Az ördögökből reinkarnálódottak a legkevésbé sem hajlandóak meghallani az igazságról szóló közlés szavait. Különösen, ha az ilyen szavak az önismeretről, a különféle emberek állapotainak boncolgatásáról, az igazságvalóságba való belépés mikéntjéről vagy az igazság gyakorlásának alapelveiről szólnak, a szívükben rendkívüli viszolygást éreznek, ugyanakkor pedig eltorzult értelmezéseket és véleményeket terjesztenek. Amikor például az egyház kitakarít néhány gonosztevőt, az efféle ember felbujt másokat, és ilyeneket mond: „Isten házában nincs szeretet az emberek iránt. Mintha levágnák az ökröt, amint fel lett szántva a mező”, vagy „Azért takarították ki ezeket az embereket, mert megsértették a felső vezetőket.” Képtelenek helyesen kezelni az egyház Isten házán belüli megtisztításának munkáját, és tiszta felfogásuk sincs – kicsavarodott módon gondolkodnak és beszélnek róla. Az ő szájukból nem fogod a lelkiismeret vagy a józan ész szavait hallani, és egyetlen olyan szót sem, amely pozitív dolog lenne, még kevésbé bármit, ami megfelel az igazságalapelveknek. A szívük tele van panaszokkal, daccal és sérelmekkel. Amikor féktelenül kifejezik a nézőpontjaikat, az általuk elmondott dolgok, valamint az általuk feltárt gondolatok és nézőpontok mind deviánsak és kicsavartak. Ezt felfoghatatlannak találod – arra gondolsz, ahogyan annyi éve hisznek Istenben és hallgatják a prédikációkat, és hogy kívülről olyan jólneveltnek, nem pedig rossznak tűnnek, és csodálkozol, hogyan is mondhattak ilyen észszerűtlen dolgokat kritikus időkben. Végre feltárták a valódi gondolataikat, azokat a dolgokat, amelyeket már régóta rejtegettek a szívükben – vajon ez nem fedi fel igazán a problémájukat? (De igen.) Az igazi gondolatok, amelyeket feltártak, teljesen kicsavart érvek és eretnekségek. Tehát ezeket a kicsavart érveket és eretnekségeket átmeneti rossz hangulat miatt hangoztatták? (Nem.) Egyáltalán nem. Függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben és hallgatnak prédikációkat, ezek a gondolatok mindig is el voltak rejtve a szívükben, soha nem láttak napvilágot. Ám amikor jön egy meghatározó pillanat, és többé már nem tudják visszatartani, amit mondani akarnak, az vulkánként tör ki belőlük – már túl intenzíven fortyogott bennük, egy nap pedig már nem tudják többé visszatartani, és előtör ez a deviáns harag. Amikor kitör az ördögi természetük, mindenféle kicsavart érv, eretnekség és téveszme kerül elő – Istenre panaszkodó szavakat, Istent káromló szavakat, Istent sértő szavakat mondanak, az emberek iránti féltékenység és gyűlölet szavait, az uszítás szavait szólják – mindenféle ördögi szó árad belőlük, te pedig csak ekkor ismered fel, hogy ördögök, és hogy teljesen feltárultak. Korábban észrevetted, hogy soha nem értették meg a prédikációkat, és hogy mindazon évek alatt, mióta Istenben hisznek, soha nem értették meg az igazságot. Azt feltételezted, hogy szegényes képességűek, és az igazság meghaladja őket, ezért testvérnek tekintetted őket, és próbáltál segíteni nekik. Megbíztál bennük, és arról beszéltél, hogy miként tisztultak meg a saját romlott beállítottságaid. De akárhogy is beszélgettél velük, soha nem nyitották meg a szívüket, hogy arról beszéljenek, valójában hogyan is vannak. Soha nem voltál képes megérteni: Miért nem tudják megnyitni a szívüket? Miért nem tárják fel a valódi állapotukat? Lehetséges, hogy ők soha nem fedtek fel romlott beállítottságokat? Soha nem voltál képes átlátni rajtuk, sőt még azt is gondoltad, hogy jólneveltek, egyszerűek és jámborak. Csak most látod, amikor az ördögi természetük kitört, és annyi mindent mondtak, amivel Istenre panaszkodtak és Istent káromolták, hogy valójában nincs emberi mivoltuk, és teljesen ördögi természetűek. Úgy érzed: „Ez az ember rémísztő! Mindezen évek alatt hitt Istenben, erre kiderül, hogy a szívében mindig is gyűlölte az igazságot és ellenállt neki! Nem csoda, hogy soha nem nyílt meg senkinek – attól félt, hogy mások átlátnának az ördögi természetén! Ő egy igazi ördög!” Amint átlátod a lényegét, úgy érzed, hogy teljesen vak voltál mindezen évek alatt – minden nap vele együtt végezted a kötelességedet, és vele együtt éltél gyülekezeti életet, miközben mindvégig jó embernek, Isten háza tagjának, Isten választott népe egyikének tartottad, és egyáltalán nem láttad őt tisztán. Ez igencsak ijesztő helyzet! Ha testvérekkel élsz és érintkezel, és felfedezed, hogy valakinek romlott beállítottságai vannak, vagy megsérti az alapelveket a kötelességében, és te közlöd vele az igazságot és segítesz neki, ő pedig képes elfogadni azt és kifejezni a háláját, akkor meglehetősen elégedettnek érzed majd magad – azt fogod érezni, hogy ez az ember nagyon jó, hogy szereti az igazságot; egyáltalán nem fogsz viszolyogni tőle. Ha viszont évekig kapcsolatban állsz egy ördöggel, és mindig testvérként bánsz vele, és gyakran segíted, támogatod, valamint szeretetet, türelmet és toleranciát tanúsítasz iránta, mégis nagy ellenségességgel tekint rád, mindig úgy védekezik ellened, mintha az ellensége lennél, te pedig egyre inkább felismered, hogy szívében a legkevésbé sem fogadja el az igazságot, és nem más, mint ördög – hogyan éreznéd magadat? Az imént említett személlyel kapcsolatban, akit kizártak – ha kapcsolatban álltok egy ilyen emberrel, és egy nap rájöttök, hogy az emberi mivolta olyannyira gonosz, hogy nemcsak a szívében gyűlöli Istent és egyáltalán nem fogadja el az igazságot, hanem azokat is gyűlöli, akik szeretetből segítenek neki, és így megbizonyosodtok arról, hogy ez a fajta ember egy igazi ördög, hogyan éreznétek magatokat? (Én úgy érezném, hogy igazán ostoba voltam.) Először is úgy éreznéd, hogy ostoba voltál, és csodálkoznál, hogyan fordítottál ennyi értelmetlen erőfeszítést egy ilyen emberre. Mi más? (Kissé undorodnék.) Kitől undorodnál? Tőle vagy magadtól undorodnál? (Tőle undorodnék, de magamtól is, amiért nem voltam képes felismerni őt.) Akkor szeretnéd-e még látni a jövőben, vagy kapcsolatban állni vele? (Nem.) Akkor milyen kapcsolatot szeretnél vele? Miféle megközelítést szeretnél alkalmazni a vele való kapcsolat során? (Soha többé nem akarnám látni – minél távolabb tudnék maradni tőle, annál jobb.) Akkor mi lenne, ha a kötelességed végzése során néha még mindig kellene találkoznod vele, vagy meg kellene beszélned vele a munkát, és nem tudnád elkerülni őt – mit tennél akkor? Kikövetkeztettetek-e már ehhez szükséges gyakorlási alapelveket és utakat? Undorodtok tőle, és így kerülni akarjátok, és nem akarjátok látni, de ha elkerülitek, hogy a kötelességetek során találkozzatok vele, az késleltetni és befolyásolni fogja a munkát – akkor hát mit kellene tennetek? Van valami jó megoldásotok? (Nincs.) Akkor Én mondok nektek kettőt. Az első az, hogy ha az efféle ember a gyülekezetben maradhat szolgálatot végezni, akkor – ha a kötelességetek során nem szükséges kapcsolatba lépnetek vele – nem kell megtennetek. Azért, mert undorodsz tőle, a vele való kapcsolattartás kínos és fájdalmas számodra, és mivel ő is érzi, hogy undorodsz tőle, és ezt felkavarónak találja. Így hát többé már nem kell feltárnod a szívedet előtte, és elmondanod neki a legbensőbb gondolataidat, mint korábban. Inkább csak légy toleráns és türelmes, és bölcs módszerekkel érintkezz vele – ez elég. Ez az egyik alapelv. A másik az, hogy amikor a munkád során muszáj tartanod vele a kapcsolatot, világosan el kell magyaráznod neki a munkát, amellyel megbízták, és a vonatkozó igazságalapelveket. Van itt valami, amire figyelned kell – meg kell nézned, hogy képes-e sikeresen elvégezni a rá bízott munkát. Ha általában képes elvégezni ennek a munkának egy részét, akkor beszélj vele, és kezeld pártatlanul és tárgyilagosan az ügyet. Ha viszont folyton felületes és felelőtlen ebben a munkában, akkor nem tudod nyugodt szívvel átadni neki a munkát, és inkább valaki mást kell választanod a helyére. Ha ezen a ponton nincs megfelelő jelölt, neked pedig nincs más választásod, mint hogy őt használd, akkor mit kell tenned? Ki kell rendelned valakit, hogy felügyelje őt. Amint kiderül róla, hogy nem végez valódi munkát, vagy oly módon viselkedik, ami zavarást vagy bomlasztást idéz elő, azt haladéktalanul jelenteni kell. Ha az őt felügyelő személynek ezt nem sikerül hatékonyan megtennie, akkor van még egy megoldás: a vezetőknek és a dolgozóknak személyesen kell felügyelniük őt és nyomon kell követniük a munkáját, és ezeknek a nyomon követéseknek valamivel sűrűbben kell történniük. Ez azért van, mert az ilyen emberek rendkívül megbízhatatlanok; amint nem figyelik őket szorosan, hajlamosak gonoszságot elkövetni, akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, akkor pedig a használatukkal járó veszteségek meghaladnák a hasznot. Ha tehát munka miatt kell kapcsolatba lépned vele, azt nem kerülheted el. Nem tarthatod magad távol tőle, illetve nem hagyhatod figyelmen kívül csak azért, mert képes vagy felismerni őt és látni az igazi arcát – ez a felelőtlenség megnyilvánulása lenne. Mivel képes vagy felismerni őt, és mivel tudod, hogy természetlényege az ördögé, és tudod, hogy gonoszságot követhet el és zavarásokat okozhat, annál inkább a te felelősséged, hogy felügyeld és nyomon kövesd, ahelyett, hogy félelemből vagy undorból figyelmen kívül hagynád. Vezetőként vagy dolgozóként a legnagyobb felelősséged az, hogy őrizd Isten házának kapuit, megóvd Isten házának munkáját, és gondoskodj a testvérekről. Most, hogy egy ördög felfedte valódi alakját és már átláttál rajta, és pontosan tudod, hogy miféle nyomorult, annál inkább jól kell őt felügyelned, hogy a lehető leghatékonyabban végezzen szolgálatot – ez az, amit tenned kell. Mivel átláttál rajta, nem szabad megtagadnod tőle a figyelmet, sem elmulasztanod világosan elmagyarázni neki a munkát, amit el kell magyaráznod neki, sem pedig visszautasítanod, hogy beszélj vele, még akkor sem, ha ő kérdez téged a munkával kapcsolatos dolgokról. Ezzel vajon nem Isten házának munkáján vezeted le a haragodat? Ez vajon nem Isten háza munkájának és a testvérek életbe való belépésének a figyelmen kívül hagyása? Ha ezt teszed, akkor hibázol – ez azt jelenti, hogy nem tettél eleget a felelősségednek. Talán a magánéletedben egyáltalán nincs vele dolgod, és lehet, hogy többé már nem tartod vele úgy a kapcsolatot, mint korábban. Ám ha Isten házának munkája megköveteli, hogy kapcsolatba lépj és érintkezz vele, akkor nem bújhatsz ki ez alól a felelősség alól – ez a kötelességed és felelősséged, és nem kereshetsz kifogásokat arra, hogy elkerüld. Amikor ördögökről van szó, az a megközelítés, hogy pusztán távolságot tartasz, elutasítod őket, elkerülöd őket, a szívedben pedig gyűlöletet és idegenkedést érzel irántuk, nem igazodik Isten szándékaihoz. Felügyelned és korlátoznod is kell őket. Ha hajlandóak szolgálatot végezni, akkor segítened kell nekik, és fel kell használnod őket arra, hogy megfelelően végezzék a szolgálatot – tedd lehetővé számukra, hogy a lehető leghatékonyabban végezzék a szolgálatot. Ha nem végeznek megfelelően szolgálatot, és ha csak egy pillanatra is felügyelet nélkül maradnak, megzavarhatják és tönkretehetik a gyülekezet munkáját, akkor pedig az általuk okozott kár meghaladja hasznosságukat, és azonnal ki kell takarítani őket. Az ilyen negatív példákat szükség esetén fel kell hozni boncolgatásra, hogy a testvérek tisztánlátásra tehessenek szert, átláthassák az ördögök és Sátánok természetlényegét, majd szívből elutasítsák őket, ne legyenek általuk félrevezetve, megzavarva vagy irányítva. Ezt jelenti az ördögöket és Sátánokat használni, mindent Isten választott népének szolgálatára használni. Ez a ti felelősségetek – ez az, amit tennetek kell. Bennetek azonban nincs meg ez a felelősségérzet. Épp ahogy korábban mondtátok – amint tisztánlátással rendelkeztek az ilyen emberrel kapcsolatban, undort éreztek, és többé nem akarjátok látni, ha pedig mégis meglátjátok, elkerülitek, és olyan távol maradtok tőle, amennyire csak tudtok. Mindössze ennyitek van megoldásként. Egyáltalán nincs bennetek teherérzet Isten házának munkája, Isten házának érdekei, vagy a testvérek életbe való belépése iránt. Ez a ti érettségetek – ez fel lett fedve, nemde? Átlátsz egy ördög lényegén, majd kerülöd, amikor csak meglátod. A testvéreket viszont nem óvod meg, ennek eredményeként pedig ártalom éri őket. Vezetőként vagy dolgozóként nem teszel eleget a felelősségednek – ez a felelősség elhanyagolása. Amikor az ördög még nem lett felfedve, kongasd meg a vészharangot a testvéreknek, emlékeztesd őket, hogy óvakodjanak a gonosz emberektől, mondd el nekik, mit tett az ördög, miért tett ilyesmit, mi a természete a tetteinek, milyen hatásokat okozhatnak ezek a cselekedetek és milyen következményekkel járhatnak, hogyan jellemzi Isten ezt az ördögöt, és milyen módon kell bánni vele. Amint a testvérek tisztánlátásra tettek szert, az ördög pedig befejezte a szolgálatvégzést, és nincs értéke sem a testvérek számára, sem Isten háza számára, akkor ki kell takarítanod, pontot téve ezen ördög és Sátán életére. Ezt nevezik bölcsességnek – ezt jelenti az alapelvekkel való munkavégzés, és a gyakorlási úttal való rendelkezés. Az, hogy a magánéletedben hogyan érintkezel az ilyen emberrel, rajtad áll – ez a te szabadságod. Vezetőként vagy dolgozóként azonban van egy felelősség, amelyet vállalnod kell: meg kell óvnod a testvéreket, és meg kell védened Isten házának érdekeit és a gyülekezet munkáját. Ezen alapelv alapján az ilyen emberrel kapcsolatban, aki ördög, ha jelenleg szolgálatot végez, nem szabad elsietned, hogy fellépj ellene. Felügyelned kell a munkáját, és szorosan meg kell figyelned minden mozdulatát, hogy lásd, mit csinál. Amint felmerül bármi jele annak, hogy valami nincs rendben, azonnal gyakorolnod kell a leleplezését és a megmetszését, vagy el kell távolítanod őt a pozíciójából. Ha a leleplezése és megmetszése után képes némi szolgálatot végezni, az előnyös a gyülekezet munkájára nézve. De amint kiderül, hogy nem kíván szolgálatot végezni, nem a jó úton jár, és azon van, hogy bomlasszon, megzavarjon, és kieressze ördögi karmait, hogy félrevezesse a testvéreket, akkor van az, hogy az ördög felfedi valódi formáját, és pontosan ez a megfelelő idő arra, hogy fellépj ellene. Megkapta a lehetőséget, hogy szolgálatot végezzen, de nem tette megfelelően – akkor hát küldd át őt egy B csoportba. Ha a helyzet komoly, gyakorold a kitakarítását vagy a kizárását – egyben ez az a pillanat, amikor pontot lehet tenni a Sátán sorsára. Amennyiben betartjátok ezt a két alapelvet, képesek lesztek elvszerűen bánni a gonosz emberekkel és az ördögökkel. Ha így teszitek, azzal vajon eleget tesztek a felelősségeteknek? (Igen.) Egyfelől lesz tisztánlátásotok az ördögökkel szemben, nem fognak többé félrevezetni vagy zavarni titeket, és nem fogtok többé ostoba dolgokat tenni – legalábbis többé már nem fogjátok közölni az igazságot az ilyen emberekkel, akik ördögök. A szívedben tudni fogod: Ez a fickó ördög – vele közölni az igazságot ugyanaz, mint gyöngyöt vetni a disznók elé; bárhogyan közlik is vele az igazságot, hiábavaló lesz. Így nem fogsz több ostobaságot csinálni. Csupán néhány doktrínáról fogsz beszélni neki, amit meg kell értenie, valamint azokról az előírásokról, amelyeket be kell tartania – ez elegendő. Ha így gyakorolsz, a gyülekezet munkáját nem fogja érinteni. Ha viszont nem érted az alapelveket, akkor képes leszel ostoba dolgokat tenni. Másrészt a vezetőknek és a dolgozóknak megfelelően kell felügyelniük és felhasználniuk ezeket a szolgálattevőket és ördögöket, akik a legkevésbé sem fogadják el az igazságot. Az ilyen módon való gyakorlás biztosíthatja, hogy a gyülekezet munkája nem sérül, miközben a testvéreket is megóvja attól, hogy az ördögök és Sátánok félrevezessék és megzavarják őket. Értitek? (Igen.) Semmiképpen sem szabad testvérként bánni a gonosz emberekkel és ördögökkel. Amennyiben van tisztánlátásotok az ördögökkel és a gonosz emberekkel kapcsolatban, többé nem fogtok ostobaságokat tenni. A múltban az emberekből hiányzott a tisztánlátás, és sok ostobaságot tettek: mindig testvérként kezelték a gonosz embereket és az ördögöket, amivel csak lehetőséget adtak az ördögöknek, hogy nevessenek a kárukon. Amikor megnyitottad a szívedet, hogy az ördögökkel beszélgess, ezt gondolták: „Hogy te mennyire becsületes, mennyire tiszta és nyitott vagy – tényleg együgyű vagy!” – magukban gúnyolva téged. Most, hogy van tisztánlátásod az ördögökkel kapcsolatban, többé már nem fogsz ilyen ostobaságot tenni. Most már tudod, hogy ha a beszélgetésben megnyitod a szíved valaki előtt, vagy ha támogatsz és segítesz valakit, akkor ezt igazi testvérekkel kell megtenned, olyanokkal, akik törekednek az igazságra és rendelkeznek emberi mivolttal – nem pedig ördögökkel. Ez az egyik aspektus. A másik pedig az, hogy többé már nem érzed magad félénknek, és nem is félsz az ördögöktől. Tudod, hogy ördögök, és tudod, mit gondolnak a szívükben. Most, hogy van tisztánlátásod velük kapcsolatban, tudod, miként bánj velük megfelelően. Mindig szorosan szemmel kell tartanod őket – látnod kell, mit próbálnak tenni, mit számítgatnak és tervezgetnek a szívükben, a munka mely részeiben bomlaszthatnak, zavarhatnak és szabotálhatnak, miféle szavakat használhatnak mások felbujtására és félrevezetésére, és milyen célokat próbálnak elérni. Amint tisztán látod mindezeket a dolgokat, tudni fogod, hogyan cselekedj megfelelően, és ragaszkodni fogsz az igazságalapelvekhez.

Miután az ördögökből reinkarnálódott emberek deviáns megnyilvánulásainak felismeréséről beszéltünk, a legtöbbetek szívében mostanra valószínűleg van már némi világosság és egy kis tisztánlátás is; például, hogy miután ennyi éven át kapcsolatban álltatok velük, mely emberek tűnnek ördögnek, akikkel többé már nem fogjátok megosztani a valódi érzéseiteket; és mely emberek testvérek, akikkel többet fogtok érintkezni, akikhez közelebb fogtok kerülni, és akikkel – ha valami felmerül – többet fogtok beszélgetni. Ily módon minden fajta emberrel való bánásmódod elvszerű lesz, és nem fogsz hibázni. De el tud-e jutni a legtöbb ember arra a pontra, hogy felismerje az ördögöket, hogy átlásson az ördögök természetén? És ha egy ördög hajlandó szolgálatot végezni, vajon igénybe vehetik-e az ördög szolgálatát? A legtöbb testvér képtelen ily módon gyakorolni – a vezetőknek és a dolgozóknak azonban képesnek kell lenniük erre. Miért mondom, hogy képesnek kell lenniük erre? Azért, mert neked, mint vezetőnek vagy dolgozónak, jó alaposan meg kell vizsgálnod a dolgokat. Amint felfedezed, hogy egy gonosz ember gonoszságot követ el, képesnek kell lenned arra, hogy azonnal leleplezd és boncolgasd, és megfékezd az akadályozásait és zavarásait. Ha tudsz így gyakorolni, akkor képes leszel biztosítani a gyülekezet munkájának normális előrehaladását, a testvérek pedig meg lesznek óvva – növekedni fognak a tisztánlátásban, az életbe való belépésük pedig nem fog veszteséget szenvedni az ördögök zavarásai miatt. Ha képtelen vagy így gyakorolni – ha nem tudod megfékezni az ördögöket, nem tudod őrizni a kaput –, akkor az ördögök folyamatosan jönnek majd, hogy zavarjanak. Ma megzavarnak valakit, negatívvá teszik, és elérik, hogy kedvetlenné váljon az evangélium hirdetésében; holnap valaki mást zavarnak meg, ami azt eredményezi, hogy nem akarja végezni a kötelességét, ezáltal késleltetve a munkát, és arra kényszerítve téged, hogy keress helyette valaki mást. Állandóan meg kell majd birkóznod néhány hirtelen, váratlan helyzettel. Hát nem nagyon passzív az ilyen munkavégzés? (De igen.) Akkor vajon vezetőként vagy dolgozóként nem állsz messze attól, hogy megfelelő színvonalú légy? Ha nem vezetőként vagy dolgozóként szolgálnál, akkor képes lennél kezelni a saját életbe való belépésedet, Isten szavainak saját evését és ivását, valamint a kötelességedet. De amint elkezdesz vezetőként vagy dolgozóként szolgálni, mindennap elfoglalt vagy – eszeveszetten sürgölődsz, a lábad sem éri a földet. Vagy egy antikrisztus, vagy egy gonosz ember jelenik meg, és megzavarja a gyülekezetet, vagy néhány testvér válik negatívvá, és nem akarja végezni a kötelességét, vagy egy új hívőt vezetnek félre a szóbeszédek, aki többé nem akar hinni, és visszahúzódik. A munkát nem végzik megfelelően, emiatt folyamatosan problémák merülnek fel mindenhol; ezeknek a problémáknak az állandó előfordulása pedig túlterheltté és kimerültté tesz téged, és napról napra képtelen vagy megbirkózni velük: nem tudsz rendesen enni vagy aludni – és mindennek ellenére a munka továbbra sincs jól elvégezve. Ez a munkára való teljes alkalmatlanság. Az ilyen vezető vagy dolgozó semmilyen tekintetben nem megfelelő színvonalú. Miért mondom, hogy nem vagy megfelelő színvonalú? Azért, mert nem beszéltél előre világosan ezekről a problémákról, amelyek szükségszerűen felbukkannak, lehetővé téve mindenki számára, hogy megértse az igazságot és tisztánlátásra tegyen szert, hogy azonnal meg lehessen oldani a problémákat, amikor azok felmerülnek. Más szóval, a legtöbb embert nem oltottad be annak érdekében, hogy felvértezd őket azzal a képességgel, hogy ellenálljanak ezeknek a dolgoknak. Végül, amikor ezek a dolgok megtörténtek, egyik a másik után, nagyon passzívvá váltál – állandóan csak a zűrzavart takarítottad el, állandóan csak az utóhatások után takarítottál. Ez azt jelenti, hogy vezetőként vagy dolgozóként messze nem vagy megfelelő színvonalú. A különféle ördögökkel való bánásmódodban a módszereid nem megfelelőek, az általad végzett munka pedig nem kielégítő, és így a gyülekezet munkáját állandóan megzavarják, és állandóan problémák sújtják. Neked mindig orvosolnod kell a dolgokat és rendbe kell tenned őket, emiatt rendkívül elfoglaltnak érzed magad, ennek a munkának a végzése pedig nagyon megerőltetővé válik.

Emlékszel az ördögökből reinkarnálódott emberek kezelésének két alapelvére? Melyik a legfőbb? Ne féljetek az ördögöktől és Sátánoktól, és ne kerüljétek őket. Inkább tanuljátok meg felismerni őket és átlátni a lényegüket, valamint felfogni a gondolataik irányultságát; vagyis lássátok világosan, hogy mit akarnak tenni a gyülekezetben, és milyen célokat akarnak elérni. Ily módon a passzivitást kezdeményezéssé alakíthatjátok, és aktívan felléphettek, hogy leleplezzétek őket és foglalkozzatok velük. Ha amikor az ördögöket és Sátánokat beszélni és cselekedni látjátok, csak undort éreztek, és nem akartok tudomást venni róluk vagy együtt dolgozni velük, és részetekről ennyi – sőt azt is figyelmen kívül hagyjátok, amikor azt látjátok, hogy az ördögök és Sátánok megzavarják és akadályozzák a gyülekezet munkáját –, vajon az ilyen viselkedés megfelel Isten szándékainak? (Nem.) Miután az ördögök és Sátánok beszivárognak a gyülekezetbe, nem fognak szabálykövető módon élni gyülekezeti életet, és még kevésbé fognak szabálykövető módon szolgálatot végezni. Elkerülhetetlenül felszólalnak és megtesznek majd dolgokat, és egészen addig nem nyugszanak, amíg el nem érik a céljaikat. Ezért az ördögökkel való bánásmód során bölcsnek kell lennetek, és az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek. Akiket le kell leplezni és el kell utasítani, azokat le kell leplezni és el kell utasítani. Amikor egy ördög még nem lett felfedve, ha hajlandó szolgálatot végezni, akkor használjátok őt szolgálat végzésre, és szorosan figyeljétek, miközben ezt teszi. Ha például nem igazán tudsz átlátni egy bizonyos felügyelőn, aki egy adott munkáért felel – azt látod, hogy nem olyan egyszerű és nyílt, mint a többi testvér, hogy soha senkinek nem mondja el a teljes igazságot, és amikor nehézségekbe vagy problémákba ütközik a munka során, nem keres megoldást –, akkor neked kell kezdeményezned, hogy kiderítsd, mi a helyzet vele. Nem szabad passzívnak lenned és megvárnod, amíg elrontja a munkát, majd azután próbálnod „bezárni az istálló ajtaját, miután a ló már kiszökött”. Beszélned kell vele és meg kell nézned, hogyan viszonyul a kötelességéhez, hogy vannak-e konkrét tervei és intézkedései a munkával kapcsolatban, vannak-e alapelvei a munkavégzéséhez, tud-e a munkarendek szerint dolgozni, valamint képes-e megtéveszteni a felette lévőket, és eltitkolni dolgokat az alatta lévők elől, és a maga módján cselekedni. Hát nem ezek azok a dolgok, amelyekre figyelned kell? (De igen.) Tegyük fel, hogy felfedezed valakiről, hogy ördög, és emiatt többé nem érintkezel vele, sőt még azt is mondod: „Ez az ördög egészen rémisztő – már attól undort érzek, hogy látom. Többé nem fogok beszélni vele. Világos határvonalat kell húznom köztem és közte, és el kell érnem, hogy a testvérek is egyértelműen elhatárolódjanak tőle – mindenkinek figyelmen kívül kell hagynia őt.” Vajon rendben van az ilyen viselkedés? Így viselkedni ostobaság. Ez sem nem okos, sem nem bölcs, és érettséggel sem bír. Úgy gondolod, okos vagy, csak mert nem szólsz hozzá? Vajon olyasvalaki vagy, aki figyelembe veszi Isten szándékait? Eleget tettél a felelősségednek? Vállaltad azt a terhet, hogy védelmezed a nyájat és őrzöd Isten házának kapuját? Vajon nem kellene ezekre a dolgokra is gondolnod? Istennek az a követelménye az emberekkel szemben, hogy legyen tisztánlátásuk az ördögökkel kapcsolatban, egyáltalán nem azt jelenti, hogy elég csupán elutasítani az ördögöket. Az ördögök felügyeletére és korlátozására is képesnek kell lenned; ha egy ördögöt még nem fedtek fel, és szolgálatot akar végezni, akkor képesnek kell lenned arra is, hogy felhasználd – ezek a dolgok is a kötelességed, amelyet meg kell tenned, a felelősséged, amelynek eleget kell tenned, és ez teljes egészében a gyülekezet munkájának védelmét szolgálja. Ha azt látod, hogy valaki rendkívül kifürkészhetetlen, hogy minden, amit mond, támadhatatlan, és senki sem képes kiismerni őt, akkor ez a személy nagyon veszélyes, és nem méltó a bizalomra. Különösen, ha olyasvalakit látsz, aki különösen baljós, abnormális, alattomos, ravasz módon viselkedik – aki soha senkinek nem mondja el a teljes igazságot, és akin a legtöbb testvér, aki érintkezik és kapcsolatba kerül vele, nem tud átlátni –, akkor az ilyen embert nem lehet csak úgy félresöpörni és magára hagyni. Ehelyett közeledned kell hozzá, kapcsolatba kell lépned és beszélgetned kell vele, hogy növekedj tisztánlátásban és rálátásban, lásd, min gondolkodik, lásd, mi a cselekedetei forrása és motivációja, mit tervez tenni; hogy amikor a kötelességét végzi, képes-e munkát vállalni, előfordulhat-e, hogy megzavarja a gyülekezet munkáját és független királyságot alapít, és hogy a kötelességvégzése több kárt okoz-e, mint amennyi hasznot hoz, továbbá olyan veszteséggel végződik-e, amely meghaladja a nyereséget. Figyelj – vajon egyszerű dolog vezetőnek vagy dolgozónak lenni? Amikor egy ilyen embert fedeznek fel a gyülekezetben, nemcsak hogy nem szabad távolságot tartanod tőle és kerülnöd őt, hanem inkább aktívan közeledned kell hozzá, és kapcsolatba kell lépned vele. Mi ennek a célja? Az, hogy megértsd a helyzetét, és megelőző intézkedéseket tégy. Ha például egy KKP ügynökkel vagy kémmel találkozol, aki folyamatosan a lehetőségeket keresi, hogy a személyes adataidat firtassa, te pedig a szívedben érzékeled, hogy ő kém, akkor óvakodnod kell tőle, és semmiképpen sem szabad elárulnod neki a valódi helyzetedet. Egy még fontosabb dologra is emlékezned kell: nem engedheted, hogy megtudja a telefonszámodat, az e-mail címedet és hasonlókat. Ha viszont csupán az ellen védekezel, nehogy kipuhatolja a saját helyzetedet, de teljesen figyelmen kívül hagysz egyéb dolgokat és nem törődsz velük, például azzal, hogy ki mással áll még kapcsolatban, kinek az információi után kérdezősködik, és a gyülekezet mely helyzetéről kérdez – sőt még azt is gondolod, hogy ezzel elég okosan jársz el –, akkor hogyan is kezeled ezt a dolgot? Tanúsítottál-e bármiféle bölcsességet? Megmutattad, hogy van érettséged? Eleget tettél a felelősségednek? Megvédted Isten házának érdekeit, és megóvtad a testvéreket? Ha ezeket a dolgokat egyáltalán nem veszed figyelembe, akkor ízig-vérig önző és megvetendő ember vagy. Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, aki ördög, és megkérdezi, honnan származol, és hisz-e valaki a családodban Istenben; tudod, hogy információ után puhatolózik, ezért lazán mondasz néhány dolgot, hogy lerázd, anélkül, hogy felfednéd a valós helyzetedet, majd visszakérdezel: „Te honnan jöttél? A családodban ki hisz Istenben? Milyen a gyülekezeti élet a szülővárosod gyülekezetében? Ott letartóztatja a KKP a hívőket? Téged letartóztattak már valaha?” A KKP ügynöke vagy kémje, amikor ezt meghallja, ezt gondolja magában: „Mindig is én voltam az, aki feltette a kérdéseket – még soha senki nem kérdezett vissza. Ennek az embernek van esze!” Látva, hogy folyamatosan kérdéseket teszel fel neki, aggódni kezd, hogy a kiléte lelepleződik, és így témát vált. Gondosan meg kell figyelned az ilyen embert. Ha megbizonyosodsz arról, hogy rendkívül gyanús, és nyolcvan százalék az esélye annak, hogy a KKP kémje, akkor óvakodnod kell tőle – még egy kis információmorzsát sem szabad kiszivárogtatnod a testvérekről. Ha a testvérek egyáltalán nem óvakodnak tőle, és fenntartás nélkül mindent elmondanak neki, amit tudnak, és bármiről hajlandóak beszélni, akkor ez könnyen veszélybe sodorja a gyülekezetet és a testvéreket. Ezért szorosan szemmel kell tartanod az ilyen embert – figyeld meg, kivel lép kapcsolatba folyamatosan, kitől próbál folyamatosan információt szerezni, hogy titokban ellenőrzi-e a testvérek telefonszámát, vagy a számítógépükön lévő fiókokat, illetve kutat-e Isten házának belső információi után az emberek háta mögött. Szorosan szemmel kell tartanod – nem szabad hagynod, hogy sikerrel járjon. A testvéreknek is meg kell mondanod, hogy óvakodjanak ettől az embertől – ha ismételten információ után puhatolózik, akkor kerülni kell, és figyelmeztetni kell, hogy ne zaklassa az embereket. Emellett azt is látnod kell, hogy milyen eretnekségeket és téveszméket terjeszt, hogy félrevezesse a testvéreket – ha ilyen problémákat fedezel fel, haladéktalanul kezelned kell és meg kell oldanod őket. Az ilyen módon történő gyakorlás jelenti a gyülekezet munkájának védelmét és a testvérek megóvását – ez a vezetők és a dolgozók felelőssége, és egyben Isten választott népének felelőssége is. Ha tétlenül ácsorogsz és nem teszel semmit, és hagyod, hogy tetszés szerint körbepuhatolózzon, előfordulhat, hogy néhány ostoba ember vagy újonnan érkező, akinek sekélyes alapjai vannak a hitben, mindent elmond majd neki. Ezt követően előfordulhat, hogy a szárazföldi Kína rendőrsége azonnal elkezdi letartóztatni a családtagjaikat és hozzátartozóikat, ami bajba sodorhat bizonyos gyülekezeteket és bizonyos testvéreket. Bármilyen baj következik is be, mindenesetre, ha vezetőként vagy dolgozóként felfedezed, hogy valaki ördög, de nem teszel azonnal lépéseket, nem végezed el megfelelően az elővigyázatossági munkát, ennek következtében pedig néhány ostoba és tudatlan ember kifecseg sok olyan dolgot, amelyeket nem volna szabad elárulni, és kiszivárogtatja a testvérek adatait, bajt hozva ezzel a gyülekezet munkájára és a testvérekre, akkor ez a felelősséged elhanyagolása. Mondd meg Nekem, milyen volt a kötelességed végzése ebben az esetben? Jól csináltad? (Nem.) Nem végezted jól a kötelességedet – ez olyasvalami, amiben cserbenhagytad Istent? (Igen.) Ez Isten cserbenhagyása. Ha ti magatok meglehetősen biztonságban vagytok a tengerentúlon, de a saját ostobaságotok miatt egy KKP ügynök túljár az eszeteken, az veszélyes következményekkel jár majd: csapást fog hozni a gyülekezetekre és a testvérekre a szárazföldi szülővárosotokban. Akartok ilyen következményt látni? (Nem.) Ha valakinek van egy kis lelkiismerete és némi emberi mivolta, akkor nem akarhatja látni, hogy ilyesmi megtörténik; ő maga bárhol is tartózkodjon éppen, nem szeretné látni, hogy a szárazföldön egyetlen testvér is üldöztetést szenvedjen. Ha valaki azt mondja: „Nos, a tengerentúlon most már biztonságban vagyok – kit érdekel, hogy kit tartóztatnak le! Mi közöm ahhoz, ha valaki szenved? Én még a saját családommal sem törődöm. Nincs bennem semmi ragaszkodás” – vajon az ilyen embernek van emberi mivolta? (Nincs.) Nincs emberi mivolta – az ember nem gondolkodhat így. Ha azt állítod, hogy van lelkiismereted és emberi mivoltod, akkor az a legkevesebb, hogy ne hozz bajt a rokonaidra és a szárazföldi gyülekezetre. Ezért, amikor ördögökkel kerülsz szembe, nem elég, ha pusztán tisztánlátásod van velük kapcsolatban – átfogóan is kell gondolkodnod. El kell gondolkodnod azon, hogyan viselkedj úgy, hogy ne leplezd le magad, miközben arról is gondoskodsz, hogy ne ártsanak a szüleidnek és a rokonaidnak, valamint a szárazföldön élő testvéreidnek. Eleget kell tenned a kötelességednek, hogy megvédd a gyülekezet munkáját, és őrizd Isten házának kapuját. Ez az a felelősség, amelynek az embereknek eleget kell tenniük. Ha megtetted a tőled telhető legnagyobb erőfeszítést, akkor még abban az esetben is, ha valami rosszul sült el, mert voltak dolgok, amiket képtelen voltál megtenni, vagy mert nem láttál át valamilyen dolgot, nem vagy hibás – minden Isten kezében van. Emberi szemszögből azonban tisztában kell lenned azzal a felelősséggel, amelynek az embereknek eleget kell tenniük. Nem szabad kibújnod alóla, és nem gondolhatsz csak magadra – a körülötted lévő testvéreket és a gyülekezet munkáját is figyelembe kell venned. Most már világos ez a gyakorlási út? (Igen.) Látod, ha nem beszélgetnénk ezekről a dolgokról, elsiklottatok volna a leglényegesebb és legfontosabb dolgok felett, és még mindig úgy éreznétek, hogy tudjátok, hogyan kell bánni az ördögökkel és Sátánokkal. Valójában nem értitek a gyakorlás alapelveit – ez a ti valódi érettségetek.

Akár képes vagy érzékelni az ördögök hozzáállását az igazsághoz, a pozitív dolgokhoz és Istenhez, akár nem, mindenesetre az ő lényegük az igazság gyűlölete, a pozitív dolgok gyűlölete és Isten gyűlölete. Ezt jelenti deviánsnak lenni. Akár az általuk feltárt szavakból, akár a szívükben lévő gondolatokból és nézőpontokból, látni lehet az igazsághoz, a pozitív dolgokhoz és Istenhez való hozzáállásukat. Ebből a hozzáállásból ítélve biztosra mondható, hogy az ördögök egyáltalán nem fogadják el az igazságot, egyáltalán nem fogadják el a pozitív dolgokat, és természetesen egyáltalán nem imádják Istent. Ezért nem fogadnak el az emberektől semmilyen helyes javaslatot, kijelentést vagy buzdítást. Ami pedig az Istentől származó igazságalapelveket, Isten embereknek szánt intelmeit, Isten követelményeit és Isten tanításait illeti, még inkább semmibe veszik mindezeket, és soha nem fogadják el őket. Ehelyett a szívükben azon mesterkednek, amit ők szeretnek, ami számukra előnyös. Mesterkednek a státuszukért, hírnevükért, büszkeségükért és a rendeltetési helyükért; bármilyen előnyért mesterkednek, amelyet élvezni, megszerezni és birtokolni akarnak a valós életükben. Ez az ő belső világuk, és ez elegendő, hogy megmutassa, a természetlényegük elvetemült. Ez a deviáns természetlényeg soha nem fog megváltozni. Az elejétől a végéig mindannak, amit tesznek, az összes gondolatuknak és nézőpontjuknak egyáltalán semmi köze az igazságvalósághoz, és semmi köze Isten tanításaihoz vagy az emberi élet helyes útjához; ezek mind elvetemült negatív dolgok. Bárhogyan is közlöd az igazságot az elvetemült lényegű emberekkel, bárhogyan próbálsz is szeretettel segíteni nekik, nem tudod meghatni őket, nem tudod megváltoztatni a gondolataikat és nézőpontjaikat, és nem tudod megváltoztatni az életmódjukat, amelyben minden, amire nap mint nap gondolnak, elvetemült. Természetesen azokat a célokat sem változtathatod meg, amelyekre törekednek, sem annak módját és irányát, ahogyan minden dolgot kitervelnek. Ezek az emberek, akik ördögök, ugyanazok maradnak az elejétől a végéig. Az elvetemült lényegük nem fog megváltozni. Még ha mindig is úgy végeztek kötelességet Isten házában, hogy nem mondtak le Isten nevéről, illetve nem hagyták el az igaz utat, mivel nem fogadják el az igazságot, és minden, amiről gondolkodnak és elmélkednek, negatív és elvetemült dolgokkal kapcsolatos, a romlott beállítottságaik sehogyan sem vethetők le, az emberi mivoltuk számára pedig nem lehetséges, hogy bármilyen változáson menjen keresztül. Természetesen egy dolog biztos: Ezek az emberek semmiképp nem érhetik el az üdvösséget. Ami a rendeltetési helyüket illeti, az magától értetődő. Itt és most nem arról beszélünk, hogy mi a rendeltetési helyük. Amire most összpontosítunk, az a természetlényegük felismerése és boncolgatása.

Az ördögökből reinkarnálódott emberek deviáns természetlényegének első megnyilvánulása, vagyis, hogy – „baljóslatúak és abnormálisak” – már teljességgel közlésre került. Amiről elsősorban beszéltünk, azok a különféle hozzáállásaik és megnyilvánulásaik voltak abban, ahogyan a pozitív dolgokat kezelik, valamint a különféle gondolataik és nézőpontjaik, amelyeket a szívükben dédelgetnek és tartanak. Legyen szó akár a konkrét feltárulásaikról és megnyilvánulásaikról, akár a szívük mélyén rejlő dolgokról, amelyeket nem mernek leleplezni, valamennyi azt bizonyítja, hogy nem hétköznapi romlott emberek. Nincs meg bennük a hétköznapi romlott emberek lelkiismerete és józan esze. Az is elmondható, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek a hétköznapi romlott emberek emberi mivoltával. Egyszerűen fogalmazva, ezeknek az embereknek nincs emberi mivoltuk. Bármennyire elvetemültek is a gondolataik és a nézőpontjaik, bármennyire elvetemültek és az emberi mivolttal összeegyeztethetetlenek is a kijelentéseik, cselekedeteik, viselkedésük és magatartásuk, ennek egyáltalán nincsenek tudatában. A saját természetlényegüket soha nem jellemzik elvetemültnek, szembenállónak vagy az igazsággal szemben ellenségesnek. Bárhogyan beszélgetsz is velük, továbbra is a romlott beállítottságaik birodalmán belül élnek. Ezek az emberek, amikor maguk közt érintkeznek, különösen jól kijönnek egymással, és különösen egy húron pendülnek az ocsmányságukban. A szívükben azonban rendkívül taszítják őket azok az emberek, akik megértik az igazságot és törekednek az igazságra, és gyűlölik őket.