Az emberek három csoportja az eredetük alapján

Az emberekből újjászületett emberek jellemzői

II. A helyes megkülönböztetése a helytelentől, valamint annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló

A. A helyes megkülönböztetése a helytelentől

Legutóbb az emberekből újjászületett emberek megnyilvánulásairól és jellemzőiről beszélgettünk – nevezetesen arról, hogy nekik van lelkiismeretük és józan eszük, képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől és tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ma folytatjuk a legutóbbi alkalom témájáról való beszélgetést. Előtte hadd mondjak el nektek egy történetet. Pár évvel ezelőtt hallottam valamiről, ami történt. Egy csinos fiatal nő próbafelvételen volt és valaki félvállról megjegyezte, hogy elég vastagok a lábai. A fiatal nő ezt gondolta magában: „Azt mondod, vastagok a lábaim, nem egyszerűen azt mondod, hogy kövér vagyok? Jól fogok én mutatni a filmen, ha kövér vagyok? Nem lesz kínos?” Így hát elkezdett azon töprengeni, hogy miként tehetné kevésbé vastaggá a lábait, hogy karcsúnak és csinosnak tűnjön a felvételen. E cél elérése érdekében belevetette magát abba, hogy mindenféle információt keressen és különféle módszereket kipróbált a fogyáshoz, mint például, hogy csak diétás ételeket evett teljes étkezések helyett, vagy csak zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott minden egyes nap – röviden: megevett bármit, ami segíthette a fogyást. Úgy hallotta, hogy a kávéivás a fogyás gyors és hatékony módja, ezért időnként csak kávét ivott. Voltak, akik azt mondták, hogy a kevesebb alvás segít a gyors fogyásban, ezért csak napi két-három órát aludt. Sok vacakolás és próbálkozás után valóban látott eredményeket. Fogyott, az alakja karcsú lett, és levékonyodtak a lábai. Kellemes látványt nyújtott a szemnek és tisztességesen nézett ki, de a teste elkezdett rossz reakciókkal válaszolni. Milyen rossz reakciókkal? Gyakran szédült és nehéznek érezte a fejét, napközben pedig, amíg a kötelességét végezte, folyton kába volt. Állva megingott, ülés közben pedig mindenütt gyengének érezte magát. Nem bírta végigcsinálni a napot, és rendkívüli fizikai fájdalmat érzett. A legtöbben kíváncsiak vajon, hogy mi van most ezzel a fiatal nővel, és hogy él-e még és jól van-e? Akartok hallani a fogyással kapcsolatos tapasztalatáról és gondolatairól? (Nem.) Ebben a világban élve az emberek nem tudják, miként kell helyesen és rendszerességgel élni, hogyan kell kezelni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, amelyekkel találkoznak. Amikor hallanak egy megjegyzést vagy megtapasztalnak valamilyen eseményt, nem tudják, milyen bánásmód az, amelyik helyénvaló és megvédheti őket az ártalomtól, hogy igazán helytálló és méltóságteljes módon élhessenek. A nem hívőkről nem is beszélve, a legtöbb hívő sem tudja ezeket a dolgokat. Amikor információval és hírekkel, valamint különféle gondolatokkal, nézőpontokkal, eretnekségekkel és téveszmékkel szembesülnek a külvilágból, az emberek egyszerűen nem képesek tisztán látni, és egyáltalán nem képesek elhárítani őket. Persze helytálló gondolataik és nézőpontjaik sincsenek, még kevésbé tudják helytálló módon kezelni őket egy pozitív szemszögből. Az emberek ezért nagyon szánalmasan élnek. Vegyük a fiatal nőt, akit az imént említettem. Mondjátok meg Nekem, fárasztó az élete? Szánalmas? (Szánalmas.) Miért szánalmas? Hol hibázott ezzel a viselkedéssel? Hát nem arra törekszik minden ember, hogy gyönyörű legyen és tisztességesen éljen? Helytelen azt akarni, hogy mások kellemesnek találjanak és dicsérjenek és becsüljenek, amikor találkozol velük? Hogy látjátok ezt a kérdést? (Azzal, amit a külső szépségért és azért tett, hogy dicsérjék őt, a saját testének ártott. Mivel nem követte az Isten által lefektetett törvényeket, az végül oda vezetett, hogy az összes testi funkciója károsodott. A szédülése és az elnehezült feje saját maga által okozott következmény volt. Szerintem ez az ember zavarodott.) Erről van szó? (Igen.) Az emberek a saját csekély emberi intelligenciájukkal, okosságukkal és gondolataikkal születnek. Aztán elsajátítanak némi tudást, szereznek pár készséget és megtanulnak egy keveset arról, hogy miként tűnjenek fel jó emberként. Ezek a dolgok elegendőek ahhoz, hogy megbirkózzanak a külvilágból érkező különféle gondolatokkal, nézőpontokkal, eretnekségekkel és téveszmékkel, valamint a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal? Képessé tehetnek ezek arra, hogy helytállóan nézz szembe ezekkel a dolgokkal? (Nem.) Egyáltalán nem. Ilyen szánalmasak és tragikusak az emberek, amikor nem értik az igazságot; végül szörnyű következmények sokaságához vezet. Nem látják tisztán a külvilágból származó eretnekségek és téveszmék, illetve gondolatok és nézőpontok egyikét sem, sem helytálló gondolataik és nézőpontjaik nincsenek, amikor azokról az emberekről, eseményekről és dolgokról van szó, amelyekkel találkoznak. Amikor dolgok érik őket, összezavarodnak, az ostobaságuk pedig számtalan módon megmutatkozik. Amikor semmi sem történik velük, úgy tűnik, mintha értenének néhány doktrínát és lenne némi emberi hasonlatosságuk, de amikor tényleg történik valami velük, az más történet – feltárulnak a szívükben lévő eltorzult, csúf, képtelen gondolatok és nézőpontok. Amikor igazán a magatartásról, a túlélésről vagy akár egy bizonyos gondolatról vagy nézőpontról van szó az életben, az emberek oly tudatlanok és tompák, a hozzáállásuk és a nézőpontjaik pedig oly képtelenek. Nos, sok ember hisz sok éve Istenben, sok éven át hallgattak prédikációkat és teszik is a kötelességeiket, és soha nem tettek szándékosan semmi olyasmit, hogy bomlasztásokat vagy zavarásokat okozzanak, és nem is szóltak szándékosan egyetlen Istennel ellenkező vagy Őt káromló szót sem – kívülről nem lehet hibát találni bennük, ám amikor a külvilágból származó – különösen egyes viszonylag népszerű – téves gondolatokkal és nézőpontokkal szembesülnek, azok a szívük mélyén nem taszítják őket, nem is állnak ellen nekik és nem utasítják el őket, hanem inkább kedvelik és helyeslik őket, és amint megfelelő környezet vagy lehetőség adódik, öntudatlanul elfogadják ezeket a dolgokat és felhasználják őket a saját életükben. A korábban említett fiatal nő vajon nem egy nagyon nyilvánvaló példa? (De igen.) A gonosz irányzatok követésének egy módja ez? (Igen.) Ő nemcsak követte, hanem a maguk teljességében alkalmazta is őket. Nem azt hirdeti ma a világ, hogy az ember legyen szexi, elbűvölő, karcsú és legyen kecses alakja? Ezek az elgondolások minden területen, az emberek minden csoportjában, sőt még a hívő emberek körében is népszerűek. Volt néhány idősebb nő, akik hittek az Úrban, és annak ellenére, hogy átlagban hatvan felett jártak, még mindig versengtek egymással, hogy ki néz ki jobban. Megkérdeztek maguk mellett egy fiatal lányt, hogy szerinte melyikük mutat a legjobban abban a ruhában. A lány így válaszolt: „Lányok, mind gyönyörűen mutattok benne!” Bár a hatvanas éveikben jártak, „lányoknak” kellett hívni őket; kelletlenkedtek és nem voltak boldogok, ha „hölgyeknek” szólították őket. A hátuk mögött a lány ezt mondta másoknak: „Hatvan felett járnak; mennyire nézhetnek még ki jól?” Az idősebb nők e csoportja azonban továbbra is örömét lelte ebben. Volt bármiféle szégyenérzetük? (Nem.) Oly sok éve hittek az Úrban, mégis még mindig ezekre a dolgokra koncentráltak. Nem abnormális-e az emberi mivoltuk? Amikor az embereknek nincs lelkiismeretük és józan eszük, sok képtelen dolgot, sok, az emberek által megvetendőnek és hitványnak tartott dolgot és sok, az alantas jellemüket felfedő dolgot tudnak tenni. Miért van az, hogy sokan nem látják tisztán a gonosz irányzatokban megjelenő dolgokat, egyáltalán nem képesek hárítani őket, és emiatt azok félrevezetik és elsöprik őket? Azért, mert nem törekednek az igazságra és egy szikrányit sem értenek az igazságból. Bármi történik velük, nem képesek átlátni, és amint kísértéssel szembesülnek, lelepleződnek és belegabalyodnak. Nézzétek meg, mit tanítanak és mi népszerű ma az összes társadalmi rétegben! Egy rádióriporter interjút készített egy kisfiúval és megkérdezte: „Mi a kedvenc gyermekdalod?” A fiú megvakarta a fejét, majd így szólt: „The Moon Represents My Heart”. Akik ezt hallották, nem tudták, nevessenek-e vagy sírjanak. Miért nem tudták, hogy nevessenek-e vagy sírjanak? Ez egy gyermekdal? (Nem, ez egy szerelmes ének.) Ez egy szerelmes ének, ám a gyermek tévesen úgy vélte, hogy ez egy gyermekdal. Ebből az esetből láthatjuk, mi népszerű a társadalomban. Ez a társadalomban jelen lévő gonosz irányzatok egyik jelensége, és ezek az irányzatok mélyen ártanak mind az időseknek, mind a gyermekeknek, akik mélyen elmerülnek bennük. Az Istent követők között meglepően sokan vannak, akik követik ezeket az irányzatokat, és akik magukra is vonatkoztatják az ezen irányzatok által hirdetett gondolatokat. És végül mi történik? Jó vagy rossz következményekkel jár? (Rosszakkal.) Rossz következményekkel jár – ez az eredménye a gonosz irányzatok követésének. Az emberek belemerülnek a testük szexuális vágyába, a testi érzésekbe és az evésbe, ivásba és mulatozásba, egy élvhajhász ködben élve. Nincsenek helytálló gondolataik és nézőpontjaik és nem helytálló a léthez való hozzáállásuk, hogy az élettel szembenézzenek. Ebben az állapotban élnek mindenféle tudatosság nélkül és nincs erejük ellenállni neki. Végül csak egyre mélyebbre süllyedhetnek, képtelenül arra, hogy kiszabaduljanak. És mi a végeredmény? A Sátán teljesen felfalja őket, a táplálékává válnak.

Mindenki számára, aki az emberiség körében él: ha nem tudod, hogyan lehet megkülönböztetni, hogy melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, akkor ebben a kaotikus világban, ebben az összetett emberi világban nagyon nehéz lesz ragaszkodnod az élettel kapcsolatos helytálló gondolatokhoz és nézőpontokhoz, és nagyon nehéz lesz ragaszkodnod ahhoz a helyes úthoz az életben, amelyre sóvárogsz; soha nem fogod tudni, hogy akaratodon kívül mikor söpörnek majd el a gonosz irányzatok egy bizonyos szó hallatán vagy egy bizonyos eseménnyel szembesülve. Ha az emberek nem képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, még a saját életüket sem tudják jól irányítani, azokról a helyeset és a helytelent illető különféle fontos kérdésekről nem is beszélve, amelyekkel a túlélés útján találkoznak, amelyekkel még nehezebb megbirkózniuk. Ha az emberek nem értik, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, nem fogják tudni, hogyan irányítsák az életüket és nem lesz helyes életmódjuk. Ha különféle információkat látnak az egészséges életmódról, nem fogják tudni, hogyan ismerjék fel őket, illetve melyiket fogadják el és melyiket utasítsák el, hogyan szívjanak magukba helytálló, pozitív állításokat, illetve hogyan utasítsák el a helyteleneket. Akár azt is lehet mondani, hogy az efféle emberek még a saját testi egészségüket sem tudják megóvni. Egyesek az egyik szélsőségből a másikba esnek, míg mások folyamatosan egy szélsőségben élnek. Vannak például, akik ezt hallják: „Egészséges sok gyümölcsöt enni. Ellát vitaminokkal, a bőrödet hidratálttá és puhává teszi, és emiatt mindenki szeretni fog téged.” Így hát elhiszik és elkezdenek mindenféle gyümölcsöt enni, amit találnak, és rendellenes étkezési szokásokat tesznek magukévá. Egy idő elteltével állandóan rosszul érzik magukat, és egy kórházi vizsgálat feltárja, hogy magas a vércukorszintjük. Tanácstalanok: „Általában igen egészségesen étkezem, akkor miért magas a vércukorszintem? Mások azt mondták, hogy a sok gyümölcs fogyasztása ellát vitaminokkal, akkor hogy tévedhettem azzal, hogy ezt az állítást követtem és sok gyümölcsöt ettem?” Az orvos így szól: „A gyümölcs tartalmaz vitaminokat, de magas a cukortartalma. Nem helyettesítheti az alapélelmiszereket és nem fogyasztható teljes étkezésként. Mértékletesen vagy kisebb mennyiségben fogyaszthatod őket. Még ha egyáltalán nem is eszed, semmilyen tápanyagban nem fogsz hiányt szenvedni, ugyanis a gabonák és a zöldségek már tartalmazzák mindezeket a tápanyagokat.” Az orvos állítása helyénvaló. Nem azt jelzi ez, hogy gond van az életmódjukkal? (De igen.) Ez pontosan az a fajta hiba, amelyet néhányan elkövetnek. Szerinted olyan hiba, amit el kellene követniük? (Nem.) Egyesek ezt mondják: „Én nem panaszkodtam Istenre, még ha magas is a vércukorszintem.” Mi a véleményetek erről a nyilatkozatról? Nincs-e híján a józan észnek? Van-e bármi köze Istennek ahhoz, hogy magas a vércukorszinted? Nem olyasmi ez, amit magadnak okozol? Nemtörődöm módon és alapelvek nélkül eszel. Úgy gondolod, a gyümölcs olyan finom, ezért nem tudod abbahagyni az evését, vagy úgy találod, hogy a hús olyan finom, ezért egyáltalán nem eszel zöldségeket, egyáltalán nem tanúsítasz önuralmat és ennek eredményeképp beteg leszel. Nem magadnak köszönheted-e? Azt hiszed, hogy ha nem panaszkodsz Istenre, akkor úgy tűnik, hogy nemes vagy, hogy szereted Istent, hogy tiszta vagy? Ami azt illeti, egyes betegségeket magadnak köszönhetsz és semmi közük Istenhez, a saját ostobaságod és tudatlanságod okozza őket. Olyanok is vannak, akik ezt mondják: „A tojás, a hús és a tejtermékek táplálóak és kiegészíthetik a fehérjebeviteledet. A rizsnek és a lisztnek kevés a tápértéke, ezért az embernek több húst, tojást és tejterméket kell fogyasztania.” Egyesek ezt hallván így szólnak: „Én éppenséggel szeretek húst enni. Mivel azt mondják, a hús tápláló, többet fogok enni. Mások száz grammot esznek naponta, de én kétszáz grammot fogok enni étkezésenként, legalább napi két alkalommal!” Féktelenül így esznek, egyre többet, naponta kétszer-háromszor annyi ételt fogyasztva, mint mások, késő esti nassolással egybekötve. A gyomruk befogadóképessége idővel elkezd növekedni, és minél nagyobb a gyomor befogadóképessége, annál nagyobb az étvágy. Végül mi történik? Betegre eszik magukat, túlsúlyosak lesznek és folyton álmosak és kábának érzik magukat. Nincs más választásuk, mint kórházi kivizsgálásra menni, az eredmények pedig azt mutatják, hogy magas a vérnyomásuk, magas a vércukorszintjük és a vérzsírszintjük. Így töprengenek: „Nem csak arról van szó, hogy mindennap egy pár falattal több húst ettem? Hát nem azt mondták, hogy a több hús fogyasztása jót tesz a szervezetnek és segít elkerülni az alultápláltságot? Akkor hol hibáztam? Miért magas a vérnyomásom? Olyan nehéz gondoskodni erről az öreg hús-vér testemről! Még egy pár falattal több húst sem ehetek!” Kétszáz gramm húst fogyasztasz étkezésenként – valóban csak egy pár falattal több ez? És általában sokat ülsz és nem edzel, mégis ilyen sokat eszel. Végül egészségügyi problémáid lesznek és fájdalmat kezdesz érezni a szívedben. Még erre is gondolnak: „Isten így finomít engem. Semmiség, idővel rendbe jövök. Nem fogok panaszkodni Istenre!” Milyen jogon is panaszkodnál Istenre? A betegséged Isten módszere arra, hogy finomítson téged, vagy saját magadnak köszönheted? A húsevéstől hízol és betegszel meg, és azt hiszed, hogy Isten így finomít téged és hogy Isten próbára teszi a hitedet. Így finomítana téged Isten? (Nem.) Nos, akkor mi okozta ezt az eredményt? (Emberi ostobaság okozta.) Maguknak az embereknek nincs tisztánlátásuk, nem tudják, miként irányítsák a saját életüket, nem értik, melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, nem tudják, hogyan kell helytállóan bánni a fizikai életükkel, nem tudják, hogyan kell betartani az Isten által az emberek számára összeállított túlélési törvényeket és nem tudják, hogyan kell követni a különféle veleszületett testi állapotok törvényeit. Mindig buta és abszurd gyakorlatokba merülnek, folyton teli vannak elképzelésekkel és képzelődésekkel Istenről, és nem szűkölködnek túlzó vágyakban. Végezetül mi történik? Mindig kerülőutakat tesznek, mindig hibákat követnek el és folyamatosan félreértik Istent. Nem nagyon bajos dolog ez? (De igen.)

A hús-vér testben és az anyagi világban élve az emberek számos információval, sok gondolattal és nézőponttal, valamint sok különböző emberrel, eseménnyel és dologgal is kapcsolatba kerülnek. Ha nem tudják, miként ismerjék fel, hogy a különféle emberek, események és dolgok pozitívak vagy negatívak-e, nem tudják, miként döntsék el, hogy mit fogadjanak el és mit utasítsanak vissza, nem tudnak ragaszkodni a pozitív dolgokhoz és nem tudják, azok miért helytállóak, valamint nem tudnak elutasítani negatív dolgokat – e dolgok negatív minőségének pedig még kevésbé vannak tudatában – vajon nem nagyon veszélyes így élni? (De az.) Nem túlzás azt mondani, hogy megvan a kockázata, hogy bármikor elveszíthetik az életüket. Az emberek még a saját testi életüket és egészségüket – ilyen egyszerű dolgokat – sem tudnak megfelelően irányítani; szükségük van arra, hogy mások aggódjanak értük, szükségük van Istenre, hogy oltalmazza és őrizze őket, különben folyton hibázni fognak, vagy túl messze kitérve az egyik irányba, vagy túl messze a másikba. Néhány nő, miután elfogadta a gonosz társadalmi irányzatok elgondolásait, azon töri a fejét, hogy miként tehetné széppé magát, mindenféle tekintet nélkül a következményekre. Vannak, akik válogatás nélkül szednek hagyományos kínai gyógyszereket, vannak, akik válogatás nélkül szednek nyugati gyógyszereket, egyesek nemtörődöm módon fogyasztanak erősítő szereket, mások pedig vakmerően esznek egy bizonyos ételt. Ennek eredményeképp gyomorproblémáik alakulnak ki, a napjaikat pedig sóhajtozással töltik, beteges és gyenge külsővel. Nemcsak hogy széppé nem sikerül tenniük magukat, még rájuk nézni is visszataszító lesz. Vannak, akiknek nagyon szép a bőrük, mégsem elégedettek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenféle kozmetikummal kenegessék magukat. Egy bizonyos ponton alacsony minőségű kozmetikumokat használnak és végül eltorzítják magukat, az arcuk foltossá válik és egyenetlen színt kap, ijesztő lesz ránézni. Vannak, akik szépségápolási kezeléseket is kapnak és plasztikai műtétjük is lesz – egyesek megpróbálják megemeltetni az orrnyergüket, de nemcsak hogy nem sikerül megemeltetni, hanem végezetül inkább eldeformálódik, és vannak, akik balul sikerült állfeltöltést csináltatnak, és nevetségesen festenek minden alkalommal, amikor nevetnek vagy ásítanak, ezért félnek attól, hogy valaha is megtegyék bármelyiket – ez annyira nyomorúságos, oly fárasztó életmód! Nem bajt hoznak-e magukra azzal, hogy ezt teszik? Egyes nők, akik elégedetlenek a magasságukkal, eltöretik a lábszárukat, majd összeforrasztják és meghosszabbíttatják, de a beavatkozás rosszul sül el, megnyomorítva a korábban tökéletesen rendben lévő lábukat. Hát nem tragikus ez? (De az.) Mindenféle nemkívánatos következmény lépett fel – az ilyen emberek soha nem járnak jól. A gonosz irányzatok által hirdetett bármely gondolat és nézet téves és elvetemült, valóban rendkívül ártalmas. Az általuk hirdetett ízletes ételek és szépségpraktikák nem igazán jók; mind elvetemült, és végül árt az embereknek és csapdába ejti őket. Ezek a tudatlan nők hajlandóak elszenvedni ezt a kárt és nem képesek elhárítani ezeket az elvetemült gondolatokat és nézeteket. Megesznek mindent, amit megetetnek velük és megcsinálnak mindent, amit mondanak nekik, anélkül, hogy akár csak kicsit is tisztán látnák a dolgokat, csak vakon követnek. Mennyire vakon engedelmesek! És a vége mi lesz? Szinte egyikük sem jut jó sorsra. Hacsak félúton nem döbbennek rá a hibájukra és nem fordulnak vissza időben, hogy csökkentsék a veszteségeiket, ha továbbra is követik ezeket a gonosz irányzatokat és elfogadják ezeket az elvetemült gondolatokat és nézeteket, végül egyre inkább elkorcsosulnak, egyre kevésbé tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a megjelenésükben pedig egyre inkább hasonlítanak az ördögökre, az emberi hasonlatosságuktól megfosztva. Elmondható, hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka nem látja tisztán a pozitív és a negatív dolgokat, és készségesen elfogadja a gonosz irányzatokat. Nézzétek meg, mit mondanak a nők, amikor együtt vásárolnak ruhákat. Egyesek így szólnak: „Ez nem áll jól neked; nem teszi ragyogóvá az arcodat, illetve nem hangsúlyozza az alakodat. Senki nem fog megfordulni utánad. Szerintem az néz ki szexin, és attól majd utánadfordulnak!” Mások ezt mondják: „Ez nem csábos. Kicsit meg kell mutatni a bőröd, szexinek és szemet gyönyörködtetőnek kell lenned – csak így lesz jó. Senkinek sem fogsz tetszeni, ha folyton kimért és visszafogott vagy.” Vannak olyan anyák, akik még ahhoz is ragaszkodnak, hogy a lányukból színésznő legyen. A lány ezt mondja: „A szórakoztatóipar olyan zűrzavaros! Én nem akarok színésznő lenni.” Az anyja aztán megszidja: „Nincs benned ambíció? A magasságoddal, a külsőddel és a bőröddel olyan remek természetes adottságaid vannak! Hogy fogunk ételt tenni az asztalra, ha nem keresel pénzt színésznőként? Amíg híres lehetsz és pénzt kereshetsz, bárkivel lefeküdhetsz! Különben elpazarolod a szépségedet! Idáig felneveltünk, és apád és én arra várunk, hogy a sikeredben sütkérezzünk! Ha még ezt is megtagadják tőlünk, minek voltál nekünk?” Helyes az, ha a szülők így nevelik a gyermekeiket? (Nem.) Mik a következményei annak, ha így nevelik a gyermekeket? (Ártanak a gyermekeknek.) Egy napon, amikor ez a gyermek megért dolgokat, és ilyen sok szenvedésen és fájdalmon ment keresztül, óhatatlanul meggyűlöli az anyját és neheztel rá, ezt mondván: „Az egész a te hibád! Nem a helyes úton vezettél engem! Megmondtam, hogy nem akarok színészkedni, de te ragaszkodtál hozzá. Most nézz rám – közel negyven éves vagyok, még mindig nem találok férjet és senki sem akar engem. Azok, akik csapták nekem a szelet, csak szórakoztak és soha nem állt szándékukban feleségül venni. Nincs-e romokban az egész életem?” A gyermekek oly sokat szenvednek, és a szülők a bűnösök és a probléma gyökerei. Ártottak a gyermekeiknek.

Ha az Istenben hívők éppúgy képtelenek kiszabadulni a gonosz irányzatokból, mint a nem hívők, az problémát jelez. Ha egyik gonosz irányzatot, elvetemült, negatív állítást vagy az emberek által bevett különféle gyakorlatok egyikét sem látod tisztán, függetlenül attól, hogy mik azok, sőt még követed is őket és tudatosan kipróbálod őket te magad, akkor Isten szemében ezek mind a szégyen bélyegei. Mit fog mondani Isten? Azt fogja mondani, hogy emberként nem vagy képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, nincs meg benned a pozitív dolgok elfogadásának valósága, sőt mi több, nem cselekszel és nem gyakorolsz úgy, hogy elutasítsd a negatív dolgokat. Azt fogja mondani, hogy nem vagy ember és hogy nem felelsz meg annak az alapvető feltételnek, hogy emberi lelkiismereted és józan eszed legyen. Azt fogja mondani, hogy nem vagy ember és hogy a királyság nem fog befogadni téged. Ha nem vagy ember, számodra lehetetlen az, hogy elfogadd az igazságot, mivel az, amit a szívedben szubjektíven hajlandó vagy elfogadni, mind a Sátántól származó elvetemült dolog, a szíved pedig teljességgel ellenáll a pozitív dolgoknak, ellenzi és elutasítja őket; soha nem volt elfogadó hozzáállásod velük szemben. Isten ezért azt mondja, hogy nem vagy ember, hogy nincs emberi mivoltod. Isten nem akar emberi mivolt nélküli embereket. Ne gondold ezt: „Ha Isten nem fogad el engem, akkor egyszerűen majd egy kicsit többet szenvedek és egy kicsit több árat fizetek, hogy meghassam Istent és megváltoztassam a hozzáállását magam iránt.” Isten nem egy bizonyos cselekvésmódot akar; Isten azt akarja, hogy olyan hozzáállásod legyen, amely szíved mélyéből elfogadja az igazságot, valamint, hogy meglegyen benned az igazság elfogadásának valósága és legyen bizonyítékod az igazság gyakorlására. Olyan személynek kell lenned, akinek valóban van emberi mivolta – ez az emberi mivolt nem olyasmi, ami tettetett. Ha valóban mutatod a normális emberi mivolt egyes jeleit, vagyis, ha sok olyan megnyilvánulásod van, ahol megkülönbözteted a helyeset a helytelentől, ha a tények azt mutatják, hogy szereted a pozitív dolgokat, és ha vannak példák arra, hogy elfogadtad a pozitív dolgokat és elutasítottad a negatív dolgokat, és látható, hogy megnyilvánul benned az igazság megélése, akkor Isten azt fogja mondani, hogy van emberi mivoltod és embernek fog nevezni. Ha ezt mondod: „Nekem is van emberi mivoltom, képes vagyok felismerni a pozitív és a negatív dolgokat”, de nem nyilvánul meg benned az igazságvalóság megélése és a szavaidat nem támasztják alá bizonyítékok, akkor az bajos. A doktrína szerint elismered, hogy az, amit Isten mond és tesz, mind pozitív dolog és igazság, és hogy az, amit a Sátán mond és tesz, mind elvetemült, csupa negatív dolog; minden, ami Istentől származik, pozitív dolog, minden, ami a Sátántól származik, negatív dolog és mindaz, ami az emberektől származik a társadalomban, elvetemült, negatív dolog – vagyis a doktrína szempontjából helytállóan beszélsz, mindenféle gond nélkül, és nem lehet hibát találni abban, amit mondasz –, amikor azonban valós helyzetekkel állsz szemben, soha nem fogadod el a pozitív dolgokat, soha nem ragaszkodsz pozitív dolgokhoz és nem tartod be a pozitív dolgok szabályait és törvényeit. Ez azt bizonyítja, hogy olyan ember vagy, aki nem különbözteti meg a helyeset a helytelentől. Az emberek maguk a szívükben tisztában vannak azzal, hogy vannak-e ilyen megnyilvánulásaik vagy nincsenek. Hogyan állsz hozzá, amikor egy elvetemült, negatív gondolatot vagy nézőpontot hallasz, vagy információt hallasz egy gonosz irányzatról? Milyen gondolataid és nézőpontjaid vannak? Merre hajlasz? Egyetértesz vele vagy taszít? Úgy tervezed, hogy megőrzöd a szívedben és szükség esetén alkalmazod, vagy idegenkedsz tőle és a szívedben elítéled, és semmiképp nem vagy hajlandó elfogadni? A szívedben tudnod kell, hogy pontosan milyen a hozzáállásod. Van annak szíve, aki azt mondja, hogy nem tudja? Még a saját hozzáállásával sincs tisztában – normális ember az ilyen? Ha a szívedben tudod, hogy nem vagy jó és tudod, hogy nagyon érdekelnek a különféle gonosz irányzatok és elvetemült állítások, és mindig követni akarod őket és részt akarsz venni bennük, de csak azért érzed úgy, hogy kénytelen vagy egy kicsit visszafogni magad, mert az Istenbe vetett hited miatt Isten házának különféle igazságalapelvei és a saját büszkeséged korlátoznak, amikor valójában a szíved mélyén taszítanak a pozitív dolgok és elutasítod őket, akkor még ha azt állítod is, hogy szereted a pozitív dolgokat és nem szereted a gonosz irányzatokat, az ellenkezik az igazi érzéseiddel. Íme egy példa. Egyesek ezt mondják: „Túl sok húst enni nem jó, nem egészséges. Kicsi adagokban kell enned a húst és több rizst, gabonaalapú ételt és zöldséget kell fogyasztanod.” Egyesek el tudják fogadni ezt. Nem érzik úgy, hogy a kevesebb hús fogyasztása ellenkezik az akaratukkal; nem érzik magukat zaklatottnak, és nem érzik igazságtalanságnak, hanem így vélekednek: „Ez a helyes dolog. Miután egy ideig megtapasztaltam, úgy érzem, jó a testemnek. Jobb lett az általános mentális állapotom és a testi egészségem is jobb, mint korábban. Nagyszerű így étkezni!” Egyesek elfogadása azonban ellenkezik az akaratukkal. Régóta eldöntötték magukban: „Mi egészségtelen a sok húsevésben? Nem feltétlenül leszel egészségesebb, ha több zöldséget eszel. Akárhogy is nézzük, a hús jobb ízű és gusztusosabb! Rendben van az, hogy az ember eszik némi zöldséget, ha nincs hús – jobb, mint éhezni –, de ha van hús, sokat kellene enned belőle. Mind ostobák vagytok, mind színészkedtek. Én vagyok az egyetlen, aki nem játssza meg magát. Egyikőtök sem olyan őszinte, mint én. Én megmondom, amit gondolok. A hús egyszerűen ízletes!” Minden étkezéskor nagyon kevés zöldséget és igen sok húst esznek. Mondjátok meg Nekem, elfogadják ők a szívükben a pozitív állításokat? (Nem.) Nem fogadják el és nem is képesek arra, hogy gyakorolják őket. A szívükben végtelenül visszataszítónak találják ezeket. Ezt kérdik: „Hogy lehetnek pozitívak ezek az állítások? Hogyhogy én nem érzem, hogy pozitívak? Mi a jó bennük? Mi a baj azzal, ha több húst eszem? Nem haltam meg, és egyikőtök sem él semmivel sem jobban, mint én!” Nem fogadják el a tényeket és nem ismerik be, hogy a túl sok hús fogyasztása árt az egészségüknek. Még helyes állításokat sem tudnak elfogadni, akkor hogy fogadhatnák el a tényeket? Ez még kisebb valószínűséggel fog megtörténni. Az ilyen emberek számára nagyon az akaratuk ellen való a pozitív dolgok elfogadása. Nagyon fájdalmasnak és nehéznek érzik, hogy megtegyék. Ez azt mutatja, hogy probléma van az emberi mivoltukkal és hogy a szívükben nem szeretik az igazságot. Egyesek, amikor helytálló szavakat hallanak, amelyek pozitív dolgok, könnyedén el tudják fogadni őket és így szólnak: „Csak aggódtam emiatt és nem tudtam, hogyan közelítsem meg, nem volt utam a gyakorláshoz. Szerencsére te rávilágítottál erre. Amint téged hallottalak, éreztem, hogy helytálló ez a felfogás, a nézőpont tiszta, objektív és gyakorlatias, és megfelel az emberi mivoltnak.” Azonnal a gyakorlatba tudják ültetni, miután hallották. Bár alkalmanként lehet, hogy engedékenyek magukkal szemben és akaratosak, gyorsan visszatérnek a helyes útra. Pozitív dolgokat tesznek anélkül, hogy szükség lenne rá, hogy mások figyeljék vagy ellenőrizzék őket, és nem érzik úgy, hogy ez ellenkezik az akaratukkal, és nem is nyomasztja őket. Olyan, mint ahogyan a juhok füvet szeretnek enni. Ha húst adsz a juhoknak, nem fogják megenni, ha azonban füvet adsz nekik, élvezettel eszik, ugyanis növényevők és belsőleg fűre van szükségük. A farkasok azonban mások. Ők kifejezetten a húst keresik, hogy egyenek; nem esznek füvet és úgy érzik, hogy semmi sem oly étvágygerjesztő, mint a hús. Ezek a természetük természetes megnyilatkozásai, amin senki sem változtathat. Nem olyasmi, amit később sajátítanak el, nem is olyasmi, amit megtanítanak nekik. A juhok úgy születnek, hogy füvet egyenek, a farkasok pedig úgy, hogy húst egyenek. Senki sem taníthat meg egy juhot arra, hogy húsevő állattá váljon, illetve nem taníthat meg egy farkast arra, hogy fűevő állat legyen belőle. Ez a lényegük megnyilvánulása. Azt, hogy mire van szükséged és mit szeretsz, az emberi mivoltod határozza meg. Ha az emberi mivoltodnak nincs szüksége pozitív dolgokra, nem fogod szeretni a pozitív dolgokat. Ha a negatív dolgokat szereted, az azt jelenti, hogy a szívednek negatív dolgokra van szüksége. Ezt a természetlényeged határozza meg, nem kell, hogy mások beléd oltsák. Ha valaki segíteni akar abban, hogy megváltozz és közöl veled néhány igazságalapelvet, lehet, hogy átmenetileg el tudod fogadni a tekintélyedet illető aggodalom miatt vagy mert el akarod kerülni a kínos helyzetet, és szóban egyetértésed fejezed ki, azt azonban teljességgel a természeted határozza meg, hogy a kulisszák mögött hogyan gondolkodsz és gyakorolsz. Nem tudod megjátszani, és a szüleid sem tudnak megváltoztatni. Az, hogy az emberi mivoltodban megvan-e a pozitív dolgok szeretetének és a negatív dolgok gyűlöletének eleme, nem olyasmi, amit bárki eldönthet; csakis a saját lényeged dönti el. Most már világos ez a kérdés? (Igen.) Ezért az, hogy valaki meg tudja-e különböztetni a helyeset a helytelentől, sokat elmond az emberi mivoltáról. Ha természetesen nyilatkozik meg benned a helyes és a helytelen megkülönböztetése, akkor úgy születtél, hogy különösen érdekeljenek egyes pozitív dolgok. Nagyon készségesen hallgatod, amikor valaki valami helytállót mond és semmit sem szeretnél jobban, mint hogy többet mondjon, hogy többet hallgathasd és többet nyerhess, és kevesebb kerülőutat tegyél vagy akár egyáltalán ne tegyél kerülőutakat. Amikor pedig néhány elvetemült, negatív dologgal találkozol, undorodsz a szívedben, kerülöd őket és nem vagy hajlandó belekeveredni – még csak hallani sem akarsz róluk. Te magad nem ismered az okát; egyszerűen csak nem tudod rávenni magad, hogy kedveld a negatív dolgokat, de amikor valaki valami helytállót mond, nagyon készségesen hallgatod, és még ha valaki ki is csúfol, nem érdekel – nem tudod, honnét származik ez a lendület. Vannak, akik látják ezt az őszinte lendületedet és megvetnek és kigúnyolnak, azt hiszik bolond vagy, de te ellenkezel. Erre gondolsz: „Amíg helyes az, amit valaki mond, elfogadom. Mi olyan bonyolult ebben?” Ez az emberi mivolt természetes megnyilatkozása. Ez az emberi mivoltodban meglévő természetes érzés, miszerint szereted a pozitív dolgokat és idegenkedsz a negatív dolgoktól, a normális emberi mivolt jellemzője és megnyilvánulása. Csak akkor lehetsz gerinces és kedves, ha megvan benned ez az érzés és ez a fajta emberi mivolt, és csak akkor tudod azt mondani, amit mondani kell és tenni, amit tenni kell a helyes álláspontból és státuszból kiindulva. Ha megvan benned az emberi mivoltnak a helyeset a helytelentől megkülönböztető aspektusa, rendelkezel az igazság elfogadásához és az Istentől származó, az igazságalapelveket magukban foglaló különféle egyértelmű kijelentések elfogadásához szükséges alapfeltétellel. Ha nincs meg benned az emberi mivoltnak a helyeset a helytelentől megkülönböztető aspektusa, akkor az emberi mivoltodból hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, és nem rendelkezel az igazság elfogadásához, Isten szavainak elfogadásához, valamint az Istentől származó összes pozitív útmutatás és helyes út elfogadásához szükséges feltétellel. Még az igazság elfogadásához és a pozitív dolgok elfogadásához szükséges alapfeltétellel sem rendelkezel, így arról beszélni, hogy képes lennél alávetni magad, egyszerűen képtelenség, merő fantázia.