Sok embernek vannak érdeklődési körei és hobbijai egy bizonyos területen. Olyanok is vannak, akiknek egyáltalán nincsenek érdeklődési köreik és hobbijaik. Azaz különösebben nem érdeklődnek, illetve nem szenvedélyesek, amikor bármilyen foglalkozásról vagy speciális tevékenységtípusokról, illetve különféle emberekről, eseményekről és dolgokról van szó, amelyekkel az emberek gyakran kapcsolatba kerülnek a világban – ők egyszerűen hétköznapi emberek. Ha például valaki megkérdezi őket, hogy szenvedélyük-e az irodalom, hogy általában vezetnek-e naplót vagy írnak-e cikkeket, ezt mondják: „Nem szenvedélyem és nem vagyok jártas benne. Azonnal fejfájást kapok, amint elkezdek olvasni vagy írni.” Ha irodalmi remekműveket kapnak, hogy olvassák őket, kimerítőnek találják, és a szívük mélyén egyáltalán nem hajlandóak rá. Egyesek még ezt is mondják: „Ha állandóan szöveget bámulok, az fárasztja a szememet és öregít, ezért nem kedvelem az irodalmat.” Ha azt kérdezed, hogy szeretnek-e táncolni, ezt mondják: „A tánc nem rendes dolog, olyasmi, amit az emberek akkor csinálnak, amikor tétlenkednek és nincs jobb dolguk. Én nem szeretek táncolni.” Látod, nem szeretik, és még okot is találnak rá, azt mondván, hogy az nem rendes dolog. Mások azért táncolnak, hogy Istent dicsőítsék – ez milyen pozitív dolog! Éneklés, tánc, hárfán és lanton játszani Isten dicsőítésére – az ősidőktől kezdve csinálják; olyasmi ez, amit Isten helyesel, hogy lehet hát nem rendes dolog? Ami azonban őket illeti, minden olyasmit becsmérelnek és negatívumként beszélnek róla, amit ők nem kedvelnek. Amikor megkérdezed tőlük: „Nem szeretsz táncolni – akkor énekelni szeretsz?” „Miféle »éneklés«? Amint énekelni kezdek, hamisan szól a hangom. Még nekem is elviselhetetlen hallani. Nem szeretek énekelni. Csak most, hogy istenhívő lettem, kezdtem megtanulni néhány Isten szavaiból született éneket és tapasztalati éneket. Amíg nem hittem Istenben, soha nem énekeltem; amikor mások énekeltek, még csak hallgatni sem voltam hajlandó.” „Akkor hogyan fejezed ki magad, amikor jó hangulatban vagy?” „Ha jó a hangulatom, egyszerűen szundítok egyet.” „És akkor mit csinálsz, amikor fájdalmas dolgokkal találkozol és szomorú vagy?” „Olyankor nassolok vagy csak szundítok egyet.” „Nem szeretsz énekelni – akkor zenét hallgatni szeretsz?” „Nem érdekel, és nem értem, mit fejeznek ki a zenében. Mind azt mondjátok, hogy a zene kifejezi az emberek különféle érzelmeit, hogy kifejezi az emberek gondolatait és érzéseit, de én nem értem ezeket és nem tudok kapcsolódni hozzájuk. A zene magas szintű művészet – egy olyan egyszerű ember mint én, nem tud kapcsolódni a zenéhez, és én nem kedvelem.” „A jó ételeket szereted?” „A jó ételeket sem szeretem. Bármit megeszem. Nyers embernek születtem. Megeszem a kukoricakását, megeszem a süteményt, megeszem a kínai és a nyugati ételeket – bármit. Ha pedig éhezem és nincs mit ennem, akár a kutyaeledelt is megeszem.” Egyesek egyszerűen ilyen nyersek. Kérdezz meg néhány nőt, hogy szereti-e a kozmetikumokat. Ezt mondják: „Nem érdekelnek. Ahogy születtem, úgy nézek ki – aki nézni akar, nézzen, aki pedig nem akar rám nézni, egyszerűen forduljon el!” Kérdezz meg néhány férfit: „Szereted az elektronikát vagy a mechanikai dolgokat, mint például az autókat?” Ezt mondják: „Mi haszna szeretni ezeket? Kimeríti az elmét és fárasztja az agyat. Ha van időm, jobb lenne szundítani vagy lazán csevegni egyet!” Semmit sem kedvelnek, és egyáltalán nincsenek érdeklődési köreik és hobbijaik. Legyen az biológiai, technológiai, csúcsminőségű, vagy alacsony minőségű, egyiket sem kedvelik. Amikor azt kérdezik tőlük: „Ami ezeket a dolgokat illeti, amelyek az emberi mivolttal kapcsolatosak, legyenek azok kifinomultak vagy széles körben vonzóak – egyiket sem kedveled. Nos, akkor a kis állatokat, mint például a macskákat, kutyákat és madarakat szereted?” „Azokat még kevésbé szeretem. Az állatok nem tudnak beszélni az emberekkel – mi értelme szeretni őket?” Egyeseket érdeklik a kutyák. Gyakran beszélnek a kutyákhoz, sőt a kutyák még meg is értik az emberi beszédet. Vannak, akiknek egyáltalán nincsenek hobbijaik és semmi sem érdekli őket – sok az ilyen ember. Vannak, akik ezt mondják: „Érdeklődési körökkel és hobbikkal születünk – ezeket Isten adja. Különösen azok közülünk, akiknek erősségük van egy bizonyos területen, azok, akik kivételes és kiemelkedő tehetséggel születnek ezen a területen – ez mind Isten kegyelme, Isten általi felmagasztalás és az, hogy Isten jóindulattal tekint ránk. Különösen manapság az, hogy az érdeklődési köreinkkel, hobbijainkkal vagy erősségeinkkel kapcsolatos kötelességet vállalunk Isten házában, még inkább páratlanul tiszteletreméltóvá és rendkívülivé teszi az identitásunkat és értékünket. Azok, akiknek nincsenek hobbijaik vagy erősségeik, csupán valamilyen alapvető munkát vagy feladatot tudnak elvégezni, ami technikailag nem bonyolult, mint például a vendéglátás, főzés, takarítás vagy a zöldségtermesztés, a sertéstenyésztés és a csirkék etetése. Nos, az érdeklődési köreik, hobbijaik és erősségeik tekintetében nincsenek-e megkülönböztetve az emberek aszerint, hogy magas- vagy alacsonyrendűek, nemesek vagy alantasak? Nincs-e hierarchikus különbség közöttük?” Helytálló ez a nézőpont? (Nem.) Látod, Isten egyes embereknek adott erősségeket, egyeseknek bizonyos érdeklődési köröket és hobbikat rendelt, míg mások számára semmit sem rendelt el – nekik egyáltalán nincsenek erősségeik, nem tudnak énekelni vagy táncolni, nem értik az irodalmat, és a szakmai készségek minden fajtája teljesen ismeretlen számukra. Éppenséggel előfordulhat, hogy van egy vendéglátó család, amely két kutyát tart, ezért megfelelő lehet az, ha egy ilyen ember, akinek nincsenek erősségei, eteti a kutyákat – ez a legegyszerűbb feladat. Az etetésen kívül azonban nem viszi sétálni a kutyákat, és nem tudja, miként kell a gondjukat viselni. Miután egy-két éven át etette őket, még a kutyák sem ismerik el gazdájukként és nem állnak közel hozzá. Mondjátok meg Nekem, miféle ember ez? Nincs vajon különbség, ha összevetjük őt azokkal, akiknek vannak érdeklődési köreik és hobbijaik vagy erősségeik egy bizonyos területen? Nyilvánvalóan kétféle emberről van szó, akiknek különbségeik vannak a veleszületett adottságaikban: az egyik típus egy erős felsőbbrendűségi érzéssel él, gazdag és teljes életet élve, míg a másik típus üres életet él, mindenféle felsőbbrendűségi érzés nélkül. Tehát helyénvaló az, ha az embereket ezen alapelvre alapozva a státuszbeli és értékbeli eltéréseik alapján megkülönböztetjük? (Nem.) Akkor milyen alapelv szerint helyes különbséget tenni közöttük? Mondjátok meg Nekem, vannak különbségek az emberek között? (Igen.) Miben állnak a különbségek? Hogyan kellene megkülönböztetni az embereket? Az a legkevesebb, hogy az ember azt nézi meg, hogy szeretik-e az igazságot – a lényegük, a magas- és alacsonyrendűségük, a nemességük és az alantasságuk, valamint a kategóriájuk között különbséget téve az igazsághoz való hozzáállásuk alapján. Elméletileg nem nagyon könnyen megkülönböztethetők így az emberek? (De igen.) Jó ez a módszer az emberek megkülönböztetésére? (Igen.) De egy kissé nem túl egyszerű így megkülönböztetni őket? Egyeseknek semmilyen veleszületett erősségük nincs, sem érdeklődési köreik és hobbijaik nincsenek – nagyon középszerű, nagyon egyszerű emberek. Ugyanakkor szeretik az igazságot, értik az igazságot, van tapasztalatuk és megértésük az igazságról, és amikor az igazságról beszélnek, meg tudják osztani az Isten szavait illető megértésüket; az életbe való belépésben jobbak az átlagembernél. Sok embernek tudnak segíteni. Nos, azt mondhatod, hogy az ilyen emberek alacsonyrendűek és értéktelenek? (Nem.) Az emberek lényegét, magas- és alacsonyrendűségét, nemességét és alantasságát, valamint kategóriáját elméletileg az igazsághoz való hozzáállásuk alapján kell megkülönböztetni, de pontosan hogyan kell különbséget tenni közöttük? Ma erről fogunk beszélgetni.

Az emberek három csoportja az eredetük alapján

Azt, hogy egy embernek eredendően van-e valamilyen érdeklődési köre, hobbija és erőssége, Isten rendeli el előre. Ha Isten megadja ezeket neked, akkor rendelkezel velük; ha Isten nem adja meg neked, akkor nem – nem tudod megtanulni, sem utánzás révén nem tudod megszerezni őket. Ha azonban van egy erősséged egy bizonyos területen és ezt mondod: „Túlságosan kimerítő ezzel az erősséggel összefüggő kötelességet végezni; nem akarom ezt az erősséget” – még ha nem is akarod, akkor sem tudsz megszabadulni tőle, sem mások nem vehetik el. Mások nem vehetik el azt, amid van; ami pedig nincs a birtokodban, azt nem tudod megszerezni, illetve nem tudsz versengéssel hozzájutni. Mindez Isten előre elrendelésével függ össze. Ezzel együtt azonban az, hogy Isten ad neked egy bizonyos érdeklődési kört, hobbit vagy erősséget, még nem jelenti azt, hogy mindenképpen az érdeklődési köröddel, hobbiddal vagy erősségeddel kapcsolatos valamilyen kötelességet vagy munkát kell végeztetnie veled. Némelyek ezt kérdezik: „Ha nem arra kérnek, hogy ezen a területen végezzek egy kötelességet vagy hogy ezzel kapcsolatos munkában vegyek részt, akkor miért adatott nekem ilyen érdeklődési kör, hobbi vagy erősség?” Isten az emberek túlnyomó többségének a különféle helyzeteik alapján adott bizonyos érdeklődési köröket és hobbikat. Természetesen sok dolog figyelembevételre kerül: Először is, ez az emberek megélhetését és túlélését szolgálja; másrészt pedig az emberek életének a gazdagítására van. Néha szükség van egy ember életében bizonyos érdeklődési körökre és hobbikra, akár kikapcsolódás és szórakozás végett, akár azért, hogy megfelelő feladatokban vehessen részt, és ettől kiteljesedett legyen az emberi élete. Természetesen bármelyik aspektusból nézzük is, oka van annak, amikor Isten ad, ahogyan arra is megvannak Istennek a Maga indokai és okai, ha nem ad. Ez lehet az, hogy az emberi életedhez és túlélésedhez nincs szükség arra, hogy Isten érdeklődési köröket, hobbikat és erősségeket adjon neked, és más eszközök útján is fenntarthatod a megélhetésed, illetve gazdagíthatod és kiteljesedetté teheted az emberi életed. Röviden: függetlenül attól, hogy adott-e Isten érdeklődési köröket, hobbikat és erősségeket az embereknek vagy sem, ez nem magukkal az emberekkel kapcsolatos kérdés. Még ha nincsenek is erősségei valakinek, ez nem rendellenesség az emberi mivoltában. Az embereknek helyesen kell felfogniuk és helyesen kell kezelniük ezt. Ha valakinek vannak bizonyos érdeklődési körei, hobbijai és erősségei, akkor azokat becsben kell tartania és helyesen kell alkalmaznia; ha pedig nincsenek neki, akkor nem szabad panaszkodnia. Az érdeklődési körök, hobbik és erősségek szempontjából ez a tényleges helyzet. Ugyanakkor az, hogy valaki a birtokában van-e ezeknek a dolgoknak, nem tükrözi az illető értékét, státuszát vagy identitását. Akkor mit mond ez az embereknek? Még ha Isten adott is neked kifinomult érdeklődési köröket, hobbikat és erősségeket – ezek a személyes tulajdonaid, előnyös feltételeid – az, hogy ezek megvannak benned, nem jelenti azt, hogy nemesebb vagy bárki másnál, hogy bárminek a végzését tekintve előnyösebb vagy kiváltságosabb helyzetben vagy bárki másnál. Ez azért van, mert Isten szemében bármilyenek is egy embernek a veleszületett adottságai, az illető a romlott emberiség tagja. Bár a veleszületett adottságokban nincsenek meg a romlottság elemei, a Sátán minden veleszületett adottságokkal rendelkező embert megrontott, és azok sátáni beállítottságok szerint élnek. Az életük lényege a romlott sátáni beállítottságuk. Ezért függetlenül attól, hogy milyenek a veleszületett adottságaid, és függetlenül attól, hogy vannak-e érdeklődési köreid, hobbijaid és erősségeid vagy nincsenek, Isten szemében az értéked megegyezik mások értékével, mivel minden ember életének lényege ugyanaz. Az embereknek világosan kell látniuk, hogy még ha vannak is bizonyos előnyös feltételeik vagy bizonyos előnyeik, az emberi lényeg és a romlott beállítottságok tekintetében minden ember lényege ugyanaz, és minden ember egyforma. Át kell esniük Isten fenyítésén és ítéletén, és mind olyanok, akiket Isten meg akar menteni. Az emberek hús-vér teste életesszenciájának tekintetében az emberek ugyanolyanok. Egy másik szempontból azonban vannak bizonyos különbségek az emberek között, és ezekről a különbségekről részletesen kell beszélgetnünk. Hogyan kell azonosítani ezeket a különbségeket? Az emberek eredetétől kell vizsgálni őket. Mire vonatkozik az „eredet”? Arra vonatkozik, hogy az ember miből reinkarnálódott – az a megkülönböztetés alapja, hogy miként született és miből származik. Általánosságban az mondható el, hogy ez az emberiség három kategóriába sorolható. Az első kategóriába az állatokból, a másodikba a különféle ördögökből, a harmadikba pedig az emberekből reinkarnálódottak tartoznak. A legmélyebb szinten ez a három kategória különbözteti meg az embereket egymástól. Azért tudják ezek megkülönböztetni az embereket, mert a különféle kategóriákba tartozó emberek eredete nem azonos. Honnan lehet hát tudni, hogy ki reinkarnálódott állatokból, ki ördögökből és ki reinkarnálódott emberekből? Ezt az alapján kell meghatározni, hogy mit él meg és milyen jellemvonásokat mutat. Hallottatok már korábban ilyen információt, akár a néphagyományban, akár más csatornákon keresztül? (Igen.) Akkor nem teljesen ismeretlen számotokra ez a téma, ugye? (Nem, nem az.) Az állatokból, az ördögökből és az emberekből reinkarnálódottak közül melyikről akartok hallani elsőként? (Az első kategóriáról.) Az első kategóriába az állatokból reinkarnálódottak tartoznak. Hatással lesz vajon az életetekre az, ha valóban megismeritek az igazságot ezzel a dologgal kapcsolatban? Okoz majd bajt vagy akadályokat? (Talán elkezdek azon tűnődni, hogy én miből reinkarnálódtam.) Ami egyeseket illet, ha egyszer valóban megtudják, melyik kategóriába tartoznak és egy bizonyos kategóriába sorolják magukat, és valóban emberekből reinkarnálódtak, szerencsésnek érzik magukat és igen elégedettek ezzel. Ha azonban nem emberekből reinkarnálódtak, nem fogják azt fájdalmasnak találni? (De igen.) Ez bizonyos nehézségeket és némi nyugtalanságot is okozhat, nem igaz? (De igen.) Mivel nyugtalanságot és nehézségeket okozhat, vajon az a jobb az embereknek, ha tudják, vagy az, ha nem tudják? (Úgy érzem, jobb lenne, ha tudnák.) Milyen módon lenne jobb? (Azzal, hogy tudja, az ember megértheti az ezzel kapcsolatos igazságot, továbbá képes lesz tisztán látni bizonyos embereket, eseményeket és dolgokat maga körül.) Akkor beszélgessünk erről.

Az állatokból reinkarnálódott emberek jellemzői

Beszélgessünk először azokról, akik állatokból reinkarnálódtak. Amint az elnevezés mutatja, az állatokból történt reinkarnáció azt jelenti, hogy egy ilyen ember egy állatból reinkarnálódott. Az állatok köre igen széles – az nem tartozik a beszélgetésünk körébe, hogy pontosan hányféle állatból reinkarnálódhatnak emberek. Röviden: van az embereknek egy olyan kategóriája, akiknek a korábbi létformája egy állat volt, ami azt jelenti, hogy az eredeti identitásuk vagy teremtett kategóriájuk nem a teremtett emberiség körébe tartozott. A kezdeti, első biológiai kategóriájuk az állaté volt. Isten szemében ezért a biológiai tartományon belüli identitásuk egy állaté. Ebben a reinkarnációban az illető emberré lett, ami azt jelenti, hogy ez az állat többé nem az állatok között reinkarnálódik, hanem emberként reinkarnálódott, egy bizonyos időpontban, egy bizonyos családba, leszármazási ágba és országba született. Az, hogy egy állat emberként reinkarnálódott, azt jelenti, hogy emberként született, ám korábban nem emberként létezett – állatként létezett. Korábban az állatok világában élt, állatok között reinkarnálódott; most, ebben a reinkarnációban többé nem az állatok világában van. Megváltozott az identitása, és az emberiség tagja lett. Ezt hívják úgy, hogy állatok emberekként reinkarnálódnak. Amikor egy állat emberként reinkarnálódik, a megjelenése és az ösztönei lényegében ugyanazok, mint bármelyik személyé az emberiségen belül, vagyis teljes mértékben rendelkezik egy ember tulajdonságaival – képes felegyenesedve járni, emberi arcvonásai és megjelenése van, emberi gondolkodása, emberi ösztönei és normális emberi élete van, és az egyedül az emberre jellemző nyelvi képességgel is rendelkezik. Ez egy állat emberként történő reinkarnációjaként ismeretes. Nevezetesen, a fizikai formájából, a külső megjelenéséből és fizikai jegyeiből csak emberi vonásokat láthatsz; állati vonások nem láthatók. Akkor honnan tudhatod, hogy állatból reinkarnálódott? Ez az, ami a legjobban érdekli az embereket. Természetesen látható, hogy állatból reinkarnálódott. Ha nem lennének különbségek azok között, akik állatokból és akik emberekből reinkarnálódtak, akkor az emberek e kategóriájának semmilyen nyilvánvaló jellemzői nem lennének. Pontosan azért, mert nyilvánvaló különbségek vannak azok között, akik állatokból és akik igazi emberekből reinkarnálódtak, az emberek e két kategóriája könnyen megkülönböztethető a jellemzői alapján. Nos, melyek az állatokból reinkarnálódott emberek jellemzői? Az első jellemzőjük az, hogy eltorzult felfogásuk van. A második jellemzőjük az, hogy különösen tompák. A harmadik jellemzőjük az, hogy különösen zavaros fejűek. A negyedik jellemzőjük az, hogy ostobák. Ez a négy jellemző önmagában is elegendő ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegye a különbséget egy állatból reinkarnálódott személy és egy igazi ember között.

I. Az első jellemző: eltorzult felfogás

Az állatokból reinkarnálódott emberek első jellemzője az, hogy eltorzult a felfogásuk. Először is, mit foglal magában a torzulás? A gondolataikkal és a nézőpontjaikkal való problémákat; és magában foglalja a dolgok szemlélését, felfogását és megértését illető kognitív képességeiket is. Az ebbe a kategóriába tartozó emberek semmit sem képesek helyesen felfogni, és semmit nem képesek helyesen szemlélni. Az, ahogyan az embereket és dolgokat szemlélik, valamint a magatartásuk és a tetteik különösképp abszurdak, csökönyösek és nevetségesek – teljességgel összeegyeztethetetlenek a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodással, valamint azzal, ahogyan a normális emberi mivolt gondolkodik a dolgokról és szemléli őket. Az eltorzult felfogású emberek természetesen messze nem érthetik vagy ismerhetik meg az igazságot. Az igazság teljesen elérhetetlen számukra, az igazságalapelveket pedig még kevésbé értik. Amikor arról van szó, hogy miként kezelnek bármilyen dolgot vagy egyént, teljesen eltorzultak a nézőpontjaik. Miután beszélgetsz velük, a doktrína szerint megértik, a tudásuk azonban utána is ugyanolyan eltorzult marad. Amikor aztán világosabban és konkrétabban elmagyarázod a dolgokat, példákat sorolva, akkor talán épp megértik, később azonban, amikor hasonló dologgal találkoznak, ugyanolyan eltorzult marad a nézőpontjuk, és bárhogyan is beszélgetnek velük, az nem helyesbíti a nézőpontjukat. Sőt, ez az állapotuk – az, hogy így fogják fel a dolgokat – a végtelenségig változatlanul fennmarad. Bárki is közli velük az igazságot, az nem tud változtatni rajtuk; még az sem tud változtatni az eltorzult gondolataikon és nézőpontjaikon, valamint azon, hogy eltorzulva fogják fel a dolgokat, ha Én beszélek és tartok prédikációkat. Az ilyen emberek nagyon bajosak. Amikor például valamit rosszul csinálnak és megmondod nekik, hogy az, amit tettek, helytelen volt, nem igazodik az alapelvekhez; személyes motívum volt benne, ezt fogják mondani: „Nem szándékosan tettem. Nem állt szándékomban az, hogy így alakuljon. Mivel ti mind olyan jók vagytok, birtokotokban van az igazság és tudjátok, hogyan kell tenni a dolgokat, miért nem csináljátok ti magatok ahelyett, hogy velem csináltatjátok meg? Azt mondod, rosszul csináltam – nem csak azért van ez, mert kellemetlennek találsz engem? Mivel nektek mindannyiótoknak van emberi mivoltotok és én vagyok az egyetlen, akiknek nincs, én egyszerűen pokolra jutok, ti pedig mind mehettek a mennybe!” Még akár érveléssel is megpróbálhatják védelmezni és igazolni magukat, és kifogásokkal állnak elő, hogy hárítsák a felelősséget. Nem hajlandóak elismerni, hogy hibáztak, nem helyes a hozzáállásuk, nem kötelezik el magukat, hogy a jövőben helyesbítik magukat és nem mondják, hogy értik, legközelebb hogyan kellene tenniük. Soha nem fognak így érteni, és soha nem fogják az emberi mivolt szempontjából, tisztán felfogni a dolgot. Még olyan emberek is vannak, akik a következőt mondják, amikor problémákra hívod fel a figyelmet a munkájukban és közlöd velük az igazságot: „Hát nem csak lenézel engem? Nem csak azért van ez, mert műveletlen vagyok és vidékről jöttem? Nem csak azért van, mert alacsony a státuszom? Még Isten sem vet meg engem, akkor te milyen jogon teszed?” Soha nem fogják beismerni, hogy hibáztak és nem fogják keresni utána az igazságot, nem fognak elgondolkodni magukon, hogy lássák, hol tévedtek, és nem fogják keresni a gyakorlás helyes útját, hogy megoldják azt. Miért nem fogják soha megtenni? Azért, mert nem emberek. Nincs normális emberi gondolkodásuk, és nem képesek normális ember módjára megközelíteni a felmerülő hibákat. Nem úgy viszonyulnak a hibákhoz, ahogyan egy normális embernek kellene. Találkoztatok valaha ilyen emberekkel? Az lenne a legjobb, ha magadon is elgondolkodnál, hogy lásd, normális-e az eszed vagy sem. Például miután valaki felmossa a padlót, a felület még mindig elég nedves. Valaki más, aki nem tud erről, arra jár és megcsúszik. Az illető feltápászkodik és így szól a másikhoz: „Miután felmostál, nem szárítottad fel megfelelően a padlót. Oda kellett volna tenned egy pár szavas jelzést, hogy figyelmeztesd az embereket! Szerencsére én fiatal vagyok – ha elesem, fel tudok állni. Ha azonban egy idősebb ember lett volna, vajon nem tört volna csontja? Tényleg nem voltál elég gondos!” Helyénvalóak és normálisak ezek a szavak? (Igen, normálisak.) A felmosó személy nem volt elég gondos, amikor ezt a feladatot végezte, ezért legközelebb gondosabbnak kell lennie. Mivel valaki elesett emiatt, nyilvánvaló, hogy hibázott ebben a dologban. Egy figyelmetlenség volt, és senki sem ítélte el őt – csak ki kell javítania. Ő azonban képtelen emberi szemszögből vagy emberi gondolkodással helyesen és észszerűen mérlegelni vagy megközelíteni ezt a dolgot. Helyette megfordul és így szól: „Hát nem láttad, hogy nedves a padló? Vak vagy? Megcsúsztál és elestél – megérdemelted! Nem használod a saját szemed, és ez az én hibám? Persze, hogy nedves lesz a padló, amikor befejezik a felmosást – miért léptél rá? Nem én mondtam, hogy menj oda. Egyszerűen ismerd el, hogy a saját balszerencséd az, hogy elestél. Nekem semmi közöm ehhez!” Észszerűek ezek a szavak? (Nem.) Nem észszerűek – hogy mondják ezt köznyelvi szóhasználattal? Oktalanok. Felmostad a padlót, de nem szárítottad fel, ami miatt valaki elcsúszott – bár az nem feltétlenül szükséges, hogy kifejezd a bűntudatod és a bocsánatkérésed, legalább el kellene fogadnod mások figyelmeztetését és tanácsait a hibáddal kapcsolatban. Meg kellene kérdezned: „Megsérültél? Kivizsgálás vagy kezelés végett kórházba kell menned? Vállalom az összes felelősséget.” Ez a helyes hozzáállás. Az embernek az emberi mivolt szemszögéből így kellene észszerűen kezelnie azt, amiben hibázott, és elgondolkodnia rajta. Az állatokból reinkarnálódott embereknek azonban nincs emberi mivoltuk, és eltorzult a felfogásuk. Soha nem beszél így, és soha nem mérlegel semmilyen problémát így, hanem készakarva észszerűtlen. A felmosást követően nem szárították fel a padlót, ami miatt valaki elcsúszott; akkor legközelebb csupán másként kell csinálniuk, jobban oda kell figyelniük és orvosolniuk kell a hibát – ennyi az egész. Megoldódna a probléma. Nagyon egyszerű dolog: senki sem szólt semmit róla, és senki sem ítélte el őket ezért. Nem kellett viselniük semmilyen jogi felelősséget sem. Ők azonban nem hajlandóak elfogadni a tényeket, hanem ezt mondják: „Ó, szóval ti mind jó emberek vagytok, csak nektek van emberi mivoltotok! Én biztosan gonosz ember vagyok! Szándékosan ártok másoknak! Rosszak a szándékaim! Ti mind a mennybe mentek majd, én pedig a pokolba!” Mondjátok meg Nekem, egy normális ember ki tudna ejteni ilyen badarságot? (Nem.) Csak az állatokból reinkarnálódott embertípus fog fel mindent és szemlél mindent egy rendkívül szélsőséges, csökönyös és nevetséges szempontból. A legcsekélyebb ügyben – ami teljesen jogos – egy sor oktalan, téves érvet képes szajkózni, úgy, hogy mások nem tudják, nevessenek-e vagy sírjanak. Hogy viselkedik, ha megmetszik? Hosszasan igazolja magát és védekezik, magyarázza, miért viselkedett úgy, ahogy, és mennyit szenvedett miatta, mindenféle indokot felsorakoztatva vitatkozik. Amikor arról beszélgetsz vele, hogy miért metszették meg, hogy amikor hibázik, hogyan kellene orvosolnia a hibákat és hogyan kellene keresnie az igazságalapelveket, és melyek az ügy kezelésére vonatkozó alapelvek, egyetlen szót sem hajlandó befogadni. Ehelyett elfojtja a dühét és a haragját, sértve és megalázva érzi magát. A színfalak mögött még panaszkodik is másoknak: „Pfff! Én nem mérlegeltem ezeket a kérdéseket, és nem szándékosan tettem így. Mégis elítélnek és azt mondják, hogy akadályoztam és zavartam – tényleg ilyen gonosz vagyok? Gonosz ember vagyok én?” Amikor az igazságalapelvekről van szó, mindig elmarad tőlük és sosem érti meg őket; a felfogása mindig nagyon eltorzult és különösképp nevetséges. Legyen szó bármilyen igazságalapelvek közléséről, amikor az elér hozzá, egyetlen mondattá, egyetlen cselekvésmóddá válik – formaság, rituálé, előírás lesz belőle. Ez nem csupán az igazságalapelvek egyoldalú felfogásának kérdése; hanem a felfogása különösképp nevetséges és abszurd. Különösen esetlennek és idiótának tűnik az, ahogyan az ilyen típusú ember felfogja az igazságot. Mennyire idióta? Olyannyira, hogy az emberek még csak sajnálatot sem éreznek iránta, hanem végtelen undort éreznek, és nem tudják, hogy nevessenek-e vagy sírjanak, teljesen elakad a szavuk. Már oly mértékben elmagyarázták a dolgokat, hogy felesleges lenne bármi mást mondani – minden további szó csak butaság lenne. Ezekkel az emberekkel nincs értelme tovább beszélgetni az igazságalapelvekről. Bármit is intéznek, legyen az akár a legkisebb dolog a mindennapi életben, igen abnormális, nevetséges és eltorzult módon teszik. Képtelenek az emberi józan ész határain belül szemlélni és kezelni a dolgokat. Mindent ilyen csökönyös és ilyen nevetséges szemszögből néznek – bármilyen dologról fejtenék is ki a nézeteiket, egy életre megundorodnál tőlük, miután hallottad őket. Ha épp eszel, miközben őket hallgatod, talán ott helyben elhányod magad. Mondd meg Nekem, mennyire eltorzultnak kell lenniük? Ez az állatokból reinkarnálódott emberek egyik elsődleges jellemzője – csökönyösek és nevetségesek. Az emberi mivolt szemszögéből ez a csökönyösség és nevetségesség elsősorban az emberi mivolthoz tartozó normális gondolkodás hiánya. Képtelenek bármilyen kérdést az emberi mivolthoz tartozó normális gondolkodás szerint fontolóra venni – szélsőségesek, torzulásra hajlamosak és csökönyösek. Nem számít, hogyan beszélsz az igazságról, objektív tényekről vagy konkrét helyzetekről, ők szorosan ragaszkodnak az érvelésükhöz, és nem hajlandóak elengedni. Ezt gondolják: „Megvannak az indokaim, és nem adtam neked semmit, amit felhasználhatsz ellenem. Csak ragaszkodni fogok ehhez az érveléshez, és ez válik majd az igazsággá. Semmi sem lesz használható abból, amit mondasz!” Ez az állatokból reinkarnálódott emberek egyik jellemzője – eltorzult a felfogásuk.