Akár csevegek, akár előírásosan beszélek és prédikálok, a célom minden kimondott szóval, minden Általam említett dologgal és az igazság minden aspektusával, amelyről beszélek, az, hogy képessé tegyelek titeket a saját romlott állapotaitok megismerésére, a hibáitok, hiányosságaitok, alkalmatlanságotok és nehézségeitek felismerésére, és ami a legfontosabb, a saját romlott beállítottságaitoknak és a romlottságotok megnyilatkozásainak a megismerésére különféle hátterekben és környezetekben. Ha egyszer megismeritek a romlott beállítottságaitokat, mélyebben fogjátok érteni önmagatokat, tudni fogjátok, hol a helyetek, egy kicsit értelmesebbé váltok. Továbbá Isten szavaihoz fogjátok viszonyítani magatokat, és meg fogjátok találni a vonatkozó gyakorlási alapelveket és gyakorlási utakat Isten szavaiban, hogy megoldjátok a saját nehézségeiteket, legyen az a mindennapi életetekben felfedett romlott beállítottságok vagy az emberi mivoltotokban lévő elégtelenségek megoldása. Fokozatosan le fogjátok vetni ezeket a romlott beállítottságokat, valamint az Isten által utált különféle sátáni gondolatokat és nézőpontokat, és az igazság elfogadásával valódi változásokat fogtok elérni a dolgokról alkotott nézeteitekben és az életfelfogásotokban. Csak ez az egy út áll összhangban Isten szándékaival. Mindezekben az Általam mondott szavakban – akár a mindennapi életben csevegek veletek vagy előírásosan beszélek és prédikálok, minden szó a tényleges helyzetetek alapján hangzik el. Azért ezeket a szavakat mondom, mert láttam, mire van szükségetek. Bár az Általam felsorolt tények áteshettek némi egyszerű feldolgozáson, ezek a példák a romlottságotok megnyilatkozásainak és a tetteiteknek a tényei alapján kiválogatott reprezentatív esetek. E tények és példák segítségével leleplezem az emberiség romlott beállítottságait és természetlényegét, hogy az emberek elgondolkodhassanak önmagukon, ez pedig jó eredményeket hoz majd. Ezért nem számít, milyen témáról beszélek, először is, nincsenek csapdák; másodszor, nincsenek cselszövések; harmadszor pedig, nincsenek tesztek. Az egész azt szolgálja, hogy képessé tegyen titeket arra, hogy jobban megértsétek Isten szándékait és Isten követelményeit, hogy elérjétek, hogy az igazságalapelvek szerint szemléljétek az embereket és a dolgokat, valamint így viseljétek magatokat és cselekedjetek, végül pedig, hogy Isten elé járuljatok és alávetettséget és félelmet tanúsítsatok Iránta. Ezek mind tények. Amikor tehát a mindennapi életben előforduló dolgokról beszélek vagy csevegek veletek, vagy hivatalos, munkával kapcsolatos eszmét cserélek és tájékozódom, bárhány év is telik el, visszatekintve látsz bármiféle cselszövést vagy csapdákat az Én szavaimban? (Nem.) Van itt bármiféle arra irányuló szándék, hogy kihasználjalak titeket? Van itt bármiféle arra irányuló szándék, hogy zsaroljalak titeket? (Nincs.) Biztosak vagytok benne? (Biztosak.) Valaki például az állattenyésztésért felelős egy gazdaságban. Megkérdem tőle, hogy hány nap alatt tojik egy tyúk egy tojást, ő pedig eltöpreng: „Mit akarsz ezzel kérdezni? Azt próbálod megnézni, hogy jól etetem-e a tyúkokat? Nos akkor hogyan kellene megfelelő választ adnom? Ha azt mondom, naponta egy tojást tojik, az valójában nem valósulhat meg; az hazugság lenne. Ha azt mondom, két-három naponta tojik egy tojást, vajon azt fogod gondolni, hogy nem etettem jól a tyúkokat és hogy nem adtam nekik tápláló takarmányt? Akkor hogyan kellene megfelelő választ adnom?” Tovább töpreng a szíve mélyén, és soha nem válaszol. Ami azt illeti, nincs más szándékom ezzel a kérdéssel; csak arról szeretnék némi információt kapni, hogy miként nevelték a csirkéket. Amint azonban megkérdezem, túl sokat gondol mögé, és folyamatosan próbálja kitalálni, hogy mit is akarok ezzel a kérdéssel. Mondjátok meg Nekem, nehezen kezelhetők az ilyen emberek? Lehetséges egyáltalán normálisan kommunikálni, amikor ilyen emberekkel kerülünk kapcsolatba? A kommunikáció lehetetlenné válik. Van egy szokásom: mindig szeretek körbejárni és ellenőrizni a dolgokat. Időnként felfedezek néhány problémát. Ha az a környezet tisztaságával kapcsolatos probléma, akkor fel kell takarítani. Ha személyzeti probléma, akkor kiigazításokat kell tenni. Ha szakmai készségekkel kapcsolatos probléma, akkor konzultálnunk és tanulnunk kell. Ha problémákra derül fény, helyre kell hozni őket. Sok problémát fedeztek fel véletlenül és oldottak meg mindennapos csevegés során; egyes aktuális problémák könnyen megoldódtak. Ezért az embereknek nem kell oly idegesnek lenniük, amikor kapcsolatba kerülnek és érintkeznek Velem. Sok probléma derül ki az emberekkel való kapcsolattartás révén, és ezek könnyen megoldódnak. Az emberekkel való kapcsolattartás és az emberekkel folytatott csevegés igen szükséges; nemcsak a helyzet megértéséről és a problémák feltárásáról, hanem egyúttal a problémák megoldásáról is szól. Hát nem hasznos ez? (De igen.) Amikor az emberekkel csevegek, egyesek őszintén beszélnek, míg mások nagyon bonyolult módon gondolkodnak és nem mernek őszintén beszélni, folyton tűnődnek, hogy van-e rejtett jelentés a szavaimban, vagy hogy mesterkedni próbálok-e valaki ellen. Ezért amint kérdezek valamit tőlük, idegesek lesznek és gyöngyözni kezd a homlokuk. Ezt kérdem: „Nincs meleg, miért izzadsz?” Ők így válaszolnak: „Lehet, Neked nincs meleged, de nekem igen! Annyira megrémített az, amit mondtál, hogy a szívem majd’ kiugrott a mellkasomból. Most izzad a tenyerem és a talpam, a szívem kalapál és nem tudom, mit tegyek.” Én ezt mondom: „Nem kell idegeskedned. Csak fesztelenül beszélgetek, csak csevegek. Ha valóban akad probléma, egyszerűen meg fogjuk oldani. Ne gondolj Rám úgy, mintha oly félelmetes lennék, mintha bármilyen probléma felfedezése azt jelentené, hogy az egész rokonságodat ki fogom végezni. Én nem embereket „szüntetek meg”; Én problémákat szüntetek meg. A problémamegoldás alapvető fontosságú.” Milyen hited kell legyen? Egyrészről Én mindenképpen alapelvek szerint cselekszem, teljesen igazságosan. Nem fogok érzelmek, akaratosság vagy önkényesség jegyében cselekedni: nem foglak ellenszenvesnek találni, majd hibát keresni benned, kukacoskodni vagy hiányosságok után kutatni, majd kirúgni téged és keresni valakit, aki kedvemre való, hogy elvégezze a munkát. Másrészről mindenkivel az adott helyzet és az adott probléma alapján bánok; vannak alapelvek. Az emberek hibázhatnak, lehetnek ostobák, gyengék és negatívak. Egy dolgot azonban nem tehetnek: ha kellemetlenkedsz és szándékosan akadályozod és zavarod a gyülekezet munkáját, akkor el kell gondolkodnod magadon. Ha nem védelmezed Isten házának érdekeit, ha folyton elárulod Isten házának érdekeit, akkor a gyülekezetnek nincs szüksége arra, hogy végezd a kötelességedet; Isten házának találnia kell egy megfelelő embert, hogy a helyedre lépjen. Ez az alapelvek szerinti viselkedés. Az, ahogyan a problémákat megoldom, ahogyan kezelem az ügyeket, ahogyan az emberekkel bánok – mindez alapelvek szerint történik. Nem kell amiatt aggódnod, hogy ha bármilyen problémát fedezek fel veled kapcsolatban, akkor majd elbánok veled; attól függ, milyen problémáról van szó, a helyzetet pedig a probléma természetének megfelelően fogjuk kezelni. Ha a problémád természete nem nagyon súlyos, ha nem szándékosan okoztad, hanem pillanatnyi ügyetlenség vagy ostobaság idézte elő, akkor az igazságról szóló beszélgetés révén fogjuk megoldani. Vond le a tanulságot és ne kövesd el ismét a hibát. Időnként azért történik, mert az emberek híján vannak a tudásnak és a tapasztalatnak és nem értenek bizonyos szakmai készségeket; ebben az esetben gyorsan sajátítsd el a szakmai készségeket és ne légy lusta. Ha azonban megfontolt és szándékos a dolog, ha nem vagy hajlandó végezni ezt a kötelességet, sőt szándékosan károsítod Isten házának vagyonát, akkor azt komolyan kell kezelni. Akiket el kell bocsátani, azokat el fogják bocsátani, akiket pedig el kell küldeni, azokat el fogják küldeni; értelmetlen attól félned, hogy foglalkoznak veled. Ha megvan bennetek ez a hit, és hiszitek, hogy Isten igazságos, és hogy Isten minden emberrel méltányosan fog bánni, akkor amikor beszélek és ügyeket intézek veletek, sokkal nyugodtabbak lesztek majd. Amikor veled beszélek, vagy munkáról, illetve szakmai kérdésekről tárgyalok, lazítanod kell, tudnod kell, hogy Isten senki ellen nem fog mesterkedni, sem ellened nem fog mesterkedni; efelől nyugodt lehetsz. Ha még ez a hit sincs meg benned, ha nem hiszed, hogy Isten kedves és igazságos, akkor amikor azt mondod, hogy hiszel Istenben, követed a megtestesült Istent, követed Krisztust – hol a hited? Hogy tudsz őszinte lenni Hozzá? Ha minden alkalommal óvakodsz Tőle, találgatásokba bocsátkozol Róla, gyanakodsz Rá és átvizsgálod Őt, akkor nincs igaz hited Benne. Ha nincs igaz bizodalmad, nincs igaz hited ebben a személyben, akkor mennyire tudsz te hinni az Én szavaimban? Van olyan állítás, amelyet igazán el tudsz hinni, igazán el tudsz fogadni? Szinte nincs ilyen, igaz? (Igen.)

Egyszer elmentem egy gyülekezetbe, hogy megnézzem, hogy állnak a dolgok. Amikor beléptem a terembe, először üdvözöltem mindenkit. Néhányan odajöttek, azonnal székkel kínáltak, hogy üljek le, majd elmondták, hogy épp beszélgettek valamiről. Amint beszélgettek, hirtelen észrevettem, hogy pár pillanattal azelőtt még négyen-öten voltak a teremben, mostanra azonban csak ketten maradtak. Arra gondoltam, talán visszamentek a szobájukba, hogy megfésülködjenek és felfrissüljenek és hamarosan kinn lesznek, de maradtam egy jó darabig, és nem jöttek ki. Megértettem őket: nem fogadtak szívesen Engem; kényelmetlen időpontban jöttem. Hívatlan vendég voltam. Korlátozva és kényelmetlenül érezték magukat az érkezésemtől. Erre gondoltak: „Van valami célja a látogatásodnak?” Féltek, hogy csapdába esnek, féltek az átveréstől, valamiféle cselszövéstől tartottak, ezért nem voltak hajlandóak szemtől szembe találkozni Velem, és nem voltak hajlandóak beszélgetni vagy érintkezni Velem. Ez nem túlzás és nem is színeztem ki a dolgokat. Nem mesét költök – ez valóban megtörtént. Talán csak akkor sóhajtottak fel végre megkönnyebbülésükben és mondták a következőt, amikor kinyitottam az ajtót és távoztam: „Végre elment! Jaj, ez halálra rémített!” Magamban azt gondoltam, hogy vajon ekkora „varázsom” van, hogy ennyire meg tudom rémíteni az embereket? Mondjátok meg Nekem, milyen problémát jelez az, amikor az emberek ezeket a megnyilvánulásokat tanúsítják? Még valóban soha nem láttam embereket, akik így hisznek Istenben. Az efféle ember szeret sötét sarkokban élni; nem szeret a fényben élni, és nem szeret nyílt és tisztességes módon élni. Mondjátok meg Nekem, amikor kapcsolatban vagyok veletek, kínosan érzitek magatokat és idegeskedtek, és nem akartok kommunikálni Velem? Vagy hajlandóak vagytok kapcsolatba kerülni Velem, el akartok nyerni némi igazságot és azt sem bánjátok, ha ettől idegesek vagytok egy kicsit? Milyen a lelkiállapototok? (Bár egy kissé idegesnek érezzük magunkat, az rendben van, amíg megérthetjük az igazságot és némi haszonra tehetünk szert.) Miután kapcsolatba kerül Velem és két-három órán át beszélget Velem, a legtöbb ember sok szót nagyon fontosnak talál a közlésemben, olyan dolgoknak találja őket, amiket korábban sosem hallott, ezért úgy érzi, hogy hihetetlenül érdemes volt aznap meghallgatni ezeket a szavakat, és különösképp hajlandóvá válik arra, hogy meghallgassa a közlésemet. Ha alkalmanként fesztelen csevegésbe bocsátkozom, csalódott egy kicsit, és csak akkor elégedett, ha nyerhet valamit a szavaimból. Az ilyen emberek számára hajlandó vagyok beszélni egyes igazságokról, beépítve a való élethez tartozó kérdéseket, hogy mindenki hasznára váljon. Amikor Velem találkoznak, egyesek mindig attól tartanak, hogy bizonyos helyzetekről fogom kérdezni őket, ők pedig nem fogják tudni, hogyan válaszoljanak, és nagyon esetlennek fognak tűnni. Az efféle emberek elméje túlságosan bonyolult; nem egyszerűek. Mások hajlandóak keresni az igazságot, nyíltan megosztják a nehézségeiket, nem tartva attól, hogy kinevetik őket – ez a helyes megközelítés. A kommunikációnk és a párbeszédünk alapelve az, hogy megnyissuk a szívünket és elmondjuk, amit gondolunk, hogy őszintén beszéljünk. A normális emberi mivolt keretei között lépek kapcsolatba és érintkezem veletek. Az identitásomnak és a státuszomnak köszönhetően többet tudok nálatok, ezért természetesen többet kell beszélnem. Ha hajlandóak vagytok odafigyelni, nyerhettek valamit; ha nem vagytok hajlandóak odafigyelni, nem foglak kényszeríteni. Ha vannak meglátásaitok, elgondolásaitok, tapasztalataitok, megértésetek és ismereteitek az általunk tárgyalt témákról, ti is megoszthatjátok őket. Ezt hívják interakciónak; ez normális emberi mivolt. Ha úgy érzed, nagyon fontos az, amit mondok, akkor hallgass figyelmesen. Ha nem tudod befogadni az Általam mondottakat, akkor felhagyok a beszéddel és hagyom, hogy te beszélj. Ha nincs mit mondanod, kérdéseket fogok feltenni és útmutatást adok neked. Megkérdezhetem például: „Milyen a gyülekezeti életetek mostanában? Akadnak nehézségek a kötelességed végzésében?” Ha vannak nehézségeid, őszintén kell beszélned róluk, és Én segítek megoldani őket. Ezt hívják interakciónak, és ez olyasmi, aminek a normális emberi mivolt keretei között meg kell lennie. Nem olyasmi ez, ami mindenkinek tetszik? (De igen.) Ha van lelkiismereted és józan eszed, normális lesz az emberi mivoltod, a beszélgetéseink és a csevegéseink pedig az őszinteség, a bizalom és a tisztelet alapjára épülhetnek, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megnyíljunk és kimondjuk azt, ami a szívünkben van. Ha nincs lelkiismereted és józan eszed és nem akarod keresni az igazságot, akkor csak egy út van számodra a gyakorláshoz: mostantól kezdve tanuld meg azt, hogy nem vizsgálsz át, nem próbálkozol azzal, hogy a szavaimból és a kifejezéseimből olvass a gondolataimban, hogy ne légy korlátozva és hogy nem mondasz próbára tevő szavakat. Egyesek talán így szólnak: „Én nem tudom megvalósítani ezeket a dolgokat.” Ebben az esetben csak fogd be a szád. Ha azt mondják, hogy maradj csendben, de azt hiszed, hogy mesterkedem ellened és korlátozlak téged, az is könnyen kezelhető: egyszerűen elsétálhatsz. Bárkivel találkozom, nem támasztok követelményeket vele szemben, és soha nem korlátozom az embereket. Ha valaki folyton hibát talál Bennem, és akár beszélek hozzá, akár nem, soha nem jó neki, akkor csak annyit tehetek, hogy távol maradok az ilyen embertől és kerülöm a kapcsolatot vele. Ha egyesek folyton tartanak attól, hogy kapcsolatban legyenek Velem, folyton azt hiszik, hogy mesterkedni fogok ellenük, de mégis kapcsolatot akarnak tartani Velem, hogy nyerjenek némi igazságot, azt mondom, hogy ilyen gondolkodásmóddal nem nyerheted el az igazságot; nem olyan ember vagy, aki szereti az igazságot. Mindig a legrosszabbat gondolod az emberekről és azt hiszed, senki sem olyan jó, mint te. Bármit is mondok neked, te folyton azt hiszed, hogy biztosan mesterkedem ellened. Nem hiszel Nekem és egyáltalán nincs bizodalmad Bennem. Ebben az esetben lehetetlenség, hogy harmóniában éljünk; legalábbis az emberi mivolt tekintetében nem vagyunk összhangban. Nincsenek közös hobbijaink és érdeklődési köreink, nincsenek közös céljaink, amelyekre törekszünk vagy pályázunk. Az emberi mivolt tekintetében az út, amelyen jársz, a boldogságod, a haragod, a szomorúságod és az örömöd, valamint a kedvteléseid és az érdeklődési köreid különböznek az Enyémektől. Minden, amit te kedvelsz, az negatív, míg azok a témák, amelyekről Én akarok beszélni, mind pozitív dolgokkal kapcsolatosak. Folyton azzal próbálkozol, hogy átvizsgálj Engem. Bármilyen igazságról is beszélek, mindig azon töprengsz, hogy vajon van-e benne cselszövés, hogy mesterkedem-e, hogy esetleg veszteséget fogsz-e szenvedni vagy megtévesztenek-e. Ha folyton ezeken tűnődsz, milyen helyzet alakulna ki vajon, amikor egymással beszélünk és foglalkozunk? (Kellemetlenség.) Ebben a helyzetben kényelmetlenül érezném magam a közeledben, te pedig kényelmetlenül éreznéd magad az Én közelemben; mindketten kényelmetlenül éreznénk magunkat. Nem kölcsönös gyötrés lenne így egymás közelében lennünk? Lenne ebben bármi boldogság? Ebben nem lenne boldogság. Ha szereted hallani azt, amit mondok, ha hajlandó vagy odafigyelni, ha az Általam tárgyalt témák azok, amelyekre vágyakozol, amelyeket becsülsz a szívedben, amelyekre törekszel és amelyek ki tudják elégíteni az emberi mivoltod igényeit, akkor még ha csak csendben ülnénk is ott, akkor sem lenne idegenkedés és ellenállás a szívünkben. Tudnánk együttműködni, együtt élve pedig harmóniát tudnánk teremteni. De tegyük fel, hogy nem szereted hallani az Általam mondott szavakat, sőt a szívedben idegenkedsz és ellenállást érzel, annak ellenére, hogy azok mind nagyon gyakorlatiasak és az emberek hasznára válnak. Tényleg nem tudod befogadni azokat a pozitív dolgokat, amelyekről beszélek, sem az igazságról szóló közlés szavait, amelyeket a problémák megoldása érdekében mondok, különösen a romlott beállítottságok eloszlatásáról szóló témákat, sőt úgy érzed, mosom az agyad, megtévesztelek, és megpróbállak felhasználni arra, hogy hirdesd az evangéliumot és több embert megnyerj, hogy kiterjesszék Isten házának befolyását. Ebben az esetben te vagy az, aki téved. Folyton eltorzult módon gondolkodsz, mindig el akarod ferdíteni a tényeket, a feketét fehérnek nevezni, sőt negatív és a társadalmi irányzatoknak meg nem felelő elvetemült dolgokként akarod jellemezni az igazsággal egyező pozitív dolgokat. Bármit is mondok, nem hiszed, hogy az igazság, hogy pozitív dolog. Így nem tudunk beszélgetni; ugyanis nincs közös nyelv, nem tudunk harmóniában élni. Nem étkezhetünk egy asztalnál; nem tudjuk elérni, hogy egy szívűek és gondolkodásúak legyünk. Akkor milyen ember vagy te? Hogy pontosak legyünk, nem vagy Isten házának része; nem hívő vagy. Lehetnek bármennyire megfelelőek a témák, amelyekről beszélek, vagy lehetnek bármennyire megfelelőek a gyakorlási utak és a gyakorlási alapelvek, te mindig valami mást magyarázol beléjük. Mindig egy elvetemült lencsén keresztül és egy elvetemült álláspontból és szempontból szemléled, érted és értelmezed őket; nem fogadod el a helyes gyakorlási utakat és gyakorlási alapelveket, amelyekről beszélek. Ezért kényelmetlen érzés számodra hallgatni, amikor beszélek. Miért kényelmetlen érzés? Azért, mert ezek nem a te emberi mivoltod igényei. Mire van szükséged? Arra, hogy a szabadságra törekedj, vagyont szerezz, egyél, igyál és vigadozz. Az életed mottói ezek: „Az élet arról szól, hogy jókat együnk és szépen öltözködjünk” és „Érezd jól magad, amíg tudod.” Mit kedvelsz te? A gonosz irányzatokat, a különc ruhákat, a hírességeket és a neves embereket, valamint az ember rendkívüliségét és nagyszerűségét. Ez esetben nem vagy őszinte istenhívő, nem vagy része Isten házának; az emberi mivoltodnak nincs szüksége pozitív dolgokra. Amikor kapcsolatba kerülök veletek – bármit is mondok, bármit teszek vagy bárhogyan teszem – azok számára, akikben nincs meg a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret, józan ész és igények, az egész csak elmélet, egy szólás, egy módszer. Egyesek ráadásul ezt gondolják: „Amikor beszélsz, annyira belemész a részletekbe, sőt még példákat is felhozol. Nem csak egy arra tett kísérlet ez, hogy a gondolataidat és a nézeteidet mélyen elültesd az emberek szívében? Nem csak egy arra tett kísérlet, hogy elfogadtasd az emberekkel a gondolataidat és a nézeteidet, hogy az agyukat mosd, majd idővel elzsibbaszd őket a különféle gondolataiddal és nézeteiddel?” Ha valóban így érzel, ha azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az igaz út, amelyet az embereknek el kellene fogadniuk és gyakorolniuk kellene, sem az emberek által követendő alapelvek, akkor megtagadhatod az elfogadásukat; ez a te szabadságod. El is hagyhatod a gyülekezetet. Megvan a jogod a választáshoz, és ahhoz is, hogy megtagadd az igazság elfogadását. De ne ferdítsd el a tényeket és ne hívd fehérnek a feketét. Az igazság mindig igazság; nem szűnhet meg igazságnak lenni azért, mert néhány ördög és Sátán tagadja és elítéli, amiatt pedig még kevésbé szűnhet meg igazságnak lenni, mert sok ember nem kedveli vagy nem tudja elfogadni. Az igazság örökre létezik; mindörökké változatlan. Nem számít, hány ember tudja elfogadni, az igazság örökre igazság. A csevegéseim, beszélgetéseim és az interakcióim veletek teljességgel a Belém vetett bizodalmatok alapjára épülnek; ez az egyik legalapvetőbb alapelv. A bizalom eléréséhez az a legfontosabb, hogy a szívetekben mindannyiótoknak meg kell győződnötök, hogy egyetlen Általam szólt szóban, egyetlen Általam feltett kérdésben, illetve egyetlen Általam tárgyalt dologban sincs mesterkedés, cselszövés, csapda és természetesen az sincs benne, hogy próbára teszlek titeket. Úgyhogy biztosak lehettek benne – amikor kapcsolatba kerülök veletek, attól teljesen szabadnak és elengedettnek kell érezzétek magatokat. Ha úgy érzitek, hogy a Velem való kapcsolat nem felszabadító és nem nyugtató, hogy vagy korlátozva vagytok vagy nagyon kényelmetlenül érzitek magatokat, vagy pedig a szívetekben mindig óvakodtok, akkor elmondom, ez igazán nem az Én problémám, hanem a tiétek. Milyen aspektusban rejlik a problémátok? Ti magatoknak kellene tisztában lennetek azzal, hogy milyen problémáitok vannak és mit gondoltok a szívetekben; majd konkrétan megoldani az adott problémákat. Bármilyen problémákat fedeztek fel, oldjátok meg őket. Ha sok problémára derítetek fényt, jegyezzétek fel, majd egyesével oldjátok meg őket. Ha nem lehet egyszerre minden problémát megoldani, akkor oldjatok meg egyszerre egyet, lassan. Amikor ezek a dolgok történnek, vizsgálódnod kell és el kell gondolkodnod, megnézni, hogy valójában mit is gondoltál akkor, milyen kérdésekről gondolkodsz úgy, és milyen kérdésekben milyen nézőpontokat alakítasz ki; majd fokozatosan meg kell oldanod ezeket. Egy napon, amikor elengeded ezeket a gondolatokat és nézőpontokat a szívedben, ez az összes probléma megoldódik, te pedig igazán megérted az igazságot és látod az igazság értékét, akkor bízni fogsz Bennem. El fogod hinni, hogy bárkit és bármilyen problémát az igazságalapelvek szerint tudok kezelni, és egyáltalán nem fogok mesterkedni ellened. Ennek következtében a kapcsolatunk nyugodttá és örömtelivé válhat, harmóniában élhetünk, és ebből a harmóniánkból aztán boldogság születhet. Hát nem jó az, ha az embernek boldogsága, öröme, békéje és vidámsága van? (De igen.)