Az emberek három csoportja az eredetük alapján

Az állatokból reinkarnálódott emberek jellemzői

A legutóbbi közlésünk témája azzal foglalkozott, hogy miként kell felismerni és szemlélni az embereket. Mondhatni, hogy ez a fajta téma érdekli az embereket, de mivel némileg különleges, és az emberek kilátásainak és sorsának jelentős kérdéséhez kapcsolódik, másfajta érzéseket vált ki a hallgatókból, mint az igazság egyéb vonatkozásai. Ezek az érzések némelyek számára nem különösebben kellemesek. A téma meghallgatása után egyes emberek jelentős belső zűrzavart élhetnek át, és még a tompák is tapasztalhatnak némi enyhe belső zűrzavart. Igaz? (Igen.) Függetlenül attól, hogy az embereknek milyen reakciói vannak, miután ezekről a témákról beszéltünk, Isten választott népe mindenképpen kap némi segítséget az emberek felismerésében és a különféle ügyek átlátásában, és képes némi belátást és tisztánlátást nyerni. Igaz? (Igen.) Legutóbb az állatokból reinkarnálódott emberek néhány megnyilvánulásáról és jellemzőjéről beszéltünk. Nos, melyek az efféle emberek fő jellemzői? (Legutóbb arról beszéltünk, hogy az állatokból reinkarnálódott embereknek négy jellemzőjük van: Először is, eltorzult a felfogásuk; másodszor, különösen tompák; harmadszor, különösen zavaros fejűek; és negyedszer, különösen ostobák.) Ez a négy vonás az állatokból reinkarnálódott emberek lényegi jellemzője. Nos, mindannyian rájöttetek, hogy pontosan mik az efféle emberek lényegi megnyilvánulásai? Más szóval, a külsejük – a beszédük és a viselkedésük, valamint az emberi mivoltuk különféle megnyilvánulásai – alapján ítélve, milyen, e négy jellemzővel kapcsolatos megnyilvánulásaik vannak? Például, mi jellemzi az igazsághoz való hozzáállásukat, valamint az emberi mivoltuk lelkiismeretét és józan eszét? Természetesen ezek a vonások alapvetően beletartoznak ebbe a négy jellemzőbe: eltorzult felfogás, tompaság, zavarosfejűség és ostobaság, igaz? (Igen.) Most pedig, a valós életben látható és tapasztalható megnyilvánulások némelyike alapján magyarázzátok el részletesebben ezt a négy jellemzőt. Milyen más megnyilvánulásokat ismertek még? Például, az állatokból reinkarnálódott emberek nagyon tompák. Ha csupán egy jelképes példával mutatsz rá a problémájukra, még akkor sem fogják megérteni, ha többször is beszélsz nekik erről a problémáról. Ezért ahhoz, hogy rájöjjenek, róluk van szó, egyértelműen meg kell mondanod: „Rólad beszélek.” Különben azt feltételezik, hogy valaki más problémájáról van szó, hogy annak semmi köze hozzájuk, és azt hiszik, velük minden rendben van. Hát nem tompaság ez? (De igen.) Egészen az orruk elé kell tolnod, hogy egyáltalán reagáljanak egy kicsit. Fel tudják tehát fogni az igazságot? (Nem.) Miért nem tudják felfogni az igazságot? (Mert lassú a reakciójuk, és nem értik Isten szavainak a jelentését. Amikor mások rámutatnak a problémáikra, csak egy doktrínát vagy egy előírást fognak fel; nem tudják pozitív szemszögből felfogni, és így lehetetlen számukra, hogy pozitív belépésük legyen.) Ez a felfogóképesség hiánya. Ami a tompaságot illeti, amikor valaki rámutat egyfajta állapotra, egyszerűen nem képesek felismerni, hogy mi közük van hozzá, hogy valóban megvan-e bennük ez az állapot vagy sem, és hogy valóban megvan-e bennük az a fajta probléma – nem képesek felismerni ezeket a dolgokat, sem megérteni, amit a másik személy mond. Még ha konkrétan meg is határozod, hogy melyik nap mit tettek, milyen szavakat mondtak, vagy milyen megnyilvánulást tanúsítottak, és tudják, hogy róluk beszélsz, akkor is csak egy dolgot, egy kijelentést vagy egy mondatot fognak fel, és azt homályos, felületes módon jegyzik meg. Miután megjegyezték, csak egy előíráshoz ragaszkodnak: Ne mondd ezeket a szavakat, és ne tedd ezeket a dolgokat; tedd ezeket a dolgokat, és cselekedj amúgy. Egy életen át ragaszkodhatnak ehhez az előíráshoz, miközben senkitől nem fogadnak el közlést, és tíz ökörrel sem lehetne elvontatni őket. Ahogy a helyzet fejlődik – változik az idő, a földrajzi környezet, az emberek, az események, a dolgok és így tovább –, megmondod nekik, hogy a korábbi viselkedésük már nem működik, és módosítaniuk kell a hozzáállásukon vagy a stratégiájukon – bár az alapelv valójában nem változott –, de ezt nem tudják felfogni. Azt mondják: „Évek óta így gyakorlok, és nekem ez jónak tűnik. Az alapján gyakorlok, amit a vezetők és a dolgozók sok évvel ezelőtt közöltek. Miért kellene változtatnom a gyakorlatomon?” Még alapjuk is van rá, de a valóságban évek óta csak egy előírást tartanak be, anélkül, hogy ezt ők maguk tudnák vagy felismernék.

Ami az eltorzult felfogás jellemzőjét illeti, az állatokból reinkarnálódott emberek többsége az eltorzult felfogás megnyilvánulásait tanúsítja. A gondolkodásmódjuk eltér a normális emberekétől. Az ötleteik nagyon különcök, furcsák, sőt néha megdöbbentően váratlanok – egyszerűen el sem tudod képzelni, miért gondolkodnának így, és sosem képzelted volna, hogy bárki ezen a világon ilyen furcsa módon közelítene meg kérdéseket. Az ötleteik meg tudnak döbbenteni téged. Ez azért van, mert a normális gondolkodású emberek általában a normális gondolkodásmód szerint közelítik meg a kérdéseket, míg az állatokból reinkarnálódottak gondolkodásmódja nagyon különös. Gyakran hangoztatnak furcsa és bizarr kijelentéseket, és amikor egy normális gondolkodású ember hallja őket, meghökken. Ha megpróbálod követni a gondolkodásmódjukat egy kérdés megfontolásakor, azt fogod tapasztalni, hogy az nagyon furcsa és zsákutcába vezet. Mivel ilyen a gondolkodásmódjuk, a valós életben – akár a kötelességeiket végzik, akár másokkal érintkeznek, akár bizonyos körülményekkel, emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülnek – az ötleteik mindig nagyon furcsák, és a legtöbb emberrel nem jönnek ki. Nem tűnnek az emberi világban élő teremtményeknek, hanem inkább mintha egy másik világban élnének. Soha nem értheted meg, miért gondolkodnak úgy, ahogy, vagy miért jutnak eszükbe ilyen gondolatok. Az, ahogy ők fontolják meg a kérdéseket, az gyakran meghaladja a normális emberi gondolkodás kereteit és eltér a normális gondolkodás helyes útjától. A végeredmény az, hogy mindenki nagyon furcsának találja a kérdések megfontolásához alkalmazott módszerüket, álláspontjukat és alapelveiket. Ha egy ilyen személy jelen van, miközben mindenki egy kérdést fontolgat vagy megbeszél, és a jelenlévők többségének nincs tisztánlátása, nincs saját véleménye, vagy nem érti az igazságalapelveket, gyakran előfordul, hogy a gondolatmenetük megreked, vagy a normális megbeszélést megzavarja és megszakítja az illető egyik eltorzult gondolata és nézete. És mi a végeredmény? Hosszas tanakodás után az emberek rájönnek, hogy az illető által felvetett nézet letér a helyes útról, nem objektív és nem is gyakorlatias, ráadásul rendkívül különc, és az a mód is rendkívül furcsa, ahogy megfontolja a kérdéseket. Amikor normális emberek csevegnek és beszélgetnek, a beszélgetés egyre élénkebbé válik, mindenki számára világosabbá válnak a kérdéses ügyek, és minél többet csevegnek a témáról, az annál inkább kibontakozik. De ha ez a személy közbeszól, a beszélgetés elterelődik. A többiek szólni sem tudnak, mindannyian úgy érzik, hogy ennek a személynek a szavai túl furcsák, és nem tudnak rájuk reagálni. A megbeszélés témája így megszakad. Bár az ilyen típusú embereknek „egyedi” gondolataik és nézeteik vannak, azok következetesen eltérnek a normális gondolkodásúak által felvetett nézetektől. A gondolataik és nézeteik nem olyanok, amilyenekkel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, és nem esnek a normális emberi mivolt gondolkodásának körébe, így amit mondanak, az mások számára furcsán vagy akár elképzelhetetlenül hangzik, a megoldásaik és útjaik pedig semmilyen segítséget nem nyújtanak az embereknek, sőt, bomlasztó, zavaró, aláásó és szabotáló természetűek. Jobb, ha csendben maradnak, és akkor mindenkinek a gondolatmenete valamelyest tiszta marad, de amint közbeszólnak és elmondják a véleményüket vagy javaslatot tesznek, mindenkit akadályoz és megzavar, amikor hallja, a megbeszélés alatt álló témában eltérések keletkeznek, és nehéz jó eredményeket elérni. Egy igazán jó képességű ember azonban rá tud tapintani egy probléma lényegére, meg tudja ragadni a lényegét, és meg tud osztani egy helyes utat a probléma megoldására. Az a minimum, hogy tud néhány értelmes és értékes javaslatot adni, amelyek mások gondolatmenetére épülnek. Ha javaslatot tesz, és mindenki helyénvalónak találja és hajlandó elfogadni, az azt jelenti, hogy a jó képességű személy által tett javaslat a lényegre tapintott, mert ez a személy átlát a dolgokon. Ha nem szólal meg, mindenki vitatkozhat három napig anélkül, hogy következtetésre jutna. Látjátok, mindkét embertípusnak egyedi nézetei vannak, amelyek eltérnek másokétól, de a jó képességű személy által felvetett nézetek segíthetnek másoknak átlátni egy probléma lényegét, és segíthetnek az embereknek megtalálni a helyes irányt és a gyakorlat útját, amikor elveszettek. Az eltorzult felfogású személy más. A nézeteiknek és eltorzult gondolkodásmódjuknak gyakran szétziláló és zavaró hatása van, amikor az emberek ügyeket vitatnak meg, vagy normális beszélgetéseket folytatnak. Tehát, ha egy állatból reinkarnálódott, eltorzult felfogású személy bármelyik gyülekezetben vagy a munka bármely területén részt vesz, valószínűleg zavarokat és bomlasztást okoz, és mindenki teljesen torkig lesz vele, és ezt gondolja magában: „Csak küldjétek el gyorsan – túl idegesítő! Minden nap lényegtelen ostobaságokat szajkóz, és mégis azt hiszi, milyen mélyenszántó, miközben amit mond, az valójában mind téveszme.” Eleinte lehet, hogy néhányan bálványozzák őket, de idővel átlátnak rajtuk és azt mondják: „Ennek az embernek nincsenek mély meglátásai. Egész nap csak mesterkélten tetteti magát, hogy bölcs ember. Valójában az általa felvetett nézetek és ötletek teljességgel abszurdak, és egyszerűen semmi közük azokhoz a kérdésekhez, amelyeket kezelni kellene.” Elkezdik idegesítőnek találni őket és megundorodnak tőlük. Tehát, ha az ilyen típusú személy a kötelessége végzése közben valamilyen rendkívül műszaki vagy szakmai munkáért felelős, vagy valamilyen fontos munkát vállal, gyorsan bosszúságot vált ki másokból, mert az általa előterjesztett nézetek és követelések miatt az emberek mindig hitetlenkednek, és nem biztosak benne, hogyan cselekedjenek helyesen. Ha ő csak egy átlagos követő, aki csupán utasításoknak és parancsoknak engedelmeskedik, akkor a tetteiben gyakran fognak megjelenni bizonyos eltérések. A vezetőknek, a dolgozóknak és a körülöttük lévőknek folyamatosan nyomon kell majd követniük és felügyelniük kell őt. Amint leveszik róluk a szemüket, hibákat fognak elkövetni, és másoknak elkerülhetetlenül segíteniük kell majd nekik a hibáik kijavításában és orvoslásában, valamint a rendetlenségük eltakarításában. Végül, amikor mindenki látja, hogy az ilyen típusú emberen nem lehet segíteni, ezt fogják mondani: „Állandóan zavart kelt itt, és senkinek sincs egy perc nyugta. Nem lehetne elküldeni őket? Menjenek, ahová akarnak!” Mindenkinek ez lesz a reakciója. Eleinte türelmesek lesznek velük, ezt gondolva: „Mindannyian testvérek vagyunk, egyikünknek sincs nagy érettsége, és az igazságról való megértésünk sekélyes – támogassuk és segítsük egymást.” De a velük való hosszú távú kapcsolat során át fognak látni rajtuk. Kiderül, hogy a problémájuk nem az, hogy kicsi az érettségük – probléma van a képességükkel és a felfogásukkal. Nem arról van szó, hogy a felfogásuk sekélyes vagy a gondolkodásuk gyerekes; inkább arról, hogy a felfogásuk eltorzult. Ahogy a dolgokat szemlélik, valamint a gondolataik és nézeteik kívül esnek a normális gondolkodás keretein, és a véleményük gyakran különbözik mindenki másétól. Nem hajlandók elfogadni, amit mások mondanak, még akkor sem, ha az helyes, és semmiféle magyarázatot nem hallgatnak meg. Amint elköteleződnek a saját ötletük mellett, ökrösszekérrel sem lehet őket eltántorítani attól. Vagyis nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Azokat a dolgokat, amelyeket a gondolataikban és nézeteikben jónak tartanak, a normális emberi mivolt gondolkodásával rendelkező emberek számára csupán eltorzult dolgok – olyan dolgok, amelyeket nem lehet nyíltan bemutatni. A nézeteik nem csupán gyerekesek, vagy alantasak és értéktelenek; egyszerűen nem olyan gondolatok vagy nézetek, amelyeket a normális emberi mivolt gondolkodása termel. Így az ilyen típusú ember nem tud kijönni a legtöbb emberrel. Ez nem egy romlott beállítottság, vagy az életviteli szokások különbségei vagy nyelvi akadályok által okozott gátak miatt van, és bizonyosan nem azért, mert valamilyen gonosz tettet követtek el, vagy bizarr viselkedéseket tanúsítottak. Elsősorban azok miatt a jellemzők miatt van, amelyeket az emberi mivoltuk mutat – eltorzult felfogás, tompaság, zavarosfejűség és ostobaság –, amelyek lehetetlenné teszik számukra, hogy a legtöbb emberrel kijöjjenek. Természetesen a gonosz emberek és az antikrisztusok sem tudnak kijönni a legtöbb emberrel, de, bár megvan bennük ez az azonos vonás, annak a lényege vagy jelensége, hogy képtelenek kijönni másokkal, különbözik azokétól, akik állatokból reinkarnálódottak. A gonosz emberek és az antikrisztusok azért nem tudnak kijönni másokkal, mert lényegükben ördögök, míg azok, akik állatokból reinkarnálódottak, teljességgel híján vannak a normális emberi mivolt gondolkodásának és intelligenciájának, valamint a normális emberi mivolt lelkiismeretének és józan eszének, és így a normális embereknek nagyon nehéz velük beszélgetni – csak triviális, háztartási ügyekről tudnak beszélni, amelyek nem érintik az alapelveket, így a beszélgetés köre nagyon korlátozott. Azok, akik állatokból reinkarnálódtak, végül is nem azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, különböznek az ilyen típusú emberektől, és ők is az élőlények egy kategóriájába tartoznak. És így, amíg nincs szó fontos alapelvekről, még mindig képesek társulni, kommunikálni és érintkezni másokkal a mindennapi életükben, vagy a kötelességeik végzése közben. Azonban amint fontos igazságalapelvek vagy az útválasztással kapcsolatos döntések kerülnek szóba, az ilyen típusú ember teljesen kiesik a ritmusból a legtöbb emberrel, és már nem tud kijönni velük. Például beszélgetsz az ilyen típusú emberrel a mindennapi élet témáiról – milyen ételeket és fogásokat szeretsz, hogyan kell őket jól elkészíteni, a szülővárosodról szóló dolgokról és így tovább. Minél többet beszélsz, annál több mondanivalód van, és annál melegebbé válik a beszélgetés. Ez azt jelenti, hogy ti ketten összeegyeztethetőek vagytok? Azt jelenti, hogy ugyanabba a kategóriába tartoztok? (Nem.) Ezeket a dolgokat nem lehet csupán egy ilyen beszélgetés alapján megállapítani. De amikor olyan témákról beszélsz, mint hogy miért hiszel Istenben, és az Istenben való hitről vallott nézeteidről, olyan témákról, amelyek gondolatokat és nézeteket, igazságalapelveket, életszemléleteket, értékeket, az emberek által járt utakat, az emberek törekvéseit és így tovább érintenek, a gondolataid és nézeteid, valamint a gondolkodásmódod egyre inkább eltérnek, és már nincsenek ugyanazon a vágányon, és a beszélgetés megreked. És miért van ez? Mert a felfogásuk eltorzult. Amikor először hallod őket beszélni, azt gondolod, hogy elég agyafúrtak, de idővel felfedezed majd, hogy csak szavakat és doktrínákat mondanak, és meglehetősen gőgösek. Az irántuk érzett érzésed megváltozik, már nem olyan meleg, gátak merülnek fel, és elkülönülnek a kategóriák, amelyekbe tartoztok. Látjátok, amikor a családi életről vagy a személyes múltatokról beszélgettek, vagy a mindennapi élet körébe tartozó témákról csevegtek, mint az étel, ital, szabadidő, érdeklődési körök és hobbik, még tudtok beszélgetni. De amint a beszélgetés gondolatokat és nézeteket, igazságalapelveket, életszemléleteket, értékeket, életutakat vagy az Istenhez és a kötelességhez való hozzáállásokat érinti, megakad. A róluk alkotott nézeted megváltozik, és az ő rólad alkotott nézete is megváltozik. Elkezdesz némi bosszúságot érezni irántuk a szívedben, és az ő szívükben pedig gátak merülnek fel irántad. Nem kedvelnek téged, és te sem kedveled őket. Fokozatosan eltávolodtok egymástól, és már nincs közös nyelvetek. Az emberek különböző kategóriái így különülnek el egymástól. Ezért ahhoz, hogy megkülönböztessük, melyik kategóriába tartozik valaki, meg kell nézni, milyen a felfogóképessége, rendelkezik-e egy normális ember lelkiismeretével és józan eszével, és van-e normális gondolkodása és intelligenciája. Ami ezt a típusú embert illeti, aki egy állatból reinkarnálódott, róluk már nem fogunk külön beszélni. Legközelebb azzal folytatjuk, hogy a másik két embertípusról beszélünk. Miután azzal végeztünk, visszatérünk majd és összehasonlítjuk ezt a három típust. Ezen az összehasonlításon keresztül egyre világosabbá és egyértelműbbé válik majd, hogyan lehet felismerni ezt a három embertípust.