III. A harmadik jellemző: gonoszság

Miután befejeztük az ördögökből reinkarnálódottakban lévő elferdültség megnyilvánulásairól szóló beszélgetést, most beszélgessünk egy másik megnyilvánulásukról – a gonoszságról. A gonoszságnak hasonló megnyilvánulásai vannak, mint az elferdültségnek, azonban vannak különbségek is. Az elferdültség megnyilvánulásai nincsenek összhangban a normális emberi mivolt gondolkodásával, lelkiismeretével, észszerűségével, illetve ösztöneivel, és az emberi mivolt azon különféle veleszületett emberi állapotaival sincsenek összhangban, amelyeket Isten rendelt el a teremtett emberi lények számára; ehelyett túllépik a normális emberi mivolt különféle állapotait. Az átfogó megnyilvánulás az abnormalitás, a természetfelettiség, a szélsőségesség és a furcsaság. Vagyis a normális emberi mivolt észszerűségével és lelkiismeretével rendelkező emberek az ilyen egyéneket nagyon különösnek találják, mind a megnyilvánulásaik és viselkedésük, mind pedig a gondolataik és nézőpontjaik tekintetében. Egyszerűen nem tudod felérni ésszel, hogy miért gondolkodnának vagy cselekednének úgy. A beszélgetés révén most már megérted. Tehát hol rejlik ennek a gyökere? A természetlényegükben és az ördögi tulajdonságaikban rejlik. Alapvetően ezek az elferdültség megnyilvánulásai. Az ördögök gonoszsága azonban nem csupán néhány gyakran látható külső megnyilvánulást foglal magában; sokkal inkább egyenesen az ilyen típusú ember igazsághoz való hozzáállását érinti. Ez még aljasabb és súlyosabb, mint az elferdültség. A gonoszság megnyilvánulásait természetesen az is jellemzi, ahogyan az ilyen emberek az igazsággal bánnak. Először is, azok, akik ördögök, ellenségesek az igazsággal szemben; ez a gonoszság első megnyilvánulása. A gonoszság második megnyilvánulása, amellett, hogy a hozzáállásuk ellenséges az igazsággal szemben, hogy az ördögök azt aktívan támadják is. A gonoszság harmadik megnyilvánulása az, hogy az igazsággal szembeni ellenségeskedésen és az igazság támadásán túl az ördögök egy lépéssel még tovább mennek, és helyettesíteni akarják az igazságot. A gonoszság megnyilvánulásai náluk soha nem állnak meg pusztán azon a szinten, hogy ellenségesek az igazsággal szemben és támadják az igazságot; hanem e két megnyilvánulás alapjára építve helyettesíteni is akarják az igazságot. Ez az ő lényegük. Az ördögökben lévő gonoszság megnyilvánulásai közül sok megegyezik azoknak a megnyilvánulásaival, akiknek antikrisztusi lényegük van, amiről korábban már beszéltünk, így most nem szükséges elmerülnünk ezekben az aspektusokban. Ma főként az ördögökben lévő gonoszság e három megnyilvánulását fogjuk boncolgatni: az igazsággal szembeni ellenségeskedést, az igazság támadását, valamint az igazság helyettesítésére tett próbálkozást.

A. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés

Először is beszéljünk az igazsággal szembeni ellenségeskedés megnyilvánulásáról azokban, akik ördögök. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés témájáról már korábban is elég sokat beszélgettünk; nem most találkoztok először ilyen témával. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés megnyilvánulása nagyon nyilvánvaló azokban, akik ördögök. Vagyis nem tudnak elfogadni semmilyen pozitív dolgot, semmit, ami helytálló és összhangban van az emberi mivolt lelkiismeretével és észszerűségével. Különösen, ha olyasvalamiről van szó, ami az igazságalapelvekkel kapcsolatos: azt még kevésbé képesek elfogadni. Az elfogadásra való képtelenségük nem egyszerűen annyi, hogy megrázzák a fejüket és visszautasítják; sokkal inkább az, hogy irtózást és undort, valamint gyűlöletet éreznek a szívükben. Milyen mély a gyűlöletük? Ha valaki konkrétan és valóságosan beszél az igazságról, azt a személyt ellenszenvesnek találják. Ez nem csupán egy kis féltékenység – ez ellenségeskedés. Mi az ellenségeskedés? Azt jelenti, hogy úgy bánnak veled, mintha megölted volna az apjukat. Valójában lehet, hogy semmiféle mély interakciód nem volt velük, és nem is feltétlenül ismernek téged, de ha érted az igazságot és beszélsz az igazságról, ők irtózást éreznek a szívükben. Olyasvalakitől nem irtóznak, aki szavakat és doktrínákat beszél, de erősen taszítja őket bárki, aki az igazságról beszél velük; úgy érzik, mintha az megölné őket – a gyűlöletük ilyen mértéket ér el. Melyek az ő konkrét megnyilvánulásaik? Amikor mások az igazságalapelvekről vagy Isten szándékairól beszélnek, amint meghallják, idegenkedni kezdenek, és nem tudnak nyugodtan ülni. Egyesek találnak valami ürügyet, hogy távozzanak, míg mások úgy állnak fel és sétálnak ki, hogy egyáltalán nem is zavartatják magukat. Másrészt, a normális emberi mivolt lelkiismeretével és észszerűségével rendelkező emberek, még ha nem is vágynak a helyes szavakra vagy nem is helyeslik azokat – különösen azokat, amelyek összhangban vannak az igazsággal –, legfeljebb nem fogadják el őket a szívükben, de azért végig tudják ülni, hogy megőrizzék a méltóságukat. Azok viszont, akik Sátánok, nem tudnak nyugton maradni. Amint meghallják az igazságot, irtózást és nyugtalanságot éreznek a szívükben, és amikor már annyira nyugtalanok, hogy nem tudnak ott maradni, lelépnek. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor felmennek az internetre videókat nézni, hagyják, hogy a gondolataik elkalandozzanak, és valamilyen figyelemelterelő tevékenységbe fognak, témát váltanak és üres beszélgetésbe kezdenek, vagy saját „dicső” múltjukat magasztalják és arról tesznek tanúságot, miközben másokat becsmérelnek és kioktatnak. Röviden: ha az igazságról beszélsz, irtózást éreznek; az igazsághoz való hozzáállásuk a szélsőséges ellenségeskedés. Ha nem beszélsz az igazságról, hanem csak valamilyen adminisztratív vagy általános ügyekkel kapcsolatos munkáról beszélsz, megosztasz néhány, az evangéliumhirdetésből származó anekdotát, vagy külső dolgokról csevegsz, akkor képesek nyugodtan ülni és együtt beszélgetni mindenkivel, látszólag meglehetősen harmonikusan. De amint az igazság közlésére, különösen, amikor Isten szavainak felolvasására kerül sor, napvilágra kerül a lényegük és az igazi arcuk. Nyugtalanná válnak, és ha még egy kicsit tovább hallgatják, úgy érzik, menten szétrobban a fejük. Minél többet olvasod Isten szavait, ők annál inkább érzik úgy, hogy meg vannak ítélve, és annál inkább érzik úgy, hogy kárhoztatva lesznek és ki lesznek iktatva, valamint, hogy az életük veszélyben van. Minél többet olvasod Isten szavait, ők annál nagyobb irtózást és undort éreznek a szívükben, mintha elkaptak volna valamilyen betegséget. Mondd csak, hát nem nagyon súlyos probléma ez? Vajon meg lehet még menteni az ilyen embereket? Különösen, ami az igazság gyakorlását és a becsületes emberré válást illeti, azok, akik az igazságra törekednek, mivel becsületesek akarnak lenni, arra képzik magukat, hogy őszintén beszéljenek, valamint megnyíljanak és kitárulkozzanak. Amikor ördögök hallják ezt, a szívükben irtózást éreznek, megvetnek és gyűlölnek téged. Úgy érzik, hogy alantas vagy, amiért az igazságot gyakorlod, ők pedig tiszteletreméltók – valamint nemesebbek és nagyszerűbbek nálad – azért, mert nem gyakorolják az igazságot. Miféle nézőpont ez? Hát nem ez az, amikor a feketét fehérnek mondják? Pontosan ilyenek azok, akik ellenségesek az igazsággal szemben. Ha az igazságról vagy valamilyen gyakorlási alapelvről beszélsz, nemcsak megvetnek téged a szívükben, hanem idegenkednek is tőled; még csak a szemedbe sem néznek majd. Ha gyülekezeti munkát akarsz megvitatni velük, mindig kerülnek; nem akarnak beszélni veled, és úgy érzik, nincs bennetek semmi közös. Bármilyen témáról tudsz velük csevegni, kivéve azokat, amelyek az igazsággal vagy Isten ember-megmentő munkájával kapcsolatosak; ezeket a témákat nem akarják megbeszélni. Például, ha azt mondod nekik: „Beszéljünk arról, hogyan végezzük hűségesen a kötelességünket, és vitassuk meg, milyen problémák vannak még a kötelességvégzésünk ezen szakaszában, és hogyan oldjuk meg őket,” ezt hallván úgy érzik, menten szétrobban a fejük, a szívükben rendkívüli irtózást éreznek, a szemük pedig akár még lángra is lobbanhat, ahogy ellenségessé válnak veled szemben. Bármilyen nehézséget hajlandóak elviselni, csak hogy hűségesek legyenek a Sátánhoz, azonban Isten és az igazság különösen taszítja őket, a legkevésbé sem fogadják el az igazságot. Bárki is beszél velük az igazságról, nem tudják befogadni azt. Ha a tudomány vagy híres irodalmi művek tanulmányozására kéred őket, azt nagyon szívesen megteszik, és ettől igen nemesnek érzik magukat. Ám amikor prédikációkat hallgatnak vagy másokat az igazságról beszélni, az számukra olyan, mintha bántalmaznák vagy bíróság elé állítanák őket. Amitől a leginkább idegenkednek, az Isten szavainak olvasása és az igazságról való beszélgetés. Ezért a mindennapi életükben, noha hajlandóak elvégezni némi általános ügyekkel kapcsolatos munkát és olyan dolgokat, amelyek előnyösek számukra a státuszuk, a hírnevük, valamint az áldások elnyerésével kapcsolatos kilátásaik szempontjából, az ilyen emberek soha nem olvassák Isten szavait, és nem vesznek részt lelki áhítatban. Az összejöveteleken sem beszélnek az igazságról, és soha nem osztják meg a személyes tapasztalati tudásukat; az összejöveteleken való részvételük pusztán formalitás. Ha arra kéred őket, hogy beszéljenek az Isten szavaival vagy az igazsággal kapcsolatos ismeretükről, egyetlen szót sem tudnak kiejteni, a szívükben pedig irtózást éreznek, miközben ezt gondolják: „Az isten szavairól és az igazságról való beszélgetés olyasmi, ami háziasszonyoknak és az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozóknak való. Egy olyan nagyszerű alak, mint én, hogy is csinálhatna ilyesmiket? Én olyasvalaki vagyok, aki nagy dolgokat tesz és nagyszerű munkát végez, olyasvalaki, aki nagy áldásokban fog részesülni. Amikor belépek a királyságba, tartóoszlop és fő támasz leszek isten királyságában. Olyan vagyok, aki nagy felelősségeket vállal. Mégis mit képzeltek, kik vagytok ti? Már az is lealacsonyít engem, hogy ugyanabban a gyülekezetben veszek részt összejöveteleken, mint ti!” Látod, milyen felfuvalkodottak! Az igazsággal szembeni ellenségeskedésük ellenségeskedés az igazsággal kapcsolatos minden emberrel és dologgal szemben, valamint az igazsággal kapcsolatos valamennyi gyakorlattal és mondással szemben is; még a pozitív dolgokkal szemben is ellenségesek.

B. Az igazság támadása

Amikor valaki megemlíti, hogy a gyülekezetben a testvéreknek szent illendőséggel kellene rendelkezniük, hogy a nemek közötti interakcióknak – akár munkában, akár a mindennapi életben – bizonyos határokon belül kellene maradniuk, hogy mindenkinek méltóságteljesnek és tisztességesnek kellene lennie, senkinek nem szabadna meggondolatlan flörtölésbe bocsátkoznia, valamint tisztelni kellene a férfiak és nők közötti kapcsolatokat és a házasságot, hogy az embernek Isten szavai szerint kellene gyakorolnia ebben a tekintetben, és hogy Isten háza nem támogatja a szexuális szabadosságot – vajon mit fognak gondolni az ördögökből reinkarnálódott emberek, amikor ezt hallják? „Ez egy elavult mondás, egy közhely. Milyen korszakban élünk már, hogy még mindig a szent illendőségről és a nemek közötti határokról beszélünk! A múltban a császároknak egész háremeik voltak a palotáikban – milyen nagyszerű volt az! Ha meglenne hozzá a képességem és a lehetőségem, még ha háremem nem is lehetne, legalább lenne egy válogatott társaság, akikkel összejöhetnék!” Soha nem fogadnak el semmilyen pozitív dolgot, semmilyen helytálló kijelentést, különösen az igazság szavait nem, sőt még meglehetősen taszítják is őket és gyűlöletet éreznek irántuk. Ezért, az igazsággal szembeni ellenségeskedésük alapján, ezek az emberek folyamatosan támadják az igazságot és a pozitív dolgokat. Nem számít, hogy az igazság mely aspektusáról vagy Isten mely konkrét követelményéről beszél valaki, mindig van egy sor eretnekségük és téveszméjük, amellyel kritizálják és megítélik azt. Vajon ez a kritika és ítélkezés nem támadás? (De igen.) Nem számít, hány ember fogadja el az igazságot és a pozitív dolgokat, ők soha nem fogják. Úgy hiszik, hogy mindaz, amit Isten háza helyesel, és aminek a gyakorlását az igazság megköveteli az emberektől, csupán szlogen és formaság, ami pedig valóban megfelel az emberi szükségleteknek, azok a világi irányzatok; amit a világi irányzatok ma helyeselnek, az a legmagasabb igazság. Hát nem a gonoszság tisztelete ez? Tehát, nem számít, hogy az igazság mely aspektusáról beszélsz, ők szubjektív módon ellenségesek vele szemben, ráadásul meg fogják ítélni, támadni és káromolni fogják azt. Például, Isten megköveteli az emberektől, hogy legyenek becsületesek. Ők hogyan definiálják, hogy mit jelent becsületes embernek lenni? „Becsületes embernek lenni a bolondoknak való; csak a bolondok gyakorolják, hogy becsületes emberek legyenek. Csak a bolondok mondják el másoknak, hogy mit gondolnak a szívükben, a magánügyeiket. Csak a bolondok beszélnek őszintén. Csak a bolondok bízzák másokra a sorsukat, hogy azok irányítsák. Én nem vagyok bolond; a sorsom a saját kezemben van, és másoknak nincs joguk beleszólni! Hogy el akarom-e mondani, hogy mit gondolok a szívemben vagy sem, abba másoknak nincs joguk beleszólni. Ha ez nem olyasmi, amit el akarok mondani az embereknek, akkor ne is álmodj róla, hogy megtudod, mi az!” Vajon ez nem az igazságtól való idegenkedés és az igazság gyűlölete? (De igen.) Azok az emberek, akik ördögök, nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot. Amellett, hogy ellenségesek az igazsággal szemben és támadják, még egy lépéssel tovább mennek, és az igazság helyettesítésére különféle sátáni mérgeket és nézőpontokat, valamint a Sátántól származó gyakorlatokat használnak. Például, cselszövéshez, hazugságokhoz, különféle eszközökhöz vagy a nehézségek elviselésének és az ár megfizetésének álcájához folyamodnak, hogy félrevezessenek másokat, olyan feltételekként, amelyekkel áldásokat nyerhetnek és alkudozhatnak Istennel. Úgy gondolják, hogy az Istenbe vetett hitben nincs szükség arra, hogy valaki becsületes ember legyen, nem szükséges hűségesnek lennie a kötelességéhez, és nem szükséges elfogadnia és gyakorolnia az igazságot; amennyiben több nehézséget visel el, nagyobb árat fizet, több munkát végez, több jó dolgot tesz és több érdemet gyűjt, több olyan dolgot tesz, amely kivívja az emberek elismerését és nagyrabecsülését, és ezek révén megszerzi a testvérek bizalmát, valamint az ő magasztalásukat és támogatásukat, akkor elérheti azt a célt, hogy mindezt elcserélje a mennyek országának áldásaira. Hát nem hihetetlenül nevetséges ez a nézőpont? (De igen.)

Akár az igazság megítéléséről és kárhoztatásáról, akár az igazsággal szembeni ellenségeskedésről és az igazság támadásáról van szó, vagy arról, hogy mindig a Sátán eretnekségeit és téveszméit akarják használni az igazság helyettesítésére – ezek mind annak konkrét megnyilvánulásai, hogy az ördögök miként bánnak az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mely megnyilvánulások ezek, mindegyik teljes mértékben leleplezi az ördögök gonosz lényegét. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés, az igazság támadása és az igazság helyettesítésére tett próbálkozás – ezek olyan cselekedetek, amelyeket csak ördögök tudnak elkövetni. Csak az ördögök bánnak az igazsággal és Istennel ilyen gyűlölettel, ítélkezéssel és kárhoztatással, és csak ők képesek odáig süllyedni, hogy bármilyen eszközzel félrevezessék, megtévesszék és elcsábítsák az embereket az igazságtól és Istentől. Csak az ördögöknek jut eszébe, hogy bármilyen lehetséges módon, fondorlatosan elnyerjék az emberek bizalmát, támogatását és dicséretét a céljuk elérése érdekében: megvásárolják az emberek szívét és irányítsák őket, megkísérelve elfoglalni Isten helyét a szívükben. Röviden, az a tény, hogy az ördögök ilyen hozzáállást tanúsítanak az igazsággal és azokkal szemben, akik az igazságra törekednek, leleplezi, hogy a lényegük gonosz. A pozitív dolgok és az igazság azok, amelyek után minden teremtett emberi lény vágyakozik és amelyeket szeret, és amelyek méltók is arra, hogy az emberek megbecsüljék őket. Természetesen szintén ezek azok, amelyekre a teremtett emberi lényeknek a legnagyobb szükségük van. Ez azért van, mert az igazság alapvető dolog az emberiség számára ahhoz, hogy megszabaduljon a Sátán befolyásától, hogy a helyes úton járjon, és képes legyen félni Istent és kerülni a rosszat. A normális emberek számára az üdvösség eléréséhez az igazságra való törekvés, az igazság elfogadása és gyakorlása nélkülözhetetlen folyamat; nincs más út. Még ha a romlott beállítottságaik miatt nehéz is elfogadniuk és gyakorolniuk az igazságot, a legbelső lényük és szubjektív akaratuk szempontjából nem ellenségesek az igazsággal szemben; a szubjektív hozzáállásuk nem olyan, amely ellenséges lenne az igazsággal szemben, és nem is olyan, amely szándékosan támadná az igazságot, vagy amely megpróbálna minden eszközt bevetni, hogy eretnekségekkel és téveszmékkel helyettesítse az igazságot. Erre csak a Sátán képes; az igazsággal szembeni ellenséges lényege ugyanaz, mint a nagy vörös sárkányé. Ami csak pozitív dolog, ami csak kapcsolatos az igazsággal, azt a Sátán tagadja, kárhoztatja és elutasítja. Még ha ezek az igazságok nem is jelentenek fenyegetést rá nézve, akkor is ellenséges velük szemben és gyűlöli őket; ezt diktálja a természete. Mivel az ördögöknek gonosz természetük van, az igazság az ellenségük. Mit jelent az „ellenség” szó? Azt jelenti, hogy az ellenségek soha nem lehetnek összeegyeztethetők, soha nem lehetnek barátok, soha nem lehetnek hasonló gondolkodású társak. Ez olyan, mint a nagy vörös sárkány. Rendkívüli gyűlölettel és ellenségeskedéssel bánik azokkal, akik hisznek Istenben. Amennyiben felhagysz az Istenbe vetett hittel és gyalázod Istent, bármilyen gonoszságot elkövethetsz a társadalomban – nem érdekli, ha lopsz, rabolsz vagy kicsapongó tevékenységekben veszel részt; összejátszhatsz vele és bármilyen rossz dolgot megtehetsz. Ha viszont hiszel Istenben és a helyes úton jársz, azt nem fogja hagyni; le fog tartóztatni, üldözni fog, sőt akár ki is végez majd. Egyszerűen nem fogja engedni, hogy létezz. Amíg létezel, tövis vagy az oldalában; minden egyes nap, amikor létezel, belül gyötrelmet és nyugtalanságot érez. Csak akkor érzi magát győztesnek, nyugodtnak és békében, amikor már elpusztított téged, amikor megszűntél létezni. Az igazsághoz való hozzáállása azoknak, akik ördögök, természetében ugyanaz, mint a nagy vörös sárkány igazság iránti gyűlölete. Ha törekszel az igazságra, gyakorlod az igazságot, mindent alapelvek szerint teszel, van kiállásod, és védelmezed az alapelveket, akkor ellenszenvesnek találnak majd téged, és gyűlölni fognak. Ha vezetővé válnak és hatalomra tesznek szert, minden lehetséges módot kitalálnak, hogy fogást találjanak rajtad, hogy gyötörjenek, sőt, még meg is vádolnak valamilyen bűnnel, hogy kitisztítsanak. Amikor azokat, akik az igazságra törekednek, mind kizárják, és azok, akik megmaradnak a gyülekezetben, mind zavarodott fejű emberek, valamint olyanok, akik egyáltalán nem értik az igazságot, akkor érzik magukat biztonságban, úgy érzik, semmi sem fenyegeti őket, és hogy a napjaik könnyűek. Ezért azok, akik ördögök, nemcsak az igazsággal szemben ellenségesek, hanem azokkal szemben is, akik szeretik az igazságot és törekednek rá. Vajon ez nem azt mutatja, hogy gonosz természetük van? (De igen.) Egyesek, miután az ördögök kárhoztatták, kizárták és gyötörték őket, azt mondják: „Nem sértettem meg őket, akkor miért találnak mégis ellenszenvesnek?” Hát nem zavaros beszéd ez? Nem azt jelenti-e, hogy nem látják át a dolgokat, és képtelenek tisztán látni az embereket? Vajon a nagy vörös sárkány azért tartóztatja le és üldözi a keresztényeket, mert a keresztények törvényt sértenek és bűncselekményeket követnek el? Vagy azért, mert a keresztények politikai tevékenységekben vesznek részt, hogy megdöntsék és megszerezzék a politikai hatalmát? (Egyik sem.) Akkor hát miért teszi? Mi nem veszünk részt politikában, nem is állunk szemben vele, és nem is leplezzük le, még kevésbé veszünk részt politikai tevékenységekben, hogy megszerezzük a hatalmát. Akkor hát miért nyomja el és tartóztatja le így azokat közülünk, akik hisznek Istenben? Egyszerűen azért gyűlöl téged, mert követed Istent, elfogadod az igazságot, valamint tiszteled Isten nagyságát és imádod Őt. Úgy véli, elárultad; nem követed, nem imádod, és nem veted alá magad neki, ezért gyűlöl téged. Ezért el akar nyomni és ki akar iktatni téged, hogy elérje célját: eltüntessen téged. Egyszerűen azért, mert gonosz ördög, és az igazsággal szemben ellenséges természetlényege van – ha követed Istent, ellenséges lesz veled szemben, gyűlölni fog, és minden eszközt bevet majd, hogy gyötörjön, kiiktasson, és elragadjon téged Isten oldaláról. Ez a célja. Ha abbahagyod Isten követését, nem lesz annyira ellenséges veled. Természetesen akkor is megpróbál majd tönkretenni, megrontani, játszadozni veled és irányítani téged. Ha képes vagy imádni és követni őt, akkor elégedett lesz, és nem fog gyötörni téged, végül azonban csak vele együtt lehetsz eltemetve. Soha senkinek nem lesz jó vége, aki a Sátánt imádja!

A Sátán Istennek ellenálló természete soha nem fog megváltozni. Miért olyan ellenségesek azok, akik a Sátántól valók – akik antikrisztusok – az igazsággal és Istennel szemben? Mondd csak, mennyire gonosz a természetlényegük? Nem fogadják el az igazságot, Isten munkáját, és kivétel nélkül nem fogadnak el semmilyen pozitív dolgot, sem helytálló mondást és gyakorlatot. Nemcsak hogy irtózást éreznek a szívükben és nem hajlandók elfogadni ezeket, hanem aktívan gonoszságot is elkövetnek, hogy ellenálljanak Istennek, és különféle alaptalan szóbeszédeket és téveszméket terjesztenek, hogy kárhoztassák az igazságot és a pozitív dolgokat. Az ilyen gonosz emberek szintén áldásokat akarnak nyerni az Istenbe vetett hit által; befurakodnak Isten házába, de mivel a legkevésbé sem fogadják el az igazságot, felfedik és kiiktatják őket. Például a metszés elfogadása pozitív dolog. Amikor normális emberek rosszat tesznek és megmetszik őket, ők el fognak gondolkodni magukon. Ha a vétkük rossz szándékból vagy romlott beállítottságból fakadt, akkor keresni fogják az igazságot, hogy megoldják azt a vétket. Ha a vétkük azért történt, mert a képességük szegényes és nem látták tisztán a dolgokat, akkor ők is aktívan fogják keresni a megoldás útját, jó képességű embereket keresve, akik értik az igazságot, hogy segítsék őket és útmutatást adjanak nekik. Röviden: a lelkiismeretük és a józan eszük útmutatása és szabályozása alatt helyesen fogják kezelni azt, hogy megmetszik őket. De hogyan kezelik a metszést azok, akik ördögök? Az ördögök maguk is ellenségesek az igazsággal szemben, de a gonosz természetüknél fogva semmiképp nem állnak majd meg pusztán az ellenségeskedésnél; kárhoztatni és káromolni is fogják az igazságot, valamint ellenállnak majd neki. Tehát amikor megmetszik őket, hevesen próbálnak érvelni és próbálják védeni magukat. Nemcsak hogy tagadják az igazságot, hanem támadják és kárhoztatják is azokat, akik megmetszik őket, sőt, még ilyen szavakat is terjesztenek: „istenben hinni túl nehéz! Közülünk azok, akiknek a képessége szegényes, akik nem értik az igazságot, végül úgy végzik majd, hogy ki lesznek rúgva. Nem könnyű megpróbálni megélni isten házából! A szegényes képességű emberek számára nem vezet út előre; semmit sem tehetünk, csak hagyjuk, hogy mások gyötörjenek minket. Bárhogy is szórakoznak velünk mások, egyszerűen el kell tűrnünk. Kit okolhatnánk, ha nem a saját szegényes képességünket? Ha szegényes a képességed, akkor alacsonyabb rendű vagy másoknál!” Nemcsak hogy nem fogadják el a metszést, illetve nem gondolkodnak el önmagukon és nem ismerik meg önmagukat, hanem gyakorlási alapelveket és gyakorlási utat sem keresnek, hogy megoldják ezt a problémát. Ha a képességük valóban szegényes, akkor a veleszületett állapotaik alapján hogyan tudnak mindent megtenni azért, hogy jól végezzék a kötelességüket, és hogyan tudják felajánlani a hűségüket? Vajon gondolkodnának így? Ellenségesek az igazsággal szemben, ezért semmiképpen sem gondolkodnának így. Sőt mi több, még rá is tesznek egy lapáttal, és ítélkezésbe, rágalmazásba kezdenek, sőt titokban meg is átkozzák azokat a szívükben, akik megmetszik őket: „Hm! Ma kényelmetlenül éreztem magam miattad. Egy napon még megmutatom neked, hogy mi is a helyzet! Úgy gondolod, hogy szegényes a képességem? Én már sok éve hiszek istenben, te pedig csak pár éve! Ellenszenvesnek találsz? Egy nap majd gondoskodom róla, hogy elszenvedd a következményeket – el fogom érni, hogy szörnyű halált halj!” Látod, amikor megmetszik őket, bár nem mondanak semmit, sőt még mosolyognak is, a szívük tele van nehezteléssel, gyűlölettel és átkokkal. Egyesek kimutatják, hogy nem hajlandók elfogadni a metszést, időről időre a panasz, a támadás vagy az ítélkezés szavait szólják. Nemcsak hogy ellenségesek a metszéssel szemben, hanem még kezdeményezik is az őket megmetszők támadását, és nem hajlandók békén hagyni azt, aki ezt teszi. Bizonyos nők talán kissé filigrán alkatúak és kívülről meglehetősen törékenynek tűnnek, ám amikor valaki valóban megmetszi őket, dühbe gurulnak: „Az évek során annyit szenvedtem az istenbe vetett hitem miatt – ez talán könnyű volt? Ellenszenvesnek találsz engem – nos, én már azelőtt hirdettem az evangéliumot, hogy te megszülettél! Azért próbálsz zaklatni, mert idősebb vagyok nálad? Hadd mondjam el neked, ez nem fog megtörténni! Menj csak, kérdezz körbe – kinek engedtem én valaha egész életemben?” Az ilyen beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot? Határozottan nem. Nemcsak hogy nem fogadják el a metszést, hanem meg is átkozzák azokat, akik megmetszik őket. Hát nem túlságosan rosszindulatúak? Azok az emberek, akik ördögök és Sátánok, alattomosak, sikamlósak, álnokok és ravaszak. Mivel az igazsággal szembeni hozzáállásuk az ellenségeskedés és a támadás, amikor a gonosz tetteik lelepleződnek, és szembesülnek azzal, hogy kitakarítják vagy kizárják őket, és nem marad reményük arra, hogy áldásokat nyerjenek, egyáltalán nem lesznek annyira illedelmesek vagy engedelmesek, hanem eszközökhöz fognak folyamodni, hogy ellenálljanak. Egyesek hazugságokat koholnak, mondván, hogy a vezetők és a dolgozók gyötrik őket, felbujtva másokat, hogy a védelmükre keljenek, szándékosan megzavarva a gyülekezet munkáját. Mások alávetettséget színlelnek, mondván: „Bárhogyan is bánik velem isten háza, még ha B csoportba küldenek is vagy kitakarítanak, akkor is ugyanúgy fogom végezni a kötelességemet. Hűséges vagyok istenhez, és soha, de soha nem tagadom meg ezt az utat, és nem adom fel a kötelességemet.” Hamis színben tüntetik fel magukat, hogy rászedjék az embereket, hogy úgy tűnjön, mintha megbánták volna, mintha képesek lennének elfogadni és alávetni magukat, bárhogyan bánik is velük Isten háza, és hogy nem fogják feladni a kötelességüket. Valójában megtévesztenek és játszadoznak veled. Magukban ezt gondolják: „Hm! Szolgálatvégzésre akarsz használni engem? Esélytelen! Amikor kifejezem feléd az elhatározásomat, és azt mondom, hogy hajlandó vagyok végezni a kötelességemet, az csak formaság, csak bolondítalak titeket!” Kívülről különösen fogékonynak és engedelmesnek tűnnek, ezáltal az emberek azt gondolják, hogy hajlandóak kötelességet végezni. Ám amikor ténylegesen megszervezed számukra, hogy kötelességet végezzenek, akkor felületesek, trükköznek és megtévesztenek téged, sőt még azt is eljátsszák veled, hogy eltűnnek. Előfordulhat, hogy már több mint tíz napja megkaptak egy feladatot, és egyáltalán nincs előrelépés. Egyesek tudatlanok és hiányzik a tisztánlátásuk, és ezt zavarba ejtőnek találják, azt gondolva: „Elég komoly volt, amikor beleegyezett, hogy megteszi, mondván, hogy hajlandó végezni a kötelességét. Nem tűnt úgy, hogy hazudott. Hogy lehet, hogy most sehol se találni őt?” Hadd mondjam el neked az igazságot: ők csupán nagy szélhámosok, ördögök. Azok, akik ördögök, minek tekintik a kötelességvégzést? Annak tekintik, hogy Isten háza szolgálatvégzésre használja őket, hogy játszadozik velük. Ez azok mentalitása a kötelességvégzéshez, akik ördögök. Mi olyan van benned, amit érdemes használni? Legfeljebb értesz valamennyire egy bizonyos szakmához. Ha Isten házának a munkában szüksége van erre a területre, akkor ez a legjobb esetben is azt jelenti, hogy alkalmas vagy ennek a kötelességnek a végzésére. Azzal, hogy a kötelességvégzés alapján mérnek téged és támasztanak követelményeket veled szemben, felemelnek. Ha visszautasítod és nem fogadod el, akkor nem értékeled a kedvességet. Pontosan ennyire állnak ellen a józan észnek azok, akik ördögök. Ők kérik, hogy kötelességet végezhessenek, és amikor a gyülekezet munkát szervez számukra, azt feltételezik, hogy Isten háza ki akarja használni őket. Ha valóban van benned valami érték, amit a gyülekezet használni tud, az szerencsés vagy szerencsétlen dolog számodra? (Szerencsés.) Ez balszerencse vagy áldás számodra? (Áldás.) Miért mondod, hogy áldás? (Azért, mert ha valaki képes Istenért szolgálatot végezni, az Isten általi felemeltetés, tehát áldás.) Ezt meg kell értened: Istenért szolgálatot végezni Istentől jövő felemeltetés. Mit jelent a felemeltetés? Azt jelenti, hogy van ez az aprócska szakmai erősséged, amelyet Isten házának munkájában fel lehet használni, ami olyan lehetőség, amelyet Isten ad neked – hogy Isten lehetőséget adott neked, hogy szolgálatot végezz Érte, lehetőséget az üdvösség elérésére, és hogy ez alapfeltétel ahhoz, hogy áldott légy. Csak ha rendelkezel ezzel az alapvető feltétellel, akkor lehet lehetőséged arra, hogy elfogadd az igazságot, és lépésről lépésre gyakorold az igazságot, valamint elnyerd az üdvösséget. Ha egyáltalán nincs benned semmi megmenteni való tulajdonság, akkor Isten házában semmirekellő vagy. Isten háza vajon akkor is ingyen gondoskodna rólad? Ha Isten házában nincs számodra semmilyen kötelesség, amit végezhetnél, akkor nincs megfelelő és észszerű eszközöd, és nincs meg az alapvető feltételed sem arra, hogy normális kapcsolatot tarts fenn Istennel. Ha Isten házában semmilyen konkrét munkában nem lehet felhasználni téged, az azt jelenti, hogy semmilyen kapcsolatot nem alakítottál ki Istennel, így pedig nincs lehetőséged Isten elé járulni, nincs lehetőséged elfogadni Isten emberiség-megmentő munkájának egyetlen lépését vagy szakaszát sem. Akkor vajon megvan még a lehetőséged és megvannak az állapotaid arra, hogy elérd az üdvösséget? Ezért, ha azt mondják, hogy van benned érték, amit fel lehet használni, a nem hívő világban ez talán kínosan hangzik, és lehet, hogy a „használni” ott negatív kifejezés – Isten házában viszont azt kell nézned, hogy ki használ téged. Hogyan kellene értelmezni ezt a „használatot”? Ha Isten használ téged, az azt bizonyítja, hogy még van benned némi érték, és még végezhetsz szolgálatot Istenért. Amikor szolgálatot végzel Istenért, akkor vajon nem Isten az, aki felemel téged? (De igen.) Ez Isten, amint lehetőséget ad neked, Isten emel fel téged. Ez jó dolog; azt bizonyítja, hogy Isten valamennyire törődik veled, és még mindig hajlandó adni neked egy esélyt. Akkor vajon szégyenletes dolog, ha Isten használ? Veszteség ez? Veszteséget szenvedsz azáltal, hogy használnak téged? Vajon elveszíted tőle a büszkeségedet vagy a méltóságodat? Nem, sokkal többet nyersz. Ez megadja neked a lehetőséget arra, hogy Isten elé járulj, hogy elfogadd az igazságot és Isten üdvösségét. Egyáltalán nem szenvedsz semmilyen veszteséget; nagy előnyre teszel szert. Ám azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, ezt nem így látják. Nekik gonosz természetük van. Nem számít, hogyan használja és rontja meg őket a Sátán, nincs ellenvetésük; teljesen elégedettek vele. Ha kormánytisztviselők használják őket, azt szerencsének, a boldogulás jelének tekintik. Ezt nem látják tisztán, nem ellenkeznek vele, nem állnak ellen neki, illetve nem utasítják vissza. A gyülekezetben azonban, ha előléptetik őket kötelességvégzésre, azt szolgálatvégzésnek érzik, úgy érzik, eladják magukat, és a gyülekezet kihasználja őket. Például egy bizonyos nő ért valamennyire egy meghatározott szakmai készséghez, ezért a gyülekezet megszervezi számára, hogy ezen a területen dolgozzon. Nemcsak hogy nem tudja elfogadni ezt Istentől, hanem kifejezetten irtózik is a szívében: „Engem próbálsz kihasználni? Gondold át újra! Nem vagyok olyan ostoba! Ilyen régóta élek, és még soha senki nem használt ki engem. Az a személy, aki engem kihasználhatna, nem született még meg!” Nem kell ennyire ingerültnek lenned. Ha hajlandó vagy végezni a kötelességedet, akkor fogadd el Istentől, és végezd jól a kötelességedet. Ha nem vagy hajlandó végezni a kötelességedet, akkor hagyd el Isten házát. Isten házának kapuja nyitva áll; bármikor elmehetsz, és oda mész, ahová csak akarsz. Isten az igazságot ingyen adja az embereknek. Az, hogy Isten igazsággal és élettel látja el az embereket, teljesen díjmentes. Kért tőled akár egyetlen fillért is? (Nem.) Végzel egy kis kötelességet, és máris úgy érzékeled, mintha Isten kihasználna. Hát nem a lelkiismeret hiánya ez, a kedvesség meg nem becsülése? Tehát mi van akkor, ha Isten használ téged? Az talán helytelen? Magát az életedet is Isten adta. Vajon nem méltó Isten arra, hogy használjon téged? Nem jogosult rá? Viselkedhetsz-e dölyfösen csak azért, mert értesz egy kicsit valamilyen szakmához? Istennek talán alázatosnak kellene lennie, tiszteletteljesen kellene könyörögnie neked, megígérnie neked mindenfélét, felemelnie és trónra emelnie téged – ez tenne boldoggá? A normális emberi mivolt nélküli emberek nem tudják helyesen érteni a kötelességvégzés kérdését. Mindig azt mondják: „Isten háza kihasznál engem. Nem vagyok olyan ostoba; csak a bolondok hajlandók arra, hogy isten kihasználja őket!” Látod, ez a gondolat egyszerre elferdült és gonosz, teljesen észszerűtlen! Hogyan kell az ilyen emberekkel bánni? Egyszerű: akár a kitakarításukkal, akár B csoportba való átsorolásukkal – csak tisztítsd el őket. Ha annyira félsz attól, hogy kihasználnak, akkor miért kapaszkodsz még mindig Isten házába, és miért mondod, hogy kötelességet akarsz végezni? Vajon ez nem képmutatás és mások megtévesztése? Ha tartasz attól, hogy kihasználnak, akkor Isten háza soha nem fog kötelességvégzésre használni; Isten háza nem kényszerít semmit az emberekre. Most van itt az idő, amikor mindenki a maga fajtája szerint lesz besorolva. Aki hajlandó végezni a kötelességét, az maradni fog; aki nem hajlandó végezni a kötelességét, annak gyorsan el kell hagynia a gyülekezetet, és soha ne is térjen vissza. Isten háza nem kényszerít senkit. Csak azok Isten választott népe, akik önként végzik a kötelességüket. Akik nem hajlandók végezni a kötelességüket, azok mind a Sátán szolgái, akik azért vannak itt, hogy megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyesek áldásokat akarnak nyerni a kötelességvégzésük által, ugyanakkor azonban attól tartanak, hogy kihasználják őket. Vajon ezek lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek? (Nem.) Mindig attól tartanak, hogy veszteséget szenvednek, mindig úgy érzik, Isten háza kihasználja őket, hogy nagy veszteséget szenvednek. Hát nem ilyen az, amikor valaki nem ismeri fel, hogy mi a jó neki? Milyen veszteséget szenvedtél? Ha a technikai képességeidet az igazságra és az üdvösségre próbálod elcserélni, azt mondom, ezt a cserét nem tudod végrehajtani; nem vagy méltó, nem vagy alkalmas rá. Isten szavai élet; a leghatalmasabb fegyver az emberiség számára, hogy levesse a romlott beállítottságokat és megszabaduljon a Sátán befolyásától. Csakis Isten szavai, csakis az igazság képes megsemmisíteni a régi emberiséget, amely a Sátán természetlényegét birtokolja. Csakis Isten élete, csakis az igazság teheti lehetővé, hogy ez az emberiség továbbra is életben maradjon, és véget vessen a Sátán sorsának. Isten élete és az igazság felbecsülhetetlen kincsek; a világon semmilyen anyagi dolog, és semmi, amit az emberek értékesnek tartanak, nem cserélhető el rájuk. Még ha az emberek az életüket ajánlják is, akkor sem cserélhetők el ezekre, a csekély technikai jártasságuk pedig még kevésbé. Az igazság nem eladó; Isten háza nem árusítja az igazságot, nem árusítja az életet. Akkor hát mit tehetnek az emberek, hogy életet nyerjenek? Csak az igazság elfogadása által, az igazságnak való alávetés által, a hűségük és őszinteségük Istennek való felajánlása által, valamint azáltal nyerhetnek életet, hogy eleget tesznek a teremtett lény kötelességének.