A sztárok bálványozásának szeretete

Befejeztük a művészetek szeretetének megvitatását. A következőkben beszéljünk arról, ha valaki szeret a hírességek magánügyeivel foglalkozni. Némelyek kimondottan szeretnek a hírességek, sztárok magánügyeivel foglalkozni – például azzal, hogy mit esznek a celebek, mit viselnek, hová járnak szórakozni, volt-e plasztikai műtétük, kivel vannak romantikus kapcsolatban, kik az ellenkező nemű barátaik, kik a szexpartnereik, és még azzal is, hogy hány házasságon kívüli gyermekük van, és mely magas rangú tisztviselőkkel és vagyonos emberekkel volt intim kapcsolatuk. Az ilyen embereket különösen foglalkoztatják a hírességeknek ezek a magánügyei. Nem csupán foglalkoztatják őket a hírességek magánügyei, hanem kimondottan szeretik utánozni is a hírességek napi életmódbeli választásait, a beszédüket és viselkedésüket és az élethez való hozzáállásukat. Egyúttal a tartózkodási helyeiket és a különféle gondolataikat és nézőpontjaikat is kimondottan szeretik követni. Például, ha egy híresség egy bizonyos fajta kutyát szeret tartani, ők is olyat tartanak. Ha egy híresség egy bizonyos márkájú ruházatot visel, ami különösen népszerű a piacon, ők is meg fogják venni ugyanazt a darabot. Ha nem engedhetik meg maguknak, akkor egy hamisítványt vesznek helyette. Ha egy híresség egy bizonyos kozmetikai terméket használ, beszerzik, hogy azzal csinosítsák magukat, még akkor is, ha le vannak égve és el kell adniuk az egyik veséjüket vagy a vérüket, hogy legyen rá pénzük. Még követik is a hírességeket mindenhová, ahol fellépnek, sajtókonferenciákat tartanak, vagy filmes és televíziós bemutató eseményeken vesznek részt. Az általuk követett híresség minden szavát és tettét, minden mozdulatát és minden tartózkodási helyét figyelik és nyomon követik, és olyan mértékben megszállottá válnak, hogy már nincs saját életük, sem saját helyes gondolataik, nézőpontjaik és életmódjuk, hogy a híresség gondolatai, nézőpontjai és életmódja teljesen félrevezeti őket és irányítja őket. Miféle probléma ez? Ez egy veleszületett adottság? (Nem.) Van ennek bármi köze ahhoz a társadalmi környezethez, amelyben ma élnek az emberek? (Igen.) Van köztük némi összefüggés. Akkor hát miért mindig az emberek egy bizonyos csoportja az, aki bálványozza a sztárokat, nem pedig mindenki, annak a ténynek az ellenére, hogy minden ember ugyanabban a jelenlegi környezetben él? Mivel van ez összefüggésben? Mondanád, hogy ezek az emberek, akik bálványozzák a sztárokat, szeretik a művészeteket? Nem feltétlenül. Jók a művészetekben? Ez szintén nem feltétlenül igaz. De azok a dolgok, amiket tesznek, kapcsolódnak a művészvilágban lévő emberekhez és a művészeti irányzatokhoz. Miféle probléma ez? Ez a romlott beállítottságok problémája? Ez pontosan a romlott beállítottságok egyik feltárulása. Az ilyen emberek mélyen tisztelik a gonoszt, és gonosz irányzatokat követnek. Akkor tehát van probléma az ilyen emberek emberi mivoltával? (Igen.) Miért választanak egy ilyen utat, amikor olyan sok út közül lehet választani az életben? Köze van ennek a jellem problémájához? (Igen.) Egyesek ezt mondják: „Ez az emberi mivolt hiányossága. Ilyen, amikor valaki veleszületetten együgyű és ostoba, és mások könnyen félrevezetik.” Ez az oka? (Nem.) Mások ezt kérdezik: „Azért van ez, mert a legtöbben, akik sztárokat bálványoznak, fiatalok, éretlenek és felszínesek, és képtelenek ellenállni e társadalmi irányzatok kísértésének?” Azért van, mert fiatalok? (Nem.) A sztárokat bálványozó emberek némelyike középkorú vagy idős – ebben a csoportban minden korosztályból vannak emberek. Ennek fényében ezeket az embereket, akik sztárokat bálványoznak, nem azért vezetik félre ezek a társadalmi irányzatok, mert fiatalok, éretlenek, és még nem értik az élet dolgait. Ezért az az állítás, miszerint „azok, akik sztárokat bálványoznak, mind fiatalok és éretlenek”, nem állja meg a helyét. Mivel nem abból fakad, hogy valaki fiatal és éretlen, ez az emberi mivolt problémája. Akkor hát az emberi mivolt melyik problémája ez? Az, hogy valaki nem a megfelelő feladatokkal foglalkozik? (Igen.) Egyrészt az, hogy valaki nem a megfelelő feladatokkal foglalkozik; másrészt az, hogy valamelyest komolytalan és nem marad a megfelelő határokon belül. Még mi más? (Az, ha valaki nem a helyes úton jár.) Ez helytálló – ha valaki nem a helyes úton jár. Ennek köze van az ember által választott út problémájához. Az, hogy a felnőtté válás után valaki milyen foglalkozást űz, és milyen út követését választja ebben a társadalomban és az emberek között, egy kötelező lecke, amely minden ember előtt ott áll. Az, hogy megmaradnak-e a megfelelő helyükön és megfelelő módon töltik-e napjaikat, hogy megfelelő foglalkozást űznek-e, és hogy megfelelő feladatokkal foglalkoznak és a helyes úton járnak-e – mindez azon múlik, hogy az emberi mivoltukban mit kedvelnek és mit követnek. Nézd meg az élet mindenféle területeiről származó embereket – egyesek harcművészeteket gyakorolnak, mások az egészséges életmódról tanulnak, egyesek a technológia iparágával foglalkoznak, némelyek a divatiparban dolgoznak, vannak, akik a film- és televíziós iparban tevékenykednek, némelyek vállalkoznak, mások pedig politikai pályára lépnek, míg némelyek a buddhizmusban hisznek, egyesek a taoista hithez csatlakoznak, mások pedig azt választják, hogy Istenben hisznek. Egyeseknek nincs megfelelő foglalkozása, és nem is keresik a saját céljaikat az életben – mindennap csak a sztárok bálványozására koncentrálnak. Milyen mértékben teszik ezt? Olyan mértékben, hogy az evésről és ivásról is megfeledkeznek. Ha az általuk bálványozott sztár az álmaik szerelme, akkor még a saját házastársukat is bármikor képesek elhagyni. Ha ezek az emberek annyira bálványozzák a sztárokat, hogy megszállottá válnak, annyira, hogy ez diktálhatja az életüket és az útválasztásukat, és ezáltal az életük nélkülözhetetlen részévé válik, akkor milyen állapotban van jelenleg az életük? Nem viselkednek megfelelően, amíg a napjaikat töltik. Ha a sztárokat bálványozó személy egy nő, vajon lehet-e kötelességtudó háziasszony, aki támogatja a férjét és neveli a gyermekeit, erényes feleség és szerető anya? (Nem.) Az a személy, aki megszállottságig bálványozza a sztárokat, egyszerűen őrült. Bárhol is tart koncertet vagy sajtótájékoztatót az álmai szerelme, úgy érzi, hogy muszáj elmennie autogramot szerezni. Hosszú távolságokat utazik repülővel, sőt, határokon is átkel, csak hogy kövesse a bálványát, és a családja nem tudja visszatartani. Folyamatosan nyomon követi a híresség útvonalát az interneten, és letáborozik a rendezvényhelyszíneken, ahol a híresség meg fog jelenni. Ha lemarad róla, több napot és éjszakát tölt evés és alvás nélkül, szakadatlanul sírva. Általában mindaz, ami foglalkoztatja őt az interneten és a televízióban, hírességekkel kapcsolatos. Természetesen vannak, akik nem csak egy hírességre koncentrálnak, hanem többre – férfi és női hírességekre, fiatalokra, középkorúakra és idősebb celebekre. Ők ezeknek a hírességeknek a megjelenésével, házassága állapotával, kapcsolati státuszával és magánéletével foglalkoznak, rengeteg mentális energiát fordítva arra, hogy információkat vadásszanak róluk. A sztárok bálványozását örömforrásként és érdeklődési körként kezelik az életben, úgy foglalkoznak vele, mintha komoly ügy lenne. Milyen állapotban van az ilyen ember élete? Ő olyan, mint egy élőhalott – a gondolatait, az élete állapotát, valamint a mindennapi viselkedését és azt, hogy jó vagy rossz hangulatban van-e, teljes mértékben az általa hajszolt és imitált híresség befolyásolja. Ha a hírességnek, akit hajszol, lesz egy kapcsolata, akkor ő annyira nyomorultnak érzi magát, hogy több napon és éjszakán át rá sem néz se ételre, se italra. Ha a híresség szakít a partnerével, akkor ő a fellegekben jár, lakomázik, pezsgőt bont, és ünneplésként posztol a Weibo közösségi oldalon. Minden este arról álmodik, hogy együtt van az általa hajszolt hírességgel, és csakis édes álmokat lát! A híresség, akit hajszol, az álmai szerelme, és senki más nem tűnik olyan tetszetősnek a számára, mint ez a személy. Hát nem abnormális az élete állapota? (De igen.) Elérte ezt a megszállottsági szintet – egy gonosz lélek irányítása alatt áll vajon? (Igen.) Akkor az ilyen emberek emberi mivoltának valamilyen hiányossága, hibája vagy problémája van? (Problémája.) A mentális állapotuk kissé abnormális. A normális emberek néha hallanak híreket a művészvilág szereplőiről, és amikor kötetlenül beszélgetnek, talán lazán említenek is róla pár szót, de amikor visszatérnek a való életbe, folytatják a megszokott életüket. Ha anya az illető, akkor eleget tesz anyai felelősségeinek; ha apa, akkor eleget tesz apai felelősségeinek. A munkáját, amivel foglalkozik, a legkevésbé sem befolyásolja vagy akadályozza a dolog. Ha a sztár, akit kedvelnek, valahol koncertet ad, úgy érzik, annak semmi köze hozzájuk, és az életüket továbbra is zavartalanul, a szokásos módon élik. Noha valamelyest csodálják és irigylik azt a sztárt, és szeretik valamennyire, amikor visszatérnek a való életbe, független gondolataik vannak, és egyáltalán semmilyen hatás nem éri a saját életüket és karrierjüket, a saját hitüket, illetve azokat a dolgokat, amelyekre törekedniük kell, és azt az utat, amelyen járniuk kell. Ezt jelenti az emberi mivolt normális gondolkodásával és normális mentális állapottal rendelkezni. Azok az emberek azonban, akik szeretik bálványozni a sztárokat, a folyamatban már elvesztették önmagukat és az önkontrollra való képességüket; teljes mértékben ezek az úgynevezett sztárok vezetik őket – az orruknál fogva. Gondolataikat és az életük állapotát teljes mértékben a sztárok szavai, tettei és érzelmei irányítják és diktálják. Ez már nem csupán az emberi mivolt problémája – a mentális állapotuk némileg problémás. Az érzelmeik rendellenessé váltak, mindennapi életük állapota kaotikussá vált, és teljesen elvesztették az irányukat. Egész életük csak a sztárok bálványozásából áll; a sztárok bálványozása az egyetlen nélkülözhetetlen dolog létezésük útján. Amíg élnek és lélegeznek, élvezik a sztárok bálványozását, és minden egyes nap erre támaszkodnak, hogy eltöltsék az időt. Ha nem bálványozzák a sztárokat, azt gondolják, hogy az élet üres és értelmetlen, és hogy bármilyen cél vagy irány nélkül élnek, és elveszettnek érzik magukat a szívükben. Így hát időről időre úgy érzik, hogy fel kell menniük az internetre, hogy az általuk kedvelt hírességről új híreket keressenek – mit eszik és iszik, milyen állapotban van jelenleg az élete, mikor ad koncertet, milyen volt a legutóbbi filmszereplése, milyen állapotban van a házassága, milyen a családi helyzete – időnként ilyen információkat keresnek, hogy elüssék az időt és kitöltsék üres, irányt vesztett, zavaros életüket. Hát nem teljes mértékben ezek a hírességek irányítják őket? Nem a sztárok bálványozásának ez a mentalitása vagy irányzata irányítja őket? (De igen.) Akkor van még az ilyen embereknek lelkiismerete és józan esze? Teljesen megőrültek, a mentális állapotuk rendellenessé vált. Miután egy ilyen külső irányzat vagy jelenség félrevezette és megzavarta őket, elvesztették az irányukat és már nem tudják, hogy amit csinálnak, az vajon helyes vagy helytelen – nem tudják, mi jó vagy rossz a számukra. Ha az emberek megpróbálják eltántorítani őket, egyszerűen nem tudják azt befogadni vagy megérteni. Annak érdekében, hogy részt vegyenek az imádott sztárjuk koncertjén, hajlandóak három-öt hónapnyi fizetést elkölteni, sőt, néhány értékes tárgyat zálogba is adnak, vagy pénzt kérnek kölcsön, és a visszatérésük után vissza kell fizetniük az adósságaikat. Ilyen árat fizetnek csak azért, hogy elérjék céljukat, a sztárok bálványozását. Normálisak az ilyen emberek? (Nem.) Abból ítélve, hogy a megszállottságnak, valamint az önuralom hiányának milyen szintjét érték már el, az ilyen emberek már elvesztették minden lelkiismeretüket és józan eszüket, és már nem tudják kontrollálni magukat; egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mennyi pénzt költenek el és milyen messzire utaznak a sztárok bálványozása érdekében. Így ezekből a megnyilvánulásokból ítélve nagyon nehéz őket a normális emberek osztályába sorolni. Ki kell mondani, hogy probléma van az emberi mivoltukkal – elvesztették a racionalitásukat. Akkor működik még a lelkiismeretük? Van még lelkiismeretük? (Nem, nincs.) Akkor milyen emberek ezek? Nincs lelkiismeretük, sem józan eszük; az emberi mivoltuk egy üres burokká redukálódott. A normális emberi mivolt valódi élete egyre távolabb kerül tőlük. Nagyon nehéz beilleszkedniük a való életbe, és nagyon nehéz lecsillapítaniuk az elméjüket és részt venniük a való élet normális ügyeiben. Az ő életükben egyetlen ügy létezik: a sztárok bálványozása. Akkor hát nem a sztárok bálványozásának kérdése irányítja az ő szellemi világukat? (De igen.) Az ilyen ember kívülről embernek tűnik, de lényegében nem vált már csupán egy üres burokká? (De igen.) Miféle emberek azok, akikből üres burkok lettek? (Élőhalottak.) Így van – élőhalottak. Van hitük? (Nincs.) Van bármilyen pozitív törekvésük? (Nincs.) Értik, hogy mik a pozitív és mik a negatív dolgok, mi az igazságos és mi az elvetemült? (Nem.) Miből látható, hogy nem értik? Jelenleg a híres énekesek egyre kevesebbet takaró és egyre csábítóbb öltözékeket viselnek a színpadon, és egyre elvetemültebb mozdulatokat adnak elő. Azok a nézők, akik bálványozzák ezeket a sztárokat, ezt nézve egyre nagyobb lelkesedést, elégedettséget és mámort éreznek. Különösen akkor, amikor egy popsztár egy kissé lázba jön és leveszi a ruháit, és a közönség közé dobja, a tömeg teljesen megőrül. Némelyek annyira izgalomba jönnek, hogy szívrohamot kapnak, majd elájulnak. A sztárbálványozás jelenetei tényleg ennyire hevesek! Néha még pánikszerű lökdösődés is kialakul, és egyesek megsérülnek és életüket vesztik, amikor a mentési kísérletek kudarcot vallanak. Ezek mind a sztárok bálványozása által okozott tragédiák. Valaki megsérül és életét veszti egy sztár bálványozásának eredményeként – mondd meg Nekem, nem értéktelen az ilyen élet? Ér bármit is? Az érzelmeikből, az általuk kedvelt dolgokból és azokból a jelenetekből ítélve, amelyektől annyira izgalomba jönnek, hogy sikítoznak, ismerik a szégyent ezek az emberek? Tudják vajon, hogy mik a pozitív és igazságos dolgok, és mik az elvetemült dolgok? (Nem.) Nem tudják. A normális emberek e jeleneteket látva undort éreznek: „Hogy vált ennyire gonosszá a világ? Ez túlságosan gonosz!” De ezek az emberek, akik a sztárokat bálványozzák, e jeleneteket látva boldognak, büszkének, elégedettnek érzik magukat, és meg vannak elégedve, abban a hitben, hogy most már nincs megbánás az életükben, és sikoltoznak és ujjonganak ezeken a jeleneteken. Ez azt mutatja, hogy a lelkük mélyén nem tudják, melyek az elvetemült dolgok, melyek az igazságos dolgok, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Az énekesek vagy színészek néhány női rajongója még a lakóhelyére is követi a kedvenc férfi sztárját, készen arra, hogy felkínálkozzon neki. Amikor a sztár visszautasítja, ő még meg is haragszik, és gyávának nevezi a sztárt. Van az ilyen emberekben bárminemű szégyen? Értik a „szégyenérzet” szó jelentését? Értik, mik a pozitív dolgok és mik a negatív dolgok? (Nem értik.) Még a „szégyenérzet” szót sem értik. Amikor a sztár visszautasítja őket, még sértegetik is. Egyáltalán emberek ők? Nem arról van szó, hogy valami hiányzik belőlük az emberi mivolton belül – ők elmeháborodottak; tisztátalan lelkek és gonosz lelkek!

Az emberek különböző csoportjaiban mindig van az embereknek egy olyan hányada, amely megszállottan bálványozza a sztárokat. Pontosan fogalmazva, az ilyen emberek élőhalottak, konkrétan kifejezve pedig nem emberek. A színpadon és képernyőn gyakran feltűnő sztárokat olyasvalaminek tartják, amit hajszolni kell, és még legitim karriernek is tekintik, ha ezt teszik. Ekképpen fecsérlik el az életüket. Muszáj elmondani, hogy a társadalom egészében az ilyen típusú emberek egy különleges csoportot alkotnak, nagyjából ugyanolyanok, mint a társadalom legalján lévők, akik nem foglalkoznak megfelelő feladatokkal – mindannyian söpredékek és értéktelenek! Nincs hitük, nincsenek pozitív törekvéseik, az emberi mivoltukban pedig egyáltalán nincsenek pozitív szükségletek, pozitív becsvágyak és pozitív dolgok. Bármilyen elvetemült vagy sötét is a művészvilág, nem érdekli őket, és nem találják undorítónak, hanem elfogadják és jóváhagyják azt, sőt, lelkesen követik. Milyen emberek ezek az egyének? Mondhatjuk rájuk, hogy söpredék. A szellemi birodalom szemszögéből nézve az ilyen emberek tisztátalan lelkek és gonosz lelkek. Amikor tisztátalan lelkek és gonosz lelkek emberként reinkarnálódnak, nekik is normális emberekként kell enniük és viselkedniük, de ők nem foglalkoznak megfelelő feladatokkal, és a legkevésbé sem fogadják el az igazságot, hanem csak a magukfajta emberek után szeretnek kutatni, hogy hajszolják a gyönyört, és tétlenül sodródnak, miközben várják a halált. Ha nem tudnak részt venni a művészeti iparban, akkor követik annak résztvevőit, és követik a benne rejlő mindenféle gonosz irányzatokat, hogy kielégítsék a szükségleteiket. Ezért függetlenül attól, hogy ezek az emberek miben jók, már az a tény, hogy ilyen törekvéseik vannak és ilyen utat és ilyen életmódot választanak a társadalomban, azt mutatja, hogy ők nem jó emberek, és nem olyan emberek, akik elérhetik az üdvösséget. Pontosan azért mondom, hogy az ilyen emberek nem érhetik el az üdvösséget, mert az emberi mivoltukban van egy „űr”. Ezt az „űrt” idézőjelbe kell tenni. Miért? Mert az emberi mivoltuk nem rendelkezik pozitív dolgokkal, hanem inkább minden olyan dologgal bír, amivel a tisztátalan lelkek és a gonosz lelkek rendelkeznek: a gonoszság követése, a gonoszság tisztelete, a sötétség követése és a sötétség tisztelete. Ők azok, akik az élvonalban követik a gonosz irányzatokat ebben az egész gonosz társadalomban, valamint ők a közvetítői ezeknek az irányzatoknak. Miután a számítógépek, tévék, magazinok, újságok, film- és televíziós alkotások és más formátumok révén a művészvilágból különféle elvetemült téveszmék és különféle eltorzult gondolatok és nézőpontok jutnak el a nyilvánossághoz, ezek fokozatosan keringenek az emberek között, majd széles körben elterjednek. Ezek közül az emberek közül éppen ezek a sztárbálványozók azok, akik az élvonalban terjesztik a különböző filmes és televíziós művekben és művészeti alkotásokban található elvetemült gondolatokat vagy gonosz irányzatokat és cselekvési módokat. Ők azok, akik elsőként adják tovább a különféle elvetemült gondolatokat és különféle eltorzult gondolatokat és nézőpontokat. A szájról szájra terjedő szavaik, konkrét cselekedeteik és megnyilvánulásaik révén a közvélemény fokozatosan jóváhagyja és elfogadja a különféle elvetemült gondolatokat és gonosz irányzatokat. Majd ezek apránként kondicionálják és átitatják őket. Ez végül azt eredményezi, hogy a gonosz irányzatok, elvetemült gondolatok, valamint eltorzult gondolatok és nézőpontok fokozatosan megvetik a lábukat és alakot öntenek a különböző társadalmi rendszerekben és az emberek különféle csoportjai között. Visszatekintve a múltra, a házasság szempontjából, amikor az emberek házasulandó korba értek, egy házasságközvetítő mutatta be őket egymásnak és hozta össze őket. A házassághoz mindkét szülőpár beleegyezése is kellett, majd kitűzték az időpontot, a pár pedig frigyre lépett. A múlt társadalmi kontextusában a legtöbben tisztelettel és körültekintéssel álltak a férfi és nő házasságához. A házasságot jelentős eseménynek tekintették, és tudták komolysággal és őszinteséggel kezelni. A gyermekeiktől különösen megkövetelték, hogy ne legyenek kicsapongóak, ne kövessenek el vérfertőzést, és ne bonyolódjanak tiltott szexuális kapcsolatokba – ezeket a követelményeket be kellett tartani. A legtöbb embernek legalább ez a koncepció megvolt a szívében. Ily módon az emberi mivoltuk lelkiismeretének korlátai között sokan elkerülték azokat a gonosz tetteket, hogy tiltott szexuális kapcsolatokban és szabadosságban vegyenek részt, ami bizonyos mértékben megóvta mind a férfiakat, mind a nőket. Ez természetesen a társadalmi légkörre is gyakorolt egyfajta pozitív hatást és befolyást. Azonban az idő előrehaladtával és különféle művészeti alkotások felszínre kerülésével folyamatosan jelentek meg a szexuális felszabadulást, a házasság szabadságát és egyéb nézőpontokat népszerűsítő mindenféle gondolatok és nézőpontok is. Egyrészt bizonyos egyének támogatják ezeket; emellett a társadalom különböző művészeti formákban történő ábrázolások és előadások révén népszerűsíti és széles körben terjeszti őket egy lépéssel tovább. Ezeket a gondolatokat először a sztárbálványozók egy része ismeri el és fogadja el – vagyis az első közönségüket ezek a sztárbálványozók alkotják. Mivel ezek az emberek bálványozzák a sztárokat, gyorsan elfogadják és helyeslik ezeket a gondolatokat, amelyeket a sztárok a színpadon, a képernyőn vagy bizonyos művészeti formákban népszerűsítenek. Miután határozottan jóváhagyják őket, a mindennapi életben befolyásolják a gyermekeiket és a körülöttük lévőket is. Így egy ember átadja ezeket a gondolatokat tíz embernek, tíz ember száznak, száz ember ezernek, ezer ember tízezernek – egy szűk körből egy sokkal szélesebb körben elterjesztve ezeket a gondolatokat. A következő egy-két évben az emberek hangot adnak ezeknek az elgondolásoknak, és öt-tíz évvel később még mindig hangoztatják őket. Húsz-harminc év múltán az ilyen elvetemült gondolatok egyre inkább alakot öltenek az emberek körében, egyre szélesebb körben elterjedve a társadalom minden szegletében, és egyre mélyebben beépülnek minden ember szívébe. Majd az emberek fokozatosan jóváhagyják és a közvélemény fokozatosan elfogadja ezeket az elvetemült gondolatokat és gonosz irányzatokat, az emberek pedig egyre önkényeztetőbbek, kicsapongóbbak és féktelenebbek lesznek a házasság, illetve a férfiak és nők közötti ügyek tekintetében. Az emberek úgy hiszik, ez azt jelenti, hogy valaki nyitott gondolkodású és széles látókörű, illetve hogy ez az érett emberi mivolt jele, és úgy beszélnek a negatív dolgokról, mintha azok pozitívak és legitimek lennének. Ekkorra az egész társadalom gonosz irányzatai fellendülést tapasztaltak, fölénybe kerültek, és meghatározóvá váltak. A legtöbb embernek már nincsenek helytálló gondolatai és nézőpontjai a férfiak és nők házasságáról, valamint a férfi-nő kapcsolatokról; úgy érzik, ezek a dolgok nem nagy ügyek. Különösen a homoszexualitás válik egyre gyakoribbá; továbbá egyre gyakoribbá válnak a házasságon kívüli viszonyok, így a válások aránya is egyre nő. Az apai és anyai szeretetet is egyre több gyermek veszíti el, akik vagy egyszülős családban, vagy pedig nevelőapával vagy nevelőanyával élnek. Sokaknak van ellenkező nemű partnere a házasság előtt, és ez nem szégyenletes a szemükben, sőt, még azt is gondolják, hogy ez normális, hogy a társadalom ilyen, és hogy ez nem nagy ügy. Az elvetemültség mindenkor elvetemültség, a pozitív dolgok pedig mindenkor pozitívak. Még ha úgy gondolod, hogy nem nagy ügy, az is ennek a gonosz irányzatnak és e társadalom hanyatlásának köszönhető – az okozza, hogy az emberi lényeket a Sátán megrontja, elvetemült gondolatokat és gonosz irányzatokat ültet beléjük, és ezekkel tölti meg őket. Nem arról van szó, hogy pozitív dolgokat negatívnak lehetne nevezni, és nem is arról, hogy manapság a negatív dolgokat pozitív dolgokká lehetne változtatni. Ha így gondolkodsz, az azért van, mert nem érted az igazságot vagy azt, hogy mik a pozitív dolgok. Ez abból fakad, hogy ezen körülmények között rá vagy kényszerítve, hogy gonosz irányzatokat és elvetemült gondolatokat alapelvekként és alapzatként fogadj el arra vonatkozóan, ahogyan viseled magad. Ez a társadalom és ez az emberiség pontosan így, apránként lett mélyen megrontva. Ezért abban a dologban, hogy gonosz irányzatok széles körben terjednek és mélyen bekerülnek az emberek szívébe, a sztárbálványozók töltik be az élgárda szerepét a gonosz irányzatok és elvetemült gondolatok és nézőpontok terjesztésében. Ők azok, akik első kézből terjesztik ezeket a dolgokat. Ha azt mondjuk, hogy ilyenkor a Sátán rontja meg az embereket, az kissé homályos vagy elvont. De ha azt mondjuk, hogy ezek a sztárbálványozók a tényleges szószólók, akik a Sátán gondolatait és a Sátán gonosz irányzatait terjesztik, ez a legpontosabb. Ez azért van, mert ők alkotják az emberek azon csoportját, amely a legközelebb áll a művészvilághoz vagy a különféle elvetemült gondolatokhoz és gonosz irányzatokhoz, és ők jelentik az embereknek azt a részét, akik szoros kapcsolatba kerülnek ezekkel a filmcsillagokkal és híres énekesekkel. Ha ezek az emberek nem hajszolnák őket, az ő megszállott támogatásuk nélkül ezeknek az úgynevezett híres énekeseknek és filmcsillagoknak nem lenne ilyen nagy vonzerejük, ilyen nagy hírnevük, ilyen befolyásuk és ilyen hatalmuk a félrevezetésre. Ezek a különféle gonosz irányzatok és elvetemült gondolatok pontosan ezeknek a sztárbálványozóknak a sztárokat tömjénező és intenzíven utánzó viselkedése miatt terjedtek el az emberek között rendkívüli sebességgel. A konkrét tetteiken keresztül azt mondják el a közönségnek, hogy a művészeti világban megjelenő különféle elvetemült dolgok és különféle eltorzult, elvetemült gondolatok és nézőpontok olyan dolgok, amelyeket az embereknek el kell fogadniuk, hogy ezek a dolgok nagyon normálisak és jogosak. Végül a legtöbb ember fokozatosan elfogadja ezeket az elvetemült cselekvésmódokat, illetve elvetemült gondolatokat és nézőpontokat. Ennek eredményeként ezeknek az úgynevezett ismert alakoknak, híres énekeseknek és filmsztároknak a házasságon kívüli viszonyai, szexuális szabadossága vagy bármilyen elvetemült gondolata, nézőpontja és cselekvésmódja el lesz bagatellizálva, és senki sem fejez ki helytálló véleményt vagy ítéletet ezekről a dolgokról. Így, bármennyire is szabadosak ezek a híres alakok, híres énekesek és filmcsillagok, az emberek nem rekesztik ki és nem ítélik el őket, hanem továbbra is páváskodnak a színpadon. Ez tökéletesen összhangban áll a társadalomban népszerű mondással: „A szegényeket gúnyold, ne a prostituáltakat.” Ez hűen ábrázolja az emberiség hanyatlását, és egyben bizonyítéka is annak. Látod, amikor hiszel Istenben és letartóztatnak és bebörtönöznek, az emberek kigúnyolnak és lenéznek téged. Valójában ők is tudják, hogy nem tettél semmi rosszat – Istenben hinni azt jelenti, hogy az embernek van hite, jó ember akar lenni, és a mennybe akar jutni; a női hívők nem adják el testüket és nem dolgoznak prostituáltként, a férfi hívők pedig nem hajtanak végre rablásokat, hanem szabálykövetően viselik magukat. Az emberek mégis kellemetlennek találnak téged. Ha egy nő vonzó szépség, és illetlen ügyei vannak magas rangú tisztviselőkkel és gazdag emberekkel, és mindennap luxusautókkal furikázik, mások irigylik és csodálják, mondván: „Neked tényleg összejött, jó dolgod van. Pénzt tudsz keresni a szüleidnek, hogy jó ételt ehessenek és szép ruhákat viselhessenek. A külsőd valóban értékes!” De ha jól nézel ki, és olyasvalakihez mész hozzá, aki hisz Istenben, akkor kinevetnek. Nemcsak kinevetnek majd, hanem amikor azt látják, hogy üldöztetés ér, zaklatni is fognak. Hát nem ez a helyzet? (De igen.)

Ennek a csoportnak – ezeknek a sztárbálványozóknak – a cselekedetei közül egyiknek sincs semmi értelme. Épp ellenkezőleg, ezek a cselekedetek elősegítették azt, hogy a Sátán elvetemült gondolatokat és gonosz irányzatokat terjesszen. Nézzük meg a jelenkor sztárbálványozóit – néhány nő felmegy a színpadra, és készségesen énekel és táncol, és amikor meglát egy híres énekest, vég nélkül imádja őt. Ez nagyban különbözik a negyvenes- és ötvenes években élő nőktől. A nem hívők szavaival élve, nyitottá váltak – nyitottá a gondolkodásban, és nyitottá a szexualitásban, mindkét területen felszabadultak. Egyesek azt mondják: „Milyen korszak ez? Ki tölti az egész életét csupán egyetlen férjjel? Ki az, akinek az élete mindig a gyerekei körül forog? Találnod kell valaki újat, amikor megteheted, és jól kell érezned magad, amikor lehetőséged adódik!” Csak nézd meg, milyen gondolatai vannak ezeknek az embereknek – milyen félelmetesek! Ha egy Istenben hívő is így gondolkodik, az jó jel? Ha egy hívőnek ilyen gondolatai és nézőpontjai vannak, irigyli és imádja az ilyen embereket, és ilyen ember akar lenni, az nem nagyon ijesztő és veszélyes számára? (De igen.) Egyelőre ne beszéljünk arról, mennyire félelmetes vagy veszélyes ez. Pusztán ami ezeknek az embereknek a lényegét illeti, mélyen a lelkükben különösen irigylik, csodálják és szeretik ezeket a sztárokat. A sztároktól mindenféle viselkedést, és mindenféle gondolatot és nézőpontot képesek elfogadni. Bármilyen elvetemültek is a gondolatok, el tudják fogadni őket. Úgy hiszik, hogy „Így kell viselniük magukat az embereknek – csak ez jelenti azt, hogy szabadok. Minden gondolatnak és nézőpontnak a létezését meg kellene engedni. Végtére is, mindenfélére szükség van egy világ megalkotásához.” Gondolataikban nincs különbség a pozitív és negatív között, nincs különbség a helyes és a helytelen között. Ez nem abnormális dolog mentálisan? Ha valaki a gyenge képesség miatt nem képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, de mégis van szégyenérzete, és be tud tartani valamit, ha tudja, hogy az helyes, és semmiképpen nem fog megtenni valamit, ha tudja, hogy az helytelen, és képes utálni valamit a szívében, ha tudja, hogy az elvetemült, akkor ez még mindig egy normális ember. De ha világosan tudja, hogy valami nem helytálló, hogy elvetemült, mégis nem csupán nem áll ellen neki, hanem habozás nélkül el is tudja fogadni, sőt, még irigyli és követi is azt, egyre mélyebbre süllyedve, akkor az illető nem ember, hanem élőhalott. Tönkrement, és nem érheti el az üdvösséget. Ezért nem lehet azt mondani, hogy az ilyen embereknek szegényes az emberi mivolta, kevés az integritása, aljas a jelleme, vagy hiányzik belőlük a lelkiismeret és a józan ész – nem ez a probléma. A legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen nincs emberi mivoltuk. Tehát mik ezek az emberek? Tisztátalan lelkek, gonosz lelkek és élőhalottak. Ők a különféle gonosz irányzatok, valamint különféle elvetemült, eltorzult gondolatok és nézőpontok szószólói, továbbítói és terjesztői. Ez olyan, mint egy dögvész – egyetlen vírushordozó személy mindenütt elterjeszti, ahol csak jár, és minél több helyre megy, a vírus annál szélesebb körben terjed. Ezek a sztárbálványozók a vírus hordozóival és terjesztőivel egyenértékűek, tehát semmiképpen nem tagjai az emberiségnek – ők nem emberek. Mi a definíciója az úgynevezett nem embereknek? Az, hogy ezek az emberek gonosz irányzatok, illetve elvetemült gondolatok és nézőpontok szószólói és terjesztői. Most már érted? Ha még mindig irigyled ezeket a sztárokat a szívedben, vagy valaha ilyen emberré akartál válni, mondom neked, ez egy olyan út, ahonnan nincs visszatérés. Soha ne próbálj meg ilyen ember lenni! Ha valaha is szerepet játszottál egy filmben vagy televíziós alkotásban, ha valaha is filmsztárrá vagy jól ismert figurává akartál válni, és ezt az utat tervezted járni, akkor mondom neked – azonnal lépj a fékre és állj meg! Nem az a kérdés, hogy büntetésben vagy jutalomban részesülsz-e. Ez olyan út, ami örök kárhozatba vezet – soha ne válaszd! Ha azért akarsz egy ilyen típusú embert követni, mert átmenetileg félre lettél vezetve vagy gyenge voltál, vagy mert átmenetileg irigykedtél vagy sóvárogtál, akkor hallgass az Én figyelmeztetésemre, hallgass a buzdításomra – azonnal lépj a fékre. Soha ne lépj be abba az iparágba, soha ne lépj be azokba a sorokba; soha ne legyél egy közülük. Ha nem tudsz kitartóan a helyes úton járni vagy jelentőségteljes dolgokat tenni, akkor sem szabad gonosz irányzatok és elvetemült gondolatok és nézőpontok terjesztőjévé válnod – ez egy Isten által megátkozott út. Tehát nem számít, milyen szerepet játszottál egykor egy filmben vagy televíziós alkotásban, hogy fontos alaknak, ismert személyiségnek vagy valamiféle magas szintű személynek tartottad-e magad – függetlenül attól, hogyan pozicionáltad magad –, mindez már a múlté, teljes egészében helytelen volt. Ha mostanra már lefékeztél, akkor csak annyit lehet mondani, hogy akkoriban az érettséged zsenge volt és nem értetted az igazságot. Soha ne gondolkodj így a jövőben, és soha ne is járd azt az utat. Ha fontos alak vagy ismert személyiség akarsz lenni, ha azt akarod, hogy mások imádjanak és kövessenek, akkor azonnal gondolkodj el azokon a szavakon, amiket ma mondtam. Az örök kárhozat sajnálatos hír bárki számára – ez a lehető legrosszabb hír. Ez egy Isten által elátkozott út. Soha ne járd ezt az utat, soha ne szennyeződj be a mocskával. Rálépni erre az útra örök kárhozatot jelent! Szabálykövető módon kell viselned magad, mert teremtett lény vagy, a teremtett emberiség tagja. Függetlenül attól, milyen szerepet töltöttél be, milyen munkát végeztél, vagy milyen hozzájárulásokat tettél Isten házában, végső soron meg kell határoznod a megfelelő helyedet. Mi az a hely? Teremtett lény vagy, a teremtett emberiség egy tagja. Jól kell végezned egy teremtett lény kötelességét. A kötelességedet megfelelő színvonalon kell végrehajtanod, úgy kell megtenned, hogy Isten elégedett legyen vele. Tanúságot kell tenned Isten mellett, népszerűsítened kell Isten szavait, tanúnak kell lenned Istenért, és el kell érned az üdvösséget. Ez egy életre szóló felelősség és kötelezettség, amelyet kutyakötelességed teljesíteni, valamint ez az az út, amit választanod kell. Nem szabad a Sátán gonosz irányzatait követned, és nem lehetsz elvetemült gondolatok és nézőpontok terjesztője és továbbítója. Ezek az emberek az emberiség korcsai, gonosz lelkek és tisztátalan lelkek. Átkozottak és örök kárhozatra vannak ítélve! Ha valaki azon az úton jár, és még tíz vadló sem tudja visszahúzni, akkor megkapja méltó büntetését – nem lesz jó vége. Ezért mindig tudnod kell, hogy teremtett emberi lény vagy, tudnod kell, hol a helyed, mit kell tenned, és milyen utat kell járnod. Ez a legfontosabb dolog. Szükséges ezekről a dolgokról beszélgetni? (Igen.) Az emberek életútjait érintő témák nagyon fontosak. Időről időre meg kell hallgatnod őket és el kell gondolkodnod rajtuk. Ha ezt megteszed, az előnyös és hasznos az életbe való belépésedhez és ahhoz, hogy a helyes úton járj az életben – jó, pozitív, építő hatással van ezekre a dolgokra. Ne felejtsd el ezeket a szavakat.

Ennyi volt a mai beszélgetés. Viszlát!

2023. december 30.