Az emberek három csoportja az eredetük alapján

Az utóbbi időben a beszélgetésünk tartalma a különböző típusú emberek felismeréséről – a különböző kategóriáik és besorolásuk eredetük alapján történő megkülönböztetéséről, majd a különböző típusú emberek lényegének való életbeli változatos megnyilvánulásain keresztül történő felismeréséről szólt. A különböző típusú emberek felismerését megtanulni hasznos abból a szempontból, hogy miként kell helyesen bánni velük és miként kell helyesen bánni saját magaddal, nem igaz? (De igen.) Az ezekről szóló beszélgetés nem oszlatta-e el az emberek korábbi elképzeléseit és képzelődéseit is az Istenben hívőkről? Például korábban sokan minden hívőt testvérként kezeltek. Amíg valaki ott volt a gyülekezetben, amíg lelkesen végezte a kötelességét, nem számított, mennyi gonoszságot követett el, milyen szörnyű volt az emberi mivolta, vagy mennyire arrogáns, ravasz vagy csalárd volt a beállítottsága, ezek az emberek testvérekként bántak velük és szeretettel segítették őket. Van az ilyen embereknek felismerő képességük? (Nincs.) A nézőpontjaitok jelentősen megváltoztak az elmúlt pár év öntözése és táplálása során, nem igaz? (De igen.) Most, hogy megváltoztak a nézőpontjaitok, nem vagytok viszonylag elvkövetők abban, ahogyan a különböző típusú emberekkel bántok? (De igen.) Nem mások a nézőpontjaitok és a különböző típusú emberekhez való hozzáállásotok, mint korábban? (De igen, mások.) Mielőtt beszélgettünk ezekről a kérdésekről, az emberek nem ismerték fel a különböző típusú embereket, és azt hitték, hogy amennyiben valaki hisz Istenben, akkor jó ember, Isten házának tagja, és hogy Isten még azokat is meg szándékozik menteni, akik rossz emberi mivolttal bírnak. Ha most megnézzük, ez a helyzet? (Nem.) Most nem ez a helyzet. Tehát ha most megnézzük, több jó vagy több rossz ember van? (Szerintem több a rossz ember. Korábban sok embert igen jónak láttam, Isten közlése révén és azt a különböző típusú emberek megnyilvánulásaival összefüggésbe hozva azonban úgy érzem, hogy több a rossz ember.) Korábban legfeljebb azokat láttad valamelyest tisztán, akik nyilvánvalóan álhívők, opportunisták, gonosz lelkek, tisztátalan lelkek voltak, és akik nyilvánvaló bomlasztásokat és zavarásokat tudtak okozni, tudván, hogy ők nem jó emberek, illetve nem testvérek. Most egy ilyen beszélgetés révén, amellett, hogy képes vagy felismerni a nyilvánvaló megnyilvánulásokat tanúsítókat, alapvetően nem vagy-e képes minden embert tisztán látni a megnyilatkozásai és a megnyilvánulásai alapján? (De igen.) Nos, egy ilyen beszélgetést követően, amikor ismét kapcsolatba kerültök emberekkel, nem más érzés-e az, mint korábban? (Egy kicsit más. Most, amikor kapcsolatba kerülök emberekkel, arra összpontosítok, hogy megfigyeljem a megnyilatkozásaikat és azt, hogy milyen nézőpontokat fejeznek ki, amikor dolgokkal találkoznak, hogy felmérjem, vajon emberekből, állatokból vagy ördögökből reinkarnálódtak-e. Elkezdtem az embereknek a lényegük és a besorolásuk alapján történő felismerésére összpontosítani.) Ez azt jelenti, hogy megtanultad tisztán látni az embereket. Nos, akkor tisztán tudod-e látni saját magadat? (Egy kicsit.) Röviden: az e témáról szóló beszélgetés hasznos az emberek tisztánlátása szempontjából. Segíthet abban, hogy felismerd a különböző típusú emberek viselkedését és nézőpontjait és átlásd ezeknek az embereknek a lényegét. Ily módon alapelvek szerint fogsz bánni a különböző típusú emberekkel, és amikor különleges emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal találkozol, nem elképzelések és képzelődések alapján fogod kezelni őket, és képes leszel felfogni bizonyos alapvető alapelveket a problémakezelés során, így kevesebb ostobaságot teszel majd. Például korábban, amikor abnormális viselkedésű vagy eltorzult gondolatokkal és nézetekkel rendelkező embereket láttál, talán azt gondoltad, hogy az ilyen emberek gyenge képességűek és nincs felfogóképességük, vagy hogy kevés prédikációt hallottak és túl felszínes az alapjuk, és ezért némi erőfeszítést kell tenned, hogy többet öntözd és segítsd őket. Most, hogy beszélgetésen keresztül tisztánlátást nyertél az állatokból és az ördögökből reinkarnálódottakat illetően, el fogod hagyni ezeket a korábbi ostoba gyakorlatokat, és többé nem foglalkozol meddő feladatokkal. Nos, az igazságalapelvek szerint tudtok bánni az emberekkel? (Valamelyest meg tudjuk tenni.) Lesznek eltérések a gyakorlatotokban? (Ha nem tudom pontosan megítélni valakinek a lényegét, lehetnek eltérések a gyakorlatomban.) Milyen körülmények között lennének eltérések a gyakorlatodban? Tegyük fel, hogy a külsődleges viselkedésük nagymértékben megfelel a legtöbb ember elképzeléseinek – tudnak árat fizetni és le tudnak mondani dolgokról, gyakran mondanak helyes dolgokat, és sűrűn adakoznak és segítenek másokat – az emberi mivolt tekintetében az ilyen embert kedvesnek tartják, ugyanakkor egyszerűen nem normális, gyakran tanúsít szélsőséges viselkedésformákat, és vannak természetfeletti megnyilvánulásai – képes lennél tisztán látni egy ilyen embert? Tudod, miként kell bánni vele? (Csak Isten legutóbbi közlése miatt tudom, hogy az ilyen ember az ördögökből reinkarnálódottak egyike.) Képes vagy a lényegét egy ördögtől valóként jellemezni és átlátod ezt a tényt, de meg tudod-e állapítani, hogy a mindennapi életben tanúsított megnyilvánulásai és a jelenlegi állapota alapján melyik a megfelelő bánásmód vele szemben? Ez magában foglalja az emberekkel való bánásmód alapelveit. Nos, hogyan kell megfelelően bánni az ilyen típusú emberrel? Ha az életállapota alapvetően normális, nem okozott zavarásokat a gyülekezet munkájában és nem zavart másokat, akkor bánj vele megfelelően – ha tud szolgálatot tenni, hadd tegyen; ha nem tud, és zavarásokat okozott másoknak, és a legtöbben átláttak a megnyilvánulásain és a megnyilatkozásain és meg tudják állapítani, hogy a lényege egy ördögtől való, akkor még nem túl késő kezelni őt akképpen, hogy kitakarítják. Ez vajon nem alapelv? (De igen.) Ez alapelv; a szívedben tisztában kell lenned ezzel. Függetlenül attól, hogy a későbbiekben hogyan bánnak vele, az időzítésnek megfelelőnek kell lennie. Tegyük fel, hogy átlátsz rajta, de a legtöbb ember nem került kapcsolatba vele, és még kevésbé látott át rajta. Ha aztán rögtön jellemzed és kezeled őt az igazságról való beszélgetés és a felismerése módjának ismertetése nélkül, az túl elhamarkodott. És tegyük fel, hogy miután átláttad a lényegét, ellenérzésed alakul ki vele szemben, majd keresed az alkalmakat, hogy megmetszd, vagy a szavaidban és a tetteidben folyton őt veszed célba, akkor is, amikor az igazságról beszélsz – jó dolog így cselekedni? (Nem.) Miért nem? (Azért, mert ha így bánunk vele, a legtöbb ember nem fogja tudni, hogy mi folyik és akár félreértések is kialakulhatnak bennük. Az illető lényegét tényeken keresztül kell felfedni és leleplezni, és csak akkor helyénvaló leleplezni és boncolgatni, illetve megmetszeni az illetőt, amikor az emberek tisztán látják őt – akkor mindenki érteni fogja. Ha az illető nem olyan ember, aki az igazságra törekszik, ám nem okoz zavarásokat és még mindig tud némi szolgálatot tenni, akkor engednünk kell, hogy szolgálatot tegyen. Ha tudjuk, hogy nem olyan ember, aki az igazságra törekszik, mégis állandóan megmetsszük őt, az hatással lesz a kötelessége végzésére.) Helyes. Így viselkedni nem elvszerű. Amikor ördögökből és állatokból reinkarnálódottakkal foglalkozol, még ha hosszú időn át tartó kapcsolat és megfigyelés során át is láttad a lényegüket, némi bölcsességet kell gyakorolnod és alapelvek szerint kell bánnod velük. Jó dolog bölcsességet gyakorolni, de nem szegheted meg az alapelveket. Az ilyen emberek alapelvek szerinti kezelése sok részletet foglal magában. Az egyik az, hogy bár világosan látod, hogy az igazságtól idegenkedő emberekről van szó, akiknek a lényege az ördögöktől való, nem kereshetsz mindig hibát bennük vagy nem kukacoskodhatsz velük, hogy megmetszd, vagy hogy minden alkalommal leleplezd őket. Nem fogják tudni, hogy mi folyik; fogalmuk sem lesz róla és nem fogják tudni, miért metszed meg vagy miért veszed célba őket. Ha ezt teszed, az még a kötelességük végzésére is hatással lesz. Még ha mások szemében nem is tévedsz abban, amit csinálsz vagy mondasz, az ilyen viselkedés nemcsak hogy nem hoz eredményeket, hanem még kedvezőtlen következményekkel is jár és nem felel meg az igazságalapelveknek. Ezért függetlenül attól, hogy milyen típusú emberrel foglalkozol, alapelvek szerint és pártatlanul kell bánnod vele; ne az alapján cselekedj, ahogyan érzel. Jó, ha némi bölcsességet gyakorolsz, de alapelvek szerint kell bánnod vele. Ha így cselekszel, egyrészt betartod a rendet és követed a szabályokat, és kevésbé valószínű, hogy bomlasztásokat okozol; másrészt azt is bizonyítja, hogy istenfélő szíved van, hogy nem követsz el ámokfutó módon gaztetteket, és nem szánt szándékkal vagy vakmerően teszed a dolgokat a saját szándékaidnak megfelelően. Lennie kell alapelveidnek abban, ahogyan mindegyik embertípussal bánsz. Legyenek ördögök, állatok vagy emberek, alapelvek szerint kell bánnod velük. Képesnek kell lenned tisztán látni ezeket az embertípusokat és felfogni az emberekkel való bánásmód alapelveit. Nem lehet eltorzult felfogásod, amikor erről az ügyről van szó, nem igaz? (De igaz.) Ne tégy semmi bomlasztót. Ha olyasmit teszel, ami bomlasztásokat vagy zavarásokat okoz, akkor túl buta vagy; egy embernek nem szabadna ilyet tennie. Megértetted? (Megértettem.)

Korábban a két külön osztályt alkotó, állatokból és ördögökből reinkarnálódottak lényegének megnyilvánulásairól beszélgettünk. Ez segített az embereknek meglátni, hogy bár az összes embertípus emberi külsővel rendelkezik, a lényegüket illető különbségek és az osztályokba sorolásuk az igazsághoz való különböző hozzáállásukon keresztül ismerhetők fel. Függetlenül attól, hogy valakinek milyen a külső megjelenése – valakinek talán arányos vonásai vannak, meglehetősen kifinomultnak és jószívűnek tűnik, vagy műveltnek, jólneveltnek, státusszal rendelkezőnek és kifinomultnak látszik, sőt úgy tűnik, hogy méltósággal bír, igen nagyszerű, nem hétköznapi ember – ezek egyike sem képezi a lényege jellemzésének alapját. Nem számít, hogy néz ki, akár magas, akár alacsony, kövér vagy sovány, milyen a bőrszíne, vagy, hogy az élete gazdag-e vagy szegény, ezek egyike sem mutathatja meg, hogy valójában mi a lényege. Egy ember lényegét nem lehet a hagyományos emberi kultúra normái vagy az erkölcsi magatartásról szóló mondások alapján, sem az emberek által a történelem során összefoglalt mottók vagy elismert emberek híres szólásai alapján, illetve uralkodó pártok félrevezető nyilatkozatai alapján jellemezni. Akkor mire kell hát alapozni? Az embereknek Isten szavait, az Isten által kifejezett igazságot és Istennek az emberekkel szemben támasztott követelményeit kell használniuk a különféle típusú emberek lényege megítélésének és meghatározásának alapjaként. Semmiképp nem szabad az embereket a külső megjelenésük, az adottságaik vagy az általuk elsajátított tudás alapján megítélni, és természetesen nem szabad megítélni a státuszuk vagy a társadalomban és az emberek között játszott szerepük alapján sem. Az emberek megítélésének minden ilyen módja helytelen. Az embereket Isten szavai alapján kell megítélni; csakis Isten szavai az igazság. Egyrészt az igazságon kell alapulnia; másrészt egy embernek az igazsághoz való hozzáállásán és azon kell alapulnia, hogy képes-e felfogni az igazságot. Az a legpontosabb, ha egy ember lényegét az igazság alapján ismerjük fel, az osztályokba való besorolását pedig az igazságra alapozva állapítjuk meg. Így biztosan nem lesz tévedés.

Az emberekből újjászületett emberek jellemzői

I. Lelkiismeret és józan ész birtoklása

Miután beszélgettünk ennek a két embertípusnak – az állatokból és az ördögökből reinkarnálódottaknak – a megnyilvánulásairól, a következőkben azoknak a megnyilvánulásairól kell beszélgetnünk, akik igazi emberekből reinkarnálódtak. Most érkeztünk el a legkritikusabb részhez. Az állatokból reinkarnálódottaknak vannak bizonyos megnyilvánulásaik és jellemzőik, amelyek ezt bizonyítják, ahogyan az ördögökből reinkarnálódottaknak is. Nos, vajon az emberekből reinkarnálódottaknak is megvannak a megfelelő megnyilvánulásaik és jellemzőik? (Igen.) Ez bizonyos. Az igazi emberekben meglévő emberi mivolt egyes alapvető megnyilvánulásait és jellemzőit már említettük. Ma az emberekből reinkarnálódottak konkrét megnyilvánulásairól és jellemzőiről fogunk beszélgetni. Tekintve, hogy az ilyen típusú személy besorolása ember, mielőtt hivatalosan beszélgetnénk, először gondolkodjunk el azon, hogy melyek az emberi lét alapvető jellemzői. Vagy, miután sok éven át érintkeztél és társultál emberekkel, milyen jellemzőket figyeltél meg ebben az embertípusban, akit az emberek osztályába sorolnak? Melyek a megnyilvánulásai? Vágjatok bele. (Ennek az emberek osztályába sorolt típusnak van lelkiismerete és józan esze. Ha például valami helytelent csinál, vagy igazságtalanul bánik valakivel, vagy az igazságot sértő dolgot művel, lelkiismeretfurdalást érez.) (Ez az embertípus legalább képes felfogni az igazságot, szereti a pozitív dolgokat és utálja a negatív dolgokat. Ép a lelkiismerete és a józan esze.) Az igazság felfogására való képesség viszonylag magas mérce. Az emberi mivolt mely jellemzőivel rendelkezik ez az embertípus, mielőtt az igazsággal találkozik? Mi jellemzi a cselekedeteit, a beszédét, és hogyan viseli magát és hogyan foglalkozik a világgal? Melyek a normális emberi mivolt benne megmutatkozó megnyilvánulásai és megnyilatkozásai? Vagyis amikor emberekkel érintkezik és kerül kapcsolatba, milyen megnyilvánulásokat tanúsít, amelyeknek köszönhetően mások láthatják, hogy ő pozitív figura? (Viszonylag racionális, jószívű, nem tesz olyasmit, amivel becsap másokat vagy árt nekik, és nincs benne ártó szándék másokkal szemben.) Amire ti gondoltok, azok ezek a pozitív megnyilvánulások, amelyek viszonylag megfelelnek az emberi mivoltnak, amelyek egy jó ember megnyilvánulásai az emberek fejében. Jószívűnek lenni, nem becsapni másokat és nem ártani nekik, betartani az adott szót, felelősségérzettel rendelkezni, képesnek lenni jól kijönni másokkal, pozitív dolgokra vágyni és utálni a negatív dolgokat – ezek mind az emberi mivolt egyes pozitív megnyilvánulásai. Van még? (Ott van még a lelki megértéssel való rendelkezés – Isten szavai megértésének képessége.) A lelki megértés birtokában lenni nem kapcsolódik az emberi mivolthoz, amelyet épp tárgyalunk. Mi főként az emberi mivolttal bíró emberek különféle nézőpontjairól beszélünk a dolgok kezelése során, valamint az ember magatartása és másokkal való bánásmódja lényegének megnyilvánulásairól, az alapelveikről és a minimális normáikról, amikor a magaviseletükről és a cselekedeteikről van szó és így tovább. Igen kevés a száma az emberi mivolt azon pozitív megnyilvánulásainak, amelyek az emberek számára láthatóak és megismerhetők. Úgy tűnik, hogy igazán ritka az emberiség körében az, aki érti, miként viselje magát. Nem csoda, hogy sokan azt mondják, kudarcot vallottak a magaviseletükben. Nézzétek meg, hogyan alakítják a színészek a filmekben és a tévéműsorokban a pozitív karaktereket – amikor egy bizonyos nézőpont, megnyilvánulás vagy hozzáállás feltárásáról van szó egy ügyben, a színészek nem tudják, miként játsszák el vagy fejezzék ki, és semmi megértésük nincs ezen a területen. Ha arra kéred őket, hogy alakítsanak egy huligánt, gengsztert, maffiafőnököt, prostituáltat, feslett nőt vagy egy híres vagy nagy embert, nagyon jól játsszák a szerepet, és tökéletes elevenséggel és részletességgel alakítják ezeknek az embereknek minden gesztusát, minden szavát és tettét, sőt, egyetlen pillantását is. Egyesek, miután látják őket negatív szerepet játszani, még tévesen azt is hiszik, hogy az illető valóban a rossz ember a műsorból, és meg akarják ütni, ha egyszer majd találkoznak vele. Sőt, vannak, akik le is köpik őt. Látjátok, milyen elevenséggel alakították a szerepüket; valóban életre keltették azt a rossz embert. És mi a helyzet, amikor egy jó embert kell eljátszani? Kaphatnak az emberek némi inspirációt az előadásukból, tudva, hogy miként kell emberi mivolttal bíró személynek lenni? Ilyen színészek valójában nincsenek. Az emberiség fogalmatlan, amikor arról van szó, hogy miként kell emberi mivolttal bíró személynek lenni. Nemcsak a forgatókönyvírók és a rendezők fogalmatlanok, hanem a közönség is az – senki sem érti, mit jelent emberi mivolttal rendelkezni. Így aztán ez teljes ürességgel jelenik meg a filmekben és a tévéműsorokban. Amikor például egy színész a Kommunista Párt egyik tagját alakítja, aki épp a halála előtt lehunyja a szemét, a nézők ezt mondják: „Biztos, hogy még nem halott, még nem fizette be a párttagsági díjat!” Valóban, egy másodpercnél kevesebb időn belül kinyitja a szemét, és remegve kivesz pár pénzérmét a zsebéből és így szól: „Itt a párttagsági díjam. Nem tartozhatok a Pártnak. A Párt nyugodt lehet. Amikor átjutok a másik oldalra, még akkor is hűséges leszek a Párthoz, rendíthetetlenül, akár mindhalálig!” Csak ezután hal meg. A filmekben és a tévéműsorokban így ábrázolják az emberi mivolttal bíró személyt. A közönség szemében ez valójában teljesen tartalmatlan. A való életben nem léteznek ilyen emberek, és az emberek számára nagyon nehéz elérni ezt. Az emberiség ezért egyszerűen nem érti, mi az igazi emberi mivolt, és nagyon nehéz meghatározniuk a mércéjét. Vagy túl magasan van és teljesen üres a mérce, vagy az emberek tanácstalanok és önkényesen állapítják azt meg. Az igazi ember birtokában lévő emberi mivolt valójában nagyon egyszerű. Mennyire egyszerű? Olyasmi, ami elérhető közelségben van számodra, amit meg tudsz valósítani. Mit jelent az, hogy elérhető közelségben van? Azt jelenti, hogy nagyon gyakorlatias, nagyon valóságos, nagyon objektív, egyáltalán nem üres. Mivel nagyon objektív és gyakorlatias, az emberek úgy érzik, hogy nagyon hétköznapi és egyáltalán említésre sem méltó, és még kevésbé érzik úgy, hogy az emberiségnek ezeket a megnyilvánulásokat kellene tanúsítania. Ez az emberiség grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgok mellett kardoskodik. Sok emberben nemcsak hogy nincsenek meg az igazi emberi mivolt megnyilvánulásai, hanem még meg is vetik őket, mivel a normális emberi mivolt megnyilvánulásai nagyon gyakorlatiasak, nagyon hétköznapiak, nagyon átlagosak, és helyette inkább a tudásra törekednek és azt tisztelik. Ily módon az egész társadalomban egy gonosz irányzat formálódott: olyan, amely megveti és lenézi egy igazi ember megnyilvánulásait. Még egy emberi mivolttal valóban rendelkező személy sem érzi úgy, hogy így viselni magát azt jelenti, hogy ő igazi ember vagy emberi mivolttal rendelkező személy. Épp ellenkezőleg: azon igyekszik, hogy a társadalom gonosz irányzatai által pártolt úgynevezett nemes és rendkívüli emberré váljon. Ez megtagadja és elfedi néhány emberi mivolttal rendelkező ember emberi mivoltának lényegét. Mit jelent itt az, hogy „elfedi”? Azt jelenti, hogy senki sem tart téged emberi mivolttal bíró személynek. Azt jelenti, hogy nem számít, mit teszel, a többiek kizárnak és lenéznek, hogy az emberek között nincs helye annak, hogy kamatoztasd a tehetséged, nincs helye annak, hogy beszélj, és nincs lehetőséged arra, hogy bevesd az erősségeidet. Az, hogy „megtagadja”, azt jelenti, hogy a romlott emberiség körében egyszerűen nem érdemes említést tenni a normális emberi mivoltodról. Az emberi mivolt nem olyasmi, amit pártolnak. Mit támogatnak? Azt pártolják, hogy a tömeg kedvére játssz, légy dörzsölt, hízelgő és mások kegyeit kereső, hazug és csaló, aki képes bármit mondani, függetlenül attól, hogy az mennyire émelyítően mézes-mázos vagy ellentétes a valódi érzéseivel. Az igazság kimondásával sehová sem jutsz ebben a társadalomban. Lehet bármilyen jó az emberi mivoltod, ez a társadalom nem pártolja azt és meg fogja tagadni. Ha pozitív, igazságos vagy méltányos dolgokat mondasz vagy a lelkiismeret szavait szólod, ha észszerű dolgokat mondasz, miközben a megfelelő álláspontra helyezkedsz, ki fognak zárni, tagadni és becsmérelni fognak. Még olyanok is vannak, akik gúnyolni fognak, nevetségessé tesznek, megaláznak, majd minden elvetemült erőt és hatalmat összegyűjtve támadnak és kiközösítenek, ami miatt végül túlságosan szégyellni fogod magad ahhoz, hogy mutatkozz, ami miatt megtagadod saját magad. Végül ezt gondolod majd: „Nem vagyok jó, nem tudok alkalmazkodni a társadalom irányzataihoz, sem ezekhez az emberekhez. Nem tudom, miként kell cselszövéseket megvalósítani, nem tudok mesterkedéseket vagy trükköket kieszelni, ezért nagyon nehéz számomra túlélni ezek között az emberek között.” Nagyon alsóbbrendűnek kezded érezni magad, képtelenül arra, hogy beilleszkedj ezek közé az emberek közé. Tulajdonképpen nem vagy képes magadévá tenni a világi ügyekre vonatkozó filozófiáikat, a dolgok intézésére szolgáló módszereiket és eszközeiket és a túlélési módjukat. Miután ez a gonosz irányzat és ezek a gonosz emberek megtagadnak, te is megtagadod a saját emberi mivoltodat, majd minden lehetséges eszközzel megpróbálsz alkalmazkodni hozzájuk, próbálod követni őket, próbálsz beilleszkedni a társadalomba, beilleszkedni ezek közé a gonosz emberek közé és beilleszkedni ebbe a gonosz irányzatba. Megpróbálod lemásolni, ahogyan mások trükkökkel, intrikákkal és mesterkedéssel élnek, és azt is megpróbálod utánozni, ahogyan mások hízelgő szavakat, émelyítően mézes-mázos szavakat és a valódi érzéseikkel ellentétes szavakat beszélnek. De akárhogy is próbálod utánozni ezeket a dolgokat és akármennyi erőfeszítést teszel is bele, összességében érzed, hogy ezek nem azok a szavak, amelyeket te mondani akarsz, illetve nem azok a dolgok, amelyeket tenni akarsz. Minden egyes általad mondott szó annyira ellentétes a valódi érzéseiddel, és minden, amit teszel, lelkiismeretfurdalást kelt benned; érzed, hogy nem ezt kellene mondanod vagy tenned. Mindennap így élsz, álarcot viselve. Bár úgy tűnik, hogy viselkedés, beszéd, illetve egyes gondolatok és nézetek tekintetében beilleszkedtél ebbe a gonosz irányzatba és beilleszkedtél ebbe a romlott emberiségbe, mélyen belül fájdalmat, levertséget és neheztelést érzel. Egy ilyen élettapasztalat után elkezdesz egy méltányos és igazságos bánásmód, pozitív dolgok és a világosság után sóvárogni. Nos, az emberi mivolt mely jellemzőivel rendelkezik egy ilyen ember, amelyek lehetővé teszik számára, hogy ilyen érzései és ilyen tapasztalatai legyenek mások körében és gonosz irányzatok közepette? Ami azt illeti, ez nagyon egyszerű: ha egy emberben megvan a lelkiismeret és a józan ész emberi mivolt lényege, ilyen tapasztalatai lesznek, ha az emberek között él.

A lelkiismeret és a józan ész a két legalapvetőbb dolog, amivel rendelkezniük kell azoknak, akiknek van emberi mivolta. Bár e két dologról időről időre szó esik, ezek rendkívül fontosak az emberek számára, és annak felmérésében is a legfontosabb kritériumok, hogy egy illető az emberek osztályába tartozik-e. Konkrétan mire vonatkozik a lelkiismeret? Korábban elmondtam, hogy a lelkiismeret az ember szívében létrejövő képesség, és hogy bizonyos követelményeket támaszt az emberekkel szemben, valamint elsősorban a magaviselet alapelveiben és a magatartás minimumszabályaiban nyilvánul meg. Konkrétan egy embernek a magatartására vonatkozó hitvallása, a magatartására és a világi ügyek kezelésére vonatkozó alapelvei, valamint az emberi mivoltának megnyilatkozásai bizonyíthatják, hogy van-e lelkiismerete vagy nincs. Amikor az imént megkérdeztem, hogy pontosan mire vonatkozik a lelkiismeret, nem tudtatok válaszolni. Csak arra összpontosítotok, amit mélyreható igazságoknak tartotok, ám ami az ilyen típusú igazságokat illeti, úgy érzitek, azok túlságosan csekélyek, túlságosan hétköznapiak és túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy említésre érdemesek legyenek, ezért egyszerűen nem törődtök velük és nem veszitek komolyan őket. Ha valakinek van lelkiismerete, az azt jelenti, hogy az emberi mivolta két jellemzővel bír: az egyik az egyenesség, a másik a kedvesség. Lehet, hogy a külső megjelenése alapján nem tudod megmondani, hogy valaki kedves-e vagy sem, ha azonban valaki jószívű, azt azonnal tudni fogod, amint kapcsolatba kerülsz vele. Mi alapján lehet felmérni, hogy valaki egyenes-e? A magatartására és a világhoz való viszonyulására vonatkozó alapelvei alapján. Ha álnok, ravasz, alattomos, világi értelemben vett bölcs, mesterkedő és kiismerhetetlen abban, ahogyan viseli magát és viszonyul a világhoz, akkor ez az ember biztosan nem egyenes. Ha nagyon egyszerű, nagyon közvetlen, nagyon nyílt módon viseli magát és viszonyul a világhoz, ha nagyon világosan beszél másokkal, nem folyamodik elvetemültséghez vagy csalárdsághoz, amikor az emberekkel érintkezik, hamisság nélkül beszél és cselekszik – a feketét feketének, a fehéret pedig fehérnek nevezi, nagyon világos különbséget téve az efféle dolgok között – képes pozitív dolgokhoz tartani magát és nem köt kompromisszumot gonosz erőkkel, akkor ez az illető elég egyenes. Ha valaki egyaránt egyenes és kedves, akkor ennek az illetőnek van lelkiismerete, megvannak benne az emberi mivolt minimális jellemzői. Az emberi mivolt másik jellemzője a józan ész. A józan ész is egy olyan fogalom és téma, amelyet gyakran tárgyalunk, de soha senki nem határozta meg egyértelműen, hogy mi a józan ész. Mi foglaltatik a józan észben és milyen megnyilvánulások minősülnek a józan ész megnyilvánulásainak – tisztában vagytok ezzel? A legtöbb ember nem nagyon van tisztában ezzel; még mindig viszonylag homályos a megértésük ezen a területen. Nos, mit jelent az, hogy valakinek van józan esze? Azt jelenti, hogy képes azt mondani, amit mondani kell, valamint azt tenni, amit tenni kell, miközben a helyes álláspontra helyezkedik; ez a józan ész megléte. Ha emberi mivolttal bíró személy vagy, akkor a beszéded és a tetteid mértéktartók lesznek. Tudni fogod, milyen szavakat kell mondanod, milyen dolgokat kell tenned, milyen álláspontot kell elfoglalnod, amikor ezeket a szavakat mondod, és hogy kell beszélned ahhoz, hogy kifejezz egy bizonyos dolgot az adott környezeten belül, valamint az identitásod és a státuszod alapján. A szívedben lesznek normák és lesz mértékletesség ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, vagyis a józan eszed képes lesz szabályozni a szavaidat és a viselkedésedet, megfelelővé téve a szavaidat és a viselkedésedet, hogy mások kívülről észszerűnek és megfontoltnak lássák azokat, miközben a beszéded és a tetteid épp megfelelőek és alkalmasak arra, hogy építsék az embereket. Függetlenül attól, hogy a képességed, a képzettségi szinted vagy a korod tekintetében az általad szólt szavak és az általad tett dolgok teljesen helyénvalóak-e vagy sem, legalább lesznek határok a szívedben, lesz egy mérce, amely kordában tart és lehetővé teszi számodra, hogy észszerű állapotban beszélj s cselekedj. Ez jelenti azt, hogy valakinek van józan esze. Egy józan ésszel bíró ember bárkivel is áll szemben – legyen az gazdag vagy szegény, vagy egy státusszal rendelkező vagy a nélküli – semmilyen helyzetben nem korlátozza a beszédét és a cselekedeteit az, hogy jó vagy rossz-e a hangulata, és azt sem veszi fontolóra, hogy egy dolog előnyös-e a számára vagy sem; a szívében mindig van visszatartó erő, egy mérce vagy határ, amely arra szolgál, hogy szabályozza őt. Szándékosan nem fog elferdített érveket szajkózni, és nem lesz indokolatlanul problémás sem. Még ha néha belül dühös vagy nagyon fel is húzza magát és nem igazán odaillően válogatja meg a szavait, az általa mondott dolgok nem alkotnak elferdített érveket vagy téveszméket, hanem szalonképesek és megállják a helyüket. Mit jelent az, hogy „megállják a helyüket”? Azt jelenti, hogy még ha az, amit mond, nem is feltétlenül felel meg az igazságnak, ez az „érvelés” a legtöbb ember szemében megállja a helyét; általában helyesként ismerik el és senki nem ellenzi. Egy ilyen embernek van józan esze.

Mindkét aspektust, a lelkiismeretet és a józan észt is világosan elmagyaráztuk. Az emberi mivolt meglétének ez a két fő megnyilvánulása: az egyik a lelkiismeret, a másik a józan ész megléte. Mondjátok meg Nekem, üres ez a két aspektus vagy sem? (Nem üres.) Nem nagyon valóságosak? (De igen.) Nagyon valóságosak és nem üresek. Akkor az emberiség miért nem támogatja őket? Azért, mert egy lelkiismeretes emberben megvan az egyenesség és a kedvesség, és az egyenes és kedves embereket visszataszítónak, valamint rendkívül jelentéktelennek, mindenki által lenézettnek tartják a gonosz irányzatok és a gonosz, romlott emberiség körében. Ha egyenes és kedves ember vagy, akkor még ténylegesen vallatni is fognak: „Mi haszna annak, hogy egyenes és kedves vagy? Van tudásod? Van társadalmi státuszod? Van hírneved vagy hatalmad a társadalomban?” Te ezt mondod: „Nincs hírnevem és hatalmam; csak egy valamelyest egyenes és kedves ember vagyok.” Az emberek mind ki fognak nevetni és vissza fognak utasítani. Az ő szemükben nem tőke az, hogy van lelkiismereted, és hogy egyenes és kedves vagy – tudás, státusz és hírnév vagy hatalom nélkül sehová sem fogsz jutni a társadalomban. Ezt kérdik: „Van lelkiismereted, de mennyit ér a lelkiismeret? Mit tudsz csinálni? Tudsz intrikát és mesterkedést alkalmazni, vagy meg tudod téveszteni az embereket? Meg tudod nyerni az emberek szívét és meg tudod vásárolni a kegyeiket?” Egyiket sem tudod megtenni. Ha van benned lelkiismeret, ha van benned egyenesség és kedvesség – az emberi mivolt e két aspektusa – akkor nem fognak érdekelni ezek a társadalom gonosz irányzataiban meglévő dolgok, nem fogod ezeket az irányzatokat követni, ezért sehová sem fogsz jutni a társadalomban, az emberek pedig ki fognak közösíteni. Miért fognak kiközösíteni? Azért, mert a legtöbb ember gonosz irányzatokat tisztel, és a társadalomban a gonosz irányzatok váltak a fő áramlattá – ha a lelkiismereted szerint cselekszel és minden ügyben pártatlanul kezeled a dolgokat, akkor a többiek csodabogárnak fognak tekinteni és ki fognak zárni téged. Ha a gyülekezetben a lelkiismeretedre tudsz hagyatkozni és betartod az igazságalapelveket a beszédedben és a tetteidben, és le mered leplezni és boncolgatni mered a gonosz embereket, akkor azok, akik ördögöktől valók, elveszítik a talajt a lábuk alól és felfedetnek; teljesen feltárulnak az intrikáik és a mesterkedéseik, valamint az igazságot gyűlölő sátáni természetük. Ezért ezek az emberek, akik ördögöktől valók, különösen félnek attól, hogy olyanok vannak a gyülekezetben, akik betartják az igazságalapelveket. Amikor látnak bárkit, aki érti az igazságot, kizárják és elnyomják őt, nagyon tartva attól, hogy az igazságot értők majd kiállnak, hogy leleplezzék őket, ami oda vezet, hogy felfedik és kiiktatják őket. A sátáni természetük vezérli őket arra, hogy így viselkedjenek. Isten házában nem tudnak szilárdan megállni azok, akik ördögöktől valók, pontosan azért, mert Isten házában az igazság gyakorol hatalmat, Isten gyakorol hatalmat. A nem hívő világban azonban ez másképp van. Mivel ebben a világban ateizmus és gonosz irányzatok uralkodnak, az emberi mivolttal bíró emberek nem tudják megvetni a lábukat a gonosz irányzatok és a gonosz, romlott emberiség között, miközben gyakran azok a vezetők, a kiválóságok, az úgynevezett elit az emberek körében, akik könyörtelenül taktikáznak, alattomosak és ravaszok. Egy emberi mivolttal bíró személyt kizárnak és nincs lehetősége az előrejutásra, függetlenül a képességétől, az adottságaitól, az erősségeitől és a tehetségétől. Amíg néhány igazságos szót szól vagy pártatlanul kezeli az ügyeket, azok a gonosz emberek és az ördögök gyötörni fogják őt. Ezért ez a gonosz emberiség, amely az ördögöktől való, semmibe veszi a lelkiismeretet; csak az emberi mivolttal bíróknak van lelkiismerete. Ami a józan észt illeti, a józan ész meglétének megnyilvánulása az, hogy bármi is történik az emberrel, észszerűen tudja kezelni azt, igazságosan tud beszélni és cselekedni, nem az érzései vagy a hírneve vagy a státusza szerint, és nem fog kényszeríteni vagy korlátozni másokat. Képes racionálisan kezelni egy ügyet: ha az helytálló, akkor helytálló; ha nem helytálló, akkor nem helytálló; ha helyes, akkor helyes; ha helytelen, akkor helytelen. Pártatlanul értékeli a dolgokat és igazságosan cselekszik, alapelvek szerint, és nem lépi át az emberi mivolt erkölcsi határait. Ez a józan ész meglétének megnyilvánulása. Ez a két dolog, a lelkiismeret és a józan ész, nem működik a társadalomban, különösen nem gonosz országokban és gonosz irányzatok közepette, ahol még kevésbé működnek és tarthatatlanok. Ugyanakkor a lelkiismeret és a józan ész pontosan az a két fő jellemvonás, ami a normális emberi mivoltban megvan, és olyan jellemzők is, amelyekkel az emberiségnek rendelkeznie kellene. Csak akkor vagy igazi ember, ha megvan benned ez a két jellemvonás. Ha lelkiismerettel és emberi mivolttal bíró személy vagy, akkor egyrészt különösen elvszerű leszel abban, ahogyan viseled magad és viszonylag igazságos módon tudsz bánni az emberekkel. Függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatod valakivel, vagy hogy az illető megbántott-e, helyesen tudsz bánni vele és objektíven tudod értékelni őt. Ez egyenesség, az emberi mivolt jellemzője. Emellett, ha van benned kedvesség, az emberi mivolt másik jellemzője, akkor lesz egy bizonyos határod, amikor emberekkel bánsz vagy dolgokat teszel, ami visszatarthat attól, hogy a lelkiismereteddel szemben beszélj vagy cselekedj. A gonosz emberek például mindig elferdített szavakat beszélnek és elferdített érveket hangoztatnak, feketének nevezik a fehéret és elferdítik a tényeket. Haragot táplálnak mindazokkal szemben, akik ártanak nekik vagy akik bántották, illetve célba vették őket, és minden lehetséges módot megpróbálnak kiötölni, hogy alkalmat találjanak arra, hogy gyötörjék őket és bosszút álljanak rajtuk. Ami azonban egy emberi mivolttal rendelkező embert illet – mivel egyenes és kedves, ami a lelkiismeret részét képezi – még ha valaki ártott is neki vagy be is csapta őt, és meg akarja torolni és bosszút akar állni, és a hevesség pillanataiban talán valami ehhez hasonló durvaságot mond: „Lelkem mélyéből gyűlölöm őt!”, amikor tényleges alkalom adódik a bosszúra, meglágyul a szíve és megenyhül; nem tudja rávenni magát, hogy megtegye, nincs hozzá szíve. Egy kis idő elteltével pedig nem tudja többé megidézni ezt a gyűlöletet. Ilyen egy kedves ember. Ha valaki becsapott vagy ártott neked és van alkalmad a bosszúra, alkalmad arra, hogy lásd az ellenségedet, amint büntetést és megtorlást szenved, képes lennél a tettek mezejére lépni és dolgokat tenni azért, hogy bosszút állj rajta? Amikor fel vagy háborodva, talán ezt mondod: „Biztos, hogy bosszút fogok állni rajta! Rendkívül szörnyű és könyörtelen!” Amikor azonban valóban eljön az alkalom a bosszúra, nem tudod rávenni magad, hogy megtedd. Ezt fogod mondani: „Felejtsd el, rég volt. Legyen ezzel vége.” Nem fogod vég nélkül hajszolni, sem ahhoz nem fogsz ragaszkodni, hogy azt lásd, amint az ellenséged megbűnhődik vagy valamilyen rossz véget ér. Nem fogsz állandó gyűlölettel élni a szívedben; a gyűlölet egy idő után eloszlik. Ez a kedves szív megnyilvánulása. A kedvesség a lelkiismerettel rendelkező ember jellemző megnyilvánulása, és annak is jellemzője, hogy valaki az emberek osztályába tartozik. Egyesek szemében persze gyengeség a kedvesség. Néhány nem hívő akár azt is gondolhatja, hogy gerinctelen vagy és még hergelni is fog, ezt mondván: „Könyörtelennek és kőszívűnek kell lenned. Amikor alkalom adódik a bosszúra, fogat fogért kell venned, saját magadnak kell legyőznöd az illetőt és a saját kezeddel kell megölnöd az ellenségedet.” Te azonban eltöprengsz: „Ha a saját kezemmel ölöm meg az ellenségemet, nem gonoszságot művelek vajon? Az ő élete nem befolyásol engem; csak arról van szó, hogy egy általa tett dolog túl messzire ment és megbántott engem, de ez az egész már a múlté.” Idővel rájössz, hogy többé már nem gyűlölöd őt. Egyesek azt mondják, hogy túl gyáva vagy, nem vagy elég könyörtelen. Te magad is zavarba ejtőnek találod ezt: „Miért nem tudok én könyörtelen lenni? Miért vagyok mindig elnéző az ellenségeimmel szemben és miért nem vagyok képes neheztelni?” Egyesek szemében a kedves szív az emberi mivolt gyengesége. Valójában azonban az emberi mivolt jellemzője, nem igaz? (De igaz.)