Az Isten által az embereknek adott veleszületett állapotokban foglalt különféle adottságoknak, valamint az emberekben veleszületetten meglévő képességnek és készségeknek semmi közük a nyugati vagy a keleti neveléshez. Az emberek Isten-adta veleszületett állapotaiban foglalt különféle képességek pozitív dolgok. Miért mondom, hogy pozitív dolgok? Azért, mert ezek a veleszületett állapotok Istentől származnak. Nevezetesen, e veleszületett állapotok birtoklása teszi lehetővé egy teremtett ember számára, hogy elfogadja a pozitív dolgokat, valamint, hogy tanuljon azokból a különféle emberekből, eseményekből és dolgokból, amelyekkel a való életben találkozik, és ezek alapján elgondolkodjon önmagán, felfogja és megértse ezeket. Ezt Isten rendezte és készítette elő az emberek számára, ezért pozitív dolog. Legyen szó akár a keleti, akár a nyugati nevelésről, vagy akár a keleti, akár a nyugati kultúráról, egyiknek sincs semmi köze ahhoz az igazsághoz, amelyet Isten tanít és biztosít az embereknek, sőt ellentétben áll az igazsággal és azzal az emberi mivolttal, amelynek a meglétét Isten megköveteli az emberektől. Ezért sem a keleti nevelés, sem a nyugati nevelés nem pozitív dolog. Függetlenül attól, hogy a társadalomtól, gonosz irányzatoktól vagy valamelyik uralkodó osztálytól származik-e, nem pozitív. Jóllehet a nyugati nevelés egy kicsit fejlettebb és jobb, mint a keleti nevelés, képes némi szabadságot adni az embereknek és kielégíteni egyes igényeiket, csupán az emberek szabad akaratát és abbéli képességüket aknázza ki, hogy szabadon gondolkodjanak kérdésekről és fejezzék ki a véleményüket. Nevezetesen, kiaknázza a pozitív dolgokat, ám az általa hirdetett gondolatok és az általa elérni kívánt célok nem azt szolgálják, hogy az emberek a helyes úton járjanak, és nem is azt, hogy segítsenek azokká az igaz teremtett emberi lényekké válniuk, akiket Isten akar. Ennek fényében tehát – még ha a nyugati nevelés a keleti felett áll is, illetve kielégíti az emberi mivolt szükségleteit, az emberek szabad akaratának és bizonyos képességeinek kiaknázásával nem tette képessé őket arra, hogy alávessék magukat Istennek, teremtett lényekként helyénvalóan viselkedjenek és jól végezzék egy teremtett lény kötelességét. Ez a nevelés sem hozta az embereket Isten elé, illetve nem segítette őket abban, hogy képessé váljanak imádni Istent és kerülni a rosszat. A keleti és a nyugati nevelés ugyanúgy működik: Mindkettő arra készteti az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől és az igazságtól. Függetlenül attól, hogy a keleti vagy a nyugati kultúráról van szó, mindkettő a Sátán emberiség feletti uralmának és annak a folyamatnak a tágabb társadalmi hátterében jelent meg, amely során a Sátán megrontotta az emberiséget. Így akár a keleti kulturális formában, akár a nyugati kulturális formában megjelenő nevelésről van szó, mindenki ebben a Sátán által megrontott emberi világban él. Hasonlóképp, az emberiség különböző társadalmakban vagy különböző társadalmi formák nevelése alatt is megromlott, ennek a romlásnak pedig az az eredménye, hogy az emberek egy olyan emberi mivoltra tettek szert, amelynek az életét – különböző kulturális szinteken és formákon átívelően – a romlott beállítottságok alkotják. A keleti emberek a keleti kultúra által létrehozott emberi mivolt sajátosságainak romlott beállítottságaival rendelkeznek, míg a nyugati emberek a nyugati kultúra hátterében kialakult emberi mivolt sajátosságainak romlott beállítottságaival. Jóllehet a keleti és a nyugati emberek különbözőnek tűnhetnek az emberi mivoltuk sajátosságai tekintetében, a romlott beállítottságaik szempontjából – mivel mindannyiukat megrontotta a Sátán – a keleti és a nyugati emberek egyaránt ugyanazon romlott beállítottságok közepette élnek, és mindkettőjük emberi mivoltának az életét ugyanazok a romlott beállítottságok alkotják. Ily módon a keleti és a nyugati emberek természetlényege ugyanaz: Mindkettő ellenséges az igazsággal és Istennel szemben. Így aztán sem a keleti, sem a nyugati emberekben nincs semmi dicséretre méltó. Akár a keleti, akár a nyugati kultúráról van szó, Isten és az igazság jelenlétében mindkettő negatív dolog, és nincs bennük semmi dicséretes. A keleti és a nyugati civilizáció egyaránt sérti Isten eredeti szándékát az emberiség megteremtésével, miszerint az emberiségnek imádnia kell Őt; a kulturális nevelés adott formáit arra használják fel, hogy a teremtmények soraiban helyet foglaló embereket elragadják Isten jelenlétéből. E tekintetben a Kelet és a Nyugat egyforma, ugye? (Igen.) Sem a Kelettel, sem a Nyugattal kapcsolatban nincs semmi dicséretre méltó. Látod, jóllehet mindkettő elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját, miután a keleti emberek elfogadják, azonnal elkezdenek testvéreket vendégül látni és proaktívan elvinni őket, hogy hirdessék az evangéliumot a rokonaiknak és barátaiknak; nagy buzgalommal és lelkesedéssel viseltetnek az evangéliumhirdetés munkája iránt – a nyugati emberek azonban mások. Nagyon óvatosak az evangéliumhirdetés munkáját illetően. Még azután is, hogy már egy fél éve vagy egy éve elfogadták Isten új munkáját, amikor megkérdezed tőlük, hogy hirdették-e az evangéliumot a rokonaiknak és a barátaiknak, így válaszolnak: „A szüleimnek, rokonaimnak, barátaimnak és a gyülekezetbe járó társaimnak többségében megvannak a saját önálló gondolatai és nézetei az Úr visszatérésének kérdéséről. Alaposan át kell gondolnom és egyeztetnem kell velük, mielőtt átadhatnám őket nektek az evangéliumra nyitott emberekként. A fő sajátossága annak, ahogyan mi a Nyugaton viseljük magunkat az, hogy a lehető legnagyobb mértékben védelmeznünk kell a jogainkat és óvnunk kell az önálló terünket. Odafigyelés nélkül hogyan is hirdethetnéd az evangéliumot az embereknek?” Ezt mondod: „Azért hirdeted nekik az evangéliumot, hogy üdvözölhessék az Urat, elnyerhessék az Isten által az utolsó napokban kimondott igazságokat, és meglegyen a lehetőségük az üdvösség elérésére és a csapások túlélésére. Ez Isten megbízatása és az a felelősség, amelynek eleget kell tenned.” Így válaszolnak: „Nos, először akkor is magamat kell megóvnom; Isten megbízatása várhat. Kézben tudom tartani ezt a dolgot. Saját önálló gondolatokkal kell rendelkeznem, és nem befolyásolhattok. Mi, nyugati emberek nagyra értékeljük a demokráciát és a szabadságot; tudatosan védelmezzük a jogainkat. Nem vagyunk olyanok, mint ti, keleti emberek a vak lelkesedésetekkel. Mindannyiunknak megvan a saját személyes életterünk, és senki sem zavarja a másikat.” Értitek? Ilyen kritikus pillanatokban válnak különbözővé és különülnek el a keleti és a nyugati emberek emberi mivoltának sajátosságai. De mindenesetre, függetlenül attól, hogy a keleti vagy a nyugati nevelés eredményezi az emberi mivolt sajátosságait – legyen az lelkesedés vagy közömbösség – amennyiben egy ember a Sátán romlott beállítottságai közepette él, a romlott emberiség tagja. Itt nincs különbség nemes és alantas között; mindenkinek szüksége van az igazság megértésére, Isten szavainak ellátására, Isten üdvösségére, és még inkább Isten ítéletére és fenyítésére.

Bár a keleti és a nyugati embereknek különböző a kultúrájuk és különböző civilizációkban élnek Isten fennhatósága és szuverenitása alatt, Isten előtt csak egy identitásuk van, mégpedig a teremtett lények identitása. A teremtett lények egyenlőségének alapja az, hogy az emberek Isten által teremtett veleszületett állapotai azonosak. Függetlenül attól, hogy milyen kulturális különbségek léteznek a keleti és a nyugati emberek között, függetlenül attól, hogy miként különböznek a megjelenésük, a nyelvük tekintetében, illetve abban, ahogyan és amint problémákról gondolkodnak, amennyiben Isten előtt egy teremtett lény vagy, akit Ő alkotott, akkor az egyetlen pozitív dolog, amivel rendelkezel, azok a veleszületett állapotok, amelyeket Ő adott neked; minden más negatív dolog. Ez kissé általánosításnak hangozhat számotokra, ezért, hogy konkrétak legyünk, minden, ami benned van – az Istentől kapott veleszületett állapotokon kívül – olyasmi, amin Isten változtatni akar, és olyasmi, amin változtatnod kell és amit le kell vetned az igazság elfogadása révén. Mire kell ráébredned? Az emberiség úgynevezett kultúráját – akár keleti, akár nyugati – olyan gondolatok és nézőpontok, illetve elméletek és állítások alkotják, amelyeket a különböző korok uralkodó osztályai alakítottak ki a tömegek nevelése érdekében. De akár a keleti, akár a nyugati kultúráról van szó, semmi köze az igazsághoz. Még ha nem is ütközik az igazsággal, akkor sem nevezhető pozitív dolognak. Legyen bármilyen jó egy bizonyos kultúra, nem érhet fel az igazsághoz, és még kevésbé képviselheti az igazságot. Még ha nem is olyan dolog, amit az emberek negatívnak tartanak, semmiképp nem sorolható a pozitív dolgok csoportjába. Ezzel tisztában kell lennetek. Még ha egy gondolati irányzat viszonylag haladó és előremutató is az emberiség körében, és védelmezi az emberek jogait és érdekeit, valamint a túlélésüket, miközben semmilyen módon nem ütközik az igazsággal, akkor sem sorolható semmiképp a pozitív dolgok csoportjába. Miért nem? Azért, mert csak annak a körébe tartozó dolgok pozitívak, amit Isten teremtett, Isten rendelt el és ami Isten szuverenitása alá tartozik. Nos, miért soroljuk a pozitív dolgok csoportjába az e körbe tartozó dolgokat? Azért, mert ezek magukban foglalják az igazságot. A nagyobb kép szempontjából, ha Isten szintjéről és Isten nézőpontjából tekintjük, magukban foglalják Isten erejét és hatalmát; Isten természetét; az Isten teremtése, elrendelése és mindezen dolgok feletti szuverenitása mögött álló alapelveket és eredeti szándékokat; valamint az Általa elérni kívánt célt, és az Általa fenntartani kívánt pozitív dolgok kiváltotta összes hatást. Mivel Isten szintjéről tekintve ezekben ott van Isten hatalma, ereje és gondolatai, valamint a lefektetett törvények és szabályok, amelyek szerepet játszanak abban, hogy Isten mindezt teszi, és ennek az emberiségre gyakorolt hatása, az e körbe tartozó dolgok egyértelműen pozitívak. Az emberi nézőpontból, minden egyes Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolog az emberek javát szolgálja; az egész azért létezik, hogy megtartsa és fenntartsa az emberiség rendezett túlélését és szaporodását. Van egy másik, konkrétabb szempont is, amely Isten irányításával kapcsolatos: Ezek a dolgok azért léteznek, hogy képessé tegyék az embereket az igazság megértésére és Isten jobb megismerésére, hogy végül rálépjenek az üdvösség elérésének útjára és olyan emberekké váljanak, akik félik Istent és kerülik a rosszat – ezt az eredményt kell elérni. Tehát akár Isten nézőpontjából, akár emberi nézőpontból tekintjük, azok az emberek, események és dolgok, amelyek az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok körébe tartoznak, mind pozitív dolgok. E felől nem lehet kétség. Gondoljatok bele – vajon az emberi civilizáció és kultúra felérhet olyan dolgokhoz, amelyek Isten szavainak és Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek szintjén állnak? Természetesen nem érhetnek fel ezekhez a dolgokhoz és nem érhetik el azokat. Az emberi nevelés és kultúra tartalma nem foglalja magában Isten lényegét, Isten természetét, illetve az Isten által az emberiség számára lefektetett törvényeket és szabályokat, és még kevésbé Isten eredeti szándékát azzal, hogy mindent megteremtett. Továbbá, az emberi szemszögből nézve ez a fajta nevelés és kultúra nem képes segíteni az emberiséget abban, hogy megismerje Istent, a Teremtőt, és abban sem tudja segíteni az emberiséget, hogy jobban éljen, vagy normális és rendezett módon szaporodjon és éljen tovább. Épp ellenkezőleg: Az effajta kultúra és civilizáció nevelési környezetében az emberiség a hanyatlás és a pusztulás felé fog haladni. Van még egy, még fontosabb aspektus: Ennek az úgynevezett „kulturális nevelésnek” és „társadalmi civilizációnak” kitéve az emberiség nem tudja megérteni az igazságot, annak jelentőségét, hogy életben van, sem azt, hogy miként lehet ezt túlélni. Nem tud helyes életszemléletet kialakítani és nem tud az üdvösség elérésének útjára lépni általa, sem arra nem válik képessé, hogy imádja Istent, illetve félje Istent és kerülje a rosszat. Épp ellenkezőleg: Egy ilyen kulturális nevelés és civilizáció társadalmi környezetében az emberiség egyre inkább romlottá és elvetemültté válik, egyre távolabb sodródik Istentől és szertelenül gonoszságot művel. Végül, még ha Isten nem is pusztítaná el az emberiséget, az emberiség akkor is előidézné a saját pusztulását. Ha az emberiség önmagát kormányozná, a pusztulás felé haladna; ez elkerülhetetlen. Az emberiség oly magas szintű kultúrával, oly sok tudással, oly nagyszerű civilizációval rendelkezik, valamint hisz a tudományban és arra hagyatkozik – akkor mégis miért hozna pusztulást saját magára? Az emberiség oly nagyon törekszik a tudásra és tiszteli a tudományt, mégis, nemcsak hogy nem értette meg az igazságot és nem lépett az Istenben való hitnek, Isten követésének és annak útjára, hogy képessé váljon félni Istent és kerülni a rosszat, hanem még a saját pusztulását is képes előidézni. Mi folyik itt? Mi lett mostanra a földből az emberiség gazdálkodásának eredményeképp? Az egész bolygó vize, talaja és levegője szennyezetté vált, az ökológiai környezet súlyosan károsodott, és az egész emberiség élete fokozatosan egy kétségbeejtő állapotba került. Ez mindenki számára nyilvánvaló tény, úgyhogy nem szükséges részletezni, igaz? (Igen.) Tehát akár a keleti, akár a nyugati kultúráról van szó, függetlenül attól, hogy az emberiség milyen civilizációval bír, még ha az semmilyen módon nem is ütközik az igazsággal, akkor sem sorolható a pozitív dolgok közé. Az „emberi kultúra és civilizáció” témaköre által lefedett nézőpontok, gondolatok, elméletek, doktrínák, érvek és viselkedések, az e témakör keretében létrejött termékek, munkák és reformok és így tovább, nem pozitív dolgok. Egyesek ezt kérdik: „Mivel ezek nem pozitív dolgok, az azt jelenti, hogy kritizálnunk kell és negatív dolgokként kell besorolnunk őket?” Én nem ilyen feketén-fehéren fogalmaztam meg. Lehet, hogy ezek a dolgok sem pozitív, sem negatív dolgokat nem foglalnak magukban, de mindenesetre semmiképpen sem pozitív dolgok. Vagyis, még ha ezek a dolgok nem is ütköznek az igazsággal és nem is szegik meg Isten teremtésének, elrendelésének és szuverenitásának alapelvét – ha nem negatív dolgok –, attól még mindig egyáltalán nem pozitív dolgok. Röviden, a következőt mondom neked: Még ha valami nem is ütközik az igazsággal, amennyiben nem Isten teremtette, nem Isten rendelte el és nem Isten szuverenitása alá tartozik, akkor az nem pozitív dolog. Ezen alapelv mentén ismerhető fel, hogy valami pozitív dolog-e; ezen alapelv alapján kell megkülönböztetned a dolgokat. Mi itt a legfontosabb szempont? Az, hogy a szívedben tisztában kell lenned azzal, hogy amikor nem látod egyértelműen, hogy valami pozitív vagy negatív-e, először egyszerűen félreteheted és figyelmen kívül hagyhatod. Amikor az érettséged megnőtt és világos számodra az igazság, természetes módon képes leszel tisztán látni azt. Egyelőre azonban egyértelműen meg kell tudnod különböztetni, hogy melyek azok a pozitív dolgok, amelyek Istentől származnak, valamint el kell fogadnod és helytállóan kell kezelned őket. Ez hasznos az életbeli növekedésed számára. Van még egy másik fontos szempont: ha valami a pozitív dolgok definíciója által lefedett pozitív dolog, akkor semmiképp nem szabad azt úgy kezelned, mintha negatív lenne. Ez elvi kérdés, és tisztában kell lenned vele.