C. Az igazság helyettesítésére tett próbálkozás

A Sátán gonosz lényegével rendelkező embereknek különösen rosszindulatú beállítottságaik vannak. Nemcsak hogy ellenségeskedést mutatnak az igazsággal szemben és támadják az igazságot, hanem a saját eretnekségeiket és téveszméiket is fel akarják használni az igazság helyettesítésére. Fő megnyilvánulásuk az, hogy gyűlölnek és támadnak bárkit, aki megmetszi vagy leleplezi őket, és megnehezítik számukra a dolgokat. Ez a beállítottság-lényeg túlságosan gonosz, ádázabb, mint bármelyik vadállaté. Bár a tigriseknek és az oroszlánoknak vad természetük van, amikor nem éhesek, vagy ha nem jelentesz számukra fenyegetést, akkor figyelmen kívül hagynak, és nem akarnak bántani. Az ördögök azonban mások. Még ha figyelmen kívül is hagyod őket, amennyiben fenyegetést jelentesz a státuszukra, nem fognak békén hagyni; kezdeményezni fogják a támadást ellened – mennyivel inkább teszik ezt akkor, ha leleplezed és megmetszed őket. Nemcsak hogy soha nem fogadják el a metszést, hanem arra sem hajlandók, hogy meghallgassanak bármilyen helytálló mondást vagy javaslatot. Ehelyett azon gondolkodnak, hogy milyen különféle módokon vágjanak vissza a másik félnek, hogy a vereséget győzelemre fordítsák, hogy minden küzdelemben és versengésben fölénybe kerüljenek, a passzivitást kezdeményezéssé alakítsák. Tegyük fel, hogy látsz valakit a gyülekezetben, aki nem követi a szabályokat, semmi nem fékezi őt, nem tudja elviselni, ha bárki kritizálja vagy keresztbe tesz neki, nem fogadja el, amikor bárki az igazságról beszél, ellenáll és vitatkozik, amikor megmetszik, valamint gyűlöl és támad bárkit, aki leleplezi – ez egy ördög. Egyesek elkövetnek néhány hibát a munkájukban, és mielőtt még mások bármiért is kritizálnák vagy lelepleznék őket, megelőző csapást mérnek, minden lehetséges módon azon gondolkodva, hogyan hozakodjanak elő indokokkal, hogy igazolják és megvédjék magukat, mondván, a gyenge munkájuknak megvan az oka és van rá magyarázat, és hogy valaki szabotálta azt; minden eszközzel azon vannak, hogy másokra hárítsák a felelősséget és tisztázzák a saját nevüket. Különösen érzékenyek, valahányszor valaki a saját romlott beállítottságairól beszél és azokat boncolgatja: ők úgy vélik, az valójában róluk szól, és minden lehetséges módon próbálják megóvni az egojukat és eltussolni a hibáikat, sőt még el is ítélik és kárhoztatják azokat, akik az igazságról beszélnek. Az ilyen emberek soha, semmiképpen nem fogják beismerni a hibáikat, illetve nem fognak elgondolkodni önmagukon, még kevésbé bűnbánatot tartani. Ehelyett minden lehetséges módon azon gondolkodnak, miként álcázzák magukat, hogy mások szemében tökéletes embereknek és hibátlan egyéneknek tűnjenek, olyanoknak, akiket mások úgy látnak, mint akik soha nem követnek el hibát. Akár rosszul mondanak egy mondatot, akár helytelen kifejezést használnak, akár a munkájukban van valami eltérés vagy hiba, akár mások által felfedezett romlott beállítottságokat és szándékokat lepleznek le, úgy érzik, ez rossz előjel, mintha valami szörnyűség lenne készülőben, mintha az életük forogna kockán, vagy mintha véget érne a világ. Ezután önmaguk igazolásának és védelmének különféle módjain gondolkodnak; ez az ösztönös reakciójuk. Még némi látszatot is teremtenek, olyan dolgokat mondva, amelyek összhangban vannak az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel, olyan szavakat, amelyek megnyerik az emberek szívét, hogy becsapják a körülöttük lévőket. Különösen tartanak attól, hogy az emberek megismerik az igazi arcukat, a hibáikat és a hiányosságaikat, és különösen tartanak attól, hogy a valódi helyzetük lelepleződik. Soha nem ismerik be, hogy a képességük szegényes, vagy hogy problémák vannak az emberi mivoltukkal, és természetesen még kevésbé ismerik be az elkövetett hibáikat vagy az általuk feltárt romlott beállítottságokat. Szorosan beburkolóznak, ügyelve arra, hogy semmit ne hagyjanak kiszivárogni. Céljuk a státuszuk és a hírnevük megóvása, hogy örökre egy dicsőséges, hibátlan képet tartsanak fenn az emberek szívében, hogy az emberek azt gondolják róluk, az emberi mivoltukban nincs semmilyen hiba, hogy szeretik az igazságot és törekednek rá, hogy tudják gyakorolni az igazságot, el tudnak viselni nehézséget és tudnak árat fizetni, és hogy egyáltalán nincs semmiféle romlott beállítottságuk. Az ilyen emberek ördögök, nem emberek. Az ördögök egyszerűen nem fogadják el az igazságot, sőt minden lehetséges módon azon gondolkodnak, hogyan álcázzák magukat az igazság megtestesítőjének, a tökéletes eszményképnek. Ez egyben elferdült és gonosz, ugye? Bármennyi éve is hisznek Istenben, mindig tökéletes emberként állítják be magukat, mint akik mentesek a hibáktól. Még ha van is bennük negativitás, gyengeség, illetve ha vannak is elképzeléseik, soha nem merik leleplezni ezeket, csak folyamatosan takargatják őket. Ha egyszer valaki leleplezi őket, gyűlölik azt az embert, és az illető gyötrésének különféle módjain gondolkodnak, miközben egyidejűleg különféle módszereket és eszközöket alkalmaznak a magukról alkotott kép helyreállítására. Például egyesek mindig úgy védik magukat, hogy félrevezető ördögi szavakat mondanak, a feketét szándékosan fehérnek állítják be, valamint felcserélik a helyest a helytelennel, hogy félrevezessenek néhány tisztánlátás nélküli embert, megváltoztatva ezáltal az emberek róluk alkotott felfogását, és újraértékeltetve az emberekkel a róluk alkotott jellemzésüket. Az ilyen emberek hamisítatlan ördögök, egy szemernyi emberi mivolt sincs bennük. Bármilyen jól tudnak is teljesíteni az ördögök, bármi legyen is a nézőpontjuk a különféle dolgokról, röviden: mivel gonosz természetük van, ellenségesek lesznek az igazsággal szemben. Vagyis a szívük mélyéről soha nem fogadják el az igazságot vagy a pozitív dolgokat. Nem hallgatnak Isten szavára, illetve nem fogadják el Isten szavait; a természetlényegük az, hogy gyűlölik Istent. Bármit is mond Isten, irtóznak tőle. Talán nem tudod észrevenni az irtózásukat; kívülről nézve ők is részt vesznek összejöveteleken és olvassák Isten szavait, és nem mutatnak ellenségeskedő hozzáállást minden igazsággal szemben. Ám amikor valami olyan történik, ami nincs összhangban az elképzeléseikkel, vagy az érdekeiket érinti, akkor meg fogják ítélni Istent, Isten házát és az igazságot, megítélik és támadják azokat, akik törekednek az igazságra, és megítélnek minden pozitív dolgot – le fogják leplezni a gonosz természetüket. Ekkor rájössz majd, hogy az állításuk, miszerint hajlandók elfogadni az igazságot, csupán látszat; a szívük mélyén gyűlölik az igazságot és irtóznak tőle, és a legkevésbé sem fogadják el azt. De mivel jól tudják álcázni magukat, megtévesztenek néhány embert, épp úgy, mint a farizeusok.

Azokban, akik ördögökből reinkarnálódtak, semmi más nincs, csak ellenségeskedés, ítélkezés és támadás az igazsággal szemben; ilyen mentalitással lehetetlen számukra, hogy elfogadják az igazságot. Amikor Isten házának munkarendjeiről van szó, csak futólagosan felolvassák őket, hogy mások hallják, majd úgy tekintik, hogy ezzel el van intézve. Amikor tényleges munkavégzésre kerül sor, egyáltalán nem a munkarendekben megkövetelt alapelvek szerint gyakorolnak, hanem inkább a saját akaratuk, elképzeléseik és képzelődéseik szerint járnak el. Ráadásul csak azokat a munkarendeket valósítják meg, amelyek előnyösek a státuszukra és hírnevükre nézve; ha a munkarendek nem előnyösek a hírnevükre, nyereségükre és státuszukra nézve, akkor nem fogják megvalósítani őket, még akkor sem, ha megvan hozzá a képességük. Miért van ez? Azért, mert amint megvalósulnak a munkarendek, az emberek tudni fogják, hogy ezt Isten háza tette, és csak Istennek fogják megköszönni, nem nekik; az emberek érezni fogják, hogy Isten szereti az embert, és nem fogják úgy érezni, hogy van bármi érdemük, ami azt jelenti, hogy nem fognak szert tenni hírnévre, státuszra vagy bármilyen előnyre. Ez az egyik ok. Egy másik ok az, hogy mivel az ördögöknek olyan természetük van, amely ellenséges az igazsággal szemben, semmit sem fognak az igazságalapelvek szerint tenni, inkább a saját ambícióik, vágyaik és ösztöneik szerint cselekszenek. Melyek a Sátán ösztönei? Gonoszságot tenni és ellenállni Istennek, akadályozni Isten munkáját és rávenni az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől, elárulják Istent, és inkább őt imádják. A Sátán azzal a céllal jön a gyülekezetbe, hogy megzavarja és lerombolja a gyülekezet munkáját. Bármit meg fog tenni, ami káoszt és zavart okozhat a gyülekezet munkájának. Még ha nem is jár semmilyen előnnyel a státuszára vagy hírnevére nézve, amennyiben bomlasztást, zavart és kárt tud okozni a gyülekezet munkájának, elérte a célját. Isten háza például megköveteli minden helyi gyülekezettől, hogy havonta pontosan és őszintén jelentsék az evangélium hirdetése által megnyert emberek számát. Vajon meg tudják ezt tenni oly módon, ami mentes a ravaszkodástól? Nem, minden lehetséges módot kitalálnak majd, hogy megtévesszenek és hamis számokat jelentsenek: ebben a hónapban plusz száz embert jelentenek, a következő hónapban plusz kétszázat, és ha senki sem jön rá, akkor még további több százat jelentenek majd. Soha nem gyakorolnak a munkarendek szerint, és bármilyen problémával találkoznak is, nem keresik az igazságalapelveket; nincsenek erkölcsi határaik abban, ahogyan viselik magukat vagy ahogyan cselekszenek. Ők ördögök. Bárhogyan is közlik velük az igazságot, nem fogják elfogadni azt. A lelkiismeretük mentes az érzéstől; lelkiismeret nélküli teremtmények. Isten házának munkarendjei meghatározzák az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztásának alapelveit – kiknek kell megkapniuk, és kiknek nem. Vajon tudnak ők ezen alapelvek szerint gyakorolni? (Nem.) A munkarendek meghatározzák, hány ember szükséges egy gyülekezet megalapításához, hány gyülekezet alkot egy körzetet, hány körzet alkothat egy régiót, és milyen feltételek és alapelvek érvényesek a vezetők kinevezésére minden szinten. Vajon tudnak ők ezek szerint az alapelvek szerint gyakorolni? (Nem.) Semmi olyan munkát nem fognak végezni, ami előnyös Isten házának munkájára vagy a testvérek életbe való belépésére nézve. Ezt gondolják magukban: „Ha jól végzem el neked a munkát, és a testvérek mind növekednek az életben, valamint tisztánlátásra tesznek szert velem kapcsolatban, vajon akkor is képes leszek fenntartani a helyzetemet és megőrizni a státuszomat? Biztosan nem fogom kifárasztani magam érted! Csak találomra teszek majd dolgokat. Isten háza megköveteli, hogy ötven ember alkosson egy gyülekezetet, én viszont ragaszkodni fogok a nyolcvanhoz vagy a kilencvenhez. Ami pedig a gyülekezetvezetők megválasztásának módját illeti, az attól függ, hogy melyik gyakorlat előnyös a számomra. Ha a megválasztott gyülekezetvezető nincs a tetszésemre, akkor kinevezek valakit, aki hallgat rám és engedelmeskedik nekem.” Azzal, hogy így dolgoznak, létrejöhet-e normális gyülekezeti élet? Örökké fog tartani. Normális gyülekezeti élet nélkül tudnak-e a testvérek gyorsan növekedni az életbe való belépésben? Tudnak-e az új hívők gyorsan alapot vetni? (Nem.) Vagyis ezek a hamis vezetők és antikrisztusok, akik ördögök, semmilyen olyan munkát nem fognak végezni, ami előnyös a testvérek életbe való belépésére nézve. Látod, ahogy meglehetősen energikusan sürgölődnek, de mit is csinálnak? Csak a saját hírnevükért, nyereségükért és státuszukért tesznek dolgokat. Bármit megtesznek, amit csak akarnak, amennyiben az előnyös a számukra, teljes szabad kezet adva maguknak. Bármilyen ambícióik és vágyaik vannak is, azokat teljes mértékben meg fogják valósítani, amikor hatalmat szereznek; semmiképp sem fogják elszalasztani ezt a lehetőséget. Ami a gyülekezeti életet, a testvérek életbe való belépését, a gyülekezet rendjét, valamint azt illeti, hogy halad-e, illetve zökkenőmentesen halad-e Isten házának evangelizációs munkája és az egyéb területeken végzett munkája – ezek egyike sem az ő gondjuk. Például, ha megmondják nekik, hogy egy gyülekezetnek miként és kiknek kell könyveket kiosztania, eltűnődnek: „Nem szükséges annyira szigorúnak lenni. Egyszerűen csak kiosztom őket valahogy, és kész.” Amikor megkérdezik tőlük, hogy biztonságos-e az a hely, ahol a gyülekezet a könyveket tárolja, azt mondják: „Kit érdekel, hogy biztonságos-e vagy sem? Legalább van egy helyünk a könyvek tárolására, úgyhogy rendben van.” Látod, ellenintézkedéseik vannak az elöljárók irányelveivel szemben. Isten házának munkarendjeiből vagy konkrét gyakorlási alapelveiből semmit nem valósítanak meg; inkább a saját elgondolásaik és módszereik szerint cselekszenek. Vajon ez nem az, amikor az igazságot a saját gyakorlataikkal próbálják helyettesíteni? Ha Isten választott népe ilyen ördögök kezébe kerül, szenvedni fog – az ördögök bármit meg fognak tenni, amit csak akarnak, és mindenkinek hallgatnia kell majd rájuk, mintha rablóvezérek, helyi zsarnokok, urak vagy császárok lennének. Lehetetlen lesz Isten választott népe számára normális gyülekezeti életet élni, lehetetlen lesz számukra gyorsan alapot vetni az igaz úton, valamint lehetetlen lesz gyors fejlődést elérniük a különféle igazságokban. Az ördögök egyetlen jó dolgot sem fognak tenni. Ahol egy gyülekezet gonosz emberek és antikrisztusok által keltett zavart tapasztal és kialakul a káosz állapota, az azt bizonyítja, hogy annak a gyülekezetnek a vezetői képtelenek tényleges munkát végezni, és pusztán bábfigurák. Azokat a testvéreket, akik még újak a hitben, az antikrisztusok már azelőtt félrevezetik, hogy egyáltalán alapot vetettek volna, és a gyülekezeti élet is káoszba süllyed. Mindezt az okozza, hogy a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát. Lehetséges, hogy a hamis vezetőknek nincs idejük arra, hogy tényleges munkát végezzenek? (Nem.) Ha végezni akarnák ezt a lényegi munkát, akkor több mint elegendő idejük lenne rá, de egyszerűen nem csinálják. Ez leleplezi az ördögök gonosz természetét. Semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy a gyülekezet ne legyen káoszban, azt kívánva, bárcsak teljesen kaotikussá válna, arra áhítozva, hogy a gyülekezet munkája a káosz és a stagnálás állapotába kerüljön, remélve, hogy minden gyülekezeti tag gonosz embereknek és antikrisztusoknak engedelmeskedik majd, és hogy félrevezetik őket az antikrisztusok, gonosz emberek és ördögök, és nem követik Istent. Pontosan ez lenne az, amit akarnak, és boldogok és elégedettek lennének. Amikor a testvéreknek normális gyülekezeti életük van, normálisan tudják enni és inni Isten szavait, és tudnak beszélgetni az igazságról, és minden alkalommal, amikor részt vesznek a gyülekezeti életben, tudnak nyerni valamit, ők kényelmetlenül érzik magukat. Hiszen, ha az emberek mindig nyernek valamit, és fokozatosan növekednek az életben, akkor tisztánlátásra tesznek szert velük kapcsolatban, és el fogják utasítani őket, ők pedig elveszítik a státuszukat, ami olyan kimenetel, amit nem akarnak látni. Úgy érzik, minél kaotikusabb a gyülekezet, annál több lehetőségük van arra, hogy mutogassák a tehetségüket, annál nagyobb terük van arra, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, és annál inkább elemükben lehetnek, és diadalt arathatnak a káoszban. Ez valóban az ördögök mesterkedése! Semmilyen igazságalapelv és semmilyen konkrét munkarend nem valósítható meg ott, ahol ördögök vannak jelen. A testvérek nem képesek elolvasni a munkarendeket, a kötelességük végzésében pedig nincs útjuk. Amikor káosz üti fel a fejét a gyülekezetben, ezek a hamis vezetők és antikrisztusok, akik ördögök, egyszerűen nem oldják meg azt, sőt titokban még örvendeznek is. Még ki is találnak mindenféle módot, hogy valami bajt okozzanak, kineveznek egy másik ördögöt vagy antikrisztust vezetőnek, amitől a gyülekezet még kaotikusabbá válik; ez még boldogabbá teszi őket. Vajon ez nem ugyanolyan, mint ahogy a nagy vörös sárkány teszi a dolgokat? A nagy vörös sárkány nem engedi az embereknek, hogy higgyenek Istenben, kövessék Istent, vagy végezzék a kötelességüket; kizárólag azt engedi meg az embereknek, hogy a pártra hallgassanak és a pártot kövessék. Ehetnek, ihatnak, mulathatnak, és bármilyen bűnt elkövethetnek; nem számít, milyen bűnt követnek is el, nem korlátozza őket. A társadalomban sok helyi gazember, huligán és prostituált van; az emberek bűnben élnek és elmerülnek a bűn örömeiben, így pedig senki sem törődik a nemzeti ügyekkel, és senki sem vizsgálja, hogy a KKP mennyi gonoszságot követett el a színfalak mögött. Ezt nevezik figyelemelterelésnek. Sokéves Kína feletti uralma alatt a nagy vörös sárkány leghatékonyabb taktikája az volt, hogy különböző országokból különféle gonosz irányzatokat, gonosz gondolatokat és nézőpontokat vezetett be Kínába. Ezután a kínai emberek teljesen felszabadultak a szexualitás terén, az elméjük nyitottá vált, és a szexről való beszédmódjuk szintén nyílt lett. Naphosszat ezeken a dolgokon gondolkodnak. Mi lett a hétköznapi emberek életéből? Az étel és a szex körül forog, a természetes vágyaik körül. A hétköznapi emberek mindannyian ennek az ádáz körforgásnak a csapdájába estek, ezért lazítanak a politikával és az uralkodókkal szembeni éberségükön, érzéketlenek a politika és az uralkodók iránt, és többé már nem törődnek velük. Akárcsak az ópiumfüggők: az akaraterejük megfogyatkozik. A férfiakban már nincs meg az ambíció, hogy karrierre törekedjenek, a nők pedig már nem vágynak arra, hogy jó feleségek és szerető anyák legyenek. Az emberek nem járnak az igaz úton, illetve nem foglalkoznak megfelelő feladatokkal. Senki sem vesz részt a politikában, és mindenki teljesen alárendelődött a nagy vörös sárkánynak. Ily módon a nagy vörös sárkány uralma megszilárdul, mert az ilyen embereket könnyű uralni. Mit jelent az, hogy „könnyű uralni”? Azt jelenti, hogy nem számít, mennyire nyomja el a nagy vörös sárkány a hétköznapi embereket, nincs ellenvetésük, és el kell tűrniük. Hát nem pontosan ez az az eredmény, amit mostanra elértek? (De igen.) Nézd meg a kínai filmeket vagy az online videókat; nyolcvan-kilencven százalékuk a szexuális vágyról vagy a férfiak és nők közötti kapcsolatokról szól. Ennek rettenetes hatása van az emberekre; nem óvja meg a gyermekeket és a kiskorúakat. A nyugati embereknek ezen a téren szigorú előírásaik vannak; megóvják a gyermekeket és a kiskorúakat, valamint megelőző intézkedések vannak érvényben számukra. A kínai fiatalok ma ilyen társadalmi környezetben nőnek fel. Már egész fiatal korukban olyasmikkel tömik tele az elméjüket, mint a romantika, a szerelem, a szex és a házasság. Ez rémisztő! Ha az emberiség ilyen társadalmi közegben él, és a társadalmi környezet kondicionálása és nevelése révén az emberiség normális fiziológiai szükségleteit az elfajzottságig megrontja a Sátán, akkor az emberek szíve elvetemülté és elfajzottá válik. Az elvetemültség és az elfajzottság egyik megnyilvánulása az, hogy az emberekben nincs szégyenérzet ezen a téren, illetve a szégyenérzetük színvonala ezen a téren lecsökken. Egyesek szívében – mivel van lelkiismeretük és józan eszük – van egy határvonal, amelyet nem fognak átlépni; ez az a csekély szégyenérzet, amit a gyenge lelkiismeretük és józan eszük el tud érni. Azonban, miután hinni kezdenek Istenben, ezek az emberek még mindig hordozzák az adott társadalmi közegben való felnövekedés árnyait és lenyomatait. Mind a mai napig egyesek fokozatosan levetik ezeket, míg mások még mindig abban az árnyékban élnek, és még nem kerültek ki belőle. Az efféle társadalmi környezetben és háttérben felnövekedő emberek belső vágya a pozitív dolgok iránt, az igazságosság iránt, valamint az az elhatározásuk, elszántságuk illetve vágyakozásuk, hogy az igaz úton járjanak, bizonyos mértékig megtörik. Mit jelent az, hogy „megtörik”? Azt jelenti, hogy az ilyen társadalmi környezet kondicionálásának és nevelésének hatására ezeknek az embereknek nagyon gyenge az elszántsága, a kitartása és az akaratereje ahhoz, hogy pozitív dolgok után vágyakozzanak, hogy a fényre és igazságosságra törekedjenek; nem tudnak kiállni semmilyen vihart, semmilyen kedvezőtlen fordulatot, semmilyen vereséget. Olyan ez, mint azok az emberek, akik már szívtak ópiumot; még ha abba is hagyják, a drog ártalma nem ér véget ott. Amikor kedvezőtlen fordulatokkal vagy kudarcokkal szembesülnek, amikor csüggedtnek vagy negatívnak érzik magukat, előfordulhat, hogy visszaesnek és újra ópiumot használnak, hogy elzsibbasszák az elméjüket, és hogy elmeneküljenek az élet különféle nehézségei elől. Vagyis lehetetlen számukra, hogy egyszer s mindenkorra felhagyjanak a drogfüggőségükkel; útközben visszaesnek, visszatérnek a régi útjaikra, és ugyanazt a módszert alkalmazzák az élet különféle problémáinak megoldására. Ezek az emberek, akik ilyen gonosz társadalmi környezetben és háttérben nőttek fel, sok eretnekséget és téveszmét fogadtak be a Sátántól, amelyek nagyon mélyen gyökeret vertek a szívükben. Az igazságra való törekvésre irányuló akaratuk még mindig nagyon törékeny, és nem tudnak ellenállni, hogy a sátáni gonosz erők félre ne vezessék és el ne csábítsák őket, illetve azok különféle kísértéseinek. Vagyis, noha ezek az emberek követik Istent, az életszemléletüket, az értékrendjüket, valamint a szerelemről és a boldogságról alkotott szemléletmódjukat egyaránt mélyen befolyásolják és kondicionálják a gonosz irányzatok, sőt ezek a dolgok megkötözik és béklyóba verik őket. Egyesek még mindig boldog házasságra, a „kettejük világára” akarnak törekedni, és visszatérnek a világ gonosz irányzataihoz, hogy átadják magukat a szexuális vágynak. Ezeket az embereket nagyon könnyen újra átjárják és irányításuk alá vonják azok a gonosz gondolatok és nézőpontok. Különösen, amikor szerelemről és házasságról szóló filmeket látnak, az emberek szíve elgyengül, irigylik a házasságban és szerelemben élő, az életet élvező nem hívőket, és elveszítik abbéli vágyukat, hogy törekedjenek az igazságra és végezzék a kötelességüket. Ez nagyon ijesztő dolog. Ezekből a tényleges helyzetekből látható, hogy annak ellenére, hogy számtalan nehézségen mentek keresztül, hogy mind a mai napig kövessék Istent, még mindig nincs mindenki biztonságban. Talán úgy érzed, hogy már minden erődet bevetetted az igazságra való törekvésben, az igazság elfogadásában és az igazság gyakorlásában, de a Sátán emberen végzett rombolásának utóhatásai még mindig nem lettek megsemmisítve benned, ezért még mindig nagy veszélyben vagy.

Folytassuk a beszélgetést az ördögök gonosz megnyilvánulásairól. Az ördögök gonosz megnyilvánulásaiból túlságosan sok van; mondhatni mindenütt előfordulnak – az emberek bármely csoportjában megtalálhatók. Elsősorban az igazság alapján mérjük az ördögök különféle gonosz megnyilvánulásait, hogy jellemezzük a gonosz lényegüket. Ez a legpontosabb módszer. Az ördögök igazsághoz való különféle hozzáállásai alapján – hogy ellenségesek vele szemben, támadják és megpróbálják helyettesíteni – az ilyen típusú ember természetlényege gonosz lényeg, egy ördög lényege. Soha nem fognak megváltozni, mivel soha nem fogadják el az igazságot, és soha nem tekintik az igazságot pozitív dolognak. Miért nem tekintik pozitív dolognak az igazságot? Azért, mert nincs bennük emberi mivolt, és mert ördögök; nem tudják elfogadni az igazságot, nincs meg bennük az adottság, hogy elfogadják az igazságot, és semmi szükségük az igazság elfogadására. Akkor hát mire van szükségük? Arra, hogy gonosz dolgokat tegyenek, olyan dolgokat, amelyek ellenségesek Istennel és az igazsággal szemben, valamint olyan dolgokat, amelyek támadják és helyettesítik az igazságot. Ez az ő küldetésük, és ezt is a természetlényegük diktálja. Ezért végül az ilyen embereket csak kitakarítani lehet a gyülekezetből. Isten házában nincs hely számukra, és nincs számukra semmilyen kötelesség, amit végezhetnének. Isten házának egyáltalán nincs szüksége rájuk. Azok, akik őszintén végzik a kötelességüket Isten házában, függetlenül attól, hogy szeretik-e az igazságot vagy sem, legalább szubjektíven hajlandóak elfogadni az igazságot, nem ellenségesek az igazsággal szemben, soha nem fogják megtagadni az igazságot, és soha nem fogják megítélni, támadni és káromolni Istent. Természetesen szándékosan olyan kijelentéseket sem fognak tenni, illetve olyan viselkedést és gyakorlatot sem fognak folytatni, amelyek helyettesítik az igazságot. A Sátán és az ördögök gonosz megnyilvánulásai – az igazsággal szembeni ellenségeskedés, az igazság támadása és az igazság helyettesítése – elegendőek annak bizonyítására, hogy a Sátánnak gonosz lényege van; nem maradhatnak a gyülekezetben. Ahogy Isten választott népe egyre jobban megérti az igazságot, és ahogy a legtöbb ember egyre inkább tisztánlátásra tesz szert azokkal a különféle emberekkel kapcsolatban, akik idegenkednek az igazságtól és ellenségesek az igazsággal szemben, úgy azoknak a természetlényege, akik ördögök, egyre világosabban lelepleződik, az emberek pedig egyre világosabban és pontosabban ismerik fel és különböztetik meg azt. Ezért ezeket az embereket mások egyre inkább elutasítják, és egyre kevésbé képesek barátságosan kijönni és harmonikusan együttműködni másokkal. Végül aztán nem lehet mást tenni, csak fokozatosan kiiktatni őket. Hajlandók vagytok látni, hogy az ilyen emberek ki legyenek iktatva? (Igen.) A fokozatos kiiktatásuk jó dolog. Egyrészt azt bizonyítja, hogy Isten választott népének többsége érettségében fejlődött és tisztánlátásra tett szert azokkal kapcsolatban, akik ördögök, és többé már nem tekinti őket Istenben hívőknek vagy testvéreknek. Másrészt azok a dolgok, amelyeket az ördögök tesznek, egyre inkább lelepleződnek. Az emberek lerántják a leplet az ő természetlényegükről, és mindenki meglátja, hogy még az általuk végzett szolgálat sem megfelelő színvonalú; csak zavart és bomlasztást okoznak a gyülekezetben, és semmilyen pozitív hatásuk nincs. Amint kiiktatják és kitakarítják őket, a gyülekezet munkája normálisan halad előre. Azoknak, akik ördögök, nincs emberi mivoltuk; rosszabbak a vadállatoknál. Néhány vadállat képes hallgatni a gazdájára, szorgalmasan dolgozik, és nem okoz gondot a gazdájának. A vadállatokban van némi észszerűség, ám az ördögök képtelenek ezt elérni. Ha szolgálatvégzésre használod őket, akkor még néhány embert melléjük is kell rendelned, hogy felügyeljék őket. Ha engedelmesen tudnának szolgálni, ez elfogadható lenne, de nem fognak megfelelően szolgálatot végezni. Még ha felügyeled is őket, mindig lesznek olyan pillanatok, amikor nem tudod figyelni őket. Ha egy pillanatra leveszed róluk a szemedet, vagy egy dolog elkerüli a figyelmedet, az ördögök kihasználják a kiskaput, és káoszt és bajt okoznak a gyülekezet munkájának. Több embert használsz arra, hogy felügyeljék őket, végül pedig még mindig számos emberre van szükséged, hogy eltakarítsák azt a rendetlenséget, amit okoznak. Úgy fogod érezni, hogy szolgálatvégzésre használni őket túl nagy veszteséget okoz, hogy nem éri meg, és hogy a használatuk túl megterhelő és dühítő. Figyelni, ahogy dolgoznak, olyan, mint vadállatokat figyelni munka közben; soha nem tudják azt tenni, amit a normális emberek meg tudnak tenni. Végül átlátsz rajtuk: Az ilyen emberek vadállatok, ördögök; soha nem fognak megváltozni. A vadállatok és az ördögök soha nem fogják elfogadni az igazságot. Végre világosan érzékeled ezt a dolgot, és végül úgy döntesz, hogy soha többé nem használsz ördögöket, és eltakarítod őket. A vadállatok és az ördögök válhatnak-e emberekké? Ez lehetetlen. Lehetetlen rávenni a nagy vörös sárkányt, hogy letegye a henteskést; a természete egy ördögé – szemrebbenés nélkül öli az embereket. Az ördögök és a Sátán ugyanabból a csoportból valók. Ahogyan a nagy vörös sárkányra tekintesz, úgy kell tekintened ezekre a vadállatokra és ördögökre; ez helytálló. Ha másként tekintesz az ördögökre, mint ahogyan a Sátánra és a nagy vörös sárkányra tekintesz, ez azt bizonyítja, hogy még mindig nincs alapos megértésed az ördögök lényegéről; ha még mindig emberekként bánsz velük, úgy hiszed, hogy van emberi mivoltuk, van néhány dicséretes tulajdonságuk, és még mindig meg lehet őket váltani, és még mindig szükséges, hogy esélyt adj nekik, akkor tudatlan vagy, újra bedőltél a cselüknek, és meg kell fizetned ennek az árát. Annak érdekében, hogy ne légy újra a cselük áldozata, alaposan ki kell takarítanod az ördögöket. Ne tanúsíts engedékenységet irántuk! Rendben, ennyi volt mára az ördögök gonosz megnyilvánulásairól szóló beszélgetés. Viszlát!

2024. február 17.