A következőkben beszéljünk „az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése” során felmerülő elképzelések és képzelődések problémáiról, amely az „elengedés” harmadik tétele annak gyakorlatán belül, hogy hogyan kell az igazságra törekedni. Az imént beszéltünk az emberek Isten munkájával kapcsolatos néhány elképzeléséről és képzelődéséről. Most megnézve, nincsenek vajon egyéb elképzeléseik és képzelődéseik is az embereknek Isten munkájával kapcsolatban? Kihatással lesznek vajon ezek az elképzelések és képzelődések arra, hogy az emberek miként kezelik, hogyan tapasztalják meg, illetve hogyan értelmezik és ismerik Isten munkáját? A gyülekezetben megjelenő különféle embertípusok egyikét a gonosz emberek és az antikrisztusok alkotják. Nem számít, milyen gonoszságot műveltek, ami miatt kezelve lettek, és nem számít, milyen dolgok vitték rá arra a gyülekezetet, hogy kitakarítsák vagy kizárják őket, mindig vannak némelyek, akiknek bizonyos elképzeléseik vannak azzal kapcsolatban, hogy Isten háza kitakarítja az álhívőket, a gonosz embereket és az antikrisztusokat, és ezek az elképzelések és képzelődések abból a tényből adódnak, hogy egyáltalán nem értik Isten munkáját és Isten szuverenitását. Az emberek elképzelései és képzelődései szerint a gyülekezet az a hely, ahol Isten a földön munkálkodik, így a gyülekezet a legközvetlenebb hely arra, hogy az emberek meglássák Isten szuverenitását, valamint az is elmondható róla, hogy a legközvetlenebb és legnyilvánvalóbb hely, ahol megnyilvánul Isten szuverenitása. Ugyanakkor ezen a helyen gyakran látnak olyan embereket, eseményeket és dolgokat megjelenni az emberek, amelyek ellentmondanak az elképzeléseiknek. Az emberek az elképzeléseik szerint azt gondolják, hogy mivel a gyülekezet az Isten munkájával összefüggő hely, barátságossággal és békével, szeretettel és toleranciával, valamint örömmel és vigasszal teli, nyugodt és békés helynek kell lennie. Úgy hiszik, hogy olyanoknak, amilyenek a gonosz emberek és az antikrisztusok, soha nem szabadna megjelenniük a gyülekezetben, és hogy ott nem fordulhat elő, hogy gonosz emberek gonoszságot műveljenek. Azt is gondolják, hogy Isten szuverenitása alatt természetesen nem kerülhet sor a gyülekezetben az igazságalapelvek megszegésére, és még kevésbé lehetnek ott bármiféle törvénytelen emberek, törvénytelen dolgok vagy olyan dolgok, amelyek ellentmondanak az emberi akaratnak, az emberi érzéseknek és az emberi mivoltnak. Úgy hiszik, hogy a gyülekezetben mindennek nagyon békésnek, nyugodtnak, kellemesnek, pozitívnak, derűlátónak és felemelőnek kell lennie, sőt, még az emberi mivolt szükségleteinek ellentmondó veszekedések, ocsmányságok vagy rútságok sem történhetnek meg. Ezek mind emberi elképzelések. A tények azonban ellentmondanak az emberek elképzeléseinek és képzelődéseinek. Függetlenül az időszaktól vagy a munka szakaszától, mindig előfordulnak olyan esetek a gyülekezetben, amikor némely gonosz emberek és antikrisztusok megzavarják és bomlasztják a gyülekezet munkáját, szabotálva ezzel Isten háza munkájának bizonyos aspektusait, felborítva és megzavarva a gyülekezet munkájának rendjét és egyéb efféle dolgokat okozva. Amikor ezek a dolgok megtörténnek, azt gyakran elképzelhetetlennek érzik az emberek; megtelik a szívük tanácstalansággal, értetlenséggel és zavarodottsággal, és így tűnődnek: „Valóban létezik Isten? Pontosan miként gyakorol Isten szuverenitást az emberiség felett, és hogyan kormányozza a gyülekezetét, hogyan kormányozza az Ő házát? Csakugyan törődik ezzel Isten vagy nem? Hol van Isten? Miért van az, hogy amikor ezek a törvénytelen dolgok történnek, és amikor gonosz emberek jelennek meg és zavarást okoznak, akkor senki sem lép fel, hogy megállítsa őket, és Isten sem áll elő és nem állítja meg őket? Pontosan mi folyik itt? Hát nem Isten háza a gyülekezet? Akik Istent követik, nem az Ő választott népe talán? Miért nem óvja meg Isten az Ő házát és miért nem őrködik felette? Miért nem óvja Isten az Ő választott népét, hogy békésen élhessenek egy védőburokban, egy menedékhelyen?” Az emberek ezen kétségeit és értetlenségét a különféle emberi elképzelések okozzák, nem igaz? (De igen.) No és miről szólnak főként ezek az elképzelések? Nem Isten munkájáról és Isten szuverenitásáról szólnak? Mivel előfordulnak a gyülekezetben olyan dolgok, hogy gonosz emberek gonoszságot művelnek és bomlasztásokat és zavarásokat okoznak, és mivel az emberek nem értik ezeket a dolgokat, nehezen látják át ezeknek a dolgoknak az eredetét és hogy mi lesz a végeredményük. Mivel az emberek nem képesek átlátni ezeket a dolgokat, mindenféle elgondolásokat és elképzeléseket alakítanak ki Istennel kapcsolatban. Némelyek ezt gondolják: „Isten házának szeretetet kellene tanúsítania a gonosz emberek és az antikrisztusok iránt. Ha nem tanúsít irántuk szeretetet Isten háza, akkor nem ugyanolyan lesz vajon, mint a társadalom? A társadalomban mindig van egy embercsoport, amelyik gyötör egy másik embercsoportot, és mindezt azért, mert hatalomért és befolyásért vetekszik. Nem ugyanígy gyötri-e az embereket Isten háza azzal, hogy kitakarítja és kizárja a gonosz embereket? Nem olyan biztonságos Isten házában maradni! Ha bármilyen viharos helyzettel találkozol, valóban lehetséges, hogy igazságtalanul bánnak veled és kitakarítanak, és senki sem fog tisztázni téged. Pontosan hol van Isten? Miért nem jön elő és nem mond vagy tesz valamit Isten? Hadd lássuk a létezésedet, hadd lássuk a mindenhatóságodat, hadd lássuk a szuverenitásodat a saját szemünkkel; akkor majd megnyugszunk, nem igaz?” Valahányszor olyan eseményeket tapasztalnak a gyülekezetben az emberek, amelyeket felfoghatatlannak találnak, olyan érzések támadnak némelyikükben, mint a nyugtalanság és a kétség; némelyikük egyenesen el akarja kerülni ezeket az eseményeket, mások pedig negativitásba esnek; különösen megemlítendők azok, akik, miután félrevezették és becsapták őket az antikrisztusok, lemondanak magukról, némelyeket pedig, miután félrevezették és kihasználták őket az antikrisztusok, ők pedig a bűntársaikká váltak, önvizsgálat céljából el is különít vagy ki is takarít a gyülekezet. Azzal egyidejűleg, hogy mindezeket a dolgokat felfoghatatlannak találják az emberek, Isten létezését is megkérdőjelezik. Ez azért van, mert sok ember istenhitének az abban való hit a fő oka, hogy Isten mindenek és minden dolog felett szuverén. Vagyis sok ember azt hiszi, hogy Isten képes szuverenitást gyakorolni mindenek és minden dolog felett, valamint az emberiség sorsa felett is, és ezért hisznek Isten létezésében, valamint Isten identitásában és lényegében. Ám ezek a körülöttük történő dolgok kételkedésre késztetik őket és meginog az Isten szuverenitásába vetett hitük, azután pedig elkezdenek kételkedni annak tényében, hogy Isten minden felett szuverenitást gyakorol; ezt követően az Istenbe vetett hitük is inogni kezd, és így áll elő ez az egész sor probléma. Az embereknek mindenféle elképzeléseik és képzelődéseik vannak Isten szuverenitását illetően, és ezek az elképzelések és képzelődések határozottan nincsenek összhangban az igazsággal, illetve a tényekkel, hanem inkább megtévesztő emberi értelmezések és félreértések. A következőkben ezért arról fogunk beszélgetni, hogy Isten miként gyakorol szuverenitást minden körülötted lévő ember, esemény és dolog felett, akit és amit látni és érezni tudsz, hogy milyen alapelvei vannak Isten mindezek feletti szuverenitásának, és hogy mi az a cél, amelyet Ő el szándékozik érni.

Isten mindenek feletti szuverenitásának alapelvei és célja

Az „Isten szuverenitása” kifejezés nagyon széles tartalmat fed le. A tágabb környezetet félretéve: a gyülekezet vonatkozásában valóságos tény, hogy Isten minden felett szuverenitást gyakorol. Isten szuverenitása nem üres kifejezés, nem is egy jelenség csupán, hanem tényleges példái és tényleges eredményei vannak. Melyek hát az alapelvei Isten szuverenitásának a gyülekezetben? Először ezen gondolkodjunk el: szuverenitást gyakorol-e afelett és rendelkezik-e arról Isten, hogy mely emberek legyenek befogadva a gyülekezetbe? (Igen.) Ez nem üres szólam. Hogy mely emberekhez jusson el Isten evangéliuma és Isten szavai, és hogy mely emberek legyenek képesek elfogadni Isten munkáját, valamint hogy mely emberek léphessenek be a gyülekezetbe – ezt mindet Isten rendeli el. Ne beszéljünk most ezeknek az embereknek az emberi mivoltáról és arról, hogy vajon gonosz emberek-e; az a tény, hogy képesek belépni a gyülekezetbe, azt jelenti, hogy Isten rendelte el ezt. Isten elrendelése vajon Isten szuverenitásának az egyik aspektusa? (Igen, az.) Először is, van egy dolog, amelyben biztosak lehetünk, éspedig az, hogy minden embernek a gyülekezetbe való belépése Isten által elrendelt dolog. Az „Isten elrendelése” kifejezés egy kissé elvontnak tűnhet, úgyhogy mondjuk csak azt, hogy „Istené a végső szó, Isten őrzi az ajtót.” Isten a királyság kapuja és a gyülekezet kapuja is. Isten őrzi az ajtót, amikor arról van szó, hogy milyen emberek válhassanak hivatalosan a gyülekezet, Isten háza tagjaivá. Függetlenül attól, hogy álhívők-e vagy gonosz emberek, akik bejutottak a gyülekezetbe, vagy pedig jó emberek, akiket érdekel az Istenben való hit és akik képesek elfogadni az igazságot és követni Istent, ha csatlakoznak a gyülekezethez és a gyülekezet tagjaivá válnak, akkor ez nem olyasvalami, amiről bárki ember dönthet, ez Isten szuverenitása, rendezése és elrendelése miatt van. Függetlenül attól, hogy táplálnak-e magukban bizonyos hátsó szándékokat vagy célokat az Istenben való hittel kapcsolatban, hogy milyen az emberi mivoltuk, vagy hogy milyen a képzettségük szintje és a szociális hátterük, Isten az, aki eldönti, hogy csatlakozhatnak-e a gyülekezethez és Elé járulhatnak-e – Isten az, aki az ajtót őrzi. Emberek képesek vajon megfelelően őrizni az ajtót? (Nem.) Emberek nem dönthetnek ebben a kérdésben, ez nem az emberek akaratától függ. Amikor például azt látod, hogy valaki eszes és státusza van a társadalomban, ezt gondolod: „Nagyszerű lenne, ha az illető Isten házába jöhetne gyülekezetvezetőnek. Ilyen emberek hiányoznak a gyülekezetünknek.” Isten azonban nem akarja őket és nem ad nekik indíttatást. Amikor mások az evangéliumot prédikálják és Isten szavairól beszélnek nekik, ők nem értik, amit hallottak. Amikor bármi mást hallgatnak, képesek felfogni; csak amikor Isten szavait hallják, akkor nem tudják és akkor olyanok, mint az idióták – vajon beléphetnek attól még az ilyen emberek a gyülekezetbe? Noha érdekli őket az áldások elnyerése, nem képesek lecsendesíteni a szívüket és nem képesek nyugton ülni, amikor Isten szavait és az igazságról szóló közlést hallgatják, és két-három prédikáció meghallgatását követően nem jönnek többé. Az ilyen embereknek nincs valódi hitük, akkor lesz-e bármi hatásuk az irántuk való jó szándékaidnak? Képes leszel-e behozni őket a gyülekezetbe? Nem. Istené a végső szó ebben a kérdésben. Isten azt mondja, hogy nem akarja az ilyen embereket, és legyen bár szó szolgálatvégzésről vagy valamilyen szerep betöltéséről, Ő nem akarja őket. Így aztán hiába vonszolod őket magaddal jó szándékból, az hasztalan lesz, végül pedig úgyis távozniuk kell. Semmiképpen nem válhatnak a gyülekezet tagjaivá; akárki vonszolja is őket magával, az hasztalan lesz. Ez olyan kérdés, amelyről nem dönthetnek emberek; ezt Isten rendeli el és Isten őrzi az ajtót. Némelyeknek nincs társadalmi státuszuk, nem fontos emberek, és átlagos képességűek és jelentéktelen kinézetűek, ugyanakkor elég egyszerűek és egyenesek, és érdeklik őket az Istenben való hit dolgai. Bármilyen nehézségük legyen is, elválaszthatatlanok Istentől és rendkívül nagy a lelkesedésük – a testvérek örülnek és Isten elégedett e lelkesedés láttán – és valójában azért ennyire lelkesek, mert erre indítja őket Isten Lelke. Miután belépnek a gyülekezetbe és azt látják, hogy a gyülekezetben lévők mind jó emberek, akik eszik és isszák Isten szavait és mindennap az igazságról beszélgetnek, ettől rendkívül felbátorodnak és úgy érzik, hogy ez az élet helyes útja, így hát elkezdik az evangéliumot hirdetni és a kötelességeiket végezni, és Isten követőivé válnak. Ki dönti el, hogy tudnak hinni Istenben? (Isten dönti el.) Isten az, aki eldönti. Csak azért tudnak Istenben hinni, mert Isten megengedi nekik, hogy belépjenek a gyülekezetbe. Ha Isten nem munkálkodna és nem indítaná meg őket, akkor nem lennének képesek Istenben hinni, és ha erőszakkal be is vonszolnák őket a gyülekezetbe, előbb vagy utóbb távozniuk kellene. Az emberek velük született adottságai között nincs ott az igazság elfogadásának képessége; az a tény, hogy szeretni tudják az igazságot és el tudják fogadni az igazságot, azt bizonyítja, hogy Isten munkálkodik rajtuk. Ha Isten munkálkodik rajtuk, akkor a gyülekezet tagjaivá válhatnak – mindenféle ember esetében ez az előfeltétele a gyülekezetbe való belépésnek – az az előfeltétel, hogy Isten akarja őket. Bármilyen szerepet töltenek is be a gyülekezetben, mindenképpen Isten őrzi az Ő házának az ajtaját. Ha Ő nem engedi meg nekik, hogy belépjenek, akkor az ajtón kívül vannak; ha Ő megengedi nekik a belépést, akkor az ajtón belül vannak. Éppen ezért nem olyan egyszerű dolog a gyülekezet tagjává válni. Ami azt illeti, hogy konkrétan mely alapelvek szolgálnak az emberek Isten által történő elfogadásának alapjául, nos, Istennek természetesen megvannak a Maga alapelvei. Nem fogunk arról beszélgetni, hogy miféle embert akar, és miféle embert nem akar Isten – ez nagyon bonyolult. Miért mondom, hogy bonyolult? Istennek megvan a terve arra vonatkozóan, hogy kik lépjenek be a gyülekezetbe, hogy melyik időszakban milyen szerepet játsszanak, hogy mely időszak alatt milyen kötelességet végezzenek vagy milyen fontos munkát vállaljanak fel, és hogy mely időszakban igazodjanak Isten háza munkával kapcsolatos szükségleteihez és Isten háza személyzeti szükségleteihez. Isten nagy léptékben és átfogó módon szabályoz és irányít, nem csupán a jelen pillanatban cselekszik – ez nagyon bonyolult dolog, és nem lehet néhány szóban világosan elmagyarázni, úgyhogy nem megyünk bele a részletekbe. Röviden: arról, hogy valaki beléphet-e Isten házának a kapuján, nem ember dönt; Isten gyakorol szuverenitást efelett és rendelkezik erről. Az Isten házába való belépést követően a mindenféle emberek mindenféle kötelességeket végeznek, mindenféle szerepeket töltenek be és mindenféle utakon járnak. Ezeknek a különféle embereknek a legkülönbözőbb megnyilvánulásaik vannak – akár jók, akár rosszak, pozitívak vagy negatívak, proaktívak vagy passzívak –, és ez mind Isten szuverenitása és irányítása alá tartozik.

Isten szuverenitása azt jelenti, hogy az Ő kormányzása alatt minden a maga természetes medrében folyik és történik; nincs olyan esemény, amely véletlenül történne, és nem ember kezdeményezi vagy határozza meg azokat a fejleményeket és változásokat, amelyeken minden esemény átmegy, hanem Isten gyakorol szuverenitást mindezek felett. Természetesen azon is alapul egy esemény végeredménye és jellemzése, hogy mi az adott típusú esemény és az abban résztvevő embertípusok lényege, és teljes mértékben Isten szavai és az Isten által megkövetelt alapelvek képezik az esemény jellemzésének alapját. Semmilyen típusú esemény nem véletlenül történik, és semmilyen típusú esemény végeredményéről nem emberek döntenek. Valójában bármilyen típusú esemény történjék is, annak Isten rendezi el a kezdetét, és azt Ő idézi elő. Amikor Isten előidéz egy bizonyos típusú eseményt, akkor úgy rendezi, hogy egy adott típusú személy vegyen részt benne, és az a típusú személy játszhat szolgálattevő vagy ellenpont szerepet, negatív szerepet vagy pozitív szerepet is. De bármilyen szerepet játszik is, Isten rendezi el mindezeknek a dolgoknak a kezdetét. Két magyarázat van arra, amikor Isten ilyen dolgokat elrendez. Az egyik magyarázat az, hogy Isten személyesen végez bizonyos pozitív rendezéseket, valamint pozitív iránymutatással és felügyelettel szolgál és pozitív alakokat indít egy esemény kezdeményezésére – ez az egyik magyarázat „Isten rendezéseire”. Egy másik magyarázat az, hogy Isten kibocsát és elküld egy bizonyos típusú szellemet bizonyos dolgok megtétele céljából. Ezek a dolgok negatívak és elvetemültek az emberek szemében, így ezek a negatív és elvetemült karakterek határozottan negatív alakok, vagyis azok az embertípusok, akiket kezdettől arra rendel Isten, hogy ellenpontként és negatív tananyagként lépjenek be az Ő házába. Isten azért játszatja el velük ezeket a szerepeket, mert az ő természetlényegükkel csakis ezeket a szerepeket tudják eljátszani, és Ő hagyja, hogy aszerint szerepeljenek, ami a szívükben van, és azt tegyék, amit a szívük szerint ellenpontként tenniük kell. Isten az egész folyamat alatt aszerint az alapelv szerint közelíti meg és kezeli ezeket a dolgokat – legyen bár szó pozitív vagy negatív alakok megnyilvánulásairól –, hogy hagyja őket a természetes medrükben haladni. Ahogy ezeket a dolgokat szemlélik és kezelik, a pozitív alakoknak pozitív nézőpontjaik és olyan nézőpontjaik is vannak, amelyek összhangban vannak az emberi mivolttal és a lelkiismeret normájával. Noha némelyek közülük romlott beállítottságokat mutatnak – olyan megnyilvánulásaik vannak, mint azoknak, akik az embereknek megfelelni vágyók, vagy egyéb romlott beállítottságokat mutatnak –, legalább megmaradnak az emberi mivoltra jellemző lelkiismeret és józan ész mellett, vagyis tartják magukat a legalapvetőbb magaviseleti normához. Ami pedig a negatív alakokat illeti, Isten nem avatkozik bele semmibe, illetve nem vezérel semmit, amit tesznek, hanem hagyja, hogy a természetes medrükben haladjanak a dolgok; ők is aszerint cselekszenek, ami a szívükben van, felfedik a rútságukat és aszerint tesznek bizonyos dolgokat, ami a szívükben lakozik. Sikeresen játsszák el az Isten által leleplezett negatív alakok, vagyis a gonosz emberek és az antikrisztusok szerepét, lehetővé téve mások számára, hogy eleven módon, a való életben láthassák, hogy miféle emberek ördögök, miféle emberek gonosz emberek, és miféle emberek antikrisztusok, és pontosan milyen is az Isten által leleplezett antikrisztusok, gonosz emberek, Sátánok és ördögök rút arca. Ha ezek a negatív alakok nem szolgálnának élő tananyagként a való életben, akkor az ördögök és a Sátánok örökre megfoghatatlanok maradnának a fejedben, és örökké csak találgatás és elképzelés tárgyát képeznék. Most azonban közvetlenül a szemed elé vannak téve ezek az élő példák, és ezek az emberbőrbe bújt ördögök elevenen élnek a szemed előtt; a beszédük és a magatartásuk, minden szavuk és cselekedetük, az arckifejezésük, de még a hanghordozásuk is élénken megjelenik az életedben, közvetlenül előtted, és bevésődik az elmédbe. Ez nem rossz dolog a számodra. Ez a dolog újra meg újra megtörténik a gyülekezetben. Amikor először történik meg, kényelmetlenül érzed magad, és úgy gondolod, hogy imádkoznod kell Istenhez. Amikor másodszor történik meg, ezt gondolod: „Meg kell tanulnom az igazságot használni önmagam megóvására, és ha majd legközelebb találkozom ezzel a fajta emberrel, el kell kerülnöm őt”, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy miként óvd meg magad és maradj távol a gonosz emberektől. Amikor harmadszor jelenik meg ez a fajta személy, így töprengsz: „Vajon miért beszélnek pontosan úgy ezek az emberek, mint a nagy vörös sárkány, mint a Sátán? Hát nem félrevezető dolgokat mondanak? Hát nem gonosz emberek ők? Úgy tűnik, Isten szavai azt mondták, hogy az ilyen megnyilvánulásokat mutató emberek antikrisztusok. Fel kell ismernem és le kell lepleznem őket, nem lehet, hogy félrevezessenek, és távol kell maradnom tőlük.” Azáltal, hogy újra meg újra megtapasztalod ezt a fajta dolgot, világosabb és alaposabb megértést nyersz az antikrisztusok, a gonosz emberek, a Sátánok és az ördögök felismerését, valamint azt illetően, hogy mik a bomlasztások és a zavarások. A megértésed nem áll meg többé a szavak és doktrínák, és még kevésbé a képek szintjén. Ehelyett egyre inkább képes leszel azonosítani ezeket a dolgokat a való életben, és ezzel egyidejűleg képes leszel az igazságot használva szemlélni ezeket az embereket, valamint az igazságot használva megoldani ezeket a megtörtént dolgokat. Természetesen amikor ezek a dolgok történnek, a nézeteidet és álláspontjaidat is állandóan helyesbíted, elgondolkodva azon, hogy pontosan mely álláspontot kellene a magadévá tenned ezen emberek irányában, hogy milyen perspektívából kellene szemlélned őket, és hogy milyen kapcsolatot kellene fenntartanod velük. Amikor szembesülsz ezekkel a dolgokkal, akaratlanul is el fogsz töprengeni ezeken a kérdéseken, és állandóan az igazságot fogod keresni, hogy válaszokra lelj és következtetéseket vonj le, végül pedig nyerj valamit. E folyamat során Isten nem tesz mást, mint hogy ellátja az embereket az igazsággal és képessé teszi őket az igazság megértésére, akár az igazságról történő beszélgetéssel, akár azzal, hogy az őket érő dolgokban képessé teszi az embereket az igazság megértésére. Összegezve: Isten nem fojtja el csírájában ezt a helyzetet. Ha meg kell történnie ennek a dolognak, és ha előnyös Isten választott népének az életbe való belépése, valamint a gyülekezet munkája szempontjából, akkor Isten meg fogja engedni, hogy ez megtörténjen az emberekkel, és nem fogja azt leállítani, hanem engedni fogja, hogy a maga természetes medrében haladjon a dolog. Isten egyfelől emberek kirekesztése, másfelől pedig emberek tökéletesítése céljából munkálkodik így. Az emberek kirekesztésével persze határozottan azokat veszi célba, akik ellenpontként szolgálnak és még csak szolgálatvégzésre sem méltók, míg az emberek tökéletesítésével az Ő választottait célozza meg – közülük is azokat, akik hajlandóak az igazságra törekedni. Ennek kettős jelentősége van. Az egyik jelentősége az, hogy a gonosz emberek az általuk tanúsított magatartás révén felfedésre, kirekesztésre és a gyülekezetből kitakarításra kerülnek. A másik az, hogy miközben ezek a gonosz emberek fokozatosan egyfajta magatartást tanúsítanak és ellenpontként szolgálnak, Isten választott népe képessé válik arra, hogy megtanulja felismerni és megértse az Isten szavaiban rejlő igazságot; Isten ily módon ülteti el az emberekben gyakorlati módon az igazságot – vagyis Isten lehetővé teszi, hogy az általa leleplezett gonosz emberek, antikrisztusok, Sátánok és ördögök elvetemült lényegének különféle megnyilvánulásai mind megjelenjenek az emberek való életében, ez pedig képessé teszi az embereket arra, hogy világos megértésük és ismeretük legyen a gonosz, rút és negatív alakok, események és dolgok különböző típusairól. Tegyük fel például, hogy Isten ezt mondja neked: „Nem érhetsz hozzá kézzel izzó széndarabokhoz; meg fog égni és fájni fog az ujjad.” Nem tudod, hogy néznek ki az izzó széndarabok, nem tudod, milyen érzés megérinteni azokat, és miután Ő ezt mondja neked, egy doktrína az, amit megértesz. Némelyek ezután gömbnek vagy hosszú csíknak képzelnek el egy izzó széndarabot. És milyen az izzó széndarabok színe? Milyen érzés hozzájuk érni? Milyen fájdalmat éreznél, ha megérintenéd őket? Nem tudod. Az izzó széndarabokkal kapcsolatos benyomásod egy kép csupán arról, amit az elméd el tud képzelni, és soha nem lesz semmi köze a valódi dologhoz. Egy napon tehát, amikor Isten hoz egy tálca izzó szenet és eléd helyezi, te nem ismered fel, és csak azt érzed, hogy elég forrónak tűnik. Óvatosan kinyújtod a kezed a széndarabok felé, hogy lásd, vajon forróbbnak érzed-e majd az ujjaid, amikor hozzájuk érsz. Isten ezt mondja: „Megpróbálhatod, de ne fogd őket túl sokáig, máskülönben megégetik a bőröd.” Némely emberek ostobák – mind az öt ujjukkal kinyúlnak és megragadnak egy széndarabot, mire az egész kezük megég és felhólyagosodik. Mások okosak és óvatosak – ők csak egyetlen ujjukat nyújtják ki, finoman érintenek meg egy széndarabot, és egy másodperc sem telik el, máris visszahúzzák, mondván: „Jaj, ez túl forró! Ez tényleg izzik!” Akár öt, akár egy ujjadat használod a széndarab érintésére, a valódi dolgot érinted meg, nem pedig egy képet vagy szavakat, és életed hátralévő részében soha nem fogod elfelejteni azt az érzést és tapasztalatot, amikor izzó szenet érintettél, sem azt, hogy mit jelentenek számodra az izzó széndarabok. Amikor újra izzó széndarabokat látsz, ezt fogod mondani másoknak: „Használhatod őket melegedésre, ruhaszárításra és zsemlepirításra, de a kezeddel soha nem szabad hozzájuk érned. Meg fog égni és fel fog hólyagosodni a kezed, ha hozzájuk érsz.” Talán ezt mondják az emberek: „Mi történik hát, ha megég és felhólyagosodik a kezem?” Te pedig ezt fogod felelni: „Az a legkevesebb, hogy nem leszel képes megfogni dolgokat a kezeddel, és az is kényelmetlen lesz a számodra, hogy egyél, az pedig még kényelmetlenebb lesz, hogy fizikai munkát végezz.” Ilyen az, amikor tapasztalatból beszél az ember, nem igaz? Ezután a megrázó tapasztalatszerzés után mélyen beivódik az emlékezetedbe a forró széndarabok égető érzése, így többé nem szívesen nyúlsz majd hozzá izzó széndarabokhoz. Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol és úgy rendezi, hogy mindenféle dolog történjen az emberekkel azért, hogy tanulságokat vonhassanak le és hasznuk származhasson belőlük, valamint hogy igazán beléjük ivódhassanak azok az igazságok és szavak, amelyekkel Ő ellátja az embereket, s így Isten szavai és igazságai többé ne doktrínák, szlogenek vagy előírások legyenek az emberek szívében, hanem az életükké, illetve azokká az alapelvekké és kritériumokká váljanak, amelyekre a túlélés végett hagyatkoznak, és amelyek az életük részei – ily módon Isten munkája eléri a hatását.

Ami Isten szuverenitásának a kérdését illeti, azt kell látniuk az embereknek, hogy Isten rendezi el minden eseménynek a kezdetét, azután pedig Ő vezérli és vezeti az alakulásának a menetét; azt illetően, hogy végül mi az esemény eredménye, hogy mit és mennyit nyernek belőle azok, akik törekednek az igazságra, hogy hol végzi ez az esemény és hol az abban részt vevő emberek és dolgok, és hogy azok végül miként lesznek elrendezve, természetesen ezeket is Isten határozza meg – ez Isten minden dolgok felett való szuverenitásának az alapelve. Isten csak az egyes események kezdetét, folyamatát és eredményét határozza meg előre, és hagyja, hogy az egész esemény szabadon alakuljon az Általa meghatározott irányba, abból a célból, hogy minden a természetes mintákhoz igazodjék, vagy hogy minden anélkül fejtse ki a hatását, hogy bármiféle torzuláson vagy feldolgozáson menne keresztül, éspedig azért, hogy elérje azt a hatást, amelyet Isten szándéka szerint el kell érnie. Avagy nem így van? (De igen.) Amikor például Isten úgy rendezi, hogy egy esemény elkezdődjék és megtörténjék, akkor elkezdi megfigyelni azoknak az embereknek a hozzáállását, akik ezzel az eseménnyel kapcsolatba kerülnek, és azt is, hogy milyen nézeteik vannak az adott eseményt illetően – hogy figyelmesen szemlélik vagy hogy nem érdekli őket és nem figyelnek oda rá, és hogy teljes szívükkel bekapcsolódnak-e abba, avagy elutasítják, ellenállnak és elkerülik – Isten megfigyeli az emberek különböző típusainak megnyilvánulásait. Beleavatkozik hát Isten a különböző típusú emberek megnyilvánulásaiba? Isten nem avatkozik bele. Isten megadja neked a szabad választás jogát. Tulajdoníthatsz nagy jelentőséget ennek az eseménynek és veheted nagyon komolyan, vagy olyan hozzáállást is a magadévá tehetsz, amellyel figyelmen kívül hagyod és közönyös vagy iránta, és természetesen tartózkodó hozzáállást is mutathatsz, elkerülve azt és nem véve részt benne – Isten csak csendben megfigyel. Azonban Isten kezdeményezi az egész esemény felmerülését és bekövetkezését. Ez az első lépése Isten szuverenitásának egy esemény felett. Amikor elkezd kialakulni ez az esemény, azt, hogy mely emberek vegyenek részt benne, mely emberek kapcsolódjanak bele, és hogy mely irányba alakuljon ezek bekapcsolódását követően, mindezeket az embereket természetesen Isten manőverezi és rendezi, hogy az esemény abba az irányba alakuljon és azzal a hatással járjon, amit Isten akar. Ugyanígy, amikor ez az esemény napvilágra kerül, és csúcspontra jut az egész ügy, Isten még mindig figyeli az emberek különböző típusainak hozzáállását, megnyilvánulásait, véleményeit és nézeteit. Figyeli, hogy valóban a szívedre veszed-e ezt az ügyet, hogy rendkívül komolyan, szigorúan és lelkiismeretesen állsz-e ehhez az eseményhez, vagy hogy közömbös vagy-e iránta, figyelmen kívül hagyod-e és hihetetlen érzéketlenséggel viszonyulsz-e hozzá, illetve elkerülő és viszolygó hozzáállást tanúsítasz-e az irányában. Figyeli, hogy olyan ember vagy-e, aki szereti az igazságot, és hogy olyan ember vagy-e, aki komolyan veszi Isten szavait, Isten követelményeit és az igazságot. Az egész esemény alakulásának a folyamata során egyre nyilvánvalóbbá válik a hozzáállásod, és Isten egyre világosabban fogja látni az igazsághoz való hozzáállásodat, az Általa kialakított körülményekhez való hozzáállásodat, és az igazságra törekvéshez való hozzáállásodat is világosan fogja látni. Amikor a végéig kibontakozik az egész esemény, és megvan az elkerülhetetlen eredménye, Isten még mindig figyeli, hogy mit nyertél az egész eseményből, hogy miről gondolkozol az elmédben, és hogy mit latolgatsz. Megnézi, hogy csupán önmagad megóvása érdekében összpontosítasz-e arra, hogy tapasztalatot nyerj és tanulságokat vonj le ebből az eseményből – olyan ember lévén, aki az embereknek akar megfelelni –, avagy az igazságalapelvek szerint teszel-e dolgokat és nem vagy többé olyan zavaros fejű, amilyen előtte voltál. Isten azt is meg fogja nézni, hogy milyen a hozzáállásod ehhez az eseményhez, hogy csendben maradsz-e és nem fejezel-e ki semmilyen nézetet, távol tartva magad mindentől, ami nem érint téged személyesen, vagy hogy ezzel az eseménnyel találkozva nemcsak a tiszta felfogásnak vagy híján, hanem az Istennel kapcsolatos félreértéseid és panaszaid is súlyosbodtak, és még több elképzelés és képzelődés alakult ki benned Róla, egészen odáig, hogy el akarod kerülni azt az eseményt. A különböző típusú embereknek különféle gondolataik és nézeteik vannak, amikor mindenféle események bontakoznak ki, és Isten valamennyit megfigyeli és nyilvántartja. Isten bármely évben, bármely napon és bármely órában, percben vagy másodpercben átvizsgálja, hogy mit gondolsz, mit mondasz, mit latolgatsz, mit tervezel, hogy az igazság mely aspektusát értetted meg, hogy mi a hozzáállásod, amikor valaki az igazság valamely aspektusáról beszél, hogy ellenállsz-e neki, idegenkedsz tőle és nem akarod meghallgatni, vagy hogy a menekülésedet tervezgeted-e. Olyan emberek is vannak, akiknek soha nincs semmilyen hozzáállásuk a gyülekezetben, Isten házában, illetve körülöttük megjelenő emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz, akik olyan érzéketlenek és tompa eszűek, akár a tökfejek. Csupán szorosan ragaszkodnak a saját nézeteikhez, ezt gondolván: „Amíg nem művelek gonoszságot és nem okozok bomlasztásokat és zavarásokat, illetve nem ítélek meg másokat, nem teszek semmilyen megjegyzést, és nincs semmilyen hozzáállásom vagy nézetem, amikor emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal találkozom, hanem csak robotként cselekszem, jól végzem a kötelességemet és jól és szabálykövető módon végzek munkát, addig az elég.” Ez is egyfajta gondolat és nézet. Isten természetesen ezt a fajta gondolatot és nézetet is megfigyeli és nyilvántartja. A mögött, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden dolog és minden esemény, valamint az emberek körül történő minden konkrét dolog felett, az a cél rejlik, hogy körülményeket alakítson ki az emberek számára és élő tananyagokkal lássa el őket, hogy a különböző típusú emberek mindenféle dolgokkal szembesülve megmutassák a legigazibb oldalukat, és megmutassák a legigazibb gondolataikat és nézeteiket, valamint a legigazibb hozzáállásukat Istenhez és az igazsághoz. Az emberek ezen hozzáállásai a szabadság állapotában nyilvánulnak meg teljes mértékben. Isten soha nem avatkozik be, nem befolyásol, illetve nem manipulál, hanem csak megengedi, hogy a különböző típusú emberek aszerint fejezzék ki a gondolataikat, nézeteiket és hozzáállásukat, ami a szívükben van és ami azoknak a természetes folyása, végül pedig felfedi és a megnyilvánulásaik szerint kezeli a különféle típusú embereket. Ki tartozik a „különféle típusú emberek” közé? Mit rendez el Isten a különféle típusú emberek számára? Isten az igazságot szeretőket képessé teszi az igazság elnyerésére; azokat, akiket nem érdekel az igazság, de akik hajlandóak munkát végezni, képessé teszi arra, hogy nekiálljanak és így is tegyenek; azok előtt pedig, akiket taszít az igazság és akik idegenkednek az igazságtól, felfedi az igazságtól idegenkedő hozzáállásukat, de ha neki tudnak látni a szolgálatvégzésnek vagy alkalmasak a szolgálatvégzésre, akkor Isten kiválasztja ezeket a jobbakat és feljogosítja őket arra, hogy szolgálatot végezzenek, míg ha nem alkalmasak a szolgálatvégzésre vagy oly mértékben idegenkednek az igazságtól, hogy akár bomlasztásokat és zavarásokat is okozhatnak, akkor Isten a megfelelő időben és alkalommal kitakarítja őket. Erről az egész Isten által végzett munkáról elmondható, hogy nem egyezik meg az emberek elképzeléseivel, nem igaz? (De igen.) Meg tudják vajon látni mindebben Isten toleranciáját és szeretetreméltóságát az emberek? (Ezekből a dolgokból megláthatjuk, hogy Isten ezen a gyakorlati munkán keresztül vezeti megtapasztalásra az embereket, és Istennek az ember iránti szeretete áll ennek az egész munkának a hátterében.) Ebben a munkában benne vannak Isten fáradságos szándékai, az Ő munkájának a bölcsessége és az Ő felelősségteljes hozzáállása azokhoz az emberi lényekhez, akiket meg szándékozik menteni. Van egy másik aspektus is, éspedig az, hogy Isten tulajdonai és lénye nem olyan dolgok, amelyekkel az emberi lények rendelkeznek. Isten rendkívül szigorúan és komolyan vesz mindent, amit csinál, és Ő sohasem gondatlan. Ami az igazságnak az emberek által való elnyerése kérdését illeti, ebben a tekintetben különösen elmondható, hogy Isten rendkívül szigorú és komoly; Istennek így kell cselekednie ahhoz, hogy felelősséget vállaljon az emberek életéért és az emberek sorsáért. Istennek természetesen pontosan ilyen a lényege, ilyen a lénye és ilyenek a tulajdonai. Bármilyen legyen is a hozzáállásod az életedhez, a sorsodhoz és a rendeltetési helyedhez, legyen bár ez komoly és szigorú hozzáállás vagy felületes hozzáállás, akárhogy legyen is, mivel Isten kiválasztott, ellát az igazsággal és meg akar menteni téged, minden dolgot illetően teljes mértékben felfogja majd minden szavad, cselekedeted és hozzáállásod, és végül a hozzáállásaid alapján határozza meg a sorsodat. A hozzáállásaid összessége alapján pedig meg fogja nézni, hogy olyasvalaki leszel-e majd végül, aki elnyeri az igazságot, és aki képes lesz alávetni magát Istennek és összeegyeztethetőnek lenni Vele. Lehet, hogy sohasem vetted komolyan azt a dolgot, hogy Isten megmenti az embereket, talán soha nem töprengtél el rajta alaposan, és nem tudod, hogyan menti meg Isten az embereket. Mivel azonban a Teremtő szuverenitást gyakorol a teremtett lények felett, Ő nem olyan zavaros fejű és értetlen, amilyenek az emberek; Ő komolyan végzi az emberiség megmentésének munkáját. Ő teremtett és Ő választott ki téged. Megígérte az embereknek, hogy teljesen meg fogja menteni őket, így aztán véghez fogja vinni ezt a munkát és mindvégig felelős lesz érte. Éppen ezért Isten munkájának a véghezvitele és a mindvégig történő felelősségvállalása valódi megnyilvánulásokkal és tényleges munkatartalommal bír. Ez az, ahogyan Isten munkálkodik, és ez az Ő őszinte és komoly hozzáállása. Isten nem lesz felületes irányodban, és nem fog valamiféle szlogennel elhessegetni téged; Isten munkája különösen jól tükrözi azt a valódi árat, amelyet Isten az emberek megmentéséért fizet, valamint az emberekhez való felelősségteljes hozzáállását.