beállítottságok jelennek meg az emberi mivoltuk konkrét megnyilvánulásaiban. Mi érhető tetten ezekben a romlott beállítottságokban? Az a legkevesebb, hogy csalárdság. Ha még titkosabbak és csalárdabbak a cselekedeteik, akkor abban mi érhető tetten? (Ez már az elvetemültségig fajul.) A romlott beállítottságaikon belüli csalárdság és elvetemültség érhető tetten benne. Azonkívül, mélyen a szívükben, folyton kételyeket táplálnak az igazsággal és az Isten általi átvizsgálással kapcsolatban. Ez mélyen beléjük van ivódva. Ezt gondolják: „Senki sem tudja, hogy mit csinálok a színfalak mögött. Sehol sem láttam Istent, úgyhogy biztosan Isten sem tudja – csakis én tudom.” Nincs ebben romlott beállítottság? A romlott beállítottságok melyik aspektusával függ ez össze? (Talán a hajthatatlansággal?) Valóban hajthatatlan beállítottság van ezekben az emberekben. Akkor hát az igazságtól való idegenkedés a lényege ezeknek a gondolatoknak? (Igen.) Ellenállás és szembenállás jellemzi az igazsághoz való hozzáállásukat. Amellett, hogy hajthatatlanok, rendkívüli módon idegenkednek is az igazságtól, amitől ez súlyos probléma lesz. Ha romlott beállítottság is van benne, akkor súlyosabb, mint pusztán a szegényes emberi mivolt. Megjelenik benne az Istennel szembeni lázadás, az Istennel való szembenállás és az igazsággal való szembehelyezkedés lényege. Ott van benne az ember Istenhez és az igazsághoz való hozzáállása. Ha romlott beállítottság van benne, akkor ott vannak az igazságalapelvek is, valamint annak a szükségessége, hogy a romlott beállítottságok az igazság segítségével el legyenek oszlatva.

4. példa: A külső megjelenéssel való törődés

Egyesek természetszerűleg magasak és kecses alkatúak, azonkívül arányos, világos és finom vonásaik vannak, amelyeket mások tetszetősnek találnak. Viselhetnek bármit, az emberek csodálni fogják őket, ezt mondván: „Ők valóban olyanok, mintha egy divatlapból léptek volna ki – olyan helyesek, olyan szépek, olyan lenyűgözőek!” Ez vajon a veleszületett adottságaik, az emberi mivoltuk vagy a romlott beállítottságaik körébe esik? (Ez a természetes megjelenésük.) Ők jó kinézettel születtek. Mivel természetszerűen vonzóak és jó alakjuk van, fiatal koruk óta dicsérték őket a szüleik, irigyelték őket az osztálytársaik, a szüleik pedig különösen rajongtak értük. Mindennap kiöltöztették őket, és mielőtt három vagy ötévesek lettek, egyik nap úgy öltöztették fel őket, mint egy kislányt, a másik nap pedig mint egy kisfiút. Röviden: úgy szerették őket, mint egy nagy becsben tartott kis játékot. Ahogy nőnek, egyre jobban odavannak azért, hogy jól néznek ki. Mivel modern, kiváltságos életkörülmények között nevelik őket, szokásukká válik szépen felöltözni. Különösen azután, hogy szert tesznek különféle divattal kapcsolatos ismeretekre, elkezdik élvezni a színek, szabások és stílusok párosítását; különösen ízlésesen öltözködnek, kifinomult fellépést sugározva. Még egy egyszerű póló és farmer is máshogy néz ki rajtuk, amikor pedig harmonikus színvilágú cipővel párosítják, még hatásosabb lesz tőle a stílusuk – egészen lenyűgözőek és hihetetlenül csinosak. Szemet gyönyörködtető csak rájuk nézni is. Valahányszor megjelennek egy nyilvános helyen vagy az utcán, egész biztos, hogy sokan megfordulnak utánuk. Mivel jó kinézettel születtek és megvan ez a veleszületett adottságuk, és tudják, miként kell jól öltözködni, különösen kifinomult fellépést sugározva, akárhogy öltözzenek is fel, a velük egyező és velük ellentétes nemű emberek is különösen élvezik, ha társaloghatnak és barátkozhatnak velük. Az emberek alig várják, hogy hozzájuk közel ülve beszélgethessenek és cseveghessenek velük, valamint szoros kapcsolatba kerülhessenek velük, hogy örömüket lelhessék a szépségükben. Ez az ő hibájuk vajon? (Nem.) A kedvező veleszületett adottságuknak köszönhetően az emberek mindig toleránsan állnak az esetleges problémáikhoz, hiányosságaikhoz vagy hibáikhoz. Így aztán bárhová is mennek, különösen jó fogadtatásban részesülnek és népszerűek. Még ha valami kellemetlent mondanak is, a többiek akkor is élvezettel hallgatják. Amikor felkapják a vizet vagy arrogánsan viselkednek, nem bánják és nem veszik rossz néven az emberek – sőt jutalomnak tekintik ezt a részükről. Ahogy gyűlnek ezek a tapasztalatok, felsőbbrendűség-érzet alakul ki bennük a veleszületett adottságukból adódóan. Kezdik ezt gondolni: „Annak köszönhetően, hogy jól nézek ki, kifinomult a fellépésem, és jól öltözött vagyok, akármerre járok, népszerű vagyok – ez fantasztikus! Ez a társadalom, ez az emberiség igazán értékeli ezt. Úgy látszik, hogy ez a szüleimtől kapott veleszületett adottság az én tőkém. Könnyebb munkát találnom, a vizsgák alatt pedig, ha le akarom lesni valakinek a dolgozatát, elég csak ránéznem az illetőre, és fel fogja ajánlani nekem.” Az ellenkező nem tagjai közül sokan követik őket, és az azonos neműek táborában is sokan vannak, akik jól bánnak velük és állandóan dicsérik a szépségüket és a jó kinézetüket. Ahogy telik az idő, egyre inkább kiélvezik ezt az előnyt. Ez az előny sok könnyebbséget, sok előnyt és sok kedvezményes bánásmódot hoz a számukra, és így sok dolgot élvezhetnek. Ilyen körülmények között aztán kialakítanak bizonyos követelményeket magukkal szemben. Nem hagyják el a házat smink nélkül, és ha csak egyetlen pattanás is megjelenik rajtuk, nem mernek mutatkozni. Odafigyelnek az étrendjükre, kerülik a fűszeres ételeket és a szójaszószt, magukban így aggodalmaskodva: „Mikor múlik már el ez a pattanás? Nem nyomhatom ki – attól tartok, hogy heg marad utána. Ha viszont nem nyomom ki, akkor, ha meglátják az ellenkező nem tagjai, akik egykor csodáltak engem, nem fogják vajon azt gondolni, hogy már nem is vagyok vonzó, hogy nem is vagyok az álmaik netovábbja? Nem lesznek attól kezdve közömbösek irántam? Mit tegyek? Azt hiszem, meg kell várnom, amíg elmúlik a pattanás, és csak azután mehetek el itthonról. Semmiképpen sem hagyhatom, hogy így lássanak az emberek; az lerombolná bennük a rólam kialakított tökéletes képet.” Egyeseknek muszáj, hogy tökéletesen összeilljen az öltözékük színe, szabása és stílusa. Mielőtt elmennének hazulról, minden szögből meg kell nézniük magukat a tükörben, és némelyek még szelfiket is készítenek, hogy biztosan tökéletes legyen a megjelenésük természetes fényben vagy mesterséges megvilágításban, hogy az olyan részletek, amilyen a bőrük, a bőrszínük, a frizurájuk, a ruházatuk és a fellépésük, tetszetősek legyenek a szemnek és megnyerjék mások szeretetét; és csakis ekkor érzik késznek magukat arra, hogy kilépjenek a házból. Még azután is fenntartják ezt az életstílust, hogy elkezdtek kötelességet végezni. Ha különleges körülmények miatt nem zuhanyoztak még le aznap, és valaki az ellenkező nemből közeledik hozzájuk, gyorsan kitérnek előle. Úgy érzik, hogy ha nem zuhanyoztak le, akkor nem alkalmasak arra, hogy meglássák őket. Mivel olyan sok elvárást támasztanak magukkal szemben a megjelenésüket és fellépésüket illetően, ez kihatással van a mindennapi életükre. Ha elmennek valahová, ahol nem tudnak zuhanyozni, kínosan érzik magukat és nagyon szenvednek, és jól aludni vagy enni sem képesek. Ezt gondolják: „Mit fogok csinálni, ha nem tudok lezuhanyozni? Soha nem volt még olyan, hogy három napnál hosszabb időn át ne zuhanyoztam volna. Ha büdös leszek, nem fognak vajon lenézni miatta az emberek? Nem lehet, hogy akkor nem lesz többé tökéletes a magamról kialakított kép? Nem lehet, hogy akkor nem leszek többé mások álmainak a netovábbja? Mit tegyek?” Ha olyan helyre kerülnek, ahol szegényesek az életkörülmények és nem elég tápláló vagy kiegyensúlyozott az étrend, aggódni kezdenek: „Mi van, ha ez kihat majd a bőrömre? Lehet, hogy durva lesz vagy öregedni fog tőle a bőröm? Lehet, hogy ráncaim lesznek? Nem maradhatok ezen a helyen – el kell szabadulnom innen!” Az a felsőbbrendűség-érzet, amelyet a veleszületett adottságuk idézett elő, különösen megbonyolítja az életüket, minek következtében különösen kimerítő és korlátozott módon fognak élni. Rendkívüli módon foglalkoztatja őket, hogy milyen véleménnyel vannak róluk mások, különösen az, hogy miként ítélik meg az öltözéküket, a megjelenésüket és a testtartásukat, és nagyon sokat törődnek azzal, hogy mások milyennek látják őket. Meddig tud ez fajulni? Addig, hogy már a normális életükre, a munkájukra és a kötelességvégzésükre is hatással van. A megjelenésükből eredő felsőbbrendűség-érzet miatt nagyon felületessé váltak, nagyon foglalkoztatja őket a kinézetük és az, hogy mások milyennek látják őket. Miféle probléma ez? Helyes hozzáállásnak tekinthetők mindezek a megnyilvánulások a hétköznapi életben felmerülő problémák kezeléséhez? (Nem.) Talán eltorzult nézetek ezek, amelyeket a hétköznapi életük folyamán alakítottak ki? (Igen.) Mivel állnak hát kapcsolatban ezek a megnyilvánulások? (Az emberi mivoltukkal állnak kapcsolatban.) Az emberi mivoltuk melyik aspektusát érinti ez? Mi a probléma azzal, ahogyan magukat viselik? Ez vajon felületesség? (Igen.) A felületesség az egyik probléma az emberi mivoltukkal. És még mi? A hiúság, az azzal való foglalkozás, hogy milyennek látják őket mások, az azutáni vágy, hogy a legtökéletesebb személyek legyenek mások szemében, valamint a rendkívüli törékenység és a nehézségek elviselésére való képtelenség. Azonkívül ott az önzés is. A magukról kialakított kép fenntartása végett mindenkivel kiszolgáltatják magukat, miközben ők a legcsekélyebb nehézséget sem hajlandóak elviselni. A természetes megjelenésük által előidézett felsőbbrendűség-érzetükből adódóan azt akarják, hogy mindenki körülöttük ugráljon. A külső megjelenésük fenntartása áll a hétköznapi életük középpontjában és ezt tűzik ki célként maguk elé. Egy alkalommal például, mialatt fényképet készítenek róluk, ők pedig mosolyognak, valaki észreveszi, hogy a foguk közé akadt egy kis salátadarab. Attól a pillanattól fogva soha többé nem esznek levélzöldségeket. Még ha az is az egyetlen rendelkezésükre álló lehetőség, és nincs más választásuk, mint megenni, azonnal kiöblítik a szájukat, miután megették, és egyszerűen muszáj ellenőrizniük a tükörben, hogy semmi sem ragadt a foguk közé, mielőtt emberek közé merészkednének. Vajon az emberi mivoltukkal kapcsolatos ez a probléma? (Igen.) Ezek a hétköznapi életben adódó gyakori problémák az emberi mivolt körébe esnek, és nem fajultak a romlott beállítottságok szintjére. A problémák, amelyekkel küzdenek, mind az emberi élet aspektusaival kapcsolatosak csupán – a szépségüket és az irányukban tanúsított figyelem szintjét próbálják fenntartani azzal, hogy a testi megjelenésükre és a belső elvárásaikra koncentrálnak. Bármit csináljanak is – legyen az evés, öltözködés, nehézség elviselése vagy egy ár megfizetése – miközben e problémákat kezelik, a magukról kialakított külső kép fenntartására irányul minden nézőpontjuk és hozzáállásuk, hogy mindig szemet gyönyörködtető legyen a megjelenésük, ezzel biztosítva, hogy jó benyomást tegyenek másokra és sokak figyelmét magukra vonják. Tetten érhető-e ebben az emberi mivoltuk? (Igen.) E megnyilvánulások mindegyikében ott van az emberi mivoltuk – ezek a megnyilvánulások megmutatják, hogy az emberi mivoltuk rendkívül felületes.