A normális emberi mivoltban élő embereket számos testi ösztön és testi szükséglet is korlátozza. Az emberek például néha elhalaszthatják a kötelességeik végzését néhány napig, mivel túlságosan fáradtak vagy betegek, és pihenésre van szükségük; néha egy feszült környezet miatt félelmet érezhetnek és képtelenek lehetnek arra, hogy nekilássanak a kötelességeik végzésének; vagy egyfajta lekötelezettséget és szomorúságot is gyakran érezhetnek a szívükben azért, mert a korlátozott képességük és adottságaik miatt nem tudnak kompetensek lenni egy bizonyos fajta munkában vagy kötelességben – ezek mind normális emberi megnyilvánulások, amelyek a normális emberi mivolt körébe esnek. Az embereket néha érzések és testi szükségletek korlátozhatják, néha pedig a testi ösztönök korlátozásainak, esetleg az idő és személyiség korlátozásainak lehetnek kitéve – ez normális és természetes. Némelyek például gyermekkoruk óta meglehetősen introvertáltak; nem szeretnek beszélni, és nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal. Még harmincas-negyvenes éveikben járó felnőttként sem tudják legyőzni ezt a személyiségjegyet: még mindig nem erősségük a beszéd, illetve nem tudnak jól bánni a szavakkal, és a másokkal való kapcsolatteremtésben sem jók. Miután vezetővé válnak, mivel ez a személyiségjegy bizonyos mértékben korlátozza és akadályozza a munkájukat, és ez gyakran okoz nekik szorongást és frusztrációt, amitől nagyon korlátozva érzik magukat. A befelé fordulás és az, hogy nem szeretnek beszélni, a normális emberi mivolt megnyilvánulása. Mivel ezek a normális emberi mivolt megnyilvánulásai, vajon Isten előtt véteknek tekinthetők? Nem, nem számítanak véteknek, és Isten megfelelően fog velük bánni. Függetlenül attól, hogy milyen problémáid, hibáid vagy hiányosságaid vannak, ezek egyike sem probléma Isten szemében. Isten csak azt nézi, hogyan keresed az igazságot, hogyan gyakorlod az igazságot, hogyan cselekszel az igazság alapelvei szerint, és hogyan követed Isten útját a normális emberi mivolt eredendő állapotában – ezeket nézi Isten. Ezért az igazság alapelveivel kapcsolatos ügyekben ne hagyd, hogy a normális emberi mivolt alapvető állapotai, mint a képesség, ösztönök, személyiségjegyek, szokások és életritmusok korlátozzanak. Természetesen ne fektess energiát és időt abba se, hogy megpróbálod legyőzni ezeket az alapállapotokat, és ne is próbáld megváltoztatni őket. Ha például introvertált személyiséged van, és nem vagy oda a beszédért, valamint nem bánsz jól a szavakkal, és nem vagy ügyes az emberekkel való érintkezés és interakció terén, ez mind nem probléma. Habár az extrovertáltak szeretnek beszélni, amit mondanak, az nem mindig hasznos vagy az igazságnak megfelelő, ezért nem probléma, ha introvertált vagy, és nem kell próbálkoznod azzal, hogy megváltozz. Lehet, hogy ezt mondod: „Ha hétköznapi követő lennék, nem lenne probléma számomra, hogy introvertált személyiségem van; de most vezető vagyok, nem kell akkor változtatnom az introvertált személyiségemen?” Ha tényleg meg akarod változtatni, megpróbálhatod megtanulni, hogy miként érintkezz másokkal, vagy hozhatsz egy szabályt arra nézve, hogy mennyit beszélj, hány ügyet kezelj és hányféle emberrel érintkezz egy-egy nap. Ha tényleg képes vagy változtatni a veleszületett személyiségeden, akkor ez természetesen nem feltétlenül rossz dolog a gyülekezeti munkavégzésed tekintetében. Ha azonban introvertált személyiséggel születtél és nem bánsz jól a szavakkal, valamint a társasági életben sem vagy jó, és nem tudod, hogyan társalogj vagy beszélgess másokkal, akkor ezen senki sem tud változtatni. Egyeseknek introvertált személyiségük van; nem hajlandók másokkal beszélgetni vagy társalogni, továbbá nincs sok mondanivalójuk. Folyton úgy érzik, hogy csak hasznos dolgokat helyes mondani, és hogy semmi szükség arra, hogy felesleges dolgokat mondjanak, így aztán nem hajlandók sok mindent mondani. Némelyeknél ez azért lehet, mert túl fiatalok, nincs élettapasztalatuk, és híján vannak a szavaknak; másoknál azért lehet, mert már nem fiatalok, és van már élettapasztalatuk, de még mindig ez az introvertált személyiségük van. Ha megpróbálod megváltoztatni ezt a fajta személyiséget és mindenféle megközelítést alkalmazva változtatni rajta, akkor hadd mondjam el neked, hogy soha életedben nem leszel képes megváltoztatni, mivel Isten nem efféle munkát végez. Akár az apádra, az anyádra vagy bármely más rokonodra hasonlít az arcod vagy a megjelenésed, ez a megjelenés nem fog megváltozni, a személyiséged pedig különösen nem fog még annyira sem megváltozni. Némelyek ezt kérdezik: „Egy introvertált személyiséget nehéz megváltoztatni, egy extrovertáltat akkor vajon könnyű?” Egy extrovertált személyiséget éppennyire nehéz megváltoztatni. Az extrovertáltak szeretnek beszélni és rengeteg mondandójuk van; ha arra kéred őket, hogy ne beszéljenek vagy kevesebbet beszéljenek, nem tudnak uralkodni magukon, és ha bárki is korlátozza őket a beszédben, az olyan, mintha az életüktől fosztaná meg őket. Ha egy introvertáltnak egy extrovertálttal kell érintkeznie, fogják vajon egymást befolyásolni? Az elején valamelyest talán igen; a látszat kedvéért alkalmazkodni fog és toleráns lesz egymáshoz a két ember, vagy türelmesek és megértőek lesznek egymással. Idővel azonban megismerik egymást és világos képet kapnak egymás személyiségéről, és így nem lesz többé szükség arra, hogy ennyire türelmesen és előzékenyen cselekedjenek egymás irányában, így aztán gyorsan visszatérnek az eredeti állapotukba. Ha eredetileg introvertált személyiséged volt, akkor még most is introvertált vagy; amikor beszélsz és társalogsz, csak néhány szót vagy mondatot szólsz, és semmi más mondandód nincsen. Ha megkérdezi valaki, hogy „Elmentél hazulról?”, ezt feleled: „Igen.” Ha azután azt kérdezi, hogy „Mikor jöttél vissza?”, ezt válaszolod: „Épp most.” Nem mondod meg, hogy mi történt, és nem mondod el, amit az illető hallani akar. Az extrovertáltak ezzel szemben szüntelenül ontják magukból a szavakat, akár egy géppuska, és ha félbe is szakítod őket, egy idő után tovább beszélnek. Könnyen megváltozhat-e valakinek a személyisége? (Nem.) Ez olyasvalami, ami minden teremtett emberi lénnyel vele születik. Semmi köze a romlott beállítottságokhoz vagy az illető emberi mivoltának a lényegéhez; ez egyszerűen csak egy létállapot, amely kívülről látható az emberek számára, és annak a módja, ahogyan valaki megközelíti az embereket, eseményeket és dolgokat. Egyesek jók önmaguk kifejezésében, míg mások nem; egyesek szeretnek ismertetni dolgokat, míg mások nem; egyesek szeretik maguknak megtartani a gondolataikat, míg mások nem szeretik magukban tartani a gondolataikat, hanem hangosan ki akarják mondani őket, hogy mindenki hallhassa, és csak ekkor érzik boldognak magukat. Ezek a különböző módjai annak, ahogyan az emberek az élettel, valamint az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal foglalkoznak; ezek az emberek személyiségei. A személyiséged egy veleszületett dolog. Ha még sok próbálkozást követően sem sikerült megváltoztatnod, akkor hadd mondjam el Neked, hogy most már szünetet tarthatsz; szükségtelen ennyire kifárasztanod magad. Nem lehet megváltoztatni, úgyhogy ne is próbáld megváltoztatni. Bármi is volt az eredeti személyiséged, az olyan is marad. Ne próbáld megváltoztatni a személyiségedet az üdvösség elérése érdekében. Ez megtévesztő elképzelés – bármilyen is a személyiséged, objektív tény marad, és nem tudod megváltoztatni. Az objektív okokat tekintve az eredménynek, amelyet Isten a munkájában el akar érni, semmi köze a személyiségedhez. Az, hogy el tudod-e érni az üdvösséget, szintén nem függ a személyiségedtől. Ezen felül annak, hogy olyan személy vagy-e, aki gyakorolja az igazságot és rendelkezik az igazságvalósággal, semmi köze a személyiségedhez. Ne próbáld tehát megváltoztatni a személyiségedet azért, mert bizonyos kötelességeket végzel vagy egy bizonyos munkafeladat felügyelőjeként szolgálsz – ez téves elképzelés. Mit kell tehát tenned? A személyiségedtől vagy a veleszületett adottságaidtól függetlenül ragaszkodnod kell az igazság alapelveihez, és gyakorolnod kell őket. Isten végső soron nem a személyiséged alapján méri fel, hogy követed-e az Ő útját vagy el tudod-e érni az üdvösséget, hogy milyen eredendő képességekkel, készségekkel, adottságokkal, ajándékokkal vagy tehetségekkel rendelkezel, és természetesen azt sem nézi, hogy mennyire fékezted meg a testi ösztöneidet és a szükségleteidet. Isten inkább azt nézi, hogy miközben Istent követed és a kötelességeidet végzed, gyakorlod és megtapasztalod-e az Ő szavait, megvan-e benned a hajlandóság és az elhatározás, hogy az igazságra törekedj, végül pedig, hogy elérted-e az igazság gyakorlását és Isten útjának követését. Ezt nézi Isten. Értitek ezt? (Igen, értjük.)

Amikor egyes nők cselekszenek, áthasítanak a dolgokon, fürgék és elevenek, mint a villám, és gyors és határozott döntéseket hoznak; olyan a személyiségük, akár egy férfié. Népszerű kifejezéssel élve minek szokták manapság leírni őket? Férfias nőknek. A „férfias nők” többé már nem azok a termetes, ostoba fatuskók, akikre valaha utaltak az emberek ezzel a kifejezéssel. Ez nem egy lekicsinylő jelző, hanem éppen hogy elismerő. De Isten hogy tekint erre az elismerő jelzőre? Olyan fürge és eleven vagy, mint a villám, és merészen és határozottan döntve cselekszel, de melyek a gyakorlásod alapelvei, és mi a cselekedeteid alapja? Az igazság? Isten szavai? Ez kulcsfontosságú. Ha egy férfi lassan és kimérten cselekszik, akkor – a nem hívők szóhasználatával élve – olyan, mint egy „lábelkötött nő” – egyesek még egy lekicsinylő jelzőt is használnak és azt mondják rá, hogy „kissé lányos” – de vajon hogyan tekint rá Isten? Függetlenül attól, hogy valaki olyan fürge és eleven-e, mint a villám, és merész és határozott döntéseket hozva végzi-e a dolgokat, vagy pedig úgy cselekszik, mint egy elkötött lábú nő és egy kissé lányosan, probléma-e ezek bármelyike? (Nem.) Erősség az, ha valaki olyan fürge és eleven, mint a villám, és merészen és határozottan dönt? (Nem feltétlenül.) Akkor hát gyengeség vajon, ha úgy cselekszik valaki, mint egy lábelkötött nő? (Ugyanígy nem feltétlenül az.) Noha a „férfias nők” és a „kissé lányos” fogalmak egyike dicsérő, a másik pedig lekicsinylő, a viselkedések vagy cselekvésmódok eme két típusának a lényegét nem a szó szerinti jelentésük alapján kell megítélni. Mit kellene használni a megítélésére? (Azt, hogy Isten szava-e vagy sem, amit gyakorol valaki.) A cselekedeteik alapját, és az általuk elérni szándékozott hatást is fel kellene használni ennek a megítélésére. Ha Isten szaván és az igazságalapelveken nyugszanak a cselekedeteik, akkor alapvetően 90%-ig biztos, hogy semmi rosszat nem tesznek. Ha nem csupán az igazságalapelvek szerint teszik a dolgokat, hanem ezenkívül azt a hatást szándékozzák elérni, hogy megvédjék Isten bizonyságtételét és Isten házának érdekeit, valamint hogy még több testvért építsenek, akkor 100%-ig biztosak lehetünk abban, hogy semmi rosszat nem tesznek. Ne is törődj vele, hogy merészen és határozottan hoznak-e döntéseket vagy pedig úgy, mint egy megkötött lábú nő – ne törődj vele, hogy külsőleg hogyan cselekszenek –, ez nem fontos. Az a fontos, hogy az igazságalapelvek képezik-e a cselekedeteik alapját, és hogy a cselekedeteik célja és az a hatás, amelyet a cselekedeteiken keresztül szándékoznak elérni, Isten háza érdekeinek és a gyülekezet munkájának a megóvása, valamint még több ember épülése-e vagy sem. Fontos tehát, hogy milyen formát öltenek a cselekedeteik? (Nem, nem fontos.) Akár férfias nő vagy, akár olyan, mint egy megkötött lábú nő, Isten nem ezt nézi; nem ez az a mérce, amelyet Isten az emberek megítélésére használ. Ha tehát egy nő férfias nőnek tűnik, és olyan fürgén és elevenen cselekszik, akár a villám, valamint merészen és határozottan hoz döntéseket, ez vajon dicséretre és elismerésre méltó dolog? (Nem, nem az.) A dolgok végzésének egyik alapelve vajon, ha valaki olyan fürge és eleven, mint a villám, és ha merészen és határozottan dönt? (Nem.) Akár férfi vagy, akár nő, ha merészen és határozottan hozol döntéseket és ha olyan fürge és eleven vagy, mint a villám, az nem a dolgok végzésének alapelve. Mi tehát a dolgok végzésének egyik alapelve? (Az, hogy az ember az igazságalapelvek szerint tegye a dolgokat, és hogy Isten háza érdekeinek a védelme és még több ember épülése legyen az általa elérni szándékozott hatás – ez egy alapelv.) Ez egy konkrét alapelv. Ha e szerint az alapelv szerint cselekszel, akkor az igazságot gyakorlod; ha nem e szerint az alapelv szerint cselekszel, akkor az Én szememben az „ámokfutóként rossz dolgokat tenni” az a kifejezés, amely a legjobban definiálja azt, ahogy merészen és határozottan hozol döntéseket, olyan fürgén és elevenen, akár a villám. Nyilvánvaló, hogy ámokfutóként rossz dolgokat tenni nem az igazságalapelvek alapján történő cselekvés; noha úgy tűnik, hogy határozottan cselekszel és sosem hezitálsz, valamint vezetői vagy királyi kisugárzásod van, valójában ámokfutóként teszed a rossz dolgokat. Milyen következményekkel jár az, ha valaki ámokfutóként rossz dolgokat művel? Bomlasztásokat és zavarásokat okoz és szabotálja a gyülekezet munkáját. Meg fog tehát emlékezni erről Isten? (Nem.) Isten nemcsak hogy nem emlékezik meg erről, hanem el is ítéli. Azt mondod tehát, hogy férfias nő vagy, és hogy olyan fürgén és elevenen cselekszel, akár a villám, valamint merészen és határozottan hozol döntéseket, de hasznos ez? (Nem, nem az.) Csakis az igazság keresése és az igazságalapelvek szerinti cselekvés nevezhető igazi képességnek; egyedül ez az igazság gyakorlása és az igazságra törekvés, és csak ez az, amit a normális emberi mivolttal bíró embereknek tenniük kell. Tegyük fel, hogy ezt mondod: „Nekem egyszerűen ez a személyiségem, és nem lehet rajta változtatni; mit kéne hát tennem?” Van egy könnyű megoldás. Nem probléma, hogy fürge személyiség vagy, vagy pedig lassú temperamentumú; ez ne korlátozzon téged. Az sem szükséges, hogy keményen igyekezz változtatni azon a módszeren, ahogyan a dolgokat teszed, mert az alapelveknek megfelelően akarsz cselekedni. Függetlenül a módszeredtől, ha az igazságalapelvek képezik a cselekedeteid alapját, és Isten bizonyságtételének, Isten érdekeinek és Isten háza munkájának a megvédése az a hatás, amelyet elérsz, akkor ezek jó cselekedetek, és Isten meg fog emlékezni róluk. Ezzel szemben, akár olyan bátortalan és hezitáló vagy külsőleg, mint egy megkötött lábú nő, akár olyan fürge és eleven, mint a villám, és mint egy vezető vagy király – függetlenül a cselekedeteid külső formájától –, ha nem az igazságalapelvek szerint cselekszel, akkor bomlasztásokat és zavarásokat okozol, és ezek gonosz cselekedetek, amelyekről nem megemlékezik Isten, hanem amelyeket elítél. E szerint az alapelv szerint kell megítélni, hogy jó vagy gonosz egy illető. Értitek ezt? (Igen.) Most tehát, hogy befejeztük a beszélgetést ezekről a dolgokról, van-e valamennyi megértésetek arról, hogy milyen elképzeléseik és képzelődéseik vannak az embereknek Isten munkájával kapcsolatban? (Igen.) Most, hogy már értitek őket, ismeritek-e némelyik elhajlást, amely előfordul az emberekkel az Istenben való hitük és az igazságra törekvésük folyamán? Azzal is tisztában vagytok, hogy miként kellene gyakorolnotok? (Igen.)

Az emberek elképzelései és képzelődései megértésének egyfelől az a célja, hogy többé ne ezek szerint az elképzelések és képzelődések szerint éljenek és ne a rossz életúton járjanak az emberek. Másfelől az, hogy képessé tegye az embereket arra – miközben elengedik ezeket az elképzeléseket és képzelődéseket –, hogy a normális emberi mivolton belül éljenek és könnyen és örömmel végezzék jól a felelősségeiket és a kötelességeiket, valamint hogy ne kényszerítsék magukat olyan dolgok megtételére, amelyekre nem képesek. Ha van valami, amit el tudsz érni és el kell végezned, akkor tégy meg minden tőled telhető erőfeszítést az elvégzéséért; ha valami meghaladja a képességedet és az adottságodat, akkor találj valakit, aki együttműködik veled benne, vagy kérj segítséget más testvérektől, és végezd azt a legjobb tudásod szerint – ezek az alapelvek. Összegezve: azt kell megérteniük az embereknek ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy Isten munkálkodásának az időszakában Isten szavainak az elfogadása folyamán és az emberi mivoltának veleszületett, alapvető állapotai körében mindenkinek fokozatosan jó irányba fejlődik az emberi mivolta ahelyett, hogy kicsavarodottá, természetfelettivé vagy abnormálissá válna. Ezért, ha az általad végzett kötelességhez technikai vagy szakmai készség tartozik, akkor ahhoz, hogy jól tudd végezni azt a kötelességet, energiát kell fektetned abba, hogy szorgalmasan elsajátítsd azt a technikai vagy szakmai készséget és beleásd magad. Nem várhatsz vakon arra, hogy Isten cselekedjen, az olyan gondolataid és nézeteid alapján miszerint „Isten mindenható, és ami az embereknek lehetetlen, azt Isten mind meg tudja valósítani a számukra, csak imádkoznunk kell Hozzá”, valamint a természetfeletti dolgokkal kapcsolatos képzelődéseid alapján, anélkül, hogy te magad erőfeszítést tennél annak a készségnek az elsajátítása érdekében. Bele kell tenned az egész szívedet, minden erődet és teljes elmédet annak az elvégzésébe, amit a képességed határain belül el tudsz érni, ha pedig olyasmiről van szó, ami meghaladja a képességedet és az adottságaidat, ne nehezítsd meg a dolgokat a magad számára, ne terheld, nyomaszd és presszionáld magad semmilyen módon, hanem helyette vedd könnyedén a dolgokat. Vegyük például a számítógépes készségek elsajátítását. Mondjuk, hogy már idősödsz, és a korod, a képességed, valamint a jelenlegi állapotaid alapján már az is elég nagy teljesítmény részedről, ha a gépírást megtanulod. Ha még azt is meg tudod tanulni, hogy miként tarts kapcsolatot a testvérekkel és dolgozz online, az már elég jó eredmény. Te azonban soha nem vagy elégedett és még mindig többre vágysz – meg akarod tanulni, hogy miként kell programokat írni és gondoskodni a hálózat biztonságáról, olyan munkát végezve, amilyenre csak a hálózati mérnökök és high-tech szakemberek képesek. Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Nem tudsz beletanulni ezekbe a dolgokba, úgyhogy negatívvá válsz és panaszkodsz Istenre: „Ó, Istenem! Én miért nem tudok beletanulni ezekbe a dolgokba? Miért ilyen képességet adtál nekem? Olyan öreg vagyok – miért nem tudsz visszafiatalítani? Hát nem mindenható Isten?” Helytelen, hogy efféle gondolataid vannak és ilyen követelésekkel állsz elő. Mit értünk azalatt, hogy „azt végezve, ami az ember hatalmában áll, és nem túllépve a saját képességeit, adottságait és ösztöneit”? Isten azt várja el tőled, amit a képességed és az adottságaid alapján el tudsz érni. Ami túlmutat rajtad, azt nem várja el tőled Isten, és neked sem kell ilyen követelményt támasztanod önmagaddal szemben. Ha nem tudsz megtenni valamit, vannak mások, akik meg tudják tenni; Isten nem követeli meg, hogy te légy az, aki megteszi. Ezt mondod: „Öreg vagyok – nem tudom, hogyan kell videókat feltölteni, azt sem tudom, hogy hogyan kell a hálózat biztonságáról gondoskodni, azt pedig még kevésbé tudom, hogy hogyan kell programokat írni”, de mégis ragaszkodsz ezeknek a dolgoknak a megtanulásához – megkérdezted már, hogy szüksége van-e Isten házának arra, hogy te végezd el ezt a munkát? A saját munkádat megfelelően elvégezted? Elvégezted azt a munkát, amelyet a képességed alapján megfelelően el tudsz végezni? Ha nem végezted el megfelelően, de mégis mindenáron olyan dolgok elvégzésével akarsz próbálkozni, amelyek elérhetetlenek és felfoghatatlanok a számodra, és amelyeket soha életedben nem leszel képes megtanulni, akkor szerinted magaddal vagy Istennel viaskodsz? Hát nem nagyon problémás ez? (De igen.) Folyton felül akarod múlni önmagad és emberfelettivé akarsz válni, de Isten nem követelt tőled ilyet. Egy oka lehet csak annak, hogy emberfelettivé akarsz válni, mégpedig az, hogy fel akarsz vágni és nem akarod elismerni a vereséget vagy megadni magad az idős kornak. Nem annak érdekében viselsz el nehézséget és fizetsz árat, hogy jól végezd a kötelességedet; nem a jó magaviselet és a megfelelő helyedhez való szilárd ragaszkodás alapelve szerint végzed a kötelességedet. Azt akarod bizonyítani a képességed és adottságaid határainak a feszegetésével, hogy nem vagy öreg. „Még mindig jó formában vagyok!” – gondolod. „Épp olyan jó vagyok, mint a többiek, és bármit meg tudok csinálni, amit mások!” Értelmes dolog ez? (Nem.) Ez nem értelmes dolog. Hiábavaló és értéktelen minden befektetett energiád. Ha beleteszed a teljes szíved, teljes elméd és teljes erőd annak a megfelelő elvégzésébe, amit a saját állapotaid alapján képes vagy elérni, akkor Isten elégedett lesz. [...] Ne állítsd magad kihívások elé, se a határaidat ne próbáld feszegetni. Isten tudja, milyen a képességed, és milyenek az adottságaid. Azt, hogy Isten milyen képességet és adottságokat adott neked, Ő már rég előre meghatározta. Ha valaki mindig túl akarja szárnyalni ezeket, az azt jelenti, hogy arrogáns és túlbecsüli önmagát; keresi a bajt, és ez elkerülhetetlenül kudarccal fog végződni. Vajon az ilyen emberek nem hanyagolják el a megfelelő feladataikat? (De igen.) Nem viselkednek szabálykövető módon, és nem tartják erősen a rendes pozíciójukat, hogy a teremtett lény kötelességeit végezzék – a cselekedeteikben nem követik ezeket az alapelveket, hanem inkább mindig kérkedni próbálnak. Van egy két részből álló mondás: „Egy idős hölgy kirúzsozza magát, hogy legyen mit nézned.” Mi célból tenne ilyet az „idős hölgy”? (Hogy mutogassa magát.) Az idős hölgy ezt akarja megmutatni neked: „Idős hölgyként én nem vagyok hétköznapi – mutatok neked valami különlegeset.” Nem akarja, hogy lenézzék, hanem inkább azt akarja, hogy nagyra becsüljék és tiszteljék; feszegetni akarja a határait, és túl akarja szárnyalni önmagát. Vajon ez nem arrogáns természetre vall? (De igen.) Ha arrogáns természeted van, akkor nem tudsz megmaradni a határaidon belül, nem akarsz a rangodhoz illően viselkedni. Folyton kihívások elé akarod állítani magad. Amit mások meg tudnak tenni, arra te is képes akarsz lenni. Amikor mások kimagaslanak, eredményeket érnek el, vagy hozzájárulnak valamihez, és mindenkitől dicséretben részesülnek, te kényelmetlenül érzed magad, féltékeny és elégedetlen vagy. Ezután ott akarod hagyni a jelenlegi feladataidat, hogy olyan munkát vállalj, amely lehetővé teszi, hogy ragyogj, arra vágyva, hogy téged is nagyra becsüljenek. Ám te nem vagy alkalmas olyan munka végzésére, amely által kimagasló lehetnél, ezért hát nem időpocsékolás ez? Vajon ez nem a megfelelő feladataid elhanyagolása? (De igen.) Ne hanyagold el a megfelelő feladatokat, mert az elhanyagolásuknak nem lesz jó vége. Ez nemcsak hátráltatja a dolgokat és időpocsékolás, ami miatt mások lenéznek téged, hanem még Isten is utálni fog miatta, végül pedig addig gyötröd magad, hogy meglehetősen negatívvá válsz. Függetlenül valakinek a korától – legyen bár fiatal, középkorú vagy idősebb –, mindenkinek vannak korlátai a képessége és a tehetségei tekintetében; senki sem tökéletes. Felejtsd el, hogy tökéletes ember akarj lenni, felejtsd el, hogy mindennek tudd a mikéntjét, hogy mindent képes légy elvégezni és mindent érts – problémás, ha ilyen beállítottságod van.

Isten munkáján belül miért van az, hogy amikor Ő bármely témáról vagy bármilyen problémáról beszél mindenféle embereknek, akkor újra meg újra beszél ugyanarról a dologról, különféle állapotokra és helyzetekre kitérve? Azok, akik híján vannak a lelki megértésnek, ezt gondolják: „Túlságosan részletekbe menő és hosszadalmas így beszélni; már értjük.” Lehet, hogy te már érted, de mások talán nem; és még ha érted is, meg tudod oldani a különféle állapotokkal kapcsolatos problémákat? Ha nem tudod, az azt jelenti, hogy még mindig nem érted teljesen, ne tégy hát úgy, mintha értenéd. Minden embernek mások az állapotai. Csak akkor lett világosan elmagyarázva ez a kérdés, amikor már minden egyes embertípus összes állapotáról beszéltünk, és a különféle állapotok mindegyikéről szó esett – vagyis amikor egy bizonyos fő témán belül minden embertípus állapotai meg lettek beszélve, és mindenki érti az igazságnak ezt az aspektusát. Mit értek ez alatt? Azt, hogy mindenkiben különféle problémák alakulnak ki, miközben a saját állapotaiban él; mindenkinek másfélék a problémái, és a személyisége, az erősségei tekintetében, valamint abból a szempontból is más mindenki, hogy milyen dolgokban jó. Ezért mindenkinek megvannak a saját személyes állapotai, a saját nehézségei és a saját különféle gondolatai és nézetei. Nem számít azonban, hogy mennyire másfélék az emberek állapotai, és nem számít, hogy mennyire különbözőek az adottságaik, a képességük, a látomásuk szintje, a személyiségük és a szokásaik, az emberi lények romlott beállítottságai és a természetlényegük ugyanaz. Vagyis nem számít, hogy mennyire különböznek az emberi mivoltuk különféle állapotai, maguk az emberek ugyanazokkal a közös jegyekkel bírnak. Miért bírnak ugyanazokkal a közös jegyekkel az emberi lények? Azért, mert az emberi lények ugyanazon beállítottságlényegre hagyatkoznak a túlélés végett. Ezért, miután a különféle emberek állapotai és problémái le lettek leplezve, az az emberi lények dolga, hogy az Isten által megkövetelt igazságok és alapelvek szerint gyakoroljanak, és akkor megoldódnak az emberiség közös problémái. Nem számít a személyiséged vagy a képességed, nem számít, hogy mennyire vagy rátermett, nem számít, hogy férfi vagy-e vagy nő, hogy nyugaton vagy keleten születtél, vagy hogy délről vagy északról származol-e, amennyiben az igazság elfogadása, Isten szavai ítéletének és fenyítésének az elfogadása és az igazság gyakorlása révén eloszlatásra kerülnek a romlott beállítottságaid, akkor megoldódnak a nehézségeid. Ez azt jelenti, hogy azok a különféle állapotok is megoldódhatnak, amelyek az emberi lények közös problémái kapcsán merülnek fel az emberekben. Miért merülnek fel különféle állapotok az emberekben? Azért, mert különbözőek az emberi mivolt veleszületett állapotai, amelyekkel az egyes emberek rendelkeznek. Ha például délen élsz, és a déliekre jellemző életvitelbeli szokásokkal és életmintákkal rendelkezel, valamint olyan személyiség- és életstílus jegyek is kialakulnak nálad, amelyek a déliek sajátosságai, akkor ezzel a fajta háttérrel ki fognak alakulni benned bizonyos elképzelések és képzelődések, sajátos gondolatok és nézetek, valamint sajátos állapotok. Ha északon születtél, akkor az északiak személyiségével és életvitelbeli szokásaival, illetve olyan állapotokkal fogsz rendelkezni, amelyek az északiak szokásaiból, kulturális hátteréből, oktatási módszereiből és egyéb sajátosságaiból erednek. Így aztán a délen és északon élő emberekben felmerülő állapotok eltérőek lesznek. Az egy bizonyos problémából eredő állapotok fő oka és lényege azonban ugyanaz, éppen ezért ugyanazon igazságokkal lehet őket megoldani. Mivel így áll a helyzet, nem számít, hogy északról vagy délről, esetleg keletről vagy nyugatról származol-e; amennyiben teremtett emberi lény vagy, minden problémád megoldható igazságokkal. Megértetted? Bonyolult ez a kérdés? (Most, hogy hallottam a magyarázatát, úgy érzem, hogy többé már nem bonyolult.) Miért mondod, hogy nem bonyolult ez a kérdés? (Habár az embereknek eltérőek az állapotaik, háttereik és személyiségeik, és ez természetszerűleg különböző állapotokat eredményez, e különböző állapotok fő oka ugyanaz, és az emberek romlott lényege ugyanaz. Nem számít, hogy mennyi romlott beállítottságot fednek fel az emberek, ugyanazon igazságokkal lehet eloszlatni őket; ezért az igazságok minden ember problémáit meg tudják oldani.) Függetlenül attól, hogy délről, északról, keletről vagy nyugatról valók-e az emberek, akár férfiak vagy nők, fiatalok vagy öregek, és függetlenül attól, hogy milyen állapotaik vannak, a romlott beállítottságaik ugyanazok, és az ezen romlott beállítottságokból eredő különféle állapotoknak, gondolatoknak és nézeteknek, valamint az igazsághoz való viszonyulásoknak van egy közös vonásuk. Mi ez a közös vonás? Minden, ami ezekből a romlott beállítottságokból ered, a Sátántól való és nincs összhangban az igazsággal; természetesen konkrétabban fogalmazva azt is lehet mondani, hogy ellentétes az igazsággal. Ezért nem számít, hogy milyen különbségek vannak a romlott emberiségen belüli rasszok, vallások vagy kultúrák között, és nem számít, hogy sárga, fehér, barna vagy fekete bőrűek-e az emberek, mindannyian romlott emberi lények, és az emberi lények mindegyikének ugyanaz az Istennek ellenálló lényege van. Olyasvalami ez, ami közös bennük. Ezért aztán bármely országból vagy rasszból valók legyenek is az emberek, együttesen romlott emberi lényekként utalhatunk rájuk. Vagyis függetlenül attól, hogy felsőbb- vagy alsóbbrendűek, szegények vagy gazdagok-e ezek az emberi rasszok a bőrszínük, megjelenésük, életvitelbeli szokásaik vagy etnikai kultúrájuk tekintetében, és bármilyen oktatásban részesültek is, azok a szabályok, amelyekre a túlélésük végett hagyatkoznak, minden esetben a Sátántól erednek, nem összeegyeztethetők az igazsággal és ellenállnak Istennek. Még ha egy tehetős és nemes, magasztos vallási hátterű rasszhoz tartoznak is emberek, akkor is csak a romlott emberi lények lényegével bírnak, akkor is Istennek ellenálló sátánfajzatok, akkor is romlott emberek, mindannyian ellenállnak Istennek, mindannyian olyanok, akik ítéletben és fenyítésben részesülnek Isten munkáján belül, és Isten azokat szándékozik megmenteni közülük, akik el tudják fogadni az igazságot. Mi következik ebből? Az, hogy mielőtt megmenekülnél, bármilyen magasztos legyen is a kulturális háttered, az oktatási háttered és a vallási háttered, a lényeged akkor is ellenáll Istennek és ellenséges Istennel szemben. Így aztán az emberi lények lényege nem fog megváltozni a bőrszínük, a vallásuk, a születési országuk, az oktatási hátterük vagy a kulturális hátterük miatt. Hasonlóképpen, bármilyen rasszú legyen is valaki, a saját állapotai miatt nem válik nemessé, sem alantassá Isten szemében. Isten szemében tehát mi a mérce az emberek nemesi vagy alantas voltának az értékeléséhez? Egyetlen mérce van csupán, éspedig az, hogy elfogadod-e az igazságot. Ha elfogadod az igazságot, akkor a rasszodtól és bőrszínedtől függetlenül nemes vagy. Ha nem fogadod el az igazságot, akkor még ha ezt mondod is: „Fehér a bőröm, szőke a hajam és kék a szemem, a családomnak pedig nemzedékek óta nemesi rangja van”, semmi haszna nem lesz! Még ha az emberiség körében nemes is vagy, ha nem fogadod el az igazságot, akkor Isten szemében akkor is csak egy romlott emberi lény vagy, ugyanaz vagy, mint bármely másik romlott emberi lény – nincs különbség. Mindegy, hogy az emberi faj hány tagja néz fel rád, tisztel téged vagy ad neked felajánlásokat, semmi haszna nem lesz és Isten szemében nem fog változtatni a státuszodon, az identitásodon és a lényegeden. Az emberiség értékelésének Isten szerinti mércéje – ami egyben természetesen Istennek az emberiség értékelésére vonatkozó rögzített magas normája és mércéje is – az, hogy az igazság alapján értékeli őket. Ha szereted az igazságot és gyakorlod az igazságot, akkor nemes vagy; ha nem gyakorlod az igazságot, akkor ez a régi hús-vér tested egy romlott emberi lény; egy fabatkát sem ér, és még annyira sem értékes, mint egy földön futkosó hangya. Az emberek számára láthatatlan mikroorganizmusokat leszámítva, a hangyák viszonylag kicsik az összes élőlény között. Az életmintáik, túlélési szabályaik és ösztöneik teljes mértékben igazodnak az Isten által meghatározott törvényekhez. A munka-pihenés rendje a négy évszak váltakozó klímája és hőmérséklete szerint változik náluk, és proaktívan soha nem változtatnak ezeken a mintákon és szabályokon. Az emberek azonban mások. Az emberek mindig is változtatni akarnak a fennálló helyzeten és a világon, mindig vannak ambícióik, és állandóan árulásra és lázadásra vetemednek. Noha a hangyáknak nincs meg az az adottságuk, hogy elfogadják az igazságot, és az igazság felfogására sem képesek, ők legalább nem állnak ellene Istennek. Az emberek mások; ők aktívan fellépve támadják meg Istent és állnak ellen Neki. Ezért azok az emberi lények, akik nem nyerték el az igazságot és nem lettek megmentve, Isten szemében semmit sem érnek. Avagy nem tény ez? (De igen.) Ezen tény alapján értékelni és jellemezni az embereket teljességgel megfelel az igazságalapelveknek. Az ezen témákról történő beszélgetés által az embereknek helyes nézetre és megértésre kell szert tenniük az emberiség lényegét és azon hatást illetően, amelyet Isten munkája szándékozik elérni. Miután megérted az igazságnak ezt az aspektusát, nem leszel vajon kevésbé korlátozva, amikor az evangéliumot hirdeted az embereknek, vagy amikor érintkezel és beszélgetsz velük, bármilyen típusú emberek legyenek is – függetlenül attól, hogy van-e vallásos hátterük vagy nincsen, hogy van-e rangjuk és státuszuk a társadalomban vagy alacsony társadalmi státuszúak, és hogy fehérek-e vagy színesbőrűek? (De igen.) Ha nem érted ezeket az igazságokat, akkor mindig hajlamos leszel sokra tartani a más rasszból való embereket, vagy úgy érezni, hogy nem tudod kifürkészni őket, és nem tudod, miként beszélgess vagy érintkezz velük. Avagy ezeknek az igazságoknak a megértése nem segít abban, hogy ezekkel az emberekkel kapcsolatot tartsatok? Segíteni fog abban, hogy a helyes álláspontból és a helyes szemszögből nézzétek az egész emberi fajt. Ez a haszna az igazság megértésének. Amikor érted az igazságot, helyes perspektívából, valamint viszonylag széleslátókörűen, és nem annyira szűklátókörűen fogod szemlélni a dolgokat. Máskülönben állandóan önbizalom híján leszel vezetőként vagy dolgozóként. Először is úgy fogod érezni, hogy nincs élettapasztalatod. Másodszor, úgy fogod érezni, hogy nem volt még részed elég megtapasztalásban. Harmadszor, úgy fogod érezni, hogy nem vagy jó a beszédben és nem látod át a legtöbb ember állapotát; különösen akkor, amikor idősebb embereket látsz, félni fogsz és ideges leszel, és nem mersz majd beszélni. Némelyek ezt mondják: „Amikor azt látom, hogy azoknak, akik régóta vallásos hívők, van némi bibliaismeretük, különösen jellemző rám, hogy nem tudom, hogyan hirdessem nekik az evangéliumot, és hogy megijedek tőlük és kisebbségi érzésem lesz velük szemben.” Olyan sok igazságot értesz, akkor hát mitől félsz? Nem azt jelenti ez, hogy képtelen vagy átlátni a dolgokat? Ha egyszer már értik az emberek az igazságot, képeseknek kell lenniük ezeknek a dolgoknak és problémáknak a megoldására, és többé nem korlátozzák őket ezek a dolgok.

Az igazság mely aspektusait értettétek meg azokon a témákon keresztül, amelyekről ma beszélgettünk? Tisztán látjátok Isten munkáját és azt, hogy miként menti meg Isten az embereket, hogy milyen módszerekkel menti meg az embereket és az emberek azon aspektusait, amelyeket Isten megváltoztat? (Igen.) Most, hogy már tisztán láttok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, nem érzitek még inkább a fontosságát az igazság gyakorlásának és annak, hogy mindent az igazság alapján értékeljetek? (De igen.) Nem gondoljátok még inkább úgy, hogy rendkívül fontos törekedni az igazságra és érteni az igazságot? Ha valaki nem érti az igazságot, akkor semmilyen dolgot nem tud átlátni, nem tud átlátni minden embertípust és nem tudja átlátni az összes országból és etnikumból való embert, így ostoba és gyengeelméjű lesz. Amikor egyesek szemüvegeseket látnak, azt feltételezik róluk, hogy professzorok vagy értelmiségiek, ezért aztán korlátozva érzik magukat és nem mernek beszélni, és valahányszor magas és jó megjelenésű embereket látnak, alacsonyabb rendűnek érzik magukat. Az igazság megértése után nem úgy van talán, hogy alapvetően nincsenek többé hatással az emberekre ezek a dolgok? Egyfelől nem fogják korlátozni magukat; másfelől – egy bizonyos mértékig – javulni fog az emberek és dolgok kezelésével kapcsolatos hozzáállásuk és szemléletük, és némi betekintésük is lesz ebbe. Ez javára válik majd a kötelességvégzésüknek, különösen a különböző szinten lévő vezetők és dolgozók munkájának végzése terén.