A megtestesült Isten az életében elkerülhetetlenül érintkezik és társul emberekkel, többek között Istenben hívő testvérekkel, valamint néhány nem hívővel is. Amikor Istenben hívő testvérekkel érintkezik, természetesen szintén vannak bizonyos alapelvei a magatartására és a dolgokkal való foglalkozásra vonatkozóan az emberi mivolt tekintetében. Bár nem tartja be szigorúan az udvariassági és a kölcsönösségi szabályokat és a világi szokásokat, a kölcsönös szívességtétel jegyében igyekszik, hogy ne használjon ki másokat, illetve ne keressen kiváltságokat Magának. Amikor néhány testvér az energiája és az ideje egy részét arra fordítja, hogy személyes ügyeket intézzen Nekem, alkalmat találok arra, hogy adjak nekik egy kis ajándékot, meglátogassam őket, meghívjam őket egy étkezésre, vagy valami mást tegyek. Ez nem megvesztegetés; ez udvariasság és kölcsönösség, és mások ki nem használása. Ami azokat a testvéreket illeti, akikkel nem volt magánjellegű kapcsolatom, soha nem adtam egyiküknek sem ajándékokat azért, mert státusszal bírnak vagy hozzájárulásokat tettek Isten házában, és azért sem adtam egyiküknek sem dolgokat, illetve nem bántam különlegesen velük, mert becsülöm őket vagy jó kapcsolatom van velük. Soha nem történtek ilyen dolgok. Röviden: amikor emberekkel társulok és érintkezem, igyekszem nem kihasználni őket és nem keresni kiváltságot a Magam számára. A különleges identitásom nem késztet arra, hogy ezt gondoljam: „Bárhogyan is használlak, az helyénvaló; bárhogyan is használlak, neked el kell fogadnod. Ez a te felmagasztalásod.” Nem gondolkodnék így. Ha személyes ügyeket intézel Nekem, a gyülekezeti munkán kívüli dolgokat, akkor emlékezni fogok erre a szívességre és viszonzom neked. Ezen az alapon szívességgel viszonzom a szívességedet. Arról még kevesebbet kell mondani, amikor nem hívőkről van szó – ha egy nem hívő intézett el Nekem valamit és költött bizonyos mennyiségű pénzt, egyrészt gondoskodni fogok róla, hogy anyagilag ne tartozzak neki. Nem fogom engedni, hogy a saját zsebéből fizesse; odaadom neki, bármennyi pénzre is van szükség. Emellett nagy gondot fordított arra, hogy elintézze Nekem ezt az ügyet, rengeteg erőfeszítést tett és sokat szaladgált, tehát udvariasságból ajándékot kell adnom neki, valamilyen ellentételezést kell ajánlanom a szívességért, és nem szabad kihasználnom őt. Ezt a munkát végzi és ebből él; nem engedhetem, hogy veszteséget szenvedjen vagy a saját zsebéből fizessen pénzt azért, mert valamit elintézett Nekem. Ez nem lenne helyénvaló. Tehát nem keresek kiváltságot Magamnak az ilyen ügyekben. Ez természetesen nem a játékszabályok követése; csupán arról van szó, hogy az embernek ragaszkodnia kell a legalapvetőbb világi szokásokhoz, valamint az udvariassághoz és a kölcsönösséghez; ebben a tekintetben nem lehet kivételt tenni. Ha megkérsz valakit, hogy intézzen el egy ügyet és nem fizetsz neki, és mindig megpróbálod kihasználni őt, az a tisztesség hiányának megnyilvánulása. Melyek az Én alapelveim ezekben a dolgokban? Ha meg akarsz csináltatni valamit, és az illető által kínált terv megfelelő, és meg tudod fizetni az árát, akkor rajta. Ha nem engedheted meg magadnak, akkor ne tedd; keress valakit, aki olcsóbban megcsinálja. Csak azt tedd, amit megengedhetsz magadnak. Ne vágd túl nagy fába a fejszédet, és ne gondolkodj azon, hogy miként használhatsz ki másokat. Ha nincsenek meg a pénzügyi eszközeid arra, hogy megcsináltasd, akkor vagy kérj kölcsön pénzt, vegyél fel kölcsönt, vagy várj, amíg elég pénzt keresel ahhoz, hogy megcsináltasd. Röviden: találj ki valamit magad; nem használhatsz ki másokat. Ha ez az ő megélhetésük, ha ez az ő szakmájuk, akkor ha elintéznek valamit neked, meg kell tartanod az ígéretedet, és ki kell fizetned őket. Ez tökéletesen természetes és indokolt. Az ember nem használ ki másokat, nem téveszt meg másokat, nem tartozik másoknak, nem cselekszik szégyentelenül és nincsenek adósságai – ezt hívják úgy, hogy az ember szabálykövető módon viseli magát. Amikor nehézség közepette vagy, ne zúdítsd rá a gondjaidat másokra; amikor szegény vagy, ne használj ki másokat; amikor gazdag vagy, ne kérkedj a vagyonoddal; és ne vágj fel az identitásod és a státuszod miatt. Ez az Én hitvallásom az emberekkel való érintkezést és a dolgok intézését illetően. Időnként például keresek valakit, hogy elintézzen valamit Nekem. Mondjuk, hogy ez általában csak ezer dollárba kerülne, ő azonban ötezret akar. Bár megengedhetem Magamnak, nem fogom elfogadni, hogy így becsapjanak. Annyit költök, amennyi rendszerint szükséges ennek az elintézéséhez, és nem alkudozom az emberekkel. Ha nem engedhetem meg Magamnak, keresek valaki olcsóbbat. Semmiképp nem fogok szégyentelenül viselkedni, sem szegénységre nem fogok hivatkozni, hogy engedjenek az árból; soha nem mondok ilyesmiket. Odaadok annyit, amennyi ennek az elintézéséhez szükséges, megfizetem a piaci árat, és a szabályokkal összhangban viselkedem. Ennyire szigorú vagyok. Egyes vagyonos emberek különösképp feltűnősködőek és rátartiak. Dizájnermárkákat, gyémántgyűrűket és nyakláncokat viselnek, tetőtől talpig csillogó ékszerekkel borítják magukat. Sőt, bárhová mennek, magassarkút viselnek, és általában kerülik azt, hogy szőnyegen járjanak, úgy vélik, hogy hang nélkül túlságosan diszkrét – kifejezetten márvány- vagy fapadlón járnak, hogy az emberek észrevegyék az érkezésüket. Még egy szobába lépve sem veszik le a dizájner napszemüvegüket, és a küszöbről pásztázzák a szobát, hogy lássák, ki van ott, mintha ezt mondanák: „Láttad, hogy megérkezett a királynő?” Bárhová mennek, először fel kell vágniuk. Én, ha napszemüveget viselek, amikor nyáron elmegyek valahová, gyorsan a táskámba teszem, amint megérkezem az úticélomhoz, nehogy az emberek azt lássák, hogy napszemüveget viselek és azt higgyék, hogy felvágok, ami félreértéseket okozhatna. A legtöbb cipőnek, amit viselek, gumi- vagy habtalpa van, és próbálok nem zajt csapni járás közben. Amikor ügyeket intézni megyek valahová, és be kell csengetnem, megteszem. Ha nem kell becsengetnem, akkor amint benn vagyok, először is elmondom a recepciósnak, hogy találkozóm van XY-nal ekkor és ekkor, majd leülök és várok. Látom, amint egyesek ülnek és a telefonjukat nézegetik, amikor nincs mit csinálniuk. A lábuk keresztbe téve, dobálják a dauerolt hajukat, mellettük dizájnertáska – oly fellengzősek. Bárhová megyek, Én különösen kerülöm a feltűnést. Keresek egy sarkot, ahová leülök, a mellkasomhoz szorítom a táskámat, megakadályozandó, hogy rossz emberek elragadják. Elővigyázatos vagyok, és kerülöm a feltűnést. Amikor sorra kerülök, gyorsan, időt nem húzva elintézem az ügyet, és megpróbálom a lehető legkevesebb figyelmet magamra vonni. Követem a szabályokat, amikor dolgokat intézek, és nem leszek adósa az embereknek. Bárhová megyek, uralom a mozdulataimat; senkinek a figyelmét nem akarom felkelteni. Vagyis, bárhová megyek elintézni valamit, csendesen mozgok, soha nem vagyok olyan hangos, hogy hírt adjak a jelenlétemről. A nem hívőkkel való érintkezés során, ha általában vannak bizonyos szabályaik a dolgok intézésére vonatkozóan, akkor követem azokat a szabályokat. Egy bizonyos ágazatban például az a szokás, hogy miután valaki elintéz neked egy ügyet, meg kell hívnod egy étkezésre. Az ügyletünk árából kiindulva az étel árának általában tizenöt dollár körül kell lennie, ezért olyan ételre hívom meg, ami körülbelül ennyibe kerül. Egyesek ezt mondják: „Ha már meghívod őt enni, költs egy kicsit több pénzt, hogy felvágj.” Erre nincs szükség. Bármilyen szabályaik is vannak, betartjuk őket. Ne lőj túl a célon, és ne pazarold a pénzt csak azért, hogy felvágj. Ha Nyugaton megkérsz valakit, hogy intézzen el neked valamit, vagy órabérben veszel fel dolgozókat vagy munkásokat és hasonlókat, szokás borravalót adni. Egyes ágazatokban vannak szabályok a borravaló mennyiségét illetően, míg máshol nincsenek. Ami azokat illeti, ahol nincsenek ilyen szabályok, udvariasságból és a munkás iránti tiszteletből a díjazása, a munkája minősége és a hozzáállása alapján legtöbbször adok egy észszerű borravalót. Ha jó munkát végzett, adok neki plusz öt dollárt; ha átlagos munkát végzett, és a jövőben nem akarom újra használni őt, nem adok neki plusz pénzt, de annál kevesebbet sem adok, mint amennyit megkeresett. Ami a borravalót illeti, nem kezelem úgy Magam, mintha iparmágnás lennék és szándékosan fitogtatnám a vagyonomat azzal, hogy előhúzok egy marék készpénzt és számolás nélkül odaadom valakinek. Soha nem csinálok ilyesmit. Ehelyett, mielőtt az illető hozzákezd a munkához, előre elkészítem a pénzt a díjszabása alapján, és odaadom neki, amikor elmegy. A legtöbb ember igen elégedett ezzel. Ezt is tekinthetjük az ügyek intézésére vonatkozó szabálynak Nyugaton. Mivel ez szabály, be kell tartanunk, és nem szabad megszegnünk. Ha valahol új vagy, és nem érted a szabályokat, a legjobb lenne, ha megtanulnád őket. Ha egyszer érted őket, ne játszd a hülyét; tégy meg mindent annak érdekében, hogy a szabályokkal összhangban intézd az ügyeket. Természetesen nem arról van szó, hogy attól tartok, hogy az emberek megítélnek Engem a hátam mögött, vagy azt mondják, hogy nem viselkedem szabálykövető módon – nem az ezektől való félelemből van ez. Inkább úgy érzem, hogy ezt így kell csinálni; ez az, amit tennem kell. Egyesek ezt kérdik: „Ha tíz dollárral megrövidítenéd, nem lenne elég pénzed egy plusz étkezésre?” Nem nézheted így. Ő megkereste ezt. Ha tíz dollárral kevesebbet adsz neki, az annyit tesz, hogy elveszel tőle tíz dollárt. A másoktól elvett pénzt a saját költségeidre felhasználni lelkiismeretlen. A lelkiismereteddel ellenkező cselekvés nem igazodik az emberi mivolthoz; híján van az emberi mivoltnak. Ha megpróbálod így megrövidíteni, akkor nem viselkedsz szabálykövető módon. Az, hogy az ember szabálykövető módon viselkedik, legalább annyit jelent, hogy pártatlanul cselekszik, és a nevükön nevezi a dolgokat. Tegyük fel, hogy a szolgáltatóiparban dolgozol, és borravalókra vagy utalva ahhoz, hogy megélj. Hogyan éreznéd magad, ha valaki nem ad neked borravalót, és kihasznál téged? Ugyanaz a logika. Az, hogy valaki nem ad borravalót, lehet, hogy nem ellenkezik a törvénnyel egy bizonyos ágazatban, és senki nem fog felelősségre vonni ezért, de vajon össze tudod egyeztetni a lelkiismereteddel? Ha nem tudod összeegyeztetni a lelkiismereteddel, akkor adósa vagy a lelkiismeretednek. Ha túl sok ilyen adósságod van ebben az életben, mikor tudod majd kifizetni őket? Nem viselkedhetsz így. Talán egy kicsit kihasználsz valakit azzal, hogy nem adsz borravalót neki, de vajon nem érzel vádat a lelkiismereted részéről? Ha tényleg nem, akkor valóban gond van veled. Ha egy ilyen apróság miatt megpróbálsz kihasználni valakit, vajon nem lehetsz-e képes még rosszabb dolgokra is? Ilyen gondolkodásmóddal vajon gyakorolhatod még az igazságot?

Az élete és a túlélése során mindenki találkozhat ezekkel a példákkal, amelyekről a szabálykövető magatartást illetően beszélgettünk. Ennek az emberiségnek a körében élve a megtestesült Isten sem tudja elkerülni ezeket a dolgokat, és olyasmik ezek, amikkel szembesülnie kell. Amikor ezeket a dolgokat csinálja, a megtestesült Isten egészében véve szigorúan betartja azokat a hitvallásokat és alapelveket, miszerint az ember viselkedjen szabálykövető módon és kötelességtudóan végezze a dolgokat. Én Magam pontosan ezt teszem. Természetesen, amikor a veletek való érintkezésem a gyülekezeti munkával vagy a személyes életetekkel kapcsolatos, ha arra kértek, hogy beszélgessek veletek, vagy tanácsot kértek Tőlem, hogy miként kezeljetek egy bizonyos problémát, szigorúan a magatartási hitvallásaimmal összhangban fogok beszélgetni veletek. Akár elfogadjátok őket, akár nem, a nézőpontjaim, valamint azok a módok és alapelvek, amelyek szerint viselkedem, változatlanok maradnak. Semmiképp sem foglak arra tanítani, hogy plusz előnyért jogi kiskapukat használjatok ki; egyáltalán nem helyénvaló így cselekedni. Bármi is történik, először azt kérem, hogy egyértelműen tisztázzátok, hogy az ügyre vonatkoznak-e törvények, irányelvek vagy egy bizonyos ágazat előírásai. Ha érint ilyen dolgokat, azt fogom mondani, hogy egyeztessetek kormányzati tisztviselőkkel, kérjétek ügyvéd tanácsát, vagy online keressétek ki a vonatkozó szabályokat. Ha pénzügyi kérdéseket érint, akkor könyvelővel kell egyeztetnetek. Függetlenül attól, hogy melyik országban vagytok, így kell gyakorolnotok. Én így csinálom a dolgokat, és semmiképp sem foglak arra bátorítani, hogy megszegd ezeket a hitvallásokat. Helyette megkövetelem tőled, hogy szigorúan tartsd be minden egyes ország törvényeit és előírásait, minden nyilvános hely, illetve ágazat szabályaival és rendelkezéseivel együtt. Ha nem vagy tisztában velük, neked kell kezdeményezned, hogy megismerd őket és felvilágosítást kérj róluk emberektől. Ha tudatában vagy ezeknek, minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy betartsd őket. Bármit is mondanak a szabályok, úgy kell csinálnunk a dolgokat. Még ha esetenként az ország szabályai vagy törvényei hatással vannak a kötelességed végzésével töltött idődre, vagy hatással vannak a kötelességeddel kapcsolatos egyes dolgokra, akkor is be kell tartanod őket. Megtalálhatod a módját annak, hogy igazíts a kötelességed végzésével töltött időn vagy a környezeten, amelyben azt végzed, elkerülendő, hogy ellentétbe kerülj az ország törvényeivel és előírásaival, továbbá elkerülendő, hogy olyan viselkedést tanúsíts vagy olyan incidenseket okozz, amelyek megszegik az ország törvényeit és előírásait. Helyénvaló így csinálni a dolgokat? (Igen.) Ez az egyik szempont. Más szempontból, függetlenül attól, hogy mely ország törvényeiről és előírásairól van szó, és függetlenül attól, hogy azok észszerűek vagy nem észszerűek, amennyiben a kormány kifejezetten előírja őket, és amennyiben az Én életem és létezésem körén belül jelennek meg, amennyire csak tudom, betartom őket, és eleget teszek nekik. Semmiképp sem fogok megjegyzéseket tenni a kormány törvényeinek és előírásainak egyetlen észszerűtlen vagy nem az emberek érdekeit szolgáló aspektusára sem, és nem fogom kritizálni őket; ehelyett betartok minden szabályt, amelyet a kormány felállít. Természetesen, amikor a kormány törvényeinek és előírásainak betartásáról beszélek, az nem foglalja magában azokat a törvényeket, amelyek ellenzik a vallásos hitet, és azokat a törvényeket, amelyek tagadják Istent és ellenállnak Neki. Inkább azokra a törvényekre és előírásokra vonatkozik, amelyek az állampolgárok jogait védik, fenntartják a társadalmi rendet és támogatják a méltányosságot; ezek azok, amelyeket az embereknek be kell tartaniuk. Függetlenül attól, hogy az embereknek milyen gondolatok vannak a fejében, a törvények és az előírások betartása az első. Az embernek tisztelnie kell az ország törvényeit, és tisztelnie kell bármely ágazat szabályait és rendelkezéseit. Ha nem tudsz alkalmazkodni hozzájuk vagy nem tetszenek neked, elkerülheted azt az ágazatot, vagy elhagyhatod az országot. Ám racionálisan szólva, ha egy bizonyos országban élsz, vagy ügyleteid vannak emberekkel egy bizonyos ágazatban, be kell tartanod az ország törvényeit, az ágazatra vagy bizonyos különleges alkalmakra és környezetekre vonatkozó rendelkezéseket és irányelveket, sőt egyes erkölcsi normákat is. Én igyekszem szigorúan betartani az emberiség törvényeit, előírásait és rendelkezéseit, egyes különleges szabályokat és irányelveket a nyilvános helyeken, valamint az emberi mivolt alapvető erkölcsi és viselkedési normáit. Soha nem fektetek súlyt a különleges identitásomra és státuszomra, és semmilyen törvénnyel, előírással, irányelvvel, rendelkezéssel és más hasonlóval nem szállok szembe. Nem vitatom őket, illetve nem szegem meg őket szándékosan és járom a Magam útját; hanem szigorúan betartom őket. Az Én szigorú megfelelésem mögött a törvényeik, előírásaik, rendelkezéseik és szabályaik iránti tisztelet áll. Ez is az az alapelv, amelyet az ember ténylegesen gyakorol és betart, amikor szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Egyesek talán nem értik a hozzáállásomat ezekhez a dolgokhoz; egyes embereknek talán vannak olyan gondolataik, amelyek nem igazodnak a valósághoz, vagy lehetnek üres elképzeléseik és képzelődéseik az Én ezekre a cselekvésekre vonatkozó alapelveimmel és hitvallásaimmal kapcsolatban. Azáltal, hogy így beszélgetünk, úgy érzitek, hogy van itt bármi, ami üres? (Nem.) Azt mondani, hogy nincs semmi, ami üres, azt jelenti, hogy Én úgy viszonyulok ezekhez a dolgokhoz, hogy az emberi mivolt szemszögéből racionálisan kezelem őket. Nem öltöm Magamra a felsőbbrendűséget, nem a harmadik ég szemszögéből állok hozzá, és nem abból a különleges helyzetből kezelem ezeket a dolgokat, hogy Isten identitásával rendelkezem. Ehelyett nagyon emberi módon, racionális szemszögből kezelem őket. Azt illetően, ahogyan ezeket a dolgokat kezelem, soha nem fektetek súlyt abbéli identitásomra, hogy Én vagyok a megtestesült Isten, és soha nem is használom ki ezt az identitást, hogy lekezelő módon szemléljem őket. Soha nem vitatom ezeket a dolgokat, és nem bomlasztom az ország törvényeit és előírásait, illetve semmilyen ágazat szabályait. Ehelyett szigorúan betartom ezeket a törvényeket, előírásokat, rendelkezéseket és egyéb hasonló dolgokat, engedelmesen és kötelességtudóan. Még gyakorlatiasabban, amikor az emberekkel való érintkezésről van szó, Én is egy nagyon emberi alapelvet követek.

Beszélgettünk a megtestesült Isten szabálykövető magatartásának egyes megnyilvánulásairól. Lehet, hogy ezek olyasmik, amikre soha nem gondoltatok, vagy olyasmik, amiket soha nem vettetek komolyan; lehet, nagyon üres elgondolásotok van ezekről a dolgokról; vagy amikor látjátok ezeket a dolgokat, kapcsolatba kerültök velük vagy hallotok róluk, lehet, hogy rögtön elutasítjátok őket. Ezek a dolgok azonban annak a normalitásnak és gyakorlatiasságnak, valamint alázatosságnak és rejtettségnek a tükröződései, amelyeket Isten megtestesült hús-vér teste nyilvánvalóvá tesz. Emellett az Ő magatartásának legnormálisabb és leggyakorlatiasabb megnyilvánulásai is, amikor Isten Lelke hús-vér testbe öltözködik és eljön az emberek közé. Az emberek ezeken a megnyilvánulásokon keresztül jobban megérthetik, hogy a mennyei Isten miként szemléli, kezeli és intézi a magatartás és az emberiség tagjává válás kérdését. Ezek a magatartási hitvallások és alapelvek lehetővé teszik az emberek számára, hogy lássák és megtudják, hogy Isten semmit sem tesz üres módon, hogy mindent gyakorlatiasan tesz, és gyakorlatias módon, alapelvekkel összhangban gyakorol, betartva az emberiség törvényeit és előírásait, valamint az emberi társadalom különböző szféráinak szabályait. Miközben betartja ezeket a törvényeket és előírásokat, a megtestesült Istennek végeznie kell az Ő szolgálatát, és végeznie kell azt a munkát, amelyet végezni szándékozik. Akár arról van szó, hogy megéli a normális emberi mivoltot, akár arról, hogy az isteni mivolt munkáját végzi, egyik sem ütközik a másikkal, és nem mond ellent annak. Az Isten által a normális emberi életében tanúsított magatartási hitvallások és alapelvek a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát ábrázolják – ez az egyik aspektus. A másik aspektus az, hogy megéli a normális emberi mivoltot – ami lelkiismerettel és józan ésszel bír –, amellyel Isten Lelkének rendelkeznie kell ahhoz, hogy emberré legyen, illetve, hogy hús-vér testbe öltöztesse Magát az emberek között. Bár ez a megélés az idő nagy részében látszólag nem áll összefüggésben a megtestesült Isten által az Ő isteni mivoltában végzett szolgálattal, azok a hitvallások és alapelvek, amelyeket Isten az emberi mivolt megélése során betart, lényegükben ugyanazok, mint az igazság, Isten lelkülete és az emberiséggel szemben támasztott követelményei, amelyeket Ő kifejez, amikor isteni mivoltában munkálkodik. Azok a magatartási alapelvek, amelyeket a megtestesült Isten az Ő emberi életében betart, azok, hogy szabálykövető módon viselkedjen, és hogy kötelességtudóan végezze a dolgokat. Aztán a munkának azon alapelvei, amelyeket betart, amikor az isteni mivoltában végzi a munkáját, lényegében ugyanazok – szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat; az alapelvek nem változnak. Ezért ami a megtestesült Istent illeti, az Ő emberi mivolta és isteni mivolta soha nem válik el; teljesen egységesek. Az isteni mivolta kifejeződhet az emberi mivoltán keresztül; az emberi mivolta pedig az isteni mivolta egy részének megnyilvánulása. Ezért amikor a megtestesült Isten az emberiség körében él, az Ő emberi mivolta és isteni mivolta, amelyeket az emberek ebben az időszakban láthatnak, nem válik el és nem különálló; egységesek. Az Ő emberi mivoltának megélését, valamint a magatartási hitvallásait és alapelveit bizonyos mértékig Isten Lelke felügyeli, befolyásolja és irányítja. Másrészről azt is el lehet mondani, hogy megéli a normális emberi mivoltát, amely lelkiismerettel és józan ésszel bír. Isten testet öltött hús-vér teste csak ilyen emberi mivolttal tudja vállalni az Ő isteni munkájának egészét, a munkát, amelyet az isteni mivoltában kell végeznie; Isten testet öltött hús-vér teste csak ilyen emberi mivolttal tudja teljesíteni a szolgálatot, amelyet végeznie kell, és csak így tudja jól végezni. Ez egy megértés. Egy másik megértés az, hogy a megtestesült Isten által végzett szolgálat egy olyan emberi mivolton keresztül valósul meg, amely normalitással és gyakorlatiassággal bír. Mindenesetre a megtestesült Isten emberi mivoltának lényege és isteni mivolta együtt alkotja a megtestesült Istent, aki Krisztus különleges identitásával bír. Ezért a megtestesült Isten emberi mivoltának általad látott magatartási hitvallásai és alapelvei, egészen az Ő konkrét megnyilvánulásaiig, attitűdjeiig és nézőpontjaiig mindenben, amit tesz, az Ő emberi mivoltának részei, és persze azt is mondhatni, hogy az isteni mivoltának részei. Ez a kettő nem választható szét. Vagyis amikor a megtestesült Istenben ilyen emberi mivoltot látsz, biztos lehetsz abban, hogy Ő az a hús-vér test, amelyet Isten Magára öltött. Természetesen, amikor kapcsolatba kerülsz az Isten által kimondott igazsággal, miközben elismered, hogy a megtestesült Istennek van isteni mivolta, azt is el kell ismerned, hogy az Ő emberi mivolta a megtestesült Isten része, aki különleges identitással rendelkezik. Mindenesetre az emberek végül megláthatják a megtestesült Isten e normális és gyakorlatias oldalát, valamint az Általa megélt magatartási hitvallásokat és alapelveket, mivel ezek sok olyan kérdést magukban foglalnak, amelyekkel Isten hús-vér teste az Ő létezése és élete során szembesül. Bár ezek a gyakorlatias megnyilvánulások a megtestesült Isten emberi életében nem érnek fel az Általa végzett szolgálatnak, illetve annak a szintjére, hogy ellátja az embereket az igazsággal, az úttal és az élettel, ezek a magatartási alapelvek és hitvallások nem válnak el a megtestesült Isten isteni mivoltától. Ennek a megtestesült Istennek a normális emberi mivolta pontosan azért rendelkezhet ilyen magatartási hitvallásokkal és alapelvekkel, mert ez a hús-vér test a megtestesült Isten hús-vér teste, és az a hús-vér test, amelybe Isten Lelke öltözködött. Ez azt vonja maga után, hogy a romlott emberiség bármely tagja számára, illetve a romlott emberiség körében bárki számára, aki előnyös háttérrel, identitással, társadalmi értékkel és nemes státusszal rendelkezik, nagyon nehéz szabálykövető módon viselkedni és kötelességtudóan végezni a dolgokat; senki sem kivétel. Ezért a normalitás és a gyakorlatiasság ezen aspektusa az, amit a megtestesült Isten emberi mivolta birtokol és ami Ő, és persze annak is egy része, amit a megtestesült Isten isteni mivolta birtokol és ami Ő; csupán arról van szó, hogy Ő ezt az emberi mivoltán keresztül fejezi és nyilvánítja ki. Ha a megtestesült Isten mindenütt dicsekedne, amerre jár, folyton érvényt szerezne a státuszának, fellengzősen beszélne, úgy érezné, hogy Ő nemes, mindenkit lenézne és nagyzolóan viselkedne, és mindig mindenkit el akarna taposni; ha bárkit is megátkozna, aki nem hajol meg az imádat során, hamuvá változtatná, azonnal megölné vagy lesújtaná a metsző tekintetével, akkor nehéz lenne megmondani, hogy tényleg van-e isteni lényeg Benne. A megtestesült Isten egyrészt rendelkezik a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismerettel és józan ésszel, hogy megőrizze hús-vér testének életét, szavait és tetteit egyaránt. Másrészt az isteni mivolta is munkálkodik Benne, mivel végül is az isteni mivolta az Ő igazi élete. Ha az emberi mivolta olyan arrogáns és önigaz lenne, mint a romlott emberiségé, mondanád, hogy ez a személy a megtestesült Isten? (Nem.) Tegyük fel, hogy egy illetőnek mindig voltak természetfeletti megnyilvánulásai, mindig földre szállt égi lénynek tartotta magát, mindig megvolt ez az érzése, és mindig magas lóról beszélt az emberekkel, hogy az emberek felnézzenek a szavaira és a tetteire. Tegyük fel, hogy mindig voltak természetfeletti és transzcendens gondolatok a szívében, első pillantásra meg tudta mondani, hogy mi történt valakinek az előző életében, milyen gonoszságokat követett el, miket csinált, vagy hányszor reinkarnálódott emberként vagy állatként. Továbbá tegyük fel, hogy ez az illető mindig úgy érezte, hogy ő kiváltképp nemes, beszéd közben mindig voltak természetfeletti megnyilvánulásai, valamint jelek és csodák kísérték, amitől az emberek különlegesnek érezték őt. Egy ilyen ember abnormális lenne. Egyrészt abnormális lenne benne az életlelkület; másrészt a benne lévő élet nem az isteni mivolt élete lenne. Ezt csak így lehet megfogalmazni.

Legyenek azok akár a magatartási hitvallásai, akár a dolgok intézésére vonatkozó alapelvei, minden, amit a megtestesült Isten kinyilvánít és megél, kiváltképp normális és gyakorlatias. Nézzük azokat a dolgokat, amelyeket mondtam, illetve amiket az életemben csinálok – abnormális bármelyik is? Természetfeletti vagy nem szokványos bármelyik is? (Nem.) Függetlenül attól, hogy mit intézek épp, semmi szokatlant nem fogsz találni Bennem. Nem vagyok furcsa személy; csak egy normális ember vagyok. Ráadásul minden dolog intézése során a gondolataim, a nézeteim, a gondolkodásom és a logikám nem eltorzult, szélsőséges vagy természetfeletti. Az emberekkel történő érintkezés és társulás során nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Ha az emberek hajlandóak érintkezni Velem, érintkezem velük; ha nem, nem próbálok a bizalmukba férkőzni. Normálisnak találod a gondolkodásomat, amikor az emberekkel való érintkezésről, a dolgok intézéséről, mindenféle dolog végzéséről és a magatartásomról van szó? (Igen.) Teljesen normális. Soha nem szólítottalak fel és nem bujtogattalak titeket, hogy szálljatok szembe bármely ország kormányával, és ilyesmit sem mondtam nektek soha: „Az Istenben hívők mind Istentől származnak; ti mind a harmadik égből származtok. Ne féljetek ettől a világtól; tapossátok el ezt a világot! Ti mind győzedelmes fiúgyermekek vagytok; fogjátok a vasvesszőt, hogy uraljátok ezt a világot és uraljátok ezt az emberiséget. Minden a lábatok alatt hever!” Mondtam Én valaha ezt? (Nem.) Mit mondtam? Azt, hogy szabálykövetőnek kell lennetek mindenben, amit csináltok. Függetlenül attól, hogy melyik országban hisztek Istenben és végzitek a kötelességeteket, be kell tartanotok a törvényt, és a kormányzati előírásokkal összhangban kell végeznetek a dolgokat. Semmiképp sem szabad meggondolatlanul és akaratosan cselekednetek; elővigyázatosnak kell lennetek, és nem szabad könnyelműsködnötök. Ha megszegitek a kormány törvényeit és előírásait, és egyszer panaszt nyújtanak be ellenetek, az hatással lesz a kötelességetek végzésére. Állandóan erről zsémbelődöm. Bár ez meglehetősen hétköznapinak hangzik, nagyon gyakorlatias, mivel túl kevés az élettapasztalatotok, híján vagytok a belátásnak, és nagyon hajlamosak vagytok hibázni. Ti Istenben hívők vagytok. A célotok azzal, hogy különböző országokba mentek végezni a kötelességeteket, az, hogy kövessétek Isten akaratát és tanúságot tegyetek Isten mellett, nem pedig az, hogy szembeszálljatok bármelyik országgal vagy bármelyik uralkodó párttal. Csupán teremtett lények vagytok, akik a kötelességeiteket végzitek; teljességgel alá kell vetnetek magatokat a Teremtő uralmának, és bárhogyan is vezényli és rendezi Isten a dolgokat, alá kell vetnetek magatokat annak. Függetlenül attól, hogy melyik országba mentek, milyen környezetben éltek vagy mely testvérek otthonában szálltok meg, szabálykövetőnek kell lennetek, és segítenetek kell, amennyit csak tudtok. Emellett be kell tartanotok az adott ország törvényeit és előírásait. Ismételten buzdítalak titeket, hogy ne szegjétek meg a szabályokat, és ne kerüljetek olyan helyzetbe, hogy panaszt nyújtsanak be ellenetek. Ha panaszt nyújtanak be ellened, rá kell jönnöd, hogy milyen hibát vétettél, milyen előírást szegtél meg, és miért tettek panaszt. Tanuld meg a leckét, hogy ne történjen meg újra. Ha nem vonod le a tanulságot, továbbra is panaszokat fognak tenni ellened. Az Én szavaim e tekintetben mind a problémák aktuális körülményeken alapuló megoldásai – megmondom neked, hogyan élj, hogyan maradj életben és hogyan tartsd be a szabályokat, hogy ne hozz felesleges bajt a saját életedre és túlélésedre. Függetlenül attól, hogy melyik országba mész, azért vagy ott, hogy a kötelességed végezd. Először be kell illeszkedned az országba, és be kell tartanod annak törvényeit és előírásait. Nem szabad bomlasztanod a fennálló rendjüket vagy bajt okozni nekik. Csak akkor fognak elfogadni és az ország tagjaként kezelni, és csak így láthatsz hozzá, hogy végezd a kötelességed. Ha még a helyi szabályokat sem tartod be, és olyasmiket teszel, amik megszegik a szabályokat, és emiatt az emberek állandóan panaszkodnak és gondot okoznak neked, odáig jutva, hogy már egyenesen utálnak, és többé nem akarják, hogy ott élj, akkor hogyan álmodhatsz egyáltalán a kötelességed végzéséről? Bárhol is éltek, be kell tartanotok a helyi törvényeket és előírásokat. Mondjátok meg Nekem, helyes így gyakorolni? Hasznotokra válik a kötelességetek végzése során? (Igen.) Így gyakorolni nagyon gyakorlatias. A törvények és a szabályok betartása a való életben alapvető józan ész kérdése. Nem arról van szó, hogy nagy ügyet csinálunk a semmiből, még kevésbé túlérzékenységről; olyan alapelv, amelyet a való életben be kell tartanod. Ha történik valami, vagy probléma adódik, megbeszéljük, hogy mi a legjobb mód a megoldására, és hogy miként kell levonni a tanulságot belőle, hogy azon igyekezhess, hogy kevesebb hibát kövess el, vagy egyáltalán ne kövess el hibákat a jövőben, és olyan ember legyél, aki szabálykövető és kötelességtudó módon viselkedik. Vannak olyan emberek, akik bárhová mennek, nem tartják be a szabályokat. Mindenütt szemetelnek, és időről időre lármáznak és megzavarják a szomszédaik nyugalmát. Mint a faluba betörő vadállatok, befolyásolják és zavarják a közösségi környezetet, megvetést és ellenszenvet kiváltva az emberekből, bárhová mennek. Azt mondom ezeknek az embereknek, hogy szigorúan tartsák be a helyi törvényeket és előírásokat, és hogy követniük kell a szabályokat, valamint hogy csak akkor van valakinek normális emberi mivolta, ha így viselkedik. Mondjátok meg Nekem, helytálló a gondolkodásmódom és a kiindulópontom azt illetően, ahogyan ezeket az ügyeket kezelem? (Igen.) Nem csinálok magasztos és fellengzős, illetve elvont, transzcendens vagy nem szokványos dolgokat. Csupán helyesbítem és vezérlem az embereket az életükben ezeknek a csekélységeknek, valamint az életükben felbukkanó hibáknak és hiányosságoknak a tekintetében, rámutatva a problémáikra és helyesbítve azokat, és tanácsokat adva nekik. Ami a megtestesült Istent illeti, gyakorlatias az, hogy így viselkedik? (Igen.) Annyira gyakorlatias! Ezeknek a dolgoknak a kezelése egyáltalán nem üres, és egyáltalán nem válik el a való élettől. Tehát akár a magatartást és a dolgok végzését illető hitvallásokat és alapelveket tekintjük, amelyek a megtestesült Isten mindennapi életében tükröződnek, akár azokat az igazságokat, amelyeket Ő az Általa végzett szolgálatban közöl, mindkét aspektus igen normális és gyakorlatias. Mindkét aspektus olyasmi, amit normálisan gondolkodó, a pozitív dolgokat szerető, valamint lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megérteni, felfogni, elfogadni és megvalósítani. Egyik aspektus sem válik el egyáltalán a való élettől; ez jelenti azt, hogy valaki normális és gyakorlatias.