Folytassuk a beszélgetést a mesterkedés mellőzésének témájáról. A mindennapi életben az emberek gyakran mesterkednek mások ellen a különféle dolgokban, amelyek történnek velük. Egyesek hírnévért és nyereségért versengenek veled, vannak, akik a helyesről és a helytelenről vitáznak, sőt olyanok is vannak, akik egyetlen szó felett vitatkoznak veled, vannak, akik megítélnek és aláásnak téged a hátad mögött, egyesek pedig elgáncsolnak téged és észszerűtlenül viselkednek veled. Hogyan kezeled, amikor a különböző emberek mesterkedéseivel szembesülsz? Szigorúan tartanod kell magad egy alapelvhez: „Bárhogyan is mesterkednek ellenem mások, én nem fogok mesterkedni ellenük; távol fogom tartani magam tőlük! Meg kell értenem, melyek Isten szándékai és milyen leckét akar Ő megtanítani nekem. Szilárdan meg kell állnom a helyemen és gyakorolnom kell Isten szavait és ragaszkodnom kell a kötelességemhez. Az soha nem lesz helytelen és soha nem eredményez veszteséget, ha Isten szavainak alapelvei szerint cselekszem. Függetlenül attól, hogy mások mennyire nagyra tartanak, az nem korona vagy jutalom; az szerencsétlenség!” Amennyiben egy ilyen alapelvhez tartod magad, az megóvhat attól, hogy gonoszságot cselekedj és attól, hogy Isten elítéljen. Ha az életed során szilárdan meg tudsz állni egy teremtett lény helyén, jól végzed egy teremtett lény kötelességét és teljes szíveddel-lelkeddel megvalósítod az Isten által rád bízott munkát, valamint minden gondolatodat a kötelességed végzésének szenteled – függetlenül attól, hogy annyira belemerülsz-e, hogy hanyagolod az étkezést és az alvást vagy terheled az elmédet – jól végzed az Isten által rád bízott munkát, és eléred, hogy megfelelő színvonalon végezd a kötelességedet, akkor értékes életet fogsz élni. Ebben az életben nem szabad azt keresnünk, hogy nagy dolgokat tegyünk, hogy bármilyen vállalásokat vigyünk véghez vagy csodát teremtsünk. Csupán jelentéktelen emberek vagyunk és többet kell olvasnunk Isten szavaiból, igyekeznünk kell megérteni az igazságot a minket érő dolgokban, eleget kell tennünk a felelősségeinknek és jól kell csinálnunk azt, amit tennünk kell. Gondoskodnunk kell arról, hogy minden dologban meg tudjunk felelni az igazságalapelveknek, hogy az általunk végzett kötelesség megfeleljen a munkarendben megkövetelt alapelveknek, valamint, hogy amikor gondosan megvizsgáljuk minden egyes általunk végzett dolog ösztönzőjét, célját és alapelveit, azok mind megfeleljenek az Isten szavaiban foglalt követelményeknek és ki tudják állni az átvizsgálást és Isten vizsgálatát. Minden egyes napon normálisan végzed a kötelességedet, békével és örömmel, mindig Isten színe előtt élve. Amikor a szívedben van valami mondandód Istennek, imádkozol Hozzá; amikor nincsenek szavaid az imához, a szívedben akkor is közel húzódhatsz Istenhez, és amikor imádkozol, megkapod Isten megvilágosítását és útmutatását, és Ő megindít téged. Emellett hűséges lehetsz Istenhez a kötelességed végzése során, és nyílt és egyenes módon viselheted magad. Milyen csodálatos is ez! Általában egyre kevesebb a folt és a vétek abban, ahogyan az emberekkel bánsz és ahogy érintkezel és kommunikálsz velük. Akárhogy is mesterkednek ellened mások, te nem reagálsz hevességgel. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz úrrá lenni a hevességeden, imádkozol Istenhez; amikor gyenge vagy, szintén imádkozol Istenhez. Amikor a Szentlélek egy kicsit megindít, erőt nyersz ahhoz, hogy úrrá légy rajta, és megugrod az akadályt. Minden alkalommal, amikor szembe kerülsz az emberek mesterkedésével, támadásaival, bosszújával és más hasonlóval, olyan, mintha leküzdenél egy akadályt, úrrá lennél egy nehézségen. Végső soron le tudod küzdeni mindezeket a mesterkedéseket, le tudod küzdeni az emberek támadásait, bosszúját és veled vívott harcait, és nem hevességre vagy romlott beállítottságokra alapozva reagálsz, hanem képes vagy alapelvekhez tartani magad. Ekkor valóban győztes vagy. Milyen csodálatos is ez! Ám tegyük fel, hogy naphosszat hevességben és romlott beállítottságok közepette élsz. Amikor valaki mesterkedik ellened vagy mond valami kellemetlen dolgot, a szívedre veszed, rendkívül zavar, zaklatott leszel, a szemed szikrázik a haragtól és dühbe gurulsz. Vagy, miután kellemetlen szavakat hallasz, a szívedben nyugtalanságot érzel, a szád kisebesedik, sem enni, sem inni nincs kedved, éjjel pedig nem tudsz aludni. Aztán eltávolodsz Istentől. Vagy hevesség vagy érzelmek közepette élsz, minden napot nyomorúságban töltve, képtelen vagy normálisan enni és inni Isten szavait, képtelen vagy normálisan tenni a kötelességedet, a szívedet terhelik ezek a helyest és helytelent illető kérdések és beléjük bonyolódik. Ha egyszer belebonyolódik, nagyon nehéz kitörnöd és előfordul, hogy több hónapon át nem sikerül. Ha lényeges kérdés, mint például házasság vagy egy per, akkor a mesterkedés még súlyosabb, és ha egyszer belebonyolódsz ezekbe a dolgokba, akkor hónapok – sőt akár évek – mennek el csak úgy, az életed legjobb éveit elpazarolva. Végül az egész életed kárba vész: nem végezted jól a kötelességedet és nem nyerted el az igazságot. Nem azt jelenti ez vajon, hogy teljesen tönkrementél? Ha állandóan viták, mesterkedés, küzdelmek és kicsinyesség közepette élsz, akkor is jól tudod végezni a kötelességedet? Nemcsak hogy a kötelességedet nem fogod jól végezni, hanem a mesterkedés és a küzdelem során sok gonosz tettet is felhalmozol majd. Az emberek közötti mesterkedésekben és küzdelmekben élve hány rossz dolgot fogsz tenni, hány elbizakodott szót, lázadó szót, az igazságot megsértő szót és Istennek ellenálló szót fogsz majd mondani? Ezek mind az ördögök szavainak minősülnek. Még ha vannak is olyan szavak, amelyeket nem mondasz ki hangosan, az elméd feldolgozza őket; a szívedben gyűlölöd, bántalmazod és átkozod az embereket. Isten szemében ezek a dolgok mind világosak, mint a nap. Isten látja, hogy mik a terveid, hogy miként tervezel és hogyan gyakorolsz, amikor valami történik veled. E mesterkedések és küzdelmek közepette élve soha nem tudsz elgondolkodni önmagadon, bűnbánatot tartani és megvallani a bűneidet Istennek, sem az igazságot nem tudod keresni ezekben a kérdésekben, hanem ehelyett vakon „élvezed” őket. Bár testileg és lelkileg kimerült vagy, soha nem gondolkodsz el önmagadon, vagy nem imádkozol Istenhez és nem fogadod el Isten fegyelmezését és útmutatását, nem fogadod be Isten szavait a szívedbe és nem hagyod, hogy Isten uralkodjon. Soha nem határozod el, hogy gyakorlod Isten szavait. Ez azt bizonyítja, hogy nem olyan ember vagy, aki őszintén hisz Istenben és az igazságra törekszik. Azok, akik őszintén hisznek Istenben és törekednek az igazságra, arra összpontosítanak, hogy miként kell gyakorolni az igazságot és megélni az emberi hasonlatosságot a szívükben, és mindenek felett becsülik Isten helyeslését. Ez képessé teszi őket arra, hogy kerüljék a küzdelmeket és a mesterkedéseket; a szívük gyakran közel tud húzódni Istenhez és Isten színe előtt tudnak élni. Ennek eredményeképp a kötelességeik egyre nagyobb gyümölcsöt hoznak, úgy érzik, hogy az ilyen élet értékes és hozzátesz valamennyit az emberiséghez, és így igazi béke és öröm van a szívükben. Mivel tudják jól végezni egy teremtett lény kötelességét, minden általuk megélt napnak igazi értéke és értelme van. Ha azonban különféle küzdelmek és mesterkedések közepette élsz, akkor minden egyes napon, amíg élsz, halmozod a bűnöket. Nemcsak hogy azt az értéket és értelmet nem tudod megélni, amelynek egy teremtett emberi lényben meg kell lennie, hanem bűnöket is halmozol a jövődre nézve. Isten a szívében egyre inkább visszautasít téged, és egyre nagyobbat csalódik benned. Ha Isten azt látja, hogy az irántad érzett aggodalma és a veled szemben támasztott elvárásai hamarosan semmivé lesznek, hogyan érezne irántad? Ha az általad tett dolgok egyre inkább csalódottá teszik Istent, egyre inkább elcsüggesztik Istent, amíg egy napon már tényleg nem fordulsz vissza és Isten le akar mondani rólad, akkor mondd meg Nekem, mi értéke és értelme van az életednek és az Istenbe vetett hitednek? Mi remény marad az életedben? Csak azért, mert mások mesterkednek ellened és megítélnek téged, vitába keveredsz az emberekkel és halogatod a fontos ügyeidet annak érdekében, hogy küzdj a büszkeségedért és hogy visszaszerezd a tekintélyedet és a méltóságodat. Időnként csak azért, mert valaki mond valami kellemetlenséget, vagy úgy néz rád, hogy az sért téged, és emiatt elveszíted a tekintélyedet és sérül az önbecsülésed, még meg is neheztelsz rá a szívedben és végtelen vitákba bonyolódsz vele. És végül mi történik? Az összes értékes idődet ezekre a dolgokra pazarolod, tönkretéve az esélyedet az üdvösség elérésére, és semmilyen igazságot nem nyersz. Következésképp Isten visszautasít téged, többé egyáltalán nem figyel rád, te pedig teljesen tönkremész. Nos, mit próbálok elmondani nektek ezeknek a dolgoknak a közlése révén? Nagyon fontos annak a megválasztása, hogy miként viseled magad, hogy milyen módon viseled magad. Az emberek között élve mindenki gyakran szembesül mesterkedésekkel, küzdelmekkel, a személyes érdekeit illető nyereségekkel és veszteségekkel, és különböző dicsérő, kritikus, ítélkező és elítélő hangokkal; mindenki szembesül ezekkel a dolgokkal. Én is ebben a világban éltem eddig a korig, és Én sem élek légüres térben. Én is szembesülök ezekkel a dolgokkal, az Én szívem azonban nem fog mesterkedni. Nézzetek Rám – hogyan élek? Ezek a dolgok a legkevésbé sem befolyásolják az életemet és a munkámat. Minden egyes nap csak a munkám végzésére összpontosítok. Az eddigi életem során nem hatott Rám a külső környezet. Az identitásom és a státuszom, az értékem az emberek szemében – egyiket sem érte hatás. És nemcsak erről van szó, hanem még azon is aggódom, hogy tévesen úgy vélitek majd, hogy nagyon magasztos, nagyon rendkívüli és másoktól nagyon különböző vagyok, ezért konkrétabban mondanom kell néhány valóságos példát a normalitásomra, a gyakorlatiasságomra és a hétköznapiságomra, hogy ne bálványozzatok Engem és ne legyenek irreális képzelődéseitek és elképzeléseitek Rólam. Egyesek csak akkor látják meg, hogy csak egy hétköznapi, normális ember vagyok, miután ezeket elmondtam, és aztán közömbössé válnak Irántam. Én ezekkel nem törődöm. Amennyiben el tudod fogadni ezeket az Általam mondott szavakat, az elegendő; más követelményem nincs. Ha az egész napot azzal töltenétek, hogy Engem bámultok, átvizsgáltok és az arckifejezéseimet olvassátok, attól kényelmetlenül érezném Magam. Nem szeretem, ha az emberek bálványoznak vagy körüludvarolnak, azt pedig még kevésbé szeretem, ha az emberek folyton Körém csődülnek. Én a csendet szeretem. Látod, nem éltem elég jól ezekben az években? Akkor ti miért nem próbáltok ugyanígy élni? Nézd meg, hogy képes vagy-e túlélni a hírnévért és nyereségért folyó versengés, a státuszért folyó versengés, a saját méltóságod védelmezése és anélkül, hogy szócsatát folytatnál a hatalomért. Ha Isten szavai és Isten követelményei szerint cselekszel, élsz, viseled magad, teszed a dolgokat és végzed a kötelességedet, nézd meg, milyen lesz az életed – nézd meg, hogy örömre találsz-e és hogy béke lesz-e a szívedben. Próbálj ki egy másféle életmódot, gyakorolj az igazságalapelvek szerint és legyenek világos céljaid, és akkor fényes jövőt fogsz látni magad előtt. Ha folyton azt tartod számon, hogy ki mesterkedik ellened, ki befolyásolja a státuszodat, kinek van nálad jobb hírneve, ki beszél a hátad mögött és így tovább, ha ezek közepette élsz, akkor számodra nincs előre vezető út, csak sötétség. Mindig el leszel veszve és így érzed majd: „Fárasztó az életem, nincs benne boldogság, nincsenek áldásaim!” Nem élvezed az áldásokat, amelyeket Isten ad neked, hanem tovább ásol a pokol felé. Mondd meg Nekem, lehetnek áldásaid? Lehet örömöd és békéd?

Milyen érzés számotokra, ha ezekről a témákról beszélgetünk? (Jó.) Miképpen jó? (Úgy érezzük, hogy megszüntetheti a nehézségeket, amelyekkel a való életben találkozunk, valamint az általunk felfedett romlott beállítottságokat. Isten néhány konkrét utat is kijelölt számunkra: hogyan kerüljük el a küzdelmet és a mások elleni mesterkedést, és hogyan szabaduljunk meg az emberek, események és dolgok jelentette korlátoktól, és éljünk a fényben.) Mi a fő célja annak, hogy ezekről az alapelvekről beszélgetünk? Nem csak az, hogy segítsen neked megmenekülni egy másokkal folytatott küzdelemmel teli életből; a lényeg az, hogy képessé tegyen arra, hogy normális emberi mivolt keretei között élj és a normális emberi mivolt életét éld. Ha Isten szavaival összhangban cselekszel, elérheted az Istennek való alávetettséget, az életeddé teheted az Ő szavait és az igazságot, elérheted az üdvösséget, és félheted Istent és kerülheted a rosszat: ilyen emberré válhatsz. Megértetted? (Igen.) Nem csak a mesterkedéssel és a másokkal folytatott küzdelemmel teli élettől való menekülésről van szó; ha csak ennyi lenne, nem nyernéd el az igazságot. Mondjátok meg Nekem, mi az ember gyakorlásának célja az igazság elnyerése nélkül? Nem lenne-e még mindig üres? Ha ebben a társadalomban élsz, emberek között, mindig meglesznek a saját gondolataid és nézeteid, amikor valami történik veled; lehetetlen, hogy egyáltalán ne legyenek gondolataid és nézeteid, mintha légüres térben élnél. Ilyen helyzet nem létezik. Ha senki nem mesterkedik ellened vagy nem küzd veled, sikerülhet elérned, hogy te sem mesterkedsz mások ellen és nem küzdesz velük. Ha azonban valaki mesterkedik ellened vagy küzd veled, mit teszel? Megoldja a problémát, ha pusztán ehhez hasonló szlogeneket kiabálsz: „Nem fogok küzdeni vele, nem fogok mesterkedni ellene?” (Nem.) Akkor hogyan kell megoldani a problémát? Egyesek szlogeneket kiabálnak, és ezt kérdik: „Nem vagyok én már túl öreg a mesterkedéshez? Isten munkája ilyen messzire jutott, és én még mindig mesterkedem? Mi értelme mesterkedni ezekkel a dolgokkal kapcsolatban?” Meg tudják ezek a szavak oldani a problémát? (Nem.) A legtöbb ember még mindig nem tudja elengedni a szívében, és még mindig mesterkedik és küzd másokkal, amikor valami történik vele. Akkor hogyan kellene ezt a problémát megoldani? Az emberek gondolatai és nézetei jelentette problémák és a romlott beállítottságaik megszüntetésével kellene megoldani, Isten szavaival és az igazságalapelvekkel összhangban. Miután kapsz egy helyes gondolatot vagy nézőpontot, megváltozik az efféle dolgokat illető látásmódod, hozzáállásod és álláspontod. Más érzéseid lesznek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban; úgy fogod érezni, hogy értelmetlen másokkal küzdeni – pazarolja az energiádat, akadályozza a munkát, belső szorongást okoz, és nincs benne öröm és béke. Ezután, amikor az efféle dolgok kárhoztatásáról olvasol Isten szavaiban, a szívedben teljesen megváltozik majd az ezekről alkotott véleményed, más lesz az érzelmi állapotod, csökkenni fog benned a késztetés, hogy küzdj másokkal, csillapodni fog a haragod, a hevességed pedig eltűnik. Nem lesz hatással rád, ha mások küzdenek veled, kíméletlenül provokálva; úgy fogod érezni, hogy nem nagy ügy és nem kell küzdeni velük. Még a bámészkodók sem bírnák elviselni, hogy nézzék, és így szólnak: „Így bánik veled, hogyhogy te semmit sem érzel? Bolond vagy?” Te ezt mondod: „Egykor nagyon komolyan vettem az ilyesmit; olyan érzés volt, mintha leszakadna az ég. Ha nem tettem volna világossá számára a dolgokat vagy ha nem szolgált volna magyarázattal, biztos, hogy nem engedtem volna el egykönnyen. Most azonban más a helyzet. Többé nem mesterkedem és nem küzdök másokkal, nem azért, mert idősebb vagyok, hanem mert Isten szavaiban átláttam az emberiség romlott lényegét. A viselkedése egy gonosz ember, egy antikrisztus, egy Sátán jellegzetes megnyilatkozása és megnyilvánulása, amint az Isten szavaiban lelepleződik. Nekem is voltak ilyen megnyilvánulásaim, most azonban Isten szavaiban látom, hogy az efféle igazi arc, az efféle beállítottság túlságosan rút és undorító; Isten gyűlöli ezt! Most én magam is gyűlölöm és a szívemben nem vagyok hajlandó ebben a romlott beállítottságban élni. Ezért amikor ismét küzd velem, egyszerűen elegem van belőle és undorodom tőle, és nem érdekel, hogy küzdjek, és nem vágyom rá. Isten szavaiban a gyakorlási alapelveket is megtaláltam, és tudom, miként kell bánni az ilyen emberekkel.” Mit mondanak Isten szavai? Isten szavai egyrészt leleplezik és jellemzik az ilyen embereket; másrészt Isten megmondja, hogy a másokkal való bánásmód alapelve a méltányos bánásmód. Ha ők igaz testvérek és romlott beállítottságokat fednek fel, szeretettel kell bánnunk velük, közölve az igazságot, hogy megszüntessük a vétkeiket és a romlott beállítottságaikat, hogy többé ne álljanak ellen Istennek és ne vétkezzenek. A segítség révén talán megoldódnak a problémáik. Ha nem fogadják el a segítséget, nem tudják elfogadni az igazságot, de tudják végezni a kötelességüket és nem zavarják a gyülekezet munkáját, akkor meg kell engedni nekik, hogy a gyülekezetben maradjanak és végezzék a kötelességüket. Ha nem végzik megfelelően a kötelességüket és továbbra is küzdenek másokkal és mesterkednek ellenük, zavarást okozva, akkor Isten házának adminisztratív rendeletei és Isten házának az emberekkel való bánásmódra vonatkozó alapelvei értelmében el kell takarítani őket. Nem lenne-e akkor békesség a szívünkben? Isten házának megvannak az alapelvei és útjai a romlott almák kezelésére. Miként kell felismerni és miként kell kezelni ezeket az embereket, hogyan kell bánni velük – Isten szavaiban minderre vonatkozóan vannak alapelvek és utak. Ha az emberek Isten szavai szerint gyakorolnak, az könnyedén és örömmel kezelhető, nem fogják úgy érezni, hogy ez nehéz ügy, a szívük egyáltalán nem lesz zaklatott, és ez nagyon természetes módon oldódik meg. Ha pár évvel korábban találkoztak volna ilyesmivel, nem tudtak volna túllépni rajta, nem tudták volna, hogyan kell megoldani. Most azonban, néhány évnyi élettapasztalattal ez a dolog többé nem nehézség számukra; meg tudják oldani. Hirtelen úgy érzik, hogy nőtt az érettségük és valóban megváltoztak. Hogyan érzi magát ezen emberek többsége ezután? „Korábban mindig úgy éreztem, hogy gyenge képességű vagyok és gyakran lázadtam Isten ellen és ellenálltam Neki, mintha engem nem lehetne megmenteni. Most, hogy kezeltem ezt a dolgot, úgy érzem, nincsenek nehézségeim, hogy meg tudok oldani problémákat és van reményem.” Milyen remény? (Remény az üdvösség elnyerésére.) Amikor látod a reményt az üdvösség elnyerésére, világosságot vagy sötétséget látsz magad előtt? (Világosságot.) Ez beteljesíti ezt a mondást – a világosság hívogat engem. Így van? (Igen.) Amikor az érettséged el tudja érni ezt a szintet, valóban úgy fogod érezni, hogy az igazság gyakorlása tényleg nem szlogenek kiabálását igényli; ilyen egyszerű és örömteli. Amíg elfogadod Isten szavait, amíg elfogadod az Istentől származó igazságalapelveket, ilyen könnyű az igazság gyakorlása, az érettséged pedig észrevétlenül növekszik. Amikor úgy érzed, hogy nőtt az érettséged, hogy megváltoztál, hogy az Istenben való hittel töltött éveid gyümölcsöt hoztak és nem teltek hiába, ha valaki azután elbizakodott szavakon szól, és ezt mondja: „Mit nyertem én az Istenben való hitből? A húsz év alatt, amióta hiszek Istenben, nem csináltam mást, csak szenvedtem és fáradoztam; oly sok mindenről lemondtam és oly sokat áldoztam, mégsem élveztem egyetlen áldást sem – csak végtelen kimerültségben volt részem!” – a szívedben meg fogod vetni őt: „Ennek az embernek nincs lelkiismerete és csak ördögi szavakat beszél! Abból ítélve, hogy milyen szánalmasan fest, valóban nem nyert semmit – nem tud mást, csak oktalankodni és akadályozni, és nem tud mást mondani, mint elbizakodott szavakat!” Folyton ezt kérdi: „Mit nyertem én az Istenben való hitből?” Nos, pontosan mit is remélsz nyerni az Istenben való hittel? Anyagi kegyelem és áldások nyerését reméled, vagy azt reméled, hogy elnyered az igazságot és eléred az üdvösséget? Az Istenben hívőknek ezen utak egyikét kell választaniuk. Pontosan melyik úton fogsz járni az Istenben való hitedben, a kegyelemre és áldásokra való törekvés útján, vagy pedig az igazságra való törekvés útján? Ha olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik és minden általad megértett igazságot a gyakorlatba ültetsz és a valóságoddá teszed őket, akkor örök életet fogsz nyerni, és miután megtapasztaltad Isten munkáját az utolsó napokban, nem hittél hiába. Ha csak a kegyelem élvezetére összpontosítasz, de nem nyered el az igazságot és az életet, és panaszkodsz Istenre, ezt kérdezve: „Mit nyertem?”, az annak a bizonyítéka, hogy nem olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik. Függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet élvezel, ha még egy kevés igazságot sem nyertél, akkor a hited túlságosan szánalmas; azt mutatja, hogy vak ember vagy. Isten most kifejezi az igazságot, hogy ellássa az embereket élettel, mindennap új szavakat mond, oly sokat, hogy az emberek az örökkévalóságig ehetik, ihatják és élvezhetik őket. Túl sok igazság van, amit gyakorolni kell és amibe be kell lépni; sok igazságot egy életen át sem lehet teljességgel megtapasztalni. Azok, akik sok éve hisznek Istenben és törekednek az igazságra, oly sokat nyertek, és akkora bőségben. Ha azonban az emberek nem törekednek az igazságra, nem szeretik az igazságot és nem gyakorolják az igazságot, mindig úgy fogják érezni, hogy nem nyertek semmit. Azok, akik élvezik az igazságot, valóban úgy érzik, hogy túlcsordultig telve vannak ezekkel a szavakkal. Nos, akár az igazság, akár az anyagi áldások tekintetében, bőséges az, amit Isten az embereknek ajándékoz; mondhatni, hogy Isten háza tejjel-mézzel folyó föld. Istennek az összejöveteleken evett és ivott szavai oly bőségesek; tapasztalati tanúságtételek, filmek, énekek, táncok – ezek mind ott vannak, bőségben. Anyagi dolgok – étel, ruházat és mindennapi használati cikkek szintén bőséggel vannak. Emellett a nagy vörös sárkány által tett szolgálat, amit Isten alakított, az antikrisztusok és a hamis vezetők tevékenysége és a különféle negatív dolgok megmutatkozása az emberek előtt minden egyes nap lehetővé teszi az emberek számára, hogy tanuljanak és növekedjenek a tisztánlátásban. Ha egyszerre nem tudsz megtanulni egy teljes leckét, Isten folytatni fogja a környezetek, emberek, események és dolgok alakítását számodra, és csak akkor távolítja el őket, amikor eleget tanultál. Ezért, ha el tudod fogadni Isten munkáját, ha az igazságot szerető ember vagy, egy bőséges lakomán veszel részt. Pár évnyi hit nagy fejlődést és valódi változást fog hozni számodra. Isten személyesen pásztorolta, öntözte és vezette az Ő választott népét ezekben az években. Mindazok, akik el tudják fogadni az igazságot, érezhetik, hogy oly sokat nyertek, és hogy igazi változások történtek bennük. Különösen azok változtak még többet, akik teljes munkaidőben végzik a kötelességüket. Érezheted, hogy amikor követed Istent, az út egyre fényesebbé válik, neked pedig valódi hited van abban, hogy elnyered az üdvösséget és belépsz a menny királyságába. Ha azonban mindig megtagadod az igazság elfogadását és a szívedben nem vagy hajlandó gyakorolni az igazságot, nem fogod tudni érezni, hogy bármi reményed lenne az üdvösségre. Állandóan kérdezgetni fogod a téged körülvevőket: „Szerinted van lelki megértésem?” Ha valaki azt mondja, hogy úgy tűnik, nincs lelki megértésed, ezt fogod gondolni: „Ennyi volt, nincs reményem!” Ami azt illeti, nem arról van szó, hogy nincs reményed; a helyzet az, hogy nem törekedsz az igazságra. Ha érted az igazságot és gyakorolni is tudod az igazságot, fokozatosan lelki megértést nyersz majd. Ha egyszer van lelki megértésed, egyre több igazságot fogsz megérteni, és néhány tapasztalati tanúságtételt is képes leszel megosztani minden aspektusban. Belül gazdagnak és nagyon kiteljesedettnek fogod érezni magad, és érezni fogod, hogy oly sokat nyertél Isten követéséből. Így van? (Igen.) Ha valaki nem gyakorolja az igazságot vagy nem fogadja el azt az életeként, a szívében mindig elveszettnek és céltalannak fogja érezni magát, igaz hit nélkül. Mindig kérdezgetni fogja az őt körülvevőket, hogy van-e bármi reménye az üdvösség elnyerésére. Egyesek állandóan másokat kérdezgetnek, hogy van-e lelki megértésük, és azt, hogy van-e lelki megértésük vagy nincs, bizonyítéknak tekintik arra, hogy van-e reményük. Mondjátok meg Nekem, ostobák az ilyen emberek? (Ostobák.) Akár van lelki megértésed, akár nincs, az igazságra kell törekedned – és nem csak arra kell törekedned, hogy megértsd, hanem arra is, hogy gyakorold. Ha egyszer képes vagy megérteni az igazságot és gyakorolni az igazságot, nem lesz vajon remény az üdvösség elérésére? Nem így van ez? (De igen.) Fontolóra kell vennetek ezt a kérdést.

Ez minden a mai beszélgetésünket illetően. Viszlát!

2024. szeptember 7.