Az emberi mivolt azon sajátossága, amelyet a keleti emberek a keleti társadalomban kapott nevelésük hatására alakítanak ki, az elfojtás és a tűrés. Ezen elfojtás és tűrés mögött valójában sok olyan konkrét gondolat, nézőpont, magaviseleti mód, valamint a mindenféle dolgokhoz való különféle hozzáállás rejlik, amelyek a keleti társadalmi erkölcsi nevelésben megtalálhatók. Ilyen a keleti társadalom. Hasonlóképp a nyugati társadalomnak is megvan a maga mainstream kulturális nevelése, amely révén a nyugati emberekben is kialakulnak az emberi mivolthoz tartozó megfelelő sajátosságok. Nos, mi ez a mainstream nyugati kulturális nevelés? Főként az autonómiát és függetlenséget értékeli. Ez eltér a keleti társadalomban fennálló helyzettől, ami azt követeli az emberektől, hogy feláldozzák magukat és közreműködjenek a hazáért és a társadalomért, a személyes életükhöz nem kapcsolódó dolgokat végezve. Ezzel szemben az, amit a nyugati társadalom tanít az embereknek, szöges ellentéte annak, amit a keleti társadalom megkövetel tőlük. A nyugati társadalom nem követeli meg tőled, hogy bármivel is hozzájárulj a társadalomhoz, az emberiséghez vagy a nemzet nagy ügyéhez; a nyugati nevelés veleje az, hogy arra késztessen, hogy önállóan gondolkodj, tanuld meg kezelni a saját problémáidat és ne okozz gondot másoknak, a társadalomnak vagy az államnak. Önálló jogokat, önálló személyes teret és önálló teret ad neked a gondolkodáshoz, valamint műveli az önálló gondolkodási képességedet és az abbéli képességedet, hogy önállóan gondolkodj a problémákról és kezeld azokat. Neked kell megoldanod a saját problémáidat; függetlennek, autonómnak és önállónak kell lenned. A Nyugat az efféle ideológiai nevelés kulturális hátterével rendelkezik, és ennek a kulturális háttérnek a fényében a nyugati emberek is kialakítják az emberi mivolt bizonyos sajátosságait, amelyek összefüggésben állnak a nevelési ideológiájuk velejével. A keleti emberek a keleti társadalmi erkölcsi nevelés hátterében alakították ki a Kelet nevelési és kulturális jellegzetességeit. Mivel a nyugati emberek a nyugati társadalom nevelési sajátosságát hordozzák, az ehhez a sajátossághoz kapcsolódó lényeggel is rendelkeznek. A nyugati emberek birtokában lévő nevelési sajátosság lényege valójában különbözik a keleti emberek birtokában lévő nevelési sajátosságtól. Az a nevelési sajátosság, amellyel a keleti emberek bírnak, egy látszatnevelés, míg az, amellyel a nyugati emberek bírnak, az önzésre nevelés. A nyugati nevelés minden témája arra tanítja az embereket, hogy legyenek önállóak és autonómok, hogy gondolják át a saját problémáikat, valamint kezeljék és intézzék a saját ügyeiket. A nyugati nevelés ezért az önzésre nevelés sajátosságával rendelkezik. Ez az önzésre nevelés teljességgel különbözik a keleti neveléstől; másféle minőség. Ez a minőség arra készteti a nyugati embereket, hogy a személyes önálló teret; a szubjektív akaratot, gondolkodást, gondolatokat, nézőpontokat és eszméket; továbbá a saját jogaikat, az aktuális életkörülményeiket, valamint az aktuális hangulatukat és érzelmeiket helyezzék előtérbe. Sem más dolgoknak, sem bármilyen társadalmi vagy családi felelősségnek nem kell sok figyelmet szentelniük. Először a saját problémáikban kell eligazodniuk, kezelniük kell az érzelmeiket, valamint a saját sürgős ügyeiket kell megoldaniuk, és minden más csak ezután jön. A keleti nevelés elfojtásra és tűrésre tanította a keleti embereket, míg a nyugati nevelés a jogaik védelmére tanította a nyugati embereket. A nyugati és a keleti emberek ebben teljesen mások. Amikor a keleti emberek találkoznak valamivel, egyszerűen csak kitartóan eltűrik. Amikor már tényleg nem bírják tovább elviselni, ezt mondják maguknak: „A rossz élet jobb, mint a jó halál. Az életben maradáshoz tűrnöd kell.” A keleti emberek elfojtásával és tűrésével szemben a nyugati embereknek más a sajátossága: Az autonómiára és az önállóságra való társadalmi nevelésük révén megtanulták védeni a jogaikat. A keleti emberek elfojtásához és tűréséhez képest nincs-e bizonyos mértékig több önbecsülés és méltóság abban, ahogyan a nyugatiak védelmezik a jogaikat? Vagyis ez valamivel több cselekvőképességgel jár, nem igaz? (De igen.) Az ember jogainak védelme egy abszolút alapvető fogalom; azt jelenti, hogy az ember megteszi a szükséges lépéseket az alapvető emberi jogainak védelme érdekében, ami magában foglalja a hithez való jogot, az élethez való jogot, a szólásszabadságot és így tovább. Természetesen mire vonatkozik leginkább ez az alapvető jogvédelem? Arra vonatkozik, hogy az embereknek van egy önálló terük a gondolkodásra, képesek szabadon és függetlenül mérlegelni kérdéseket anélkül, hogy bármilyen társadalmi környezet vagy a környező emberek, események és dolgok befolyásolnák vagy irányítanák őket. Függetlenül attól, hogy az embernek a problémák mérlegelése során felmerülő nézőpontjai helyesek vagy helytelenek-e, vagy hogy helytálló-e az ember gondolkodásmódja, az autonómia és a szabadság elérése a legfontosabb. Röviden, a nyugati emberek szabad társadalmakban élnek, és a nyugati társadalmi nevelés kulturális kontextusában az elméjük nagyon aktív és gyakran van a szabadság állapotában. Ezért a keleti társadalom népeihez képest a nyugati emberek merészebb gondolkodásúak, hajlandóbbak gondolkodni és jártasabbak a gondolkodásban, míg a keleti emberek gondolkodása a legtöbbször gátolt, sablonos, illetve elfojtott. Normális körülmények között a nyugati emberek elméje szabad, aktív és hajlandó problémákról gondolkodni. Illetlenül fogalmazva szívesebben töprengenek furcsa és szokatlan dolgokon, akár odáig is elmennek, hogy beleássák magukat a részletekbe. Ez az emberi mivolt azon sajátosságainak megnyilvánulása, amelyeket a nyugati társadalmi nevelés berkeiben alakítanak ki, az emberi mivolt e megnyilvánulása pedig haladóbb, mint a keletieké. Egyrészről védelmezik az élethez való jogukat, másrészről pedig azokat a különféle nézőpontokat is védelmezik, amelyek a szabad gondolkodásukból fakadnak. Következésképp a nyugati irodalmi alkotásokban, illetve a nyugati művészeti életben és szórakoztatóiparban megjelenő eszmék, nézőpontok és művészeti formák változatosak és széles körűek. Az egész emberiség körében a nyugati irodalmi művek és szórakoztatóipar viszonylag szabad és avantgárd, az emberek pedig nagy mértékben inspirálódhatnak és profitálhatnak belőlük. Nézzétek meg – milyen eszméket hirdetnek egyes keleti irodalmi és művészeti alkotások? A hazafiságot, a család szeretetét, a szülők iránti szeretetet és így tovább. Ezek mind a keleti társadalmi erkölcsi nevelésben megtalálható dolgok, illetve a keleti kultúra velejének részét képezik. Mivel a nyugati kultúra szabad és autonóm teret biztosított a nyugati emberek gondolkodásának, az emberi mivoltnak ezt a sajátosságát alakította ki bennük és felruházta őket ezzel a gondolati szabadsággal, a nyugati emberek irodalmi és a művészeti életében a keletiekénél több intellektuális tartalom foglaltatik, ugyanakkor a gondolati körük is szélesebb. Látod, a keleti emberek gondolati köre, illetve az irodalmi és a művészeti életükben kifejezett és hirdetett eszmék nagyon korlátozottak, szűkek és behatároltak, míg a nyugati emberek irodalmi és művészeti életében feltűnő különféle témák meglehetősen sokfélék és mentesek a kormányzati korlátozásoktól. Ezek közül néhány téma a kormány által egy adott időszakban bevezetett bizonyos törvényről szóló elmélkedés az emberek emberi mivolta tekintetében, illetve arról a hatásról szóló elmélkedés, amelyet a társadalomra, vagy akár egy egyén életére és családjára gyakorol. Mások az iskolázásról és az emberi jogokról, valamint különféle egyéb kérdésekről szóló elmélkedések, mint például a mindenféle társadalmi osztályba tartozó emberek – a bevándorlókkal együtt – körében folytatott eszmecserék a faji megkülönböztetésről és a különböző bőrszínű emberek közötti kapcsolatokról. Ebből látható, hogy a nyugati irodalmi és művészeti alkotásokban tükröződő különféle témák köre meglehetősen széles, mint ahogyan az érintett különféle eszmék és nézőpontok köre is. Még az egyes rendfenntartó szervek által a tágabb jogi keretek között alkalmazott módszerek és eszközök okozta társadalmi hatásokat is tükrözik, a lakosságra nehezedő különféle pszichológiai terhek, illetve az emberek életére gyakorolt különféle következményes hatások mellett. Ezek mind a különféle nyugati irodalmi és művészeti alkotásokban bemutatott eszmék és nézőpontok. Egyrészt a nyugati kulturális kontextusban hirdetett gondolatok; másrészt olyan gondolatok és nézőpontok, amelyek azért tűnnek fel, mert a nyugati kulturális nevelés kontextusán belül az emberek szabadon gondolkodhatnak. Röviden: a nyugati emberek által az irodalmi és művészeti alkotásaikban bemutatott különféle eszmék, valamint a nyugati emberek arra vonatkozó gondolatai, nézőpontjai, világi ügyekre vonatkozó filozófiái és attitűdjei a különböző társadalmi osztályok és különféle ágazatok körében, hogy miként kezelnek mindenféle dolgot, teljesen mások, mint a keleti emberekéi. Íme egy egyszerű példa: Keleten, amikor egy munkavállaló egy cégnek dolgozik, a megélhetése a főnökétől származik, ezért mindent meg kell tennie, amit a főnöke mond neki. Még ha arra kérik is, hogy végezzen el néhány házimunkát a főnökének, például, hogy menjen el a gyermekeiért vagy vásároljon élelmiszert, tökéletesen engedelmesnek kell lennie, és nem meri megtagadni azt. Még a szabadidejében is rendelkezésre kell állnia. A főnöke kiszolgálója, alattvalója és rabszolgája. Így fest a munkavállaló és a főnök közötti felettes-beosztott viszony Keleten. Lehet, hogy az alkalmazott kényelmetlenül érzi magát, feldúlt és vonakodik, ám nincs más választása, mint az, hogy tűrjön. A főnökéről van szó, aki a megélhetését biztosítja, ezért nem tehet mást, minthogy kiszolgáltatja magát neki. Keleten nem számít, hogyan használja ki az alkalmazottait egy főnök, és nem számít, mennyire észszerűtlenek a tettei, az alkalmazottak nem tehetnek mást, mint azt, hogy eltűrik; nincs módjuk kiszabadulni ebből a helyzetből. Egyes keleti országokban talán vannak munkaügyi törvények is, amelyeknek az a célja, hogy óvják minden egyes polgár törvényes jogait és érdekeit, társadalmi szinten azonban – mivel a Keletről beszélünk – egyetlen alkalmazott sem meri beperelni a főnökét, ha az megszegi a munkaügyi törvényeket. Függetlenül attól, hogy mennyire fosztják meg őket a jogaiktól vagy a főnökük mennyire használja ki őket, nem tehetnek semmit. Még a munkaügyi törvények mellett sem tudják a törvényt gyakorolni a saját jogaik és érdekeik védelme érdekében. Nem tehetnek mást, mint beletörődni és hagyni, hogy a helyzet így maradjon. A Nyugat azonban más. A munkavállaló és a főnök közötti felettes-beosztott viszony Nyugaton csak a munka szintjén és csak munkaidőben létezik. A munkán kívül nincs közöttük személyes, érzelmi kapcsolat. Ha a főnököd arra kér, hogy túlórázz, visszautasíthatod. Ha a főnököd arra kér, hogy segíts elmenni a gyermekeiért vagy az élelmiszervásárlásban, ezt mondhatod: „Nincs joga ezt kérni tőlem. Ez nem az én feladatom. Nem vagyok köteles Önt szolgálni.” Nemet mondhatsz. Ha a főnököd ismételten és erőszakosan kényszerít ezekre a dolgokra, beperelheted, és a nyugati munkaügyi törvények érvényesülni fognak; a jog ennek megfelelően fog reagálni. A nyugati emberek megtehetik ezt és nem is félnek megtenni, a keleti emberek azonban igen. A keleti emberek elképzelései szerint meg kell tenned bármit, amire a felettesed vagy egy státusszal rendelkező, illetve elismert ember kér, és ingyenes szolgáltatásokat kell nyújtanod neki. Sőt, azt kell mondanod, hogy: „Hajlandó vagyok szolgálni Önt és az életemet adni Önért, és semmit sem várok cserébe. Megtiszteltetés számomra, hogy szolgálhatom!” Függetlenül attól, hogy a munkádért használnak ki vagy megfosztanak az emberi jogaidtól, el kell fogadnod, és nem követelhetsz semmiféle ellentételezést. Ha megteszed, az azt jelenti, hogy hálátlan vagy és szégyenben hagyod őket, ők pedig elégtételt fognak venni ezért. A nyugati emberek ugyanakkor mások. Ők megtanulták védelmezni a jogaikat és rendkívül hatékonyan gyakorolják ezeket a jogokat, a lehető legmesszemenőbbekig. Még akkor is panaszt tesznek, ha az elnök vagy valamelyik híres személyiség nem hagy borravalót étkezés után– ez a munkaügyi törvények által a dolgozók számára biztosított jog. Amikor keleti emberek találkoznak ilyen helyzetekkel, nem mernek panaszkodni. Erre gondolnak: „Ő egy tisztviselő, híres ember. Megnyerhetnék én egy pert vele szemben? Még ha tényleg nyernék is, mit tennék, ha a színfalak mögött megnehezítené a dolgomat? Ha beperelném, komoly bajba kerülnék és akár az életemet is veszíthetném.” A keleti emberek ezért inkább veszteséget szenvednek el, mint hogy merjenek borravalót kérni. Ezt nevezik tűrésnek. A nyugati emberek azonban mások. Ők így gondolják: „Miért kellene eltűrnöm? Nem arra születtem, hogy bárki másért éljem az életemet – magamért élek. Meg kell védenem a jogaimat. Megérdemlem ezt a pénzt. Nem érdekel, hogy valami híres személyiség vagy nagyágyú vagy, fizetned kell. Mindenki egyenlő. Mi jogosít fel arra, hogy ne adj borravalót? Ha nem adsz borravalót, beperellek!” És amint megkapja a borravalót, a dolog el van intézve. Ezek azok a különböző gondolatok, nézőpontok, valamint az emberek, események és dolgok kezelésének különböző módjai, amelyek a keleti és a nyugati emberekben a saját kulturális nevelésük révén kialakultak.

A Kelet és a Nyugat különbözik a kulturális nevelési módszereik tekintetében, valamint a nevelés konkrét tartalmában. A nevelés e különböző formái különböző emberi kultúrákat, valamint különböző etnikai csoportok emberi mivoltának sajátosságait termelték ki. Az emberi mivolt e sajátosságaival a keleti embereknek megvan a saját életmódjuk, élethelyzeteik, gondolkodásmódjuk és hozzáállásuk a világi ügyekhez, míg a nyugati embereknek is megvan a saját életmódjuk, élethelyzeteik, valamint módszereik és hozzáállásuk a világi ügyekhez. A világi ügyekhez való e két hozzáállás közül az egyik az elfojtás és a tűrés, és rendkívül visszahúzódó; a másik különös hangsúlyt fektet az emberek szubjektív akaratát és vágyait illető jogok védelmére. Az egyiket egy látszatnevelés, a másikat pedig az önzésre nevelés hívta életre. Függetlenül attól a fajta neveléstől, amelyben az emberi mivolt e sajátosságai születnek – legyen az elfojtás és tűrés, illetve az ember jogainak védelme, visszahúzódás vagy nyitottság – közülük melyek pozitív dolgok? (Akár keleti, akár nyugati sajátosságról van szó, az emberi mivolt e sajátosságainak egyike sem pozitív dolog.) Miért mondjátok, hogy nem pozitív dolgok? Halljuk a konkrét indokaitokat. Egyikőtök sem tudja megmondani, miért, ugye? (Nem tudjuk.) Legyen bármi a kérdéses dolog, mind attól féltek, hogy mások nagyon aprólékosak lesznek a részletekkel kapcsolatban, és amikor azok, zavarodottnak érzitek magatokat és nem tudjátok világosan elmagyarázni a dolgokat. Ez azt bizonyítja, hogy ebben a tekintetben híján vagytok a tisztánlátásnak, ezért beszélgetnetek kell róla. A kérdés, amelyet feltettem nektek, beszélgetésre érdemes téma, ugye? (Igen, az.) Ez a téma magában foglalja azt, „amit Isten teremtett”. Nos, először nézzük meg: Milyen lény az Isten által teremtett emberiség? Isten pozitív dolgokat teremt. Egy emberben mely dolgokat teremtette Isten? (Az ember szabad akaratát, és a bölcsességet, amelyet Isten ad neki.) Általánosságban véve egy ember veleszületett állapotait mind Isten adta és teremtette. Ha a „teremtette” szót használjuk, az egy kissé elvont lehet, mert mindenki a szüleitől születik, nem pedig Isten alkotja a saját kezével. Ha az „amit Isten teremtett” kifejezést használjuk, az egy kicsit tág; nem teljesen illik ide. Ebben az esetben konkrétabb és objektívebb azt mondani, hogy „a veleszületett állapotok, amelyeket Isten ad az embereknek”. Az emberek Istentől kapott veleszületett állapotai magukban foglalják annak témáját, „amit Isten teremtett”. Ezért azt mondhatjuk vajon, hogy egy ember veleszületett állapotai mind pozitív dolgok? (Igen.) Egy ember külsője, a nyelvi képessége és az összes érzékszerve és fiziológiai tulajdonságai, valamint a szabad akarata, a gondolkodási és mérlegelési képessége, a természetes erősségei és adottságai, valamint az élőlényként általa követett összes túlélési szabály – ezek mind pozitív dolgok. Vagyis Isten által az embereknek adott veleszületett állapotok mind pozitív dolgok. Nos, magukban foglalják ezek a pozitív dolgok azokat a különféle gondolatokat, amelyek egy ember fejében megszületnek, vagy amelyeket elfogad a társadalomtól és a különböző korokból? (Nem.) Bármit, amit az emberek a társadalomtól vagy az emberiségtől sajátítanak el, azt nem Isten adja, és az nem is eredetileg Isten által teremtett dolog. Azt lehet mondani, hogy amennyiben valami a társadalomtól vagy az emberiségtől származik, az nem pozitív dolog. Általánosságban, fogalmi szinten összefoglalva ezt mondanánk. És konkrétan fogalmazva? Nem perverzek vajon egy kissé az emberi mivolt azon sajátosságai és azok a gondolkodásmódok, amelyek a keleti társadalmi erkölcsi nevelés kulturális kontextusában alakultak ki? Így is fogalmazhatunk: A keleti társadalomban az emberek elméje meg van béklyózva és eltorzult; a társadalomtól és a Sátántól származó bizonyos gondolatok és nézőpontok megrontották és befolyásolták őket. Nem azt jelenti ez, hogy az elméjük átesett a Sátán általi megmunkáláson? (De igen.) Az emberek elméje megmunkáláson esett át, a gondolataik pedig nem az emberi mivoltukból születnek. Ezek a tanítások nem pozitív dolgokból és nem is Istentől származnak. Mivel nem Istentől származnak, akkor bármilyen gondolatokat, nézőpontokat és gondolkodásmódokat szülnek is – és végső soron az emberi mivolt bármely sajátosságait alakítják is ki – minden utóbb belőlük eredő dolog között negatív, nem pedig pozitív dolgok találhatók meg. Olyasmi ez, amiről megbizonyosodtatok, igaz? (Igen.) A keleti emberek elméje meg van béklyózva és eltorzult, valamint bizonyos keleti gondolatok és nézőpontok is befolyásolják, ezért az emberi mivoltuk sajátosságai által kifejezett dolgok mind negatívak. Most nézzük meg a Nyugatot. Mi a nyugati emberek ideológiai nevelésének tartalma? Kapcsolódik az igazsághoz? Isten szavaiból ered a nyugati nevelés tartalma és az emberi mivolt azon megnyilvánulásai, amelyekre az embereket törekedni tanítja? (Nem.) Hogy még világosabban fogalmazzak, hadd tegyek fel nektek egy kérdést: Összhangban áll-e Isten szavaival ez a nevelés – az élet kezelésére, a túlélésre és a világi ügyekre vonatkozó e gondolatok és nézőpontok mögötti alapelvek, valamint az e dolgok intézésére szolgáló módszerek? Összhangban áll-e az igazsággal? (Nem.) Milyen módon nem áll összhangban? (Olyan, mint a nyugati önzésre nevelés – bár tiszteli a gondolatszabadságot, arra tanítja az embereket, hogy csak magukkal törődjenek, és ne másokkal. Ez nem áll összhangban Isten szavaival és az igazsággal.) Mit mondanak tehát Isten szavai és az igazság? (Az embereknek az egymás közötti interakcióik során nem csupán a saját érdekeikkel és érzéseikkel kellene törődniük, hanem inkább azt kellene mérlegelniük, hogy a tetteik miként építhetnek másokat, miközben az igazsággal is összhangban állnak.) Isten szavai azt mondják neked, hogy függetlenül attól, hogy szabadon és objektíven, vagy egy bizonyos gondolattól vagy nézőponttól uralva gondolkodsz problémákról, nem szabad csak a saját érdekeid védelme vagy a saját méltóságod és büszkeséged védelme kedvéért tenned azt – ez nem az az alapelv, amely szerint az Istenben hívőknek a problémákat mérlegelniük kell. Amikor problémákat mérlegelsz, arra kell összpontosítanod, hogy a megközelítésed összhangban áll-e az igazsággal, hogy ezek a problémák megoldhatók-e az igazság segítségével, valamint, hogy a megközelítésed összhangban áll-e az igazságalapelvekkel és elvezet-e az Istennek való alávetettséghez. Ez a problémák mérlegelésének alapelve. Akár emberekkel, akár a családodat vagy más körülötted lévő dolgokat érintő kérdésekkel foglalkozol, Isten szavaival és az igazságalapelvekkel összhangban kell cselekedned ahelyett, hogy csupán a saját jogaidat és érdekeidet védelmeznéd. Ezek a magaviselet alapelvei Isten követelménye szerint. Látszólag tehát a keleti kultúra neveléséhez képest a nyugati kulturális nevelés nagyobb hangsúlyt fektet az emberi jogokra és az emberek jogainak védelmére. Felette áll a keleti kultúrának, ám ez nem jelenti azt, hogy helyettesítheti az igazságot. Nem szabad azt gondolnotok, hogy csak azért, mert magasabb rendű a keleti kultúránál, vagy mert tiszteli az emberi jogokat és képessé teszi az embereket arra, hogy önállóak és szabadok legyenek, ezáltal az igazságalapelvek helyébe léphet és pozitív dologként jellemezhető. A nyugati kulturális nevelés mindössze magasabb rendű a keleti kulturális nevelésnél és jobban megfelel az emberi mivolt szükségleteinek, de nem tehető egyenlővé az igazságalapelvekkel és nem is helyettesítheti azokat. Csupán egy bizonyos mértékig fenntartja és tiszteli az emberi mivolt szükségleteit, valamint az emberek méltóságát, jogait és érdekeit. Ez a tisztelet azonban csak az emberi mivolt szempontjából releváns. Ami az igazságot és az igazságosságot illeti, egyiket sem tartja fenn. A nyugati kulturális nevelés ezért önzésre nevelés. Az önzésre nevelés a következőt jelenti: „Mindenkinek az én érdekeimet kell szolgálnia. Mindent magamnak kell átgondolnom, mielőtt megteszem. A személyes érdekeim, az emberi jogaim és az egyéni jogaim mindennél fontosabbak.” Lehet itt bármiféle erkölcsi igazságosságról beszélni? Lehet bármiféle méltányosságról beszélni? (Nem.) Hogyan állhatna összhangban az igazságalapelvekkel az, ha nincs méltányosság és erkölcsi igazságosság? A nyugati kulturális nevelés egy bizonyos mértékig tiszteli az emberi jogaidat; feljogosít arra, hogy szabadon gondolkodj problémákról és kifejezd a véleményed. Ily módon alapvetően védelmezni tudja az emberek méltóságát és emberi jogait. A nyugati nevelés ezért egy bizonyos mértékig jobban megfelel az emberi mivolt szükségleteinek. De vajon képes a nyugati nevelés a helyes útra terelni az embereket az életben? Képessé tudja-e tenni az embereket arra, hogy minden emberrel az igazságalapelvek szerint bánjanak és mindent azoknak megfelelően csináljanak? Erre nem képes. A nyugati nevelés azt tudja garantálni, hogy mindenkinek legyenek emberi jogai és joga legyen a méltósága megóvásához – ez teljességgel megfelel az emberi mivolt szükségleteinek. Amikor azonban a társadalomban fennálló aktuális helyzethez mérjük, kevés ország képes teljes mértékben teljesíteni az emberi jogok garantálására vonatkozó normát. Reálisan szólva a mai társadalomban egy nagyon jó társadalmi rendszer működik, amely lehetővé tudja tenni azt emberek számára, hogy szabadon gondolkodjanak problémákról és szabadon fejezzék ki a véleményüket. Isten szabad akaratot adott az embereknek és azt a képességet, hogy önállóan gondolkodjanak kérdésekről; ez csak az egyik aspektusa annak a képességnek, amelyet nekik adott. Isten azonban soha nem mondta neked: „Légy önző, légy autonóm. Mindennek a saját érdekeidre kell összpontosulnia. A saját érdekeid mindenek felett állnak. Mindenben önállónak és a magad urának kell lenned, és nem kell az igazságot keresni, a Menny akaratáról kérdezni, illetve mások érdekeit figyelembe venni.” Isten soha senkit nem tanított így. Attól kezdve, hogy Isten útmutatást nyújt az embereknek az életükben, minden szempontból rámutatott meghatározott élet- és magatartásmódokra, megmondta az embereknek, hogy törekedjenek az igazságra, vessék alá magukat az Ő vezényléseinek és intézkedéseinek, legyenek becsületes emberek, végezzék jól a teremtett lények kötelességét és így tovább. Ezek mind a legfontosabb törekvések az ember életében. Az Isten által kifejezett sok nagy igazság között Ő soha nem mondta neked, hogy védd a jogaidat, és azt sem mondta soha, hogy gondolkodj szabadon problémákról és óvd a saját önálló teredet. Isten soha nem mondott semmi ilyesmit. Isten csak azt a képességet adta meg neked, hogy önállóan gondolkodj problémákról – ez minden. Megvan benned ez a képesség, és ezzel együtt a szabad akarat veleszületett állapota is. Ugyanakkor, miközben ilyen veleszületett állapotokat adott az embereknek, Isten törvényeket és parancsolatokat is lefektetett a számukra, és különféle igazságokkal látta el őket, megmondván nekik, hogy miként viseljék magukat és hogyan imádják Istent – minden dologban vannak igazságalapelvek, amelyeket az embereknek be kell tartaniuk. Ám Isten az összes szavában és az embereknek szóló intelmeiben soha nem mondta az embereknek, hogy legyenek autonómok, legyenek önállóak vagy tanulják meg védeni a jogaikat. Isten szavaiban és az igazságban soha nem jelentek meg efféle gondolatok, nézőpontok, illetve szólások és tanítások. Épp ellenkezőleg: azokban a szavakban, amelyekben Isten leleplezi az emberek romlott beállítottságait, az arroganciájukat és az önzőségüket leplezi le. Ez az önzőség olyan sajátosság, amely azt követően tárul fel az emberek emberi mivolta révén, hogy a Sátán megrontotta őket. Egyesekben úgy nyilvánul meg, hogy megpróbálják biztosítani a saját érdekeiket, miután a Sátán megrontotta őket; másokban pusztán e társadalom nevelésének az eredménye. Mindkét esetben önzés. Függetlenül attól, hogy miként alakult ki, röviden: amennyiben önző vagy, az az emberi mivolt olyan sajátossága és feltárulása, amelyet addig tanúsítasz, amíg romlott beállítottságok szerint élsz. Most már világos? (Igen.)