Az emberi mivolt híján lévő emberek egyik nyilvánvaló jellemzője az, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, amikor cselekednek és beszélnek; folyton elferdített érvelésnek adnak hangot. Azt mondjuk, nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, de egyszerűen csak soha nem mondják vagy teszik azt, ami helytálló. Csak nem helytálló dolgokat mondanak; képesek bármit mondani, függetlenül attól, hogy az mennyire nem helytálló. Volt például egyszer egy ilyen személy, aki vett egy ruhadarabot, ami nem volt jó rá, és látta, hogy valaki másnak a ruhája jól áll az illetőn, ezért mérges lett és így szólt: „Ez nem jó rám – hogyhogy rajtad ilyen jól állnak a ruháid?” Kétségbeesetten azt akarta, hogy senki máson se álljon jól a ruha – akkor boldog lenne. Még arra is képes volt, hogy ilyesmiket mondjon – hát nem elferdített érvelés ez? (De az.) Ha éjjel nem tudott elaludni és azt látta, hogy te igen mélyen alszol, elégedetlen lett, és így szólt: „Nem tudok elaludni, akkor te hogy tudsz aludni? Ez nem észszerű! Azért alszol ilyen mélyen, mert nem érzed a terhet a kötelességed végzésében? Ezt jelentenem kell a gyülekezetvezetőnek, a fennvalónak!” Hát nem elferdített érvelés ez? (De az.) Nem viccelek – pontosan így beszélnek azok, akiknek nincs emberi mivoltuk és nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Miért mondom azt, hogy nem tudta, mi helytálló és mi nem helytálló? Ő számolt be róla Nekem. Amikor meghallottam, amit mond, erre gondoltam: „Valami nem stimmel azzal, amit ez az illető mond; ez nem logikus érvelés! Egy emberi mivolttal bíró valakinek nem szabadna ilyet mondania. Egyáltalán nem fiatal és több, mint tíz éve hisz Istenben, mégsem tudja még azt sem, hogy helytálló-e vagy sem az, amit mond; sőt, logikus érvelésnek tekinti azt, hogy beszámol az illetőről. Ez a fickó nemcsak arra nem képes, hogy megkülönböztesse a helyeset a helytelentől – még azt sem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Nincs benne jó.” Ha nektek közvetítette volna ezt az ügyet, ti talán valóban nem tudtátok volna tisztán látni, és néhányan közületek talán bedőltek volna annak, amit mondott, úgy vélve, hogy helytálló az érvelése. Most, hogy így leírtam ezt, meg tudjátok mondani, hogy helytálló-e vagy sem? (Igen.) Hát nem elferdültek és képtelenek az ilyen emberek? (De igen.) Nem tudják, hogy helytálló-e vagy sem az, amit mondanak, mégis mondják. Nyilvánvalóan nem helytálló állításokat, gondolatokat és nézőpontokat fogadnak el pozitív gondolatokként és nézőpontokként, amelyeket kifejeznek és közvetítenek. Ez nem tudása annak, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Ezek az emberek nem színlelik a tudatlanságot és nem is az emberek félrevezetésére, a gyermekek bolondítására használják ezeket a szavakat – egyértelmű, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ezért azt mondom, nincs emberi mivoltuk. Még egy ilyen alapvető kérdésben sem tudják megkülönböztetni a helytállót a nem helytállótól – van nekik valódi józan eszük? Lehetnek-e így is gerinces emberek? Úgy mondanak nem helytálló dolgokat, mintha azok helytállóak lennének, ami azzal egyenértékű, hogy azt mondják: a fekete fehér. Lehetnek-e így is gerincesek a cselekedeteikben? Tudnak-e méltányosan bánni az emberekkel? Nem tudnak méltányosan bánni az emberekkel; akkor nem ártanak vajon az embereknek? (De igen.) Kedvesség ez? (Nem.) Talán nem akarnak gonosz emberek lenni és barátságosak is akarnak lenni másokkal, de még azt sem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, a feketét sem tudják megkülönböztetni a fehértől, akkor hogy lehetnének barátságosak másokkal? Ez túlmutat rajtuk. Az ember csak akkor lehet kedves, ha a lelkiismerete és a józan esze egészséges, és képes felismerni a gyakorlás helyes alapelveit és azokat választani. Ha azt mondod, gerinces és kedves vagy, hol vannak ennek a megnyilvánulásai? Hogyan lehetnél gerinces és kedves, ha még azt sem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló? Ne áltasd magad! Rendben? Ezt saját magad és mások megtévesztésének nevezik. Az efféle emberek különösen csodálják is magukat, úgy vélve, hogy gerinces a jellemük, hogy kedvesek és nem tartanak a tekintélytől, és hogy ha bármikor látnak valakit, aki valamit rosszul csinált, azonnal képesek kritizálni őt. Milyen alapod van az efféle kritikára? Ha a nem helytálló gondolataid és nézőpontjaid alapján kritizálod az illetőt, az lesz a vége, hogy jó embereket fogsz gyötörni, elferdítve Isten házának igazságalapelveit. Hát nem az emberek félrevezetése ez? Ha egy ilyen ember gyakorol hatalmat a gyülekezetben, az azt jelenti, hogy a Sátán gyakorol hatalmat. Ha a Sátán gyakorol hatalmat, az a legtöbb embernek hasznára van, vagy szenvednek? (Szenvednek.) A legtöbb embert súlyos ártalom éri, és nem lesz módjuk élni.

Az általunk tárgyalt témák mind az emberek mindennapi életében előforduló néhány általános megnyilvánuláshoz kapcsolódnak. Hogy érzitek magatokat, miután hallottátok, hogy megbeszéltük ezeket a témákat? Van ezeknek a témáknak bármi közük az igazsághoz? Hajlandóak vagytok hallgatni? (Igen.) Csak pletyka ez? Arról szól, hogy rosszat mondunk az emberekről a hátuk mögött? (Nem, arról szól, hogy segítsen megtanulnunk, hogyan lássuk tisztán az embereket.) Most, hogy hallottátok ezeket a közléseket, képesek vagytok tisztán látni az embereket? (Úgy érzem, egy kicsit tisztábban tudom látni az embereket, mint korábban.) Most már valamelyest képesnek kell lennetek tisztán látni az embereket. Most, hogy közöltem az igazságot és így fejtegettem példákat, ha még mindig nem tudjátok tisztán látni az embereket, akkor túlságosan gyenge képességűek vagytok és az igazság túlmutat rajtatok. Persze természetesen vannak ilyen emberek. Akárhogy is hallgatják, nem jut el hozzájuk, sőt ezt gondolják: „Te csak a mindennapi élet dolgairól beszélsz – nem fogom hallgatni! Én a harmadik ég mélyreható igazságait akarom hallani. Te nem az igazságról beszélsz, csak pletyka az egész. Nem fogom hallgatni!” Ha valóban nem akarod hallgatni, nem kell. Az általunk tárgyalt témák azonban mind szükségesek. Bárki, aki képes megérteni a bennük rejlő igazságot, képes lesz tisztán látni az embereket. Ha igazán tudod érteni, akkor áldott ember vagy. Ha bárhogy is hallgatod, nem vagy képes megérteni, és minél többet hallgatsz, annál zavarodottabb leszel és annál nagyobb fejfájást okoz neked, akkor ez a megnyilvánulás nem jó jel és nem jó ómen számodra.

Az imént beszéltünk az emberi mivoltban meglévő jellemzőről: a helytálló és a nem helytálló ismeretéről. Sok különböző megnyilvánulásuk van azoknak az embereknek, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha az emberek tudnák, mi helytálló és mi nem helytálló, az jó lenne, és nem kellene erről a témáról beszélnünk. Sokan azonban nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, ezért érdemes felhozni néhány példát, hogy tisztán lássuk, miért is nem tudja ez a fajta ember, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, miért nem képes tisztán látni annyira nyilvánvalóan helytálló és nem helytálló dolgokat. Ez a fajta ember tényleg képes ilyen képtelen szavakat mondani és ilyen nevetséges dolgokat tenni – mi folyik itt valójában? Erről érdemes beszélni és érdemes tisztán látni ezt. A helytálló és a nem helytálló ismerete egy olyan feltétel, amellyel az ember emberi mivoltának rendelkeznie kell. A helytálló és a nem helytálló nem ismerete olyasmi, aminek nem szabadna előfordulnia egy emberben. Ha valaki tényleg nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, az elég nagy kár; azt jelenti, hogy híján van azoknak a feltételeknek, amelyeknek egy emberben meg kellene lenniük. Az imént beszéltünk néhány konkrét példáról és megnyilvánulásról, és egyes emberek esetében tényleg az a helyzet, hogy nyilvánvalóan nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha valaki csak mond pár észszerűtlen, provokatív dolgot vagy néhány megtévesztő szót az embereknek, vagy némi elferdített érvelést fejt ki az embereknek, azt nem szükséges külön felvetni közösség és tisztánlátás céljából, mivel ezek a megnyilvánulások hétköznapi romlott emberekre irányulnak. Egyes emberek abbéli megnyilvánulása, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló azonban Istenre, az igazságra és pozitív dolgokra irányul. Ami az efféle embert illeti – aki nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló –, ha nem hozok fel néhány példát, amelyekről beszélgethetünk, lehet, hogy még mindig senki nem lesz képes tisztán látni őket és nem fogják átlátni az ilyen típusú probléma lényegét és komolyságát. Ezért beszélnem kell róla. Sok dolog történt – ha magukban foglalják az igazságot, úgy kell elmondanom, ahogy van, felhozva ezeket a negatív példákat, hogy segítsek az embereknek megérteni az igazságot és tisztánlátást nyerni, és hogy hadd vonja le mindenki a tanulságot belőlük. Ha egy dologban érintett egy bizonyos személy, az érintetteknek nem szabad kínosan érezniük magukat. Ha most kínosan érzed magad, akkor nem kellett volna annak idején azokat a dolgokat tenned. Milyen súlyos mértékben nem tudják egyesek, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? Az általuk tett dolgok – amelyeket az eredményezi, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és amelyek nagyon súlyos természetűek – nem bármely személyre, hanem Rám irányulnak. A gyülekezetben a legtöbb ember nem ismerős számomra és nem ismerem őket, és vannak olyan vezetők és dolgozók, akikkel csak egyszer-kétszer találkoztam, de ritkán folytatok személyes, bensőséges beszélgetést négyszemközt emberekkel, mivel nincs ilyen sok szabadidőm. Ezek közül az emberek közül néhánnyal elég jól kijövök, de néhányukkal lehetetlen kommunikálni. Miért van ez? A továbbiakban nézzünk meg néhány példát.

Egy ősszel betakarították az egyik gazdaságban termelt burgonyát, és a főzésért felelős személy elment a gazdaságba és hozott belőle egy kosárral. A tetején lévő burgonyák nagyjából ökölnyi méretűnek tűntek, ami elfogadhatónak látszott. Az alatta lévők azonban mind kicsik voltak, néhány pedig rothadt volt. Megdöbbentem. „Hogy adhattak nekünk ilyen burgonyát? Az ilyen burgonyát vajon nem állateledelnek kellene használni? Talán tévedésből csomagolta be ezeket az illető a gazdaságban?” Ha valóban tévedés lenne, miért voltak a felül lévő burgonyák jók és rendesek, míg az alul lévők kicsik és rothadtak? Ez az eset mély benyomást tett Rám. A burgonyát becsomagoló személy látszólag nem volt kancsal és átlagos külsejű volt. Párszor találkoztam vele és váltottam vele néhány szót, de nem volt közöttünk valódi interakció. Szinte azt mondhatnám, hogy nem ismertem őt, így nem volt szó kritikáról, szemrehányásról vagy metszésről. Akkor miért bánt Velem így ez az illető, miért adott Nekem ilyen kicsi és rothadt burgonyákat? Ha nem tudta, hogy Nekem lesz, miért tette volna a jókat a tetejére és a rothadtakat alulra? Nyilvánvalóan tudta. Nos, ha pedig tudta, hogy Nekem lesz, miért tett bele mégis rothadt burgonyát? Kábulatban volt? Vagy egy ördög irányította a kezeit? Vagy gonosz szellem szállta meg? Ez nem nagyon valószínű. Ha valóban gonosz szellem szállta volna meg, elborult volna az elméje és egyszerűen nem hozott volna Nekem burgonyát. Ha tehát nem szállta meg gonosz szellem, miért tett volna ilyesmit ez az ember, aki egészen normálisnak tűnt? Nem tudta, hogy ezt tenni megtévesztő művelet? Ha gyűlöletet táplált Irántam a szívében, akkor el kellett volna hagynia Isten házát ahelyett, hogy itt teszi a kötelességét. Mellesleg, ha valóban gyűlöletet táplált Irántam, mi volt az oka? Mi oka volt, hogy gyűlöljön Engem? Ha az emberi mivolt szempontjából nézzük, először is, csak pár alkalommal találkoztam vele; nem tudtam, milyen. Másodszor pedig, soha semmilyen valódi kapcsolatom vagy ügyem nem volt vele. Csak annyit tudtam, hogy a földet műveli. Akkor miért bánt így Velem? Csak egy lehetőség van: csak akkor tehetett ilyet, ha nagyon erős elképzelései voltak Rólam és rengeteg előítélettel viseltetett Irántam, vagy ha valaki felbujtotta. Nem találjátok elképzelhetetlennek, hogy ez az illető képes volt ilyesmire, hogy rá tudta venni magát erre? Még ha egy hétköznapi emberrel lenne is dolgod, rá tudnád venni magad, hogy ilyesmit csinálj? Még ha egy boltot üzemeltetnél is, nem csaphatnád be és nem szedhetnéd rá az embereket; megbízhatónak kellene lenned, hogy megtartsd a vásárlóidat és ne ásd alá a saját utadat. Mi több, most a kötelességedet végzed, és ilyet tenni, különösen Velem – mondd meg Nekem, indokolható ez? (Nem.) Akkor milyen természete van egy ilyen személynek? Tudta, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, amikor ezt tette? Egyáltalán nem volt tudatában. Ha valóban tudatában lett volna, akkor amikor a rothadt burgonyát készült felszedni, erre gondolt volna: „Nem, a rothadtakat nem vihetem, jókat kell vinnem. Nem kell-e mindenkinek jó ételt ennie?” És arról ne is tegyünk említést, hogy Nekem szánta őket – meg sem lett volna szabad fordulnia a fejében, hogy rothadt burgonyát szedjen, nemhogy meg is tegye. Most akkor nem nagyon egyértelmű a válasz? Miért volt képes megtenni? Azért, mert függetlenül attól, hogy ezek az emberek ördögöktől vagy fenevadaktól reinkarnálódtak-e, az emberi mivoltukban nem értik, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Az emberi mivoltukban nincs semmi, ami meg tudja különböztetni vagy át tudja világítani, hogy melyek a helytálló cselekedetek és gondolatok, és hogy melyek a nem helytálló cselekedetek és gondolatok. Ha nem állatoktól vagy ördögöktől reinkarnálódtak, akkor két lábon járó hullák. Akkor mi értelme annak, hogy egy ilyen ember hisz Istenben? Ezt mondják: „Én istenben hiszek. Te csak egy ember vagy, mit tehetsz te velem?” Van bármi észszerűség ezekben a szavakban? Igaz hit ez Istenben? Megfelel az Isten szándékainak, ha így bánnak Vele? Isten nem akar ilyen hitet. Az is lehet, hogy ezt is mondják: „Nem te döntöd el, hogy isten akar-e engem vagy sem!” Én ezt mondom: „Nem helytálló az, amit mondasz. Ha az Általam szólt szavak Isten szavai, akkor gond van azzal, hogy így bánsz Velem. A te sorsodat Isten szavai határozzák meg.” Ők így szólnak: „Elmegyek a harmadik égbe és jelenteni foglak!” „Ha valóban el tudsz menni a harmadik égbe, akkor siess és tedd meg!” – mondom Én. Mondjátok meg Nekem, nem félelmetesek az ilyen emberek? Ki lenne még mindig hajlandó egy ilyen személlyel társulni? Egyelőre ne menjünk bele abba, hogy kit vett célba. Ha nem Engem vett célba, hanem egy embert, összhangban álltak volna a tettei a lelkiismeret mércéjével? (Nem.) Milyen probléma az, hogy képes volt ilyet tenni Velem? Mivel még Velem is képes volt megtenni ilyesmit, egy hétköznapi emberrel is meg tudná tenni vajon? Hogyan értékeljük ezt a dolgot? Nagyon megdöbbentett, hogy ez az illető képes volt ilyesmit tenni. Miért volt képes? Ha egy hétköznapi emberrel tette volna, akkor is meglenne a jellemzésem róla. Helytelen volt tőle, hogy ezt tette. Nem arról van szó, hogy másokkal megtenni helytálló, míg Velem megtenni nem helytálló – ez a fajta állítás nem igazságos és nem állja meg a helyét. Ha Velem meg tudta tenni, akkor másokkal, bárkivel meg tudja tenni. Mi az oka ennek? Erről érdemes mélyen elgondolkodni. Azt mondta, hisz Istenben és hogy Isten házának tagja, akkor hogy tudott mégis így bánni Velem? Hogy tehetett ilyen alantas dolgot? Hogy tehetett ilyen felfoghatatlan dolgot? Nagyon kedvesnek tartotta magát, akkor hogy adhatott rothadt burgonyát másoknak, hogy azt egyék? Miért nem ette meg ő maga? Ezek a rothadt burgonyák, kicsi és fejletlen burgonyák az állatok takarmányozására szolgálnak, akkor miért adta oda az embereknek, hogy megegyék? Még ha nem is az igazság szerint mérem őt, már csak egy erkölcsi szempontból sem elfogadhatók a cselekedetei, ezért azt mondom, hogy ő nem ember. Pontos ez a jellemzés? Igazságos? (Pontos és igazságos.) Ilyen nyilvánvalóan helytelen dolgot tett és mégsem volt tudatában, sőt, meg volt nyugodva és a szívében egy szemernyi lelkiismeret-furdalás sem ébredt. Miért van ez? Nem volt lelkiismerete, még csak lelke sem volt; egy ördöghöz vagy egy fenevadhoz hasonlóan nem volt tudatában. Ő nem ember volt, ezért nem volt lelkiismerete. Nem tudta, mi helytálló és mi nem helytálló, és függetlenül attól, hogy milyen súlyos hibát követett el, mindig úgy érezte, hogy a tettei tökéletesen indokoltak, soha nem ismerte be a hibáit és ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is ugyanígy viselkedjen. Amikor mások jellemezték és azt mondták, hogy helytelen dolgot tett, akkor is úgy gondolta, hogy nagyon is igaza van és sértve érezte magát. Szerintem ez egyáltalán nem sért téged. Nem arról van szó, hogy a tények ismerete nélkül valaki elítél téged vagy emberi mivolt nélkül valóként jellemez. Inkább arról van szó, hogy ilyen súlyos tényekkel, amelyek mindenki számára láthatóak, ki mondaná még, hogy van emberi mivoltod? Ezekkel a bizonyítékul szolgáló tényekkel senki sem tagadhatná. Szerettem volna azt mondani, hogy van emberi mivoltod, hogy kedves és gerinces vagy, de túlságosan ádáz természetű az, amit tettél; ugyanaz a természete, mint amikor a Sátán gúnyolja Istent, ez a fekete és a fehér felcserélése, épp ahogyan a Sátán tette, amikor megmutatta Istennek a világ gazdagságát és dicsőségét és ezt mondta Neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” A világon mindent és minden dolgot Isten teremtett. Isten teremtett mindent, ami van és mindent; Istennek kell élveznie mindezt, nem neked, te nem vagy rá alkalmas. Te azt élvezed, amivel Isten megajándékozott téged. Neked kellene imádnod Istent, nem Istennel imádtatnod magad. Ez a fickó még egy ilyen nyilvánvaló és egyszerű elgondolást sem értett, sőt azt gondolta, Nekem kell felmérnem a hangulatát és megnézni, hogy épp boldog-e vagy sem, hogy kapjak egy pár burgonyát. Ha rossz kedve volt, rothadt burgonyát adott Nekem, mintha egy koldussal lenne dolga. Nekem pedig el kellett viselnem a rossz bánásmódját – lehetséges ez? El tudnám viselni ezt? (Nem.) Hogyan kell bánni egy ilyen emberrel? (Azonnal el kell takarítani.) Az efféle személyt adminisztratív rendelet szerint kell kezelni. És ez tényleg nem az egyetlen ilyen jellegű eset. Egyesek ezt kérdik: „Vannak ennél még súlyosabb esetek is?” Persze, hogy vannak, különben miért mondanám, hogy az emberek különböznek egymástól? Ha mindenki, aki hisz Istenben, tudná imádni Istent, akkor nem kellene mindegyiket a fajtája szerint besorolni. Azért van az, hogy amint az egyház munkája a végéhez közeledik, mindenki lelepleződik és besorolásra kerül a fajtája szerint, mert sok ember nem hisz őszintén Istenben, és mert vannak gonosz és zavaros fejű emberek, akik zavarják a gyülekezet munkáját és bármilyen rossz cselekedet elkövetésére képesek, az egyház munkájának végéhez közeledve mindenki feltárul, és a saját fajtája szerint lesz osztályozva.

Beszéljünk egy másik példáról. Az egyik gazdaságban érett volt a kukorica és valaki hozni készült Nekem néhányat. Egy közelében lévő ember így szólt hozzá: „Patkányok másztak át azon a kukoricán, ne vidd el!” Gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: „Na és mi van, ha patkányok másztak át rajta? Attól még nem ehető? Semmi gond azzal, hogy átadom!” Világosan tudta, hogy patkányok másztak át a kukoricán és nem volt alkalmas emberi fogyasztásra, mégis ragaszkodott hozzá, hogy elhozza Nekem. Milyen természetű dolog ez? Van egy ilyen illetőnek emberi mivolta? (Nincs.) Akkor miféle illető ez? (Nem ember, hanem egy ördög.) Mondjátok meg Nekem, beleegyezne, hogy odaadják a szüleinek vagy a gyermekének azt a kukoricát, amelyen patkányok gázoltak át, hogy megegyék? (Nem.) Miért nem? (Tudta, hogy nem tiszta, hogy ártani fog az egészségüknek, ha megeszik. Nem lenne hajlandó engedni, hogy a családja megegye.) Tudta, hogy a családjának nem adhatja oda, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy elhozza Nekem, és a többiek nem tudták megállítani. Nos, tudta vajon, hogy ez helytálló-e vagy sem? (Nem tudta.) A szíve mélyén valójában tudta, hogy nem helytálló. Akkor miért akarta mégis elhozni Nekem a kukoricát? Az ellensége vagyok vajon? Gyötörtem őt vagy ártottam neki? Nem, egyiket sem tettem. Nem ismertem őt, ő mégis ragaszkodott hozzá, hogy olyan kukoricát hozzon Nekem, amelyen patkányok másztak át. Mondjátok meg Nekem, milyen természetű dolog ez? Ami azt illeti, olyan ember tette ezt, aki hisz Istenben. Ez valóban kinyitja a szemed és kitágítja a látókörödet, valóban tisztánlátást nyersz belőle és megláttatja veled, hogy igazán nincs vége a bizarr dolgoknak ezen a széles világon. Mondjátok meg Nekem, volt bármennyi tudatosság a szívében, amikor elkészítette Nekem azt a kukoricát? Tudta, hogy nem helytálló az, amit csinál, hogy jó kukoricát kellett volna hoznia, legalábbis olyat, amelyen nem másztak keresztül a patkányok? Így gondolkodott? (Nem volt benne tudatosság.) Nem volt benne tudatosság, amikor ilyesmiről volt szó. Ha az anyjának vagy a gyermekének hoznának ilyen fertőzött kukoricát, tudatában lenne. Nem volt meg benne a lelkiismeret azon tudatossága, amelynek hozzá kellene tartoznia az emberi mivolthoz, volt tehát emberi mivolta? Miféle lény volt? (Nem ember.) Látod, az Istenbe vetett hitében tette a kötelességét, szenvedett és árat fizetett, képes volt fizikai munkát végezni, és járt összejövetelekre is és olvasta Isten szavait, de akkor mért volt ilyen barátságtalan Velem? Miért undorodott Tőlem ennyire? Egy pár szónál többet soha nem váltottam vele, akkor miképp sértettem meg őt? Néhányan igen jók azok közül, akikkel kapcsolatba kerültem, és igen barátságosak Velem. Nem mindenki olyan, mint ő. Ám nem sértettem meg, nem is ártottam neki, akkor miért gyűlölt ennyire Engem? A szívetekben megvan a válaszotok erre. Ő nem csak Engem gyűlölt; mindenkivel így bánik. Ő pontosan efféle lény. Ha üzletelne, biztosan csalna és átverne és mindenféle rossz tettet elkövetne. Nincsenek lelkiismereti határai és nincsenek alapelvei az emberekkel való kapcsolataiban; a szívét ezek a sötét dolgok emésztik. Nagyon nyilvánvaló, hogy ez volt a következetes módszere és alapelve, amikor emberekkel bánt; ilyen eszközökkel és módon kezelte a dolgokat. Egyesek ezt mondják: „A tény, hogy meg tudta tenni ezt, azt jelenti, hogy nem Istenként bánt Istennel.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Miért nem helytálló? Még ha hétköznapi emberként kezeltél is, akkor sem lett volna szabad ezt tenned Velem. Még ha csak erkölcsi normákat tartottál is be, akkor sem lett volna szabad ezt tenned. Ha valóban patkányok másztak át az ételen vagy valamilyen állat megrágta és baktériumok vannak benne, akkor azt még a boltban sem lehet eladni. Mi van, ha valaki megeszi és történik vele valami? Függetlenül attól, hogy mások tudják-e vagy sem, nem lenne tiszta a lelkiismereted. Mivel te tudod, nem szabad hagynod, hogy az emberek megegyék. Ez magában foglalja az ember természetét és a magaviselet alapelveit is. Még a magatartást illető legalapvetőbb erkölcsi normákkal sem rendelkezel, mégis azt hiszed, hogy ember vagy. Egyáltalán nem vagy ember. Még egy fenevad is tudja, hogy óvnia kell azt, aki eteti és neveli őt. Vegyünk például egy kutyát – ha mindig eteted, jó lesz hozzád. Ha idegen jön a házba és el akar vinni valamit, meg fogja állítani és minduntalan megvéd téged. Még egy kutya is képes hűséges lenni és megóvni a gazdáját, akkor ez az illető hogyhogy nem érte el ezt a szintet? Nem rosszabb egy kutyánál? (De igen.) Ha azt mondod, ő egy ördög, lehetséges, hogy tényleg nem hajlandó elfogadni. Akkor most fogalmazzunk objektíven: egy ilyen illetőnek nincs emberi mivolta, mivel olyan abszurd dolgot tett, olyan morálisan romlott dolgot, és közben nincs benne lelkiismereti tudatosság és soha nem is bánja meg és nem nyomasztja őt. Még ha valaki egy hétköznapi emberrel bánik is így, tudatában kellene lennie a lelkiismeretének, belül lesújtva kellene éreznie magát és tudnia kellene, hogy nem helytálló az, amit tett és abba kellene hagynia. Ez még inkább így van, amikor arról van szó, hogy Velem bánik így, ami még kevésbé indokolható. Persze nem bántott meg azzal, hogy így bánt Velem. Az Én szívem nem sérül ilyen könnyen. Csak arról van szó, hogy láttam: túlságosan megvetendő az alapelv, amely szerint kezelte a dolgokat. Nemcsak a lelkiismeret mércéjének nem felelt meg, hanem túlságosan aljas és túlságosan undorító is volt. Ennek az illetőnek egyáltalán nem volt emberi mivolta! Olyan önigazoló módon, nyíltan követett el egy ilyen helytelen cselekedetet, és senki sem tudta leállítani. Egyáltalán nem sértem meg azzal, ha azt mondom, nincs emberi mivolta, mivel ez pontosan az a fajta cselekedet – emberi mivoltot nélkülöző cselekedet –, amelyet az emberi mivoltot nélkülözők követnek el. Ez mind nagyon is összhangban áll az ő lényegével és identitásával. Ha valaki megfelelően teszi a dolgokat és van emberi mivolta és lelkiismerete, akkor igazságtalan vele szemben azt mondani, hogy nincs emberi mivolta. Ha azonban tényleg elkövet olyan tetteket, amelyek nélkülözik az emberi mivoltot, akkor nagyon is megfelel a lényegének, ha azt mondjuk, hogy nincs emberi mivolta. Ezzel nem sértjük meg őt, nem igaz? (De igaz.) Egyeseknek, amikor azt hallják, hogy ezeket a szavakat mondom, gondolataik támadnak és így szólnak: „Folyton ezekről a dolgokról beszélsz és emiatt szégyenben maradunk. Ki nem követ el hibákat?” Helyes így gondolkodni? (Nem.) Mindenki követ el hibákat, de a hibák természete nagyon különböző. Sok hiba magában foglal az emberi mivolttal kapcsolatos problémákat, és sok hiba magában foglalja egy ember természetlényegét. Egyes hibák csak egy ember romlott beállítottságainak megnyilatkozásai és nem jelentik azt, hogy probléma van az illető lényegével.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.