Ha valaki ember és van normális emberi mivolta, akkor elengedhetetlen, hogy képes legyen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Amikor még nem kapta meg Isten szavainak ellátását és nem érti az igazságot, használhatja a lelkiismeretét és a józan eszét bizonyos egyszerű pozitív és negatív dolgok megértéséhez. Vannak bizonyos felismerő és kognitív képességei, amikor néhány pozitív és negatív dologról van szó, amellyel a való életben kapcsolatba kerül. Képes arra, hogy legyen némi tisztánlátása az alapvető emberi józan ész körébe tartozó dolgokkal kapcsolatosan, az emberi túlélés törvényeivel és bizonyos emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatosan, amelyekkel gyakran találkozik. Nem olyasvalaki, aki zavarodott módon él, hanem vannak felismerő és kognitív képességei, amikor az emberi világ pozitív és negatív dolgairól van szó, és természetesen vannak bizonyos gondolatai, álláspontjai és helyes hozzáállásai is ezeket a dolgokat illetően. Harmincéves koruk után ezek az emberek fokozatosan találkozni kezdenek az élet különféle dolgaival. Még ha nem is olvasták Isten szavait vagy nem kapták meg Isten szavainak ellátását, mire az ötvenes-hatvanas éveikben járnak, fokozatosan rá tudnak jönni, hogy melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, majd az általuk felfogott pozitív dolgok szerint élnek és követik a pozitív dolgok néhány törvényét. Ami egyes negatív dolgokat illet, amellett, hogy képesek felismerni őket, szívük mélyéből el is tudnak határolódni tőlük. Amikor nincs más választásuk, mint világi irányzatokat vagy bizonyos, az emberek körében keringő világi ügyekre vonatkozó filozófiákat és kijelentéseket követni, úgy érzik, hogy szembeszállnak a lelkiismeretükkel és a lelkiismeretük szemrehányást tesz majd nekik. Szívük mélyéből nem fogadják el az efféle nézeteket; csak a túlélés vagy átmeneti előnyök kedvéért cselekednek így. Eredetileg nem áll szándékukban ezeket a dolgokat megtenni; inkább az akaratuk ellenére meghozott döntés ez. Miután az ilyen emberek hisznek Istenben, jobban foglalkoztatja őket az, hogy pontosan mit is mondanak Isten szavai a mindenféle, mint például az emberi életet és túlélést illető problémákról, pontosan melyek Isten pontos állításai az emberi élet bonyolult problémái tekintetében, és pontosan mit kér Isten az emberektől, hogy mit tegyenek, amikor ezekkel szembesülnek. Sóvárognak az ezekre a kérdésekre adott válaszok után. Amikor megkapják a válaszokat, nem érzik úgy, hogy túlságosan nehéz vagy az emberi mivolt szükségleteivel túlságosan ellentétes Isten szavai szerint gyakorolni. Ehelyett úgy érzik, hogy csak ezek az igazságok jelentik a helyes utat, azt, amit az embereknek bírniuk kell és el kell érniük, valamint azt a hasonlatosságot, amivel az embereknek az életben rendelkezniük kell. Úgy érzik, hogy ha az emberek így élnek, az valóban kielégítheti a lelkiismeretük és az emberi mivoltuk igényeit, és hogy csak akkor nem szállnak szembe az akaratukkal, és csak akkor érezhetnek szilárd talajt a lábuk alatt és lehet örömük és békéjük, ha így élnek. Úgy érzik továbbá, hogy az embereknek csak ekkor lesz reményük és ekkor lesznek hajlandóak tovább élni, és hogy csak ekkor szabadulhatnak meg a különféle gonosz erőktől, különféle gonosz irányzatoktól és attól az üres állapottól, amelyben az emberiség él. A lelkiismeretük hatása alatt a szívük mélyén szeretik Isten szavainak különféle állításait, tanításait és ellátását, és a szívük mélyéből magukévá teszik őket. Megvan bennük a vágy, hogy törekedjenek az igazság elnyerésére. Sőt, amint Isten szavai egyre inkább kifejezésre jutnak és Isten szavainak ellátása egyre gyakorlatiasabbá és részletesebbé válik, egyre inkább kielégül az igazság és a pozitív dolgok utáni sóvárgásuk. Nem arról van szó, hogy minél többet hallgatnak, annál nyugtalanabbá válnak, annál inkább túl részletesnek találják vagy annál zavarodottabbnak érzik magukat. Épp ellenkezőleg: minél többet hallgatnak, a dolgok annál világosabbnak tűnnek, és annál inkább úgy érzik, hogy átlátják a dolgokat és van útjuk. Úgy érzik, hogy van remény előttük, hogy látják a fényt és van útjuk, hogy gyakorolják az igazságot és elérjék az üdvösséget. A szívük egyre inkább biztos talajt érez, ők pedig egyre inkább érzik, hogy az Istenbe vetett hit útja helytálló, valamint, hogy az általuk megfizetett ár, valamint az energia és a szív vére, amit minden egyes napon egészen mostanáig az istenhitben feláldoztak, mind megérte és mind jelentőségteljes volt. Ez a szívük mélyén megerősítést nyert. Bár teljesült a kívánságuk és az igazság utáni sóvárgásuk valamelyest csillapodott, az igazságra igazán sóvárgó emberek elhatározzák magukat és terveket készítenek, megkövetelve maguktól, hogy gyakoroljanak és az igazság minden aspektusába belépjenek, hogy megvalósítsák Isten szavait, a különféle igazságalapelveket és Isten velük szemben támasztott különféle követelményeit, lehetővé téve, hogy Isten szavai váljanak a cselekedeteik és a magatartásuk mércéivé a való életben, valamint, hogy az életvalóságukká váljanak. A múltban, amikor nem értették az igazságot, csak szavakat és doktrínákat tudtak mondani. Amikor valamivel szembesültek, csak egyoldalúan látták azt, mint a vak ember és az elefánt példázatában; képtelenek voltak látni a probléma lényegét és nem tudták, mitévők legyenek. Úgy érezték, hogy az élet nagyon unalmas, küzdelemre érdemes célok nélküli és remény nélküli, és zavarodott módon éltek. Most azonban más a helyzet. Isten szavai egyre világosabban hangoznak el és az igazság egyre világosabban kerül közlésre. Érzik, hogy az út egyre világosabbá és tisztábbá válik, hogy van előre vezető út. Aztán ott vannak nekik Isten szavai, amelyeket minden általuk szólt szó, minden általuk tett dolog és mindenféle ember esetében alapként követhetnek, akivel csak találkoznak. Érzik, hogy Isten szavai oly gyakorlatiasak és oly jók, és megerősítették, hogy az Istenben való hit a helyes út, hogy az Istenben való hit elvezethet az üdvösséghez, és hogy az Istenben való hit e módja képessé teheti őket az emberi hasonlatosság megélésére, és hogy ez oly jelentőségteljes és értékes! Miközben sóvárognak az igazságokra és gyakorolják azokat, folyamatosan be is lépnek ezekbe az igazságokba és folyamatosan jó termést aratnak. Amint a lelkiismeretük és az emberi mivoltuk sóvárgása és igénye a pozitív dolgokra kielégül, fokozatosan az életük is megváltozik. Bár gyakran fednek fel romlott beállítottságokat és lázadnak Isten ellen, és – önmaguk ellenére – gyakran cselekednek a romlott beállítottságaik, a hús-vér testük, valamint az ostoba, téves gondolataik és nézőpontjaik szerint, amikor valamivel találkoznak, ezzel egyidejűleg egy jó jelenség is feltűnik: amikor ezt teszik, gyakran nyugtalankodik a lelkiismeretük, és érzik, hogy a romlott beállítottságaik mélyen gyökereznek és nehéz változtatni rajtuk. Ezután a lelkiismeretük hatására gyakran éreznek szemrehányást a szívükben, bűnösnek érzik magukat és bánkódnak. Gyakran gondolkodnak azon, hogy pontosan hol hibáztak és gyakran tartanak bűnbánatot. Ezek mind a lelkiismeret hatásai. Ha az embereknek van lelkiismeretük, ilyen érzéseik és megnyilvánulásaik lesznek; ha az embereknek van lelkiismeretük, így fognak élni, gyakran elgondolkodva önmagukon, és gyakran bűnbánatot tartanak és irányt váltanak. Bár gyakran szembesülnek kudarcokkal és akadályokkal, valamint gyakran néznek szembe metszéssel, ítélettel és fenyítéssel azért, mert rosszat tettek, mivel gyakran tartanak bűnbánatot és megváltoznak, a céljuk, hogy az igazságra törekedjenek, változatlan marad, végül pedig jó eredményt és jó termést érnek el. Gyakran éreznek szemrehányást és gyakran van bűntudatuk, és gyakran váltanak irányt és tartanak bűnbánatot. Ez egy jó jelenség – azt mutatja, hogy már a helyes úton vannak, és végül majd valódi nyereséget érnek el. Egyrészt valamelyest enyhültek a romlott beállítottságaik, az Istennel szembeni lázadó mivoltuk pedig csökkent. Korábban panaszkodtak, amikor az elképzeléseikhez nem igazodó dolgokkal találkoztak, most azonban nem panaszkodnak többé és tudják keresni az igazságot; tudják, hogy Istent és Isten munkáját elképzelések és képzelődések alapján kezelni abszurd, nevetséges és nem helytálló dolog. Továbbá, míg korábban negatívak voltak, amikor nehézségekkel találkoztak, most nem negatívak többé; képesek helytállóan kezelni ezeket, valamint alávetni magukat Isten vezényléseinek és intézkedéseinek. Bár időnként talán negatívak, az nincs hatással a kötelességük végzésére, és odaadóvá váltak a kötelességük végzésében. A lelkiismeretük azt fogja mondani nekik, hogy így cselekedni helytálló. Amikor így viselkednek, béke lesz a szívükben és nem éreznek vádlást, és egyre inkább érezni fogják, hogy így kell viselkedniük. Minél inkább így gyakorolnak, annál inkább ráébrednek az igazság keresésének és gyakorlásának jelentőségére minden dologban, és annál inkább érzik, hogy az igazságot kell keresniük és az igazságalapelvek szerint kell gyakorolniuk, hogy ez az út helyes és hogy így gyakorolni eredményt hoz. Amikor az emberek ilyen nyereségekre tesznek szert, úgy találják, hogy az Istennel való kapcsolatuk változik, hogy az élet bennük változik, a romlott beállítottságaik pedig egyre inkább meggyengülnek, a kötöttség és korlát, amit ezek a beállítottságok rájuk gyakorolnak, csökken; arra is rájönnek, hogy az igazságra való törekvés iránti vágyuk és a sóvárgásuk utána egyre erősebbé válik, és hogy az igazság gyakorlására és a romlott beállítottságaik legyőzésére irányuló erejük is növekszik. Ily módon az embereknek lesz egy bizonyos fajta érzésük, miszerint van reményük a romlott beállítottságok levetésére és az üdvösség elérésére, miszerint helyes az út, amelyen járnak, valamint, hogy az igazság elfogadása, gyakorlása és az annak való alávetés helyes. Így állnak az igazsághoz azok az emberek, akikben megvan az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész. Ilyen megnyilvánulásai vannak az embereknek, amint fokozatosan elfogadják az igazságot. Ez a lehető legnormálisabb megnyilvánulás. Ami azokat illeti, akiknek nincs ilyen megnyilvánulása, a lelkiismeretük semmilyen szabályozó szerepet nem tud játszani – ez a legkevesebb. Ha van lelkiismereted, a lelkiismereted biztosan szabályozó szerepet fog játszani. Ha a lelkiismereted nem tud szabályozó szerepet játszani, akkor a te lelkiismereted nem lelkiismeret – nincs lelkiismereted. Ha az embereknek van lelkiismeretük, képesek lesznek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, megkülönböztetni a pozitív dolgokat a negatív dolgoktól, és pozitív dolgokat fognak választani, a negatív dolgokat pedig elhagyják. Ha az embereknek van lelkiismeretük és képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, amellett fognak dönteni, hogy elfogadják, gyakorolják az igazságot és alávetik magukat neki, valamint az igazságalapelvek szerint cselekednek. Ha ezúttal nem gyakorolják az igazságot, a lelkiismeretük szemrehányást tesz nekik, és ha legközelebb nem gyakorolják az igazságot, ismét szemrehányásban lesz részük. Ha van lelkiismereted és különbséget teszel a helyes és a helytelen között, akkor, miután oly sok igazságot hallottál, amikor ismét rosszat teszel, a lelkiismereted még inkább szemrehányást fog tenni neked és vádolni fog, te pedig képes leszel alávetni magad a lelkiismereted érzésének és meghozni a helyes döntést. Egyesek ezt mondják: „Az én lelkiismeretem is szemrehányást tesz nekem, amikor rosszat teszek, de még tíz-húsz évnyi szemrehányást követően sem akarok az igazság gyakorlása mellett dönteni.” Ekkor azt mondom, hogy a te lelkiismereted nem lelkiismeret. Azt mondod, úgy érzed, a lelkiismereted szemrehányást tesz neked, de ilyen sok éven át képtelen voltál irányt váltani vagy megtérni, az úgynevezett lelkiismeretednek pedig nem sikerült szabályoznia téged, hogy a helyes utat válaszd. Akkor a te lelkiismereted nem lelkiismeret, és nincs emberi mivoltod. Azt mondod: „Tudom, mi helytálló és mi nem helytálló – hogy mondhatod azt, hogy nincs lelkiismeretem?” Ez csak annyit jelenthet, hogy a szíved túlságosan hajthatatlan, a lelkiismereted pedig már nem működik. Ha valóban megvan benned az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret, akkor amikor rosszat teszel és a lelkiismereted szemrehányást tesz neked, az emberi mivoltod a pozitív felé fog hajlani, és a lelkiismereted belülről vádolni fog, ezt mondván: „Ez helytelen, ebből annyira hiányzik az emberi mivolt!” Ha mindig így szemrehányást tesz neked, miféle embernek kellene lenned, hogy ne észleld? Csak a lelkiismeret nélkül valókból hiányzik ez az észlelés. Ha valóban van lelkiismereted, hajthatatlan tudsz maradni vajon, amikor a lelkiismereted szemrehányást tesz neked? Ha azt mondod, hogy tíz-húsz éven át ért szemrehányás és semmi különöset nem éreztél, akkor nem vagy lelkiismerettel bíró személy. Hát nem így van? (De igen.) Nincs lelkiismereted, mégis azt állítod, hogy van emberi mivoltod – nem az emberek megtévesztése ez? Ha van emberi mivoltod, hogyhogy nincs lelkiismereted? Ha nincs lelkiismereted, akkor nincs emberi mivoltod. Annak a jele, hogy valakinek nincs emberi mivolta, az, hogy nem érti, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Azt mondod, van lelkiismereted, akkor vajon miért vagy képtelen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? Oly sok prédikációt hallottál, akkor vajon miért nem sóvárogsz arra, hogy az igazságra törekedj? Ezt mondod: „A szívem hajlandó az igazságra törekedni és hajlandó gyakorolni az igazságot” – nos, akkor milyen igazságokat gyakoroltál? Hol a bizonyíték? Ha a szíved szereti az igazságot és hajlandó törekedni az igazságra, akkor miért nem gyakorlod az igazságot? Hát nem az emberek megtévesztése ez? Nem pont olyan ez, mint egy csaló hazugságai? Ez épp olyan, mint a nagy vörös sárkány, amely folyton azt hirdeti, hogy minden, amit tesz, az embereket szolgálja és azért van, hogy boldog életet élhessenek, ám amikor az emberek hisznek Istenben és a helyes úton járnak, eszeveszetten letartóztatja és üldözi őket. Nem engedi az embereknek, hogy kövessék Istent, nem engedi nekik, hogy elfogadják az igazságot és elérjék az üdvösséget – csak azt engedi nekik, hogy a Pártot kövessék és engedelmeskedjenek a parancsainak, ami oda vezet, hogy a pokolban végzik és büntetést kapnak, ami a nagy vörös sárkány örömére szolgál. Nos, igazak vagy hamisak a nagy vörös sárkány azon szavai, hogy „az embereket szolgálja”? A Sátán mindig azt mondja, hogy az emberek hasznára válik az, amit tesz, de az nem tudja ellátni az embereket az igazsággal és nem is tudja a helyes útra vezetni őket az életben. Csupán eretnekségeket és téveszméket olt az emberekbe, ráveszi őket, hogy elmerüljenek egy kicsapongó életben, hogy a gonosz útját járják, hogy a világot hajszolják, hírnévre és nyereségre törekedjenek, valamint harcoljanak egymás ellen és ártsanak egymásnak, és nem engedi az embereket a helyes úton járni, és elragadja az embereket Isten oldaláról. Az emberek végül elérik a hírnevet és a nyereséget, a testük és az elméjük azonban teljesen tönkremegy; teli vannak a Sátán eretnekségeivel és téveszméivel, Isten hiányzik a szívükből és többé nem hiszik, hogy az emberiséget Isten teremtette. Elkezdik tagadni Istent és ellenségessé válnak Iránta. Az ember javát szolgálja ezzel a Sátán? Vajon nem árt ez az embereknek és nem teszi tönkre őket? Azok az emberek azonban, akik nem képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, nem látják át ezeket a dolgokat.

Egyesek ezt mondják: „Nekem van emberi mivoltom és meg tudom különböztetni a helyeset a helytelentől, és több lelkiismeretem van, mint a legtöbb embernek.” Akkor vesd össze magad a ma közölt tartalommal, és nézd meg, hogy van-e lelkiismereted, hogy el tudod-e fogadni és gyakorolni tudod-e az igazságot, hogy érzel-e lelkiismeret-furdalást és bűntudatot, amikor rosszat teszel, és hogy valóban megtértél és megváltoztál-e. Ha nincsenek meg benned az életbe való belépés e megnyilvánulásai, az azt bizonyítja, hogy a lelkiismereted nem működött annak ellenére, hogy oly sok éven át hallgattál prédikációkat, amióta elkezdtél hinni Istenben. Mi van a mögött, hogy nem működik a lelkiismereted? Ezt a problémát csak egyetlen ok magyarázhatja: lelkiismeret nélküli személy vagy. Egyesek ezt mondják: „Bár nincs belépésem az életbe, értem az összes igazságot.” Ha érted az igazságot, miért nem gyakorlod? Miért nem volt még egyetlen belépésed sem? Hogy lehet az, hogy még most sem változott az életed? Érted az igazságot, de nem gyakorlod – hol a lelkiismereted? Egyesek még vitatkoznak is: „Oly sok éve hiszek Istenben. Ha nem lenne lelkiismeretem, vajon képes lettem volna lemondani ennyi mindenről, ilyen sokat szenvedni és ilyen nagy árat fizetni? Tudnám készségesen végezni a kötelességemet?” Ha van lelkiismereted, akkor vajon milyen hatással volt rád, hogy oly sok igazságot meghallgattál? Képes megfékezni téged, hogy az igazságalapelvek szerint viselkedj? Képes uralni a viselkedésedet és a gondolataidat? Oly sok éven át hallgattál prédikációkat, sok doktrínát el tudsz mondani, valamint oly sokat szenvedtél és oly nagy árat fizettél – akkor a lelkiismereted vajon miért nem játszik szerepet abban, hogy uralja a viselkedésedet, hogy alapelvek szerinti cselekvésre késztessen és megakadályozza, hogy megszegd az alapelveket? Ha ennyi lelkiismereted és emberi mivoltod van és ilyen sok igazságot megértettél, miért nem tudod a gyakorlatba ültetni őket? Hogy tudod nyíltan megszegni az alapelveket és nyíltan zavarni a gyülekezet munkáját? Ha van lelkiismereted, változott az életed, miután oly sok éve végzed a kötelességedet? Nem változtál és semmiféle belépésed nincs az igazságba; ez azt mutatja, hogy nincs lelkiismereted. Egyesek megkérdik: „Tudnám végezni a kötelességemet, ha nem lenne lelkiismeretem?” Te nem a kötelességedet végzed; te munkát végzel. A munkavégzés nem igényel lelkiismeretet; elég egy kis fáradozás. Ez pontosan megerősíti a szólást: a munkát végző emberek lelkiismeret nélküli emberek; ők nem törekednek az életbe való belépésre és az igazságra, és csak azon igyekeznek, hogy munkát végezzenek és hajlandóak fáradozni. Mi jellemzi a munkavégzést? Hajlandóság a nehézség elszenvedésére és az ár megfizetésére, az ember saját örömének, fontosságérzetének és értékének keresése a nehézség elszenvedésében és az ár megfizetésében, az áldások iránti vágy és az Istennel való alkudozásra irányuló ambíció kielégítésére tett kísérlet, valamint megpróbálni áldásokat nyerni a szenvedésért és az áldozatért cserébe. Ha arra kéred ezeket az embereket, hogy fáradozzanak a munkában, viseljenek nehézséget és fizessenek árat, bőven van energiájuk ehhez; ha azonban arra kéred őket, hogy alapelvek szerint cselekedjenek és gyakorolják az igazságot, elkedvetlenednek, elbizonytalanodnak és nem tudják, miként kell gyakorolni. Egyesek még úgy is érzik, hogy nehéz helyzetbe hozták őket, és erre gondolnak: „Az rendben van, ha arra kérsz, hogy fáradozzak, nehézséget szenvedjek és árat fizessek. Bármennyi nehézséget el tudok viselni, és bármilyen fáradt is vagyok, nem fogok panaszkodni. De arra kérni engem, hogy alapelvek szerint viselkedjek – hát nem a dolgok megnehezítése ez számomra? Az, hogy képes vagyok fáradozni és panasz nélkül szenvedni a nehézséget és megfizetni az árat, már egész jó – miért követeled még azt is, hogy alapelvek szerint viselkedjek? Túl magasak az elvárásaid az emberekkel szemben! Hadd csinálják az emberek úgy a dolgokat, ahogy akarják; amennyiben a munka elkészül, ez elég jó. Ha nem jól végzik el, idővel majd lehet helyesbíteni!” Csak munkát végezni hajlandóak és a munkavégzés során nagyon energikusak, ám amikor az igazság gyakorlásáról van szó, elkedvetlenednek, amikor pedig az életbe való belépésre kerül sor, még inkább összezavarodnak. Mégis úgy gondolják, hogy jó emberek. Gyakran mondják: „Én lelkiismeretes és kedves ember vagyok. Minden rendelkezésre álló energiámat a kötelességem végzésébe fektetem és soha nem fogom vissza magam. Le tudok mondani a családomról és a karrieremről, hogy feláldozzam magam Istenért. Hogy lehetek ilyen motivált? Természetemnél fogva jó ember vagyok!” Valójában semennyi igazságot nem értenek, és még kevésbé tudnak az igazságalapelvek szerint viselkedni. Csak nyers erővel tudnak élni, mégis azt gondolják, hogy ők jók. Még ebben a szakaszban sem éreznek semmit a lelkiismeretükben és a józan eszükben. Ha valóban lenne lelkiismereted, hogy szajkózhattál volna ilyen elferdített érveket? Hogy ne fogtad volna fel tisztán az igazságot? Ha lenne lelkiismereted és emberi mivoltod, hogy ne hallgattad volna figyelmesen Isten szavait, azt, hogy milyen kritériumokat követel meg Isten az emberektől és hogy milyen alapelveket kell követni minden egyes általad tett dologban? Ha hallgatsz, de nem értesz és érzéketlen vagy az igazságra, akkor lelkiismeret és emberi mivolt nélküli személy vagy. Azt hiszed, hogy a nyers erőfeszítésedet elcserélheted az igazságra és az életre, az üdvösségre? Ez lehetetlen; ez az út nem járható. Még ha hajlandó is vagy erőfeszítést tenni, őszintén fáradozni és tudsz szenvedni egy kicsit, az emberek szemében pedig valamelyest odaadó vagy, akkor is nehéz megmondani, hogy mindvégig odaadó tudsz-e lenni. Nem lehet megmondani, hogy mikor tör elő a bestiális természeted, és bajt fogsz okozni, bomlasztásokat és zavarásokat teremtesz, és akkor majd el kell takarítani téged. Nem takarítottak-e el néhány embert a gyülekezetből mostanában? Az efféle emberek nagyon szépen hangzó szavakat mondanak, és bárki, aki hallja őket, azt hiszi, hogy értik az igazságot, de ők egyszerűen nem gyakorolják az igazságot. Szépen hangzó dolgokat mondanak, de nem végeznek valódi munkát. Nemcsak az emberekkel szállnak szembe, hanem Isten házával is szembehelyezkednek. Hát nem Istennek való ellenállás ez? Befogadhatja őket Isten háza? Ha hajlandóak végezni a kötelességüket, engedelmesen és szabálykövető módon kellene tenniük, de nem így teszik. Megpróbálnak irányítani és hatalmat gyakorolni, sőt zavarásokat és pusztítást okoznak. Milyen mértékű zavarásokat okoznak? Még amikor Én csinálok is valamit, megpróbálnak beleavatkozni, bírálnak ezt-azt, és akadályoznak és zavarnak. Megpróbálják zavarni a cselekedeteimet – irgalmat kellene tanúsítanom irántuk? Ha csak a személyes életemet zavarnád, félretehetnélek és figyelmen kívül hagyhatnálak, de Isten házában munkálkodom, valódi munkát végzek Isten választott népe számára, és te akkor is megpróbálod zavarni és aláásni azt. Mi itt a probléma? Mi a teendő az ilyen emberrel? (El kell takarítani őket.) Isten házának megvannak az alapelvei az emberek kezelésére, és az ilyeneket el kell takarítani. Egyesek ezt mondják: „Méltatlanul bántak velem! Nem tudtam, hogy ez sért Téged. Nem tudtam, hogy ez dacol a Fennvalóval és dacol Istennel. Nem szándékosan tettem.” Az, hogy ilyet tudtál tenni, azt mutatja, hogy szándékosan cselekedtél. Hány éve hallgatsz prédikációkat? Van neked lelkiismereted – van emberi mivoltod? Ha ember lennél, ha lenne emberi mivoltod és lelkiismerettel és józan ésszel bírnál, nem tennél ilyesmiket, akár szándékosan, akár másként. Én munkát végzek, ők pedig szándékosan zavarják és megpróbálják aláásni. Emberek egyáltalán? Nem ördögök ők? Ha az embereknek valóban van lelkiismeretük és józan eszük és valóban van emberi mivoltuk, akkor még ha egy hétköznapi ember csinál is valamit, amíg az hasznos a gyülekezet munkája és a testvérek számára, tudják, hogy támogatniuk kell, nem pedig aláásni, pláne ha ez olyasvalami, amivel személyesen Én foglalkozom. Ők mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy zavarásokat okozzanak és megpróbálják szabotálni, és senki sem állíthatja meg őket. Velejükig ördögökké váltak, nem igaz? Azt mondom, hogy az ilyen jellemek gaztette súlyos – nem szabad elnézőnek lennünk velük szemben; Isten házának megvannak az emberek kezelésére vonatkozó alapelvei, és őket kitakarítással kell kezelni. Megfelelő bánásmód ez velük szemben? (Igen.) Ha csak a mindennapi életükben követik a személyes preferenciáikat, az elfogadható. Például esetleg azt mondom, hogy szeretek tésztát enni, amire így válaszolnak: „Én nem szeretek tésztát enni. Amikor főzök, Neked csinálok majd tésztát, magamnak pedig rizst készítek.” Ez az ügy nem érinti a gyülekezet munkáját, sem semmilyen igazságalapelvet, még kevésbé érinti valakinek az emberi mivoltát vagy lelkiismeretét. Itt rendben van az, hogy a személyes preferenciáidat követed, de amikor a gyülekezet munkáját érintő ügyekről van szó, nem elfogadható. Ha vakmerően gaztetteket követsz el, valamint bomlasztásokat és zavarásokat okozol, megszeged az adminisztratív rendeleteket. Miféle személy tudja pimaszul megszegni az adminisztratív rendeleteket? Miféle személy tud nyíltan dacolni az igazsággal és Isten házával? (Ördögök.) Azok a meggondolatlan zavarodott emberek és fenevadak tudnak így dacolni és zavarni, az ördögök pedig még inkább képesek erre. Bármit is tesz Isten háza, az ördögök mindig megpróbálják zavarni – megszállottként okoznak zavarásokat, mindenféle tekintet nélkül a következményekre. Ily mértékben képesek zavarni és akkor sem veszik észre, továbbra is úgy érzik, hogy ők nem okoztak zavarásokat, hogy ők teljesen ártatlanok, sőt még védekeznek is. Az ilyen emberekkel semmit sem kell közölni; az a helyes, ha egyszerűen kitakarítjuk őket. Az efféle emberek, akikben nincs meg az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész, vérbeli ördögök; soha nem fognak megváltozni. Nem vagy köteles törekedni az igazságra, sem az igazságot gyakorolni az összes dologban, de legalább tudnod kell követni a szabályokat. Ha még a szabályokat sem érted és nem érted Isten házának adminisztratív rendeleteit, és még azt sem tudod, mikor szeged meg az adminisztratív rendeleteket, akkor van neked emberi mivoltod? Nincs emberi mivoltod; ördög vagy. Amikor az ördögök gonoszságot tesznek, nem tudnak uralkodni magukon. Az, hogy ellenállnak Istennek, az, hogy megítélik és káromolják Istent, a természetük természetes megnyilatkozása. Természetüknél fogva képesek az efféle gonoszságra, anélkül, hogy bárki unszolná vagy kitanítaná őket. Ez azért van, mert az ördögi természetük uralja őket.

Ma a helyes és a helytelen megkülönböztetésének kérdéséről beszélgettünk, ami az emberek lelkiismeretének és józan eszének részét képezi. Ennek a beszélgetésnek a révén most már tisztán látjátok ezt az aspektust? Egy igazi embernek van lelkiismerete és meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől; működik a lelkiismerete. Nem számít, milyen emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal találkozik és nem számít, milyen problémák merülnek fel, az a legkevesebb, hogy a lelkiismerete az első védvonal. A lelkiismereted egyrészt segíteni fog annak megítélésében és felismerésében, hogy mely dolgok pozitívak és melyek negatívak; másrészt segíthet az átvilágításban és az előtted álló út ellenőrzésében, hogy ne süllyedj a magatartási minimumszabályok alá, végül pedig segíteni fog mérlegelni és a helyes utat választani. Magától értetődően azok az emberek, akik értik az igazságot, illetve akik sok éve hisznek Istenben és van alapjuk a hitben, a lelkiismeretük hatására végül pozitív dolgokat fognak választani, valamint az igazság keresése és elfogadása mellett döntenek. A lelkiismeret ezért vezető szerepet játszik az emberi mivolton belül; az a szerepe, hogy a helyes út felé vezesse az embereket és úgy szabályozza őket, hogy pozitív dolgokat válasszanak. Ha valakinek nincs lelkiismerete, akkor magától értetődő, hogy nemcsak képtelen lesz pozitív dolgokat és a helyes utat választani, hanem bármit is tesz, abban híján lesz a lelkiismeret minimális fékezésének és szabályozásának. Az ilyen ember nagy veszélyben van; igen valószínű, hogy gonoszságot tesz és ellenáll Istennek. Ha egy állat reinkarnációja, gonosz démonokhoz hasonló dolgokat tehet, azok az emberek pedig, akik gonosz démonok és ördögök, még nagyobb gonoszságokat művelhetnek, ami nagyon félelmetes. A lelkiismeret birtokában lenni tehát nagyon fontos. Világos? (Igen.) Ha egy embernek nincs lelkiismerete, amely szabályozza a viselkedését és a helyes úton való járásra tereli őt, akkor az általa választott út elkerülhetetlenül helytelen lesz, az illető pedig negatív dolgokat fog tenni – a következmények elképzelhetetlenek lesznek. Ha arcátlanul képes megsérteni az igazságot és a dolgok fejlődésének törvényeit, és emellett vakmerően gyalázkodik, megítélve az igazságot és minden Isten által végzett munkát, sőt nyíltan ellenáll Istennek és megszegi Isten adminisztratív rendeleteit, és arcátlanul átkozza, kárhoztatja és káromolja Istent, akkor pontosan ugyanolyan, mint az ördögök és a Sátán. Képes elkövetni mindazt a gonoszságot, amit az ördögök és a Sátán elkövetnek, megtenni minden olyasmit, amit az ördögök és a Sátán megtesznek, és kimondani minden téveszmét, eretnekséget és elferdített érvet, amelyet az ördögök és a Sátán kimondanak. Ezek az emberek vérbeli ördögök és Sátánok.

Mit értettetek meg a mai beszélgetésből? (Megértettem, hogy az emberi mivolttal bíró embereknek van lelkiismeretük és józan eszük és képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ami a helyes és a helytelen megkülönböztetését illeti, különböző példák segítségével Isten a lehető legegyértelműbben elmagyarázta, hogy melyek a pozitív és a negatív dolgok, hogy amikor valamivel találkozunk, pontos ítéleteket hozhassunk és ezzel egyidejűleg a helytálló szempontok legyenek a törekvésünk mögött – pozitív dolgokra kell sóvárognunk és törekednünk, és gyűlölnünk kell és el kell utasítanunk a negatív dolgokat.) Az emberi mivoltban foglalt lelkiismeret és józan ész a legalapvetőbb feltétele annak, hogy egy ember elérje az üdvösséget. Ha birtokában vagy ennek a két alapfeltételnek, de nem törekedsz az igazságra és nem gyakorlod az általad megértett kevéske igazságot, és végül nem tudod elérni az igazságnak való alávetettséget, akkor továbbra is képtelen leszel elérni az üdvösséget. A lelkiismeret és a józan ész pusztán az üdvösség alapfeltétele; az, hogy milyen úton jársz, a saját döntésedtől függ. Ha olyan ember vagy, akinek valóban van lelkiismerete és józan esze, a lelkiismereted szabályozása alatt meglesz a lehetőséged, hogy az igazságra való törekvés útjára lépés mellett dönts. Ha a lelkiismereted úgy szabályoz és vezérel, hogy a helyes utat válaszd, te azonban nem vagy hajlandó szenvedni és árat fizetni, nem vagy hajlandó fellázadni a hús-vér test ellen és elengedni a hús-vér testi érdekeiddel kapcsolatos dolgokat, valamint nem léptél az igazságra való törekvés útjára, akkor továbbra sem lesz reményed az üdvösség elnyerésére. Az üdvösség elnyerésének reménye egyrészt közvetlen összefüggésben áll az emberi mivoltodhoz tartozó lelkiismerettel; másrészt közvetlen összefüggésben áll azzal az árral is, amit az igazságra való törekvés során meg tudsz fizetni, valamint az igazság gyakorlására irányuló elszántságoddal és vágyaddal is. A lelkiismeret csupán az alapfeltételét biztosítja annak, hogy megmenekülj, és sok lehetőséget is teremt számodra, hogy gyakorold az igazságot, megadja az esélyét, hogy a lelkiismereted szabályozása alatt a helyes útra lépj. Nevezetesen, viszonylag nagy lesz annak az esélye, hogy a helyes útra lépj, és viszonylag nagy – több, mint ötven százalék – lesz a reményed arra is, hogy elnyerd az üdvösséget, de nem lesz garantált. Ezért még ha úgy is érzed, hogy van lelkiismereted és emberi mivoltod, ne légy önelégült azt gondolva, hogy csupán az, hogy van lelkiismereted és józan eszed, azt jelenti, hogy jó ember vagy és elnyerheted az üdvösséget, hogy az borítékolva van. Ha így gondolkodsz, akkor elmondom neked, hogy eltérések vannak abban, ahogyan ezt a dolgot felfogod. Ha lelkiismeret birtokában vagy és van emberi mivoltod, az csak annyit igazol, hogy olyasvalaki vagy, akit Isten kiválasztott és elhívott. A legfontosabb döntő tényező azonban azt illetően, hogy végül elérheted-e az üdvösséget, a saját törekvésedben rejlik. Még ha jellemzően aktív is a lelkiismereted, gyakran szabályozza a viselkedésedet és szabályoz téged, hogy a helyes utat válaszd, ha gyakran megsérted a lelkiismeretedet és nem a helyes utat választod és nem az igazság gyakorlása mellett döntesz, hanem ehelyett gyakorta a saját személyes érdekeidet, a személyes tekintélyedet és büszkeségedet védelmezed, és gyakran a személyes kilátásaidat, ambícióidat és vágyaidat veszed figyelembe, akkor igen halovány lesz a reményed arra, hogy végül elnyerd az üdvösséget – apránként romba fogod azt dönteni. Ez nagyon tragikus dolog lenne. Érted? (Igen.) Rendben, mára ez minden a beszélgetésünket illetően. Viszlát!

2024. március 9.