Egyesek több mint tíz, húsz vagy harminc éve hisznek már Istenben, de csak most ismerik fel, hogy mindezen évek után mindössze a külsődleges viselkedésükben változtak meg valamelyest, és csak egy csekélyke ébredést tapasztaltak meg a szívükben, miközben a romlott beállítottságaik terén nem történt alapvető változás. Némelyek, amikor látnak magukban néhány viselkedésbeli változást, azt gondolják, hogy ez az életfelfogásukban bekövetkezett változás, és még dicsekszenek is másoknak: „Nézzétek, hát nem megváltozott az életfelfogásom?” Valójában csak a viselkedésed terén változtál; nem láthatók nálad a beállítottságbeli változás tényleges megnyilvánulásai, és nem éltél még meg normális emberi mivoltot. Akkor hát honnan lehet megmondani, hogy történt-e változás a beállítottságodban? Ez nincs az arcodra írva; senki sem tudja megmondani abból, hogy ránéz a külső megjelenésedre, sem abból, hogy meghallgatja, amit mondasz, abból pedig még kevésbé, hogy hallja, ahogy kifejezed az elhatározásaidat és a vágyaidat – az elhatározások és a vágyak a legüresebb dolgok. Akkor hát miből lehet megmondani? Abból, hogy megnézi az ember, hogy anélkül, hogy bárki is sürgetne, felügyelne vagy akár támogatna és segítene téged, megvan-e az utad és képességed ahhoz, hogy Isten szavai szerint szemlélj és kezelj minden dolgot, és hogy ott vannak-e az életedként Isten szavai a szívedben, hogy fékezzenek téged mindenben, amit teszel. Ha még nem érted el ezt a szintet, akkor beszéljünk egy alacsonyabbról: arról, hogy megvan-e benned a tudatosság ahhoz, hogy Isten szavait használd alapelvként mindenhez, amit teszel és mondasz. Ha nem tudod ezt elérni, akkor sajnos nem az igazság az életed. Még mindig a romlott beállítottságaid az életed; még mindig bárhol, bármikor vezérelhetnek téged, uralkodva a tudatosságod, valamint a gondolataid és a nézeteid felett. Bárhol, bármikor a saját érzelmeid, hangulatod, kívánságaid, ítéleted, nézőpontod és preferenciáid alapján kezelsz bármely személyt, eseményt vagy dolgot. Még mindig nagy veszélyben vagy; még mindig nem tudod önállóan jól végezni a kötelességedet, és nem vagy képes függetlenül élni – mindig másokra kell hagyatkoznod, és mások támogatása nélkül elbuksz. Ez azt jelenti, hogy túlságosan csekély az érettséged; azt bizonyítja, hogy nem nyerted még el életedül az igazságot. Mit jelent az, hogy nem nyerted el életedül az igazságot? Azt jelenti, hogy mindössze egy vagy két alapelv tart vissza téged attól, hogy rossz dolgokat tégy vagy nagy hibákat kövess el. Vagyis amikor normális a racionalitásod, és senki sem uszít vagy ösztökél téged, akkor szándékosan egyáltalán nem fogod Istent káromolni, Istent átkozni vagy a gyülekezet munkáját bomlasztani és megzavarni. Az azonban, hogy szándékosan nem fogsz így tenni, nem jelenti azt, hogy képtelen vagy ilyesmire; lehet, hogy proaktívan nem teszed meg, de passzívan attól még megteheted. Mire utal itt az, hogy „passzívan”? Azt jelenti, hogy bármikor a felszínre törhetnek a romlott beállítottságaid, hogy azok irányítsanak téged, és bármit megtetessenek vagy kimondassanak veled, valamint bármikor elérjék, hogy megtévesztő nézőpontokkal szemlélj egy személyt vagy dolgot, azután pedig a romlott beállítottságaidat használva kezelj egy dolgot vagy foglalkozz egy embertípussal. Tegyük fel például, hogy valami rosszat tettél és úgy gondolod, nem engedheted, hogy ez a Fennvaló, a vezetők vagy bárki más tudomására jusson. Bármilyen ok álljon is ennek a hátterében, akárhogy legyen is, megvannak a saját ördögi elgondolásaid, úgyhogy eltitkolod és semmit sem mondasz. Vajon a romlott beállítottságaid irányítanak itt, vagy az igazság irányít? Világos, hogy a romlott beállítottságaid irányítanak. A romlott beállítottságaid uralnak téged, arra késztetve, hogy titkold el és ne mondj semmit, te pedig nem tudsz szabadulni. Mit jelent az, hogy képtelen vagy szabadulni? Azt jelenti, hogy noha hajlandó vagy gyakorolni az általad megértett igazságokat, hiányzik hozzá az erőd; egyszerűen nem tudod legyőzni a romlott beállítottságaidat. Ez azt jelenti, hogy bajban vagy; nem tudod gyakorolni az igazságot. Ha el akarsz titkolni dolgokat és be akarsz csapni másokat, akkor teljes mértékben képes vagy arra, hogy titkolózó és másokat megtévesztő cselekedeteket kövess el, különösen a Fennvaló irányában, csak a jó híreket jelentve, de a rosszakat nem, sőt még a feletted lévőket is megtévesztve, az alattad lévők elől pedig eltitkolva dolgokat. Ezt mondod: „Én valóban szeretem az igazságot, és olyasvalaki vagyok, aki gyakorolja az igazságot. Figyelmesen lejegyzem az Isten által elmondott összes igazságot, eltöprengek rajtuk és összegzem őket, azután pedig gyakorlom őket a való életben.” Így gondolkodsz, ez a vágyad, de ez nem azt jelenti, hogy gyakoroltad az igazságot. Miért nem? Azért nem, mert sok megtévesztő gondolatod és nézeted van, amelyek már elfoglalták a szívedet. Következésképpen az életeddé váltak a romlott beállítottságok. A romlott beállítottságok vezérelnek, azok uralják a gondolataidat és a cselekedeteidet. Még ha gyakorolni akarod is az igazságot, hasztalan; nem tudod rávenni magad. Ezért, ha nem kerülnek eloszlatásra a romlott beállítottságaid, akkor, még ha teszed is a kötelességedet, lehetetlen, hogy az alapelvek szerint kezdj cselekedni – már az is elég jó, ha attól tartózkodni tudsz, hogy proaktívan és nyíltan megítéld Istent, ellenállj Istennek vagy káromold Istent. Amikor azonban romlott beállítottságok uralkodnak a szívedben, nem tudsz nem lázadni Isten ellen és nem ellenállni Neki. Azt gondolod talán, hogy csak olyan helyzetekben próbálod megtéveszteni a Fennvalót és elrejteni Előle dolgokat, amikor passzív vagy, illetve a kétségbeesés pillanataiban, és hogy csak kétségbeesés pillanataiban nyomod el az embereket vagy tanúsítasz hevességet. Valóban a kétségbeesés átmeneti pillanatai miatt van ez? Nem, ez annak az eredménye, hogy a mélyen gyökerező romlott beállítottságaid irányítanak. Ez elkerülhetetlen. Miért elkerülhetetlen? Azért, mert az általad megértett igazságok nem egyebek számodra, mint egyfajta hajlandóság, egyfajta hit; nem váltak még az életeddé. Függetlenül attól, hogy rendelkezel-e tudással, vagy hogy magas vagy alacsony szintű-e a képességed, az a legkevesebb, hogy az igazság még nem vált az életeddé. Vagyis nem az igazság uralkodik benned; a sátáni beállítottságok és a Sátán filozófiái uralkodnak benned. Amikor sátáni beállítottságok uralnak, akkor sátáni beállítottságok szerint élsz, és még mindig a Sátán befolyása alatt élsz. Amikor az érdekeid és a büszkeséged nem sérülnek, amikor a státuszod, a hírneved és a nyereséged nem érintett, akkor hajlandó vagy az igazság egy kis részét gyakorolni. De amint érintetté válik a hírneved, a nyereséged, a státuszod vagy a rendeltetési helyed, a romlott beállítottságaid erősen és szorosan megragadnak és irányítani kezdenek. Még mindig nincs benned igazi alávetettség Isten felé; még mindig száz százalék az esély arra, hogy eláruld Istent és az igazságot. Ezekből a jelenségekből ítélve el lettek vajon oszlatva a romlott beállítottságaid? Le lettek vetve? Az életeddé vált-e az igazság? Amikor történik valami, ha az általad megértett igazságok nem tudják legyőzni a romlott beállítottságaidat, nem tudják legyőzni a választásaidat és kívánságaidat, nem tudják legyőzni a vágyaidat, ambícióidat, státuszodat és hírnevedet, akkor az általad megértett igazságok nem az életed. Amikor az életeddé válik az igazság, akkor természetes módon le tudod győzni ezeket a romlott beállítottságokat. Ha nem tudod legyőzni a romlott beállítottságaidat, az azt mutatja, hogy még nem az igazság uralkodik benned, és hogy az nem vált még az életeddé. Azt mondod, hogy szereted az igazságot, de ez csak a sóvárgásod és a kívánságod; nem az életedet jelenti. A normális emberi mivoltú emberek mindegyikének pozitív sóvárgásai vannak. Ha azután sóvárogsz, hogy jó ember légy, az azt jelenti vajon, hogy jó ember vagy? (Nem.) Az igazság, a korrektség és az igazságosság szeretete azt jelenti vajon, hogy birtokában vagy az igazságnak, korrektségnek és igazságosságnak? Nem – nem vagy birtokában ezeknek a dolgoknak, csupán csak sóvárogsz utánuk. Mire utal a „sóvárgás” szó? (Egy illető csodás kívánságára.) Így van, ez csak egy kívánság. Semmi köze ahhoz, hogy ténylegesen miként viseled magad, vagy talán van? (Nincs.)

Most az igazság az életetek? (Nem.) Hogyan lehet megmondani, hogy az igazság-e az életed? Úgy lehet megmondani, ha megnézi valaki, hogy az általad megértett igazságok le tudják-e győzni a romlott beállítottságaidat, amikor az érdekeid ütköznek az igazsággal, amikor az érdekeid várhatóan veszteséget fognak szenvedni vagy fenyegetve lesznek. Ha igen, akkor olyan ember vagy, akinek az igazság az élete. Ha nem, az azt bizonyítja, hogy nagyon csekély az érettséged. Mennyire csekély? Nem az igazság az életed. Ez a valóság. Némelyek ezt kérdezik: „Ha nem az igazság az életünk, akkor miért tudunk mégis mindent elhagyni azért, hogy a kötelességeinket végezzük Isten házában? Miért tudunk mégis szenvedni és árat fizetni Istenért?” Egyesek még ezt is mondják: „Bennem már van némi odaadás; belőlem már győztes lett.” Ezek valójában az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel vegyített kijelentések. Nem helytelen ha elhatározásaik és törekvéseik vannak az embereknek. Az emberek világosság, igazságosság utáni sóvárgása, valamint az igazságra való törekvés és az üdvösség elnyerése utáni sóvárgásuk – ezek a csodás kívánságok megváltoztathatják valamelyest a tudatosságukat, az út irányát, amelyen járnak és természetesen a viselkedésük egy részét is, külsőleg pedig a magatartásuk és az életmódjuk néhány aspektusát. Mire utal itt a „megváltoztat” szó? Tegyük fel például, hogy jelenleg van hited, elég jó az állapotod, nem vagy negatív, és különösen simán megy a kötelességed. Ennek következtében úgy érzed, hogy különösen hűséges vagy, és hogy van arra reményed, hogy valóra váljon az üdvösség elnyerésével kapcsolatos kívánságod, és nem okoz számodra gondot, hogy bármiféle nehézséget viselj. De nem tartanak örökké a jó idők. Miközben a kötelességedet végzed, akadályokkal és kudarcokkal találkozol, megmetszenek, sok kitérőt teszel, és még antikrisztusok is félrevezetnek és elnyomnak, s így sok sérelmet szenvedsz. Kényelmetlenséget érzel a szívedben. Nem érted az igazságot, nem tudod, hogy miért történtek ezek a dolgok, és semmi választ nem kapsz abból, hogy Istenhez imádkozol, ezért aztán csüggedtnek érzed magad. Nagy mértékben elmondható, hogy ezeknek a dolgoknak a bekövetkezése egyfajta csapást mér és pusztítóan hat arra az elhatározásodra, hogy az igazság és a világosság után sóvárogj. Miután elszenvedted ezt a pusztítást, nem akarod többé a kötelességedet végezni, mivel úgy érzed, hogy értelmetlen. Mi történik itt? Hogyan változtál meg ennyire hirtelen? Miért vagy olyan, mintha egy teljesen más ember lennél, mint előtte? Ha lenne érettséged, és ha az igazság lenne az életed, nem változna meg az odaadásod. De mivel nem az igazság az életed, mindig instabil és a forró és hideg között ingadozik a belső állapotod, a mentalitásod és az arra való késztetésed, hogy higgy Istenben és áldozatokat hozz. Azokban az időszakokban, amikor minden simán megy, te pedig jó hangulatban vagy, megvan benned a késztetés, sok a mondandód imádság közben, hajlandó vagy Isten szavait olvasni, nagyon keményen dolgozva végzed a kötelességedet, és nem zavar, ha elfoglalt vagy fáradt vagy, vagy ha nehézséget viselsz. De amint kissé kedvezőtlenre fordulnak a dolgok, negatívvá válsz és elgyengülsz, elveszítve a késztetést arra, hogy a kötelességedet végezd. Amikor kihagysz egy étkezést vagy egy kicsit kevesebbet alszol, hatalmas nehézségnek érzed, és panaszok merülnek fel a szívedben: „Minek szenvedjek? Még csak pénzt sem keresek a kötelességem végzésével, úgyhogy nem éri meg!” Amint látod, egészen más a mentalitásod. Miért történt ilyen nagy változás? Azért, mert nem az igazság az életed, és mert még mindig ott vannak benned a romlott beállítottságaid. Amikor lelkesek az emberek, úgy érzik, hogy nincsenek ambícióik és vágyaik, sem követeléseik Istennel szemben. Valójában azonban még mindig a romlott beállítottságaik uralkodnak bennük; ezek a dolgok változatlanok maradnak. Amikor az emberek pozitívak, nagyon lelkesek és különösen motiváltak, és senki sem tudja visszafogni őket. Amikor negatívak, olyanok, mint egy szétfolyó massza, senki sem képes lábra állítani őket. Folyton végletekbe esnek, és teljességgel instabilak. Ez azt mutatja, hogy hiányzik valami a normális emberi mivoltukból. Mi hiányzik? Az hiányzik, hogy az igazság legyen az életük – erről van szó. A forró és a hideg között ingadozik az állapotod, egyik pillanatban negatív, a következőben meg pozitív. Mi okozza ezt? A romlott beállítottságaid okozzák a bajt. Ma egy gondolatot ültetnek el benned, holnap egy másikat; mindenesetre ezek a gondolatok mindig a kívánságaiddal, a hevességeddel és a jelenlegi állapotoddal, hangulatoddal és érzelmeiddel vannak összhangban. Más azonban a helyzet, amikor ott van az emberekben az igazság. Ha az életeddé válik az igazság, mindig képessé fog tenni arra, hogy pontos és igazi meghatározásod legyen arról, amit teszel, és ez sosem fog megváltozni. Nem fogsz hirtelen felforrósodni vagy kihűlni, és nem válsz negatívvá, illetve ragadsz bele a mocsárba egyetlen kudarc és bukás, esetleg egy kis metszés vagy egy kisebb akadály miatt. Annyira pozitív sem leszel, hogy túlbuzgó ifjú módjára cselekedj és három nap, három éjjel fent maradj. Ehelyett normális racionalitással fogsz rendelkezni. Így van? (Igen.) Amint az emberek megértik az igazságot és az életükké válik az igazság, tisztán fognak látni a víziókkal kapcsolatban. Tudják, hogy miért szükséges Istent követniük, hogy miért szükséges a kötelességüket végezniük, hogy milyen eredményeket kell elérniük a kötelességük végzése során, és hogy mi a célja, jelentősége és értéke e nehézségek elviselésének. A szívükben alaposan megértik mindezeket az igazságalapelveket anélkül, hogy bármi zavarodottság vagy értetlenség lenne bennük. Így aztán készségesen és panasz nélkül szenvednek, mindent szabályok és alapelvek szerint tesznek, és sohasem veszítik el a hitüket Istenben; amikor negatívnak érzik magukat, nem panaszkodnak Istenre és nem hagyják el Őt, amikor pedig pozitívan érzik magukat, nem támasztanak semmilyen extra követelést Istennel szemben, és nagyon normális az állapotuk. Ti ilyenek vagytok most? (Nem.) Akkor hát mit kell tenni? (Mostantól az igazságra való törekvésre kell koncentrálnunk a romlott beállítottságaink eloszlatása végett; nincs másik út.) Nincs másik út az igazságra való törekvésen kívül. Hadd mondjak neked valamit: Ha nem törekszel az igazságra, és ha mindig is a romlott beállítottságok uralkodnak az életedként, akkor nem lesz jó rendeltetési helyed; a legjobb esetben is csak munkásként végzed. Ha azonban törekszel az igazságra, nagy reményed lesz az üdvösség elnyerésére, és az áldások is nagyok lesznek, amelyekben végül majd részesülsz. Ha törekszel az igazságra, szabad leszel a romlott beállítottságok kötelékétől, nem a romlott beállítottságok lesznek többé az életed, ennek következtében pedig igazán lesz reményed az üdvösség elnyerésére. Ha nem törekszel az igazságra, és továbbra sem lesznek eloszlatva a romlott beállítottságaid, és kizárólag csak az önmérsékletre és akaraterőre akarsz hagyatkozni annak érdekében, hogy jó dolgokat tégy és ne kövess el gonoszságot, akkor nehéz megmondani, hogy egyáltalán eljutsz-e majd az út végéig. Megértetted? (Megértettem.) Mi jelenti a legnagyobb problémát, amelyet meg kell oldaniuk az embereknek, miközben Istenben hisznek? (A romlott beállítottságok.) A romlott beállítottságok eloszlatása a legfontosabb dolog. Ne gondold ezt: „Most teljes időben kötelességet végzek Isten házában, teljes időben feláldozom magam, úgyhogy győztes vagyok!” Isten beszél arról, hogy létrehoz majd egy csoportnyi győztest – mit értünk győztesek alatt? „Ők azok, akik követik a Bárányt, ahová csak megy” (Jelenések 14:4). Ezek a szó egyszerű értelmében véve győztesek. Az ember nem elégedhet meg azzal, ha egyszerűen csak győztes. Ebben az egyszerű értelemben véve győztesnek lenni nem jelenti azt, hogy az ember levetette volna a romlott beállítottságait, és azt sem jelenti, hogy az igazság lenne az élete. Azok, akik végül meg lesznek mentve, nem csupán győztesek – ez nem ennyire egyszerű. A győztesek pusztán csak azok, akik legyőzik a szekuláris világot, a Sátánt, a gonosz irányzatokat és a gonosz rendszereket – a győztesek ezek. Ha pusztán csak értesz néhány igazságalapelvet, és átmenetileg le tudod győzni a hús-vér testet és az érzéseket, vagy nem korlátoznak a különféle alaptalan szóbeszédek, vagy nem zavarnak a gonosz emberek vagy az álhívők, ez még mindig nem tesz teljes mértékben eleget egy győztes mércéjének. Ha mindössze ez a néhány kisebb megtapasztalása van valakinek, az nem bír nagy értékkel. Mi értékes? Az a legértékesebb dolog, ha valakinek az igazság az élete. Hogyan teheti valaki az életévé az igazságot? Csak egy út van: Többet kell olvasnod Isten szavait és többet kell gyakorolnod és tapasztalnod Isten szavait. Csakis így nyerheted el az igazságot Isten szavaiból és válhat az igazság az életeddé. Ha az igazságot használod arra, hogy vezérelje az egész életedet, a mindennapjaidat és azokat az alapelveket, amelyek szerint cselekszel és viseled magad – ha így gyakorolsz –, akkor rendelkezni fogsz az igazságvalósággal. Amikor birtokodban van az igazságvalóság, az egykori sátáni beállítottságaid félre lesznek söpörve. Mielőtt eldöntenéd, hogyan cselekedj, először eltöprengsz: „Amit gondolok, az nem egyenlő az igazságalapelvekkel. Meg kell néznem, hogy mit mondanak Isten szavai.” Ha így töprengsz el minden alkalommal, és ha minden alkalommal Isten szavai szerint szólsz és gyakorolsz, akkor apránként nem lép be vajon az életedbe az igazság? Az óceán sok apró cseppből áll. Engedd, hogy az igazság apránként a szívedbe lépve megváltoztassa a mindennapjaidat, a nézeteidet, a létezésed jelenlegi státuszát és az állapotodat. Ahogy az állapotod fokozatosan megváltozik és jó irányba fejlődik, folyamatosan csökkenni fog annak a valószínűsége, hogy gonoszságot művelj és bomlasztásokat és zavarásokat okozz, folyamatosan csökkenni fog annak a valószínűsége, hogy felvágj, miközben egyre gyarapodni fognak az igazságalapelvek szerinti gyakorlásról szóló tanúságtételeid. Amikor kritikus kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy mi helyes és mi helytelen, az igazságalapelvek legyőzik a sátáni romlott beállítottságaidat, valamint a személyes kívánságaidat, preferenciáidat és terveidet. Csakis ekkor lesz belőled igazi győztes, olyasvalaki, akinek az igazság az élete, és olyasvalaki, aki elérheti az üdvösséget. Máskülönben, ha pusztán csak a preferenciáid alapján cselekszel, ezt gondolván: „Jó dolog így cselekedni, boldogan és készségesen teszem ezeket a dolgokat, és nincs panaszom”, az mire jó? Nincs panaszod, de melyek a gyakorlásod alapelvei? A gyakorlásod teljes mértékben a romlott beállítottságaid preferenciáiból, a téves gondolatokból és nézetekből, az önző indítékokból, ambíciókból és vágyakból, érzésekből és hevességből ered – teljességgel a romlott beállítottságaid vezérlik. Ez egy olyan élet, amely romlott beállítottságokat tár fel, nem pedig az igazságot feltáró élet. Isten nemcsak hogy nem emlékezik meg erről, hanem el is ítéli. Minden tőled telhetőt meg kell próbálnod azért, hogy az, amit megélsz, a szavak, amelyeket szólsz és a dolgok, amelyeket teszel, valamint az általad felfedett gondolatok és nézetek mind megfeleljenek az igazságnak; azért, hogy egyre kevesebb legyen a szívedben a romlott beállítottságok által előidézett megtévesztő gondolatokból és nézetekből; és azért, hogy amit a szívedben gondolsz, valamint a dolgokkal kapcsolatos nézeteid mind kapcsolódjanak az igazsághoz és megfeleljenek az igazságnak. Erre az aspektusra kell törekedned és koncentrálnod, és akkor egyre több változás történik majd benned, és egyre jobbá válik majd az állapotod. Manapság sokan tudnak szavakat és doktrínákat szólni, világosan és logikusan fogalmazva meg azokat, de amikor az igazságvalóságról kellene beszélni, nincs semmi mondandójuk, és képtelenek akárcsak egy kevéske gyakorlati megértést is kifejezni. Mi történik itt? (Nincs birtokunkban az igazság.) Az életed még mindig a romlott beállítottságok élete, a Sátán élete, nem pedig az igazság élete.

Megértettétek, amiről az imént beszélgettünk? Ha igazán felismeritek, hogy még nem lettek levetve a romlott beállítottságaitok, és hogy még mindig romlott beállítottságok szerint éltek, akkor negatívvá váltok? (Amikor épp az imént azt hallottam Istentől, hogy még nem változtak meg a romlott beállítottságaink, nagy aránytalanságot éreztem a szívemben, arra gondolva, hogy mindezen évek során folyamatosan ettem és ittam Isten szavait, és arra összpontosítottam, hogy konkrét helyzetekben az igazságot gyakoroljam – hogy lehet akkor, hogy még mindig nem változtak meg a romlott beállítottságaim? Egy kicsit csalódottnak és negatívnak éreztem magam. De Isten apránkénti útbaigazításán és közlésén keresztül megértettem, hogy mindössze néhány külsődleges jó magatartásformát tanúsítok, de még mindig a romlott beállítottságaim uralkodnak bennem; csakugyan nem történt semmi változás. Isten azt mondta, hogy miközben az emberek teszik a dolgokat, először is el kell töprengeniük, és hogy akármilyen jók is az elgondolásaik, azok nem egyenlőek az igazságalapelvekkel, és hogy meg kell nézniük, hogy mit mond az Isten szavaiban lévő igazság, valamint képezniük kell magukat az igazság keresésében és abban, hogy minden alkalommal Isten szavai szerint gyakoroljanak, amikor valamit tesznek, és akkor lassan megváltozik majd az állapotuk. Miután hallottam Isten közlését, ismét felcsillanni látszott számomra a remény, és úgy éreztem, hogy van egy út, és nem voltam többé negatív.) Negatívnak lenni rossz; semmilyen körülmények között nem szabad negatívnak lennetek. A romlott beállítottságok levetése az üdvösség elnyerésével kapcsolatos legfőbb dolog. Minél inkább romlott beállítottság valami, annál inkább kell koncentrálnod az eloszlatására. Mindent bele kell adnod és teljes figyelmet kell szentelned neki. Nem lehetsz negatív, és nem adhatod fel. Habár most kezdtek az igazságra való törekvésre koncentrálni, néha még mindig nem tudjátok, hogyan gyakoroljatok. Az, hogy most a gyakorlás útjáról beszélek nektek, hasznosabb az életbe való belépésetek szempontjából, és ezzel egyidejűleg egyfajta válságérzetet is ébreszthet bennetek és képessé tehet arra, hogy az igazságra összpontosítsatok és mielőbb megértsétek az igazságot és bemenjetek az igazságvalóságba. Ne legyetek önelégültek, és ne elégedjetek meg a jelenlegi helyzetetekkel. Épphogy csak engedelmessé és jó magaviseletűvé váltatok, és egy kicsit értelmesebbek vagytok, mint előtte, de még mindig messze vagytok a romlott beállítottságaitok levetésétől! Világosan láthatók a tények, akkor hát mi haszna annak, ha negatívak vagytok? Ha negatívak vagytok, az nem képes tényleges problémákat megoldani. Meg kell találnotok, hogy honnan ered a probléma, és onnan kiindulva kell megpróbálnotok megoldani. Még most sincs túl késő ezt elkezdeni. Mikor lesz majd túl késő? Akkor lesz túl késő, amikor befejeződik Isten munkája. Megvan bennetek az az elhatározás, hogy belépjetek az igazságvalóságba és elnyerjétek az igazságot, mint az életeteket? (Most megvan bennünk ez az elhatározás.) Valójában nem nehéz bemenni az igazságvalóságba. Gondoljátok meg, sok közlés hangzott már el az igazságról, és ezek nagyon részletesek és konkrétak. Úgy tűnik, hogy rengeteg tartalom van, de az alapelvek nem változnak, és a gyakorlás útja nem változik. Amikor egy romlott beállítottságot társz fel, tudatosan megragadod azt az elgondolást vagy gondolatot, és így töprengsz a szívedben: „Ez egy romlott beállítottság, hogyan oszlassam hát el? Korábban még nem oszlattam el. Sok éve hiszek Istenben, de eddig csak a külső cselekedetekre és a felvágásra összpontosítottam, és soha nem töprengtem el azon a tényen, hogy még mindig vannak romlott beállítottságaim. Ma hirtelen rájöttem, hogy van bennem egy ilyen gondolat. Honnan jött ez a gondolat? Egy romlott beállítottságból. Akkor hát, hogyan kellene eloszlatni ezt a romlott beállítottságot?” Imádkozz Istenhez és keresd az igazságot, valamint kérdezz meg olyan körülötted lévő embereket, akiknek voltak már megtapasztalásaik; ők elvezetnek majd az igazság kereséséig és a probléma megoldásáig. Amikor mindenki együtt van, támogatnotok és segítenetek kell egymást, és legyetek megértők egymás irányában. Mindenkinek ugyanolyan az érettsége, és senkinek sem szabad bárki másra felnéznie, illetve lenéznie bárki mást. Ha mindenki így segíti és támogatja a másikat, és ha mindenkinek fokozatosan növekszik az érettsége, végül pedig mind üdvösséget nyertek és együtt mentek be a királyságba, az nem lenne jó? (De igen.) Rendben, akkor itt fejezzük be a mai beszélgetésünket. Viszontlátásra!

2023. szeptember 9.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.