B. Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló

Most, hogy befejeztük a beszélgetést a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetéséről, a továbbiakban annak ismeretéről kell beszélnünk, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, ugye? (Igen.) Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, határozottan különbözik a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetésétől; különben nem kellene külön tárgyalnunk őket. Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, azt jelenti, hogy az emberi mivolt szempontjából az embernek tudnia kell, hogy mely nézőpontok és mely szavak helytállóak és melyek nem helytállóak. Ami helytálló, azt fenn kell tartani, ami pedig nem helytálló, azt el kell engedni. A normális emberek elméjében vannak gondolatok, nézőpontok és alapok a helytálló és a nem helytálló dolgok felismeréséhez. A helytálló mellett kitartanak, a nem helytállót pedig ellenezni fogják, sőt akár el is utasítják. Ha valaki még ezt sem tudja megtenni, az azt mutatja, hogy valami hiányzik az emberi mivoltából; azt is határozottan állíthatjuk, hogy az efféle emberek híján vannak az emberi mivoltnak. Ha emberként azt mondod, van emberi mivoltod, de még azt sem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló, akkor hogyan tudsz viselkedni? Hogyan tudsz megfelelően viselkedni? Hogy tudsz az emberi mivolt keretei között kimondani minden szót és végrehajtani minden cselekedetet? Ha nem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló, akkor egyik szavad sem az emberi mivolt keretei között hangzik el, és egyik cselekedeted sem az emberi mivolt keretei között valósul meg. Mit jelent nem az emberi mivolt keretei között cselekedni vagy beszélni? Azt jelenti, hogy nem észszerűen, nem azon helytálló gondolatok és nézőpontok alapján mondod ki ezeket a szavakat és teszed ezeket a dolgokat, amelyeknek az emberi mivoltban meg kellene lenniük – ezt jelenti az, hogy nem az emberi mivoltod keretei között beszélsz vagy cselekszel. Egyesek ezt kérdik: „Ha valaki nem az emberi mivoltának keretei között beszél vagy cselekszik, akkor milyen alapon beszél és cselekszik?” Nagyjából két alap létezik. Az egyik a démoni természet keretei közötti beszéd és cselekvés, a sátáni beállítottság szerinti élet. Az igazságot értő emberek látják, hogy ezeknek az embereknek a gondolatai, nézőpontjai és hozzáállásai a szavaikban és a cselekedeteikben ugyanazok, mint az ördögökéi, és hogy ezek a dolgok félrevezetik az embereket, ártanak nekik, kísértésbe viszik és tévútra vezetik őket, és nem pozitívak. Ez az egyik alap: az ember démoni természetének keretei között beszélni és cselekedni. A másik a fenevadként történő beszéd és cselekvés, a fenevadakból pedig még inkább hiányzik az emberi mivolt. Az emberi mivolt hiánya lelkiismeret és józan ész nélküli beszédet és cselekvést jelent; ez ilyen egyszerű. A fenevadak által szólt szavak zavaros, ostoba, elferdített szavak halmaza; mindaz, amit mondanak, csupa eltorzult doktrína. Látod, az általuk mondott szavak az állatok gondolataival és nézőpontjaival azonosak – elferdítettek és ostobák, buták és zavarosak. Miután hallgatod őket, nem tudod, nevess-e vagy sírj és így szólsz: „Hogy mondhatja ezt? Mintha három- vagy ötéves gyermek lenne, aki esztelen és tudatlan. Ezek nem olyan szavak, amelyeket egy felnőttnek mondania illene! A szavai nem állják meg a helyüket, nevetségesek – túlságosan zavarba ejtőek ahhoz, hogy emberek előtt kiejtse őket!” Ez egy állat, egy fenevad beszéde. Egy fenevad természetének a keretei között beszél és cselekszik, mindenféle értelem vagy észszerűség nélkül, és még inkább mindenféle lelkiismeret és józan ész nélkül. Vagyis a beszéde rendkívül észszerűtlen, mindenféle mögöttes logika nélküli. Nem tudod, honnan erednek az általa mondott dolgok, miután pedig hallod őket, teljesen összezavarodsz és tanácstalan vagy. Minél többet hallgatod a szavait és azt, ahogyan elbeszéli a dolgokat, annál kaotikusabbnak tűnik számodra, és nem áll módodban megérteni őt. Amikor beszél, folyton körbe-körbe jár, összekeveri a dolgokat, ismétli önmagát és ugyanarról a dologról zagyvál, és még mindig nem tudja, a végén hogyan fejezze be. Ez egy fenevad, egy állat beszéde. Az ilyen embereknek van egy jellemzője, nevezetesen az, hogy függetlenül attól, hogy mit csinálnak, mit mondanak, milyen gondolatuk vagy nézőpontjuk van, illetve milyen gondolatot vagy nézőpontot szívnak magukba, még maguk sem tudják, hogy az helytálló-e vagy sem. Az ő emberi mivoltukat ez jellemzi. Az emberi mivoltuk jellemzője végső soron úgy határozható meg, hogy az ilyen embereknek nincs emberi mivoltuk, vagyis nincs lelkiismeretük és józan eszük. Még azt sem tudják, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, szóval szerinted képesek lelkiismeretből beszélni és cselekedni? Birtokában lehetnek egy normális ember lelkiismeretének és józan eszének, ha nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló? Rendelkezhetnek egy normális ember gondolkodásával, ha nem képesek felismerni, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? Soha nem fognak rendelkezni vele. Normális emberek nem tudnak egy ilyen személlyel kommunikálni. Miért mondom ezt? Azért, mert nem vagy szeretetteljes? Nem; azért, mert nincs közös neveződ, nem osztod a gondolatait és a nézőpontjait. A vele való kommunikáció olyan, mint egy állattal, egy ördöggel folytatott kommunikáció; lehetetlen. Mondd meg Nekem, ha ördögökkel és Sátánokkal beszélsz az igazságról, meg tudod magad értetni velük? Ha a következőt mondod az ördögöknek és a Sátánoknak: „Hinned kellene Istenben. Az emberiséget Isten teremtette. Teremtett lényekként csak az a helyes és megfelelő, ha az emberek imádják Istent”, mit fognak szólni? Ezt: „Istent imádni? Én azt akarom, hogy az emberek engem imádjanak! Mennyi pénzt fogok kapni, ha imádom istent? Megteszem, ha megfizetnek.” Miféle szavak ezek? Tudsz ördögökkel kommunikálni? (Nem.) És mi a helyzet az állatokkal, velük tudsz kommunikálni? (Velük sem tudunk kommunikálni.) Látod, egyes állatok a végletekig óvják az ételüket, amikor esznek. Miután a saját ételükkel végeztek, még más állatok ételét is megpróbálják elragadni. Képesek vajon befogadni, ha azt mondod nekik, hogy ne harcoljanak az ételért, csak egyék meg a sajátjukat? (Nem.) Etetéskor továbbra is elragadják az ételt egymástól, sőt harcolni kezdenek és megharapják egymást. Egyszerűen nem tudsz kommunikálni velük. Annak érdekében, hogy megóvd őket és megakadályozd, hogy harcoljanak az ételért, intézkedéseket kell tenned és szigorúan kell kezelned őket, külön-külön etetve őket az etetés idején. Csak így lehet megfelelően bánni velük. Miért? Mert állatok, nincs bennük racionalitás, önuralom pedig még kevésbé, és nem tudják megítélni, hogy az, amit tesznek, helytálló-e vagy sem, ezért nem számít, mennyire helytálló az, amit mondasz és mennyire állja meg a helyét, és nem számít, mennyire hasznos számukra, nem fogják megérteni. Az állatokból reinkarnálódott emberek is ilyenek. Bármilyen egyértelműen is közlik velük az igazságot, nem értik meg, ezért soha nem cselekednek helytálló alapelvek szerint. Még ha valami rosszat tesznek is, akkor sem gondolják úgy, hogy az helytelen, és ragaszkodni fognak hozzá, akár egy életen át is. Hát nem állatok ők? Az ilyen emberek, akik nem értik az emberi nyelvet, épp olyanok, mint az állatok – alig jobbak, ha egyáltalán jobbak.

Most ne beszéljünk az állati és a démoni természetről, hanem összpontosítsunk csak az emberi mivoltnak a helytálló és a nem helytálló ismeretét illető aspektusára. Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, olyan megnyilvánulás, amelynek egy emberi mivolttal bíró emberben meg kell lennie, de valójában sok emberből hiányzik. Az emberek gyakran fejtenek ki elferdített érveket, mondanak elferdített szavakat, sőt tesznek megtévesztő dolgokat, különös makacssággal végezve őket, sőt még terjeszteni is képesek az elferdített érveiket másoknak, továbbadva azokat nekik. Az általuk kifejtett érvelés súlyosan elferdített, mégis továbbadják másoknak, nemcsak maguknak, hanem másoknak is kárt okozva. Ha például nem szeretnek rizst enni, ezt fogják mondani: „A rizs nem tápláló. Tésztát, gőzgombócot és kenyeret kell ennünk.” Azt mondják, hogy a rizs nem tápláló. Helytálló ez az állítás? (Nem.) Táplálkozási tanácsadó vagy? Kipróbáltad? Milyen alapon mondod azt, hogy a rizs nem tápláló? Vannak például olyan helyek, ahol csak rizst termesztenek, búzát nem, az ottani emberek pedig egész életükben rizst esznek és igen jól élnek, és közülük sokan megérik a szép öregkort. A saját ízlésük alapján azonban az elferdített érvelést kifejtő emberek azt mondhatják, hogy a rizs nem tápláló, akár úgy közölve ezt, mintha logikus érvelés lenne. Valóban logikus érvelés ez? (Nem.) Abba ne menjünk bele, hogy ez az állítás megfelel-e az igazságnak – még csak nem is logikus érvelés. Hogy juthatnak odáig, hogy ilyen elferdített érvelést közöljenek? Emberek ezek? (Nem.) Ez az állítás nyilvánvalóan téves; egyértelműen önző vágyak és elfogultság miatt elhangzott kijelentés, olyan ember kijelentése, aki csűrve-csavarva beszél. Még maga sem tudja, hogy helytálló-e vagy sem, mégis nagyon nyíltan hangoztatja, mindenütt hirdetve. Vannak, akik rizst szeretnek enni és nem szeretik a búzából készült ételeket. Amikor látnak valakit, aki búzából készült ételeket eszik, ezt mondják: „A búzából készült ételek nem táplálóak, a rizs tápláló. A búzából készült ételeket fogyasztó emberek mihasznák, míg a rizst fogyasztó emberek nemesek!” Erre az elméletre alapozva mérnek mindenféle embert. Ha búzából készült ételeket szeretsz enni, alacsony rendűnek tartanak, nem pedig olyan nemesnek, mint ők. Ez a kijelentés nyilvánvalóan helytelen, ők valahogy mégsem tudják felismerni ezt, sőt még mindenütt mondogatják is. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Amikor többé már nem szeretnek rizst enni és megszeretik a búzából készült ételeket, ezt mondják: „A rizs nem tápláló, a búzából készült ételek azok. Nézzétek meg, milyen keménykötésűek azok az emberek, akik gyakran fogyasztanak búzából készült ételeket; több tésztát és gőzgombócot kell ennünk! A rizs hűsítő^[a] étel, nem jó a testnek!” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Nem elfogultság ez? (De igen.) Ez elfogultság, nem tény. Milyen alapon mondják ezt? A saját preferenciáik és elfogultságuk alapján, a téves gondolataik és nézőpontjaik alapján. Ők azonban nem tudják, hogy ez nem helytálló, sőt ráadásul úgy mondják és hirdetik, mintha helytálló lenne. Ha valaki felvet egy másféle véleményt, vitába szállnak vele, és továbbra is kitartanak a téves nézőpontjuk mellett. Nem tudatlanság jele ez arra vonatkozóan, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? (De igen.) Még egy ilyen egyszerű kérdésben sem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló – mondjátok meg Nekem, tud az ő lelkiismeretük működni? Lehetnek ők gerincesek? Egy gerinces embernek tudnia kell, mi helytálló és mi nem helytálló ahhoz, hogy képes legyen fenntartani az igazságosságot és alapelveket fenntartani; csak akkor helytálló az, amit fenntart. Ha egy ember nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, és kitartóan ragaszkodik egy téves állításhoz vagy egy téves gondolathoz és nézőponthoz, igazi gerincesség vajon az ő úgynevezett gerincessége? Az nem gerincesség; torzulás, képtelenség és elferdített érvelés. Nos, mondjátok meg Nekem, létezik az ilyen embereknek lelkiismerete? (Nem.) Az ő esetükben nem lehet lelkiismeretről beszélni. Vannak, akik ha valami történik velük és önző vágyak ébrednek bennük, a szívükben képesek felismerni ezt, és a racionalitásuk fékezheti meg őket. Tudják, hogy az önző vágyak nem helytállóak, ezért fel tudnak lázadni a hús-vér test ellen, és el tudják engedni őket. Néhány ember azonban más; különösen azok fognak ostobán és csökönyösen kitartani a téves nézőpontok mellett, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és akik hajlamosak arra, hogy elferdített érveléssel álljanak elő. Egyesek például nem tudnak ügyesen táncolni; amikor táncolnak, koordinálatlanok, nincs egyensúlyérzékük és nem tudják követni a ritmust, mindig bolondot csinálva magukból. Ezért ezt mondják: „Azok az emberek, akik nem szeretnek táncolni, kiegyensúlyozott személyiségek. A táncolni szeretők mind ingatagok, rossz a személyiségük, és züllöttek. Ha ilyen emberrel házasodsz, biztosan instabil életed lesz.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Miért nem helytálló? (A tánc szeretetének semmi köze a kiegyensúlyozottsághoz, vagy annak hiányához.) Anélkül, hogy belemennénk, hogy vajon önzőségből, féltékenységből vagy rágalmazással próbálkozva mondják-e ezt, függetlenül attól, hogy mi a szándékuk, megfelelnek a szavaik az objektív tényeknek? Szükségképpen ingatagok azok az emberek, akik tudnak táncolni és jól táncolnak? Ezek a szavak ezen emberek emberi mivoltának a lényegén alapulnak vajon? Tény az, hogy ők ingatagok? (Nem.) Továbbá, mire utal a kiegyensúlyozottság? A kiegyensúlyozottság azt jelenti vajon, hogy valaki jó ember? A kiegyensúlyozottság a gerincesség és a kedvesség, az emberi mivolt meglétének megnyilvánulása vajon? A legjobb esetben is az emberi mivolt érdeme vagy egy erősség; azt nem jelezheti, hogy valakinek normális emberi mivolta van. Ezek az emberek úgy közlik a véleményüket, mintha logikus érvelés, mintha helytálló állítás lenne. Nem elferdített érvelés kifejtése ez? (De igen.) A tény, miszerint képesek kimondani ezeket a szavakat, azt bizonyítja, hogy nem tudják, hogy az általuk mondottak helytállóak-e vagy sem. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Nem nagyon problémásak ők? (De igen.) Ha egy normális emberi mivolttal bíró valakiről lenne szó, még ha irigy is lenne valakire, aki jól táncol, legfeljebb ennyit mondana: „Nézzétek, milyen fürgék a kezei és a lábai, amikor táncol. Én is akarok táncolni, de nekem nincs ilyen adottságom, ilyen erősségem; én nem táncolok jól. Nagyon irigylem, hogy ő ilyen jól tud táncolni! Bárcsak olyan karjaim és lábaim lennének, mint neki!” Így megfogalmazva még épp elfogadható; ezt nevezik a nyers igazság kimondásának. Ebben legfeljebb van valami romlott beállítottság, de nem egy gyenge emberi mivolt megnyilvánulása. Az elferdített érvelés kifejtésének problémája azonban súlyos. Azt mondják: „Azok az emberek, akik táncolnak, mind ingatagok és könnyelműek. Egy szempillantásra megmondhatod, hogy nem olyan emberek, akik nagyszerű dolgokra képesek.” A tény, hogy képesek ezeket a szavakat mondani, leleplezi, hogy nagy gond van az emberi mivoltukkal. Milyen nagy gond? Az emberi mivoltukból hiányzik az az alapfeltétel, hogy tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Képesek helytelen, eltorzult és elferdített dolgokat mondani, mintha azok logikus érvek és helytálló szavak lennének. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa: nincs emberi mivoltuk. Azt mondanak, amit csak akarnak, anélkül, hogy a lelkiismeretük szabályozná őket. Képesek akár oly nyíltan, olyan meggyőződéssel kifejezni elferdített érveket, miközben még csak nem is ismerik ezeknek a szavaknak a természetét, illetve azt, hogy milyen következményekkel jár majd az, ha kimondják őket. Ez az emberi mivolt hiányának megnyilvánulása. Az emberi mivolt híján lévő emberek gyakran mondanak nyíltan efféle téves és képtelen dolgokat. Ez az ő természetes megnyilatkozásuk. Nemcsak egy-két kérdés felvetődésekor mondják ezeket a dolgokat – minden kérdésben így beszélnek, téves gondolatokat és nézőpontokat fejeznek ki, és a szívükben el is hiszik, hogy ezek így vannak. Soha nem fogadnak el helytálló vagy pozitív állításokat, és soha nem is keresik a helyes vagy pozitív állításokat, hanem inkább kitartanak az efféle beszédmód és az efféle magaviselet mellett. Az ilyen egyének tehát biztosan emberi mivolt nélküli emberek. Ragaszkodnak ahhoz, hogy így beszéljenek, ami teljesen leleplez egy problémát, egy tényt: nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és azt hiszik, hogy minden eretnekség és téveszme helytálló. Ha megkérdezed tőlük, hogy mi nem helytálló, azt fogják mondani: „Bármi, ami ezekkel az állításokkal ellentétes, valószínűleg nem helytálló.” Ha pedig tovább kérdezed őket: „Mi a helyzet azokkal a szavakkal, amelyek megfelelnek az igazságalapelveknek, amelyek megfelelnek az objektív tényeknek? Azok helytállóak?”, ezt fogják mondani: „Kit érdekel? Ki tudja, hogy helytállóak-e vagy sem? Mindenesetre az általam mondott szavak helytállóak!” Annak nem ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló – olyan megnyilvánulás ez, amellyel egy lelkiismerettel és józan ésszel igazán bíró embernek rendelkeznie kell? (Nem.) A válasz nagyon nyilvánvaló: biztosan nem olyan.

Valakinek, aki szeretett üzletelni, az volt a szokása, hogy kiárusításon ruhákat vásárolt a nem hívőktől, majd eladta azokat a testvéreknek, némi hasznot húzva ebből. Később valaki más vett műselymet, fátyolszövetet és más hasonló, nyári ruházatnak megfelelő textileket, és a raktárban tárolta őket. Ezt mondtam: „Nem alkalmas ott tárolni őket. Ha túlságosan sokáig maradnak ott, a patkányok megrághatják őket vagy a párás időjárástól bepenészedhetnek, ami igen nagy kár lenne. Ha ruhákat készítenénk belőlük a testvéreknek, amelyeket hordhatnak, nem kellene emiatt aggódnunk, nem igaz?” Később elkezdtem megszervezni ezt. Ahogy ezt csináltuk, a ruhákat árusító illető tiltakozásra emelkedett: „Nem, ezt nem tehetjük! A fekete szövet magába szívja a hőt. A testvérek gyakran dolgoznak a napon; túlságosan melegük lesz, ha fekete ruhákat viselnek. Ki fogja vállalni a felelősséget, ha a testvérek megbetegszenek a forróság miatt vagy hőgutát kapnak?” Helytállóan hangzik ez? Nem tudjátok, ugye? Van itt egy objektív tény: ezek a szövetek nagyon vékonyak és légáteresztők voltak, nagyon hűsítő viseletet nyújtottak. Még ha egy kicsit melegebb is a fekete szövet viselete, amennyiben a ruhát kicsit bővebbre szabják, az emberek nem betegszenek meg benne a melegtől, mint ahogyan egyesek állították. Emellett ezek a szövetek nem mind voltak feketék; világos színűek is voltak közöttük. Annak, aki ezt mondta, valójában hátsó szándékai voltak. Miért mondom ezt? Ha nem ismered az összefüggést, valóban azt hiheted, hogy tekintettel volt a testvérekre. Ha azonban ismernéd az összefüggést, tudnád, hogy célzottan mondta ezt. Ha a testvérek ezeket a műselyemből készült hűs ruhákat viselnék, ő nem tudná eladni az általa megvásárolt ruhákat; a testvérek nem vennék meg őket. Az általa megvásárolt ruhák mind utcai standokról és kiárusításokról származtak, rossz minőségűek voltak; ezeket viselve úgy néznél ki, mint egy koldus. S ami a legfontosabb: az illetőnek nem voltak olcsó árai. Most, hogy ismeritek az összefüggést, tudtok-e már képet alkotni arról, hogy helytálló volt-e vagy sem az, amit mondott? (Igen.) Miért mondta ezt? (Attól tartott, hogy nem fogja eladni az áruját.) Nem mondta, hogy önző indítékai vannak; azért, hogy megakadályozza ezeknek a ruháknak az elkészítését, hogy akadályozza ezt a munkát, a mögé bújt, hogy törődik a testvérekkel és aggódik, hogy esetleg megbetegszenek a hőség miatt. Van még egy objektív tény, nevezetesen, hogy ő maga is fekete farmert és fekete ruhákat viselt a nyári melegben és soha nem mondta, hogy melege van. Mi történt? Az, amit mondott, nem egyezett a tényekkel! Készíteni akartunk néhány ruhát a testvéreknek műselyemből, ő pedig ezt mondta: „Ne, a fekete szövet túl meleg, a testvérek meg fognak betegedni a melegtől benne.” Az általa viselt fekete farmer sokkal vastagabb volt a műselyemnél, akkor hogy lehet, hogy neki nem volt melege? Helytálló volt tehát az állítása, miszerint a fekete ruházat túl meleg és a testvérek megbetegednének benne a hőségtől? Őszinte volt, amikor ezt mondta? Nem volt őszinte; ellentmondott annak, amit valójában érzett. Nos, helytálló volt vagy sem az, amit mondott? Megfelelt a tényeknek? (Nem felelt meg a tényeknek.) Akkor miért mondta ezt? Pontosan azért, mert ez az ügy ütközött az üzleti tevékenységével. Belül szorongott, de nem mondhatta meg nyíltan, ezért csak e szavak segítségével szabotálhatta a dolgot, elérendő abbéli célját, hogy megóvja a saját érdekeit. Én voltam, aki ezt megszerveztem, ő pedig ily módon nyíltan megzavarta ezt. Ha bármilyen kifogása volt az Általam szervezettekkel kapcsolatban, egyenesen Hozzám fordulhatott volna, de nem tette meg. Külsőleg remekül alakított, mintha egyáltalán nem lenne kifogása, ám a színfalak mögött gátlástalanul aláásta a munkát. Mit mondott? „A testvéreknek mind van ruhájuk, amit felvehetnek, és elég jól öltözöttek. Szükséges vajon ennyi embert alkalmazni és ilyen sok erőfeszítést tenni ezeknek a ruháknak az elkészítéséhez?” Előttem nem szólt egy szót sem; egyszerűen így aláásta a munkát a színfalak mögött. Amikor ezeket a szavakat mondta, a szíve mélyén tudta vajon, hogy helytállóak-e? Ha egy hétköznapi emberrel tette volna ezt és a szíve mélyén tudta volna, hogy helytálló-e vagy sem, és csak azért tette volna, mert elvakította a kapzsiság, és személyes indítékok és célok vezérelték, az csak a jellemét illető probléma lenne. Ő azonban Engem vett célba ezzel a fellépéssel, és miután elmondta ezeket a dolgokat, hogy aláássa a munkát, nem tudta, hogy azok helytállóak-e vagy sem, a szívében nem volt tudatában ennek, sem semmiféle lelkiismeret-furdalást nem érzett és nem ismerte a tettei természetét. Miféle illető az ilyen? Van emberi mivolta? (Nincs.) Ilyen súlyos tettet követett el és mégsem érzett semmit a szívében. Mondjátok meg Nekem, volt lelkiismerete? (Nem.) Nyilvánvalóan nem volt lelkiismerete. Még ha egy hétköznapi ember is az, aki fontos ügyekkel foglalkozik, valami hasznosat téve a testvérek számára Isten házában, támogatnod kellene, nem pedig aláásni – mindenkinek összhangban együtt kellene működnie az elvégzése érdekében. Erről a munkáról ne is beszéljünk, amelyet Én kezdeményeztem; neki mégis volt mersze aláásni azt a színfalak mögött és volt mersze kinyújtani a démoni karmait. Ennek túl súlyos a természete! Miután a munkát aláásta, továbbra is úgy tett, mintha jó ember lenne, mintha mi sem történt volna. Mondjátok meg Nekem, volt benne egy szemernyi lelkiismeret? Emellett továbbra is azt állította, hogy hisz Istenben. Olyan hasonlatosság ez, amellyel egy Istenben hívőnek bírnia kell? Az a lelkiismeret és emberi mivolt, amellyel egy Istenben hívőnek bírnia kell? Még azt sem tudta, kiben hisz, és nem tudta felismerni, hogy mi a helytálló és a nem helytálló. Milyen kötelességet tudna végezni? És egy ilyen ember még mindig reménykedik, hogy áldott lesz – hát nem vicc ez? Ha személyesen Engem vett volna célba a Velem kapcsolatos megjegyzéseivel, és azt láttam volna, hogy nem szándékosan zavarja és akadályozza a gyülekezet munkáját, és hogy elfogadhatóan végzi a kötelességét, egyelőre eltűrtem volna és folytattam volna a megfigyelését. Ám olyasmit csináltam, amit el kell végezni Isten háza és Isten választott népe számára, olyasmit, ami mindenki hasznára vált, ő pedig előállt, hogy zavarja és aláássa azt, megakadályozva Engem abban, hogy folytassam. Mondjátok meg Nekem, elnézőnek kellene lennem vele szemben? Ha egy kis érettségű ember lenne, aki nem tudta jobban, de a kötelességének végrehajtása általában gyümölcsöző lenne, akkor eltűrhetném és esélyt adhatnék neki a megbánásra. Ha hajlandó lenne bűnbánatot tartani és hajlandó lenne szolgálatot tenni Isten háza számára, megkímélhetném és nem foglalkoznék vele. Ha nem tudná, mi a jó neki és folytatná az eretnekségek és a téveszmék terjesztését, és folytatná a dolgok zavarását és aláásását, akkor nem tanúsítanék udvariasságot vele szemben, és alapelvek szerint bánnék vele. Gonosz emberekkel csak annyit lehet tenni, hogy alapelvek szerint bánunk velük. A gyülekezetet zavaró férgek minden különböző fajtájának eltakarítása után sokkal nagyobb béke lesz a gyülekezetben. Olyan békés lesz, amikor elbánnak ezekkel a nem emberi lényekkel! A jószágok, mint például disznók, marhák, lovak nem alkalmasak arra, hogy odabenn tartsák őket. Milyen következményekkel jár az, ha mégis megtörténik? A ház minden bizonnyal egy koszos, kaotikus hellyé válik miatta. Ha azt mondod, eltűrnéd ezt, szeretném látni, hány napig bírnád. Ami nem alkalmas arra, hogy benn tartsák, azt ki kell engedni. Maradjon ott, ahol neki megfelelő, és ezzel a probléma meg van oldva. A tűrés nem megoldás; csak a probléma megoldása megoldás, nem igaz? (De igen.) Bármilyen érthetően is beszélgetsz ezekkel a nem emberi lényekkel, egyszerűen semmit sem fognak ebből a gyakorlatba ültetni. Akár tíz-húsz éve hihetnek Istenben, amikor azonban dolgok történnek velük, még mindig olyanok, mint a nem hívők; egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot, nincs belépésük az életbe, amikor pedig dolgok érik őket, csak zavarják és szabotálják a dolgokat. Amikor az ilyen emberek még nem mutatták meg az igazi arcukat, vonakodva végeznek némi szolgálatot. Ha azonban egyszer feltárul az igazi arcuk, gyorsan el kell takarítani őket – semmiféle udvariasságot ne tanúsíts velük szemben. Ha megteszed, azokhoz vagy kegyetlen, akiknek valóban van emberi mivoltuk, törekednek az igazságra, és odaadóan végzik a kötelességüket.

Lábjegyzetek:

a. A „hűtő hatású” kifejezés a hagyományos kínai orvoslás kontextusában használatos. Ebben a kontextusban a „hűtő hatású” kifejezés nem az alacsony hőmérsékletre utal, hanem bizonyos ételek azon tulajdonságára, amely a hiedelem szerint csökkenti a belső hőt, mérsékli a jang energiát, túlzott fogyasztás esetén pedig hatással van a gyomor és a lép működésére.