E. Az emberek Isten szuverenitásáról és intézkedéseiről alkotott elképzelései és képzelődései

Az emberek úgy hiszik, hogy Isten munkájába az Ő vezénylései és rendezései tartoznak bele. Minek nevezhetők hát Isten vezénylései és rendezései az emberek elképzelései és képzelődései szerint? Egyfajta manipulációnak, ami azt jelenti, hogy Isten titokban egy nagy hálóval takarja le az embereket, manipulálva az egész viselkedésüket és az összes körülményt, amelyben vannak, és ellenőrizve mindent, amit tesznek. Ezek az emberek elképzelései és képzelődései, nem igaz? (De igen.) Következésképpen, az emberek elkezdenek a szívükben védekezni Istennel szemben és rettegni Tőle, ezt pedig az Isten vezényléseivel és rendezéseivel kapcsolatos elképzeléseik és képzelődéseik okozzák. Az, amikor így rettegnek és védekeznek, nem igazi Istennek való alávetettség és istenfélelem, hanem a lázadó mivolt és az ellenállás egyik formája. Az emberek azt gondolják, hogy Isten mindenható és mindenütt jelenvaló, és hogy bármit tegyenek is, igaz az, hogy „amikor az ember cselekszik, a Menny figyel”. Azt gondolják, hogy Isten folyamatosan figyeli őket és rajtuk tartja a szemét, azzal a céllal, hogy korlátozza a szívüket, a kezüket és a lábukat, nem adva meg nekik a választás szabadságát, és arra kényszerítve őket, hogy gyakorolják az igazságot, hogy változtassák meg a gondolataikat és a nézeteiket, és hogy Isten kívánságai szerint tegyenek dolgokat. Ezek mind emberi elképzelések. Szigorúan véve, ez egyfajta káromlás Isten ellen. Valójában Isten soha nem szándékozott erőltetni, megkötözni vagy manipulálni az embereket. Isten soha nem korlátozza vagy kényszeríti az embereket, és még kevésbé erőlteti őket. Amit Isten ad az embereknek, az bőséges szabadság – megengedi az embereknek, hogy megválasszák az utat, amelyen járniuk kell. Még ha Isten házában vagy is, és még ha Isten előre elrendelt és kiválasztott is téged, akkor is szabad vagy. Választhatod, hogy elutasítod Isten különféle követelményeit és elrendezéseit, vagy dönthetsz úgy, hogy elfogadod őket; Isten megadja neked a szabad választás lehetőségét. De nem számít, mit választasz, vagy hogyan cselekszel, vagy mi a nézőpontod egy olyan ügy kezelésében, amellyel szembesülsz, vagy milyen eszközöket és módszereket használsz végül annak megoldására, felelősséget kell vállalnod a tetteidért. A végső kimeneteled nem a személyes ítéleteiden és meghatározásaidon alapul, ehelyett Isten nyilvántartást vezet rólad. Miután Isten nagyszámú igazságot kifejezett, és miután az emberek meghallották ezt a nagyszámú igazságot, Isten szigorúan fel fogja mérni minden egyes ember helyes és helytelen cselekedeteit, és minden egyes ember végső kimenetelét az alapján határozza meg, amit Ő mondott, amit Ő megkövetel, és az emberek számára Őáltala megfogalmazott alapelvek alapján. Ebben a kérdésben Isten vizsgálódása, valamint Isten vezénylései és elrendezései nem azt jelentik, hogy Isten manipulálja az embereket, vagy hogy Ő megköti az embereket – te szabad vagy. Nem kell óvakodnod Istentől, és nem kell félned vagy nyugtalankodnod. Te az elejétől a végéig szabad ember vagy. Isten szabad környezetet ad neked, akaratot, hogy szabadon válassz, és teret a szabad választásra, lehetővé téve, hogy magad válassz, és bármi is lesz végül a kimeneteled, azt teljes mértékben az általad választott út határozza meg. Ez igazságos, nemde? (Igen.) Ha végül meg leszel mentve, és olyan valaki vagy, aki aláveti magát Istennek és összeegyeztethető Istennel, és olyan valaki vagy, akit Isten elfogad, akkor azt a helytálló döntéseid miatt kapod; ha végül nem leszel megmentve, és nem vagy képes összeegyeztethető lenni Istennel, és Isten nem nyer meg téged, és nem vagy olyan valaki, akit Isten elfogad, akkor az is a te saját döntéseidnek köszönhető. Ezért Isten az Ő munkájában nagy teret ad az embereknek a választásra, és abszolút szabadságot is ad nekik. Azért van így, mert Isten az igazság alapján mér minden embert, eseményt és dolgot, az emberek kimenetelét és rendeltetési helyét is beleértve. Az emberek kimenetelének és rendeltetési helyének megállapítása hasonlóképpen az igazság alkalmazásával történik – ez Isten munkájának az alapelve, amely soha, de soha nem változik. Isten nem fog elfogadni téged, kegyelmet tanúsítani irántad, és hagyni, hogy meg légy mentve, csak azért, mert rettegsz Tőle, védekezel Ellene, és félénken és szolgai módon haladsz az út végéig; az esetleges hozzájárulásaid miatt sem fogja hagyni Isten, hogy végül meg légy mentve. Más szóval: nem lesz olyan kivétel, amikor olyan kimenetel vagy jó rendeltetési hely jut végül valakinek, amelyet nem érdemel meg – minden embernek az határozza meg a végső kimenetelét, hogy milyen útra tért. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy Isten kialakít számodra egy körülményt, és ebben a körülményben nem mást kell tenned, mint elgondolkoznod a saját vétkeiden és megismerned azokat, megismerned a romlott beállítottságaidat, megtévesztő gondolataidat és nézeteidet, hiányosságaidat és alkalmatlanságaidat, illetve az Istennel kapcsolatos félreértéseid és panaszaid némelyikét. Továbbá fel kell hagynod azzal, hogy kifogásokat keresel és sunyin érvekkel hozakodsz elő, hogy megvédd magad, és inkább képesnek kell lenned arra, hogy alávesd magad, keresned kell a megfelelő igazságokat a jelenlegi helyzeted megváltoztatása végett, és be kell fogadnod az igazságot, azután pedig az igazságalapelveknek megfelelően kell cselekedned. Miközben ezt teszed, el fogod érni a kívánt hatást. Amikor ismét hasonló dolgok történnek veled, természetszerűleg az igazságalapelvek szerint fogsz gyakorolni, és nem lesz szükség arra, hogy Isten különleges körülményeket kialakítva segítsen neked. Olyasvalami ez, amit el tudnak érni az emberek, ha pedig el tudják érni, akkor Isten nem fog szükségtelen munkát végezni. Azokhoz azonban, akik nem törekednek az igazságra, más hozzáállást tanúsít Isten. Egyesek nem keresik az igazságot, illetve nem gondolkoznak el önmagukon, amikor különféle dolgok érik őket, hanem inkább továbbra is negatívak és zúgolódók, akik panaszkodnak Istenre és más emberekre. Nem csupán elképzeléseket alakítanak ki Istennel kapcsolatban, hanem ítéletet is hoznak Róla. Ha valaki megmetszi és leleplezi őket, kifogásokat fognak találni, hogy igazolják magukat, és az is lehet, hogy passzívvá válnak és lazítani fognak a munkájukban, vagy akár még alá is ásnak dolgokat. Az efféle emberek menthetetlenek, és ők azok, akiket visszautasít Isten. Ha érdekel valamennyire az igazság, miközben hiszel Istenben, és hajlandó vagy prédikációkat hallgatni és törekedni az igazság felé, továbbá van némi pozitív hozzáállásod, akkor Isten át fogja vizsgálni a szívedet és meg fog kissé indítani, amikor az igazságot keresed, azután pedig át fogja vizsgálni, hogy képes vagy-e az igazságot gyakorolni. De ha azt választod, hogy negatív leszel és lazítasz a munkádban, hogy kifogásokat keresel és igazolod magad, valamint mindenütt felfordulást okozol, nem pedig azt, hogy megismered magad, illetve megtérsz, akkor vajon mit fog tenni Isten és hogyan fog foglalkozni veled? Isten csak csendben megfigyeli majd, hogy milyen változások történnek. Isten nem fog megindítani téged, és arra sem fog sürgetni, hogy olvasd a szavait és keresd az igazságot. Isten nem fog részt venni vagy beavatkozni – engedni fogja, hogy kedved szerint alakoskodj. Amikor felébred a lelkiismereted és ezt gondolod: „Nem kellett volna ezt tennem”, vagy alkalmanként hallasz egy olyan tapasztalati bizonyságtételt, amelyik hasonlít az aktuális helyzetedre, és megtudod, hogyan cselekedett az az illető, azután pedig hirtelen megérzed, hogy helytelen, észszerűtlen és illetlen volt, amit tettél, és enyhe fájdalmat érzel a szívedben, attól a ponttól kezdve nem leszel többé negatív vagy gyenge; szégyellnéd magad, ha önmagad igazolására nyitnád a szád, a dolgokat megzavaró és aláásó gondolataid és cselekedeteid pedig számban egyre kevesebbek és egyre kevésbé súlyosak lesznek. Bárhogyan alakuljon is végül ez a dolog, mindenképpen a te saját viselkedésed lesz az egész. Isten mindössze titkon néz és csendesen figyel, azzal a céllal, hogy olyan bizonyítékot találjon, amellyel végül felmérhet téged. Pont úgy, mint amikor Ninive városának elpusztítása előtt Jónást küldte csak el Isten, hogy átadjon egy üzenetet a niniveieknek. Isten nem indította őket arra, hogy vallják meg a bűneiket, térjenek meg vagy értsék meg a saját problémáikat – Ő nem tett ilyen dolgokat. Csupán Jónást küldte el, hogy adja át az üzenetet, és ezzel egyidejűleg titokban megfigyelte őket, hogy lássa, miféle módokon reagálnak és cselekszenek az értesítés hallatán, hogy mik a terveik a különféle embereknek a legfelsőktől kezdve egészen a legalul lévőkig, és miként viszonyulnak ehhez az Istentől jövő értesítéshez. Nem tett egyebet, mint hogy titokban megfigyelte őket. Mit jelent „megfigyelni”? Azt jelenti, hogy Isten szemlélőként nézi a dolgok alakulásának folyamatát és hogy milyen irányban változnak a dolgok, és semmilyen módon nem avatkozik közbe. Isten semmilyen további munkát nem végzett azonkívül, hogy elmondatta Jónással azt a néhány mondatot, az embereket intő munkát sem végzett, és amit még inkább el kell mondani: nem voltak további közlendő szavak, hanem csak az a néhány mondat, amelyik Jónás szájából elhangzott. Az alapelvek, amelyek szerint Isten a ma élő embereken munkálkodik, természetesen változatlanok – Ő még mindig így munkálkodik, és az elejétől a végéig ez Isten hozzáállása az emberiséghez. Akár meg akar változtatni valakit vagy el akar végezni valamit valakiben Isten, a munkáját illető hozzáállása, alapelvei és módszerei nem változnak. Miért van ez? Isten élő embereket teremtett, szabad akarattal rendelkező emberi lényeket, nem pedig gépeket vagy bábokat. Amikor Isten kifejezi az igazságot vagy el akar végezni valamit, először gyakran egy körülményt alakít ki, hogy igyekezni tudjanak felfogni az Ő szándékait, néha pedig közvetlenül mondja el az embereknek, hogy mik az Ő szándékai és követelményei; a többi már az emberek szabad akaratból hozott döntésein és az általuk birtokolt különféle állapotokon múlik. Ez volt Isten hozzáállása a niniveiekhez, és most is változatlan a hozzáállása azokhoz az emberekhez, akiket meg akar menteni. Isten munkájának alapelvei nem változtak; Isten mindig így munkálkodik, és az Általa teremtett emberi lényeken végzett munkájának mindig ilyenek az alapelvei. Miután Jónás értesítette Ninive lakóit, elment, hogy találjon egy helyet, ahol hűsölhet, és a partvonalról figyelte a város lakóit, hogy lássa, miféle sokk-és cselekvéshullám indul el a niniveiek között, amikor a város legfelső rétegeitől a legalsóig mindenkihez eljut Isten üzenete, és mindenki értesül a hírről, hogy Isten el fogja pusztítani Ninivét – nem tett mást, csak megfigyelt. Természetesen ez a megfigyelés időbe telt, és ennek során Isten nézte, hogy milyen változások történnek mindezekben a dolgokban. Ha jó irányba alakultak volna a dolgok, akkor természetesen örült volna Isten; ha rossz irányba alakultak volna a dolgok, akkor talán bánkódott volna, de ez a helyzettől függött volna. Isten bánkódott volna, mivel Isten teremtette az emberi lényeket, és Ő bánkódik, amikor emberi lények pusztulással néznek szembe, vagy amikor azt látja, hogy egy élet el fog veszni. Amikor azonban azzal szembesül, hogy romlott emberek rettentően tompák és lassú észjárásúak, valamint borzasztóan lázadók, akkor nem bánkódik Isten. Isten megteszi, amit tennie kell az Ő eredeti terve szerint, aszerint, amilyen módokon Ő munkálkodik, és amilyen módokon és alapelvek szerint foglalkozik a teremtett lényekkel. Itt nincsenek emberi érzések vagy érzelmek, csak a Teremtő alapelvei és kritériumai a dolgok végzésére vonatkozóan. Ebben a tekintetben tehát el kell engedniük az embereknek a saját elképzeléseiket, és pontosan fel kell fogniuk, hogy milyen hozzáállással és módszerekkel bánik Isten az emberekkel ahelyett, hogy a teremtett lények szűklátókörűsége alapján fogalmaznának meg spekulációkat és feltételezéseket Isten gondolatairól és elgondolásairól. Isten munkálkodik rajtad, körülményeket alakítva ki számodra és úgy rendezve az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy azzal trenírozzon és képessé tegyen téged a gyakorlásra, és azt akarja, hogy beléd ivódjék az igazság – min alapul Isten azzal kapcsolatos eredeti szándéka, hogy így teszi a dolgokat? Az élet tiszteletének és megbecsülésének alapelvén. Ez nem egy érzés, amellyel a Teremtő a teremtett lények iránt viseltetik – Istennek nincsenek érzései. Ennek az eredeti szándéknak az alapelve túlmutat az emberi vérrokonság érzésein, és természetesen nem is valamiféle gyengédség – az élet tiszteletének és megbecsülésének az alapelvéből ered. Némelyek ezt mondják: „Ez vajon Isten széleslátókörűsége? Ez az Ő magas szintű létezése?” Szerintetek ez a helyzet? (Nem.) Emberek jellemzésére használhatjátok a „létezés szintje” és a „széleslátókörűség” kifejezést, de Istenre ne alkalmazzátok ezeket. Ez nem széleslátókörűség, és nem is a létezés szintje. Egyfelől lehet ezt a Teremtő szeretetreméltóságának mondani, másfelől pedig azt is lehet mondani, hogy ez Isten identitásának és lényegének a kinyilatkoztatása. Isten bármilyen teremtett lény életét becsben tartja és tiszteli, de e megbecsülés és tisztelet alapján nem köt kompromisszumokat az Ő alapelvei tekintetében, és ezek az alapelvek nem érzésekből vagy a testből fakadnak. Akkor miből fakadnak? Az igazság alapelvei ezek, amelyek egyedül Istenéi. Gondolj bele: ha az embereknek vannak gyermekeik, majomszeretettel csüngenek rajtuk és nagyon mély érzéseket táplálnak irántuk. Sőt, arra vágynak, hogy egész nap a karjukban ringathassák gyermekeiket és velük lehessenek. Istennek nincsenek ilyen érzései, és nem táplál ilyen gyengédséget az emberek iránt. Az emberek között vérségi kötelékek vannak, és emiatt alakulnak ki bennük ilyesfajta érzések a gyermekeik iránt, és az ilyenfajta érzések miatt elveszítik a józan eszüket és az alapelveiket. Ezek nem a normális emberi mivolt természetes vagy normális feltárulásai, és nem is a szeretet megnyilvánulásai. Csupán érzések és forrófejűség – olyan érzések, amelyek a vérségi kötelékekből erednek. Az érzések nem igazságok, és nem ezek azok, amelyeknek birtokában kell lennie a normális emberiségnek; ezek negatív dolgok. Isten nem csüng majomszeretettel az emberiségen és nem kényezteti el őket. Mi Isten hozzáállása az emberiséghez? Isten kiválasztott téged, felelős érted, munkálkodik és árat fizet érted, valamint szavakat szól, hogy ellásson téged az igazsággal és az élettel, éspedig a teremtett emberi lények élete megbecsülésének és az élet tiszteletének az alapelve alapján. Isten azonban nem úgy munkálkodik, ahogyan azt az emberek elképzelik, vagyis nem úgy, hogy szorosan rád akaszkodna vagy – köznyelvibb kifejezéssel élve – rád szállna. Ez nem így működik. Isten nem száll rá az emberekre; Ő soha semmire nem kényszeríti rá őket. Az emberek, miközben Istenben hisznek, folyton rá akarnak szállni Istenre, hogy áldásokat nyerjenek, és állandóan rá akarják kényszeríteni Istent arra, hogy adjon nekik áldásokat, sőt, rá akarnak akaszkodni Istenre és rá akarnak szállni, hogy engedje bemenni őket a mennyek királyságába. Nem ez a helyzet? (De igen.) Isten nem száll rád. Nem jó ezt a köznyelvi kifejezést használni, hogy „rád száll”, de eléggé érzékletes és könnyen érthető az emberek számára. Isten nem akaszkodik rád szorosan – szabad vagy. Ha becsben tartod mindazt a munkát, amelyet azért végez rajtad Isten, mert tiszteli, becsüli és kincsként őrzi az életed, akkor ne dönts úgy, hogy védekezni fogsz Isten ellen, hogy félreértéseket táplálsz Vele kapcsolatban, hogy ellenállást érzel Iránta, illetve elutasítod Őt, amikor bármilyen körülményt vezényel vagy rendez a számodra. Ehelyett tedd, amit egy teremtett lénynek tennie kell és tanúsíts olyan hozzáállást, amilyennel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell a Teremtő irányában – vagyis alávetettséget és elfogadást. Avagy nem így van? (De igen.) Mostanra világosan át lett beszélve ez az aspektus.

Az, ahogyan az emberek Isten munkáját megközelítik, már leleplezte az egyik elképzelésüket és képzelődésüket. Mi ez az elképzelés és képzelődés? Az emberek úgy értelmezik Isten vezényléseit és rendezéseit, mintha Isten manipulálná és irányítaná őket. Így munkálkodik vajon Isten? (Nem.) Az emberek a szívük mélyén egy homályos félelmet éreznek Isten iránt. Isten puszta említésétől is úgy érzik, hogy Ő félelmetes, nem pedig szeretetre méltó. Azt hiszik, hogy ha nem hallgatsz Isten szavaira és nem veted alá magad az Ő vezényléseinek és rendezéseinek, akkor Ő haragudni fog rád egészen addig, amíg nem hallgatsz a szavaira és nem veted alá magad az Ő vezényléseinek és rendezéseinek, és hogy nem fogja feladni mindaddig, amíg teljessé nem tesz téged. Nem ez vajon az emberek egyik elképzelése? Milyennek képzelik az emberek Istent? Avagy nem diktátornak képzelik Őt? Azt gondolják, hogy el kell fogadnod az Ő uralmát, el kell fogadnod a szabályait, tiszteletteljesnek kell lenned Iránta, és bármit mond is neked, meg kell tenned, továbbá nem beszélhetsz Róla a háta mögött, és el kell fogadnod a körülményeket, amelyeket eléd tár, ha pedig nem fogadod el ezeket, akkor meg leszel büntetve és megtorlást fogsz szenvedni. Valóban így teszi Isten a dolgokat? (Nem.) Isten tiszteletben tart téged és felelősséget vállal érted. Isten becsben tartja a teremtett emberi lények életét. Nem szabad, hogy az emberek ne ismerjék fel, hogy mi jó a számukra, vagy hogy ne értékeljék az Ő kedvességét. Ha értékeled Isten kedvességét, akkor el kell fogadnod a körülményeket, amelyeket kialakít, és el kell fogadnod Tőle azokat. Még ha nem is fogadod el a bennük rejlő igazságokat, ha nem is érted a bennük rejlő igazságalapelveket, és ha nem is érted, hogy mit kellene gyakorolnod vagy megváltoztatnod, az a legkevesebb, hogy ne védekezz Istennel szemben és ne értsd félre Őt – ez az, amit el kell érned. Ha semmit sem nyersz ezekből a körülményekből, ne magyarázd félre Isten vágyait. Isten semmit sem igyekszik nyerni tőled. Te egy kicsiny teremtett lény vagy csupán, ugyan mit akarhatna nyerni tőled Isten? Istentől adatott neked az életed és minden, amit ma élvezel – és az a kevéske doktrína is, amelyet értesz. A szabad akaratodat, a képességedet, a tehetségedet, az adottságaidat és a készségeidet – legyenek bár nagyok vagy kicsik – mind Isten adta neked. Mit akarhatna akkor nyerni tőled Isten? Ha Isten dicsőséget nyer, miután elültette benned az igazságot, elérve azt, hogy alávesd magad Neki és féld Őt, te pedig azt gondolod, hogy ezt akarta tőled Isten, akkor vajon nem a saját hitvány normáid szerint ítéled meg Őt? Ez káromlás Istennel szemben, nem igaz? (De igen.) Milyen dicsőséget nyerhet Isten az emberektől? Végső soron maguk az emberek azok, akik kézzelfogható előnyökre tesznek szert. Isten már azelőtt dicsőséget nyer, hogy befejeződne az Ő munkája, mivel Isten Önmagában dicsőséges – az Ő igazsága és tekintélye a Sátán vereségének a bizonyítéka, és minden pozitív dolog valósága. Isten Önmagában dicsőséges, akkor szüksége van vajon még arra, hogy egy magadfajta apró teremtett lénytől egy kis dicsőséget nyerjen? Isten semmit sem igyekszik nyerni az emberektől. Ha nyerni igyekszik bármit is, az csak azért van, hogy képessé tegye arra az embereket, hogy végül megfelelhessenek követelményeinek az Ő irányítási terve szerint, és ha eljutnak az emberek az üdvösségre, és képesek Istennel összeegyeztethetők lenni, akkor Ő megpihen – az emberi faj megmentéséért cserébe pihenni fog Isten – ez az, aminek az elnyerésére igyekszik. Nem az emberek hát azok, akik végül kézzelfogható előnyökre tesznek szert? Az emberek el fogják nyerni az igazságot, nem fogják többé elveszettnek érezni magukat az életben – lesz irányuk és útjuk –, összeegyeztethetők lesznek Istennel és nem fognak többé lázadni Ellene, nem fogja többé foglyul ejteni őket semmilyen gonosz erő, igazi teremtett lények lesznek, és nem fognak többé szembesülni a halállal – micsoda óriási megtiszteltetés ez! Akik a legnagyobb kézzelfogható előnyökre tesznek szert, az emberi lények – azok, akik elfogadják Isten munkáját és Isten üdvösségét. Világosan beszélgettünk erről az aspektusról? Mi az emberek elképzelése és képzelődése ezen belül? (Úgy értelmezik Isten vezényléseit és rendezéseit, mintha Isten manipulálná és irányítaná az embereket.) Ha nem beszélgetnénk erről, folyton olyan gondolatok és nézetek lennének az emberek fejében, amelyeket nem tudnának kifejezni, vagy amelyek még nem formálódtak rendszerezett elméletté. Noha ezek a dolgok nem korlátozzák őket a kötelességeik végzésében, és a hétköznapi életüket nem befolyásolják nyilvánvaló módon, viszont súlyosan befolyásolják az igazságra törekvésüket, az Istenhez való hozzáállásukat és az Istennel való kapcsolatukat. Ezért ezek olyan dolgok, amelyeket el kell engedniük az embereknek. Ha ez a probléma megoldásra kerül, azzal elengedted a közötted és Isten között lévő korlátot, és eltávolításra kerül egyfajta akadály az igazságra törekvésed útján, ezáltal pedig könnyebben tudsz majd az igazságra törekedni. Valódi nehézségek megoldásakor kevesebb lesz a korlát és az akadály közötted és Isten között, így sokkal nagyobb könnyebbséggel fogod tudni a kötelességedet végezni és az igazságot gyakorolni. Olyan ez, mint csatatérre menni – mit gondoltok, könnyű terhet jobb hordozni vagy nehéz terhet jó viselni, amikor csatába mentek? Melyik a kényelmesebb? (Könnyű terhet hordozva menni a csatába.) Ahhoz, hogy könnyű teherrel menjetek csatába, elegendő csupán egy fegyvert vinnetek a hátatokon – így az egyszerű és könnyű. Ha ezen felül még edényeket és csomagokat vagy kozmetikumokat és tornaszereket is cipeltek, túl nehéz lesz a teher; fájdalmas lesz ilyen sok dolgot vinni a csatába, és kényelmetlen lesz így harcolni. Olyanok ezek az elképzelések és képzelődések, mintha különféle terhekkel mászkálnának az emberek, és akármerre mennek, gondot és terhet jelentenek a számukra. Röviden: időről-időre kihatással lesznek rád ezek a dolgok és akadályozni fognak az igazságra törekvésben és az igazság gyakorlásában. Amikor nincsenek kritikus problémák, úgy fog tűnni, mintha semmilyen jelentős problémád nem lenne. De amint kritikus, elvi problémák merülnek fel, ezek a dolgok akadályként fognak elválasztani téged Istentől. Amikor előjönnek ezek a dolgok, azt fogod érezni, hogy probléma van az Istennel való kapcsolatodban, hogy konfliktus van közötted és Isten között; nem lesz többé olyan tiszta az Istenben hívő szíved, és sok nehézséged lesz. Ám ha elengeded ezeket a dolgokat, nagyszerűen fogod érezni magad, megnyugszik és felszabadul és nem lesz többé korlátozva vagy megkötözve a szíved. Habár a tudatalattidban vagy a gondolataidban időről időre felvillannak majd ezek a dolgok, addigra alapvetően már megoldottad őket, és amikor újra teszel dolgokat, sokkal könnyebbnek fogod érezni a megtételüket, és sokkal egyszerűbben fogod őket megtenni. Noha az értelmed mélyén talán továbbra is lesz egy enyhe hatása ezeknek az elképzeléseknek és képzelődéseknek, az minimum elmondható lesz, hogy a szubjektív akaratoddal világosan felismerted, hogy ezek nem pozitív dolgok, így szubjektíven el fogod engedni őket és nem lesznek hatással rád. Ily módon elmondhatod majd, hogy alapvetően elengedted és megoldottad a közötted és Isten között lévő ezen akadályt.

Gyakran szoktunk így beszélgetni az igazságra törekvés témájáról. Át tudjátok érezni az igazságra törekvés fontosságát? Amikor azt láttátok, hogy a gyülekezet kezelte a körülöttetek lévő, általatok ismert embereket, és némelyikük még ki is lett takarítva vagy zárva, voltak-e bármiféle gondolataitok ezzel kapcsolatban? Levontatok-e belőle bármilyen tapasztalatot vagy tanulságot? Mik a fő problémák azokkal, akik B csoportokba lettek helyezve, és azokkal, akik ki lettek takarítva? (Amikor azt láttam, hogy a körülöttem lévő, általam ismert emberek némelyike B csoportba lett áthelyezve vagy ki lett takarítva, az felkavarta a szívem és az elmém. Habár sok éve hisznek már Istenben, valójában nem törekednek az igazságra, és ha én sem törekszem az igazságra és nem keresem az igazságot, amikor valami ér engem, akkor végül én is pont úgy ki leszek rekesztve, ahogyan ők.) Tudjátok-e, hogy Isten háza mely alapelvek szerint kezelte ezeket az embereket? Vajon pusztán azért takarította ki őket Isten háza, mert rossz az emberi mivoltuk és nem törekednek az igazságra, és mert nem tetszőnek találja őket Isten háza? (Nem.) Arról van szó akkor, hogy mindazoknak, akik nem lettek kezelve, semmi probléma nincs az emberi mivoltával, hogy mindannyian szeretik az igazságot, törekednek az igazságra és képesek alávetni magukat az igazságnak, valamint szeretni és félni Istent? Így áll a helyzet? (Nem.) Csupán azért takarította ki vagy helyezte őket B csoportokba Isten háza, mert nem szeretik az igazságot és idegenkednek tőle? Azért lettek kezelve, mert rossz emberi mivoltúak és teljességgel megtagadják az igazság elfogadását, vagy esetleg a szegényes megjelenésük vagy valamiféle átmeneti vétek miatt? Ez vajon az az alapelv, amely szerint Isten háza az embereket kezeli? (Nem.) Talán azért kezel, zár ki a kötelességvégzésből és küld el valakit Isten háza, mert az illető nem törekszik az igazságra? (Nem.) Akkor hát miért kezelte és küldte el ezeket az embereket? (Azért, mert nem az igazságalapelvek szerint cselekedtek, és mert bomlasztották és megzavarták a gyülekezet munkáját, súlyos veszteségeket okozva Isten házának munkájában.) Ez volt a fő ok? (Igen.) Milyen egyéb okok voltak még? Elküldtek-e valaha bárkit is azért, mert állandóan hazudik? (Nem.) Elküldtek-e valaha bárkit is azért, mert nem szereti az igazságot és idegenkedik az igazságtól? Elküldtek-e valaha bárkit is azért, mert hűtlenül végzi a kötelességét? (Nem.) Szerinted kár, hogy elküldték ezeket az embereket? Érte igazságtalanság bármelyiküket is? (Nem.) Egyáltalán nem érte igazságtalanság egyiküket sem. Az általuk elkövetett gonosz cselekedetek alapján megérdemlik, hogy tizennyolcszor meghaljanak, amikor a szellemi birodalomba kerülnek, és mindannyiukat meg kell büntetni – megérdemlik, hogy meghaljanak, majd visszatérjenek az életbe, és ismét meg legyenek büntetve, azután pedig ismét meghaljanak, ismét visszatérjenek az életbe, és ismét meg legyenek büntetve, majd ismét meghaljanak, összesen tizennyolcszor. Sok gonosz cselekedetet elkövettek, és förtelmesek a bűneik! Akkor hát miért kezelték és zárták ki ezeket az embereket? Azért, mert nem volt opció, hogy ne kezeljék őket – nem végezték a kötelességüket, bomlasztásokat és zavarásokat okoztak, és szabotálták a dolgokat! Némelyek egyenesen azt gondolják, hogy azért kezelték ezeket az embereket, mert szeretnek hazudni és mert rossz emberi mivoltúak, vagy mert vetélkednek a státuszért és hatalomért és hűtlenül végzik a kötelességüket; más zavaros fejű emberek azt mondják, hogy azért, mert nem szeretik az igazságot és nem törekednek az igazságra. Ti szeretitek az igazságot? Mindazok, akik nem lettek elküldve, vajon szeretik az igazságot és törekednek az igazságra? (Nem.) Ezek egyike sem tény. Valójában az a helyzet, hogy azért kezelték és zárták ki ezeket az embereket, mert miközben a kötelességüket végezték, bomlasztást és zavarást okozó és a dolgokat szabotáló szerepet játszottak, olyan dolgokat tettek, amelyeket a Sátán és az ördögök meg a nagy vörös sárkány akarna, de nem képes megtenni, súlyosan megsértve ezzel Isten házának adminisztratív rendeleteit és mélységesen megharagítva Istent. Csak azért lettek elküldve, mert nem volt opció, hogy ne küldjék el őket. Nem arról van szó, hogy Isten háza szeretet nélkül és kíméletlenül viszonyulna az emberekhez, és nem is arról, hogy Isten ne adna esélyt az embereknek. Arról van inkább szó, hogy azok az emberek túlságosan messzire mentek a cselekedeteikkel, bomlasztásokat és zavarásokat okozva, és az általuk a gyülekezet munkájában okozott veszteségek túl nagyok voltak. Nem végezték a kötelességeiket, és még csak munkát sem végeztek; bomlasztásokat és zavarásokat okoztak, és gonoszságot műveltek. Isten választottai közül senkinek sem tetszik, ha ilyen emberek vannak a gyülekezetben. Ha valami gúnyosat mondasz vagy hazudsz a gyülekezetben, az csak a személyes viselkedésed; azt jelenti csupán, hogy nem szereted az igazságot és nem törekedsz rá, és amíg ez nem okoz bomlasztást vagy zavarást, addig senki sem fog kezelni téged; ha néha valamelyest felületesen végzed a kötelességedet, de többnyire hatékony vagy, akkor amíg nem okozol bomlasztást vagy zavarást, addig lehetőséget fog adni neked Isten háza a maradásra és a kötelességvégzésre, az alapelvek szerint bánva veled. Ezek az emberek azonban bomlasztásokat és zavarásokat okoztak. Vakmerőn követtek el gaztetteket, és minden tekintetben megszegték az alapelveket, nagy felfordulást okozva ezzel; a gyülekezeti munka minden aspektusa szabotálva lett, és sok testvér által végzett kötelesség gyümölcse veszett teljesen kárba. Nagyon súlyosak a bomlasztásaik és zavarásaik következményei, és számtalan másik embernek számtalan órába kerül majd orvosolni őket, ezért el kellett küldeni ezeket az embereket. Csakis így lehetett megóvni a testvéreket, hogy normálisan végezhessék a kötelességeiket és jó eredményeket érhessenek el. Csakis ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak a kitakarításával volt lehetséges megfelelő munka- és életkörülményeket teremteni a testvérek számára. Ha a gyülekezetben maradnának ezek a gonosz emberek és antikrisztusok, csak csapást jelentenének, és rossz és zavaros légkör, valamint zűrzavar lenne, amerre csak járnak. Még a munkavégzés normájának sem felelt meg semmi abból, amit tettek. Nem tettek mást, csupán zavartak, szabotáltak és romboltak. Mindent azért tettek, hogy bomlasszák és zavarják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti életet. Avagy nem a Sátán szolgái ők? A gyülekezetben maradhatnak vajon az efféle emberek? Ők nem hétköznapi romlott emberek, hanem a Sátán szolgái! Mit tettek ezek az emberek? Elherdálták az Istennek szánt felajánlásokat és feltétel nélkül odaadták azokat nem hívőknek – rendkívül nagyvonalúan adtak pénzt nem hívőknek, akkor is rájuk tukmálva azt, amikor nem is kérték. Amikor nem hívőket kértek fel valamilyen munka elvégzésére, és a nem hívők azt mondták, hogy elég lesz száz dollár, ők ragaszkodtak hozzá, hogy háromszázat fizessenek, amikor pedig háromszáz dollárt kértek a nem hívők, ragaszkodtak hozzá, hogy ötszázat fizessenek, sőt, még további jutalmakat is fizettek a nem hívőknek a bérük kifizetését követően. Akármennyi felajánlást készültek is elkölteni, nem kérdezték meg róla a Fennvalót, inkább egyszerűen csak maguk döntöttek. Akármilyen munkát végeztek is, nem Isten házának a munkarendje vagy az Isten háza által megszabott alapelvek, és persze biztosan nem az igazságalapelvek szerint végezték el azt. Csupán a saját vágyaikat követték, és úgy végezték a munkát, ahogyan épp kedvük tartotta, anélkül, hogy bármennyire is védték volna Isten házának az érdekeit. Inkább a nem hívőket védték, mintsem Isten háza érdekeit, és mindenütt elherdálták az Istennek szánt felajánlásokat. Olyan pénz volt ez, amit ők kerestek meg? Egyáltalán nem fogták vissza magukat, amikor jutalmakat és ajándékokat adtak a nem hívőknek; senkinek nem volt szabad vitába szállnia velük, és mindenkit megróttak, aki más véleményen volt, mint ők. Szerinted az ilyen emberek Istenben hívő és Istent követő emberek? Söpredékek, nem igaz? Ki kell vajon takarítani az ilyen embereket? (Igen.) Milyen egyéb gonoszságot követtek még el ezek az emberek? Az evangélium prédikálása során hamis számokról adtak jelentést, hogy becsapják Isten házát, és könyörtelenül kínoztak és elnyomtak bárkit, aki nem hamis számokról jelentett. Kényszerítettek másokat, hogy hamis számokról jelentsenek, nem is adva nekik ezen kívül más választási lehetőséget. Miféle emberek ezek? Emberek ők egyáltalán? Ha azt mondod, hogy csupán rossz emberi mivoltúak, hogy nem szeretik az igazságot, és nem törekszenek az igazságra, vajon megállja a helyét ez a kijelentés? Hát nem nonszensz ez? (De igen.) Ők nem csupán nem szeretik az igazságot és nem törekednek az igazságra, hanem még csak normális emberi mivolttal sem rendelkeznek, az igazság szeretetéről és az igazságra törekvésről nem is beszélve – ők bizony ördögök! Most már tisztán látod ezt, nem igaz? (De igen.) Milyen természetük van ezeknek az embereknek? (Ördögi természetük.) Ördögi természetük van. Miután kitakarították ezeket az embereket, dacosan viselkedtek, sőt, úgy érezték, hogy igazságtalanság érte őket, és ezt mondták: „Ártatlan vagyok, én nem tettem ilyet!” Ott voltak a szemük előtt a tények, mégsem voltak hajlandók felvállalni azokat, sőt, makacsul ragaszkodtak a kifogásaikhoz és mindvégig dacosak maradtak; nem azt bizonyítja ez, hogy helyénvaló volt kitakarítani őket? Milyen következményekkel jár, ha nem takarítják ki az efféle embereket? Megtérnek majd vajon? Még ha lehetőséget adsz is nekik arra, hogy tovább végezzenek egy kötelességet és csak megmetszed őket, képesek-e vajon megtérni és a javukra változni? (Nem képesek rá.) Teljességgel kizárt, hogy meg tudjanak térni. Milyen természetlényeg ez? Miféle emberek azok, akik képtelenek megtérni, és még akkor sem térnek meg, amikor a tényekkel szembesülnek? (Ördögök.) Az ördögök, a sátáni lényegű emberek, a gonosz szellemek és a tisztátalan lelkek nem térnek meg; akárhogy beszélsz is az igazságról, nem fognak megtérni. Még csak a gonosz cselekvésük tényeit sem ismerik el, akkor hát el tudják vajon fogadni az igazságot és meg tudják ismerni magukat? Egyáltalán nem fogják ezt megtenni! Ha el tudnák ismerni a gonosz cselekvésük tényeit, akkor lenne esélyük az igazság elfogadására, de még csak a tényeket sem látják be, és nem ismerik, illetve fogadják el a cselekedeteik természetét – lehetetlen, hogy az ilyen emberek megtérjenek. Pont olyanok, mint Szodoma lakói – vajon elfogadná egy szodomai, ha ezt mondanád neki: „Ha nem térsz meg, Isten el fogja pusztítani ezt a várost”? Milyen hozzáállása lenne e szavak hallatán? Úgy tenne, mintha nem hallotta volna őket, és továbbra is a saját preferenciái szerint tenné a dolgokat, azt csinálná, amit jónak lát, és egyáltalán nem térne meg. Éppen ezért a pusztulás lenne a végső kimenetele. Ami ezeket az embereket illeti, akik bomlasztásokat és zavarásokat okoztak a gyülekezetben: Isten adott nekik lehetőségeket, de ők nem becsülték meg ezeket, illetve nem tértek meg, hanem mindvégig ragaszkodtak az Istennel való szembeszegüléshez. Ezeknek az embereknek nincs lelkiismeretük, sem józan eszük – méltók vajon a szánalomra? (Nem, nem azok.) Van-e bárki is, aki védte vagy védi ezeket a szánalomra méltatlan embereket? Van-e bárki is, aki nagyra tartja őket, mivel azt érzi, hogy sok éve szenvednek és fizetnek már árat ezek az emberek, hogy rendkívül keményen és szorgalmasan dolgoztak, továbbá hogy némelyikük elég jó képességű, valamint nagyszerű munkaképességgel és vezetői készségekkel bír, és hogy kár volt elküldeni őket? Valóban kár volt? (Nem, nem volt az.) Nem volt kár, ami azt jelenti, hogy helyénvaló volt elküldeni őket. Figyeld csak és nézd meg, hogy el tudják-e fogadni az igazságot és milyen úton járnak ezek az emberek. Ha egyesek még bomlasztásokat és zavarásokat is okoznak a kötelességük végzése közben, akkor azok az emberiség söpredéke! Úgy helyes, ha a teremtett lények a kötelességeiket végzik, és bármi legyen is az a kötelesség, eleget kell tenniük a felelősségüknek. Még ha el is marad a megfelelő színvonaltól a kötelességvégzésük, legalább ne okozzanak bomlasztásokat és zavarásokat! A bomlasztások és zavarások okozása olyasvalami, amit a Sátán tesz; romlott embereknek nem szabadna ilyet tenniük. A romlott embereket a Sátán rontotta meg és nem tudnak mást tenni, mint hogy ellenállnak Istennek; a normális emberi mivolttal, lelkiismerettel és józan ésszel bíró emberek azonban szándékosan nem okoznának bomlasztásokat és zavarásokat, miközben a kötelességeiket végzik. Azért nem, mert fékezi őket a lelkiismeretük és a józan eszük, így nem fogják bomlasztani, megzavarni vagy szabotálni Isten házának a munkáját a kötelességük végzése során. Még ha nem is tudja valaki megfelelő színvonalon végezni a kötelességét, elfogadható, ha átlagos színvonalon végzi, s ez legalább megfelel a lelkiismeret és a józan ész normájának. Ezek az emberek azonban még ennek a normának sem képesek eleget tenni, ezért végül így végzik: Isten háza kitakarítja, illetve kizárja őket a sok gonosz cselekedetük miatt. Ezek az emberiség söpredéke!