Az imént beszéltünk a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képességéről az emberek emberi mivoltán belül, nevezetesen arról, hogy az emberek képesek-e azonosítani a pozitív és a negatív dolgokat. Nem sok ember képes erre a tisztánlátásra, pedig az életük során az emberek gyakran kerülnek kapcsolatba mind pozitív, mind negatív dolgokkal. Pozitív vagy negatív dolgok például az emberek normális érzelmei – az öröm, a düh, a bánat, a boldogság? (Pozitív dolgok.) És mi a helyzet az emberek Isten elleni lázadásával? Az pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) És mi a helyzet azokkal a túlzó vágyakkal, amelyeket az emberek Isten felé irányítanak? Pozitív vagy negatív dolgok? (Negatív dolgok.) A mindennapi életükben az emberek valójában sok olyan dolgot nem érzékelnek, amivel találkoznak. Egyes pozitív dolgok mindig ott vannak az emberekkel az életükben és a létükben; nagyon fontos szerepet játszanak az életükben és semmilyen negatív dolog hatása nem helyettesítheti az emberi túlélésre gyakorolt pozitív hatásukat. Az emberek azonban gyakran figyelmen kívül hagyják ezeket a pozitív dolgokat, és inkább azt hiszik, hogy sok negatív dolog van állandóan az emberekkel, tartja fenn az életüket és kíséri őket a létezésük során. Ebből látható, hogy sok embernek valójában nincs érzéke a pozitív dolgokhoz. Nincs nagy jelentősége, ha semmit nem érzel ezek iránt a dolgok iránt. Amennyiben annak tudatában, hogy ezek pozitív dolgok, nem idegenkedsz tőlük, sőt akár a szíved mélyéből sóvárogni is tudsz utánuk és szeretni tudod őket, akkor az azt bizonyítja, hogy az emberi mivoltod az után sóvárog, ami pozitív. Tegyük fel, hogy tudod, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, de mégsem tudod rávenni magad, hogy a pozitív dolgokat kedveld. Ehelyett a szívedben a negatív dolgokat kedveled, sőt még különösképp érdekelnek is, és egy lépéssel továbbmenve, biztosan törekszel rájuk és megpróbálod megszerezni őket, ha megfelelőek a feltételek és van rá lehetőséged. Ez azt jelzi, hogy amikor a pozitív és a negatív dolgokat illető irányultságodról van szó, azt szereted, ami negatív, nem pedig azt, ami pozitív. Ha nem szereted a pozitív dolgokat, az azt mutatja, hogy nem vagy egy pozitív alak. Ha nem vagy pozitív alak, akkor biztosan nem lelkiismerettel és józan ésszel bíró ember vagy; negatív alak vagy. Ha nem vagy olyasvalaki, aki lelkiismerettel és józan ésszel bír, akkor nem ember vagy, nem vagy személy. Valaki például paradicsomot termeszt. Meghallja, hogy amint a paradicsom megnőtt, egy vegyi anyag segítségével egy éjszaka alatt egyszerűen pirosat lehet csinálni a zöldből, és aztán az azonnal eladásra kész. Aztán erre gondol: „Ez nagyszerű. Mindenki más így árulja a paradicsomot, úgyhogy én is így fogom. Ily módon meggazdagodhatok és én is korábban ehetek paradicsomot. Ez tökéletes!” Így aztán ezt a paradicsomot árulja és maga is ezt eszi. Valaki emlékezteti rá, hogy a vegyszerekkel érlelt paradicsom árt az embereknek, és hogy azzal, hogy ilyesmit árul, árt másoknak, ő azonban nem hajlandó elfogadni ezt és így szól: „Hogy ártana ez az embereknek? Ez tudományos kutatás gyümölcse; ez pozitív dolog. A tudomány az emberiséget szolgálja, és mivel ezeket a dolgokat a tudomány révén fedezték fel, széles körben kellene alkalmazni őket az emberek életében. Az emberek élete nem működik tudomány nélkül; arra kell támaszkodnunk.” Egyesek még úgy is kezelik a tudományt, mint az igazságot, és arra tanítják az embereket, hogy szeressék, tanulják és használják a tudományt, valamint mindent arra alapozzanak. Vannak, akik mostanra talán rájöttek, hogy a tudomány nem feltétlenül helytálló, és hogy egyes tudományosan felfedezett dolgok ártanak az embereknek – a vegyi fegyverek és a fejlett fegyverek például képesek lemészárolni az emberiséget, a génmódosított élelmiszerek pedig különösen végtelen csapást jelentenek az emberiség számára. Sokan azonban nem így gondolják, és ezt kérdik: „Tévedhet a tudomány? Ha a tudomány tévedne, az állam támogatná vajon? Az egész emberiség tanulja és használja a tudományt – lehetséges, hogy az egész emberiség téved?” Helyes ez a kijelentés? Azt hiszik, hogy mivel az egész emberiség tiszteli és használja a tudományt és ez a társadalmi trend, függetlenül attól, hogy mennyire negatív, pozitív dologgá válhat. Olyan emberek ezek, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Mik ezek a szavak, amiket mondanak? (Téveszmék.) Téveszmék, eretnekségek és elferdített érvek. Bár a gonosz emberiség között a legtöbb ember egyetért ezekkel a mondásokkal és elismeri őket, függetlenül attól, hogy hány ember ismeri el és helyesli őket, az, ami helytelen, mindig helytelen lesz, a negatív dolgok mindig negatív dolgok lesznek, az elferdített érvelés pedig mindig elferdített érvelés lesz. Lehetetlen, hogy pozitív dolgokká váljanak, és az igazsággá sem válhatnak soha.

Nem azok az emberek szeretik különösképp a negatív dolgokat, akik folyton társadalmi trendeket követnek és szeretnek téveszméket beszélni? (De igen.) El tudják ők fogadni az igazságot és a pozitív dolgokat? (Nem.) Nem tudják elfogadni a pozitív dolgokat. Egyesek például megbetegszenek, és a betegségük valójában edzéssel és a napi rutinjuk módosításával gyógyítható lenne, ők azonban ragaszkodnak a modern, csúcstechnológiás terápiás eszközök és módszerek használatához. Talán ezt mondod: „Bár ma már fejlett az orvostudomány és ennek a terápiának nyilvánvaló eredményei vannak, utóhatásokkal jár, amelyeknek visszafordíthatatlanok lesznek a következményei. Természetes módszerhez kellene folyamodnod – például edzéshez, a napi rutinod módosításához, valamint az étkezési szokásaid és étrendi mintáid kiigazításához – hogy a tested fokozatosan egy normális, természetes ritmust vegyen fel, amit követően bizonyos tünetek fokozatosan enyhülni fognak.” Egyesek el tudják fogadni ezt a fajta nézetet, mások azonban nem. Ők ezt gondolják: „Ez elavult megközelítés. Az emberiség évezredekkel ezelőtt kezelte a betegségeket ezzel a módszerrel és ezzel a filozófiával. Az az elgondolás, miszerint a gyógyulás harminc százalékban a kezelésen és hetven százalékban a lábadozáson múlik, többé egyszerűen nem állja meg a helyét! Ma már fejlett az orvostudomány, a csúcstechnológiás kezelések pedig gyors eredményeket hoznak. A gyógyszerek egy szempillantás alatt meggyógyítanak!” Az ő nézeteik szerint, amennyiben az orvostudomány fejlett és képes meggyógyítani az emberiség különféle betegségeit, valamint lehetővé teszi az emberek számára, hogy hosszú életet éljenek, akkor az orvostudomány pozitív dologgá vált, az embereknek pedig hinniük kell az orvostudományban és hinniük kell a tudományban, és engedniük kell, hogy a tudomány gyakoroljon szuverenitást a sorsuk felett. Úgy vélik, hogy függetlenül attól, hogy hány betegséget kapnak el az emberek, nincs mitől félni – a csúcstechnológiás eszközökkel bármilyen bonyolult, nehezen kezelhető betegség gyógyítható, és hogy még ha vannak is utóhatások, nincs miért aggódni. Pontosak ezek a nézetek? Ezek téveszmék. Mondjátok meg Nekem, ha ilyen emberrel beszéltek arról, hogy melyek a pozitív dolgok, meg tudjátok vajon értetni vele? El tudja fogadni? (Nem, nem tudjuk megértetni vele.) Az egyik ok, amiért nem tudjátok megértetni vele az, hogy ő maga képtelen elfogadni pozitív nézőpontokat. A másik pedig az, hogy világszerte az egész emberiséget magukkal sodorják a gonosz irányzatok, egyetlen kivétel nélkül. Bár az emberek hisznek Istenben, a szívük mélyén nem fogadják el az igazságot, nem fogadják el a pozitív dolgokat és nem Isten szavai szerint szemlélik az embereket és a dolgokat, hanem továbbra is a Sátán nézeteit és a Sátán gonosz irányzatait használják alapul minden dolog szemlélésére vagy kezelésére. Ezért, bár ez a fajta ember sok éve hisz Istenben, meghallgatott néhány prédikációt és végzi a kötelességét, és azt állítja, hogy hajlandó elfogadni az igazságot, a dolgokról alkotott nézetei, amelyeket a való életben fenntart, változatlanok maradnak, és abban sem változott, hogy mit választ a negatív és a pozitív dolgok közül. Az általa elfogadott negatív dolgok már gyökeret vertek a szívében, és még ha tudja is, hogy ezek a dolgok nem az igazságot jelentik, akkor is ragaszkodni fog hozzájuk. Ez nagyon jól mutatja, hogy azok, amiket valóban szeret a szívében, negatív dolgok, nem pedig az igazság. Annak ellenére, hogy olvasta Isten szavait és hallgatta az igazságról szóló prédikációkat, valamint a doktrína szempontjából érti, hogy ezek a szavak helytállóak és maguk az igazság, még mindig nem hajlandó feladni azokat a negatív dolgokat, amelyeket régóta elfogadott a szíve mélyén, és soha nem használja Isten szavait a negatív dolgok felismerésének alapjául. Amikor konkrét dolgokkal találkozik, a szívében továbbra is az eredeti, helytelen nézeteihez ragaszkodik, és még mindig pozitív dolgoknak tekinti a negatív dolgokat, valamint helytálló nézeteknek tekinti a nem helytálló nézeteket. Ami a pozitív dolgokat illeti, bár kifejezetten nem mondja azt, hogy ezek negatív dolgok, a szívében nem hajlandó lemondani a negatív dolgokról és elfogadni a pozitív dolgokat, mivel így érzi: „Úgy tűnik, a pozitív dolgoknak túl kicsi a befolyásuk és túl kevés ember tudja elfogadni őket. A társadalomban ezek nem működőképesek – ez objektív tény.” Ez annak bizonyítéka, hogy a szívében nem képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, és hogy probléma van az emberi mivoltával. Az efféle embert nem érdeklik a pozitív dolgok és gyakran akar változtatni a természeten, meg akarja változtatni a természet világának túlélési törvényeit, meg akarja változtatni az emberi fiziológia törvényeit, valamint az emberi túlélés törvényeit, és mindig meg akarja hódítani a természetet és meg akarja hódítani a különféle élőlényeket. Például folyton efféle dolgokon töpreng: „Hogy tudnánk a macskák génjeit beletenni a kutyákba, hogy a kutyák is tudjanak egereket fogni a macskákhoz hasonlóan? És nem lenne-e csodálatos, ha a macskák egeret is tudnának fogni és a kutyákhoz hasonlóan őrizni is tudnák a házat?” „Ha a tyúkok tojni és kukorékolni is tudnának, akkor csak tyúkokat kellene tenyésztenünk – ez milyen nagyszerű lenne!” Látod, mindig helytelen dolgokon töpreng. Ha olyan emberről lenne szó, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, így gondolkodna: „Oly csodálatosak az Isten teremtette állatok! A kakasok tudnak kukorékolni és társaságot nyújtanak a tyúkoknak, a tyúkok pedig tudnak tojni és csibét kelteni, az emberek pedig mind a kakasok, mind a tyúkok húsát megehetik. A kutyák meg tudják védeni az otthont és társaságot nyújtanak a gazdáiknak, a macskák pedig tudnak egeret fogni, és időnként ők is alig észrevehető családtaggá válhatnak. Ez mind nagyszerű, mindegyiknek megvan a maga szerepe – minden, amit Isten teremtett, jó!” Azok azonban, akik nem tudják felfogni a pozitív dolgokat, a Sátán nézeteivel fogják tagadni és kárhoztatni ezeket, sőt a Sátán nézetei alapján még arra is kísérletet tesznek majd, hogy megváltoztassák a különféle teremtmények túlélési törvényeit, hogy megváltoztassák a természet világának különféle törvényeit, sőt, hogy megváltoztassák az emberi túlélés törvényeit – mindezt azért, hogy a tudomány gyakorolhassa a hatalmat. Az efféle embereknek biztosan nincs normális emberi mivoltuk. Az emberi mivoltukból hiányzik az a jellemző, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ezenfelül nem tudják, miként irányítsák az életüket a természeti törvények szerint, és mindig emberi akarat szerint akarnak tenni dolgokat, technológiai eszközöket vagy mesterséges módszereket felhasználva a fizikai élet normális törvényeinek megváltoztatásáért. Egy normális embernek például napi hét-nyolc óra pihenésre van szüksége, hogy tele legyen energiával és képes legyen fenntartani a napi életét és munkáját, ez a fajta ember azonban így töpreng: „Nem lenne nagyszerű, ha az emberek minden egyes nap normálisan tudnának élni és dolgozni anélkül, hogy aludniuk vagy enniük kellene? Azon tűnődöm, hogy a csúcstechnológiás eszközökkel vajon el lehetne érni ezt?” Nevetséges és furcsa ötletek merülnek fel csak úgy a fejében. Nem azon töpreng, hogy miként alkalmazkodjon ezekhez a törvényekhez és kövesse őket a normális emberi mivolt szemszögéből, és ezáltal helytállóan kezelje a hús-vér test különféle szükségleteit és problémáit, hanem ehelyett folyton meg akarja változtatni ezeket a törvényeket, hogy más legyen, mint a hétköznapi emberek, képes legyen meghaladni a testi ösztöneit és elérje azt, hogy a hús-vér teste ne irányítsa és ne korlátozza őt. Hát nem félelmetes ez? Folyton ki akar emelkedni a tömegből. Mások napi nyolc órát alszanak, ő azonban csak tíz percet, vagy legfeljebb egy-két órát akar aludni, és azt akarja, hogy így is legyen elég energiája a napra. Ez olyasmi, amit normális emberek nem tudnak elérni. Az emberi test természeti törvényei Isten elrendelése alatt már rögzültek. Az, hogy mekkora egy ember étvágya, mik a belső szerveinek a működési törvényei, mennyi energiája van egy embernek, mennyi munkát tud elvégezni egy nap alatt, hány dologra képes gondolni az agya egy nap során és mennyi ideig tud gondolkodni ezeken – ezek mind rögzítettek. Az emberi mivolt szemszögéből ezek a törvények valójában normálisak és pozitív dolgok. Az emberiség csak bizonyos törvények követésével képes évről évre tovább élni, képes nemzedékről nemzedékre tovább sokasodni és élni, és így tud az emberiség túlélése folytatódni. Így van ez minden élőlény esetében. Az életük folytonossága csak bizonyos természeti törvények és az élet bizonyos törvényeinek követésével, valamint a pihenő- és a tevékeny időszakok megléte mellett tartható fenn. Ha az ember megszegi a természeti törvényeket, az élete folytonossága problémákba fog ütközni, és lehet, hogy nem fog nagyon sokáig élni. Ha gond adódik az ember testi állapotával, az hatással lesz mind a normális életére, a napi étkezéseire, valamint a normális gondolkodására, a normális ítélőképességére, valamint arra a munkamennyiségre, amit egy nap alatt el tud végezni és így tovább. Az emberiség természeti törvényei ezért az emberiség normális túlélését védelmezik. Ezek pozitív dolgok, és az embereknek nem szabadna megvetni őket, sem idegenkedniük tőlük, hanem inkább tisztelniük és követniük kellene őket. Azok a nem emberek, akik a Sátántól valók, folyton így érzik: „Azáltal, hogy az emberiség ezen természeti törvényeit követik, az emberek teljesen alkalmatlannak és haszontalannak tűnnek fel! Ezek a természeti törvények folyton korlátoznak minket – amikor fáradt vagy, aludnod kell menni; amikor éhes vagy, enned kell. Ha nem teszed ezeket a dolgokat, az agyad nem tud lépést tartani a száddal, remegni kezd a kezed, a szíved kalapálni kezd, a lábaid elgyengülnek és nem tudsz szilárdan megállni. Ez annyira problémás! Képzeld el, ha csak bevehetnél egy kis gyógyszert és normálisan élhetnél, vagy ha akkor is teli lennél energiával, amikor több napon át nem pihensz, ami még egy robotnál is hihetetlenebbé tenne. Vagy képzeld el, hogy amikor éhes vagy, egyszerűen megnyomhatnál egy bizonyos akupunktúrás pontot és azonnal elmúlna az éhséged. Vagy képzeld el, hogy több napon át nem eszel és akkor is jól vagy, a tested nem sorvad, az energiád nem csökken és a szervezeted továbbra is normális és egészséges. Ez csodás lenne!” Az emberek folyton meg akarják változtatni ezeket a természeti törvényeket. Hát nem pozitív dolgok tagadása és ellenzése ez? (De igen.) Ezeknek a pozitív dolgoknak a létezése biztosítja az emberiség normális létét és tartja fenn az emberiség normális életét, ezért az embereknek nemcsak követniük kell őket, hanem észszerűen is kell kezelniük. Nem szabadna ellenkezniük velük, elnyomniuk őket vagy szembeszállniuk velük, és még kevésbé szabadna ellenállniuk nekik. Másrészt azok a dolgok, amelyek meghaladják az emberiség természeti törvényeit, az emberek képzelődései, egyes abnormális elgondolásaik és rendkívüli viselkedésmódjaik mind negatív dolgok. Mivel ezek mind negatív dolgok, az embereknek fel kellene ismerniük és el kellene utasítaniuk őket, nem pedig elfogadni. Ha meg tudod különböztetni a pozitív és a negatív dolgokat, és képes vagy helytállóan bánni velük és észszerűen kezelni őket az életed során, akkor normális az emberi mivoltod. Ha gyakran nem érzed magadon ezeknek a pozitív dolgoknak a pozitív hatását és gyakran ellenkezni akarsz velük és velük ellentétes dolgokat akarsz csinálni, valamint gyakran megpróbálod megváltoztatni ezeket a pozitív dolgokat bizonyos negatív mondások és nézőpontok alapján, megszegve a dolgok objektív törvényeit, akkor az azt bizonyítja, hogy az emberi mivoltod tekintetében nem vagy képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Most már értitek, miután így beszélgettünk? (Igen.)

Ha egy embernek van emberi mivolta, nem kellene megértenie, hogy melyek a pozitív dolgok és elfogadnia őket? (De igen.) És nem kellene vajon arra is képesnek lennie, hogy felismerje a negatív dolgokat, miközben arra is képes, hogy szívből utálja és elutasítsa őket? (De igen.) Nos, mely egyéb dolgokat képtelenek az emberek pozitívként vagy negatívként azonosítani? Pozitív vagy negatív dolog Istenben hinni és Istent követni? (Pozitív dolog.) Pozitív vagy negatív dolog Isten szuverenitása az ember sorsa felett? (Pozitív dolog.) Isten szuverenitása az ember sorsa felett pozitív dolog. Nos, melyek azok a fő nézőpontok, amelyek alátámasztják a romlott emberiség ellenállását Isten szuverenitásával és vezényléseivel szemben? (Az emberek úgy hiszik, hogy az ember sorsa a saját kezében van, és hogy a tudás megváltoztathatja az ember sorsát.) Ezek azok a nézőpontok, amelyek alátámasztják a romlott emberiség istentagadását és ellenállását Istennel szemben; ezek igazán negatív dolgok. Nos, miként kellene az embereknek felfogniuk azt a kérdést, hogy Isten szuverenitást gyakorol az ember sorsa felett? Egyesek, bár doktrinális kérdésként elismerik annak az állításnak a helyességét és pozitív voltát, hogy „Isten szuverén az ember sorsa felett”, a szívükben azonban továbbra is abban hisznek, hogy az ember saját erőfeszítései változtathatnak a sorsán, hogy a sorsa a saját kezében lehet és hogy övé az utolsó szó. Úgy érzik, hogy ha nem tanulnak keményen és nem fekszenek neki szorgalmasan, nem tudnak majd bejutni egy jó egyetemre és nem lesz jó munkájuk, nem lesznek jó kilátásaik vagy jó életkörülményeik. Olyan emberek ezek, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Éltek húsz-harminc évet, és még mindig nem tudják, mit jelent az az állítás, hogy „Isten szuverén az ember sorsa felett.” Sok éve hisznek Istenben, de még mindig úgy gondolják, hogy a saját kezükben van a sorsuk, hogy a tudás megváltoztathatja a sorsukat, és hogy ha jó rendeltetési helyet akarnak és szép dolgokat akarnak élvezni és jó életet akarnak élni, a saját igyekezetükre kell támaszkodniuk – épp, ahogyan a nem hívők mondják: „Mindent kockára kell tenni a győzelemért.” Olyan ember ez, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Emberi lény egy olyan személy, aki nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Jó életet élvez, jókat eszik és jól öltözik, a többiek nagyra tartják a társadalomban, és úgy érzi, hogy a mostani élete teljes mértékben a saját kemény munkájának köszönhető. Ezért úgy hiszi, hogy az állítás, miszerint „mindent kockára kell tenni a győzelemért, és az ember sorsa saját magától, nem pedig másoktól függ”, igaz és helytálló nézőpont. A normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? (Nem.) Mielőtt az emberek elsajátítják a tudást, nem értik ezeket a dolgokat, ha azonban egyszer felfogtak némi ismeretet, teljességgel tagadják azt az állítást, miszerint „Isten szuverén az emberiség sorsa felett”, és helyette azt gondolják, hogy „az ember sorsa a saját kezében van; az ember a saját kezével teremtheti meg a boldogságot”. Olyan ember ez, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Akkor miféle teremtmény egy ilyen személy? Nincs-e híján az emberi mivoltnak? (De igen.) Az ilyen személy lelkiismeret és józan ész nélkül való, egy lelkiismeret és józan ész nélküli valaki pedig nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Még miután valóban megtapasztalta a való életet, azután sem tudja igazán felfogni, hogy melyek a pozitív dolgok, és azt sem tudja igazán értékelni, hogy mi a pozitív dolgok lényege. Ez azt mutatja, hogy képtelen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Az efféle személynek nincs emberi mivolta; egyáltalán nem emberi lény. Vannak olyan emberek is, akik gépiesen ismételgetni tudják a doktrínát, így szólva: „Minden dolog törvényei Istentől származnak, ezek pozitív dolgok, az emberiség javát szolgálják és olyasmik, amiket az emberiségnek követnie kell, és olyasmik is, amikre az emberiségnek sóvárognia és törekednie kell”, de miután kapcsolatba kerülnek valamilyen csúcstechnológiás információval és csúcstechnológiás dolgokkal, megváltoznak a nézeteik ezekről a kérdésekről. Miféle nézetekké válnak? Ezt mondják: „Mi, akik hiszünk Istenben, mindig az élet törvényeiről, minden dolog törvényeiről és minden dolog túlélésének törvényeiről beszélünk, és azt hisszük, hogy ezek pozitív dolgok. Ez annyira maradi dolog! A tudás hiányát jelzi, mintha csőlátásunk lenne! A technológia ma már olyan fejlett; sok minden van, amit nem kell neked magadnak megcsinálnod, mivel a technológiai termékek meg tudják csinálni helyetted – ezt hívják fejlettnek! Nézd, néhány autó saját magát vezeti. Miután beülsz az autóba, beállítod az úti célt, majd csak egy szavadba kerül, és az autó elindul. Ez igazán csúcstechnológiás, olyan csodálatos! Az emberiség fejlett technológiát dolgozott ki, és minden dolog mesterei lettünk anélkül, hogy bármit is tettünk volna. Tehát csak a tudomány az abszolút igazság! A műveltség és tudás híján lévő és a tudományt nem értő emberek elmaradottak és bárdolatlanok!” Megváltozott a véleményük, nem igaz? A szívükben nem ismerték fel a pozitív és a negatív dolgok közötti különbséget. Olyanok is vannak, akik miután ellátogattak egy repüléstörténeti múzeumba, felkiáltanak: „Ó, hogy felnyílt a szemem, milyen fejlett a tudomány! Mi, hétköznapi emberek teljesen elveszettnek érezzük magunkat ott – semmit sem értünk belőle. El sem tudod képzelni, milyen mértékben fejlődött mára a tudomány! Mi még csak kapcsolatba sem kerültünk ezzel a modern, fejlett technológiai cuccal! És mi még mindig Istenben hiszünk és természeti szabályokról és törvényekről beszélünk – annyira maradiak vagyunk!” Miután látták a modern társadalomnak ezeket az elbűvölő dolgait, az ilyen emberek szívük mélyéből teljesen tagadják a pozitív és negatív dolgokról szóló, általuk korábban értett elméleteket. Nem határozzák meg egyértelműbben, hogy melyek a pozitív dolgok, hanem inkább azt hiszik, hogy a pozitív dolgok maradiak és lemaradnak a modern technológiától és az emberi fejlődés modern ütemétől. És nem is csak erről van szó, hanem különösképp helyeslik ezeket a negatív dolgokat és sóvárognak utánuk, remélve, hogy a modern, fejlett technológiát fejlesztők egyikévé válhatnak. Olyasvalaki az ilyen ember, aki képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Tekintve, hogy a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége az emberi mivolt jellemzője, ebből az következik, hogy ez olyasmi, ami az emberi mivoltban benne rejlő, veleszületett dolog, nem pedig olyasmi, ami később alakul ki. Vagyis a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége, az emberi mivolt e jellemzője nem fog változni az idő múlásával vagy a földrajzi környezet, illetve az emberek, események és dolgok változásaival. Senki sem tudja megváltoztatni és semmi sem tudja megváltoztatni vagy eltávolítani. A helyeset a helytelentől megkülönböztetni tudó emberek szíve mélyén mindig a pozitív dolgok azok, amelyek után sóvárognak, míg a negatív dolgok mindig azok, amelyektől idegenkednek és amelyeket utálnak, nem pedig azok, amikre az emberi mivoltuknak szüksége van. Mire van szükségük? Olyan dolgokra van szükségük, amelyek hasznosak a fizikai élet törvényei és a fizikai túlélésük szempontjából, olyasmikre, amik természetesek, amiktől az emberek békésnek és nyugodtnak érzik magukat, és amelyek megfelelnek a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szükségleteinek, nem pedig grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgokra. Látod, amikor arról van szó, hogy egy ember hogyan viseli magát, egyesek azt szeretik, ha egy kicsit egyszerűbb és visszafogottabb az életük; nem szeretnek figyelemre méltó életet élni, hanem csak a nyugalmat, a békét és az örömöt szeretik, azt, hogy nagyon csendesen éljék az életüket. Más emberek ugyanakkor nem kedvelik ezt; ők szeretnek figyelemre méltó életet élni, szeretik a grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgokat, szeretnek szerepelni, szeretnek kitűnni a tömegből és híresek lenni, és nem szeretik az egyszerűséget és a természetességet. Ez mutatja a különbséget az emberek emberi mivolta között.