A való életben az emberek gyakran találkoznak néhány kéjsóvár és kicsapongó egyénnel. Miután ma közöltük ezeket a szavakat, mivel tisztánlátásra tettetek szert az ilyen típusú emberekkel kapcsolatban, és tudjátok, hogy ők nem normális emberek, hanem ördögök, amikor megpróbálnak elcsábítani téged, határozottan elutasíthatod őket. Ne hallgatólagosan és tapintatosan utasítsd el őket, és ne érezd magad túlságosan zavarban ahhoz, hogy elutasítsd őket, sőt ne is félj az ilyen emberektől. Természetesen, ha nem érdekel, hogy ördög-e, és azt mondod: „Már a harmincas-negyvenes éveimben járok, és még nem tapasztaltam meg a házasságot; ha valakinek tényleg ilyen igénye van rám, én boldogan elfogadnám”, akkor – mivel nem érdekel, hogy milyen következmények merülhetnek fel, sem a lelki sebhelyek – többet nem is mondok. Ennek elmondásával az a célom, hogy tudassam néhány ostoba emberrel, akikben semmiféle óvatosság vagy elővigyázatosság sincs az ellenkező nem csábításával szemben, hogy milyen helyes magatartást kell felvenniük, amikor kísértés éri őket. Ha nem érdekel, hogy valaki kéjsóvár és kicsapongó, nem érdekel, hogy ördög, és már attól nagyon megtisztelve érzed magad, mert kedvel téged – pont ahogy a nem hívők mondása tartja: „Egy férfi életét áldozza azért, aki megérti őt, míg egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” – és azt gondolod: „Ha valaki igazán kedvel engem, mint nőt, az azt mutatja, hogy a külsőm elfogadható, ezért rendkívül megtisztelve kell éreznem magam. Hadd jöjjön csak bátran hozzám; én örömmel fogadom, és tárt karokkal fogom átölelni” – milyen ez a fajta hozzáállás? Mondd csak, a mondás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”, tiszteletteljes a nőkkel szemben? (Nem.) Egy férfinak fel kell áldoznia az életét azokért, akik megértik őt, a nőnek pedig ki kell csinosítania magát a hódolója számára – helyes ez a mondás? (Nem.) Miért ilyen lealacsonyodottak a nők? A férfiak is lealacsonyítják magukat. A férfiaknak tehát az életüket kell adniuk másokért. Aki a bizalmasod, az az urad, akiért fel kell áldoznod az életedet – miért ennyire értéktelen az életed? Lehetséges, hogy az életed másoké, és nem a tiéd? Isten az emberi életet becsüli a legjobban, mert ezt az életet, ezt a lélegzetet Isten adja; ez az alapfeltétele annak, hogy a teremtett hús-vér test képes legyen mozogni és élőlénnyé válni. Ha nem becsülöd meg az életedet, hanem csak úgy lazán átadod másoknak és feláldozod értük, ez mit mutat? Vajon nem azt mutatja, hogy lealacsonyítod magad? (De igen.) Azt mutatja, hogy az életed semmit nem ér. Nem becsülöd az életedet, nem arra használod az életedet, hogy a legértelmesebb és legértékesebb dolgokat tedd meg, hanem képes vagy csak úgy meghalni bárkiért, aki megért téged. Ez azt mutatja, hogy az életed túl olcsó; csupán egy rothadt élet, olyan értéktelen, mint egy kutya, egy macska vagy egy csirke élete. Tehát, helyes-e a mondás, miszerint „Egy férfi az életét áldozza azért, aki megérti őt”? (Nem.) Ez a mondás lealacsonyítja az embereket, tiszteletlen az emberekkel; ez egy olyan mondás, amely nem becsüli az életet. Készségesen meghalni másokért – vajon könnyen jön az emberi élet? Az élet nem jön könnyen; az ember nem halhat meg csak úgy készségesen. Ezért a mondás, miszerint „Egy férfi az életét áldozza azért, aki megérti őt”, nem helytálló és tarthatatlan. Akkor hát helytálló-e a mondás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (Ez szintén nem helytálló.) Milyen módon nem helytálló? Valaha nagyon tetszett nektek ez a mondás, tényleg helyeseltétek, sőt még igazságnak, mottónak is tekintettétek? Volt már valaki, aki csodált téged? Ha az illető, aki csodált téged, olyasvalaki volt, aki tetszett neked, akkor megtisztelve érezted magad? (Nem épp megtisztelve – belül talán örültem neki.) Akkor ez nincs messze a megtiszteltetés érzésétől. Jó dolog ez az öröm? (Nem.) Miért nem? (Mert ha egy nő egy férfi megbecsülése és szeretete miatt öltözik ki, csak a férfiakért él, minden gondolata e körül forog – úgy érzem, így élni eléggé lealacsonyító.) Vannak ettől eltérő nézetek? A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” önmagában egyenlőtlen pozícióba helyezi a nőket a férfiakkal szemben. Megköveteli a nőktől, hogy csinosítsák ki magukat, hogy a férfiak kedvében járjanak, hogy a férfiak boldogsága kedvéért éljenek, és hogy megtiszteltetésnek érezzék, amikor valaki kedveli és csodálja őket. Ez egyenlőtlen; önmagában hűen tükrözi a nők alacsony státuszát. A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” burkoltan arra céloz, hogy akár a szép külseje miatt kedvelnek mások egy nőt, akár azért vonzza a férfiak szeretetét, mert tudja, miként kell szemet gyönyörködtető módon ékesítenie magát, boldognak és megtisztelve kell éreznie magát emiatt. Ez önmagában a nők lealacsonyítása. Ez a szólás azt üzeni a nőknek, hogy a létük értéke, a boldogságuk forrása az, hogy legyen valaki, aki kedveli őket, és ha nincs ilyen ember, szerencsétlennek és zaklatottnak kell érezniük magukat, és el kell gondolkodniuk azon, hogy miért nem kedveli őket senki, valamint, hogy nőként vajon értéktelen és kudarcba fulladt életet élnek-e. Akkor hát nem a nők lealacsonyítása az a szólás, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (De igen.) Abban a mondatban, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” a hódoló általában nem egy férfire utal? Ez a szólás önmagában az úr helyzetébe, a nők fölé helyezi a férfiakat. Azt jelenti, hogy a nő érezze megtiszteltetésnek, hogy egy férfi – egy úr – kedveli és becsüli őt. Ha egy férfi – egy úr – nem kedveli őt, akkor valami baj van vele, nem szerethető, kudarcot vallott az életben és nem alkalmas arra, hogy nő legyen. Látod, ez észrevétlenül emeli a férfiak státuszát, megengedve nekik, hogy a nők nyakára hágjanak és fölébük magasodjanak. A szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” itt hibádzik. Ráadásul a férfiak pusztán a külsejük és az ékeik miatt kedvelik a nőket? Vagy csak azért kedvelik a nőket, mert azt látják, hogy gyengédek, erényesek, méltóságteljesek és bájosak? A férfiak csak azért kedvelik a nőket, hogy a szemüket legeltessék? (Nem, hanem azért, hogy kielégítsék a hús-vér test szexuális vágyát.) Akkor mi célból igyekeznek a nők a férfiak kedvére tenni és boldoggá tenni őket? (Szintén azért, hogy elmerüljenek a hús-vér test szexuális vágyában.) Vagyis mind a férfiaknak, mind a nőknek vannak egymással kapcsolatos szükségleteik, e szükségletek legalapvetőbbje pedig a hús-vér test szexuális vágyának szükséglete. Az, hogy a férfinak szüksége van a nőre, nem csupán arról szól, hogy tetszik neki a külseje, hanem hogy ez alapján fizikailag megszerezze őt – nyersebben fogalmazva, hogy a saját szexuális vágyának kielégítése érdekében megszerezze a testét. Így aztán a cél a szólás mögött, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” valójában a férfiak szexuális vágyának kielégítése. Nemcsak azt követeli meg a nőktől, hogy a férfiaknak tetszővé tegyék a külsejüket és az ékeiket, hanem azt is, hogy kielégítsék a férfiak szexuális vágyát. Hát nem nagyon alantas módja ez az életnek? Ha a nők még mindig azt hiszik, hogy helyes ez a szólás, hogy olyasmi, amit meg kell valósítaniuk és amit be kell tartaniuk, akkor a nők lealacsonyítják önmagukat. A férfiaknak vannak szexuális szükségleteik a nőkkel szemben, és játszani akarnak a testükkel; ha a nők – ahelyett, hogy megvetendőnek és gyűlöletesnek találnák ezt, még mindig kicsinosítják magukat a hódolóik számára, és úgy érzik, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés az életükben, a legeslegnagyobb megtiszteltetés, akkor vajon nem alacsonyítják le magukat? (De igen.) Ez teljesen megfosztja a nőket a jogaiktól. Nemcsak a léthez való joguktól, a méltóságuktól és az emberi jogaiktól fosztja meg a nőket, hanem emiatt azt is hiszik, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés. Hát nem kegyetlen ez? Végtelenül kegyetlen! Amellett, hogy semmiféle önrendelkezése és emberi jogai nincsenek, a nő boldogsága, vidámsága és öröme csak az alapján valósulhat meg, ha a férfiak kedvére tesz és teljes mértékben kielégíti őket. Nem számít, hogy a nők milyen embertelen bánásmódot szenvednek el, akkor is megkívánják tőlük, hogy büszkék legyenek rá. Hát nem a nők bántalmazása és tönkretétele ez? Akár modern, akár ókori nőkről van szó, mindannyian mottójuknak, életcéljuknak tekintik a szólást, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”. Hát nem teljesen hibás ez? Nem olyan trükk, amelyet a Sátán az emberek bántalmazására és félrevezetésére használ? (De igen.) Ha nő vagy, és egy férfi örömét leli benned, a szíve tele van elvetemült kéjvággyal irántad, akkor undort éreznél vagy rendkívül megtisztelve éreznéd magad, ha tudnád ezt? (Undorodnék.) Amikor rád gondol, csak a testedre és a megjelenésedre gondol, miközben szabadjára engedi saját szexuális vágyát is. Minél nagyobb örömét leli benned, annál inkább megtelik szexuális vággyal irántad; amik felébrednek benne, amikor rólad van szó, azok teljes egészében buja gondolatok. Sőt, megpróbál minden eszközzel megszerezni téged, hogy élvezhesse a testedet, teljes mértékben kielégítse a szexuális vágyát, és szabadjára eressze a szexuális vágyát. Ha tudnád, hogy ilyen szándékai vannak veled kapcsolatban, vajon akkor is helytállónak tartanád a mondást, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? Még mindig úgy éreznéd, hogy megtiszteltetés, ha valaki kedvel és értékel téged? (Nem.) Ha olyan nő vagy, akiben van szégyenérzet és méltóság, akkor undorodnod kell ettől a mondástól, valamint utálnod kell és el kell utasítanod, hogy az ilyen emberek kedveljenek. Csak ha így élsz, akkor van méltóságod. Aki igazán örömét leli benned és értékel téged, az a jellemed minősége, a törekvéseid miatt teszi, azért, mert megérted az igazságot, és azért is, mert valami építőt szeretne tőled és segítséget szeretne kapni tőled – nem pedig azért, mert a testedet akarja méltányolni, hogy átadja magát a szexuális vágyának és kielégítse azt. Ha valaki értékel téged, függetlenül a jellemedtől, vagy attól, hogy törekszel-e az igazságra vagy sem, és csupán azért, mert a megjelenésed és az alakod kellemes a szemnek, és teljes mértékben kielégítheti a szexuális vágyát, te pedig mégsem érzel viszolygást vagy undort emiatt, hanem inkább úgy érzed, hogy kedvel téged – különösen azért, mert testi közeledést kezdeményezett irányodba, még inkább úgy érzed, hogy kedvel – sőt még megtisztelve is érzed magad emiatt, akkor lealacsonyítod önmagadat. Legyen az bárki, akinek bármiféle tervei vagy elvetemült szándékai vannak a testeddel kapcsolatban, és téged ez nem érdekel, és amíg kedvel téged, ezt különleges megtiszteltetésnek tekinted, sőt még megtisztelve is érzed magad emiatt, akkor nem olyasvalaki vagy, akiben van tisztesség és méltóság, és nem vagy rendes nő. Tegyük fel, hogy valakinek szexuális igényei vannak irántad, te pedig úgy érzed, hogy találtál valakit, aki megért, és a szexuális vágy szabadon eresztésére is lehetőséget találtál; kettőn áll a vásár, és ti ketten összejöttök, mert ugyanabból a mocskos szövetből szabtak mindkettőtöket. Ebben az esetben olyasvalaki vagy, akiben semmiféle tisztesség és méltóság sincs, méltatlan arra, hogy kedveljenek; ugyanolyan típusú vagy, mint a kéjsóvár és kicsapongó emberek. Ha igazán méltóságteljes nő vagy, akkor utálatot, viszolygást és undort kellene érezned attól, hogy ilyen kéjsóvár és kicsapongó emberek kedvelnek téged. Természetesen, ha valaki valóban az emberi mivoltod, a törekvéseid miatt kedvel téged, vagy azért, mert van egy bizonyos erősséged, az sem olyasmi, amiért érdemes megtisztelve érezned magad. Az emberek célja azzal, hogy azt mondják, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”, nyilvánvalóan nem olyan egyszerű, mint hogy a férfi becsüli a nőt. Egyértelműen olyan pozícióba emeli a férfiakat, ahol a nők fölé magasodnak. Pontosabban: ez a szólás annak szellemiségében született, hogy a férfiak felsőbb-, a nők pedig alsóbbrendűek. Továbbá, a valós helyzet az, hogy a nők mindenféle társadalmi rendszerben kiszolgáltatott csoportot alkotnak, a férfiak függelékének és játékszerének tekintik őket. Ezért a szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” abszolút megszégyenítés minden nő számára. Ha a nők különösképp helyeslik ezt a szólást, az sajnálatos a nők számára, és az embernek megvetést kell éreznie minden nő iránt, aki ezt helyesli. Akkor vajon a férfiaknak helyeselniük kellene azt a nézőpontot, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (Nem.) Ha egy férfi látja, hogy egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára, vajon nem érzi úgy, hogy az ilyen nő nagyon lealacsonyító módon él, és nem fogja-e lenézni is az ilyen nőt? (De igen.)

Most már világosan látjátok, hogy a szólás, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára” helyes-e vagy sem? (Helytelen.) Ez a szólás nem egy pozitív dolog, és nem is helyes gondolat vagy szemlélet. Nézzétek meg a Bibliában és az Isten által kimondott szavakban – van ott olyan mondat, amely azt mondja a nőknek, hogy ki kell csinosítaniuk magukat azok számára, akik csodálják őket? Van olyan mondat, amely szintekre osztja a férfiak és a nők státuszát és azt mondja, hogy a férfiak a nők felett állnak? Nem, nincsen. Amit a Bibliában a Teremtés könyvében lejegyeztek, az az, hogy a nő csont a férfi csontjából és hús az ő húsából. A férfiak és a nők egyaránt Isten által teremtett emberi lények; Isten előtt egyenlőek, nincs szintkülönbség, nincs különbség felsőbb- és alsóbbrendű között. Az emberek felsőbb- és alsóbbrendűekre osztása és a státuszszintek megkülönböztetése olyasmi, amit a Sátán tesz; valódi bizonyítéka annak, hogy a Sátán elnyomja és üldözi a nőket. Amióta csak Isten kezdetben megteremtette az emberiséget, Isten szemében a férfiak és a nők egyenlőek. Mindkettő teremtett lény és Isten üdvösségének tárgya. Isten sohasem mondta, hogy a férfiak felsőbbrendűek, a nők pedig alsóbbrendűek, és azt sem mondta, hogy a férfiaknak kell a nők vezetőinek vagy urainak lenniük, hogy a férfiaknak a nők fölé kellene magasodniuk, hogy a férfiaknak bármilyen munkában elsőbbséget kellene élvezniük a nőkkel szemben, vagy hogy a férfiaknak megvan a saját véleményük és ők a támaszok, míg a nőknek jobban kellene a férfiakra hallgatniuk. Isten sosem mondott ilyesmiket. Csak a Sátán megrontása miatt merültek fel afféle szólások az emberek között, hogy a férfiak felsőbb-, a nők pedig alsóbbrendűek, majd ez a tendencia az egész társadalomban és az emberiség egészében formát öltött, folyamatosan elnyomva a nőket a férfihatalom alatt. Miután a Sátán mindenféle gonosz irányzatai befolyásolják és félrevezetik a nőket, azok az igazság megértésének hiánya miatt úgy érzik, hogy másodrangúak a férfiakhoz képest, illetve a férfiakénál alacsonyabb státuszuk van. Ezért van az, hogy egészen a mai napig sok nő hisz még mindig annak a szólásnak a helyességében, hogy „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”. Ez nagyon szomorú dolog. Ha az emberek nem értik az igazságot, még mindig sok konkrét ügyben félrevezetik és irányítják őket a Sátán különféle gondolatai és szempontjai. Már ez a kis dolog is igen szemléletes, nem igaz? (De igen.) Mi az oka annak, hogy a nők önként lealacsonyítják magukat? Az, hogy az általános társadalmi környezet úgy diktálja, hogy a nőknek nem lehet egyenlő státuszuk a férfiakkal, és ezért a nőknek utat kell adniuk a férfiaknak és kedvező feltételeket kell teremteniük számukra, valamint sok áldozatot is kell hozniuk, és nagy árat kell fizetniük, hogy kielégítsék a férfiakat. Ezt a társadalom okozza, a Sátán által vezetett különféle gonosz irányzatok. Most tehát, miután megértettétek az igazságot ebben a tekintetben, nincs-e határozott következtetés a mondással kapcsolatban, miszerint „egy nő kicsinosítja magát a hódolója számára”? (De van.) Ez a mondás téves, és nincs összhangban az igazsággal, igaz? (Igen.) Miután hallották a tényleges helyzetet, vajon nem érzik úgy a nők, hogy ezekben az években sérelemmel teli és elnyomott életet éltek? Akkor vajon a nőknek továbbra is ki kellene csinosítaniuk magukat a hódolóik számára? (Nem.) A teremtett emberiség tagjaiként a nők csupán nemükben és fiziológiailag különböznek a férfiaktól; más szempontból egyáltalán nincs különbség. Isten szemében semmiféle státuszbéli különbség nincs a férfiak és a nők között. Isten soha, semmilyen körülmények között nem támasztott olyan követelményeket a nőkkel szemben, amelyek eltérnek azoktól, amelyeket a férfiakkal szemben támaszt. Az olyan szempontok tekintetében, mint az Isten által kiválasztott emberek száma, az üdvösség reménye, a kötelességeik végzésére való lehetőségük, a kötelességek, amelyeket végre tudnak hajtani, valamint a munka, amelyet végezni tudnak, a nők alapvetően egyenlőek a férfiakkal; a nők nem kevesebbek a férfiaknál. Ez a tényleges helyzet.

Korábban az ördögök természetlényegével rendelkező elvetemült emberek kéjsóvárságának, kicsapongásának és kihívó viselkedésének megnyilvánulásairól beszéltünk, valamint arról is, hogyan kell bánni az elvetemült emberekkel, ha valaki olyankor találkozik velük, amikor romantikus kapcsolatba lépésre vagy társkeresésre kerül sor. Remélitek-e, hogy találkoztok egy ilyen emberrel, hogy átéljetek egy futó románcot, hogy egyszer gondtalanul viselkedjetek, és egyszer átadjátok magatokat? (Nem.) Akkor azt remélitek, hogy álmaitok szerelmével, a lelki társatokkal, a Nagy Ő-vel találkoztok? (Nem.) Az, hogy reméled-e vagy sem, nem számít. A kulcsfontosságú az, hogy rendelkezned kell tisztánlátással ezekkel a kéjsóvár, kicsapongó és kihívó emberekkel kapcsolatban, akiknek a természetlényege elvetemült, és távol kell maradnod tőlük. A nem hívők szavaival élve: az ilyen emberek többsége rutinos játékos, élvhajhász és romantikus. A legtöbb felnőttnek képesnek kell lennie felismerni az ilyen típusú embert, amikor találkozik vele; talán néhány interakció után a legtöbb felnőtt tudni fogja, hogy ilyen típusról van szó. Az efféle ember válogatás nélkül kikezd másokkal; nem számít, hány éves vagy, amennyiben viszonylag jól nézel ki, kikezdhet veled, és úgy ejt csapdába, hogy közben a leghalványabb fogalmad sincs arról, hogy mi történik. Mindig gyengéd, nyájas szavakat mond neked, és törődést, gondoskodást és figyelmességet tanúsít irántad. Alkalmat talál arra, hogy flörtölő pillantásokat vessen rád, hogy teával vagy vízzel kínáljon, időnként pedig még apró ajándékokat, csokoládét és efféléket is vesz neked. Amikor teljesen védtelen vagy, áttöri a védelmedet, és beférkőzik a szívedbe. Tudat alatt elég csak rá gondolnod, és máris pillangók repdesnek a gyomrodban; ha néhány napig nem látod őt, úgy érzed, mintha valami hiányozna, és ezt gondolod: „Körülöttem senki sem törődik velem úgy, mint ő. Úgy tűnik, beleszerettem. Vajon ő is belém szeretett?” Miféle állapot ez? (Kísértésbe esés.) Egyes rutinos játékosok mesterei annak, hogy úgy hálózzanak be másokat, hogy előbb elengedik őket; miután egy ideig törődést mutattak irántad és felkeltették az étvágyadat, hirtelen felszívódnak, így vesznek rá arra, hogy magadtól harapj rá a csalira. Amikor ráeszmélsz, hogy beleszerettél és nem tudsz nélküle élni, akkor beleestél a szerelem csapdájába, és meg lettél babonázva. Ha egyszer megbabonáz, akkor teljesen rabul ejt. A szerelemnek ez a csapdája, amibe az emberek beleesnek, micsoda? Ez nem családi ragaszkodás, barátság, vagy az emberek közötti törődés és szeretet, hanem a szexuális vágy hálója. Ha egyszer a szexuális vágy csapdájába esel, könnyen elveszítheted az irányítást. Az emberek több mint kilencvenöt százaléka, különösen a fiatalok, nem tudnak felülkerekedni ezen, és nem tudnak kiszabadulni egy ilyen csapdából. Akkor mi a teendő? Mivel tudod, hogy egy ilyen csapdából nagyon nehéz kiszabadulni, ne hagyd, hogy beleess. Tegyél meg minden lehetségest, hogy távol maradj azoktól az emberektől, dolgoktól vagy környezetektől, amelyek csapdába vezethetnek téged. Tarts távolságot egy ideig, és imádkozz Istenhez, valamint olvasd Isten szavait. A szexuális szükségleteid fokozatosan elhalványulnak és eltűnnek majd, a csapda többé nem fog a hatalmában tartani téged, és akkor alapvetően felülkerekedtél ezen a kísértésen. Az viszont ismeretlen, hogyan fogsz boldogulni legközelebb, amikor ilyen kísértésekkel és csapdákkal találkozol, hogy képes leszel-e felülkerekedni ezeken. Az egyetlen út az, hogy gyakran járulsz Isten elé imádkozni és keresni az igazságot, és távol maradsz a különféle kísértésektől. Természetesen a legalapvetőbb dolog az, hogy felvértezed magad az igazsággal és megérted az igazságot. Azonban az igazsággal felvértezned magadat nem egyszerű; megköveteli tőled, hogy keresztülmenj bizonyos tapasztalatokon, az érettséged pedig nem növekszik olyan gyorsan, így a különböző területeken való védekezésed sem tud olyan gyorsan kiépülni. Mit kell akkor tenni? Gyakran kell Isten előtt élned, rendelkezned kell Isten szavainak útmutatásával, a Szentlélek munkájával és Isten oltalmával. Ha mindezek a dolgok a helyükön vannak, a személyes eltökéltségeddel együtt, akkor lesznek védekező intézkedéseid, amikor ilyen kísértésekkel szembesülsz. Továbbá, amikor ismered a dolog természetét, valamint azt, hogy milyen következményekkel fog járni, tudatosan kerülni fogod az ilyen környezeteket, ami bizonyítani fogja, hogy megvan benned az eltökéltség az ilyen kísértések elutasítására. Ekkor Isten a hozzáállásod és szubjektív vágyad miatt segíteni fog neked megmenekülni az ilyen kísértésektől. Ha ilyen környezettel találkozol, és idegenkedést és gyűlöletet érzel a szívedben, de nem tudod, hogyan utasítsd el, akkor imádkozz Istenhez, kérve Őt, hogy óvjon meg, és távolítsa el számodra ezt a környezetet. Ha ilyen könyörgéseid és kívánságaid vannak, akkor talán – a gyülekezeti munka szükségletei miatt – az a személy, aki veszélyes kísértést jelent számodra, el lesz távolítva, így kényelmetlen lesz számára újra kapcsolatba lépni veled, és többé nem fogsz találkozni vele. Ez Isten segítsége számodra; ez Isten oltalma. Mivel Isten látja a személyes vágyadat, hozzáállásodat, elhatározásodat és eltökéltségedet, Ő proaktívan és teljes mértékben segíteni fog neked a kívánságod teljesítésében, elérve azt az eredményt, hogy megóv téged. Amikor ez a személy távozik, és többé már nem zaklat téged, talán belül egy kis ürességet érzel, és azt gondolod, egy kicsit kár, hogy elment, sőt még fantáziálsz is: „Ha még itt lenne, vajon jól ki tudnánk jönni egymással?” Időnként talán felmerülnek ilyen gondolatok, Isten oltalmával azonban végül távol leszel tartva a kísértéstől. Anélkül, hogy tudatában lennél, ez a dolog fokozatosan elhalványul a szívedben, fokozatosan visszahúzódik tőled, és idővel visszanyered a békédet – visszatérsz életed korábbi állapotához és a normális gondolkodásmódodhoz. Ezen a ponton a dolog véget ér. Semmiféle fenyegetést vagy zavarást nem jelentett számodra, hanem erőteljes bizonyítékká és tanúságtétellé vált a Sátán felett aratott győzelmedre és arra, hogy kerülted és elutasítottad az ördögöt. Ugye ez nagyon jó? (Igen.) Amikor ez a kísértés épp fenyegetést kezdett jelenteni számodra, abban a veszélyes pillanatban, a hozzáállásod és együttműködésed miatt Isten megóvott téged. Isten megfelelő környezetet alakított ki számodra, lehetővé téve, hogy szilárdan megállj. Ez elősegíti az érettséged növekedését; növelni fogja a hitedet, növeli az eltökéltségedet és vágyadat az igazság gyakorlására, motiválni fog, és lehetővé teszi, hogy növekedjen az érettséged. Ha, amikor ez a kísértés rád tör, nem vagy hajlandó elutasítani vagy elkerülni azt, ha hiányzik belőled a hajlandóság az igazság gyakorlására, egyszerűen csak hagyod, hogy szabadon kibontakozzon, és hajlandó vagy elfogadni ezt a kísértést, sőt, az ördög zaklatását és a hálójába való belegabalyodást is hajlandó vagy elfogadni, és egyre jobban élvezed ezt az állapotot, egyre inkább hajlandó vagy ilyen környezetben élni, és nem imádkozol aktívan Istenhez, arra kérve, hogy távolítsa el ezt a környezetet – látván, hogy ilyen a hozzáállásod ehhez a dologhoz, Isten nem fog kényszeríteni téged. Isten az Ő tetteiben soha nem kényszerít senkit. Mivel ennyire kedveled ezt az embert, mivel úgy érzed, hogy olyan nagy boldogságot és örömöt tud adni, élvezetet szerezve neked, Isten nem fog megfosztani téged az ilyen boldogságtól és örömtől, és eltávolítani sem fogja Isten ezt az embert. Ami a következményeket illeti, egyedül neked kell viselned őket. Ami történni fog, a következő: fokozatosan beleesel majd az ördögök, az elvetemült, kéjsóvár és kicsapongó emberek kísértésébe és buja hálójába, végül pedig elveszíted a lelkiismereted szemrehányását és Isten jelenlétét. Miután kiélvezted annak boldogságát és örömét, hogy átadtad magad a hús-vér test szexuális vágyának, semmiféle szégyent nem érzel, és nem tudsz elszakadni ettől a kísértéstől – ezt hívják úgy, hogy megadod magad a romlásnak. Úgy érzed, te vagy a legboldogabb ember, nagyon élvezed ezt a boldogságot és örömet, szerencsésnek érzed magad, hogy ilyen boldogságban és örömben van részed, és nagyon elégedett vagy azzal, hogy a szerelem ilyen csapdája tart fogva. Akkor mit tehetne vagy mondhatna még Isten? Isten nem fog semmiféle jelzést adni neked, nem fog figyelmeztetni semmire, és nem tesz majd semmit. Rajta, érezd csak jól magad. A végső következmények azok számára, akiket foglyul ejt a szexuális vágy csapdája, előre láthatóak. Azok közül, akik a szerelem csapdájába esnek, senki sem végzi boldogan vagy örömtelin; épp ellenkezőleg, a kimenetel csakis fájdalmas és tragikus lehet. Az ilyen következményeket egyedül neked kell viselned, és meg is érdemled, hogy viseld őket. Isten alapelvekkel cselekszik? (Igen.) Isten tiszteletben tartja a választásaidat. Ne gondold: „Isten rajtam fogja tartani a szemét és kordában tart majd; Ő nem fogja engedni, hogy randevúzzak, és azt sem, hogy kielégítsem a szexuális szükségleteimet.” Tévedsz; Isten nem fog közbelépni. Amit Isten tenni akar, az az, hogy megóvjon attól, hogy kísértésbe ess, attól, hogy gonosz emberek félrevezessenek, attól, hogy a Sátán romboljon téged és súlyosan ártson neked. Ám ha azt választod, hogy a Sátánnal tartasz, Isten azt mondja, ez a te szabadságod és a te választásod; amennyiben hajlandó vagy, amennyiben nem bánod meg, Isten nem fog kényszeríteni téged; egymagad aratod le, amit vetettél, és amikor eljön az idő, és keservesen sírsz, ne panaszkodj, hogy Isten nem figyelmeztetett, és ne panaszkodj, hogy Isten nem óvott meg téged. Isten meg akar óvni téged, Isten azt akarja, hogy maradj távol a kísértéstől, te viszont elutasítod. Ha Isten eltávolítaná azt a személyt, akit kedvelsz, azt a személyt, akivel a szerelem hálójában összegabalyodtál, te mennél, hogy megkeresd, úgy viselkednél, mint aki megőrült, elveszítenéd az önuralmadat, panaszkodnál Istenre, szidnád Istent, amiért nem veszi figyelembe az érzéseidet, és nem érti meg a nehézségeidet. Tehát Isten nem fogja ezt tenni; Isten nem fogja rákényszeríteni az embereket arra, hogy olyasmit tegyenek, amit nem akarnak. Mivel te magad választottad ezt az utat, egyedül neked kell viselned a végén felmerülő szörnyű következményeket. Senki nem fogja helyetted elviselni a pofont. Most már világos ez a dolog? (Igen.)

Ha egyes emberek ördögök és Sátánok – elvetemült emberek – hálójába akadnak, és nem utasítják el őket, hanem hajlandóak velük tölteni az életüket, az az ő saját választásuk. Amikor ez végül keserű következményeket eredményez, nem szabad másokat hibáztatniuk; csak önmagukat gyűlölhetik azért, mert túl alantasak és túl deviánsak voltak, továbbá saját magukat kellene felpofozniuk és átkozniuk. Bármilyen keserű gyümölcsöt szüretelsz is le végül, annak semmi köze Istenhez. Ne mondd: „Isten miért nem óvott meg engem? Miért nem állított meg Isten annakidején?” Elmondom neked, Istennek nincs ilyen kötelezettsége; Ő már világosan elmondta neked, amit el kellett mondania. Te olyan ember vagy, aki rendelkezik az önálló gondolkodás képességével; Isten szabad akaratot adott neked, és jogod van szabadon választani. Ezért Isten megadja neked a választás jogát, bármivel is szembesülsz. Mivel jogod van választani, a keserű gyümölcs, amit végül leszüretelsz, a saját választásodból fakad, ezért nem szabad Istenre panaszkodnod, vagy ahol csak teheted, másra hárítanod a felelősséget. A munka, amelyet Isten végez, az, hogy elmondja neked az igazságot, és megmutatja neked az üdvösséghez vezető utat. Ami azt illeti, hogy Isten követését választod-e vagy a Sátán követését, az rajtad áll. Ha áldott ember vagy, és hajlandó vagy törekedni az igazságra, akkor kövesd Istent. Ha nem szereted az igazságot, hanem inkább a világot és az elvetemültséget szereted – ha a te életed csupán egy értéktelen élet –, akkor válaszd a Sátán követését; senki sem állít meg. A mai napig vannak emberek, akik félreértik Istent és Isten házát, és mindig így panaszkodnak: „Már a harmincas-negyvenes éveimben járok, nem randevúztam, se nem házasodtam meg – Isten háza nem engedi ezt!” Isten háza mikor korlátozta valaha is az embereket abban, hogy randevúzzanak vagy házasodjanak? Ez a te szabadságod; Isten háza nem avatkozik bele. Van azonban egy feltétel: ha így teszel, nem végezhetsz kötelességet teljes munkaidős gyülekezetben, mert ha romantikus kapcsolatban vagy és többé eszed ágában sincs végezni a kötelességedet, az gátolni fogja a gyülekezet munkáját. Ha tényleg randevúzni és házasodni akarsz, akkor először add át a munkát, amelyért felelős vagy, és ideiglenesen elválnak útjaink. Mindenki számára világosak az alapelvek ezen a téren? (Igen.) Ha valaki randevúzni vagy házasodni szeretne, az teljesen rendben van; ezt senki nem korlátozza. Az viszont, hogy válogatás nélkül kikezdj az ellenkező nemmel, és megzavard a gyülekezeti életet, nem elfogadható. Azok, akik válogatás nélkül kikezdenek másokkal, ördögök; elvetemült, kéjsóvár és kicsapongó emberek, és Isten háza semmiképpen sem engedi meg az ilyen emberek jelenlétét. Ez a típusú ember válogatás nélkül kikezd másokkal és zaklat másokat, függetlenül attól, hogy milyen embercsoportban is találja magát. Mint valami csapás, pánikot kelt, és állandóan a nyugtalanság és kényelmetlenség érzését kelti az emberekben. Bárhol él is gyülekezeti életet, a zavarásai mocskos légkört teremtenek, a gyülekezetet pedig zűrzavaros káosszá változtatják. Nemcsak a gyülekezet munkáját szabotálja, hanem a testvérek kötelességvégzésének normális rendjét is megzavarja. Az ilyen embereket szigorúan felügyelni és korlátozni kell, azokat pedig, akik súlyos hatást gyakorolnak, el kell különíteni vagy ki kell takarítani. Egyesek azt mondják: „Én csak pár embernek ártottam – ugye ez nem nagy probléma?” Ha pár embernek tudsz ártani, akkor arra is képes vagy, hogy több tucat embernek árts. Pontosan ilyen nyomorult szerzet vagy. Meggondolatlanul kikezdeni másokkal és helytelenül szabadjára engedni a szexuális vágyat a gyülekezetben – ezáltal ártani másoknak – elfogadhatatlan. Ha ki akarsz kezdeni az emberekkel, menj a nem hívő világ dorbézolásának helyeire; ott senki nem korlátoz téged. Isten háza azonban, az a hely, ahol a testvérek a kötelességeiket végzik, komoly, csendes és szent; egyetlen ördögnek vagy Sátánnak sem engedi meg, hogy megzavarja vagy szabotálja. Ha valaki a gyülekezetet a randevúzás vagy a paráznaság helyévé akarja változtatni, kedve szerint átadva magát a szexuális vágynak, az teljes mértékben elfogadhatatlan! Ez a gyülekezet, Isten munkájának helyszíne, az a hely, ahol a Szentlélek munkálkodik, hogy megtisztítsa és tökéletesítse az embereket. Akár férfi, akár nő, mindenkinek méltóságteljesnek és tisztességesnek kell lennie, és a megfelelő munkájával kell foglalkoznia. Nem megengedett válogatás nélkül kikezdeni másokkal, ahogy a szexuális vágy helytelen szabadjára eresztése sem az. Ha nem tudod kontrollálni a szexuális vágyadat, és csak szabadjára akarod ereszteni, akkor válassz egy megfelelő személyt, akivel összeházasodsz; a gyülekezeten belül ne kezdj ki válogatás nélkül másokkal. Bárkit, aki válogatás nélkül kikezd másokkal, és felháborodást vált ki a testvérekből, gyorsan ki kell takarítani vagy ki kell zárni, nehogy tovább folytassa a gyülekezeti élet megzavarását. Értitek? (Értjük.) A férfiak és nők között határoknak kell lenniük. Ha egy férfi mindig női csoportok körül legyeskedik, nem munkából kifolyólag, és nem is azért, mert vannak fontos dolgok, amelyekkel foglalkoznia kell, hanem azért, hogy mutogassa magát a nők között, szabadjára eressze a szexuális vágyát, és válogatás nélkül kikezdjen velük, az zaklatás. Ha egy nő okkal vagy ok nélkül mindig férfiak csoportjai körül legyeskedik, állandóan meggondolatlanul kikezd velük, csábos pillantásokat vet rájuk és hivalkodik a bájaival, akkor vele is ördögként kell bánni. Ha a munkát vitatod vagy beszéled meg normálisan, az elfogadható, ám válogatás nélkül kikezdeni és flörtölni másokkal nem az. Minden olyan viselkedés, amely felbolydulást kelt, az a gyülekezeti élet megzavarásának és a gyülekezeti munka normális rendje megrontásának minősül, és Isten házában nem megengedett. Mindenkinek el kell utasítania és távol kell maradnia ezektől a kéjsóvár, kicsapongó, szexuálisan kihívó ördögöktől. Amikor a legtöbb ember felkel, hogy elutasítsa, leleplezze és elkerülje őket, biztosítva, hogy meghiúsuljanak az arra tett próbálkozásaik, hogy kikezdjenek másokkal, és hogy semmilyen helyzetben se érjék el céljukat, akkor fokozatosan abbahagyják majd, amit művelnek. Ha nem tudják normálisan végezni a kötelességüket, és amikor csak van egy szabad percük, meggondolatlanul kikezdenek másokkal és zavarnak másokat, összevissza futkosva romantikus kapcsolatokba bonyolódnak, és élvezik az érzést, hogy romantikus kapcsolatban vannak, akkor azonnal takarítsd ki őket. Gyorsan vágd át a gordiuszi csomót, és foglalkozz ezekkel a parázna egyénekkel – ne adj nekik semmilyen lehetőséget arra, hogy megzavarják az embereket. A közlésünk révén most már világos ez a dolog? (Igen.) Nyertetek valamit? Van gyakorlási utatok? Most már van tisztánlátásotok az ilyen kéjsóvár és kicsapongó típusú emberrel kapcsolatban? (Igen.) Tisztában vagytok azzal, hogyan viseljétek magatokat, hogyan maradjatok a megfelelő helyeteken, és hogyan tegyétek azt, amit a normális emberi mivolton belül tennetek kell? (Igen.) Ebben olyan igazságok vannak, amelyeket az embereknek meg kell érteniük, és a tisztánlátásnak olyan alapelvei, amelyekkel tisztában kell lenniük, és természetesen vannak olyan igazságalapelvek is, amelyeket gyakorolniuk kell, és olyan utak, amelyeken járniuk kell. Mindezek tisztázásával ez az ügy teljes egészében kifejtésre került.

Mára ennyi volt a beszélgetésünk. Viszlát!

2024. február 11.