Ha valaki nem tudja, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, mégis azt mondja magáról, hogy van lelkiismerete és nagyon gerinces és kedves, az nem az öntudat hiányát mutatja vajon? Honnét származik a gerincességed? Az elmédet nem tölti ki más, csak negatív dolgok – mit tudsz felhasználni annak bizonyítására, hogy gerinces vagy? Hol a bizonyítékod? Milyen alapon mondod, hogy gerinces ember vagy? És hogyan tudod a gyakorlatba ültetni az úgynevezett kedvességedet? Nincs benned más, mint elvetemült, negatív gondolatok és vélemények. Lehetsz te kedves? Jól tennéd, ha nem csalnád csapdába az embereket és nem ártanál nekik. Egyesek, bizonyítandó, hogy van emberi mivoltuk, valamint gerincesek és kedvesek, afféle neveket adnak maguknak, mint a Zheng Wang, Zheng Zhang, Zheng Zhou, Zheng Gang^[a] – bár a nevek minden bizonnyal „gerincesnek” hangoznak, azt jelentik vajon, hogy az illető valóban gerinces? Honnan ered a valódi gerincesség? Az emberi mivoltból ered. Egy ember csak akkor lehet gerinces, ha az emberi mivoltában megvan a képesség, hogy megkülönböztesse a helyeset a helytelentől, illetve ennek az alapfeltételei. Nem szégyentelen az, ha még azt sem tudod, melyek a pozitív dolgok, vagy ha egyszerűen nem szereted a pozitív dolgokat és soha nem fogadtál el egyetlen pozitív dolgot vagy pozitív gondolatot és véleményt sem, mégis azt állítod, hogy gerinces vagy? Milyen alapon állítod, hogy gerinces vagy? Egyesek ezt mondják: „A világképem, az értékeim és az életszemléletem mind helytállóak.” Van ennek bármi köze az igazsághoz? A helytálló világkép, értékek és életszemlélet megléte azt jelenti vajon, hogy egy ember az igazság birtokában van? Mások ezt mondják: „Nekem »pozitív energiám« van. Az általam mondott és tett dolgok józanok és építik az embereket. Soha nem mondok olyasmiket, amik rombolják az embereket, soha nem mondok semmi csüggesztőt és nem mondok olyan dolgokat, amelyektől az emberek zavarba jönnek vagy amelyek miatt negatívnak és gyengének érzik magukat, vagy amelyek elbátortalanítják őket. Minden, amit mondok, bátorítja, motiválja vagy inspirálja az embereket. Ez »pozitív energiának« számít? Ez a fogalom, hogy »pozitív energia« most nagyon népszerű a társadalomban. Micsoda nagyszerű, divatos és elegáns elgondolás az, hogy valaki »teli van pozitív energiával«!” Mások így szólnak: „Nézd, milyen csordultig teli vagyok az igazságosság szellemével. Amikor itt állok, úgy nézek ki, mint egy katona – a szemem ragyog, a tekintetem átható, nem vagyok komolytalan. Azok a helyi gengszterek, hitvány gazemberek és gonosz emberek a közelembe sem mernek jönni. Amikor elém állnak, feltárul a valódi arcuk, megmutatják a gyávaságukat és alantasnak tűnnek. Amikor az átlagember van körülöttem, viselkednie kell és nem mer vakmerően cselekedni. Látod, az igazságos szellemem el tudja nyomni az elvetemültséget!” Gerincesség ez? (Nem.) A társadalomban népszerű dolog kirabolni a gazdagokat és segíteni a szegényeket, bátran cselekedni egy igaz ügyért, kedvesnek és adakozónak lenni, valamint hősnek lenni a bajba jutott kisasszonyok megmentésével. Egyesek, miután ezeket a dolgokat megteszik, hősnek tekintik magukat, és sokan mások meghajolnak ezek előtt a hősök előtt. Mások ezt mondják: „Én soha nem használok ki embereket, az igazságosság szelleme tölt el, elszántan gerinces és pártatlan vagyok és meg tudom különböztetni a helyeset a helytelentől. Amikor két ember harcol és arra kérnek, hogy döntőbíráskodjak a vitában, egyforma büntetést adok mindkét félnek és nem tanúsítok részrehajlást. Nézzétek meg ezt az igazságos szellemet, amely eltölt, mindenki csodál engem!” Ez gerincességnek számít? (Nem.) Míg a korábban említett elgondolások a „helyes világnézetről, értékekről és életszemléletről”, valamint a „pozitív energia” népszerű kínai szófordulatok, ez utóbbit – azt, hogy valaki kedves és adakozó, érdemeket halmoz és jó dolgokat tesz, és bátran cselekszik egy igaz ügyért – valószínűleg általánosan tisztelik minden országban és minden nép körében. Az emberek ezért az igazságosság szellemének, gerincességnek tekintik ezt. Még az Istenben hívők többsége is úgy véli, hogy ez nagyon gerinces dolog, és ezt mondja: „Nézzétek meg a nemzeti hősünket, X.Y.-t. Életét adta az igazságos és nagyszerű nemzeti ügyért, feláldozta magát, hogy felrobbantson egy bunkert a nemzet védelme érdekében. Az igazságosság szelleme töltötte el. Nos, ezt jelenti az, hogy valakinek van emberi mivolta!” Ha most megnézzük ezt, helytálló ez a nézőpont? (Nem.) Miben nem helytálló? Az efféle gerincességet, amelyet az emberek annak tartanak vagy amelyet az emberek tisztelnek, olyan mércék szerint értékelik, amelyek az embereknek a jó és viszonylag pozitív dolgok utáni sóvárgásán alapulnak. Az emberek a testi elképzeléseik és képzelődéseik miatt, és mert nem értik, melyek a pozitív dolgok, jó embereknek tekintik azokat, akik képesek feláldozni a saját érdekeiket másokért és jól viselkednek, illetve azokat, akik aktívan nem ejtenek csapdába másokat és nem ártanak nekik, nem jelentenek fenyegetést rájuk és semmilyen rossz következményt nem idéztek elő, és tisztelik és gerincesként jellemzik őket. A „gerinces” e meghatározása az emberek gerincességről alkotott elképzelésein, valamint a gonosz irányzatok és az elvetemült emberiség iránti gyűlöletükön és a csodálatos dolgok utáni sóvárgásukon alapszik. Mivel az emberi fajon belül az emberek többsége elnyom, megfélemlít, csapdába ejt másokat és árt másoknak, és mert ez a világ oly gonosz, sötét, és a méltányosságnak és az igazságosságnak nyomát sem találni benne, amikor feltűnnek ilyen hősök vagy úgynevezett jó szamaritánusok és jótét lelkek, az emberek hajlamosak tisztelni és a lehető legkedvezőbben meghatározni őket. Pontosak ennek a meghatározásnak az alapelvei? (Nem.) A meghatározásnak az alapelvei és az alapja is önmagában pontatlan. Egy csoportban van például valaki, akit a többiek közül a legtöbben megfélemlítenek, de van egy bizonyos egyén, aki nem félemlíti meg. A megfélemlített illető így szól: „Az, aki nem félemlít meg engem, jó ember.” Pontos ez az állítás? (Nem.) Logikus? (Nem az.) Mondjátok meg Nekem, mi a baj vele? (Lehet, hogy az, aki nem félemlíti meg, egyszerűen csak nem találja kellemetlennek őt, vagy azért nem félemlíti meg, mert az objektív helyzet és a körülmények nem alkalmasak. Ez nem jelenti azt, hogy ő egy jó ember.) Az illető véleményében logikai hiba van. Az elgondolás, miszerint a téged megfélemlítő emberek rosszak, ezért azok, akik nem félemlítenek meg, biztosan jó emberek, logikai hiba, nem igaz? (De igaz.) A legtöbben, akik megfélemlítenek másokat, nem jó emberek, de a mércéd, amellyel meghatározod, hogy mit jelent megfélemlíteni másokat, nem feltétlenül pontos, ezért a meghatározásod, miszerint a téged megfélemlítő emberek rosszak, szintén nem feltétlenül pontos, és az sem helyes, ha azt mondod, hogy azok, akik nem félemlítenek meg téged, biztosan jó emberek. Számos forgatókönyv lehetséges, amikor valaki nem félemlít meg téged. Lehet, egyáltalán nem akar figyelmet szentelni neked, ezért nem szán rá időt arra, hogy megfélemlítsen. Az is lehet, hogy nem ismer téged, ezért nem tud megfélemlíteni. Talán úgy érzi, hogy keményebb vagy nála, ezért nem mer megfélemlíteni. Számos hasonló lehetséges forgatókönyv létezik. Az, hogy te jó emberként határozod meg az illetőt, arra az alapra épül, hogy nem félemlített meg téged, tehát ennek a meghatározásnak önmagában téves az alapja. Mi a valódi alap arra, hogy valakit jó emberként határozzunk meg? Ha az illető szereti a pozitív dolgokat, igazságosan és elvszerűen bánik másokkal, és vannak alapelvei is arra vonatkozóan, ahogyan a dolgokat teszi, akkor még ha időnként nyersen, durva hangnemben beszél is veled vagy kritizál, nem félemlít meg téged. Alapelvek szerint viselkedik és a tényekre alapozva ítél meg dolgokat. Ezért valóban jó ember és képes alapelvek szerint bánni az emberekkel. Egyesek azonban nem ilyenek. Amikor azt látják, hogy státuszod van és kemény vagy, hízelegnek neked. Amikor azt látják, hogy nincs státuszod és hátrányos helyzetben vagy, megfélemlítenek, eltaposnak és mindig megbántanak, amikor beszélnek. Ha valamit jól csinálsz, féltékenyek rád. Ha valamit rosszul csinálsz, kigúnyolnak és becsmérelnek. Az ilyenek rossz emberek. Ha pozitív dolgokra és az igazságalapelvekre alapozva méred a jót és a rosszat, akkor a mércéid, amelyek szerint a dolgokat méred és a mérésed eredményei helytállóak lesznek. A világban és a társadalomban a pozitív és a negatív dolgok értékelése és meghatározása önmagában fordított. A társadalomban a legtöbb ember bálványozza az általa szeretett vezetőket, a híres embereket és a sztárokat. Ezek a híres emberek, sztárok és vezetők bármit is mondanak, ők azt hiszik, hogy az helytálló, és senki nem leplezi le, illetve nem ellenzi azt. Nem számít, miként uralkodnak ezek az emberek a hétköznapi emberek felett és tiporják őket, különböztetik meg hátrányosan vagy zsarolják a szegényeket, sőt akár önkényesen pusztítják az emberi életeket, mintha azok értéktelenek lennének, senki sem lázad fel, hogy tiltakozzon vagy tüntessen ellenük. Ha tesznek pár jó dolgot, hogy pontokat szerezzenek a politikában, akkor sokan fogják a dicséretüket zengeni és magasztalni őket. Ha feltűnik egy igazságosságért harcoló ember és leleplezi a sátáni rezsimet vagy a híres embereket és a nagy alakokat, akkor a tömegek együttesen támadják majd őt, kétségbeesetten remélve, hogy kiiktatják és eltüntetik. Mit mutat ez? Azt, hogy a társadalom mindent igazságtalan, természetellenes módon tesz; felcseréli a helyeset és a helytelent. Mind helytelenek azok a mércék, amelyek szerint a romlott emberiség a jót és a rosszat, valamint a pozitívat és a negatívat meghatározza, ezért az általa levont következtetések is észszerűtlenek.

Nézzünk egy példát. Vannak olyanok, akik betörnek és kirabolnak otthonokat – kirabolják a gazdagokat, hogy segítsék a szegényeket. Miután elrabolják a gazdagok javait, segítséget nyújtanak a köznépnek. Amikor ez az egyszerű emberek hasznára van és élvezik az előnyét, boldogok és hősként és erényes, gerinces emberekként dicsérik ezeket az embereket. Ha azonban elemzed ezeknek az úgynevezett erényes gerinces embereknek a tetteit, valóban gerincesek ők? Néhány gazdag ember szorgalmas gazdálkodással és fáradozással szerezte a vagyonát, sőt olyanok is vannak, akik csak több nemzedéken át tartó gazdálkodással és fáradozással halmozták fel a vagyonukat. Milyen jogon fosztod meg őket a dolgaiktól? A magántulajdonukat raboltad el – ez helytelen. Ha képes vagy, menj és keress pénzt magad. Ha a saját magad által keresett pénzt használod fel a szegények megsegítésére, az jótékonyságnak tekinthető. Te azonban megfosztod a vagyonuktól a gazdagokat, a sajátodnak tekinted mások tulajdonát, és aztán segíted a szegényeket. A szegények szemében ez gerincességnek számít. Hát nem egy teljesen képtelen nézet ez? A szegények és az egyszerű emberek hősként tisztelik az ilyeneket, ezek a „hősök” pedig úgy élvezik ezt a címet és kitüntetést, mintha az megilletné őket. Nem szégyentelen ez? Nem teljes képtelenség? (De az.) Nekik maguknak nincs meg a képességük, hogy pénzt keressenek, és haragot táplálnak a gazdagok iránt, ezért erőszakkal elrabolják a gazdagok vagyonát és szétosztják a köznép körében, hogy az egyszerű emberek dicsérjék őket. Valójában az általuk elvett dolgok egyáltalán nem azok, amelyeket a saját munkájukkal kerestek meg, a szegények pedig nem a rablók dolgait élvezik, hanem a gazdagokét. Nos, miért kell az egyszerű embereknek és a szegényeknek mély hálát érezniük irántuk csak azért, mert ezek a dolgok keresztülmentek a kezükön? És vajon az helyes, hogy az egyszerű emberek lelkiismeret-furdalás nélkül élvezik ezeket a dolgokat? Megérdemled ezeket a dolgokat? A saját munkáddal kerested meg őket? Lelkiismeret-furdalás nélkül élvezel általad meg nem keresett lopott dolgokat, és még úgy is érzed, hogy a gazdagokat ki kell fosztani és neked kell élvezned az ellopott dolgokat. Ingyen kapod ezeket a dolgokat, anélkül, hogy bármilyen árat is fizetnél, és lelkiismeret-furdalás nélkül élvezed őket. Hát nem szégyentelen ez? (De az.) Ezek az úgynevezett hősök élvezik az emberek csodálatát és ezt a megtiszteltetést. A saját hiúságuk kielégítése végett teszik ezeket a dolgokat. Minél inkább dicsérik és bálványozzák őket az emberek, annál tébolyultabbá válnak, és még palotákat is kirabolnak, ellopják az ottani kincseket, eladják őket, majd a pénzt szétszórják a szegények udvarain. Úgy segítik a szegényeket, hogy kirabolják a gazdagokat. Hát nem teljes képtelenség ez? (De az.) Arról nem beszélve, hogy mások vagyonának elrablása törvénybe ütközik-e, erkölcsiség és emberi mivolt szempontjából elfogadhatatlan, és nem hívják úgynevezett gerincességnek. Az általuk elrabolt dolgok egyáltalán nem olyasmik, amiket birtokolniuk kellene. Ezek aljas, hitvány, kétes, illegális és nem szokványos eszközökkel szerzett dolgok. Némi pénzre váltják őket, majd azokat segítik, akik eleve nem szorulnak segítségre vagy akiket szerintük segíteni kell, majd elismerést kapnak ezektől az emberektől és élvezik ezt a megtiszteltetést. Hát nem szégyentelen ez? Mégis nagyon büszkék magukra és hősnek nevezik magukat, aki a gazdagoktól rabol, hogy segítse a szegényeket. Az efféle emberek különösen népszerűek a társadalomban. A régi időkben voltak ilyen úgynevezett „hősök” és a róluk szóló történetek mindmáig keringenek. Hát nem képtelenség ez? (De az.) Az egész emberiség körében nagyon kevesen vannak azok, akik igazán értik, hogy melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Az emberek nem képesek tisztán látni ezeket a dolgokat. Hány napon át élvezhetik az egyszerű emberek a „hősök” által elrabolt dolgokat? Megérdemled ezeket? Megdolgoztál értük? Se nem dolgoztál meg értük, se nem érdemled meg őket – ezt meg nem érdemelt nyereség elfogadásának nevezik. Becsületes dolog az, hogy élvezed ezeket? Azért vagy szegény, mert lusta vagy, vagy pedig nincs képességed. Egy lelkiismerettel és józan ésszel bíró embernek meg kellene elégednie azzal, hogy van ennivalója és vannak ruhái, és csak azt kellene élveznie, amit meg tud keresni. Isten ad neked eszközt a boldoguláshoz, úgyhogy elégedettnek kellene lenned. Észszerű az, ha látsz valakit, aki gazdag, akinek sok mindene van, aki vagyonos, és mindig egyenlően akarsz részesülni abból, ami neki van? Ez az elgondolás önmagában nem racionális. A társadalmat a Sátán irányítja és az gyakorol hatalmat felette, úgyhogy természetesen nincs méltányosság. A társadalomban sok a szegény, míg kevés a gazdag – függetlenül attól, hogy ezt mi okozta, a helyzet az, hogy vannak, akik gazdagok és vannak, akik szegények. A társadalom ilyen – lehet, hogy akkor sem leszel gazdag, ha rátermett vagy, és akár az is lehet, hogy annak ellenére élheted egy gazdag ember életét, hogy nem vagy rátermett. Senki sem tudja egyértelműen megmagyarázni ezeket a dolgokat, de bárhogy is legyen, ebben is Isten elrendelése van. A másoktól elrabolt dolgok nem téged illetnek, és még ha meg is szerzed őket, nem a tieid, és előbb-utóbb el fogod veszíteni őket. Nézzétek meg azokat, akik a lovagiasság és az igazságosság álcája alatt betörnek és otthonokat rabolnak ki, és kifosztják a gazdagokat, hogy segítsék a szegényeket. A színfalak mögött mindenféle rossz dolgot művelnek, például esznek, isznak, prostituáltakhoz járnak és szerencsejátékot űznek, drogoznak, sőt olyanok is vannak, akik gyilkosságot vagy nemi erőszakot követnek el. Ezután, csak azért, mert párszor megtették, hogy kirabolják a gazdagokat a szegények megsegítéséért, a köznép hősként tiszteli őket. Nem annak az esete-e ez vajon, hogy a hitvány alakoknak megy jól? Az egyszerű emberek – a megvetendő típusok, az alantas tömegek és a csőcselék – boldogok, ha egy kis haszonhoz jutnak, és dicsérnek bárkit, aki előnyöket nyújt számukra. És mi a helyzet azokkal a „hősökkel”? A köznép megad nekik némi tiszteletet és megjutalmazza őket, hőssé emeli őket, ezért azt hiszik, hogy ez egy babérkoszorú, hogy ők valóban hősök, és hogy páratlanok. Így aztán folytatják a rablást és ennek eredményeképp végül egyetlen golyóval lelövik őket, amint kirabolnak egy királyi palotát. Valóban azt hitték, hogy nagy képességük van és emberfelettiek, hogy párját ritkítóak és a köznép felett állnak, de valójában még arra sem voltak képesek, hogy kitérjenek egy golyó elől, és végül életüket vesztették. Hát nem megérdemelték? (De igen.) A rablás cselekménye önmagában nem tisztességes. Alantas. Rablásra hagyatkozni az egyszerű emberek dicséretének bebiztosítása érdekében, a jó hírnév, egy kis megbecsülés bebiztosítása érdekében – micsoda megvetendő dolog ez! Végül még önmagukat is dicsérik: „Az egyszerű emberek nem tudnak boldogulni és az emberek kutyaszorítóban vannak, mind a tisztviselők miatt. Nézzétek, mennyire igazságos szellemiség lakozik bennem; együttérzek az alsóbb osztályba tartozó egyszerű emberekkel!” Gerincesek az ilyen emberek? (Nem.) Az egyszerű emberek is csalárd nyelven beszélnek és mosolyognak, ha egy kis előnyhöz jutnak. Ha semmiféle előnyt nem szereznek tőled, akkor lehetsz te bármilyen kutyaszorítóban, egyáltalán nem fognak odafigyelni rád. Ha azonban szívességeket osztogatsz nekik, lehetővé téve, hogy nyerjenek valami kézzelfoghatót, boldogok lesznek és így szólnak: „Te olyan jó ember vagy! Nagy jótét lélek!” Nagyon szépen hangzó dolgokat mondanak, ám egyetlen szavuk sem igaz. Még csak helytálló szavakat sem tudnak szólni. Hogy lennének bármennyire is gerincesek? Ami azt illeti, minden csalárd, amit mondanak.

Egyesek úgy tartják magukról, hogy az igazságosság szelleme tölti el őket, hogy lelkiismerettel és emberi mivolttal bíró emberek. De érdemes egyáltalán említést tenni erről az igazságos szellemükről? Mi több, ez egyáltalán nem az igazságosság szelleme; egyfajta gerincesség, amelyet ábrándosan ők képzeltek el saját maguknak, amelynek semmi köze nincs az Isten által említett pozitív dolgokhoz vagy az igazságalapelvek bármelyikéhez. Ez nem gerincesség; ez elferdített érvelés, eretnekségek és téveszmék. Mondhatni, hogy az általuk hirdetett mondások, mint a pozitív energia, a helytálló világnézet, értékek és életszemlélet, valamint az egyedülálló, átható éleslátás, látszólag feddhetetlenek és helytállóak, de igazán nem azok. Hogy pontosak legyünk, ezek mind káros irányzatok és gonosz befolyások, elferdített érvelés és eretnekségek; mind negatív dolgok és mind eretnekségek és téveszmék, amelyek a pozitív dolgok szöges ellentétei. Ezért, ha egyetértesz a nem hívőknek ezekkel a mondásaival és a szívedben folyton ezekhez a nézőpontokhoz ragaszkodsz, az azt bizonyítja, hogy a nem hívőkhöz hasonlóan te sem vagy gerinces ember, és hogy az emberi mivoltodban nincs gerincesség. Gerinces embernek akarod feltüntetni magad, épp ahogyan a Sátán is megpróbálja magát a világosság angyalának kiadni. A Sátán mond néhány kellemesen hangzó dolgot, Istennek, erényes gerinces embernek és valami pozitívnak akarva feltüntetni magát. Te is olyasminek adod ki magad, ami nem vagy; mindig azt mondod, hogy helytálló a világnézeted, az értékeid és az életszemléleted, hogy pozitív energiád és igazságos szellemiséged van, hogy hős vagy, éles és egyedülálló rálátással bíró személy, vagy hogy gerinces vagy és nincs mitől félned, hogy bárhová is mész, igazságos szellemiséget hordozol magaddal, amikor emberekkel beszélsz és foglalkozol – folyton így tünteted fel magad. Nos, Én azt mondom, hogy olyan ember vagy, akinek egyáltalán nincs valami sok lelkiismerete, olyasvalaki, aki igazságos szellemiséggel bírónak, gerincesnek és emberi mivolttal rendelkezőnek akarja kiadni magát. Mivel színleled ezeket a dolgokat, az azt jelenti, hogy nem vagy a birtokukban – különben színlelned kellene vajon? Ha valóban lenne emberi mivoltod, nem kellene színlelned, és olyan mondásokat sem tudnál elfogadni, mint az úgynevezett „helytálló világnézet, értékek és életszemlélet”, „pozitív energia”, „igazságos szellemiség birtokában lenni” és „hősies szellemiség birtokában lenni”; nem fogadnád el ezeket a negatív dolgokat – magától értetődik, hogy miután a mai napig ilyen sok prédikációt hallottál, tisztán kellene látnod ezeket a dolgokat. Ha lenne emberi mivoltod, már rég elutasítottad volna ezeket a negatív dolgokat. Ha valaki ténylegesen előadná ezeket a mondásokat és érveket, még ha nem is látnál tisztán, a szíved mélyéből nem fogadnád el őket. Úgy vélnéd, hogy ezek a dolgok túl hamisak, hogy az úgynevezett szociológusok, pedagógusok és gondolkodók, úgynevezett híres emberek és nagy alakok, valamint a világ démonjai és ördögkirályai által hirdetett dolgok mind olyasmik, amik színlelésre késztetik az embereket. Olyan ez, mint a társadalomban népszerű mondás: „Ha mindenki ad egy kis szeretetet, a világ csodálatos hellyé válik.” Látod, a gonosz ördögök azt mondják, hogy mindenki adjon egy kis szeretetet, más szóval, hogy a hétköznapi emberek mind adjanak szeretetet, mind szeressék a gonosz ördögöket, mind hallgassák engedelmesen a pártjukat és engedelmeskedjenek neki, és ne kavarjanak és ne okozzanak bajt az országnak és a pártjuknak, és akkor béke lesz a világon. Nos, ami azt illeti, mikor van az, hogy a hétköznapi emberek kavarnak bajt? Nyilvánvaló, hogy az ördögök azok, akik zűrzavart szítanak és versengenek a hatalomért és a nyereségért. A Sátán vezette félre és rontotta meg az emberiséget; az mind az ördögöket és a Sátánt követi, és mind kerüli Istent és ellenáll Neki. Ismerheti tehát a békét ez a társadalom? Mondjátok meg Nekem, megállja a helyét az a szólás, miszerint „ha mindenki ad egy kis szeretetet, a világ csodálatos hellyé válik”? Ezek mind a gyermekek megtévesztésére szolgáló szavak. Ha nem látod tisztán ezeket a szavakat és azt hiszed, hogy: „Még mindig van remény a világ számára, ebben az emberi fajban még mindig több a jó ember, mint a rossz, a világ a jövőben egy csodálatos hellyé válik, és ez az emberi faj egy gyönyörű holnap irányába mozdul majd”, akkor a gondolataid és a nézőpontjaid nem különböznek a közvéleménytől és egyszerűen nem emberi lény vagy. A nem emberi lények egyik jellemzője, hogy különösképp szeretik álcázni magukat, kellemesen hangzó, virágnyelven szóló álszent mondásokat használva a kinézetük leplezésére, miközben a szívük mélye rendkívül mocskos és sötét, és egymást követik az aljas, hitvány taktikáik. Egyáltalán nem szeretik a méltányosságot és az igazságosságot; csak taktikázni szeretnek. Nagyon kellemesen hangzó dolgokat mondanak; tőröket rejtegetnek a mosolyuk mögött és minden elképzelhető rossz tettet elkövetnek. Az efféle emberekből hiányzik az emberi mivolt. Az emberi mivolt híján lévőknek pontosan ezek a megnyilvánulásaik. A gerincesség megnyilvánulása ez? (Nem.) Mivel ezek az emberek nem gerincesek, szerinted tudnak kedvesek lenni? (Nem.) Azt hagyjuk is, hogy kedvesek legyenek, már az is ünneplésre adna okot, ha csak eggyel kevesebb rossz tettet követnének el, áldás lenne mindenki számára a földön. És mégis gerincesnek nevezik magukat! Ezzel csak önmaguk dicséretét zengik! Még azt sem tudják, hogy melyek a pozitív dolgok, és még miután hallanak is pozitív dolgokról, a szívükben akkor sem kedvelik őket, sőt irtóznak és undorodnak tőlük. És közben mégis azt mondják, hogy ők gerincesek és kedvesek. Mit gondolnak, kit tesznek bolonddá? Az emberiség úgynevezett gerincessége, kedvessége és józan esze nem pozitív dolgokon alapszik és nem is az igazság kritériumain. Ezért az, ahogyan az emberiség definiálja az emberek gerincességét, kedvességét, racionalitását, valamint lelkiismeretét és józan eszét, mind pontatlan, nincs alapja az igazságban, és mind elferdített érv és eretnekség.

Ha egy embernek van lelkiismerete és józan esze, akkor először is, olyasvalaki, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől. Másodszor tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Az imént a helyes és a helytelen megkülönböztetéséről beszéltünk. Mérd fel magad, majd mérd fel a szüleidet és a testvéreidet – van köztetek olyan ember, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? Te ilyen ember vagy? Ha olyasvalaki vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, akkor a jövőben magától értetődő lesz, hogy elfogadod az igazságot és aláveted magad neki. Némi erőfeszítéssel, némi nehézség elviselésével és egy kevés ár megfizetésével képes leszel elérni ezt – ekkor van remény az üdvösségedre. Ha nem olyan ember vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, és a múltban idegenkedtél az igazságtól, nem tudtad elfogadni és nem voltál hajlandó gyakorolni azt, valamint az igazság elfogadásának és gyakorlásának említésére alaposan felbosszantottad magad és úgy érezted, mintha a fejed satuba szorult volna, gyötrődtél és nem volt szabadságod, akkor a jövőben ugyanezt fogod érezni az igazság elfogadásával és gyakorlásával kapcsolatban; nem fogod elfogadni az igazságot. Az igazság elfogadására való képtelenséged és a tőle való idegenkedésed oka nem az, hogy rövid ideje hiszel Istenben és nem is az, hogy Isten nem fegyelmezett meg vagy nem vállalt felelősséget érted. Nem ezek az igazi lényegi okok. Mi az igazi lényegi ok? Az, hogy nincs meg benned a képesség, hogy megkülönböztesd a helyeset a helytelentől, ez az alapfeltétel, úgyhogy a jövőben is képtelen leszel az igazság elfogadására és nem fogod tudni elérni az igazságnak való alávetettséget. Egyesek ezt kérdik: „Ha nem tudom elfogadni az igazságot vagy nem tudom alávetni magam az igazságnak, akkor is elnyerhetem az üdvösséget?” Ti pedig mit mondotok – elnyerhetik? (Nem.) Az Én válaszom az, hogy nagyon nehéz megmondani. Miért nagyon nehéz megmondani? Most, hogy ennyi mindent mondtam és ilyen sok megnyilvánulást felsoroltam, nem biztos, hogy képes vagy azonosítani vagy felismerni ezeket magadban. Az sem biztos továbbá, hogy fel tudod fogni ezeket a kérdéseket és az igazság ezen aspektusait, amelyekről beszéltem. Ezért még ha nem is mondom meg nektek, hogy megmenekülhettek-e, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállása alapján mindegyikőtök meggyőződhet erről. Nem kell, hogy ilyen egyértelműen és őszintén elmondjam nektek; a szívetek mélyén már mindannyian tudjátok.

Lábjegyzetek:

a. A „Zheng” név az eredeti kínai szövegben erkölcsi feddhetetlenséget jelent.