IV. A negyedik jellemző: ostobaság

Amiről az imént beszéltünk, az az állatokból reinkarnálódott emberek harmadik megnyilvánulása volt – az, hogy zavaros fejűek. Van még egy megnyilvánulás, nevezetesen az, hogy ostobák. Az ostobaság is az intelligenciával kapcsolatos – nos, mennyire ostobák ezek az emberek? Milyen megnyilvánulások szemléltetik az ostobaságot? Az evangélium hirdetése közben egyesek ezt mondják: „Legyetek tekintettel Isten szándékaira! Istennek még csak lehajtania sincs hová a fejét. Isten szándékai gondosak! Isten munkája nem könnyű – fáradságos!” Amikor a nem hívők ezt hallják, ezt mondják: „Mi ez a badarság, amiről beszélsz?” Ezek a szavak a nem hívők számára felfoghatatlanok. Nem hisznek Istenben, ezért nem tudják, hogy mire utalnak ezek a szavak, vagy mi a hátterük. Hát nem ostobaság a részedről, hogy ezeket mondod? (De igen.) Milyen módon ostobaság? Rossz közönségnek szólnak, nem igaz? (De igen.) Az elvetemült rendőrség kikérdez egyes zavaros fejű embereket, miután letartóztatja őket: „Ti hisztek istenben – mit mond nektek isten, mit tegyetek? Nem tudod, hogy illegális dolog istenben hinni? Megszegtétek a törvényt. Az állam nem engedélyez ilyen hitet!” Ezek az elvetemült rendőrök valójában csak valamilyen piszkos dolgot keresnek, amelyet felhasználhatnak az Istenben hívők elítélésére, ám ez a fajta ostoba ember nem tudja átlátni ezt. Így szól: „Az Istenbe vetett hitünk nem illegális. Isten azt mondja nekünk, hogy legyünk őszinte emberek, járjunk a helyes úton és legyünk jó emberek.” Amikor az ördögök ezt meghallják, így szólnak: „Mivel isten azt mondja nektek, hogy legyetek őszinte emberek, mondjátok el nekünk – kik a gyülekezetetek vezetői? Hol tartják a gyülekezetetek pénzét? Beszéljetek őszintén! Ha nem beszélsz őszintén, az istened el fog ítélni téged!” Ezt hallván az ilyen ostoba ember megdöbben. Hát ez nem ostobaság? Hogyan beszélhetne az ember őszintén ördögökkel? Hogy mondhatná el az ember ördögöknek Isten igazságát? Akárhogy is legyen, soha nem mondhatja el. Olyan ostoba emberek is vannak, akik megkérdezik a rendőrségtől: „Miért tartóztattok le folyton minket? Miért nehezítitek meg folyton a dolgunkat nekünk, akik hiszünk Istenben? Miért költötök állandóan szóbeszédeket rólunk?” Vajon valóban nem tudják, miért? Arra számítanak, hogy majd választ kapnak tőlük? Fognak választ kapni? Őket kérdezni a miértről – hát nem abszurd, nem ostobaság ez? Ezek az ostoba emberek azonban tényleg ilyen ostobaságokat tudnak kérdezni. Egyszerűen nem értik, és tovább kérdezősködnek: „Miért üldöz minket folyton a KKP? Miért tartóztatnak le mindig minket, istenhívőket, sőt még szóbeszédeket is költenek rólunk? Nyilvánvalóan üldöznek minket és nem térhetünk haza, mégis azt mondják, hogy elhagytuk a családjainkat. Ezek az ördögök nem tényekre alapozzák a szavaikat! Hát nem teljes kitaláció ez? Egyszerűen csak készítünk néhány videót művészi előadásokról, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett és népszerűsítsük Isten szavait – miért utálják ezt ennyire az ördögök és a Sátánok? Folyton a házamba járnak, hogy fenyegessék és megfélemlítsék a családomat és a rokonaimat, sőt még megfigyelő kamerákat is felszerelnek – miért?” Szükséges ezt egyáltalán megkérdezni? Hát nem ostobaság ilyet mondani? Ha épp elkezdtél hinni Istenben, akkor rendjén lenne, hogy nem érted, mi folyik. De már oly sok éve hiszel Istenben – hogyhogy még mindig nem tudod? Ha pedig tudod, akkor miért kérdezed? Egyesek még mindig nem tudnak rájönni: „Soha nem helyezkedtünk szembe a Párttal vagy az állammal, soha nem folytattunk politikai tevékenységet, soha nem próbáltuk meg megdönteni a kormányt vagy annak az uralmát, soha nem jelentettünk fenyegetést a hatalmára – akkor miért tartóztat le és üldöz minket állandóan a KKP? Folyton bujkálunk, nem tudunk hazamenni vagy felhívni a családunkat, annak ellenére, hogy akarjuk. Egyszerűen nem értem – miért nehezíti meg folyton a dolgunkat a KKP?” Ha valóban nem tudod átlátni ezt, akkor túlságosan tudatlan vagy – igazán ostoba vagy. Tegyük fel, hogy van egy nő, aki egy nem hívő férjhez megy feleségül. Amikor randiztak, a férfi ezt mondta: „Én is hinni fogok veled – együtt fogunk belépni a menny királyságába.” Olyan szépen beszélt, de valójában ő egy álhívő, egy ördög – csak hitegette őt. Amikor azonban a nő mindenről lemond, hogy feláldozza magát Istenért, a férfi dühbe gurul. Nem engedi, hogy a nő összejövetelekre járjon, nem engedi, hogy végezze a kötelességét és nem engedi, hogy olvassa Isten szavait. Ez az ostoba nő még mindig így tűnődik: „Korábban nem volt ilyen. Annyira szeretett, úgy gondoskodott rólam, olyan jól megértett és teljességgel támogatta az Istenbe vetett hitemet. Miért tűnik most úgy, mintha egy teljesen más ember lenne? Egykor ő is hitt – miért vált ilyenné?” A pár év alatt, amíg távol van otthonról és a kötelességét végzi, állandóan ezen tűnődik: „A férjem csak nem kereshet másik nőt, ő engem szeret a legjobban. Én vagyok az egyetlen számára, én vagyok az első szerelme. Soha nem szeretne másik nőt. Mellesleg a férjem egy jámbor ember, nincsenek nagyszerű adottságai és képességei – ki akarna vele lenni?” Ami azt illeti, már amikor erre gondol, nyugtalanságot érez a szívében. Reménykedik, hogy a férje még mindig vár rá. A helyzet azonban az, hogy a férje már akkor talált magának egy másik nőt, amikor még otthon volt, mivel ő mindennap az Istenben való hittel és a kötelessége végzésével volt elfoglalva. Mégis úgy gondolja, hogy ez lehetetlen: „Bárki más talán keresne magának másik nőt, de ő biztos nem. Ő nem olyan ember! Amikor még otthon voltam, azt is mondta, hogy hinni akar Istenben!” Mondjátok meg Nekem, hát nem végletekig ostoba ez a nő? (De igen.) Mindezen évek alatt nem volt otthon – nemcsak a férje talált magának mást, hanem még a gyermekei és a szülei is kitagadták. Régóta nem tekintik a család tagjának. Ki tudja, hogyan sértegetik a háta mögött, vagy mennyire mélyen utálják. Ő azonban nem látja át ezt – mondjátok meg Nekem, nem ostobaság ez? (De az.) Milyen mértékben ostoba a nő? Olyannyira, hogy teljességgel híján van a normális emberi intelligenciának; így nem tudja normális emberi gondolkodással szemlélni az embereket és a dolgokat. Mindig a gyerekes, eltorzult, idióta gondolatai és nézőpontjai szerint szemléli és méri a dolgokat. Végül gyakran ragad bonyolult helyzetekben, nagyon passzívvá válik és nagyon tudatlan módon cselekszik. Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Vannak ilyen ostoba emberek. Az ostobaság azt jelenti, hogy nincs meg bennük a normális emberi mivolthoz tartozó intelligencia, ezért az emberek és a dolgok szemlélése, illetve az ügyek intézése során nincsenek ott támaszul az alapvető alapelveik, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy jó eredményeket érjenek el, nem igaz? (De igen.)

Összegezve, ha az állatokból reinkarnálódott embereket az igazságot mércéül használva mérjük, az az elsődleges jellemzőjük, hogy alapvetően elmaradnak tőle – ez egy magas mérce. Ha a normális emberi mivolthoz tartozó intelligencia szerint mérjük, még arra sem képesek, hogy a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodással szemléljék az embereket, eseményeket és dolgokat, vagy a mindennapi életükben felmerülő helyzeteket. Szigorúan szólva az ilyen emberek még a saját ételüket, ruházatukat, hajlékukat vagy közlekedésüket sem tudják önállóan intézni a mindennapi életben, és arra sem képesek, hogy önállóan reagáljanak ezekre a dolgokra és intézzék őket. Még ha épphogy csak sikerül is túlélniük anélkül, hogy éhen halnának, abbéli megnyilvánulásaikból, ahogyan a különböző ügyeket kezelik, az ilyen emberek nagyon idiótának és esetlennek tűnnek, és távol állnak attól, hogy igazi normális emberi mivoltuk legyen. Vegyünk például egyes állatokat – maguktól még azt sem tudják, hogy mennyi étel fogyasztása a megfelelő. Csak akkor tudnak egészségesen táplálkozni, ha az emberek meghatározott időpontokban és kimért mennyiségekkel etetik őket. Vegyük például a kutyákat: ha szabadon hagyják enni őket, és a mennyiség nem korlátozott, túl sokat fognak enni. Addig folytatják az evést, amíg teljesen el nem telnek, és fizikailag nem képesek többet enni. Az állatokból reinkarnálódott emberek egy nagyon nyilvánvaló jellemzője tehát az, hogy a saját életük számos aspektusát nem képesek önállóan intézni. Miért nem tudják önállóan megtenni? Azért, mert soha nem tudják, hogy melyek az efféle dolgok végzésére vonatkozó alapelvek, melyek az alapfeltételek, illetve, hogy milyen határokat nem szabad átlépniük. Épp olyan ez, mint egyes állatok az étkezéskor – nem tudják, mennyi étel a megfelelő. Ha az emberek nem irányítják őket, addig fognak enni, amíg túl nem tömik magukat és el nem pusztulnak. Ha van valaki, aki gondoskodik róluk és eteti őket, megőrizhetik a jó egészséget. Ez a jellemző az állatokból reinkarnálódott emberekben is elég nyilvánvaló. Épp ahogyan egyesek mondják: „Úgy esznek, hogy nem tudják, éhesek-e vagy teli vannak, és úgy alszanak, hogy nem tudják, nappal van-e vagy éjszaka.” Rendelkeznek az ilyen emberek az emberi mivoltra jellemző intelligenciával? Nagyon világos, hogy nem. Az olyan megfontolások például, hogy miként kellene étkezniük az egészségük szabályozása érdekében az év négy évszaka során, amint a testük különböző állapotokat él át, hogy melyik évszakban mely ételek egészségesek és melyek nem egészségesek, mely életmódok egészségesek és melyek egészségtelenek – egy normális ember húsz éves korában talán még nem tudja ezeket a dolgokat, harminc évesen azonban már ismer néhányat, negyven évesen pedig még többet. Ötven éves korára a saját tényleges fizikai állapota alapján már összefoglalt egy számára megfelelő szabálykészletet, amely szerint él, és ez már alapvetően kialakult és rögzült, további lényeges változtatások nélkül. Az állatokból reinkarnálódott emberek azonban – még ha a nyolcvan évet megérik – akkor sem tudnak összeállítani egy életviteli szabálykészletet. Vagy túl sokat, vagy túl keveset esznek, és vagy gyomorpanaszaik vagy emésztési zavaraik lesznek. Fogalmuk sincs, hogy mely életviteli szokások vagy mely ételek milyen egészségügyi problémákat okoznak – egyszerűen féktelenül esznek. Ha megkéred őket, hogy foglalják össze, milyen étrend vagy táplálkozási megközelítés illik hozzájuk különféle adatok és az alapján, hogy mely ételek megfelelőek vagy nem megfelelőek az alkatuknak, nem tudják megtenni. Valaki például azt mondja az interneten, hogy a tojáshéj sok kalciumot tartalmaz, és hogy a tojáshéj fogyasztása kiegészítheti a kalcium-bevitelüket, ezért átgondolják: „Azért nem vagyok túl magas, mert kalciumhiányom van – tojáshéjat fogok enni, hogy kiegészítsem a kalciumbevitelemet.” Ám kiderül, hogy a kalciumszintjük azután sem javul, miután egy ideig fogyasztják. Mondjátok meg Nekem, nem eltorzult ez? Amikor olyan információval találkozol az interneten, amely azt mondja, hogy a tojáshéj sok kalciumot tartalmaz és használható kalcium-kiegészítőként, hogyan kellene értelmezned? Nagyon nyilvánvaló, hogy a tojáshéjat fogyasztó emberek hajlamosak a torzulásra. Helytelen az értelmezésük, ezért a gyakorlatuk eltorzult, szélsőséges és idióta. Akkor mi e dolog értelmezésének a helyes módja? Bár a tojáshéj sok kalciumot tartalmazhat, nem olyasmi, amit megehetünk. Az, hogy ténylegesen lehet-e kalciumpótló hatása, egyelőre ismeretlen, és még ha ki is egészítheti a kalciumszintedet, az is bizonytalan, hogy képes-e felszívódni. Továbbá van bármilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a tojáshéj kalciumpótló lehet? Igazolást nyert ez az állítás? Ami azt illeti, sok dolog van, ami kiegészítheti a kalciumbevitelt, és ezek mind orvosilag bizonyítást nyertek. Ha nem vagy hajlandó elfogadni ezeket a bevált módszereket, akkor abszurd ember vagy. Nem elég, ha egyszerűen kalciumtablettát szedsz a kalciumbeviteled kiegészítésére? Ez a legegyszerűbb módszer. Nem árt a gyomornak és nem károsítja a fogakat, jó ízű és érezheted a hatását. Hát nem ez a helyes felfogás? (De igen.) Az eltorzult felfogású emberek azonban nem így értelmezik – túlzásba viszik a dolgokat. Így hiszik: „Ha valaki azt mondja, hogy a tojáshéj kiegészítheti a kalciumbeviteledet, akkor rendben kell lennie a tojáshéj fogyasztásának. Ha szükséges kiegészíteni a kalciumbeviteledet, tojáshéjat kell enned.” Még azt sem veszik figyelembe, hogy a fogyasztást követően fel tud-e szívódni a szervezetben. Ez eltorzult felfogásra utal, ez szélsőséges viselkedés. Ha valaki azt mondaná, hogy a banánhéj vitamintartalma magas, és a fogyasztása elősegítheti a szépségedet, megennétek? (Nem.) Miért nem? (Azért, mert az Isten által teremtett ételek némelyikét a természet rendje szerint, hámozást követően kell fogyasztani. Ahhoz ragaszkodni, hogy megegyük a héját, túlzás. Ha valaki ki akarja egészíteni a vitaminbevitelét a szépsége tökéletesítése érdekében, olyan ételeket kell fogyasztania, amelyek rendesen ehetők és szépítő hatásuk is van.) Ez a helyes értelmezés. De nézzétek ezt a szélsőséges bolondot – ő nem így fogja fel. Ragaszkodik hozzá, hogy rákényszerítse magát a héj megevésére, sőt még ezt is mondja: „Lázadnom kell a hús-vér testem ellen. Banánhéjat kell ennem, hogy kiegészítsem egy bizonyos tápanyagszintemet.” Erre azonban nem gondol: „A banánhéj nem jó ízű. Nem étel. Nem fogom megenni. Miért nem eszem helyette egyszerűen valami mást, amiben benne van ez a tápanyag?” Hát nem ez a helyes felfogás? (De igen.) Ha képes vagy így különbséget tenni, ha így tudod felfogni a dolgokat, az azt bizonyítja, hogy van emberi intelligenciád. Ha azonban nem tudsz ilyen különbséget tenni, és amint meghallod, hogy a banánhéj tartalmaz egy bizonyos tápanyagot, ragaszkodsz a fogyasztásához akkor is, ha rossz ízű, akkor bolond vagy, állatból reinkarnálódott valaki, és nincs meg benned a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodás. Az ilyen embereket bármilyen eretnekség vagy téveszme félrevezetheti, és egyszerűen képtelenek felismerni a különféle információk helyességét vagy valóságtartalmát – mindig rászedik őket. Mindez annak a megnyilvánulása, hogy az állatokból reinkarnálódott emberek miként kezelnek különféle konkrét kérdéseket – a végletekig ostobák, eltorzult és abszurd a felfogásuk, és mindent túlzásba visznek. Amikor az emberek azt mondják, hogy a kutatás szerint valami ehető, az nem jelenti azt, hogy meg kell enned, és az sem jelenti, hogy semmi mással nem helyettesíthető. Ha azt mondod, hogy egyetlen elmélet sem léphet az igazság helyébe, az objektív és pontos. Ezek a tápanyagok azonban fizikai anyagok – lehetetlen, hogy ne legyenek helyettesítőik. Isten ételek gazdag választékát teremtette, és sok olyan étel van, amely különféle tápanyagokat tartalmaz. Az emberek pontosan választhatnak az egyéni alkatuk, korcsoportjuk és aktuális egészségi állapotuk alapján – nem kell előírásokhoz ragaszkodni. Miután hallanak valamilyen információt, a végletekbe eső emberek nem tudják helyesen kezelni, sem tisztán látni nem tudják azt. Ezek a dolgok állandóan félrevezetik őket, végül pedig ezt mondják: „Minden hazugság, ami az interneten van – egyetlen szó sem igaz!” Látod, most a másik végletbe esnek. Kereshetsz információt az interneten, de tudnod kell, miként kell az emberi intelligencia és a helyes emberi gondolkodásmód segítségével tisztán látni azt, hogy helyes döntés szülessen arról, hogy mit használj és mit dobj félre. Ha valami jótékony hatással van rád, használhatod; ha nincs jótékony hatással vagy nem megfelelő számodra, hivatkozásként vagy egyfajta általános ismeretként kezelheted. Az emberi gondolkodással rendelkező emberek így gyakorolnak. Azok, akik nem emberi módon gondolkodnak, vagy jobbra vagy balra eltérő módon gyakorolnak – vagy rászedik őket, vagy egyáltalán semmit nem hisznek el. Képtelenek körültekintően átlátni ilyen dolgokat. Az efféle emberek különösképp csökönyösnek, nevetségesnek, zavarodottnak és idiótának tűnnek abban, ahogyan a különféle információkat kezelik vagy ahogyan a való élet dolgait intézik. Az ilyen idióta emberek, akik nem tudják megkülönböztetni a helytállót a nem helytállótól, illetve a helyeset a helytelentől, hogyan boldogulnak nap mint nap? Már a viselkedésük láttán aggódni kezdesz – lehet még bármi reményed arra, hogy képesek lesznek belépni az igazságvalóságba?

Egy nő egy szemét csirkefogóhoz ment férjhez, és ezt hiszi: „Engem annyira szeret a férjem. Megtaláltam az igaz szerelmet, szerelmes lettem” – és nagyon boldognak érzi magát. A többiek azonban ránéznek a férjére, és látják, hogy még csak nem is ember – hogy ördög – és azon tűnődnek, hogy a nő hogyan lehet még mindig ennyire megrészegült és hogyan érezheti magát ilyen jól. Sőt, izgulnak érte és aggódnak miatta. Végül, miután gyermekei születnek tőle, a férfi félrerúgja, és nincs támasza – az élete elviselhetetlenül nehézzé válik! Az állatokból reinkarnálódott emberek által tett ostobaságokból nyilvánvaló, hogy a tény, miszerint képesek élni és túlélni, nagyban Isten kegyelmének köszönhető. Isten ad nekik lélegzetet, hogy életben maradhassanak, és ad nekik ételt a túléléshez. Az égi madaraknak, a kis állatoknak, de még a földön mászó hangyáknak is van ennivalójuk – mennyivel inkább igaz ez az emberekre? Mivel emberként reinkarnálódtál, Isten megadja neked a túléléshez szükséges eszközöket. Vagy valaki gondoskodik rólad, vagy van bizonyos erősséged, ami lehetővé teszi számodra a megélhetésed fenntartását. Ez Isten kegyelme. Isten nem engedi, hogy éhen halj, hanem módot biztosít a túlélésedre, hogy megélhesd az öregkort, hogy a végéig élhess. Isten kegyelme nélkül, azzal a képességgel, amivel az állatokból reinkarnálódottak születnek, a normális gondolkodásuk hiányában és a problémák kezelésére való legcsekélyebb képességük hiányában még megélhetést sem tudnának biztosítani maguknak. Ami azt illeti, egy másik szempontból az állatokból reinkarnálódott emberek eléggé áldottak. Minden tekintetben figyelembe véve a képességeiket és az intelligenciájukat, gyakorlatilag lehetetlen lenne számukra megélhetést előteremteni ebben a bonyolult és gonosz világban. Ám mivel Isten minden teremtett lény iránt kegyelmet tanúsít és irgalmas, akkor függetlenül attól, hogy állatból vagy emberből reinkarnálódtál-e, Isten szemében, ha teremtett lény vagy és adott neked lélegzetet, rendesen ellát azzal, ami az életedhez és a túlélésedhez szükséges, és lehetővé teszi az életed fenntartását, és képessé tesz arra, hogy tovább élj. Ha tehát ezt kérded: „Elmentem és küzdöttem, hogy pénzt keressek, gondoskodva magamról, hogy jól táplált és egészséges legyek – hát nem jól csinálom? Nem sértegetsz azzal, hogy ostobának nevezel?” – akkor tévedsz. A tény, miszerint tudsz pénzt keresni és gondoskodni magadról, nem feltétlenül igazán a saját képességednek köszönhető – kilencvenkilenc százaléka Isten kegyelme. Isten ad neked némi életerőt, és ezzel képessé tesz arra, hogy fáradozz, hogy megkeresd a pénzt az ételre; ad neked bizonyos erősséget, egy egészséges testtel egyetemben, és így lehetővé teszi számodra, hogy munkát végezz, pénzt keress, eltarts egy családot és túlélj. Mi az alapja annak, hogy képes vagy megtenni ezeket a dolgokat? Mindnek az az alapja, hogy Isten megadja neked a legalapvetőbb veleszületett adottságot, ami lehetővé teszi számodra, hogy normális emberi munkát végezz, majd végső soron lehetővé teszi számodra, hogy ellásd magad és fenntartsd a megélhetésedet. Röviden: függetlenül attól, hogy ostoba vagy zavaros fejű vagy-e, jelenleg egy ember külső megjelenésével rendelkező teremtett lényként tudnod kell, ki vagy és mennyit érsz. Ezenkívül helyesen kell felfognod azt, amivel Isten megajándékozott téged, amivel Isten ellátott téged, valamint helyesen kell felfognod Isten kegyelmét és irgalmát. Mit tegyél, ha az állatokból reinkarnálódott emberek több jellemzője rád illik, és úgy érzed, hogy biztosan az emberek e csoportjába tartozol? Ez könnyen kezelhető: függetlenül attól, hogy honnan származol, függetlenül attól, hogy természettől fogva rendelkezel-e emberi intelligenciával és emberi gondolkodással, a helyzet az, hogy most emberi identitásod van. Mivel emberi identitásod van, emberi kötelességet kell teljesítened – tégy meg amennyit csak tudsz, a legjobb képességed szerint és a lehető legnagyobb mértékben, valósítsd meg és csináld jól azt, amit egy embernek tennie kell. Egyesek ezt mondják: „Azt mondtad, hogy az állatokból reinkarnálódott embereket eltorzult felfogás, tompaság, zavarosfejűség és ostobaság jellemzi – ez azt jelenti, hogy nincs emberi intelligenciájuk. Ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége egyáltalán nem érti az igazságot – hogyan végezhetnék jól és megfelelően a kötelességüket?” Ha nem kötnek szigorú normák, elérheted, hogy jól és megfelelően végezd, ugyanis végső soron most emberi identitással bírsz; amíg engedelmes vagy és nem szajkózol kifordított érveket, el tudod ezt érni. Ha még ezzel a két ponttal sem birkózol meg, akkor azt mondom, hogy valóban veszélyben vagy, és ki kell majd takarítani a gyülekezetből. Ha ezt mondod: „Megbirkózom ezzel a két ponttal. Nem fogok kifordított érveket szajkózni, és elfogadom a helytálló nyilatkozatokat. Bármire kérnek, megteszem; és épp úgy fogom csinálni, ahogyan kérik” – ha valóban tudsz így gyakorolni, akkor képes leszel elérni azt, hogy jól és megfelelően végezd a kötelességedet. Egyesek ezt mondják: „Jól és megfelelően végeztem a kötelességemet, és az igazságalapelvekkel összhangban is akarom végezni.” Ha tényleg megvan benned a szándék, hogy az igazságalapelvek felé törekedj az alapján, hogy képes vagy jól és megfelelően végezni a kötelességedet, akkor bármilyen szintet is érsz el, az rendben van – nincsenek követelmények. Amíg nem vagy csökönyös, nem szajkózol kifordított érveket, nem hangsúlyozod állandóan a saját indokaidat, nem viselkedsz zavaros fejű módon, és nem tagadod meg annak elismerését, ha valami ostobaságot tettél, az elegendő. Ami az igazságalapelvekkel összhangban történő viselkedést illeti, tegyél meg annyit, amennyire képes vagy; bármiről is gondolod, hogy meg tudod csinálni, csak csináld. Az ilyen típusú emberrel szemben támasztott követelmények nem magasak, mivel számára némileg nehéz elérni az igazságalapelveket. A veleszületett adottságai alapján tehát nem köteles szigorúan az igazságalapelveknek megfelelően cselekedni. Miért nem köteles? Azért, mert nem képes rá. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy az igazságalapelvekkel összhangban kelljen cselekednie, az olyan lenne, mint a halat arra kényszeríteni, hogy szárazföldön éljen. Vegyünk például néhány állatot – ha megköveteled tőlük, hogy minden étkezéskor a megfelelő mennyiséget egyék, és ne egyenek túl sokat, és ne terheljék túl a gyomrukat, képesek vajon rá? Nem képesek. Annyit esznek egyszerre, amennyit csak tudnak, amíg fizikailag nem bírnak már többet enni. Az állatokból reinkarnálódott emberek ugyanilyenek. Ha megköveteled tőlük, hogy az igazságalapelvek szerint cselekedjenek, nem tudják megtenni. Nos, ez azt jelenti vajon, hogy az ilyen embereket magukra hagyják? Nem, nem hagyják magukra őket. Az azonban, hogy nem hagyják el őket, nem jelenti azt, hogy megkövetelik tőlük az igazságalapelvek megértését és felfogását. Egyszerűen annyit jelent, hogy helyesen bánnak velük, engedik, hogy azt csinálják, amire képesek. Ez nem vonja vissza a kötelességük végzésére való jogosultságukat, nem vonja vissza az igazságra való törekvésre való jogosultságukat, és még kevésbé vonja vissza az üdvösség elérésére való jogosultságukat. Csupán annyit jelent, hogy nem kell szigorúan az igazságalapelvek szerint gyakorolniuk, és nem kell szigorúan mindenben elérniük az igazságalapelveket. Vagyis annyit kell megtenniük, amennyire képesek. Amíg nem próbálnak szándékosan zavarásokat okozni, nem szajkóznak kiforgatott érveket, illetve nem követnek el vakmerő gaztetteket, amikor alapvető elvi kérdésekről van szó, az elegendő. Az ilyen emberekkel szemben támasztott követelmények nem magasak. Értitek? (Igen.)

Ami az állatokból reinkarnálódott embereket illeti, beszélgettünk a lényegük egyes megnyilvánulásairól. Természetesen vannak olyan megnyilvánulások, amelyekről nem beszéltünk nagy részletességgel. Ha konkrétabban beszélnénk róluk, egyesek talán nem tudnák elviselni, ezért általánosabban szóltunk, bizonyos dolgokat kimondatlanul hagyva. Bármiből is reinkarnálódtál, végső soron most emberi identitásod van. Mivel emberi identitásod van, törődsz az imázsoddal és a méltóságoddal, úgyhogy meghagyunk neked egy kis méltóságot – erről az aspektusról nem fogunk túl részletesen beszélni. Amit eddig megvitattunk, az alapvetően a dolgok állása – mérd hozzá magad. Tegyük fel, hogy a megnyilvánulásaid megegyeznek az állatokból reinkarnálódott emberek megnyilvánulásaival, és a szívedben elég zaklatottnak érzed magad – úgy érzed, hogy mivel ilyen az identitásod, egyrészt csökkent az értéked, másrészt sérült az integritásod és megkérdőjeleződött a méltóságod. Nem tudod, miként kezeld a viszonyodat Istennel, és hirtelen úgy érzed, hogy a státuszod zuhanórepülésbe kezdett, hogy alsóbb rendű vagy másoknál, többé nem érzed úgy, hogy bármi tiszteletreméltó lenne benned, többé nem érzed úgy, hogy nemes a jellemed, vagy hogy tiszteletreméltó értéked lenne, és hirtelen úgy érzed a szívedben, hogy nincs semmi reményed és támaszod, és hogy a jövőbeli rendeltetési helyed a levegőben lóg. Jó megnyilvánulások lennének ezek? (Nem.) Akkor nem kellene vajon megfordulnod? (De igen.) Mivel ezek a megnyilvánulások és ez a fajta felfogás nem jók, mi a teendő? Találnunk kell kiutat az ilyen emberek számára, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat. Ez nem arról szól, hogy megbékítsük, sem arról, hogy becsapjuk őket – arról szól, hogy lehetővé tegyük számukra, hogy helyesen kezeljék ezt a kérdést és igyekezzenek az igazságalapelvekkel összhangban gyakorolni. Nos, mit kellene tenniük? Hogyan kellene az állatokból reinkarnálódott embereknek felfogniuk ezt a kérdést? Mindenekelőtt, Isten szemszögéből nézve bármiből is reinkarnálódott egy ember, azt Isten rendelte el – az embereknek nincs beleszólásuk. Tegyük fel, hogy egyike vagy ezeknek az embereknek. Ha megkérnének, hogy válassz, azt választanád, hogy állatként, vagy azt, hogy emberként reinkarnálódj? (Emberként reinkarnálódnék.) Miért ezt választanád? (Azért, mert csak akkor lenne lehetőségünk hallani azt, amit Isten mond és megérteni az Ő szavait, ha emberként reinkarnálódnánk.) És ha állatként reinkarnálódnátok? (Nem lenne lehetőségünk hallani Isten szavait.) Ez azt jelenti, hogy soha nem lenne esélyetek hallani Isten hangját. Nos, mivel tudod, hogy állatként emberi formában reinkarnálódni jó dolog, annál inkább hálát kell adnod Istennek – nem szabad panaszkodnod Rá. Köszönetet kell mondanod Istennek, hogy lehetőséget adott neked arra, hogy emberi lény légy – ami ráadásul olyan lehetőség, ami ezer évente egyszer adódik. Végül is Isten testté lett, hogy megmentse az embereket, és míg a legtöbb ember nem nyerte el az üdvösség e kegyelmét, te igen – neked volt szerencséd hallani Isten hangját és hallani azt, amint Isten kifejezi az igazságot. Ez a te áldásod. Olyasmi, amit teremtett életformaként több életen vagy sok korszakon át sem tudtál volna megkapni, még ha könyörögtél volna is érte. Isten pontosan téged választott ebben a korban, lehetővé téve számodra, hogy emberként reinkarnálódj, hogy Isten házában élj és az emberiséggel együtt végezd egy teremtett lény kötelességét, az állati identitásodat az emberiség egy tagjának identitásává átalakítva, és lehetővé téve, hogy egy emberi lény kötelességét végezd. Micsoda nagy megtiszteltetés és kiváltság ez! Olyasmi ez, amire sok teremtett életforma csak vágyhat, de soha nem érheti el – te mégis elérted és ma élvezed. Ez a lehetőség hihetetlenül ritka; bármelyik teremtett életforma számára olyan lehetőség, ami egyszer adódik egy évezredben. Tehát nemcsak hogy nem szabad elcsüggedned és panaszkodnod, és zaklatottnak érezned magad vagy azt hinni, hogy a státuszod másokénál alacsonyabb, hanem ellenkezőleg: valójában szerencsésnek kell érezd magad. Hálát kell adnod Istennek – hálát kell adnod Istennek azért a lehetőségért, amit neked adott, hálát adni azért, hogy felmagasztalt, mivel oly nagyszerű az, amit tett: amit tett, az valóban kegyelem és irgalom a teremtett lények iránt. Miután elfogadod ezt a kegyelmet Istentől, hálásnak kell lenned, hogy megváltoztatta az identitásodat és az osztályodat. Ám nem elég csak megköszönnöd Neki és annyiban hagyni a dolgot – amellett, hogy hálát adsz Neki, arra is gondolnod kell, hogyan ragadd meg ezt a lehetőséget. Mindegy, mi volt az eredeti identitásod, most, hogy emberi lényként teheted a kötelességedet, ez egy jó lehetőség az identitásod és az osztályod megváltoztatására teremtett lényként. Nos, hogy érheted el ezt a változást? Az első lényeges pont az, hogy jól végezd a kötelességedet. Ha a veleszületett adottságaid különféle korlátai miatt csak fáradozásra és fizikai munkára, piszkos és fárasztó munka végzésére vagy alkalmas, valamint az identitásod és az értéked alapján a kötelesség, amit végezni tudsz, mindig csak ebben a körben maradhat meg, könnyítés vagy fejlődés lehetősége nélkül, akkor mit kell tenned? Melyik alapelvet kell betartanod? Ha függetlenül attól, hogy mely megnyilvánulásokat nézzük, legyen az az intelligenciád, a jellemed vagy a veleszületett adottságaid, mindig ilyen lesz az értéked az emberek között – mindig is értéktelen, ostoba, zavaros fejű, tompa, nehéz felfogású ember leszel eltorzult felfogással, és az értéked soha nem fog növekedni – akkor hogyan kezeld a kötelességedet? Ez rendkívül fontos. Tegyük fel, hogy az értéked soha nem fog növekedni, és soha semmilyen méltóságod nem lesz az emberek között. Isten szemében örökre leragadsz egy helyen – egyszerűen ez vagy. Az osztályodnak lehetnek a felszínen látható nyilvánvaló jellemzői, és soha nem fogsz állatból igazi emberré változni. Nincs reményed az üdvösség elérésére, mivel nem vagy képes megérteni az igazságot, és még csak emberi intelligenciád sincs. Nem érted a látomások igazságait, és Isten házában nem tudod, hogyan kell hirdetni az evangéliumot, kudarcot vallasz és nem állod meg a helyed semmilyen szakmai képességet igénylő kötelességben – mindig megrekedsz ott, hogy piszkos és fárasztó feladatokat végzel, és nincs lehetőséged változtatni a helyzeteden. Feltéve hogy ilyen vagy, mit tennél? Felhagynál az Istenben való hittel? Lemondanál magadról? Egyesek talán még öngyilkosok is lennének? Azt mondanák vajon: „Nem akarok élni többé. Úgy sincs számomra kiút – mi értelme így élni?” Ha függetlenül attól, hogy mennyi erőfeszítést teszel, milyen szorgalmas vagy, mennyire igyekszel vagy milyen hatalmas árat fizetsz, soha nem fog változni az értéked, és mindig csak olyan ember leszel Isten házában, aki fáradozik és izzad, egy méltóság nélküli alantas ember, akit mindenki lenéz, akkor, amikor arról van szó, hogy miként kezeled a kötelességedet, Isten megbízatását, és a Teremtő különféle követelményeit, a gyakorlás mely útját kell választanod? Ez a leglényegesebb. Elvileg és elméletben az értéked és az identitásod adott, de valójában jelenleg az emberek körében és Isten szemében a valódi identitásod egy ember identitása. Miért mondom, hogy emberi identitás? Azért, mert a kötelesség, amit végezni tudsz, a mindennapos megnyilatkozásaid és a veleszületett adottságaid különféle ösztönös képességei egy emberi lény számára normális alaptartományba tartoznak – rendelkezel az emberi lét alapvető feltételeivel. Csak ebből a szempontból, hogyan kellene kezelned a kötelességedet? Az állatok nem értik az igazságalapelveket, nem tudják, hogyan kell jól végezni a kötelességüket, hogyan kell ragaszkodniuk a kötelességükhöz, vagy hogyan kell odaadóan tenni a kötelességüket és mindvégig kitartani a szolgálattevésben – az állatok nem értik ezeket a dolgokat. Te azonban most emberként érted, tudod, ezért teljesítened kell ezeket a dolgokat. Mivel képes vagy arra, hogy teljesítsd ezeket a dolgokat, Isten ezen alapelv szerint fog követelményeket támasztani veled szemben. Ha azonban azért, mert elégedetlen vagy az identitásoddal és úgy érzed, hogy Isten igazságtalan, elbátortalanodsz és panaszkodsz Rá, úgy érzed, hogy az életed megalázó és méltatlan, és ezért feladod a kötelességed végzését és még azt sem vagy hajlandó megtenni, amire képes vagy – akkor roppant lázadó vagy. Isten szemében teremtett lényként nem vagy megfelelő színvonalú; egy aberráció vagy. Nos, mit kellene tenned? Attól függetlenül, hogy az értéked tiszteletreméltó vagy alacsony-e, és attól függetlenül, hogy miből származol vagy milyen problémák vannak a veleszületett adottságaiddal, röviden: amit csak képes vagy megtenni, azt tedd meg a legjobb tudásod szerint, és tégy meg minden tőled telhetőt, hogy jól csináld. Ha még azután is elmaradsz az igazságalapelvektől, hogy minden tőled telhetőt megtettél, Istennek van egy minimális elvárása, amit mindenféle embertől megkövetel: amíg mindenedet beleadod, őszinteséget tanúsítasz és felajánlod a hűségedet, megfelelő színvonalú leszel. Isten nem követeli meg minden embertől, hogy száz százalékot érjen el – hatvan százalék elegendő. Mit akar Isten? Amit Isten akar, az egy hozzáállás – ha úgy állsz hozzá, hogy vágysz arra, hogy egy teremtett lény kötelességét végezd, hogy jól teljesíts az általad elvégzendő és elérendő dolgokban, sajnálkozás nélkül, akkor Isten ezt a hozzáállást elfogadja. Isten helyeselni fogja ezt a hozzáállást, és ez meg fog óvni téged, hogy elérd az út végét. Egyesek ezt kérdezik: „Mi fog történni akkor, amikor elérem az út végét?” Most nem mondom el neked – majd később elmondom. Amikor eléred az út végét, tudni fogod. Röviden: ami most a legtöbbet számít az az, hogy miként kezeled ezt a kérdést, hogyan kezeled az Istentől kapott kötelességet és hogyan végzed el jól az Istentől kapott kötelességet. Bármi is legyen ez a kötelesség, amennyiben az olyasmi, amit Isten háza jelöl ki számodra, bele kell adnod mindent, hogy elvégezd. Amikor ráismersz a saját problémáidra, mindent meg kell tenned, hogy ne szajkózz kiforgatott érveket, ne tégy Istent sértő dolgokat és ne mondj Istent sértő dolgokat; ehelyett olyasmiket kell tenned, amik az emberek és Isten házának javát szolgálják, és olyan dolgokat kell mondanod, amelyek az emberek és Isten házának javát szolgálják. Néhányan közületek ezt mondják: „Én jelenleg még mindig nem vagyok erre képes.” Akkor adj időt magadnak – ne légy türelmetlen. Ha ma nem tudod megtenni, tedd meg holnap. Ha idén nem tudod megtenni, próbáld meg jövőre. Csak nyugodtan. Ha azonban az emberek sorsának kihirdetéséig még mindig nem sikerült megvalósítanod, akkor neked magadnak kell viselned a következményeket. Senki nem fogja átvállalni a számlát a viselkedésedért. Érted? (Igen.) Ennek könnyen megoldható ügynek kell lennie – minden az ember racionalitásán és azon múlik, hogy képes-e megérteni ezeket a szavakat. Ha képes vagy megérteni őket, akkor elég könnyű lesz megoldani ezeket a dolgokat. Még ha páran azt is mondják, hogy egy kicsit nehéz, amíg ebbe az irányba törekednek, végül lesznek eredményeik. Lehet, hogy akkor is képes leszel túlélni, ha nem ezen az úton jársz, ám azt nehéz megmondani, hogy végül milyen sors vár majd rád; senki sem garantálhatja és senki nem fog semmilyen biztosítékkal szolgálni neked.

Hogy érzitek magatokat a mai téma hallatán? Valószínűleg érzelmileg elég zaklatottak vagytok, nem igaz? Ez az egyik olyan téma, amivel az emberek legkevésbé hajlandóak szembesülni, mióta hinni kezdtek Istenben, ugye? Hát nem még aggasztóbb és nehezebb elfogadni, mint azt a témát, ami a szolgálattevői létről szól? Nehéz elfogadni? Valójában képesek vagytok elfogadni, nem igaz? (De igaz.) Ha az emberek bizonyosak Isten identitásában és megtalálták a saját helyüket, akkor ezek a szavak és ez a fajta kérdés nem szabad, hogy túl bonyolult legyen számukra – csak pár egyénnek okozhatnak némi nehézséget. A legtöbb ember azonban ennek hallatán valószínűleg nem fog tovább kutakodni a valódi értékét és identitását illetően. Még ha valóban rájuk is illik az állatokból reinkarnálódott emberek néhány megnyilvánulása, képesek lesznek helyesen kezelni azt, majd egy idő múltán jól fogják érezni magukat, nem igaz? (De igaz.) Nos, ma eddig tartott a beszélgetésünk. Viszlát!

2024. január 20.