Hogyan kell elnyerni az igazságot az Isten által kialakított körülményekben

Amikor az emberek megértik az alapelveit és célját az emberek Isten általi megmentésének és Isten mindenek felett való szuverenitásának, az vajon nem fogja valamilyen mértékben eloszlatni az Istennel kapcsolatos elképzeléseiket és képzelődéseiket? (De igen.) Mit kell megérteniük az embereknek ebben a tekintetben? Azt, hogy legyen bár szó mindenféle ügyekről vagy egy konkrét ügyről, amely felett Isten szuverenitást gyakorol, az emberek együttműködése 80 vagy akár 90%-os jelentőséggel bír, és a kérdéses üggyel kapcsolatos gondolataik, nézeteik és hozzáállásuk nagyon fontosak Isten szemében. Ne gondold, hogy ha nem mondasz semmit és nem foglalsz állást, amikor dolgok érnek téged, akkor Isten nem fog figyelmet fordítani rád és figyelmen kívül hagy majd téged. Ha azt szeretnéd, hogy Isten figyelmen kívül hagyjon, akkor jobban tennéd, ha nem hinnél Istenben. Mivel Isten házában vagy és mivel Isten kiválasztott téged, Isten egyáltalán nem fog téged figyelmen kívül hagyni. Isten szemében minden dolog átvizsgálásra kerül, te pedig kicsiny emberként annál inkább. Isten akkor is folyamatosan átvizsgálna és vezetne téged, ha egy hangya lennél, és Ő kiválasztana téged. Mivel Isten átvizsgál téged, egyszerűen el kell fogadnod azokat a dolgokat, amelyek érnek. Ne kerüld el őket – az elkerülés nem bölcs döntés. Szembe kell nézned velük. Csakis akkor lesz lehetőséged – az Isten által számodra kialakított körülmények közepette – elnyerni azokat az igazságokat, amelyeknek a megértését megengedi neked Isten, hogyha szembenézel ezekkel a dolgokkal és világos a hozzáállásod, míg ha elkerülöd őket, csendben maradva nem leszel képes igazságok megértésére. A látomásokkal kapcsolatos igazságokon kívül egyéb igazságok – éspedig az emberi élettel és létezéssel kapcsolatos mindenféle igazságok – azon a körülményen vagy kontextuson keresztül jutnak kifejezésre, amelyben egy bizonyos személy valamilyen magatartást tanúsít. Az emberek azután tudják csak igazán felfogni ezeknek az igazságoknak a valóságait, miután valódi tapasztalatot és megértést nyertek. A legtöbb ember nem tudja tisztán látni ezt a pontot, és langymeleg a hozzáállásuk a különféle igazságokhoz, valamint állandóan el akarják kerülni ezeket a körülményeket, és nem kívánják valódi problémák vonatkozásában az igazságot keresni. Nem tanulják meg az igazság alapján felismerni az emberek és események különféle típusait, és azt sem gyakorolják, hogy miként alkalmazzák az igazságot különféle problémák megoldása érdekében. Bármi éri is őket, nincs hozzáállásuk, nincsenek nézeteik, és nem vesznek részt beszélgetésben és megbeszéléseken. Megelégszenek pusztán annyival, hogy mindennap imádkoznak Istenhez, olvassák Isten szavait, himnuszokat tanulnak és végzik a kötelességeiket, és ennyi az egész. Elmondok neked egy dolgot, mégpedig azt, hogy egy munkásra az a jellemző, hogy csak erőfeszítést tenni hajlandó, de az igazság semmilyen aspektusa nem érdekli, az igazság egyetlen aspektusát sem hajlandó komolyan venni, és ezt problémásnak találja – ilyen egy munkás. Ha nem a Sátán szolgája, avagy valamilyen gonosz személy, illetve antikrisztus vagy, akkor a legjobb esetben is csak munkás lehetsz. Isten népének azon tagjai esetében azonban, akik üdvösségre tudnak jutni, más a helyzet. Ők nem elégszenek meg pusztán annyival, hogy munkát végeznek és egy kis erőfeszítést tesznek, hanem megismerik és megértik a mindenféle típusú emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos különféle igazságokat, és ezen igazságok alapján foglalkoznak a különféle típusú emberekkel és eseményekkel. Ily módon fokozatosan beléjük ivódnak és fokozatosan az életükké és a cselekedeteik és magaviseletük alapelveivé válnak a különféle igazságok. Csak akkor leszel képes alávetni magad Istennek, valamint félni Istent és kerülni a rosszat, ha az igazság az életeddé válik; máskülönben nem lehet elérni ezt a hatást. Ne félj attól, hogy megtapasztalj dolgokat, és ne félj felismerni az embereket. Nem rossz dolog, hogy mindenféle események történnek, és Isten szuverenitást gyakorol efölött. Mi félnivalód van, ha egyszer Isten szuverenitást gyakorol és Ő rendezi el a dolgokat? Ha Isten szuverenitást gyakorol és Ő rendezi el a dolgokat, akkor a legkevesebb, ami elmondható, hogy egy esemény bekövetkezése nem lesz rosszindulatú, illetve nem lesz kísértés a számodra, hanem azért fog történni, hogy tanulságokat vonj le, hogy épülj, hogy a javadat szolgálja és hogy tökéletesítsen téged. Ha képes vagy alávetni magad Isten vezényléseinek és rendezéseinek, pozitív tananyagként közeledni ahhoz, ami veled történik, valamint keresni az igazságot és levonni azokat a tanulságokat, amelyeket le kell vonnod, akkor természetszerűleg és észrevétlenül beléd ivódik majd és az életeddé válik az igazság. Éppen ezért helytelen az, hogy a legtöbb ember közönyös, elkerülő, a dolgokban részt nem vevő és azokba be nem kapcsolódó hozzáállást tesz magáévá, valamint nem fejez ki nézeteket és nem beszélget, amikor különféle eseményekkel szembesül – ez nem ajánlatos. Miért mondom azt, hogy ez helytelen és nem ajánlatos? Ez a hozzáállás azt mutatja Istennek, hogy nem érdekel az Ő üdvössége és jó szándékai, hogy nem érdekel az, hogy Isten tökéletesítsen téged, és nem fordítasz erre figyelmet és elveted ezt. Vajon még akkor is meg akar majd menteni téged Isten, ha azt látja, hogy ilyen a hozzáállásod? És még ha meg is akar menteni téged Isten, vajon hogyan tud megmenteni, ha nem működsz együtt? Ahogy a mondás tartja: „Ez veszett fejsze nyele”, és ez a mondás pontosan az ilyen típusú emberre utal.

Isten sok-sok igazságot kimondott az Ő teljes irányítási terve, és különösen munkájának ezen utolsó szakasza során, és te mindegyiküket hallottad. Nem számít, mennyit tapasztaltál vagy értettél meg belőlük, a legkevesebb, hogy ismered őket, így Isten semmilyen további beavatkozó vagy előmozdító munkát nem fog végezni. Isten csak a hozzáállásodat, valamint az együttműködésedet várja mindenben, ami téged ér – látni akarja a hozzáállásodat, a nézeteidet, a törekvéseidet és hogy melyik útra térsz. Ha valahányszor emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal szembesülsz, azt jegyzi fel Isten, hogy nincs hozzáállásod és nincsenek nézeteid, és hogy soha nincs semmi mondanivalód, akkor mondd csak, nem egy fajankó vagy? Miféle embereknek nincs soha semmi mondanivalójuk? Talán nem azoknak, akik süketek, némák, féleszűek vagy idióták? Isten azt jegyzi fel, hogy nincs hozzáállásod, úgyhogy amikor végül pontoz majd téged, nulla pontot fogsz kapni. Amikor ér téged valami, Isten ezt kérdezi: „Hajlandó vagy árat fizetni?”, te pedig ezt mondod: „Igen!”, mire Ő megkérdezi: „Van benned elszántság? Tettél esküt?”, és te így felelsz: „Igen!” Ha csak ennyi elszántságod van, de amikor megkérdeznek, hogy mit nyertél ennek a körülménynek a megtapasztalásából, akkor semmit sem tudsz mondani, és semmilyen megtapasztalt körülményből nem nyertél semmit, akkor a végén, amikor pontozni fog téged Isten, ez mindössze két pont lesz. Hogy miért lesz két pont? A kevéske elszántságod miatt fogsz addigra két pontot elnyerni. Mondd meg Nekem, nem fog ezzel vajon megpecsételődni a sorsod? Lesz-e még reményed az üdvösségre? Az üdvösség reménysége azáltal lehet a tiéd, hogy te magad törekszel rá. Ezt a gyümölcsöt kapod cserébe azért, hogy úgy döntesz, az igazságra törekvés útján fogsz járni. Bármi érjen is hát, ne félj tőle, ne kerüld el; ne takard el a kezeddel a fejed és ne húzódj vissza, mint valami teknős a páncéljába – nézz inkább szembe vele pozitívan és proaktívan. Ha bátortalan vagy és félsz a dolgoktól, és ha semmiről nem mersz ítéletet mondani – bárkivel legyen is kapcsolatos az adott dolog –, mert félsz, hogy ha valami rosszat mondasz, lelepleznek és át fognak látni rajtad a többiek, és folyton csak félsz és soha semmiben nem veszel részt, ez azt jelenti, hogy eljátszod az esélyedet! Lehet, hogy sok energiát fektettél a kötelességed végzésébe, de a tény az hogy már régen meghatároztad a saját sorsodat. Végül két pontot fogsz csak kapni, nem egy kétbites fajankó vagy akkor? Két pontot kapni nem ugyanaz talán, mint kétbites fajankónak lenni? Mivel pedig csak két pontot fogsz kapni, nem hiába hittél vajon Istenben egész életeden át? Ez Isten munkájának az utolsó szakasza, ha ebben az időben hiábavaló volt a hited, akkor meg lesz pecsételve a sorsod. Isten soha többé nem fogja újra elvégezni az emberi lények megmentésének munkáját. Ez az utolsó esély – ha még mindig nem törekszel rá és elszalasztod, és ha nem tudsz üdvösséget nyerni, az bizony nagy kár lesz! Nem számít, hány éve tapasztalod már Isten munkáját, legalább megfelelt minősítést kell kapnod, és akkor még mindig lesz reményed a túlélésre. Ha még csak a munkavégzésed sem megfelelő színvonalú, és sok bomlasztást és zavarást is okoztál, akkor addigra semennyi gyümölcsöt nem fogsz betakarítani, és nulla reménységed lesz az üdvösség elnyerésére. Ne szemlélő légy minden olyan körülményben, amelyeket Isten kialakít; légy résztvevő, vegyél részt bennük! Van azonban egy alapelv, amelyet minimum be kell tartanod: Ne okozz zavarásokat! Részt vehetsz és kifejezheted a saját véleményeidet és megítéléseidet, és még ha úgy is beszélsz, mint egy laikus, és csak szavakat és doktrínákat szólsz is, nem számít. Viszont minden dologban az igazságkeresés alapelve és szándéka szerint kell részt venned, az igazságot gyakorolva és alávetve magad az igazságnak – csakis ekkor lesz reményed az üdvösségre. Milyen alapra épül az üdvösség reménye? Annak alapjára épül, hogy képes vagy az igazság felé törekedni, elmélkedni az igazságon és erőfeszítést tenni az igazságba, amikor az egyes dolgok történnek. Csak ezen az alapon értheted meg az igazságot, gyakorolhatod az igazságot, és juthatsz üdvösségre. Ha azonban mindig szemlélő vagy, amikor dolgok történnek – semmiféle értékelést vagy jellemzést nem adsz és nem fejezel ki semmilyen személyes véleményt – és semmiről sincsenek nézeteid, illetve még ha vannak is nézeteid, nem fejezed ki őket és nem tudod, hogy azok helyesek vagy helytelenek-e, hanem csak hét lakat alatt őrzöd őket a fejedben és gondolkodsz róluk, akkor a végén nem nyered majd el az igazságot. Gondolj bele, olyan ez, mintha éheznél, miközben egy nagy lakomán ülsz. Hát nem vagy szánalmas? Isten munkájában, ha tíz éve hiszel, és egész idő alatt szemlélő voltál, vagy húsz, illetve harminc éve hiszel és egész idő alatt szemlélő voltál, akkor a végén, amikor eljön a sorsodról való döntés ideje, Isten két pontot ír majd a neved mellé a nyilvántartásban, így hát ócska bolond leszel, az esélyedet az igazság elnyerésére, valamint a reményedet az üdvösségre pedig te magad teszed teljesen tönkre. A legvégén ócska bolondnak bélyegeznek majd, és meg fogod érdemelni, nem igaz? (De igen.) Mi a titka annak, hogy az ember ne legyen ócska bolond? (A titok az, hogy ne legyen szemlélő.) Ne légy szemlélő. Hiszel Istenben, tehát akkor meg kell tapasztalnod Isten munkáját az igazság elnyerése érdekében. Egyesek talán megkérdezik: „Arra kérsz tehát, hogy mindenben részt vegyek? De az emberek ezt mondják: »Ne üsd az orrod olyasmibe, ami nem tartozik rád.«” Amikor részvételre kérnek, az azt jelenti, hogy az igazság keresésére és arra kérnek, hogy vond le a tanulságot azokból a dolgokból, amelyekkel találkozol. Amikor például egy bizonyos típusú emberrel találkozol, tisztánlátást kell nyerned a megnyilvánulásain és tettein keresztül. Ha megsérti az igazságot, fel kell ismerned, melyik az a tette, amely megsérti az igazságot. Ha a többiek azt mondják, hogy ez az illető gonosz ember, fel kell ismerned, mi olyat mondott és tett, valamint a gonosztevő mivolt mely megnyilvánulásai vannak meg benne, ami miatt gonosz emberként jellemezhető. Ha a többiek azt mondják, hogy az illető nem védelmezi Isten házának érdekeit, és annak kárára segít kívülállókat, akkor tudakozódniuk kell arról, hogy mit tett. És miután tudakoztál, nem elegendő csak ismerni ezeket a dolgokat. El is kell töprengened: „Én tudnék ilyesmit tenni? Ha senki sem emlékeztetne, lehet, hogy én is megtenném ugyanezeket a dolgokat, és akkor vajon nem ugyanaz lenne a sorsom, mint ennek az illetőnek? Nem lenne ez veszélyes? Szerencsére Isten úgy alakította ezt a körülményt, hogy figyelmeztessen, mi a legnagyobb oltalom számomra!” Miután eltűnődsz ezen, egy dologra rájössz: nem követheted azt az utat, amelyet ez a fajta ember követ, nem lehetsz ilyen típusú ember, és intened kell magad. Bármilyen dolgokkal találkozol is, tanulnod kell belőlük. Ha vannak olyan dolgok, amelyeket nem értesz teljesen, és amelyeket furcsának érzel a szívedben, kérdéseket kell feltenned és tájékozódnod kell róluk, és az igazság keresésével kell megbizonyosodnod a dolgok valódi állásáról. Ez nem kíváncsiság; ez komolyság. A komolyság nem azt jelenti, hogy az ember ímmel-ámmal csinál valamit vagy a csordát követi – ez a felelősségvállalás hozzáállása. Ha tisztába kerülsz a problémákkal, majd keresed az igazságot azok megoldása érdekében, a jövőben, amikor hasonló helyzettel szembesülsz, csak akkor lesz utad a gyakorláshoz, csak akkor leszel képes arra, hogy pontosan gyakorolj, valamint akkor lesz olyan érzésed majd, hogy békében és nyugalomban vagy. A komolyságod azon az alapelven alapul, hogy megpróbálod megérteni a tények valódi állását, és ezekből elnyerni az igazságot, valamint megtanulni, hogy miként szemléld az embereket és a dolgokat, ahelyett, hogy minden kérdésben másokat követnél és úsznál az árral. Csak akkor juthatsz el az igazság gyakorlásához és cselekedhetsz az alapelvek szerint, ha komolyak a cselekedeteid. Azok, akik nem komolyak, hajlamosak másokat követni és sodródni az árral, ily módon pedig valószínűleg megszegik az igazságalapelveket. Tegyük fel például, hogy valaki rendre felületesen végzi a kötelességét, ezért kizárják a kötelességvégzésből. Ezt mondod: „Kívülről úgy látszott, hogy minden rendben van vele. Hogy nem vettem észre, hogy felületes? Félrevezetett talán engem? Milyen tekintetben evickélt el a kötelességét illetően? Milyen dolgokat végzett felületesen?” Amikor valaki más mond neked néhány példát arra, hogy miként viselkedett felületesen az illető, te ezt mondod: „Ez az ember igazán jó a színlelésben! Kívülről úgy látszott, minden rendben van vele, és igazán szép dolgokat mondott. Ezt mondta: »Isten olyan nagy kegyelmet adott nekünk – nem lehetünk lelkiismeretlenek, megfelelően kell végeznünk a kötelességünket!« Amikor hallottam, ahogy ezt mondja, azt gondoltam, hogy hűségesen végzi a kötelességét; sosem képzeltem volna róla, hogy ennyire felületes! Hát nem félre lettem vezetve? Híján voltam az ítélőképességnek az emberek tekintetében, nem az igazságalapelvek alapján néztem az embereket és a dolgokat, illetve nem így kezeltem az embereket. Csupán abból indultam ki, milyen szépen beszél ez az ember, de azt nem néztem, milyen eredményeket ér el a kötelessége terén, sem a konkrét viselkedését és megnyilvánulásait, sem a lényegét – hibáztam ebben a dologban. Kiderült, hogy a kívülről jónak tűnő emberek igazából nem feltétlenül jók, és habár szépen hangzó dolgokat mondanak, nem biztos, hogy azt teszik, amit mondanak, és nem feltétlenül olyanok, akiknek van lelkiismeretük és emberi mivoltuk. Mostantól fogva Isten szavai alapján kell néznem az embereket, és meg kell tanulnom megítélni őket. Nem szabad, hogy még egyszer rászedjenek!” Látod, bármi történjék is, ha valamennyire komoly a hozzáállásod és keresed az igazságot, azután pedig levonod a következtetéseket, akkor nyerni fogsz valamit. Hát nem jó dolog, ha begyűjtöd ezeket a nyereségeket? (De igen.) Akkor addigra tanulni fogsz valamit és szert fogsz tenni valami haszonra az emberek megítélése terén – ezt nyered az igazsággal kapcsolatos komoly hozzáállásodból és erőfeszítésedből. Tegyük fel, hogy nincs ilyen komoly hozzáállásod. Amikor meghallod, hogy valakit elküldtek, mert állandóan felületesen végezte a kötelességét, nem kérdezed meg, hogy „Miért volt felületes? Miért küldték el őt?” Inkább csak ezt gondolod magadban: „Miért olyan nagy ügy, ha felületes valaki? Engem mindenesetre nem küldtek el, úgyhogy minden rendben van.” Ebben az esetben addigra vajon kapni fogsz egy kis figyelmeztetést, le fogsz vonni egy kis tanulságot vagy szert fogsz tenni némi ítélőképességre ennek az ügynek a kapcsán? Nem. Miért nem? Azért nem, mert téged nem érdekelnek az efféle dolgok, nem veszed őket komolyan, és egyáltalán semmi terhet nem viselsz a saját életbe való belépésedet vagy az igazságra törekvést illetően, azonkívül nem érdekel téged és nem veszel részt abban, amikor mások az igazságra törekvés és az életbe való belépés kérdéseiről beszélnek, és legfeljebb csak felületesen szólsz néhány egyetértő szót, és ennyi az egész. Sok ilyen típusú ember van? Amikor dolgok érik őket, különösen szeretnek felületesek lenni és rutinszerűen cselekedni, és egyáltalán semmi terhet nem viselnek a saját életbe való belépésüket, illetve az igazságra törekvést illetően. Azon kívül, hogy szeretnek kissé pletykálkodni, amikor másokkal beszélgetnek, a legkevésbé sem érdeklik őket az olyan dolgok, amelyeknek az életbe való belépéshez vagy azokhoz a tanulságokhoz van közük, amelyeket le kellene vonniuk az embereknek az Isten által kialakított körülmények közepette. Miután befejezik azt a kis munkát, amely a kezük ügyében van, csak ülnek ott, bámulva a semmibe, csak szundikálni vagy pihenni szeretnének egy ideig, és egyáltalán semmi terhet nem viselnek a saját életbe való belépésüket illetően. A csekély elszántságuk és néhány kívánságuk mellett végül semmilyen igazságot nem fognak nyerni ezek az emberek, a legvégén pedig az összpontszámuk legfeljebb kettő lehet, nem lesznek képesek megszabadulni a kétbites fajankó voltuktól, így aztán nekik végük lesz ebben az életben. Ha most véged van, akkor neked valóban véged lesz, és semmi remény nem lesz arra, hogy meg legyél mentve, mivel már eldőlt a sorsod. Az, hogy végül milyen pontszámot kap egy teremtett lény, közvetlenül összefügg a sorsával. Ha megfelelt minősítést kapsz, akkor az lesz a sorsod, hogy meg leszel mentve. Ha nem kapsz megfelelt minősítést, akkor nem lesz jó sorsod. Most van az az idő, amikor véglegesen meghatározásra kerül az emberek sorsa, és ha valakinek eldőlt a sorsa, akkor az állandó és nem változik meg. Nem lesz még egy esély arra, hogy jó sorsra törekedj, és nem lesz esélyed megváltoztatni – egyszer s mindenkorra meg lesz határozva a sorsod. Megértetted? Vajon azért mondom ezt, hogy megrémisszelek? (Nem.) Gondolkodj el rajta – Isten most végzi az emberiség irányításának és megmentésének munkáját, és Ő ellátja az embereket azokkal a különböző igazságokkal, amelyeknek a birtokában kell lenniük – vajon hányszor végezheti el Isten ezt a fajta munkát? (Csak most az egyszer.) Korábban soha nem került még sor rá, és a jövőben soha többé nem fog. Ez az egyszeri alkalom, és ha egyszer befejeződik, azzal teljesen elkészül majd Isten nagy munkája. Mit jelent az, hogy „teljesen elkészül”? Azt jelenti, hogy Ő nem fogja ismét elvégezni, és hogy nincsenek ilyen tervei. Éppen ezért bármi is most az emberek végső sorsa, az véglegesítve lesz és nem fog megváltozni. Isten nem fog alkalmat adni az embereknek arra, hogy ismét teljesítsenek vagy hogy újra leéljék az életüket. Az az idő, amely elmúlt, soha többé nem fog visszatérni, és nem lesz semmilyen változás. Ha tehát nem ragadod meg ezt a lehetőséget, akkor el fogod veszíteni annak lehetőségét, hogy megmentsenek. Ha figyelmen kívül hagyod a különféle körülményeket és a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, akiket és amelyeket Isten alakít ki, ha érzéketlen és tompaelméjű vagy velük kapcsolatban és közönyösen kezeled őket, akkor egy kétbites fajankó vagy. Még te sem veszed komolyan a saját sorsodat és rendeltetési helyedet, akkor hát ki fog bármilyen figyelmet szentelni neked? Olyan sokszor elmondták már ezt neked, de te nem veszed komolyan, mi vagy hát akkor, ha nem egy kétbites fajankó? Semmi sem olyan fontos, mint annak kérdése, hogy megmentsenek. Vagy nem így van talán? (De igen.) Természetesen, amint az imént mondtam, egy ember végső sorsát az határozza meg, hogy összességében milyenek a megnyilvánulásai mindazon körülmények közepette, amelyek felett Isten szuverenitást gyakorol, úgyhogy az embereknek oda kellene figyelniük összességében a megnyilvánulásaikra a mindennapi életben. Nem arra szándékozlak kérni ezzel, hogy pletykálkodj és vonódj be vitákba, hanem azt akarom, hogy a jelenlegi körülményed és állapotaid alapján a lehető legnagyobb mértékben értsd meg az igazságot és menj be az igazságba, hogy lépj rá az igazságra törekvés útjára, és igyekezz többé-kevésbé bemenni az „elengedés” három tételébe, amelyekről az imént beszélgettünk, mielőtt még befejeződik Isten munkája – akkor 60 vagy akár több ponttal fogsz átmenni és megmentett ember leszel. Ha azonban még csak a közelébe sem jutsz ennek e három tétel bármelyikének vonatkozásában, vagy ha egyikből sem felelsz meg, és egyikbe sem mész be valójában, akkor nem nyersz „megfelelt” minősítést, és nem leszel megmentve. Megértetted? (Igen.)

Minek a gyakorlatba ültetésére kellene most mindannyiótoknak összpontosítanotok? Az igazság keresésének és a tanulságok levonásának gyakorlatba ültetésére az Isten által kialakított körülmények közepette. Ha mindennap megelégszel annyival, hogy mindössze erőfeszítést teszel és munkát végzel anélkül, hogy bármennyire is törekednél az igazságra, akkor csak egy munkás vagy. Ha tettél erőfeszítést, megtapasztaltad az Isten által kialakított különféle körülményeket és megértettél néhány igazságot, valamint – függetlenül attól, hogy mennyi igazságot nyertél el – végül is szert tettél nyereségre – akár nagyra, akár kicsire, akár sokra, akár kevésre –, és noha nagyon hosszú idődbe telt elnyerni ezeket a dolgokat és lassú volt az előrehaladásod, ha legalábbis Isten munkájának a folyamában vagy és olyasvalaki vagy, aki szert tett nyereségre, akkor lesz esélyed arra, hogy meg legyél mentve. Mi a legalapvetőbb dolog, amit most tenned kell? Ki kell lépned a különféle bonyolult és értelmetlen ügyekből és az igazságra törekvésnek kell szentelned a szívedet; igyekezned kell rövid időn belül megragadni a különféle állapotaidat, megismerni az Achilles-sarkodat, a gyengeségeidet és a problémáidat, azután pedig keresni az igazságot a megoldásuk végett, hogy legyen egy utad, amelyet követhetsz, és egy célod, amelyre törekedhetsz, valamint világos igazságalapelveid, amelyekhez tarthatod magad az általad végzett kötelességben. Legyen egy világos célod és irányod, amelyre törekedhetsz a saját hiányosságaid, a saját kötelességed és a saját körülményed tekintetében ahelyett, hogy fej nélküli csirke módjára futkosnál össze-vissza, és ott kötnél ki, ahová a lábaid vakon visznek, ami veszélyes. Meg kell szabadulnod az életed azon állapotától és jelenlegi helyzetétől, amelyben csak erőfeszítést teszel, de nem nyered el az igazságot. Ne légy szemlélő és ne vonódj be mindenféle vitákba. Ha nem akarsz bevonódni ezekbe, meg kell tanulnod erőfeszítést tenni az igazságalapelvekért. Ha az igazságalapelvek mindegyikét érted, képes leszel megmenekülni az ilyesfajta vitáktól. Miért mondom ezt? Akkor tudsz csak bemenni a különféle igazságokba, ha megértetted azokat, és csak ekkor lesz reményed arra, hogy bemenj az igazságvalóságba. Ekkor, ha részt veszel különféle dolgokban, lesznek alapelveid és tudni fogod, miként nézz szembe ezekkel a dolgokkal. Ha csak felhagysz azzal, hogy külső szemlélő légy, de teljesen zavaros képed van minden igazságról, és semmilyen igazságot nem értesz, és csupán doktrínákat és néhány szót értesz; ha nem tudod, miként ismerd fel a különféle embereket, amikor pedig problémákkal találkozol, csak az események lefolyásáról beszélsz, és arról mondasz ítéletet, hogy kinek volt igaza és ki tévedett, de semmi többről, végül pedig nem nyered el az igazságot, akkor hiába veszel részt bármely dologban. Mi lesz az efféle részvételből? Viták provokálása lesz belőle. Éppen ezért meg kell tanulnod erőfeszítést tenni az igazságalapelvekért, és ha egyre tisztábban látsz már az alkalmazásukat illetően – és egyre pontosabban alkalmazod őket –, akkor lesz arra reményed, hogy bemenj az igazságvalóságba, valamint arra is lesz reményed, hogy meg legyél mentve.

Hány gyakorlási alapelvről beszélgettünk összesen azzal kapcsolatban, hogy miként nyerhetik el az emberek az igazságot azon körülmények közepette, amelyeket Isten alakított ki számukra? Ne légy szemlélő! – és még? (Ne csupán erőfeszítést tégy!) Szabadulj meg attól az állapottól, amelyben megelégszel azzal, hogy mindössze erőfeszítést teszel, de nem vagy hajlandó az igazságra törekedni. Mi van még? (Ne vonódj be mindenféle vitákba!) Ne vonódj be mindenféle vitákba, ne keveredj bele mindenféle bonyolult ügyekbe – ne helyettesítsd ezekkel a dolgokkal az igazságalapelvek betartását. Ezeket az alapelveket mind be kell tartanotok. Ha szilárdan kitartotok mellettük, nem lesztek messze az igazságra törekvéstől, és hamarosan képesek lesztek bemenni az igazságra törekvés valóságába. Könnyű vajon ezt gyakorlatba ültetni? Sok éve beszélgetek már emberekkel a gyülekezetben, de nagyon kevesen tesznek fel Nekem az életbe való belépésről szóló, illetve az igazságalapelvekkel kapcsolatos kérdéseket, és nagyon kevesen beszélnek a személyes állapotaikról, majd keresik a gyakorlás útját. Inkább olyan kérdéseket tesznek fel némelyek, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, sőt olyan szavakat is használnak, mint az, hogy „keres”. Amikor a „keres” szót hallom, nagyon figyelmesen és komolyan hallgatok, teljes figyelmemmel feléjük fordulok, de amikor kiderül, hogy egy triviális és külsőséges dologról kérdeznek, undort érzek. Ezt mondom: „Annak a dolognak, amelyről kérdezel, semmi köze a gyülekezet munkájához és az életbe való belépéshez. Ne használd a »keres« szót. Ezzel megsérted a »keres« szót.” Lehet helytelenül használni a „keres” szót? (Nem, nem lehet.) Valaki ilyet is kérdezett Tőlem: „A gyermekemnek van egy anyajegy a hátán. Egyesek azt mondják, hogy ez az anyajegy balszerencsét jelent, mások azt mondják, hogy fennáll a veszélye valamilyen betegségnek azon a területen, ahol kinőtt az anyajegy. Akárhogy is legyen, engem nem érdekel, hogy balszerencsés-e vagy sem, de ha valóban káros az egészségére nézve, nem kellene Szerinted levetetni ezt az anyajegyet?” Ti hogyan válaszolnátok, ha ezt kérdeznék tőletek? Szerintetek van ennek köze az igazsághoz? Van ennek köze a gyülekezet munkájához? (Nem, nincsen.) Egyikhez sincs köze, így hát foglalkoznom kell vajon ezzel a kérdéssel? (Nem.) Nincs efféle kötelezettségem. Úgyhogy ezt mondtam: „A ténynek, hogy van egy anyajegy a fiad hátán, semmi köze az igazsághoz. Ne Engem kérdezz róla, hanem eredj és kérdezz meg egy orvost. Nem Én vagyok a háziorvosod.” Szerintetek kellene foglalkoznom ezzel a kérdéssel? (Nem, nem kellene.) Mindegy, kit kérdezel meg, senki sem lenne hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni. Nem arról van szó, hogy félnének felelősséget vállalni, hanem inkább arról, hogy nem kötelesek efféle dolgokkal foglalkozni. Hatással lenne a gyülekezet munkájára az, hogy leveszik a fiad anyajegyét vagy sem? Hatással lenne a saját kötelességed végzésére? Ennek a kérdésnek semmi köze Hozzám. Ne Engem kérdezz róla, ez értelmetlen kérdés. Az égvilágon semmi köze az igazsághoz, te mégis a „keres” szót használod. Bemocskolod a „keres” szót – ez undorító! Valaki ezt is kérdezte: „Bejutott az udvaromba egy teknős. Megfogjam vagy ne? Nálad akarom keresni a választ.” Azért tárta elém ezt a kérdést, hogy Nálam keresse a választ – szerinted válaszolnom kellett volna neki? (Nem.) Ezt mondta: „Mi van, ha törvényt sértek azzal, hogy megfogom? Ha megsértem a törvényt, Te pedig nem állítasz meg benne, akkor Te leszel a felelős!” Te mit mondanál? (Szabad akaratodból döntöttél úgy, hogy megfogod – semmi köze hozzám a törvénysértésednek.) A te dolgod, hogy megsérted-e a törvényt vagy sem; ennek semmi köze Hozzám. Feltehetsz Nekem kérdéseket olyan dolgokról, amilyenek például a gyülekezeti munka alapelvei és az igazságalapelvek, de ami a jogi kérdéseket illeti, eredj és keress egy jogászt – egyeztess egy jogásszal a lakóhelyed szerinti országban. Én nem vagyok jogász, úgyhogy ne Engem kérdezz efféle dolgokról. Én az igazság kimondása és az emberiség megmentésének a munkája végett vagyok itt. Én csak az igazságot biztosítom és az alapelvekről beszélek. Annak, hogy téged meg lehet-e menteni vagy sem, semmi köze Hozzám; ez a te saját ügyed. És akkor a saját életed magánjellegű kérdéseiről még nem is beszéltünk – azokról még kevésbé kellene Engem kérdezned, én pedig nem vagyok köteles válaszolni neked. Ez így van, nem igaz? (De igen.)

Ez az Isten munkájára vonatkozó téma elválaszthatatlanul összekapcsolódik az emberek végső sorsával, így az emberek nem hordozhatnak magukban elképzeléseket és képzelődéseket, amikor elfogadják és megtapasztalják Isten munkáját; gyökerestül el kell engedniük ezeket az elképzeléseket és képzelődéseket, és nem hagyhatják, hogy azok közéjük és Isten közé álljanak. Az embereknek csakis úgy nyílhat lehetőségük az igazság megértésére és elnyerésére, ha helyes gondolatokkal, nézetekkel és hozzáállással közelítik meg Isten munkáját; csakis úgy érthetik és tapasztalhatják meg igazán az emberek Isten munkáját, és nyerhetik el végül Isten munkájából azokat az igazságokat, amelyeket el kell nyerniük, ha helyes hozzáállásokkal, gondolatokkal és nézetekkel közelítik meg Isten munkáját. Éppen ezért bármit engedj is el, az összességében mind azért van, hogy te képessé válj az igazságra törekvés helyes útjára rátérni és annak helyes ösvényén elindulni, a végeredmény és a végcél pedig nem más, mint hogy képessé válj az igazságalapelvek megértésére és az igazság elnyerésére. Ez a végső célja annak, hogy beszélgetünk erről a tartalomról. Bármiről beszélgettünk is eddig, a végső cél az, hogy képessé tegye az embereket az igazságvalóságba történő belépésre. Ha érted az igazságot és az igazságalapelvek jelentik számodra az alapot sok dologban, és többé nem irány nélkül, céltalanul vagy elveszetten teszel dolgokat, az nem azt jelenti, hogy javult a képességed, hanem azt, hogy Isten igazsága, Isten szavai jelentik számodra a cselekedeteid és a magaviseleted kritériumait. Vagyis a veled született képesség, adottságok és tehetségek alapján megértetted az igazságot, és vannak a magaviseletedre vonatkozó kritériumaid, vagyis olyan teremtett lény vagy, aki képes függetlenül élni ezen a világon és minden dolog közepette. Csakis egy ilyen emberi lény igazán megfelelő színvonalú, mint teremtett emberi lény – ilyen egy megfelelő színvonalú teremtett emberi lény. Megértetted? (Igen.) Akkor itt végződik a mai beszélgetésünk. Viszontlátásra!

2023. Július 15.