A művészetek szeretete

Vessünk most egy pillantást a művészetek szeretetére. Azok, akik szeretik a művészeteket, természetüknél fogva szeretnek énekelni, táncolni és hangszereken játszani, és élvezik a fellépést is. Minél több ember van jelen, annál izgatottabbak lesznek; elő akarnak adni egy kis műsort, tréfás párbeszédet, rövid jeleneteket, énekelni akarnak, táncolni, vagy hangszeren játszani, hogy mindenkit boldoggá tegyenek és segítsenek nekik kikapcsolódni. Miféle megnyilvánulás a művészetek szeretete? Először is azt kell megnéznünk, hogy a művészetek pozitív vagy negatív dolgokat foglalnak-e magukban. Ha ez nem világos számotokra, akkor hadd kérdezzem meg: úgy gondoljátok, hogy az éneklés és táncolás az emberi mivolt jogos szükségletei? (Igen.) Ezek az emberi mivolt jogos szükségletei. Vagyis az emberek az énekhangjukat, testbeszédüket vagy egyfajta művészeti módszert használnak arra, hogy szórakoztatóvá tegyék az életet, hozzátegyenek az élet öröméhez, vagy kifejezzék valamelyik hangulatukat. Ez jogosnak tekinthető? (Igen.) Térjünk most vissza az eredeti témához: a művészetek szeretete, szeretni énekelni és táncolni, szeretni hangszereken játszani és előadni. Melyik kategóriához tartoznak az ilyen megnyilvánulások? (Érdeklődési körök és hobbik.) Mivel érdeklődési körök és hobbik, mihez tartoznak? (A veleszületett adottságokhoz.) Vannak gyerekek, akik öt-hat éves koruktól szeretnek zenét hallgatni és táncokat nézni, és amikor meghallják a zene ütemét, a kezük és lábuk mozogni kezd, és késztetést éreznek a táncra. Ez veleszületett dolog. Egyes emberek hallják a dalokat és a tánczenét, és meg akarják tanulni, de még a tízes vagy húszas éveikben is képtelenek rá. Nagyon megerőltető számukra, ha táncolni próbálnak tanulni, és kimondottan esetlenek. Ez is veleszületett. Ezzel szemben azok, akik veleszületetten szeretnek énekelni és táncolni, boldogan táncra tudnak perdülni, amikor meghallják a zeneszót. Amikor hallják, hogy valaki egy dalt énekel, tudják követni és tudnak tanulni tőle, és mindössze néhány gyakorlás után maguk is el tudják énekelni. Ez azt bizonyítja, hogy az ilyen típusú ember számára ezek veleszületett dolgok és a zsigereiben vannak; szívből szereti ezeket a dolgokat, és jó is bennük. Tudja, hogyan kell csinálni ezeket, anélkül, hogy bárki tanítaná őt. Olyan különösen kiemelkedő egyének is akadnak, akik csupán hét- vagy nyolcévesen el tudnak énekelni pár sort a helyi operából, és az éneklésük autentikusan hat, a megfelelő hangnemben van és a helyes ritmust követi – ez tényleg ritkaság! Egyes gyerekek még néhány popdalt is el tudnak énekelni, és vannak, akik olyan stílusokban is tudnak táncolni, mint az indiai tánc, a hszincsiangi tánc, vagy a modern tánc. Amikor táncdalokat vagy zenét hallanak, az ösztönösen tetszik nekik, és gyorsan elkezdik mozgatni a testüket a zenére. Ha nem engeded meg nekik, hogy énekeljenek, akkor titokban a szívükben fognak énekelni, vagy találnak egy megfelelő helyet, ahol hangosan énekelhetnek. Egyszerűen csak énekelni akarnak és szeretnek énekelni, és senki sem tarthatja vissza őket. Nem a szüleik befolyásolták őket, és nem is tanította őket senki. Kiskoruk óta rendelkeznek ezekkel az erősségekkel vagy hobbikkal. Nyilvánvaló, hogy ez egy veleszületett adottság – veleszületett érdeklődésük van a művészetek iránt. Ha ezeket a gyermekeket érdeklik a művészetek, akkor vajon részt kell venniük ebben a munkában – muszáj egész életükben ebben az iparágban dolgozniuk? Nem feltétlenül. Ez Isten elrendelésétől függ, attól, hogyan gyakorolja Isten az Ő szuverenitását és miként rendezi el a dolgokat. Ha Isten úgy rendezi számukra, hogy a művészetek területén dolgozzanak, akkor egész életükben ehhez az iparághoz lesznek kötve. Ám ha Isten nem úgy rendezte vagy rendelte el, hogy ebben az iparágban dolgozzanak, akkor számukra ez pusztán érdeklődési kör és hobbi lesz, és még ha élvezik is, nem lesz lehetőségük részt venni ebben a munkában. Némelyek gyermekkoruk óta szeretik a művészeteket. A szüleik, látva, hogy gyermeküknek ilyen érdeklődési köre és hobbija van, azt gondolják: „Akkor hát fejlesszük ezt. Talán kikerülhet a családunkból egy művészi tehetség. A gyermekünk talán még híres is lesz, és sztár lesz belőle!” Így hát fejleszteni kezdik a gyermeküket a tánc- és énektanulmányaiban, a gyermek pedig végül felvételt nyer egy művészeti akadémiára. Bár a gyermek művészetekkel kapcsolatos érdeklődése és hobbija a diploma megszerzése után is erős marad, az bizonytalan, hogy dolgozhat-e ebben az iparágban. Lehetséges, hogy amikor már elkezdene ilyen munkát végezni, megváltozik a hangulata, és akkor az ehhez a munkához való hozzáállása és nézetei is megváltoznak, és az is lehetséges, hogy az objektív körülmények különféle okai miatt lemarad arról, hogy részese legyen ennek az iparágnak. Mindezek a dolgok lehetségesek; ez Isten előre elrendelésén múlik. Azonban a gyökérokot tekintve, a gyermek érdeklődési köre és hobbija az ő veleszületett adottsága – még mielőtt megszületett volna, Isten már elrendezte számára ezt az erősséget, és hozzátett bizonyos különleges tulajdonságokat az emberi mivoltához, ezáltal ő veleszületetten különösen fogékonnyá vált a zenére, táncra és a művészetek más aspektusaira, és jó lett ezekben. Így az, amit a mindennapi életében feltár, egy különleges vonzalom az éneklés és tánc iránt. Függetlenül attól, hogy eleven vagy félénk a személyisége, hogy szeret beszélni vagy nem szeret beszélni, mindenesetre van valami mélyen a zsigereiben, amit nem lehet eltávolítani – szeret énekelni, szeret táncolni, és szeret előadni. Némelyek, noha éneklés közben rendkívül energikusak lesznek és felszabadító érzés van a lelkükben, mégis nagyon félénkek, amikor beszélsz velük, és nem jók abban, hogy kifejezzék magukat vagy érintkezzenek másokkal. Amikor másokkal kapcsolatba kerülnek, különösen merevek és feszültek, sőt, idegesek és félnek, nem tudják, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. Amikor azonban színpadra lépnek, hogy előadjanak, könnyedén megteszik; mintha más emberré váltak volna. A nem hívők szerint ilyenkor a területük „patrónus istensége” adja nekik ezt a képességet, hogy meg tudjanak élni – ez helytálló? Valójában ez Isten elrendelése. Az, hogy valakinek milyen veleszületett erősségei, érdeklődési körei és hobbijai vannak, Isten előre elrendelésével függ össze. Bármilyen erősségei és hobbijai is vannak valakinek, azokat mind Isten rendelte el előre. Ha Isten ad neked egy érdeklődési kört és egy hobbit, akkor a szíved mélyéből szereted és értékeled azt, különös szenvedéllyel viseltetve iránta. Amikor ebben a munkában veszel részt, vagy olyasmit csinálsz, ami ezzel a munkával kapcsolatos, különös békét és nyugalmat érzel belül, és különösen érdeklődsz is iránta. Ezért ha van valamilyen erősséged, akkor az annak megfelelő kötelességet kell végezned, amikor Isten háza munkájának szüksége van rá. Számodra ez a legjobb lehetőség arra, hogy kibontakoztasd az erősségedet. Ugyanígy, mivel Isten adta neked ezt az erősséget, az nem a te privát tulajdonod; nem szabad saját akaratod szerint visszaélned vele. Amikor Isten háza munkájának szüksége van rá, kamatoztatnod kell azt és fel kell ajánlanod Istennek, használva azt a kötelességedben. Ez egy kedvező feltétel számodra az üdvösség eléréséhez, és egyben egy felsőbbrendű feltétel is, amit Isten neked adott – jól kell kamatoztatnod és jól kell alkalmaznod anélkül, hogy visszatartanád. Így egyrészt kamatoztathatod az erősségedet, másrészt viszont a kötelességedet is jól tudod végezni, hogy viszonozd Isten szeretetét. Hát nem nagyszerű ez? (De igen.)

Isten különféle erősségeket adott az embereknek, és legyen szó akár az ősi időkről, akár a modern időkről, ezek közül az egyiket – a művészeteket – soha nem vették komolyan, és mindig az alacsonyabb osztályok dolgai közé sorolták. Különösen néhány viszonylag tradicionális és feudális társadalmi környezetben az emberek mind színezett lencsén keresztül nézik a művészeteket, és némelyek mindig hátrányos megkülönböztetésben részesítik azokat. Így jellemzik a művészeteket az emberek között, és ilyen rangjuk, státuszuk vagy meghatározásuk van az emberek azon elképzelései, feudális eszméi vagy azon eltorzult, téves gondolatok és nézőpontok miatt, amelyeket a Sátán elültet az emberekben. Van egy másik tényező is, mégpedig az, hogy a gonosz társadalom és a gonosz trendek befolyása rossz légkör kialakulását segítette elő ebben az iparágban, ezért az emberek kedvezőtlenül értékelik a művészeti ipart. Az ezzel az iparággal foglalkozók közül némelyek sok negatív és elvetemült dolog véghezvitelére használták az érdeklődési köreiket és az erősségeiket, ami beszennyezte a művészeteket és eltorzította a művészetek természetét. Ennek eredményeként az emberek sokféle negatív véleményt alakítottak ki a művészeti világról, és negatív alakoknak tekintik azokat, akik a művészetek területén dolgoznak vagy érdeklődési köreik és hobbijaik vannak ezen a területen. Azonban, függetlenül attól, hogy ez a társadalom és az emberiség miként tekint az efféle erősségre, röviden, ha bárkinek – legyen az illető Isten házának tagja vagy Isten házán kívüli személy – van erőssége vagy érdeklődése és hobbija ezen a területen, akkor tagadhatatlan, hogy ez az erősség és hobbi veleszületett adottságok. Pontosan azért, mert veleszületett adottságok, ezek nem negatívak és nem is elvetemültek. A művészeteket és a művészetekkel foglalkozókat csupán bizonyos korok bizonyos téves gondolatainak és elméleteinek útmutatása miatt jellemezték elvetemült és negatív dolgokként. Ez olyasmi, ami a történelem során gyakran előfordult. Ez pont olyan, mint ahogy a szójababból illatos tofu készíthető, amit az emberek élvezettel fogyasztanak, de mikroorganizmusokkal, például penésszel is erjeszthető, hogy büdös tofu legyen belőle. Nem mondhatod, hogy a szójabab rossz, csak mert nem szeretsz bűzös tofut enni. Helyes ez a logikai érvelés? (Nem.) Ez nyilvánvalóan helytelen; eltorzult. Ezért bár a társadalom művészeti csoportjain belül vannak mocskos és csúnya dolgok, nem mondhatod, hogy maguk a művészetek mocskosak, csúnyák és negatívak, még kevésbé mondhatod, hogy ezek az emberek, akik szeretik a művészeteket és jártasak bennük, mind elvetemült és csúnya negatív alakok. Ez hibás érvelés; ez nem helytálló felfogás. Ha azért, mert ezek közül az emberek közül némelyek elvetemültek, azt mondod, hogy azok a művészetek, amikben ők jók, szintén elvetemültek, akkor ez súlyos hiba. Az Isten által az embereknek adott különféle erősségek az emberi világot hivatottak szolgálni. Ha az emberiségnek nem lenne kulturális élete, az túlságosan unalmas lenne. Az, hogy Isten elrendezi, hogy az embereknek legyen kulturális élete, nem helytelen. Azokat az elvetemült dolgokat mind az ördögök és a Sátán okozzák, akik a lehetőségeket kihasználva zavarokat okoznak. Bár a tökéletes emberiséghez képest – amelyik végül teljessé lesz majd téve – ez az emberiség, amelyet Isten teremtett, nem tökéletes és jelenleg vannak hibái, ez nem jelenti azt, hogy az Isten által teremtett emberiség elvetemült vagy negatív lenne – ez két különböző fogalom. Értitek? (Igen.) Függetlenül attól, hogy ez a gonosz korszak és gonosz világ hogyan pozicionálja a művészeteket, valamint az énekléssel és tánccal kapcsolatos érdeklődési köröket, hobbikat vagy erősségeket, mindenesetre tagadhatatlan, hogy ezek az emberi mivolt szükségletei, és hogy egyben néhány különleges ember érdeklődési körei és hobbijai is. Mivel ezek érdeklődési körök és hobbik, ezért veleszületettek az emberekben, olyasvalamik, amikkel együtt születnek az emberek, ami azt jelenti, hogy Istentől származnak és Isten adta őket. Még mielőtt az emberek egyáltalán megszületnének, Isten már eleve elrendelte azt a foglalkozást, amelyet az egyes emberek űznek majd: némelyek a kereskedelemben kapnak helyet, hogy üzleteljenek, némelyek gyárakba kerülnek, hogy munkások legyenek, néhányan a mezőgazdaságba kerülnek, hogy földművelő munkát végezzenek, néhányan az oktatásban kapnak helyet, hogy tanárok legyenek, néhányan pedig a művészetekben, hogy előadók legyenek. Isten már elhelyezett különféle erősségeket a különböző emberekben, mire megszülettek. Vagyis a hús-vér testi életükön belül minden egyes ember érdeklődési körei, hobbijai és erősségei különbözőek. Mielőtt megszülettél volna, Isten már beléd helyezett néhány különleges és eltérő dolgot. Ha nincsenek érdeklődési köreid, hobbijaid vagy erősségeid, akkor nem szabad panaszkodnod amiatt, hogy Isten nem adott neked ilyeneket. Ezek nélkül is élhetsz, és így is teheted a kötelességedet. Semmi nem hiányzik belőled másokhoz képest, mert ugyanolyan lehetőséged van kötelességet végezni, mint másoknak. A te romlott beállítottságaid ugyanolyanok, mint másokéi; csak arról van szó, hogy az emberek veleszületett adottságai különbözőek – minden egyes embernek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Mi tehát a lényeg? A lényeg az emberi mivolt különbségei. Az a személy, akinek vannak különleges érdeklődési körei, hobbijai és erősségei a veleszületett adottságain belül, nem valamilyen különleges tehetség, az pedig, aki nem rendelkezik semmilyen érdeklődési körrel, hobbival vagy erősségekkel a veleszületett adottságain belül, nem valamiféle középszerű személy. Mindenki többé-kevésbé ugyanolyan. Csak arról van szó, hogy bármit is ad neked Isten, azt megköveteli tőled, és használnod kell azt a kötelességedben, amit pedig nem ad neked, azt nem követeli meg tőled más dolgokon felül. Bár Isten talán nem adott neked érdeklődési köröket és hobbikat vagy erősségeket, az emberi mivoltodban meglévő különféle dolgok vagy feltételek mégis elegendőek ahhoz, hogy elvállalj egy munkafeladatot vagy kötelességet. Ha képtelen vagy elvállalni, akkor lehetséges, hogy nem tartozol azok sorába, akik kötelességet végeznek, az pedig egy teljesen más kérdés lenne.

Itt befejezzük a művészetek szeretetének témájáról szóló eszmecserénket. Most már tisztában kell lenned az efféle erősség jellemzésével. Ne gondold, hogy azok, akik szeretik a művészeteket, furcsák vagy elvetemültek. Ha így gondolod, akkor a felfogásod igen eltorzult. Helyesen kellene kezelned az ilyen embereket, helyesen kellene érintkezned az ilyen emberekkel, és bátorítanod kellene őket, hogy a kötelességeikhez alkalmazzák azokat a szakmai technikákat, amelyekben ügyesek és amelyeket megértenek. Ha vezető vagy dolgozó vagy, meg kell tanulnod a helyes megközelítést alkalmazni ahhoz, hogy segítsd, vezéreld és irányítsd ezeket az embereket abban, hogy kamatoztassák az erősségeiket, hogy a helyes kerékvágásba kerüljenek és az érdeklődési köreikkel és hobbijaikkal kapcsolatos kötelességet vállaljanak, ezáltal megfelelő színvonalú teremtett lényekké válva, és méltóvá válva az Isten által nekik adott különféle érdeklődési körökre, hobbikra és erősségekre. Ha képtelenek az érdeklődési köreikkel és hobbijaikkal kapcsolatos kötelességet vállalni, akkor az is rendben van, ha másik kötelességet végeznek. Nem szabad azonban korlátozni őket abban, hogy legyenek saját érdeklődési köreik és hobbijaik, mert ez az emberi mivolt része.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut valami – néhány új énekes éppen most vett fel dalokat Isten házában. Ezek az új énekesek, miután szorgalmasan elsajátították a szakmai tudást és gyakorolták az éneklést, végre képesek voltak befejezett dalokat rögzíteni, a kulisszák mögötti munkától eljutva oda, hogy a főszínpadon lépjenek fel. Bár az éneklésük elmarad a professzionális színvonaltól, és még nem éri el a profi énekesek szintjét, és van még hova fejlődniük – néhányan közülük nem túl kifinomultan és rutinosan énekelnek, néhány énekes hangja nem valami dallamos, az előadásuk pedig nem olyan kellemes látvány –, a kötelességük végzésében tanúsított hozzáállásuk bátorítást érdemel. Amatőrként kezdve eljutni oda, hogy valaki megjelenjen a képernyőn kezdő énekesként, tapasztalatlan énekesként, olyasvalami, ami méltó a bátorításra. Mit szeretnék tehát mondani nektek ezzel kapcsolatban? Azt, hogy amikor az ezen új énekesek által felvett énekes videók felkerülnek az internetre, bátorítanotok kell őket. Tehettek néhány jó javaslatot is, amelyek a hasznukra válhatnak, de ne legyetek szőrszálhasogatók, ne kicsinyeljétek le őket lenézően, és ne legyetek túl kritikusak. Ez a hozzáállás nem jó; annyi biztos, hogy nincs benne szeretet és tolerancia, és ez nem az a hozzáállás, amivel az embernek a testvéreihez kellene viszonyulnia. Akkor hát hogyan kell megfelelően bánni velük? Bátorítsd őket és szurkolj nekik egy kicsit, majd tégy néhány helyénvaló javaslatot; csak ez válik a hasznukra. Legalább van bátorságuk kiállni a színpadra és énekeket énekelni Isten dicséretére, ami hasznos Isten választott népe számára. Ezért mindenkinek segítenie kell nekik, hogy jól végezzék a kötelességüket, és senkinek nem szabad semmilyen felelőtlen megjegyzést tennie, és nem szabad féltékenynek lennie rájuk. Boldognak kell lennünk és örülnünk kell, hogy Isten házában több olyan ember is van, aki tehetséges az éneklésben – ez jó dolog. Mindazoknak, akiknek ezen a területen vannak erősségeik, meg kellene engedni, hogy használatba állítsák őket, mindegyiküknek lehetőségeket kellene adni. Nekik maguknak nincs sok önbizalmuk, és nincs hol teret adniuk a kis érdeklődési köreiknek és hobbijaiknak. Ha hajlandóak jól végezni ezt a kötelességet, és vettek fel énekes videókat, akkor, amikor megnézed, legalább kétszer-háromszor hallgasd meg – hallgasd figyelmesen és gondosan –, és adj nekik némi bátorítást. Ne áskálódj ellenük a hátuk mögött. Mondd meg a többi testvérnek, hogy hallgassák többet a dalokat, amiket énekelnek, és adjanak nekik több lájkot. Néhányan közülük egészen jól énekelnek, őszinte érzelmekkel, minden sort egészen tisztán artikulálva; öltözékük és viselkedésük méltóságteljes és illendő, így mások szemében megfelelőnek tűnnek. Mások azonban talán kissé hiányt szenvednek, ami a hangjukat és technikai érettségüket illeti. Ha van némi zenei ismereted és ki tudod szúrni a hibákat, ne gúnyold őket; bánj velük rendesen, és ugyanúgy bátorítsd és támogasd őket. Ez az a hozzáállás, amivel családtagként, testvérként rendelkezned kellene. Ne utánozd a rossz embereket azzal, hogy olyan dolgokat teszel, amelyek lekicsinyelnek másokat vagy letörik az önbizalmukat. Ha te magad nem tudsz színpadra kerülni, viszont amikor bárki más megteszi, féltékeny leszel, áskálódsz ellene, és kicsinyes megjegyzéseket teszel a háta mögött, akkor nincs benned emberi mivolt. Így viselni magad nem jó – ez megvetendő. Még ha ki is tudod szúrni a hibáikat, akkor is bátorítanod kellene őket. Azért kell így tenned, mert ők testvérek – nem profik, és nem is vettek részt szakképzésen –, az pedig, hogy most így tudnak énekelni, kizárólag a saját kísérletezésük, gyakorlásuk és kemény munkájuk eredménye. Akkor miért ne bátorítanád őket? Ha megtanulsz bátorító és toleráns lenni, és még akkor is helyénvalóan, szeretettel és toleranciával tudsz bánni velük, amikor észreveszel néhány hibát az éneklésükben, akkor ez azt mutatja, hogy van emberi mivoltod. Némelyek mindig a nem hívő világ profi énekeseivel hasonlítják össze Isten házának énekeseit, és ezért lenézik Isten házának énekeseit, és szőrszálhasogatva belekötnek ebbe-abba. Ez az emberi mivolt hiánya. Ha mindig kiszúrod mások hiányosságait és mindig azt gondolod, hogy jobb és felsőbbrendű vagy másoknál, akkor miért nem tudsz olyan dalt énekelni, ami meghatja az embereket? Ne köss bele másokba. A gyülekezet énekesei nem rendelkeznek profi háttérrel, de van egy dolog, ami különleges bennük: nem karriert űznek azzal, hogy ezt a munkát végzik – a kötelességüket teszik. Az a kötelességük, hogy Isten szavainak éneklésére, valamint Isten szavai melletti tanúságtételre és azok népszerűsítésére használják a hangjukat. Ezért bátorítanod kell őket. Hát nem jó ezt csinálni? (De igen.) Ezt jelenti emberi mivolttal bírni. Ne legyél szőrszálhasogató, amikor egy új énekes éneklését hallgatod, ezt mondva: „Ennek az embernek nem jó a hangja. Nem kifinomult. Nem tartja a ritmust, és a hangmagassága sem stimmel – nem hallgatom meg! Senkinek nem kellene hallgatnia őt, és senkinek nem kellene lájkolnia!” Mivel kapcsolatban vagy ilyen alapos ebben az ügyben? Egy kicsit hamisan énekelni, rutinos kifinomultság nélkül, vagy nem profi módon énekelni – ez ellentétes az igazságalapelvekkel? Nem az. Ő a kötelességét teszi, ezért az éneklését a kötelességvégzés alapelvei alapján kell mérned, nem a saját ízlésed és nézőpontjaid alapján. Kertelés nélkül szólva: mit tudsz te? Ha ilyen sokat tudsz az éneklésről, miért nem énekeltél el egyetlen dalt sem példamutató színvonalon? Mivel te nem énekeltél példamutató színvonalon, nincs jogod másokat kritizálni. Természetesen, még ha példás színvonalon is tudsz énekelni, akkor sem szabadna másokat kritizálnod. Az, hogy az illető végrehajtja ezt a munkát, önmagában nem a művészeti iparban való részvétel vagy művészeti területen végzett munka – ez egy kötelesség végzése és Isten szavainak népszerűsítése, ami más természetű. Függetlenül attól, hogy jól énekel-e vagy sem, beleteszi a szívét abba, amit csinál – teszi a kötelességét. Ami a szakmai szintjét illeti, az már más kérdés. A szakmai színvonal csak fokozatosan érhető el tanulással és hosszú távú gyakorlással. Az új énekesek Isten házában jelenleg azon a szinten vannak, ahol vannak. Az embereknek helyesen kell bánniuk velük – mindenkinek bátorítania és támogatnia kellene őket. Ne légy szőrszálhasogató, és ne kérkedj. Ha kérkedsz saját magaddal, az emberek visszataszítónak fognak találni. Ha nem vágsz fel, hanem inkább még néhányszor meghallgatod, az emberek azt fogják gondolni, hogy elég jó ember vagy, olyasvalaki, akinek istenfélő szíve van, akinek a szíve Isten házával van, és akiben van tolerancia, ez pedig erősség, az emberi mivoltod érdeme. Ha így teszel, az emberek kedvelni fognak, és Isten is kedvelni fog téged. Ha felvágsz, mindig hibákat keresve, hogy megmutasd, milyen zseniális és mekkora szakértő vagy, akkor aláásod és zavarod Isten házának munkáját. Ha aláásod a munkát, kedvelhet téged Isten? (Nem.) Isten nem fog kedvelni téged, és a testvérek sem fognak kedvelni. Mivel sértettek meg téged az énekesek? Miért kell így felvágnod és aláásnod őket? Csak egy embert ásol alá? Nem, te Isten házának munkáját ásod alá, Istent ásod alá. Ha ezt teszed, kedvelhet téged Isten? Még ha hibákat is hallasz az általuk énekelt dalokban, nem szabad megítélned őket, mert a professzionális színvonal elérése bármely speciális munkában nem egyik napról a másikra történik. Ez nem könnyű – csiszolásra, gyakorlásra, valamint szakemberek útmutatására van szükség hozzá; ráadásul mindenkinek más adottságai vannak. Még Isten sem szakmai normák alapján támaszt követelményeket velük szemben, akkor hát téged mi jogosít fel arra, hogy ezt megköveteld tőlük? Nem racionális mindig azt követelni, hogy mások elérjenek egy bizonyos szintet; ez arrogancia és magamutogatás. Amikor mások kiemelkednek, te a szívedben feldúlt vagy és végtelenül féltékeny leszel, mindig szarkasztikus és éles szavakat akarsz mondani, hogy kielégítsd a hiúságodat. Milyen aljas dolog ezt tenni! Ez megvetendő és hitvány, és egy ilyen embernek nincs lelkiismerete és józan esze. Olyan dolgokat kell tenned, amelyek mások hasznára válnak, olyanokat, amelyek méltóak mások csodálatára és amelyekre Isten is emlékszik. Ne tegyél olyan dolgokat, amelyek aláásnak másokat. Emlékezni fogsz erre? (Igen.) Ha nem tudod elérni, hogy toleráns, támogató és bátorító legyél, és nem tudsz eljutni oda, hogy óvd és védelmezd a gyülekezet munkáját, ha hiányzik belőled ez az emberi mivolt, akkor legalább ne tegyél és ne mondj olyan dolgokat, amelyek aláásnak másokat. Ez a lehető legkevesebb, amit meg kell tenni – ez a határ.