Az igazságra való törekvés első gyakorlata: elengedés

Az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése

I. Az ember Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése: az ember Isten munkájáról alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése

F. Isten munkája nem változtat az emberek veleszületett adottságain; célja a romlott beállítottságaik megváltoztatása

6. A veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok különféle megnyilvánulásai

Ebben az időszakban a beszélgetésünk az igazságra való törekvés mikéntjén belül az „elengedés” gyakorlati alapelvéhez tartozó egyik konkrét témáról szólt – veleszületett adottságok, emberi mivolt és romlott beállítottságok. Miután többször is beszélgettünk erről, most már van némi tisztánlátásotok néhány konkrét megnyilvánulással és feltárulással kapcsolatban, amelyek ezt a három aspektust – a veleszületett adottságokat, az emberi mivoltot és a romlott beállítottságokat – érintik? (Valamivel tisztábban látok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mint azelőtt. Korábban gyakran összekevertem a jellemet és a romlott beállítottságokat, de Isten múltbéli közlései révén most már bizonyos mértékig meg tudom különböztetni őket.) Miért szükséges megkülönböztetni ezeket a dolgokat? (Azért, hogy tudjuk, hogy a bennünk lévő problémák közül melyeket kell megoldanunk, és melyek azok, amelyeket egyszerűen csak helyesen kell megközelítenünk.) Jól mondtad. Az ilyen részletes beszélgetés világosabbá teszi a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok közötti különbségeket, az emberek pedig tisztább megértést nyernek a romlott beállítottságokról és a rendkívül gyenge jellem megnyilvánulásairól, amelyek két külön dolog. Az emberek különösen a rossz jellem, a romlott beállítottságok és a veleszületett adottságok között képesek különbséget tenni. Az emberi mivolt bizonyos hibáit nem fogják romlott beállítottságoknak tekinteni, és természetesen a veleszületett adottságokon belüli bizonyos hiányosságokat és hibákat sem fogják romlott beállítottságoknak tekinteni. Amikor az emberek rendelkeznek ezzel a tisztánlátással, egyre világosabbá válnak számukra a romlott beállítottságok különböző megnyilvánulásai, és többé már nem csinálnak bolhából elefántot olyan problémák esetében, amelyek nem érintik a romlott beállítottságokat. Ugyanakkor tisztább megértésük van arról is, hogy valójában mik is a romlott beállítottságok. Akkor el tudjátok érthetően magyarázni, hogy pontosan mik a romlott beállítottságok? Van bármilyen kapcsolat a romlott beállítottságok és a veleszületett adottságok között? Befolyásolják őket a veleszületett adottságok? (Nem.) Tegyük fel, hogy egy személy jóképű, világos bőrű, és arányos vonásokkal rendelkezik – elmondhatjuk, hogy mivel jó megjelenésű, nincsenek romlott beállítottságai, hogy az emberi mivolta ugyanolyan tökéletes és tiszta, mint a külseje, hogy egyáltalán nem arrogáns vagy elvetemült, hanem különösen szent? El lehet ezt mondani? (Nem.) Miután így beszélgettünk, az e három aspektus – romlott beállítottságok, veleszületett adottságok és emberi mivolt – közötti különbségek most már alapvetően világosak, igaz? (Igen.) Könnyű felismerni őket.

Jó üzleti érzékkel rendelkezni

Legutóbb arról beszélgettünk, amikor valaki szeret üzletelni. Milyen aspektus alá kell sorolni ezt a megnyilvánulást, ha valaki szeret és kedvel üzletelni? (Veleszületett adottságok.) Miért tekintik ezt veleszületett adottságnak? (Ez egy érdeklődési kör és hobbi, így veleszületett adottságnak számít.) Egyrészt ez egy érdeklődési kör és hobbi; másrészt, ha valaki szeret üzletelni és van üzleti érzéke – természeténél fogva ügyes ebben anélkül, hogy szakmai tanulmányokat folytatott volna, valamint mások útmutatása nélkül képes megérteni ezt és tudja, hogyan kell pénzt keresni, profitot termelni, üzleti lehetőségeket megragadni és így tovább –, akkor ennek az embernek a veleszületett adottságain belül van egy erőssége az üzletelésben. Ha valaki veleszületetten rendelkezik ezzel az erősséggel, akkor ez mindenképpen egy veleszületett adottság, a veleszületett adottságoknak pedig kevés köze van azokhoz a hatásokhoz, amelyek a születés után érik az embert. Látod, vannak, akik 15-16 évesen kezdik tanulni az üzleti tevékenységet, amikor még iskolába járnak. Amikor van valami jó holmijuk, kitalálják, milyen úton-módon adhatják el. Még a szüleiktől kapott születésnapi ajándékokat is eladják. Nem költik el a saját zsebpénzüket, hanem mindent félretesznek, hogy üzleteljenek. 18-19 éves korukra már képesek kisvállalkozásokat működtetni. Az iskolai jegyeik csak átlagosak, de van eszük az üzleteléshez, gyorsan számolnak, és különleges érzékük van az üzlethez – ez egy erősség. Az üzletelés szeretete az erősségek vagy az érdeklődési körök és hobbik kategóriájába tartozik a veleszületett adottságokon belül. Mindenesetre ez a veleszületett adottságok egy aspektusa, és ebbe az osztályba tartozik az üzletelés szeretetének megnyilvánulása. Némelyeknek nem feltétlenül van az üzleteléssel kapcsolatos hobbija vagy erőssége. Ők főként a csalásra és az emberek átverésére támaszkodnak, amikor üzletelnek. Nem a saját kemény munkájukkal és igyekezetükkel vagy legitim üzleti eszközökkel és módszerekkel keresnek pénzt, hanem a szélhámosság és megtévesztés minden formájával, valamint jogi kiskapuk kihasználásával érik el azt a céljukat, hogy profitot termeljenek és pénzt keressenek. Milyen probléma ez? Az ilyen emberek következetesen így folytatnak üzleti tevékenységet – vajon ez magában foglalja az emberi mivoltuk lényegét? (Igen.) Jó vagy rossz az ilyen emberi mivolt? (Rossz.) Milyen értelemben rossz? Amikor az ilyen emberek emberi mivoltáról van szó, általában véve rossz a jellemük. Az emberek célja az üzleteléssel mindig a pénzkeresés. Ha az üzleti tevékenység legitim eszközeivel keresel pénzt, az egy képesség, amivel rendelkezel, és ez az Istentől kapott erősségedből származó előny. Ám ha valaki nem az üzletelés törvényes eszközeivel szerez pénzt és hasznot, hanem a csalás és megtévesztés mindenféle formájával, akkor az ilyen emberekből hiányzik az integritás, és alantas a jellemük. Van az ilyen embereknek lelkiismerete? (Nincs.) Köznyelven: a lelkiismeretük teljesen rothadt – nincs lelkiismeretük. Miért mondjuk, hogy nincs lelkiismeretük? (Azok az emberek általában, akiknek van lelkiismeretük, érzik a lelkiismeretük vádlását, miután becsapnak és átvernek másokat, és többé nem teszik ezeket a dolgokat. Azokat viszont, akiknek nincs lelkiismeretük, csak a profitszerzés érdekli. A lelkiismeretüknek egyáltalán nincs tudatossága, így aztán csak folytatják ezeket a dolgokat.) A lelkiismeretük nem látja el a feladatát; azt is lehet mondani, hogy nincs lelkiismeretük. Ha lenne lelkiismeretük, a lelkiismeretük működne, és akkor a lelkiismeretükből származó önvádat éreznének azután, hogy egyszer átvertek valakit. Bár profitot szereztek, belül borzalmasan éreznék magukat. Amikor elköltötték a pénzt, az arcuk elpirulna, és belül nyugtalanok lennének, úgy éreznék, hogy amit tettek, az piszkos és aljas volt. Így hát ettől kezdve soha többé nem vernének át senkit; bármilyen nagy lenne a potenciális haszon, soha nem tennék meg – ez a lelkiismeret funkciója. De akik ügyesek a csalásban, mások rászedésében és átverésében, minden alkalommal meg fogják ezt tenni, amikor csak akarják. Miután sikerrel járnak, nem érzik rosszul magukat a szívükben, amikor elköltik a pénzt. Amint rátették a kezüket a pénzre, azt hiszik, hogy okosak és zseniálisak, örülnek a csaló stratégiáik sikereinek, és különösen büszkék rá. Olyan árut adnak el, aminek hiányzik a súlyából, hamis gyógyszereket, hamis ginzenget, vízzel befecskendezett húst árulnak – minden, amit árulnak, hamisított és megtévesztő. Minden üzleti vállalkozásuk csaló taktikákat és csapdákat rejt, és az összes pénzt, amit keresnek, tisztességtelen módszerekkel szerzik. Bármilyen üzleti tevékenységgel foglalkoznak, soha nem szabálykövető módon, a megfelelő árat kérve űzik azt. Látod, egyes emberek kimondottan a visszatérő vásárlókat verik át, amikor üzletelnek. Például, ha gyakran vásárolsz tőlük és tudják, hogy van pénzed, akkor tőled 100 jüant kérnek egy olyan tárgyért, amit másoknak 10 jüanért adnak el. Még azt is mondják majd: „Ezt nem adom el senki másnak – csak neked tartogattam. Látod, milyen erős a kapcsolatunk? Jól jársz ezzel, nem igaz?” Átverik az embereket, és még azt is elérik, hogy azok hálásnak érezzék magukat – milyen ügyes csalók! Azok, akiknek a lelkiismeretében az önvád semmiféle érzéke nincs meg, nem éreznek szemrehányást vagy tudatosságot a lelkiismeretükben, bármit is tesznek, így elmondható, hogy az ilyen embereknek nincs lelkiismerete. Függetlenül attól, hogy milyen a józan eszük, pusztán a lelkiismeretük alapján ítélve ezekből az emberekből hiányzik az emberi mivolt, és aljas a jellemük. Milyen mértékben aljas? Nincs lelkiismeretük és nincs emberi mivoltuk. Vagyis hiányzik belőlük a lelkiismeret tudatossága, funkciója és korlátai, amelyek a normális emberekben megvannak. E korlátok nélkül bármit képesek megtenni. Üzletelés közben csalásba és átverésbe elegyedhetnek; bármely üzleti tevékenységben képesek manipulálni a dolgokat és megszegni a szabályokat. Bármilyen erkölcstelen cselekedetet képesek elkövetni. Még a házak építése során is gyenge alapanyagokat használnak. Látod – mi az oka azoknak a ferde épületeknek és épületomlásoknak a szárazföldi Kínában? Az, hogy a rendkívüli nyereség érdekében az építők nem a szabványoknak megfelelő betonkeverék-arányokat és betonacél-felhasználási technikákat alkalmaztak, amelyek már önmagukban is befolyásolták az épületek állapotát. Ennek következtében nem sokkal azután, hogy az emberek beköltöztek, néhány épület összeomlik. Ha ötös vagy hatos erősségű földrengés lenne, a legtöbb épület összeomlana, és ez elképzelhetetlen következményekkel járna. Ezeknek a sötét lelkű vállalkozóknak egyáltalán nincs lelkiismerete – amikor látják, hogy emberek halnak meg, azonnal felkeresik a támogatóikat, hogy ellenintézkedéseket hozzanak a helyzet kezelésére. Ha a támogatóik elég erősek, és ellenintézkedéseket hoznak, akkor sikeresen el lehet tussolni az ügyet. Azt a néhány halálesetet némi temetési költséggel félresöprik, és senki nem tudja majd egyáltalán felelősségre vonni őket. A lelkiismeretükben nincs tudatosság; a néhány halálesetről nem is beszélve – még ha több tucat, több száz vagy több tízezer ember halna is meg, számukra semmit sem jelentene. Az ő szemükben az emberi életek nem különböznek a hangyák életétől – semmit sem jelentenek. Mondd meg Nekem, van az ilyen embereknek lelkiismerete? Elmondható, hogy azoknak, akiknek nincs lelkiismeretük, nincs emberi mivoltuk. Akkor tehát az üzletelés során másokat becsapó és átverő cselekedeteik romlott beállítottságoknak a feltárulásai? (Igen.) Ebben konkrét romlott beállítottságok vannak jelen. Mely romlott beállítottságok? (Ádázság és csalárdság.) A jellemző és reprezentatív romlott beállítottságuk a csalárdság és az elvetemültség. Akik képesek a csalás és megtévesztés minden formájában részt venni, különösen csalárdak. Néha olyan eszközöket használnak az emberek átverésére és becsapására, amikre soha nem számítanál, és még az is lehet, hogy nagyon is boldog vagy, miközben átvernek téged, azt gondolva, hogy egészen jól bánnak veled. Csak hosszú idő után ébredsz fel és jössz rá hirtelen, hogy behúztak a csőbe. És amikor keresni kezded őket, már nyomtalanul eltűntek. Milyen kifinomult módszerekkel verik át az embereket! Az 1980-as és 1990-es években az ipar és a kereskedelem viszonylag fejlett volt a kínai Kuangtungban. Bizonyos viszonylag fejlett háztartási gépek még nem jutottak el a belső területekre, ezért a belső országrészeken élő emberek némelyike Kuangtungba utazott, hogy megvásárolja őket, hogy lépést tartsanak a trendekkel. Amikor a kereskedők rájöttek, hogy ezek a vásárlók a belső területekről származnak, elkezdtek azon gondolkodni, hogy ez az ő esélyük egy átverésre. A belső területeken élők kazettás magnókat, televíziókat és egyéb készülékeket vásároltak. A fizetés után az eladók még azt is elmondták, mennyi a garanciaidő, és azt mondták, hogy ha bármilyen probléma lenne a készülékekkel, visszajöhetnek cserére, ami miatt az ügyfelek úgy érezték, hogy az értékesítés utáni szolgáltatás elég jó. Amikor indulni készültek, az eladók azt mondták, be kell csomagolniuk a háztartási gépeket, majd elvitték őket hátra, hogy becsomagolják őket. Amikor azonban a vásárlók hazaértek és kinyitották a csomagolást, csak téglákat és köveket találtak bennük, nem pedig háztartási gépeket – csak ekkor jöttek rá, hogy a kereskedők kicserélték a készülékeket, és hogy át lettek verve. Túl hosszú lett volna a visszaút, hogy megkeressék őket, és sokba is került volna az utazás, így nem tehettek mást, mint hogy benyelték a veszteséget, és tanultak a tapasztalatból – amikor veszel valamit, egyik kezeddel át kell adnod a pénzt, a másikkal pedig el kell venned az árut, és mindent személyesen kell ellenőrizned, hogy biztos legyél benne, hogy azt kapod, amiért fizettél. Ilyesmi gyakran előfordul azokkal, akik gyakran járnak üzleti útra. Az ilyen esetek már nem csupán alkalmi történések egyetlen városban, hanem általánossá váltak. A csalások és megtévesztések minden formájának száma növekszik, és az üzleti tevékenységet folytatók közül egyre többen vesznek részt csalásban. Korábban miért nem volt olyan sok hasonló eset? Egyszerűen azért, mert egyes emberek akkoriban még nem fedezték fel ezeket a csaló taktikákat. Amint ezek a csaló taktikák elterjedtek a társadalomban, a kereskedők egymás után utánozni és követni kezdték a példát, és mindannyian elkezdték ezt csinálni. Mindannyian elkezdték ezt csinálni – lehet, hogy ez azt jelenti, hogy a lelkiismeretük később romlott meg? Nem, ezeknek az embereknek természetüknél fogva nincs sok lelkiismeretük. Csak arról van szó, hogy korábban a tapasztalatuk vagy tudásuk szintje miatt még nem jöttek rá, hogyan lehet így átverni és becsapni másokat. Később a társadalmi légkör romlottsága miatt egyre könyörtelenebbül és irgalmatlanabbul tették az ilyen dolgokat, és tetteik természete is egyre aljasabbá vált.

Az ilyen emberek csaló és szélhámos módszereket használnak az üzletelés során, akkor vajon fognak csalni és átverni másokat, miközben más dolgokat csinálnak? (Igen.) Az üzletelési eszközeik és módszereik, valamint az olyan dolgokhoz való hozzáállásuk, mint a csalás és átverés, az emberi mivoltukat tükrözik. Ilyen emberi mivoltuk van, így bármit is tesznek – még ha az nem is csalás vagy mások átverése –, nem lesz jobb ennél. Mivel ez a fajta emberi mivolt az alapja annak, hogy ezeket a dolgokat teszik, bármit is tesznek, annak alapvetően ugyanaz a természete – egyszerűen hiányzik belőlük a lelkiismeret tudatossága. Amikor ezek az emberek hivatalnokokká válnak, akkor a beszéd- és cselekvésmódjaik ugyanazok, mint amikor üzletelnek – nem működik a lelkiismeretük, becsapják és átverik az embereket, ártanak nekik és megölik őket, és megszegik a törvényt; képesek bármit megtenni, ami szembemegy az emberi mivolttal, az erkölcsiséggel és az erkölcsi igazságossággal. Így viselkednek az üzletben és a politikában egyaránt. Ha tudományos kutatásban vesznek részt, megváltozhat-e az emberi mivoltuk azért, mert más az a terület, amellyel foglalkoznak? Nem. Mondd meg Nekem, előnyös helyzetben vannak az ilyen emberek, amikor a gyülekezetben általános ügyeket érintő munkát végeznek? Egyesek azt mondják: „X. Y. egykor befolyásos főnök vagy vezérigazgató volt a szekuláris világban. Az üzleti módszerei különösen ügyesek, de kissé tisztességtelenek – időnként csal és átveri az embereket. Nem tudom, hogy helyénvaló-e ilyen embert előléptetni, hogy a gyülekezetben általános ügyekkel kapcsolatos munkát végezzen, vagy sem.” Mondd meg Nekem, jó ember az ilyen ember? Valóban tehetséges egyén? (Nem.) Egyesek mindig tehetségesnek tartják ezeket az egyéneket, és ajánlják mindazokat az embereket, akiknek van némi presztízsük a társadalomban, mondván, hogy X. Y. vezérigazgató vagy felső vezető volt, hogy egy másik személy a társadalom tíz legkiemelkedőbb fiatalja közé tartozott vagy példamutató munkás volt, mások pedig mester- vagy doktori fokozattal rendelkeznek, vagy ügyvédként, újságíróként, köztisztviselőként vagy hivatalnokként dolgoztak. Azoknak, akik ezeket az egyéneket ajánlják, valójában nincs lelki megértésük, és nem értik az igazságot. Egyszerűen úgy érzik, hogy a különféle munkafeladatokat Isten házában ezeknek a társadalom különböző rétegeiből származó tehetséges embereknek és kiválóságoknak kell felvállalniuk, ezért javasolják, hogy ezek az emberek vegyék magukra a felügyelői szerepet ezeknél a munkafeladatoknál. Miután ezek az emberek felügyelőkké váltak, nemcsak hogy nem tudták jól kezelni a munkát, hanem teljesen össze is zavarták azt, ami miatt káosz robbant ki mindenhol a gyülekezet munkájában – ez tiszta őrület volt! Ezek az emberek csupán arra voltak képesek, hogy észszerűtlen elhamarkodottsággal mertek cselekedni, ámokfutóként gaztetteket elkövetni, vakmerőnek és merésznek lenni, és arcátlanul elvégezni bizonyos munkákat – ezen kívül egyetlen olyan munkafeladat sem volt, amit valóban az igazságalapelvek szerint tudtak volna elvégezni. Ezeknek az embereknek a legfőbb jellemzője, hogy soha nem keresik az igazságot semmiben, amit csinálnak, és hiányzik belőlük az istenfélő szív. Miért tudnak felügyelőkké válni? Az egyik ok, hogy úgy hiszik, ők az elithez tartozó, tehetséges egyének, és a társadalom mindenféle rétegéből származó oszlopok, ezért úgy gondolják, hogy kulcspozíciókat kell betölteniük, nagy felelősségeket kell vállalniuk és fontos szerepet kell játszaniuk, miután Isten házába jönnek, hogy presztízzsel kell rendelkezniük és tiszteletet kell kapniuk, és hogy Isten háza nem boldogulhat nélkülük. Ezért a reflektorfénybe tolakodnak, próbálnak felügyelőkké válni és munkát vállalni. Egy másik ok, hogy Isten háza is lehetőségeket ad nekik. Mivel hajlandóak elvégezni a munkát, lehetőséget kapnak arra, hogy megpróbálják – függetlenül attól, hogy kompetensek-e vagy sem, próbára kell tenni őket. De ezeknek az embereknek nincs semmi valódi tehetségük vagy valódi tudásuk. Nem is beszélve arról, hogy értik-e az igazságot és képesek-e az igazságalapelvek szerint cselekedni – pusztán a saját képességük, tehetségük, rálátásuk, a különböző dolgok felfogására való képességük, a dolgok szemlélésére való képességük, valamint az ügyek kezelésére való képességük tekintetében a legtöbben nem rendelkeznek valódi tehetséggel vagy valódi tudással. Nincs valódi tehetségük vagy valódi tudásuk, akkor miért olyan lelkesek és proaktívak mégis abban, hogy nagy felelősségeket vegyenek magukra és vállalják a munkát? Ez azért van, mert az ambíciójuk és hiúságuk működik, ráadásul arcátlanok – nem ismerik a saját valódi mértéküket, de mindig fel akarnak vágni. Ennek eredményeként nem végzik el jól a munkát, és csak bolondot csinálnak magukból. Miért mondom ezt? Mert miután ezek az emberek felvették ezeket a szerepeket, az általuk elvégzett munka minden egyes részlete egy összevisszaság és teljes zűrzavar volt. Egy szóval leírva: „káosz”. Nem voltak alapelveik abban, ahogy az embereket használták, nem voltak alapelveik az ügyek kezelésében, észszerűtlenül költötték a felajánlásokat, valamint nem követték nyomon és nem kezelték a munka különféle elemeit haladéktalanul. Még a legalapvetőbb általános ügyeket érintő munka is túlmutatott azon, amit a legtöbbjük vállalni tudott; mindent teljesen összezavartak. Gazdálkodás, csirkék tenyésztése, juhtenyésztés – egyikük sem volt alkalmas ilyen feladatokra. Nem volt világos számukra, hogy melyik évszakban mit vessenek, mikor szántsák, trágyázzák és gyomlálják a földet, és mikor arassanak. Minden munkájukat káoszba taszították. Ha az elején Isten háza nem használta volna ezeket az embereket, úgy érezték volna, hogy Isten háza nem ad nekik lehetőségeket, és lenézi őket. Ezért lehetőségeket kaptak – és mi lett az eredménye annak, hogy használva lettek? Teljes zűrzavarban hagyták a munkájukat, és végül ugyanúgy Isten házának kellett eltakarítania a rendetlenségüket. Minden munkafeladathoz, amit elvégeztek, arra volt szükség, hogy a Fennvaló utasításokkal lássa el és ellenőrizze őket – a Fennvalónak még az olyan apró ügyekben is utasításokat kellett adnia, mint a beltéri és kültéri tisztaság fenntartása. Végső soron a munka csak most tekinthető úgy, hogy alapvetően a helyes kerékvágásba került, azáltal, hogy a Fennvaló mindent a nulláról kezdve lépésről lépésre szigorúan felügyelt, megtervezett, koordinált, irányított és igazgatott. Anélkül, hogy bármi mást említenénk – ha csak a farmokkal kapcsolatos problémákról beszélünk, ott legalább kellett lennie olyanoknak, akik alkalmasak arra, hogy a tisztaságról gondoskodjanak. A legtöbb ember olyan volt, mint a vadállatok, szétdobálták a szemetet, úgy beszéltek, hogy nem vették figyelembe a környezetre gyakorolt hatást, kiabáltak és ordibáltak – egyszerűen teljesen olyanok voltak, mint a nem hívők. Ezek közül az úgynevezett tehetséges emberek közül egyetlenegy sem tudta szisztematikusan jól kezelni a dolgokat, amikor ezekkel a konkrét általános ügyekkel szembesült. Még az olyan apró ügyeket sem tudták jól kezelni, mint a tisztaság és a környezet rendben tartása. Ezek a külső dolgok nem foglalják magukban az igazságot, és bárkinek, akinek van egy kis képessége és egy kis lelkiismerete, képesnek kellene lennie jól kezelni őket – ha valaki még ezeket a külső dolgokat sem tudja jól kezelni, akkor az illető egyszerűen haszontalan. Ezek az emberek tisztségviselők akartak lenni és ők akarták meghozni a döntéseket annak a ténynek az ellenére, hogy nincs lelkiismeretük és józan eszük, sem képességük és tehetségük. Amikor nem engedték meg nekik, hogy tisztségviselők legyenek, dacossá váltak és vitatkoztak, és senkinek sem engedtek. Hát nem ördögök ők? Miután Isten háza leleplezte és kiiktatta ezeket az ördögöket, megfelelő emberek kerültek kiválasztásra a gazdaság igazgatására. A Fennvaló útmutatásának és tervezésének köszönhetően a gazdaság most kimondottan jól van felépítve, és mindenki szereti. A helyiek szintén igazán csodálják, és nagyon helyeslik. Néhányan közülük azt mondták: „Még soha nem láttam olyan gazdaságot, amit ilyen tisztán és gyönyörűen igazgatnak. Mi még tíz év alatt sem tudtuk ilyen mértékben átalakítani. Ti hogyan tudtátok ilyen gyorsan ennyire jól igazgatni? Hány évbe telt, mire így átalakítottátok?” Valójában mindössze egy évbe telt ez a hatalmas változás, ami egy darab kopár földet a testvérek által most látható parkká, kertté változtatott. Néhányan még azt is mondták, hogy ez a hely meseországnak tűnik, olyan, mint egy festmény. A megfelelő tervezés és építkezés valóban számít. Ezt a helyet eredetileg por és sár borította, és mindenhol szemét és rendetlenség volt. Később, a takarítás és a szabályozás révén fokozatosan javult a helyzet. Idővel mindenki hozzászokott ehhez a fajta életkörnyezethez, olyannyira, hogy egyesek még ahhoz sincsenek hozzászokva, ha egy kicsit koszos vagy rendetlen lesz. Látod, hogy az ilyen igazgatás révén a legtöbb ember profitál és jó életmódbeli szokásokat alakít ki. Egyedül a Fennvaló személyes utasításával valósítható meg ez a fajta építkezés. Ezzel szemben ezek közül az úgynevezett tehetséges emberek közül valójában egyik sem tud semmi valódit csinálni. Még az alapvető takarítási munkát sem tudják jól igazgatni. Nem tudják, hogyan rendezzenek be egy szobát úgy, hogy az megfelelően nézzen ki, és nem látják át, milyen típusú ember mely kötelesség végzésére alkalmas. Milyen munkát tudnak elvállalni ezek az emberek? Egyáltalán semmilyen munkát nem tudnak végezni. Még a saját életkörnyezetüket sem tudják igazgatni – hogyan lehetne tehetséges embereknek tekinteni őket? Ezek az emberek még egy kis intelligenciával sem rendelkeznek, nem tudnak tisztán beszélni, pontatlanul szemlélik a dolgokat, és nincs független ítélőképességük. Ez azt mutatja, hogy ők csak idézőjelben véve „tehetséges emberek”, nem valódi tehetséggel és valós tudással rendelkező emberek. A tehetséges embereknek először is bizonyos tulajdonságokkal kell bírniuk az emberi mivoltukban, mint például a dolgok megbecsülésének képessége, a dolgok felmérésének és értékelésének a képessége, valamint az éleslátás. Ha nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, csak kellemetlen helyzetbe hozzák magukat, amikor konkrét ügyeket intéznek, és még egyetlen kertet vagy egy-két hold földet sem tudnak igazgatni és megtervezni – és nem tudják hatékonyan kihasználni sem –, akkor az ilyen embereknek nincs semmiféle tehetsége. Nem vagy köteles az egész Földet kezelni, csak egy-két hold földet kapsz, hogy jól igazgasd, vagyis tedd rendbe, hogy szép és tiszta legyen, és elegáns környezetté váljon – milyen csodálatos lenne az embereknek ott élniük, még a madarak sem lennének hajlandóak elmenni, ha egyszer megérkeztek. Ezek az úgynevezett tehetséges emberek egyáltalán semmik. Semmilyen konkrét munkát nem tudnak végezni. Egyáltalán semmi tehetség nincs bennük – az emberi mivoltukból hiányoznak dolgok. Semmit sem tudnak jól csinálni, mégis hivalkodni akarnak és vezetők meg dolgozók akarnak lenni, és csak azért is kulcspozíciókat akarnak betölteni és felügyelők akarnak lenni. Miféle beállítottság ez? Ez arrogáns beállítottság.

Térjünk vissza ahhoz a témához, hogy valaki szereti becsapni és átverni az embereket üzletelés közben. Milyen probléma a csalás és az emberek átverése? A probléma egyik aspektusa az, hogy az ilyen embereknek rossz az emberi mivolta; nincs lelkiismeretük és józan eszük. Viselkedésük alapján ítélve tehát milyen romlott beállítottságokat tárnak fel? Először is, az ilyen emberek beállítottsága csalárd és elvetemült; másodszor, idegenkednek az igazságtól és hajthatatlanok. Amikor becsapnak másokat, az általuk tanúsított könyörtelenség ádázság – függetlenül attól, hogy a célpontjuk gazdag vagy szegény, hogy a célpontnak van-e pénze vagy nincs, mindannyiukat ugyanúgy átverik, és nem irgalmaznak. Az ilyen emberek romlott beállítottságai minden tekintetben súlyosak. Mondd meg Nekem, könnyű az ilyen embereknek elérni az üdvösséget? (Nem.) Romlott beállítottságaikból ítélve nem könnyű elérniük az üdvösséget. Akkor az emberi mivoltuk tekintetében mely aspektus nehezíti meg számukra az üdvösség elérését? Van ennek gyökéroka? (Nincs lelkiismeretük.) Így van, azoknak, akiknek nincs lelkiismeretük, nem könnyű elérniük az üdvösséget. A lelkiismeret adottsága már eltűnt belőlük, többé már nem létezik. A lelkiismeret funkciója nélkül az emberben nincs meg az igazság elfogadásának és az igazság gyakorlásának alapvető feltétele. Ezért nagyon nehéz elérnie az üdvösséget; azt is lehet mondani, hogy nem tudja elérni az üdvösséget. Az is lehetséges, hogy ez a fajta ember hajlandó munkát végezni és bizonyos mértékig képes is erre, végül pedig, mivel a munkavégzése megfelelő színvonalú és eleget tesz Isten követelményeinek, hűséges munkássá válik és életben marad. Ez is Isten kegyelme. Bár a hűséges munkások életben maradhatnak, ez nem jelenti azt, hogy elérték az üdvösséget. A túlélés és az üdvösség elérése két különböző fogalom. Szakadék és különbség van közöttük. Egy személy cselekedeteinek az alapelvei, határai, iránya és céljai nagymértékben összefüggenek azzal, hogy az emberi mivolta jó-e vagy rossz. Ha valaki szereti a pozitív dolgokat, vagy van némi igazságérzete, az azt mutatja, hogy a lelkiismerete tudatos – azt mutatja, hogy ennek az embernek van egy kis lelkiismerete. Néhány embernek semmi igazságérzete nincs a magaviseletében, és pozitív döntéseket sem hoz. Egyszerűen szeret elvetemült dolgokat csinálni, és nagyon viszolyog a pozitív dolgoktól. Főleg olyankor, amikor valaki beszél egy kicsit a pozitív viselkedésmódokról, arról, hogy az embernek a magaviseletében rendelkeznie kell emberi mivolttal, lelkiismerettel és erkölcsi határokkal, és be kell tartania a szabályokat, az ő szemében ez papolásnak tűnik. „Papolásnak” nevezni finom megfogalmazás; valójában az illető megvet és gúnyol téged. Úgy véli, hogy így viselni magad kudarc: „Nézd meg, milyen szánalmas az életed. Nem tudod, hogyan vegyél részt mindenféle csalásban és megtévesztésben, és azt sem tudod, hogyan tegyél szert előnyökre ravaszkodással. A magaviseletedben mindig olyan szabálykövető, olyan félénk vagy. Ebben a korban és időben a bátrak tömik magukat, míg a félénkek éheznek. Ha félénk vagy, nem fogod túlélni!” Úgy hiszi, hogy ha lelkiismerettel és alapelvekkel viseled magad, csak félénk vagy, ő pedig bátor attól, hogy részt mer venni mindenféle csalásban és megtévesztésben. De tényleg azért van ez, mert bátor? Egyesek, akik hisznek Istenben a nagy vörös sárkány országában, nem félnek attól, hogy üldöztetést szenvednek és letartóztatják őket, és továbbra is kitartanak abban, hogy higgyenek Istenben. Van ennek köze ahhoz, hogy valaki bátor vagy félénk? (Nincs.) Ez a törekvéseikkel függ össze – az emberi mivoltukban szükségük van az Istenbe vetett hitre és sóvárognak rá. Ez nem bátorság vagy félénkség kérdése. Egyesek a csalás és megtévesztés minden formájában részt vesznek üzletelés közben. Sokszor szembesülnek azzal, hogy vadásznak rájuk és letartóztatják őket, elkobozzák a vagyonukat, vagy a csőd és bezárás kockázatával, mégis ugyanúgy folytatják az emberek átverését. Még az sem érdekli őket, ha a csalás várhatóan emberek halálához fog vezetni. Némelyek üzletelés közben úgy vernek át másokat, hogy egy fiktív céget alapítanak – valójában ez a cég egyáltalán nem létezik és nincs mögötte valódi vállalkozás, és nem is állít elő semmilyen terméket. Kizárólag az ékesszólásukra támaszkodva csalással ráveszik az embereket, hogy mindenhol rendeléseket adjanak le. Amint mások előleget fizetnek nekik, azonnal elmenekülnek, nyomtalanul. Így verik át az embereket, egyik tranzakció a másikat követi, és miután kicsalják a pénzt, az egész családjuk luxusban él, dúskálva a legjobb ételekben és italokban. Milyen mértékben elegyednek csalásba egyes emberek? Még magas szintű intézményeket és ügynökségeket is átvernek. Néha csak egy hajszál választja el őket attól, hogy valaki esetleg átlásson a trükkjeiken és leleplezze őket. Valójában a szívükben tudják, hogy tetteik veszélybe sodorják őket, de nem törődnek vele. Ha valami véletlen miatt megússzák, akkor a következő adandó alkalommal folytatják majd az emberek átverését. Amennyiben pénzt keresnek a csalásaikkal, azt hiszik, hogy nyertek, hogy „hírnevet és sikert értek el”. De ha megkéred őket, hogy higgyenek Istenben, nem merik megtenni. Azt mondják: „Ha hiszek Istenben, akkor a kormány el fog ítélni és le fog tartóztatni! Nem merek hinni!” Mégis, amikor arra kerül sor, hogy mindenféle csalásban és megtévesztésben vegyenek részt, akkor nem félnek a letartóztatástól. Ha összejövetelekre mész, még azt is mondják: „Te igazán bátor vagy. Az állam most veszettül letartóztatja és üldözi a hívőket; hogy mersz még mindig összejövetelekre járni?” Így felelsz: „Mi, akik hiszünk Istenben és a helyes úton járunk, nem félünk attól, hogy letartóztatnak minket. Rendkívül veszélyes számotokra, ha fedőcégeket működtettek és csalásokat visztek véghez – miért nem félsz?” Azt mondják: „Mi, üzletemberek nem félünk kockázatot vállalni. Ti viszont nagyon bátrak vagytok, hogy még mindig mertek összejövetelekre járni, amikor a kormány ennyire igyekszik letartóztatni a hívőket!” Amikor látják, hogy Istenben hívőket letartóztatnak, nem mernek hinni, attól azonban nem félnek, hogy üzleti tevékenység során elkövetett csalások miatt tartóztatják le őket. Miféle nyomorultak ezek? Vajon ez nem az emberek emberi mivoltának különbségét mutatja? Pontosan ez a különbség az emberek között. Az emberek romlott beállítottságai ugyanazok – mindannyian ugyanazokkal a romlott beállítottságokkal rendelkeznek –, az emberi mivoltuk különbségei alapján ítélve azonban egyesek soha nem lesznek képesek hinni Istenben; soha nem lehetnek Isten házának tagjai. Még ha az ilyen emberek hisznek is Istenben, soha nem érhetik el az üdvösséget. Milyen aspektusból látható ez? Az emberi mivoltukból látszik. Egyesek támogatják a feleségüket az Istenben való hitben, ám amikor a feleségük unszolja őket, hogy higgyenek, azt mondják, hogy ez túl veszélyes, és nem merik megtenni. Az üzleti tevékenység során mégis részt vesznek a csalás és megtévesztés minden formájában, és nem érdekli őket, bármennyi veszéllyel is néznek szembe. Képesek bármilyen törvényt megszegni és bármilyen taktikát alkalmazni mernek. Nem számít, hogy a kormány milyen szoros megfigyelést végez, vagy hogy milyen ítéleteket és büntetéseket szabnak ki a törvény szerint, nem érdekli őket. Nincsenek határaik abban, ahogyan viselik magukat, nem törődnek a következményekkel, amikor cselekednek, és azt hiszik, hogy amíg hasznot lehet termelni, addig minden rendben van. Ha egy ilyen ember hisz Istenben, nem tudja elnyerni az igazságot, és nem érheti el az üdvösséget – ez azért van, mert nem az igazságot szereti, csak a pénzt. Amíg üzleti tevékenységet végez, addig csalni fog és átver másokat, és manipulálni fogja a dolgokat – a sötét szíve megnyilvánul. Az olyasvalakinek, akinek ilyen jelleme van, teljesen befellegzett; Isten nem menti meg az ilyen embert. Egyesek azt mondják: „Mi van, ha egy ilyen ember sok pénzt keres, és felajánlja azt Isten házának?” Isten háza nem fogad el ilyen pénzt; Isten háza nem fogad el olyan pénzt, amelyet nem törvényes eszközökkel keresnek. Az ilyen ember azonnal mindenféle csalásba és megtévesztésbe bocsátkozik, amint üzleti tevékenységet folytat – nagyon szegényes az emberi mivolta. Mennyire szegényes? Ha megkéred, hogy vizsgálja meg a lelkiismeretét, ezt mondja: „Nem érzek semmit. Nem tudom, hol van a lelkiismeretem. És azt sem tudom, hogy mi az a lelkiismeret, és mennyibe kerül belőle egy kiló.” Abban a pillanatban megérted: „Nem csoda, hogy gyorsabban keres pénzt, mint mások, akiknek ugyanilyen vállalkozása van. Nem csoda, hogy a vásárlók mind tőle vásárolnak. Ez a személy alattomos taktikákat alkalmaz – gyanús gyakorlatokat folytat üzletelés közben, és a csaló viselkedése nagyon súlyos!” De nemcsak hogy nem tartja ezt szégyenletesnek, hanem még dicsekszik és kérkedik is, mondván: „Nézzétek csak, milyen komolyan és szabályosan üzleteltek. Egyszer átvertek valakit, és annyira megijedtek, hogy a szívetek hevesen kezd verni. Nézzetek rám – én nem félek! Amíg az Ipari és Kereskedelmi Hivatal és a rendőrség nem szerez bizonyítékot, minden rendben van. Be akarsz perelni? Nincs bizonyítékod! Nézd, milyen ügyesen verem át az embereket! Te meg tudod ezt csinálni? Nem tudod! Amint átversz valakit, elárulod magad. Nincsenek olyan taktikáid, mint nekem. A te képességed gyenge!” Miféle ember ez? Ő egy gonosz ember. Van bármi remény a megváltására? Lehetetlen megváltani őt. Nem azért nem lehet megmenteni az ilyen embereket, mert romlott beállítottságaik vannak, hanem azért, mert túlságosan szegényes az emberi mivoltuk. Milyen értelemben szegényes? Olyan értelemben szegényes, hogy nincs emberi mivoltuk és lelkiismeretük; elvesztették a lelkiismeretüket. Mit jelent az, ha valaki elvesztette a lelkiismeretét? Azt jelenti, hogy a lelkiismeret korlátai nélkül teszi a dolgokat. Ezek a korlátok a lelkiismeretre épülnek – a lelkiismeret alkotja a korlátokat. Bárkit is csapsz be azzal, hogy mindenféle csalásban és megtévesztésben veszel részt üzletelés közben, legyen az rossz vagy jó ember, maga a tett mindenesetre szembemegy az erkölcsiséggel, a lelkiismerettel és az emberi mivolttal. Ha egyszer megteszel egy ilyen dolgot, örökre önvádat fogsz érezni a lelkiismeretedben. Életre szóló folt lesz belőle. Ha valóban ember vagy, akkor soha nem lenne szabad ilyet tenned. Bárki is legyen a célpontja a csalásaidnak, és bármennyi pénzt is csalsz el – még akkor is, ha gonosz embereket és rossz embereket versz át –, az akkor is átverés. Ezért, a körülményektől és attól függetlenül, hogy kivel van dolgod, soha nem szabad átverned az embereket. Ez jelenti azt, hogy a magaviseletedben megvannak a lelkiismeret határai, és ez az a visszatartó erő, ami a működő lelkiismeretből fakad. Ha a lelkiismereted működik, akkor határaid lesznek abban, amit teszel. Ha nem működik a lelkiismereted, akkor át fogod hágni ezeket a határokat, és bármire képes leszel. Elmondható, hogy az ilyen egyéneknek a legkevésbé sincs lelkiismeretük és józan eszük, és hogy rosszabbak, mint a fenevadak. Ha egyesek túl szélsőségesnek tartják ezt az állítást, mondjuk másképp: az olyan ember, akiben a legcsekélyebb józan ész sincs meg, olyan, mint egy fenevad. Vajon az emberi mivolt nélküli emberek nem fenevadak? Ha valaki emberi lény, de nincs emberi mivolta, akkor mi az ő lényege? Nem egy fenevad lényege? A különbség közte és egy fenevad között az, hogy ő képes felegyenesedve járni, és tud beszélni, míg a fenevadak nem rendelkeznek emberi nyelvi képességgel. A profitszerzés érdekében képes vagy mindenféle eszközzel és módszerrel részt venni a csalás és megtévesztés minden formájában, míg a fenevadaknak nincsenek ilyen eszközeik. Azt mondani tehát, hogy az ilyen emberek egyenértékűek a fenevadakkal, valójában enyhe kifejezés – a tény az, hogy ezek az emberek valóban rosszabbak, mint a fenevadak. Képesek elérni az üdvösséget azok, akik rosszabbak a fenevadaknál? Ők a legcsekélyebb mértékben sem fogadják el az igazságot – csak a pénzt szeretik. Ez a természetük problémája, és ezt senki sem tudja megváltoztatni. Elvárni, hogy az ilyen emberek elfogadják az igazságot, olyan, mint azt várni egy kakastól, hogy tojásokat tojjon – ez soha nem fog megtörténni. Ezért a romlott emberiség körében, kivéve azokat, akik haszonszerzés céljából gyilkolnak vagy bűncselekményeket követnek el és megszegik a törvényt, ezekre az emberekre, akik részt vesznek a csalás és megtévesztés minden formájában, úgy lehet tekinteni, hogy nekik van a legrosszabb emberi mivoltuk – ők az emberiség söpredéke, az emberiség korcsai. A nagy gazdasági jólét jelenlegi korszakában rendkívül sok ilyen ember van, akik üzleti tevékenység közben mindenféle csalásban és megtévesztésben részt vesznek. De nem számít, hány ilyen ember létezik, ezek a megnyilvánulások mindenesetre elegendőek az emberi mivolt egy problémájának a szemléltetéséhez. Az, hogy milyen egy ember lelkiismerete, illetve rendelkezik-e az illető a lelkiismeret határaival – ez egy mutató az emberi mivoltának a mérésére. Hogyan lehetséges megmenteni valakit, akinek még emberi mivolta sincs? Az ember emberi mivoltának legalább az igazság elfogadásának feltételeit tartalmaznia kell. Azok, akik a csalás és megtévesztés minden formájában részt vesznek, az emberi mivoltukban alapvetően nem rendelkeznek az igazság elfogadásának feltételeivel. Tehát ha megkéred őket, hogy fogadják el az igazságot a romlott beállítottságaik levetése érdekében, ezt lehetetlen lesz megvalósítaniuk. Csak azok tudják elfogadni az igazságot és levetni romlott beállítottságaikat, ezáltal elérve az üdvösséget, akiknek van lelkiismeretük és józan eszük, mert a lelkiismeretüknek van egy bizonyos szintű tudatossága, és amikor viselkednek és cselekszenek, a lelkiismeretük képes egy bizonyos feladatot ellátni. Ha ilyen emberekkel beszélgetsz az igazságról és arról beszélsz, hogyan kell bemenni az igazságba, hogyan kell levetni a romlott beállítottságokat, mely dolgok állnak összhangban Isten szándékaival és melyek nem, és hogyan kellene az embereknek cselekedniük, ők el tudják fogadni és alá tudják vetni magukat. Helyénvaló ilyen emberekkel beszélgetni az igazságról – ők a megfelelő befogadók. Ha azokkal beszélgetsz az igazságról, akiknek az üzletkötésben a csalás és mások átverése a fő eszköze, akkor akár egy téglafalhoz is beszélhetnél. Tehát amikor ilyen emberekről van szó, akik üzleti tevékenységet végeznek, csak figyeld meg, hogy törvényes eszközöket használnak-e, amikor üzletelnek és az emberekkel ügyleteket és ügyeket bonyolítanak le, hogy megvannak-e bennük a lelkiismeret korlátai és határai, és hogy a lelkiismeretük tud-e működni az emberekkel folytatott ügyleteikben és ügyeikben. Ha valakinek a lelkiismerete működőképes és visszatartó erőt tud gyakorolni rá, akkor az illető elfogadható és méltó arra, hogy kapcsolatba lépj vele. Az ilyen embereknek lehet hirdetni az evangéliumot és közölni lehet velük az igazságot. Ha képesek elfogadni az igazságot, akkor van reményük az üdvösség elérésére. Ez minden az üzletelés szeretetéről szóló beszélgetésünket illetően.