Magukban foglalják vajon a magatartásra és a dolgok végzésére vonatkozó alapelveket az élet Általam imént említett csip-csup ügyei? Hasznosak számotokra? (Igen.) Akkor folytassuk. Egyszer az öntözőrendszerünk egyik vízcsöve valamikor megrepedt az udvarunkban, a szivárgó víz pedig átfolyt a szomszéd udvarára. Megkértem valakit, hogy gyorsan menjen, szóljon a szomszédnak, és nézze meg, hogy fel kell-e takarítanunk neki. A szomszéd nem nagyon örült, látván, hogy olyan sok víz befolyt, ám mivel mi magunktól szóltunk neki, udvariasságból nem csinált nagy ügyet belőle. Később, karácsonykor adtunk neki egy doboz csokoládét bocsánatkérésül. Igen meglepődött és boldog volt, és azt mondta, hogy csak szóljunk vagy nyugodtan menjünk át hozzá, ha bármilyen segítségre van szükségünk. Estére még a gyermekét is áthozta, hogy adjanak nekünk egy kosár gyümölcsöt, ezt mondva: „Boldog ünnepeket! Köszönjük az ajándékotokat, és legyetek üdvözölve a közösségünkben!” Váltottunk egymással néhány udvarias szót, majd elmentek. Úgy gondoltam, hogy igen jó, hogy így kezeltük ezt az ügyet; ha ilyen jól kijövünk a szomszédainkkal, nem lehet túl rossz a viszony. Ilyen az, amikor bocsánatkérésül ajándékot adunk a másik félnek a viszony javítása vagy a dolgok elsimítása érdekében amikor probléma adódik, vagyis szimplán kölcsönös szívességet teszünk egymásnak. Természetesen nem ingyen kapja az ajándékodat, kihasználva téged; viszonzásul ad valamit. Látod, a nyugati emberek elég illemtudóak. Amikor ajándékokat adnak, hihetetlenül őszinték. Nem számít, hogy drágák-e az ajándékok; a lényeg az, hogy a szívük kivételesen őszinte. Az ügy efféle kezelése igen helyénvaló, és ez kölcsönös szívességtétel. Természetesen az efféle dolog kezelésének van egy kontextusa. Amikor nem történik semmi, nem szükséges senkinek ok nélkül kedveskedni, saját kezdeményezésből kínai ételt készíteni számára vagy ajándékokat adni neki, külön erőfeszítéseket téve arra, hogy fenntartsd vele a kapcsolatot. Erre nincs szükség. A normális érintkezés során elegendő, ha találkozás alkalmával üdvözlöd, és békésen éltek egymás mellett. Amikor azonban probléma adódik – például ha valamilyen hibát követsz el és bocsánatot kell kérned –, menj és kérj bocsánatot. A normális emberi mivolt racionalitásából teszed ezt; egyáltalán nem túlzó és nem hivalkodó. Mondd meg Nekem, helyénvaló így kezelni ezt? Összhangban van az alapelvekkel? (Igen.) Ez nem szolgalelkűség, és nem is arrogancia és hatalmaskodás. Nem fölényeskedsz, ugyanakkor megőrzöd a méltóságodat is. Egyesek ezt gondolják: „A nyugati emberek szeretnek kínai ételt enni. Elkerülendő, hogy panaszt nyújtsanak be ellenünk, ha a jövőben megszegünk néhány szabályt, csináljunk nekik gombócokat és adjunk nekik egy kis harapnivalót.” Kegyhajhászás ok nélkül – mondd meg Nekem, helyénvaló ez? (Nem.) Egyrészt nem lehet tudni, hogy az általad készített ételnek olyan íze van-e, mintha egy autentikus étteremből származna, vagy hogy a másik fél egyáltalán hajlandó lenne-e megenni. Emellett nem is ismer jól téged. Bízna vajon benned, ha olyan ételt adsz neki, amelyet magad készítettél? Másrészt minek adsz neki ajándékokat, ha nem is történt semmi különös? Jól ismer téged? Van vele bármiféle dolgod, vagy barátok vagytok? Nem; úgyhogy vajon nem egy őrült csinálna olyasmit, hogy folyton megpróbál kínai ételt adni neki? (De igen.) Nem találnák vajon bosszantónak az emberek? (De igen.) Nézd meg az Én alapelveimet a szomszédokkal való érintkezésre vonatkozóan. Normális az Én gondolkodásom? Pontosan és helyénvalóan alkalmazom az alapelveket? (Igen.) Megnyilvánul Nálam bárhogyan is rendezetlen gondolkodási logika? (Nem.) Az emberekkel való érintkezéseim teljesen normálisak. Normális körülmények között soha nem adok ajándékokat az embereknek. Ha valaki tényleg segít Nekem, adok neki valamit, hogy kifejezzem a hálámat. Az efféle kapcsolattartás az emberekkel helyénvaló. Ez jelenti azt, hogy az ember normális és gyakorlatias, valamint azt is, hogy szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. A legtöbb ember nem érti ezeket az alapelveket; ezt nevezik ostobaságnak és tudatlanságnak. Nem értetek egyet? (De igen.) Vannak, akiknek abban mutatkozik meg az ostobaságuk, ahogyan a dolgokat végzik. Folyton ok nélkül ajándékokat adnak az embereknek és behízelgik magukat, és amikor az emberek ezt látják, azt hiszik, hogy valami gond van velük. Én nem csinálom ezt. Nem kedveskedek az embereknek. Van méltóságom, és megvannak a Magam alapelvei a dolgok végzésére vonatkozóan. Amikor valóban adódik valamilyen probléma, alapelvek szerint cselekszem. Betartom a szabályokat, meghúzom a határt, és logikus a gondolkodásmódom, igazodik a normális gondolkodáshoz és igazodik a racionalitáshoz. Ezt az aspektust, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát tekintve sok részlet van, ám sok dolgot illetően nem szükséges részletekbe menni. Röviden: az Ő gondolkodása e tekintetben egyértelműen normális.

Amikor emberekkel érintkezem, soha nem mutatkozom be; még amikor testvérekkel találkozom, akkor sem mutatkozom be soha. Az emberekkel való érintkezéseim során soha nem viselkedem fennhéjázóan a megtestesült Istenként. Úgy találod, hogy ezek annak a normális és gyakorlatias megnyilvánulásai, hogy az ember szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat? (Igen.) Egyes testvérek például ezt mondják: „Te Isten vagy, Te vagy a Teremtő. Bárki számára megtiszteltetés, ha megtehet Neked dolgokat. Ha nem csinálja jól, az életével játszik!” Amikor ilyen emberekkel találkozom, ezt mondom: „Maradj Tőlem távol! Mi értelme ezeket mondani? Még ha a testvérek meg is tesznek Nekem dolgokat, nem támasztok ilyen követeléseket velük szemben.” Bárkivel is érintkezem, soha nem árulom el neki az identitásomat. Mondd meg Nekem, a normális gondolkodás és a normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? (Igen.) Látod, egy bolond ember folyton bemutatkozna, mondván: „Én vagyok a Jáde Császár! Én vagyok a földre szállt Nyugati Anyakirálynő! A mennyből jövök. Ha ti, kis talpnyalók nem hallgattok rám, el foglak törölni titeket!” Mi lenne egy efféle valaki? (Sátán és ördög.) Sátán és ördög lenne. Emberi nyelven elmebeteg személynek, normális racionalitást nélkülöző valakinek neveznék. Vajon szabálykövető módon fog viselkedni és kötelességtudóan fogja végezni a dolgokat valaki, akiben nincs normális racionalitás? (Nem.) Csak akkor tudsz szabálykövető módon viselkedni és tudod kötelességtudóan végezni a dolgokat, ha legalább optimális lelkiismeret és normál racionalitás birtokában vagy. Mivel a megtestesült Isten normális emberi mivolttal bír, a viselkedését és a cselekedeteit a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szabályozza, és természetes módon egy olyan normális emberi mivoltban él, amely lelkiismerettel és racionalitással bír; ennélfogva a viselkedésében és a dolgok végzésében szigorúan betartja a szabálykövető viselkedésnek és a dolgok kötelességtudó módon történő végzésének alapelveit. Ha egyes nem hívők elrontanak Nekem egy személyes ügyet, vagy szándékosan becsapnak Engem, vagy szándékosan tönkretesznek dolgokat, levonom belőle a tanulságot, és soha többé nem használom őket. Ami a nem hívőket illeti, hangozhatnak bármilyen szépen a szavaik, résen kell lennem; ha nem vagyok óvatos, be fogok dőlni a cseleiknek. Túl sok a csaló ezen a világon. Nem érdekli őket, hogy ki vagy; ha be tudnak csapni, be is fognak. A szellemi birodalomban a Sátán és az ördögök tisztán látják, hogy Isten szuverenitással rendelkezik minden dolog felett, valamint látják Isten mindenhatóságát és lényegét, ám soha nem tisztelik Istent, nem félik Istent, és nem ismerik el Isten identitását és lényegét. Most, hogy Isten testté lett, mondjátok meg Nekem, a Sátán által megrontott emberi faj között ki tudja elismerni Istent és alávetni magát Neki? Még azok az emberek sem ismerik el teljesen Őt, akik hisznek Istenben, nemhogy alávetnék magukat Neki. Vannak, akik azt mondják, hogy meg fognak hajolni Isten előtt és imádni fogják Őt – az megfelel nekik, hogy letérdelnek a menny előtt, letérdelnek a kereszt előtt, letérdelnek Jahve neve előtt vagy letérdelnek az Úr Jézus arcképe előtt, azon azonban nem tudnak túllépni a szívükben, hogy Nekem, ennek az embernek letérdeljenek: „Te vagy az, akiben én hiszek? Nem úgy nézel ki, mint isten! Vajon nem alacsonyodnék-e le, ha letérdelek előtted? A menny, a föld és a szüleim előtt le tudok térdelni – egy hozzád hasonló kispályás előtt hogyan térdelhetnék le? Különösen, mivel nő vagy, jelentéktelen a megjelenésed, nem vagy híres, és nincs státuszod és tekintélyed a világban – miért kellene nekem előtted letérdelnem?” Belül kényelmetlenül érzik magukat. Amikor le akarnak térdelni, haboznak, és felállnak, mielőtt egyáltalán letérdelnének, vonakodva és kelletlenül. Én így szólok: „Ne térdelj le Előttem. Ha térdelni akarsz, térdelj a mennyei Isten előtt. Nekem nincs szükségem arra, hogy Előttem térdelj; nem fogadhatom el. Nincs olyan nagy hatalmam, hogy fel tudnálak emelni a levegőbe és elvinni a harmadik égbe. Én csak egy hétköznapi ember vagyok. Isten elé hozlak téged, romlott emberi lényt. Azután elmondom neked az Általam ismert és értett igazságokat, hogy gyakorold őket, hogy elérhesd az üdvösséget, teljesen átalakítva téged egy rendes teremtett lénnyé, majd visszaadva téged a Teremtőnek – ez az Én felelősségem és az Én szolgálatom. Ami titeket mindannyiótokat illet, ez az Én egyetlen hasznom. Semmi elismerésre méltó dolgot nem értem el sem veled kapcsolatban, sem a mennyei Istennel kapcsolatban. Csak egy hétköznapi ember vagyok, aki megtette azokat a dolgokat, amelyeket meg kellett tennem, elmondta azokat a szavakat, amelyeket el kellett mondanom, és elvégezte a munkát, amelyet el kellett végeznem. Függetlenül attól, hogy a szívedben hajlandó vagy-e, Én az emberi mivoltom szemszögéből egyáltalán nem vagyok hajlandó elfogadni a térdelésedet és az imádatodat. Mi több, a szívedben vonakodó és ellenálló vagy, így még kevésbé tudom elfogadni.” Látod, normális az Én gondolkodásom? Függetlenül attól, hogy az emberi mivolt mely aspektusából ered, ez a normális gondolkodás megnyilvánulása. Mivel a megtestesült Isten normális emberi mivoltban él, valamint hétköznapi emberként él a való életben, és nem rendkívüli, ezért túlnyomórészt az emberi mivoltához tartozó lelkiismeret és józan ész irányítja azt, ahogyan a különféle dolgokat kezeli és intézi. Emiatt sok emberben elképzelések alakulnak ki; így vélik: „Hát nem csupán egy hétköznapi, normális ember Ő?” Még ha az emberek el is ismerik a megtestesülést és el is fogadják Isten munkáját, a szívükben nem akarnak letérdelni ez előtt a személy előtt és nem akarják imádni Őt, illetve nem akarják alávetni magukat Neki. Ami azt illeti, a szívemből szólva, nem akarom elfogadni a térdelésedet és az imádatodat, mivel van méltóságom és racionalitásom. Nem is beszélve arról, amikor kelletlen vagy, még ha hajlandó lennél is letérdelni Előttem és imádni Engem, Én nem lennék hajlandó elfogadni. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ennek a megtestesült Istennek az emberi mivoltához tartozó lelkiismeretén és józan eszén belül van szégyenérzet is. Mit jelent az, hogy valakinek van szégyenérzete? Azt jelenti, hogy ha valaki ezt mondaná: „Nem szívesen térdelek le ez előtt a személy előtt és imádom őt; belül egy kicsit vonakodom”; vagy ha valaki a zavarosfejűség állapotában élne; vagy ha valaki térdelne és imádna, miközben teli lenne Istennel kapcsolatos képzelődésekkel, azt mondanám, hogy ez a fajta térdelés és imádat mind illegitim. Nincs szükségem ilyen rítusokra; semmiképp sem szabad efféle szertartásosságba bocsátkoznotok. Még ha le is térdelnél Előttem, kínosnak érezném elfogadni. Ha ragaszkodnál hozzá, hogy letérdelj Előttem, vajon azt kellene mondanom, hogy „Áldás rád” vagy „Köszönöm”? Tényleg nem tudnám, mit mondjak. Miért? Jelenleg különféle aspektusokban még a saját helyzeteddel sem vagy tisztában, mégis megpróbálsz letérdelni Előttem és imádni Engem; tényleg nem tudom elfogadni. Nem tudom, hogy őszintén imádod-e Istent. Ha megpróbálnálak Istent félő és a rosszat kerülő emberként elfogadni téged, tényleg nem felelnél meg. Nos, ez az, ahol a dolgok elakadnak ebben az ügyben – ez nagyon kínos. Még mindig nem világos Számomra, hogy milyen minőségben kellene elfogadnom téged, vagy mit lenne helyénvaló mondanom neked, ezért belül különösen ellenálló vagyok ezzel az üggyel kapcsolatban. Mindannyiótoknak szigorúan tilos letérdelnetek Előttem és imádnotok Engem. Nincs rá szükségem és nem szeretem. Ha arra van szükségetek, hogy megértsétek az igazság bármely aspektusát, vagy szükségetek van a magatartásra és a dolgok végzésére vonatkozó alapelvek bármely aspektusára, beszélhetek róluk. Ha azonban ebbe a formaságba kívántok bocsátkozni, azt javaslom, ne tegyétek, legalábbis ne most. Ne tegyétek ezt, amíg nincs a szívetekben Istennek való igazi alávetettség, és amíg rá nem léptetek Isten félelmének és a rossz kerülésének az útjára; ne bocsátkozzatok ebbe a formaságba. Nem lenne jó ezt csinálni; mindkettőnk számára kínossá tenné a dolgokat. A legjobb kerülni ezt a dolgot; haszontalan az efféle szertartásosság.

Az embereknek a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseit és képzelődéseit illető problémáról szóló beszélgetés során sok, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát magában foglaló példát hoztam fel. Ezekben a példákban láthatjátok, hogy a megtestesült Isten nem rendkívüli, transzcendens, természetfeletti, és nem is rendhagyó. Az embereknek ezeket és más hasonló dolgokat kell megérteniük a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága, valamint alázatossága és elrejtettsége tekintetében. Az Ő megélése, valamint a magatartási hitvallásai és alapelvei mind különösen gyakorlatiasak és különösen normálisak, és amikor dolgokkal találkozik, türelmes és toleráns is tud lenni. Függetlenül attól, hogy mit csinál, minden, amit a megtestesült Isten az Ő életében megél és kimutat, azt tükrözi, hogy van egy gyakorlati oldala annak, ahogyan a megtestesült Isten hús-vér teste viselkedik. Nevezetesen az, ahogyan a különféle dolgokkal szembenéz és ahogyan a különféle problémákat kezeli, teljességgel a magatartási hitvallásain és alapelvein alapszik, vagyis azon, hogy szabálykövető módon viselkedjen és kötelességtudóan végezze a dolgokat. Pár évvel ezelőtt a szomszédunk gyermeke főiskolára ment, és bulit rendeztek az udvaron az ünnepléshez, énekléssel és tánccal. Hajnali egy-két órakor még mindig mikrofonnal énekeltek, és sok közeli szomszéd tisztán hallhatta. A nyugati emberek szeretnek panaszt tenni, ebben az esetben azonban senki sem tett panaszt, hiszen akkoriban már mindannyian sok éve szomszédok voltunk. Mindenki így érezte: „A gyerekek oly sok éve iskolába járnak, és ritkaság számukra, hogy elengedhetik magukat, úgyhogy hadd vaduljanak. Ha néha így megzavarják az embert és egy éjszaka nem alszik jól, az nem nagy probléma; egyszerűen úgy kezeljük, hogy sokáig fennmaradtunk.” Normális ez a fajta gondolkodás? Az embernek efféle türelemmel és toleranciával kellene lennie mások iránt? (Igen.) Néhányan ezt kérdezik: „Te Isten vagy, hogyan gyakorolhatsz hát türelmet a zajongó romlott emberekkel szemben? Nem kellene türelmesnek lenned; a Te pihenésed oly fontos!” Én ezt kérdem: „Kié nem az? Mindenki pihenése fontos.” A felnőtteknek azonban időnként némi toleranciával kell bírniuk és némi megértést kell tanúsítaniuk; különösképp a gyermekekkel szemben, némi toleranciát kell tanúsítanunk irántuk. Mellesleg, amikor ebben a világban élsz, sok minden nem a te elképzelésed szerint megy, és sok esetben egyszerűen csak türelmesnek kell lenned. Ez semmiség; olyasmiket is el kell viselned, amik ennél komolyabbak, és valóban kárt okoznak neked. Ezen a világon élve a túlélés folyamán mindenki sok olyan helyzettel kerül szembe, ahol nincs választása. Tényleg egyszerűen csak elakadsz majd, amikor ilyen helyzetekkel szembesülsz? Képtelen leszel tovább élni? A nap akkor is felkel a következő napon. Az életnek folytatódnia kell. Nem kell kicsinyesnek lenni egy csip-csup ügyben, fennakadni rajta és úgy viselkedni, mintha ez lenne a világ vége. Nem kell nagy feneket keríteni neki, vagy bolhából elefántot csinálni. Toleránsnak és türelmesnek kell lenned az efféle dolgokkal kapcsolatban. Amikor majd egy napon többet tapasztalsz, belátást szerzel és tudni fogod, hogyan kezeld őket. Mondjátok meg Nekem, normális ez a fajta gondolkodás? (Igen.) Egy abnormális gondolkodású ember mit gondolna? „Te nyikhaj, felnőttél és elkezdtél bulizni. Ezek a nem hívők tényleg ördögök! Tudod te, ki vagyok én? Megzavartad a pihenésemet, úgyhogy teszek róla, hogy megbánd. Megátkozlak!” Normálisak az efféle gondolatok? (Nem.) Ezek a gondolatok abnormálisak, úgyhogy nem szabad így gondolkodnod. Én Magam nem gondolkodnék így. Amikor ezek a dolgok történnek, türelmes tudok lenni és helyénvalóan tudom kezelni őket; egy felnőtt gondolataival és nézeteivel tudom kezelni és intézni ezeket a dolgokat. Természetesen ezek a szabálykövető viselkedésnek és a dolgok kötelességtudó végzésének konkrét megnyilvánulásai is. Egyesek ezt mondják: „Isten nagylelkűsége oly hatalmas, mint a tenger és az ég, ezért az ilyen jelentéktelen emberek semmik Isten számára. Bármekkora zaj lesz, Ő nem hallja; Ő nem érez semmit. Ezt úgy hívják, hogy valaki magasabb szinten van, úgy hívják, hogy más síkon van, úgy hívják, hogy széleslátókörűség.” Valóban így van? (Nem.) Én igazán nem koncentrálok a „széleslátókörűségre”. Nem vagyok biztos a „széleslátókörűség” jelentésében, és azt sem értem, hogy mit jelent „más síkon lenni”, és nem vagyok annyira „magas” szinten. Csak azt tudom, hogy mi a normális gondolkodás és a normális racionalitás, hogyan kell az emberi mivolttal és a racionalitással összhangban álló módon cselekedni, mely dolgokat kell türelmesen viselni és mely dolgokat kell komolyan kezelni, és hogy milyen alapelveket és hitvallásokat kell szigorúan betartani az emberekkel való érintkezés során, valamint hogy miként kell nem eltorzult, radikális, természetfeletti vagy szélsőséges módon gondolkodni bizonyos helyzetekben, és hogy miként kell normálisan gondolkodni, anélkül, hogy az ember egyik vagy másik irányba kitérne. Ezeket a dolgokat ismerem, azt azonban sosem tudtam, hogy mit jelent „más síkon lenni”, „széles látókörűnek lenni” és „feltűnésmentesen viselkedni”. Egyszerűen betartom azokat az alapelveket, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Nem egyszerű ez? (De igen.) Függetlenül attól, hogy mit intézek, az Én szempontomból és álláspontomból minden dolgot és minden embert helytállóan, igazságosan, észszerűen és racionálisan szemlélek, hétköznapi, normális emberként, azon igyekezve, hogy igazságosságot, méltányosságot, észszerűséget és racionalitást érjek el mindenben, amit teszek, anélkül, hogy radikális, üres vagy nem szokványos lennék. Továbbá nem viselkedem felsőbbrendűen, és soha semmit nem szemlélek olyan üres pozícióból, mint a harmadik ég. Bár az emberek számára nagyon érdektelennek tűnik az, hogy sok dolgot így intézek a való életben, ezek olyan gondolatok, nézetek és viselkedésmódok, amelyekkel az embernek az emberiség tagjaként bírnia kell az élet és a fennmaradás során. Így élni igen stabil és nem fárasztó, ezért sok ember úgy érzi, hogy könnyű kijönni Velem, mindenféle szükségtelen bonyodalom nélkül. A célom azzal, hogy ezeket a dolgokat mondom nektek, nem csupán az, hogy a tudtotokra adjak bizonyos dolgokat, hanem hogy elmondjam, Nekem vannak alapelveim, amikor bárkivel érintkezem vagy ügyeket intézek – soha nem veszek el dolgokat erőszakkal vagy csellel, soha nem hízelgek, soha nem akarok kihasználni senkit, amikor emberekkel van dolgom, és természetesen nem fogom megszegni a törvényt, hogy bármilyen ügyet elintézzek. Röviden: az Én magatartási alapelveim abban állnak, hogy betartom a következő hitvallásokat: szabálykövető módon viselkedni és kötelességtudóan végezni a dolgokat – hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem és méltányosan cselekedjek, senkinek ne ártsak és senkivel ne bánjak méltánytalanul, és ne sértsem mások érdekeit. Még ha valamilyen módon előnyhöz is jutok, az nem mások érdekeinek megsértése alapján fog megtörténni, hanem inkább igyekszem méltányos és igazságos lenni. Elmondtam nektek ezeket a dolgokat és felhoztam ezeket a példákat, és elméletben ennek az aspektusnak, a magatartásmódnak az alapelveiről is beszéltem nektek. Én pontosan ilyen ember vagyok. Ha többet szeretnétek megtudni, hogy ellenőrizzétek a normalitást és a gyakorlatiasságot, valamint az alázatosságot és az elrejtettséget, amiről beszéltem, valamint hogy ellenőrizzétek, hogy tényleg ezekkel az alapelvekkel összhangban cselekszem, miszerint „szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat”, örömmel várom, hogy vizsgálódjatok és mindenütt bizonyítékot gyűjtsetek, hogy lássátok, tényszerű-e, amit mondok. Röviden: mindannyiótoknak tisztában kell lennetek ezekkel a dolgokkal. Alapvetően ez az összes dolog, ami a megtestesült Isten életét és létét illeti. Ezek azok, amiket meg kellene értenetek, és amiket meg is kell értenetek.