Legutóbb az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése tartalmáról beszélgettünk, ami az „elengedés” tágabb témaköréhez tartozik a Hogyan kell törekedni az igazságra c. témakörben. Ez a tartalom a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseket és képzelődéseket foglal magában. Mely aspektusokról beszélgettünk? (Isten legutóbb főként egyes, a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseinkről és képzelődéseinkről beszélt, és azokat leplezte le, és Isten még a gyakorlás két alapelvéről is beszélt nekünk: az egyik az volt, hogy ne hasonlítsuk a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, a másik pedig az, hogy ne említsük a megtestesült Istent egy napon a romlott emberiséggel.) A megtestesült Istennel kapcsolatos elképzelések és képzelődések eloszlatásához az embereknek ezt a legutóbbi beszélgetés során említett két alapelvet kell gyakorolniuk. Mi volt az első? (Az, hogy ne hasonlítsuk a megtestesült Istent a mennyei Istenhez.) És mi volt a második? (Az, hogy ne említsük a megtestesült Istent egy napon a romlott emberiséggel.) Elsősorban ez a kettő volt. Legutóbb az első alapelvről beszéltem – hogy ne hasonlítsátok a megtestesült Istent a mennyei Istenhez –, és röviden bemutattam a megtestesült Isten életével kapcsolatos témákat, amelyeket az emberek látnak, és amelyeket még nem értenek. Ma folytatni fogom a beszélgetést a megtestesült Istent érintő témáról. Minél többet beszélek, az emberek annál többet fognak megérteni; minél többet beszélek, annál alaposabb lesz a megértésük. Minél többet beszélek a megtestesült Isten normalitásáról és gyakorlatiasságáról, az emberek annál többet fognak érteni – nagyobb világosság lesz a szívükben, és nemcsak kevesebb elképzelésük és képzelődésük lesz, hanem valamivel nagyobb és gyakorlatiasabb megértésük is lesz a megtestesült Istenről. Képesek lesznek többet megérteni a megtestesült Isten gyakorlatias oldaláról, valamint azon aspektusairól, amelyeket az emberek látnak és amelyekkel kapcsolatba kerülhetnek, a tudásuk pedig pontosabb és gyakorlatiasabb lesz. Ily módon az emberek el fogják engedni bizonyos elképzeléseiket és képzelődéseiket a mennyei Istenről, amelyek nem igazodnak a valósághoz. Minél inkább elengedik az emberek a mennyei Istenről alkotott elképzeléseiket és képzelődéseiket, és minél inkább ismerik és felfogják a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását, annál normálisabbá válik majd az emberek és az Isten közötti kapcsolat. Az egyik fontos dolog azzal kapcsolatban, hogy az emberek ne hasonlítsák a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, az, hogy értened kell a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását. Minél jobban érted a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását, annál jobban fogod érteni a mennyei Istent, és nem fogod a mennyei Istent az elképzeléseidhez és a képzelődéseidhez mérni. Objektív szempontból természetesen más valami is történni fog: helytállóan fogsz viszonyulni Istenhez, objektíven fogod szemlélni azokat a különféle megnyilvánulásokat, amelyeket a megtestesült Isten az Ő emberi mivoltában felfed, és a mennyei Istent is pontosabban és gyakorlatiasabb módon fogod ismerni. Ez megakadályozza, hogy folyton olyan elképzeléseid és képzelődéseid legyenek a megtestesült Istenről, amelyek nem igazodnak a valósághoz, és azt is megakadályozza, hogy a megtestesült Istent mindig a mennyei Istenhez hasonlítsd. Amikor Isten megtestesült hús-vér testéről – vagyis Krisztusról – beszélünk, van egy bizonyos téma, ami gyakran felmerül: a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága, valamint alázatossága és rejtettsége. Az emberek gyakran beszélnek az Ő normalitásáról és gyakorlatiasságáról, és gyakran beszélnek az alázatosságáról és a rejtettségéről is; amikor azonban az itt érintett gyakorlati kérdésekről van szó, mondhatni, hogy az összes ember híján van a tisztánlátásnak. Pontosan mi Isten normalitása és gyakorlatiassága? Mi az Ő alázatossága és rejtettsége? Nevezetesen, amikor arról van szó, hogy valójában mi is a megtestesült Isten normalitása, gyakorlatiassága, alázatossága és rejtettsége az emberek szívében, valamint hogy miként kell érteni és megismerni ezeket a dolgokat, az emberek nincsenek tisztában az igazsággal és a lényeggel e tekintetben, és pusztán úgy prédikálnak róluk, mintha valamiféle elmélet vagy spirituális terminológia lennének. Ezért nagy szükség van arra, hogy részletesen és szisztematikus módon megbeszéljük a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának, valamint alázatosságának és rejtettségének e témáját. Egy ilyen beszélgetésen keresztül az emberek számára világossá válik, hogy mi alkotja a megtestesült Isten, e különleges identitással rendelkező Emberfia normalitásának és gyakorlatiasságának megélését.

A szó szerinti megértésetek tekintetében, illetve amennyire az elképzeléseitek és képzelődéseitek engedik, mit tudtok felfogni a megtestesült Isten normalitásából és gyakorlatiasságából? Pontosan mit éreztetek és mit ismertetek meg a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát illetően ezen évek során, amikor kapcsolatba kerültetek, érintkeztetek vagy beszélgettetek a megtestesült Istennel? A korábban megbeszélt témák többsége a romlott emberiség problémáiról szólt. Vagyis beszélgettünk a különféle problémáitokról, amelyek magukban foglalják a romlott lelkületeket, Isten szolgálatát és a kötelességek végrehajtását, valamint az emberi mivoltot, kalibert, az emberek elképzeléseit és képzelődéseit, valamint a hozzáállásukat és a nézőpontjaikat Istent illetően – ezekről mind beszéltünk. Oly sok éve hirdetem az igazságot és tartok prédikációkat, és az összes a ti problémáitokról szólt. Ezúttal végre nem a ti problémáitokról beszélünk, hanem inkább a megtestesült Istent érintő dolgokról, ami lehetővé teszi számunkra, hogy más szemszögből nézzük meg a dolgokat. Nem találjátok ezt a témát egész megnyugtatónak, mindenféle tehertől mentesnek és nem oly kellemetlennek? (De igen.) Nos, akkor melyek azok a dolgok, amelyeket láttok, átéreztek vagy értetek, amikor a megtestesült Isten normalitásáról, gyakorlatiasságáról, illetve alázatosságáról és rejtettségéről van szó? Beszélhettek elméletekről vagy tényekről; bármi megfelel. Nem tudtok válasszal szolgálni – ebben az esetben általában nincsenek gondolatok a fejetekben Isten megtestesült hús-vér testéről? Egyáltalán semmi tudás? És semmiféle érzés? Csak van valamennyi, nem igaz? Néha csak egy futó gondolat, néha valami, amin gondolkodtok egy kicsit, néha pedig lehetnek mély benyomások a szívetekben. Ha futó gondolat, lehet, nem emlékszel rá; vagy időnként egy bizonyos gondolat vagy nézőpont bukkan fel a tudatalattidban, és lehet, hogy erre sem feltétlenül emlékszel. Néhanapján azonban van bizonyos benyomásod a megtestesült Istenről, és ez a benyomás aztán arra késztet, hogy kialakíts egy véleményt. Ez a benyomás hosszú időn át létezik majd az elmédben. Biztos, hogy tudsz majd emlékezni rá. Nem lehet üres az elméd, nem igaz? Nos, beszéljetek a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, illetve alázatosságát és rejtettségét illető megértésetekről. (Isten, én úgy értem a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, hogy Ő is rendelkezik a hús-vér test normális szükségleteivel. Például amikor Krisztus hosszú időn át beszél, szomjas lesz, és vizet kell innia. Amikor az összejöveteleken három-négy órán át beszélget velünk, Ő is elfárad, és pihennie kell. Ha hosszú időn át gyalogol, neki is szüneteket kell tartania. Vagyis kívülről Krisztus ugyanolyan, mint egy normális ember, és Ő is rendelkezik a normális emberi mivolttal járó teljes érzelmi skálával: boldog, amikor örömteli dolgokat hall, és szomorú, amikor aggasztó dolgokat hall. Ezek szintén a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának a megnyilvánulásai.) Megállapítottál néhány tényt. Ezek olyasmik, amiket láttatok, és olyan dolgok is, amelyekkel kapcsolatba kerülhettek, és amelyeket érezhettek. Még valami? (Isten, én hozzáteszek még egy pontot: korábban hallottam, hogy amikor valamilyen szakmai munkát készülsz irányítani, Neked is meg kell tanulnod és meg kell értened bizonyos szaktudást.) Olyasmi ez, amit mindannyian hallottatok? Hogy amikor valamilyen szakmai munkát irányítok, gyakorlatias módon Nekem is meg kell ismernem azt, valamint meg kell értenem és el kell sajátítanom némi hozzá tartozó szakmai ismeretet – ez az az információ, amit a legtöbb ember kapott? Mindannyian ezt gondoljátok? (Nem. Amikor például a filmgyártó csapat munkáját irányítod, csupán alkalmanként megnézel néhány filmet és tévéműsort, hogy naprakész legyél; nem szánsz kifejezetten időt arra, hogy tanulj róla vagy kutasd.) Tisztáznunk kell a dolgokat. Tényleg nincs energiám arra, hogy források után kutassak vagy bármiféle szakmai ismeretet tanuljak. Csupán arról van szó, hogy láttam néhány filmet, és ezért van egy kevés benyomásom arról, hogy általában milyennek kell lenniük; ezenfelül a testvérek által nyújtott érdemi szakmai ismeretek alapján azután kikövetkeztetem és leszűröm a vonatkozó alapelveket, és némi iránymutatással szolgálok a szakmai munkához. A lényeges szempont itt az alapelvek felfogása és az alapelvek szerinti irányításuk. A munkát végzők nehézségeit egyrészt az adja, hogy nem átfogó a szakmai tudásuk, másrészt pedig az, hogy nem fogják fel az igazságalapelveket, amihez társul a gyenge kaliberük. Így azáltal, hogy az alapelvek megértése alapján Én adok nekik bizonyos mértékű útmutatást, jobbak az eredmények, mint ha maguk csinálnák. Én arra az alapelvre alapozva teszem ezt, miszerint terjesszem Isten szavait, tanúskodjak Isten mellett, ne hozzak szégyent Istenre, valamint tegyem képessé az embereket arra, hogy többet tudjanak meg Isten munkájáról és többet értsenek meg az igazságból, ez pedig hozott bizonyos eredményeket. A tényleges szakmai készségeket tekintve gyakorlatilag eggyel sem rendelkezem. Eleve nincsenek ilyen szakmai ismereteim, és soha nem is próbáltam kifejezetten tanulni erről, ahogy ti mondtátok. Függetlenül attól, hogy milyen szakmai munkához adok útmutatást, soha nem próbáltam tanulni róla, sem oktatóanyagoknak, forrásoknak vagy odavágó szakmai ismereteknek nem néztem utána. Legfeljebb a testvérek keresnek néhány vonatkozó oktatóanyagot vagy mintát, és odaadják Nekem, hogy nézzem át, Én pedig ezekből következtetek ki bizonyos vonatkozó alapelveket és munkamódszereket az adott szakmához, és ezek alapján irányítom a munkájukat.

Ezt az aspektust, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát tekintve, az emberek láttak valamennyit az Ő hús-vér testének ösztönei által mutatott normalitásból és gyakorlatiasságból. Ez magában foglalja az emberi ösztönöket, valamint a hús-vér test különféle veleszületett adottságainak egyes megnyilvánulásait és korlátait; ezeknek a fogalmaknak a valódi értelmében ez normalitás és gyakorlatiasság. Akár arról van szó, amit kifelé mutat, akár a belső gondolatairól és nézeteiről vagy az emberi mivolta belső magatartási alapelveiről – röviden: a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának legegyszerűbb és legalapvetőbb értelmezése az, hogy Ő nem rendkívüli, nem transzcendens és nem szokatlan. Vagyis a megtestesült Isten külső megjelenéséből nem láthatsz különleges megnyilvánulásokat, amelyek különböznek a hétköznapi emberekéitől. Ha nem beszél vagy nem csinál semmit, és csak az arcvonásait, az alakját és a személyét mint egészet nézed, nem látsz semmi furcsát. Nem rendkívüli, nem transzcendens és nem szokatlan; csak egy hétköznapi ember. Pontosan vagy objektíven fogalmazva, ha ez az illető a tömegben van és nem beszél, nem végez munkát és nem mondja ki az igazságot, nem tudod megmondani, hogy miben különbözik bárki mástól. Ha például közöttetek ülök, és bejön egy idegen, azt látná, hogy épp úgy nézek ki, mint ti. Nem ülök a díszhelyen, és nem is tűnök ki. Hétköznapi a megjelenésem; nem vagyok rendkívüli, nem vagyok impozáns külsejű, és nem tűnök valamiféle nagy alaknak – csupán egy hétköznapi ember vagyok. Így hát nem tudná megmondani, hogy ki a megtestesült Isten. Ha együtt élek emberek egy csoportjával, akkor sem tudnál meglátni semmilyen különbséget Velem kapcsolatban. Csupán annyit tudsz, hogy ez a megtestesült Isten nőnemű, de szabad szemmel egyszerűen nem tudnád megmondani, hogy ki a megtestesült Isten, hacsak nem hallgatnád sokat a prédikációimat – ebben az esetben a hangom alapján talán meg tudnád állapítani. Ha valakinek a hangja hasonló az Enyémhez, egyesek talán még tévedhetnének is, és azt feltételezhetnék, hogy ő a megtestesült Isten. Történnek ilyesmik? Ez biztosan megtörtént. Vannak olyan egyének, akik transzcendensnek és kiemelkedőnek látszanak, aurával és stílussal különösen megáldva, és kiváltképp nemesnek tűnnek, mint egy státusszal és bizonyos tekintéllyel rendelkező ember. Egyes ostoba testvérek vagy olyan emberek, akik kiváltképp találkozni akarnak a megtestesült Istennel, tévesen azt fogják hinni, hogy egy ilyen illető a megtestesült Isten, és még meg is hajolnak és térdre is ereszkednek előtte. Az, aki előtt meghajolnak, belül igencsak örvendezik, sőt, hallgatólagosan el is fogadja ezt. Amikor indulni készül, azok az ostoba emberek, akik meghajoltak és letérdeltek, még könnyeket is hullatnak, és vonakodnak elválni tőle; belecsimpaszkodnak a ruháiba és nem engedik el őt, mondván: „Mikor jössz újra? Hiányozni fogsz!” Sőt különös izgatottsággal mondják: „Végre találkoztam a megtestesült Istennel. Semmit sem bánok ebben az életben. Még ha meg is halok, az életem nem volt hiábavaló!” Az, aki előtt meghajolnak, egyáltalán nem tisztázza a helyzetet. Hallottatok már ilyesmiről? (Igen.) Ez a fajta dolog a tengerentúlon biztosan nem történne meg. Miért történt meg a kontinentális Kínában? Mivel a megtestesült Isten Kínában tűnt fel és munkálkodott, egyértelműen úgy néz ki, mint egy kínai ember, ezért a kontinentális Kínában történt meg ez a fajta dolog. Abba nem megyünk bele, hogy az ebben a kérdésben érintett két félnek igaza van-e vagy sem. Ami magát a problémát illeti, függetlenül attól, hogy az emberek miként értik a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, az elképzeléseiktől vezérelve az emberek azt hiszik, hogy a megtestesült Istennek impozáns alakja, nemes megjelenése és még inkább nemes identitása kellene legyen. Emellett egyedi külsővel és beszédmóddal is kell rendelkeznie, hogy mindenki, aki Rá tekint, úgy érezze, hogy Ő olyan, mint Isten, hogy Ő Isten, a leghalványabb kétség nélkül. Ha az emberek számára jelentéktelennek tűnik, és nem látják Isten auráját vagy Isten képmását Benne, akkor lehetetlen, hogy Ő Isten legyen. Az emberek úgy hiszik, hogy a megtestesült Isten bizonyosan különösen impozáns, nemes, és aura lengi körül, kiváltképp úgy néz ki, mint aki királyi identitással bír – emelt fővel kell járnia, a szeme legyen csillogó és átható, a tekintete pedig kiváltképp metsző; képesnek kell lennie azonnal tudni, hogy ki mit gondol, csupán abból, hogy ránéz, és első pillantásra képesnek kell lennie megmondani, hogy ki táplál ellenséges érzelmeket vagy rossz gondolatokat. Az emberek e gondolatai egy bizonyos jelenséget tükröznek: az embereknek ilyen sok képzelődésük van a megtestesült Istenről. A helyzet azonban az, hogy a megtestesült Isten nem ugyanaz, mint az emberek elképzelései és képzelődései szerinti Isten; van különbség. A megtestesült Isten külső megjelenése kiváltképp hétköznapi. Egyáltalán nem impozáns, egyáltalán nem transzcendens és egyáltalán nem természetfeletti; sőt, azt mondhatni, hogy nincs Benne semmi különös. Kívülről szinte egyáltalán nem különbözik az összes teremtett embertől. Vagyis azokat a különféle funkciókat, amelyeknek az emberek birtokában vannak, valamint az emberek ösztöneit, normális gondolkodását és különféle képességeit tekintve szinte pontosan ugyanolyan, mint az Isten által teremtett emberek. Ezek azok a külsődleges dolgok, amelyeket az emberek közvetlenül, szabad szemmel látnak és amelyekkel kapcsolatba kerülnek, valamint amelyeket az emberek fel tudnak fogni és meg tudnak érteni. Ezeket a külsődleges dolgokat könnyen látják és megértik az emberek, ezért nem ezek kerülnek a beszélgetésünk középpontjába. A beszélgetésünk a megtestesült Isten normalitására és gyakorlatiasságára, valamint az Ő alázatosságára és rejtettségére összpontosít.

Ami azt illeti, hogy az embereknek mit kellene megérteniük a megtestesült Istennel kapcsolatban, legyen szó az Ő normalitásáról és gyakorlatiasságáról vagy az alázatosságáról és a rejtettségéről, ezt olyan gondolatok vagy megismerési módok alkotják, amelyekkel az emberek egyszerűen nem rendelkeznek a szívükben; ezek a gondolatok még csak az elképzeléseikben és a képzelődéseikben sem léteznek. Ez magában foglalja azt, hogy a megtestesült Isten miként él az emberek között, hogyan él az emberiség valós környezetében, miként éli az életét, valamint hogyan beszél és munkálkodik az emberek között. Magában foglalja a megtestesült Isten lényegét érintő kérdéseket, és ezeket a kérdéseket érdemes megbeszélni. Ezek az aspektusok egyben olyasmik, amiket az emberek nem látnak, vagy amiket nagyon nehezen értenek meg, és persze olyan dolgok is, amelyek nem léteznek az emberek tudásában, illetve a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseikben és képzelődéseikben. Nevezetesen, az emberek megtestesült Istenről alkotott tudása, megértése és képzelődései alapvetően nem kapcsolódnak a megtestesült Isten életének és létezésének valóságához. Következésképp az emberek megtestesült Isten lényegére vonatkozó tudásának zöme gyakorlatiatlan és nem objektív, sőt egyes, a valósággal összhangban nem álló elképzelések és képzelődések alkotják. A megtestesült Isten az emberek között és ebben az anyagi világban él; a normalitása és a gyakorlatiassága visszatükröződik az életében, valamint a létezése folyamatában. Az életében és a létezése folyamatában egyrészt ennek a hús-vér testnek az élete érintett, másrészt pedig a megtestesült Isten által végzett szolgálat érintett. Nézzük meg ebből a két aspektusból, hogy a megtestesült Isten által megélt és birtokolt normalitás és gyakorlatiasság miben különbözik az emberek elképzeléseitől és képzelődéseitől – az emberek e normalitás és gyakorlatiasság mely részeit nem tudják megérteni, illetve utasítják el, miután látták őket, miközben azok valójában az Isten megtestesült hús-vér teste birtokában lévő normalitás és gyakorlatiasság megnyilvánulásai. Mivel ez magában foglalja a megtestesült Isten életét és létezését, számos valós problémát, valamint ezeket a valós problémákat illető számos gondolatot és nézetet vet fel. A megtestesült Isten életében és az Általa végzett szolgálatban valójában gyakorlati és objektív módon megnyilvánulnak és megélésre kerülnek ezek a gondolatok és nézetek. Ugyanakkor, mivel az emberek túl sok elképzelést és képzelődést dédelgetnek – akár a mennyei Istenről, akár a földi Istenről –, és mivel ezek mind üresek és nem igazodnak a valósághoz, a legtöbb ember elutasítja azt a normalitást és gyakorlatiasságot, valamint alázatosságot és rejtettséget, amelyet az emberek a megtestesült Istenben – Isten e különleges identitásában – megnyilvánulni láthatnak. A legtöbb ember jelekre és csodákra, misztériumokra, természetfeletti képességekre, valamint mélyreható, nagyszerű vagy viszonylag transzcendens és különös dolgokra és más hasonlókra koncentrál. Eközben az emberek elutasítják azokat a valóban objektív, gyakorlati és valós dolgokat, amelyeket Maga Isten megél és kinyilvánít. Függetlenül attól, hogy hány évet él Isten megtestesült hús-vér teste az emberiség körében, mivel az emberek elutasítják ezeket a dolgokat, az Istenről való tudásuk mindig megreked az üres és képzelet szülte képzelődéseik szintjén. Az emberek Istenről való tudása emiatt mindig oly elfogult és gyakorlatiatlan. Ma, azáltal, hogy erről a témáról beszélgetünk, ismerjük meg a megtestesült Isten életében és az Általa végzett szolgálatban tükröződő normalitást és gyakorlatiasságot. Legyen az a megtestesült Isten élete vagy az Általa végzett szolgálat, mindkét aspektus magában foglalja az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának megélését. Ehhez hozzátartoznak a megtestesült Istennek – ennek a különleges identitással rendelkező Emberfiának – a mindenféle embert, eseményt és dolgot illető nézőpontjai, valamint a mindenféle dolog kezelésére vonatkozó alapelvei és módszerei. Az évek során a közlésekben hallottatok azokról az alapelvekről és módszerekről, amelyekkel a megtestesült Isten kezel és intéz mindenféle dolgot, és most már tudtok ezekről a dolgokról. Ezek a dolgok, amelyek meglehetősen magasztosnak és nagyszerűnek tűnnek a fejetekben, mind magukban foglalják az igazságot. Egyrészt képviselik a mennyei Isten szándékait; képviselik azt, amit az Isten identitásával és lényegével rendelkező Isten megkövetel az emberektől, és amit tanít nekik. Másrészről tagadhatatlan, hogy képviselik a megtestesült Istennek, ennek az Emberfiának az alapelveit, módszereit, valamint gondolatait és nézeteit arra vonatkozóan, ahogyan mindenféle dolgot szemlél és kezel. Már régóta beszélgetek veletek erről az igazságalapelveket magában foglaló hatalmas mennyiségű tartalomról; sok téma van, és meglehetősen terjedelmesek. Ez a tartalom elegendő ahhoz, hogy bemutassa a megtestesült Isten – az Emberfia – gondolatait és nézeteit, attitűdjeit és alapelveit a dolgok kezelésére vonatkozóan mindenféle ügyben. Erről az aspektusról ma nem fogunk beszélni.