Mindenki áldásokat akar nyerni. Senki nem akarja, hogy elpusztítsák és a pokolba küldjék, ám sok ember akarata ellenére újból és újból gonoszságot tesz, sebesen száguldva a pokol felé vezető úton. Egyesek újra és újra figyelmen kívül hagyják az Isten házától a kötelességük végzésére kapott lehetőségeket, ignorálják, amikor a Szentlélek megindítja és megfeddi őket, és nem vesznek tudomást Isten háza segítségéről és elvárásairól. Ragaszkodnak ahhoz, hogy felületesek legyenek, hogy féktelenül rossz dolgokat műveljenek, önkényesen és vakmerően cselekedjenek, illetve hogy akadályozzák és zavarják a gyülekezet munkáját anélkül, hogy a legkevésbé is elgondolkodnának önmagukon. Hát nem egyszerűen javíthatatlan, szégyentelen emberek ők? Folyamatosan ehhez hasonló gonoszságokat követsz el. Nem úgy áll a dolog, hogy mások kényszerítenek arra, hogy megtedd – ez nyilvánvalóan a te személyes döntésed, olyasvalami, amit te személyesen szeretsz és boldogan teszel meg. Ha valaki azt mondja, hogy az út, amin jársz, az Istennek való ellenállás útja és a pokolba vezető út, akkor feldúltnak és negatívnak érzed magad. Mivel kapcsolatban érzed magad negatívnak? Nem te hoztad ezt saját magadra, és nem azt aratod, amit vetettél? Hát nem ezt érdemled? Egyesek ezt mondják: „Önkéntelenül követek el gonoszságot. Minden alkalommal jól akarom tenni a dolgokat, de miután végeztem, kiderül, hogy a cselekedeteim következményei nem valami jók.” Gonoszságot műveltél, bomlasztottál, zavart okoztál, és veszteségeket idéztél elő a gyülekezet munkája számára. Még ha nem is kérik számon rajtad a vétkeidet, azok nyomában rejtett kockázatok maradtak, és a jövőben ismét elkövetheted őket. Ez nagyon veszélyes. Pont olyan, mint az ösvény, amelyen valaki végigment – ahol csak járt, egész biztosan nyomokat hagy. Felismered a vétkeket, amelyeket elkövettél? Érzel megbánást miattuk? Adósnak és szomorúnak érzed magad? Keservesen sírsz miattuk? Irányt váltottál már? Valóban gyűlölöd a gonosz tetteidet? Elengedted már a kezed gonoszságát, és őszintén megtértél Istenhez? Egyesek ezt mondják: „Én is gyűlölöm saját magamat. Számtalanszor felpofoztam már magam, amikor egyedül voltam, és Isten előtt is térdepeltem, keservesen sírva az imádságban.” Lehet, hogy átmentél e folyamatokon, Isten azonban nem ezeket a folyamatokat nézi. Isten a megnyilvánulásaidat nézi. Amikor ismét ugyanaz a helyzet adódik, vagy ismét ugyanaz a kötelesség hárul rád, hogyan bánsz vele? Van benned őszinteség és hűség? Képes vagy árat fizetni? Tudsz Isten szavai szerint cselekedni? Melyek az irányváltásod megnyilvánulásai? Elengedted már a kezed gonoszságát? Továbbra is megteszed azokat a gonosz dolgokat, amelyeket a múltban tettél? Még mindig hazudsz, még mindig önkényesen és vakmerően cselekszel, még mindig ellenszegülsz a munkarendeknek és az igazságalapelveknek, még mindig a saját ambícióid és vágyaid szerint cselekszel, és még mindig gonosz emberekkel játszol össze a gyülekezeti munka akadályozása és zavarása végett? Ha még mindig így cselekszel, akkor a megtérésed és a keserves sírásod hamis és felületes. Miként jellemezhető a felületes, hamis megtérés? (Képmutatásként.) Képmutatásként jellemezhető? Megtévesztésként jellemezhető. Pontos ez az állítás? (Igen.) Isten szemében az efféle keserves sírás és az ilyen megtérés megtévesztés. Például Isten ezt mondja: „Ajánlj fel Nekem öt kiló rizst az idei termésből.” Némelyek vonakodnak felajánlani, és meg akarják tartani maguknak, hogy megegyék, ezért elhoznak öt kilónyi rizshéjat, és az oltárra helyezik. Amikor megkérdezik tőlük, hogy mi az, akkor azt mondják, hogy hántolatlan rizs. Isten így szól: „Hát nem rizst kértem tőled?” Erre ők: „A hántolatlan rizs is rizs.” Ez megtévesztés? (Igen.) Ez arcátlan megtévesztés. A gonoszság megtétele után megvallod a bűnödet, ismételten elmondod, hogy Isten adósa vagy, még sírsz is keservesen, ám ezután úgy teszel, mintha mi sem történt volna, és ugyanúgy teszed a dolgokat továbbra is, mint korábban. Isten megtévesztésként jellemzi az efféle viselkedést. Isten szemében az ilyen megtévesztő viselkedés egyenértékű a gonosz tettekkel. Ha tényleg megvan az elhatározásod, hogy megváltozz és az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj, akkor nem szükséges fogadalmakat tenned vagy keservesen sírnod. Először ezt tedd meg – esküdj meg Istennek, amikor meg tudod tenni. Ha nem tudod megtenni, akkor semmiképpen nem szabad esküt tenned. Ha esküt teszel, Isten komolyan fogja venni és követelni fogja az esküd eredményét. Ha nem tudod beteljesíteni, az Isten szemében megtévesztés – Isten megtévesztése egy újabb gonosz tetté válik, ami feljegyzésre kerül ellened. Tehát ha nem tudsz őszintén megtérni és helyette megtéveszted Istent az esküiddel, akkor az út, amelyen jársz, a pusztuláshoz vezető út. Minden egyes gonosz tetted egy ütés a pokol kapuin; talán ezen ütések valamelyike végre megnyitja majd őket, és akkor elérkezett a halálod ideje. Egyes emberek esetében elmondható, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy hinni kezdtek Istenben, egészen mostanáig minden cselekedetük és viselkedésük a gonosz tettek folyamatos felhalmozása és a pokol kapuján való dörömbölés volt, ugyanakkor Isten haragjának felhalmozása is; ők arra várnak, hogy Isten büntetése rájuk szálljon. Mások viszont pozitív és helyes irányban haladnak az Istenben való hit folyamatában. Az út, amin járnak, a mennyek országába vezető út. Ebben az időszakban, bár lázadóak és romlott beállítottságokat tárnak fel, és természetesen elképzeléseik és képzelődéseik is vannak Istenről, és megvan a saját akaratuk a kötelességük végzésében, miközben ezeket a megnyilvánulásokat mutatják, illetve ilyen viselkedéseket tanúsítanak, az igazságot is folyamatosan elfogadják, és folyamatosan levetik a romlott beállítottságaikat és átalakítják őket; ők valóban irányt váltottak, és rendelkeznek az igazság elfogadásának és az annak való alávetettségnek a megnyilvánulásaival és valóságával. Bár az ilyen emberek valaha sok vétket követtek el és tettek olyan dolgokat, amelyeket Isten gyűlöl és elítél, fokozatosan levetik a romlott beállítottságaikat, és többé már nem tesznek gonoszságot, miután megértették az igazságot és irányt váltottak. Irányváltásukkal és azzal az elszántságukkal és elhatározásukkal, hogy elviselik a nehézséget és árat fizetnek az igazságért, meghatják Istent. Ugyanakkor az erőfeszítéseik és cselekedeteik, valamint az általuk előkészített jótettek fokozatosan elnyerik Isten elfogadását és elismerését, és Isten ezekre a dolgokra is emlékezik. Az ilyen emberek megnyilvánulásainak összességéből ítélve ők – ahogy azt gyakran mondjátok – alapvetően igaz emberek. Az az út, amit ezek az igaz emberek járnak, a mennyek országához vezető út, az üdvösséghez vezető út. Az ilyen emberek az üdvösség útján járnak. Ezeknek az embereknek a megnyilvánulásai természetesen alapvetően nem mások nyomásának, felügyeletének, irányításának vagy metszésének az eredményei, és nem is az egyház adminisztratív rendeletei előírásának az eredményei. Ehelyett ők proaktívan váltanak irányt, és az életbe való belépésükben megvannak a saját személyes terveik és elgondolásaik, ahogy saját proaktív elszántságuk is van. Az az út, amit ezek az emberek járnak, a helyes út. Ezekkel a pozitív, proaktív megnyilvánulásokkal jótetteket készítenek elő a saját rendeltetési helyük érdekében. A személyes, szubjektív törekvésük határozza meg az utat, amin járnak, és ez határozza meg Isten hozzájuk való viszonyulását is. Végső soron a személyes, szubjektív törekvésük miatt képesek megfelelő ítéletet és megfelelő rendeltetési helyet kapni Istentől.

Mondd meg Nekem, hogyan kellene az embereknek igazságos cselekedeteket végrehajtaniuk, illetve milyen állapotból és feltételek mellett kellene ezt tenniük ahhoz, hogy azt jótettek előkészítésének lehessen tekinteni? Az a legkevesebb, hogy pozitív és proaktív hozzáállásuk legyen, és hűségesnek kell lenniük, miközben a kötelességüket végzik, legyenek képesek az igazságalapelvek szerint cselekedni, valamint védelmezni Isten házának érdekeit. A pozitív és proaktív hozzáállás a kulcs. Ha mindig passzív vagy, az problémás. Mintha nem lennél Isten házának tagja; nem a kötelességedet végzed, hanem nincs más választásod, mint egy munkaadó parancsára tenni azt, hogy fizetést kapj – nem önként teszed. Még ha meg is teszel belőle egy keveset, azért teszed, mert muszáj, és passzívan teszed. Ha nem fűződne hozzá érdeked, egyszerűen nem tennéd meg, ha pedig senki sem felügyelne, egyáltalán nem tennéd meg. Az ilyen negatív és passzív cselekedetek nem jótettek. Ezért az ilyen típusú ember nagyon ostoba. Nagyon passzív a pozitív dolgok megtételében és abban, amit tennie kellene – nem teszi meg azokat a dolgokat, amelyek eszébe jutnak, sem azokat, amelyekre képes, és amelyek időt és energiát igényelnek, csak vár és a partvonalról figyel, azt gondolva, hogy az a legjobb, ha mások csinálják meg azokat. Ez problémás, és így nagyon nehéz jól végeznie a kötelességét. Először is nem arról van szó, hogy a képességed nem megfelelő; másodszor nem arról van szó, hogy a tapasztalatod nem elégséges; harmadszor pedig nem arról van szó, hogy nincsenek meg a megfelelő feltételeid, hogy megtedd. Rendelkezel a képességgel ahhoz, hogy ezt a munkát végezd, és ha ráfordítod az időt és az energiát, meg fogod tudni csinálni, de nem teszed, elmulasztod, hogy jótetteket készíts elő. Ez igazán sajnálatos. Miért mondom, hogy ez sajnálatos? Azért, mert ha sok év múlva visszatekintesz erre, sajnálni fogod, és még ha vissza is akarsz menni arra az évre, arra a hónapra, arra a napra, hogy elvégezd azt a munkát, addigra a dolgok megváltoztak, az az idő pedig már elmúlt. Nem kapsz még egy ilyen esélyt; ha az a lehetőség elmúlik, akkor elmúlik, ha elveszett, akkor elveszett. Ha olyan testi örömöktől esel el, mint a finom ételek fogyasztása vagy a szép ruhák viselése, az nem számít sokat, mert ezek üres dolgok, és semmilyen hatásuk sincs sem az életbe való belépésedre, sem a jótettek előkészítésére, sem pedig a rendeltetési helyedre. Azonban ha valami Isten irántad tanúsított hozzáállásával és a rólad alkotott értékelésével, vagy akár az általad járt úttal és a rendeltetési helyeddel kapcsolatos, akkor nagyon sajnálatos, ha elveszíted annak lehetőségét, hogy megtedd. Ez azért van, mert ez foltot hagy maga után, és megbánást fog előidézni léted jövőbeli útján, és egész életedben nem lesz többé esélyed arra, hogy jóvátedd. Hát nem sajnálatos ez? Ha túl gyenge a képességed, és nem tudod felvállalni ezt a munkát, akkor az nem sajnálatos – Isten háza el tudja intézni, hogy valaki más végezze. Ha alkalmas vagy arra, hogy jól végezd, te viszont nem teszed meg, az rendkívül sajnálatos. Ez olyan lehetőség, amelyet Isten adott neked, de te nem veszed komolyan, nem ragadod meg ezt a lehetőséget, és hagyod, hogy kicsússzon a kezeid közül – ez az, ami túlságosan is sajnálatos! Számodra sajnálatos, Isten számára kiábrándító. Isten megfelelő képességet és kivételes feltételeket adott neked, lehetővé téve, hogy tisztán láss néhány dolgot, és alkalmas legyél erre a munkára. Neked azonban nem helyes a hozzáállásod a kötelességedhez, hiányzik belőled az őszinteség, az odaadás pedig még inkább, és nem akarsz minden tőled telhetőt megpróbálni, hogy jól végezd azt. Ez nagy csalódást okoz Istennek. Ha tehát lusta vagy és mindig úgy érzed, hogy a számodra kijelölt munka problémás és nem akarod azt megtenni, valamint magadban zsémbeskedsz: „Miért engem kérnek meg erre, nem pedig valaki mást?” – akkor az egy ostoba gondolat. Ha egy kötelesség rád esik, az nem szerencsétlen esemény, az megtiszteltetés és felmagasztaltatás Istentől. Örömmel el kellene fogadnod és végezned kellene azt a kötelességet, amit végezned kell; nem fog kimeríteni téged. Ezzel szemben, ha jól végzed a kötelességedet, megérted az igazságot és megoldod a problémákat, békésnek és nyugodtnak fogod érezni magad a szívedben, és nem okozol majd csalódást Istennek. Isten előtt hited lesz, és képes leszel emelt fővel viselni magad. Ha nem végzed jól a kötelességedet, és mindig felületes vagy, az vétek, és még ha nem is okoztál semmilyen kárt, ez a vétek életre szóló megbánást hagy a szívedben. Ez a vétek olyan lesz, mint egy feneketlen fekete lyuk; valahányszor rágondolsz, fájdalmat és nyugtalanságot fogsz érezni, egy olyan kínt, amely a szívedbe markol. Nemcsak békességed vagy örömöd nem lesz, hanem ellenkezőleg, a bűntudat és a gyötrelem fájdalma egész életedben elkísér, és soha nem törölhető ki. Hát nem egy örök megbánás ez? És mi a helyzet Isten szemszögéből? Isten az igazság alapelveit használja ennek az ügynek a jellemzésére, így annak természete sokkal súlyosabb, mint amit te érzel. Érted? (Igen.) Isten tehát átfogóan mérlegelni fogja a szokásos teljesítményedet, valamint az igazsághoz és a kötelességedhez való hozzáállásodat, hogy megvizsgálja az általad járt utat. Tegyük fel, hogy az igazsághoz és a kötelességedhez való hozzáállásod mindig felületes, és a felszínen ígéreteket teszel, ám a kulisszák mögött nem ülteted mindezt a gyakorlatba, vacakolsz és késlekedsz, és nincs meg benned az a pozitív hozzáállás, hogy tekintettel légy Isten szándékaira. Még ha kívülről nézve nem is okozol akadályozásokat és megzavarásokat, nem teszel gonoszságot, nem cselekedsz önkényesen és felelőtlenül, nem követsz el gaztetteket ámokfutó módjára, hanem szabálykövető és egészen jó magaviseletű személynek tűnsz, akkor sem teszed pozitívan és proaktívan azt, amit Isten kér tőled, hanem dörzsölt vagy és lazsálsz, és kikerülöd a valódi munkavégzést. Ebben az esetben milyen úton jársz valójában? Még ha nem is az antikrisztus útja, de legalábbis egy hamis vezető útja az.

Egyesekben látszólag van alávetettség a kötelességük végzése során, és megtesznek bármit, amit a Fennvaló elrendez. De amikor megkérdezik tőlük: „Felületesen végzed a kötelességedet? Az alapelvek szerint végzed?”, nem tudnak határozott választ adni, csak annyit mondanak: „Úgy teszek, ahogy a Fennvaló utasít, és nem merek féktelenül gonosz tetteket elkövetni.” Amikor megkérdezik tőlük, hogy eleget tettek-e a felelősségüknek, azt mondják: „Nos, teszem, amit tennem kell.” Mindig ilyen a hozzáállása a kötelessége végzése során: ráérős és közömbös. Bár nem merültek fel nyilvánvaló problémák, ha az igazságalapelvek szerint mérjük, a kötelessége végzése nem hatékony és nem megfelelő színvonalú. Őt azonban ez nem érdekli. Továbbra is ugyanolyan felületesen cselekszik, mint a múltban, és még mindig ugyanolyan passzív, amikor olyan dolgokról van szó, amelyekben kezdeményeznie kellene – egyáltalán nem változott. Hát nem szégyentelenül makacsok? Mindig fenntartják ezt a hozzáállást: „Lehet ezer zseniális terved, de nekem megvannak a saját szabályaim. Én egyszerűen ilyen vagyok. Lássuk, mit tudsz tenni velem. Ez a hozzáállásom!” Nem tettek semmi rendkívül csalárd vagy gonosz dolgot, de jótetteket is alig vittek véghez. Mit mondanál, milyen úton járnak? Jó ez a fajta hozzáállás az Istenbe vetett hithez és az ember kötelességéhez? (Nem.) A bibliai Jelenések könyvében Isten ezt mondja: „Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” (Jelenések 3:16). Langyosnak lenni, sem hidegnek, sem forrónak – jó ez a hozzáállás? (Nem.) Az ilyen típusú embernek megvannak a saját számításai is a fejében: „Amíg nem követek el gonoszságot, és nem akadályozom a gyülekezet munkáját a kötelességem végzése során, addig nem leszek elítélve. Ha a kötelességem jó elvégzése túlságosan kimerítő és túl sok szenvedést követel, akkor nem teszem meg. Nem fogom kimeríteni magam, de nem is fogok nagy hibákat elkövetni. Így nem leszek kitakarítva vagy kiiktatva, és még mindig sokkal jobb vagyok, mint azok, akik semmilyen kötelességet nem végeznek. Ezért langyos maradok, sem hideg, sem forró. Bármit is kérsz tőlem, megteszem. De ha nem mondod, hogy tegyek meg valamit, nem avatkozom be. Így nem fáradok el, és ráadásul az emberek nem fognak tudni fogást találni rajtam. Ez a megközelítés nagyszerű!” Jó ez a fajta magaviselet? (Nem.) Tudod, hogy ez nem jó, tehát hogyan kellene megváltoznia a gyakorlatodnak? Ha sosem törekszel arra, hogy az igazságra való törekvés útján járj, és továbbra is kitartasz amellett, hogy a Sátán filozófiái szerint élj, akkor arra vagy kárhoztatva, hogy ne legyen reményed az üdvösség elérésére. Ha így viseled magad a világban, akkor valóban előnyre teszel szert. A világi ügyekre vonatkozó filozófiád és hozzáállásod megóv majd téged, és az embereket sem fogod megsérteni. Ráadásul a presztízzsel és hírnévvel bíró felsőbb osztálybeli emberek nem fogják úgy érezni, hogy fenyegetést jelentesz számukra, és mindannyian nagyra fognak értékelni. Az alacsonyabb osztálybeliek, akiknek nincs státuszuk, szintén nem mernek majd megsérteni téged. Így meglehetősen népszerű leszel – mind az alacsonyabb, mind a felsőbb osztálybeli emberek számára olyasvalaki leszel, akit megpróbálnak megnyerni, kelendő árucikk leszel, és képes leszel majd könnyedén navigálni minden körben, magas és alacsony, jó és rossz körökben. Azonban, ha a világi ügyekre vonatkozóan továbbra is ezt a fajta hozzáállást alkalmazod Isten házában és Isten előtt, az nem fog működni. Az igazságot érintő valamennyi különféle alapelv megkövetel tőled egy hozzáállást, ez a hozzáállás pedig helyes vagy helytelen, fekete vagy fehér, igaz vagy hamis – ez különösen világos, és különösen elvszerű. Ezek állásfoglalást és pontos nézőpontot követelnek meg tőled, nem pedig középutas megközelítést. Akik középutas megközelítést választanak, nem tudnak szilárdan megállni az igazság előtt. Ne gondolkodj így: „Nézd, milyen okos az életmódom! Már gyerekkoromban megtanultam megóvni magam ezzel a módszerrel, és visszatekintve az eddigi életemre, úgy érzem, ez a módszer nagyon gyakorlatias. Miután hinni kezdtem Istenben, még mindig ezzel a módszerrel élek. Az Istenben való hitben töltött éveim során nem részesültem metszésben, nem vallottam jelentős kudarcot a kötelességem végzésében, nem voltam kitéve nagyobb finomításnak és próbatételeknek, és Isten soha nem ítélt el és nem utasított vissza. Nézd, milyen sikeres vagyok a magaviseletemben, milyen ügyes vagyok benne!” Tévedsz! Nem tudod, hogyan viseld magad – ravasz módszerrel közelítesz meg minden ügyet és az igazságot. Ez a módszer teljesen helytelen, és nem állhatsz meg szilárdan, ha ezt teszed. Ne legyen a szerencsére hagyatkozó mentalitásod, ezt gondolva: „Régen ezt csináltam, és mindig sikerült. Sosem buktam el, soha nem szégyenültem meg és nem mutattam ki a tudatlanságomat. Most, hogy hiszek Istenben, továbbra is ki fogok tartani ebben a rendkívül kifinomult stratégiában a világi ügyekre vonatkozóan.” Azt mondom, hogy ez ostobaság tőled! Miért mond Isten annyi szót, hogy megmentsen embereket? Pontosan azért, hogy e szavak útmutatása alatt képessé tegye az embereket annak megértésére, hogy mi a helyes út az életben és milyen úton kell járniuk az embereknek; azért, hogy megengedje neked, hogy válassz – nem azért, hogy hagyja, hogy opportunista módon lavírozz itt. Ha azért tenné, hogy engedjen opportunista módon ellavírozni, akkor Isten nem mondaná ki ezeket a szavakat, és nem végezné ezt a munkát. Miért van az, hogy a különböző dolgokról szóló beszélgetésünkben minden, az igazsággal ellentétes dolog kristálytisztává válik? Pontosan azért, hogy megmondja neked, mik a pozitív dolgok és mik a negatív dolgok, hogy világosan meg tudd különböztetni és tisztán lásd őket. A pozitív dolgok és a negatív dolgok teljesen nyíltak, feltárultak és átlátszóak Isten előtt – nem homályosak. Ezért Isten megköveteli, hogy egyértelmű legyél mindenben, amit teszel, és az utad kiválasztásában – a hozzáállásodnak világosnak kell lennie, és a gondolataidnak és nézőpontjaidnak is világosnak kell lenniük; nem lehet semmi kétértelmű. Ami az igazságot és az igazságalapelveket érinti, abban nincs semmi kétértelmű – a fekete fekete, a fehér fehér, az igen igen, a nem nem. Egy hazugság, még ha ezerszer is elmondják, attól még hazugság, és soha nem válhat az igazsággá. Az igazság, még ha a világon csak kevesen fogadják is el, vagy ha sok nemzet elutasítja és elítéli is, az igazság marad. Az igazság mindig az igazság, és semmiképp sem fog tévedéssé vagy eretnekséggé válni. Nem számít, hányan követnek a Sátántól való negatív dolgokat, vagy hogy ezek hány éve váltak világi irányzatokká, attól még mindig negatív dolgok és a Sátántól valók – soha nem fognak pozitív dolgokká válni. Ezzel szemben a pozitív dolgok, még ha ebben a világban támadják, elnyomják és elítélik is őket, pozitív dolgok maradnak, és soha nem válnak negatív dolgokká. Isten örökké Isten, örökké az igazságosság megtestesítője, és örökké minden pozitív dolog képviselője. Isten státusza változatlan, és az Ő lényege változatlan. A Sátán viszont örökké a Sátán, örökké a gonoszság megtestesítője, örökké a gonosz tengelyének képviselője, örökké negatív, és soha nem lesz belőle pozitív dolog.

Némelyek ezt mondják: „Rugalmasnak kell lenned a gyülekezetben élve. Egyik irányba se hajolj túl messzire. Ne fogadd el az igazságot, de ne is idegenkedj tőle; ne sértsd meg se a pozitív, se a negatív személyeket. A legjobb a két oldal között lavírozni. Én nem ellenzem a pozitív dolgokat, és nem kritizálom a negatív dolgokat. Nem hízelgek az igazságra törekvő embereknek és nem próbálok a kegyeikbe férkőzni, és nem is kerülök közel hozzájuk. Nem távolodok el az antikrisztusoktól sem. Mit tudsz tenni velem? Nézd, milyen világosan értem az életet!” Világos megértés ez? Ez nem világos megértés; ez ostobaság. Ez zavarosfejűség, illetve a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetésére való képtelenség. Az ilyen ember zavaros fejű ember. Mondom neked, az ilyen kétkulacsos ember egyszerűen semmirekellő. Mi lesz a végső eredménye annak, ha így él valaki? (Nem lesz sorsa és rendeltetési helye.) Az illető tönkre fogja tenni a saját rendeltetési helyét. Bár nem ellenzi a pozitív dolgokat, lényegében nem is fogadta el a pozitív dolgokat. Nem ellenezni nem ugyanaz, mint elfogadni, és a negatív dolgok kritizálásának hiánya nem ugyanaz, mint elengedni őket. Úgy gondolod, hogy ha nem fogadod el a pozitív dolgokat és nem kritizálod a negatív dolgokat, akkor elengedted a negatív dolgokat és a negatív nézőpontokat? Nem tudod elengedni őket. Csakis a pozitív dolgok elfogadásával és az igazság elfogadásával lehet fokozatosan elengedni és letörni az emberek negatív gondolatait és nézőpontjait, valamint a Sátántól való elvetemült gondolatokat és nézőpontokat; csak ekkor tudják elfogadni az emberek a pozitív gondolatokat és nézőpontokat, valamint az igazságalapelveknek megfelelő gyakorlatokat, betekintéseket, megértést és kritériumokat. Más szóval, ha el akarod fogadni a pozitív gondolatokat és nézőpontokat, ha el akarod fogadni az igazságot, ha azt akarod, hogy az igazság beléd hatoljon és az életeddé váljon, először ki kell ürítened magadból azt, ami benned van, majd el kell fogadnod az igazságot és hagynod kell, hogy az igazság beléd hatoljon és uralkodjon a szívedben. Ezt jelenti, hogy valakinek az igazság az élete. Így kell gyakorolni az igazságra való törekvést. Az Istenben való hit elsődleges célja az igazság elnyerése. Képesnek kell lenned felismerni az igazsággal ellenkező különféle gondolatokat és nézőpontokat. Különösen akkor, ha olyan ember vagy, aki a Sátán filozófiáját követi, el kell engedned a középutas megközelítés dörzsölt gondolatait és nézőpontjait, és tudatosan fel kell lázadnod ellenük. Amikor ilyen gondolatok és nézőpontok merülnek fel azokban a helyzetekben, amelyekkel találkozol, rá kell jönnöd, hogy ezek tévesek, és így kell gondolkodnod: „Mit mondanak Isten szavai? Mit követel meg Isten? Bármelyik legyen is az igazságalapelveknek megfelelő cselekvésmód, kezdeményezni fogok és igyekszem ennek megfelelően cselekedni, nem hagyva, hogy a középutas megközelítés gondolatai és nézőpontjai irányítsanak vagy megakadályozzanak az igazság gyakorlásában. Ehelyett hagynom kell, hogy Isten szavai, az igazság váljon a kritériumává a magatartásomnak és cselekedeteimnek, valamint a kötelességem végrehajtásának.” Ha így gyakorol valaki, az más eredményt fog hozni. Még ha nagyon csekély ügy is, és nem méltó Isten emlékezetére, Isten legalább nem fogja elítélni. Ahogy ily módon a tetteid apránként felhalmozódnak, a jó cselekedeteid fokozatosan, apránként elő lesznek készítve. Ha a tetteid Isten szemében jó cselekedetnek tekinthetők, akkor lesz reményed. Eljutsz oda, hogy helyes és pozitív irányod és célod legyen, és elkezdesz pozitív emberré, igaz emberré válni. Így eltávolodsz a pusztulás útjától, amely a pokolba vezet, és fokozatosan a mennyek országába vezető út felé fordulsz. Ez egy jó eredménye annak, hogy az ember képes irányt váltani. Könnyű ezt elérni? Az attól függ, hogy az ember mennyire szereti az igazságot. Ha hibát követsz el, és csak ennyit mondasz: „Nagyon gyűlölöm magam! Hogy tehettem ilyen aljas, hitvány dolgot? Nagyon viszket a tenyerem, hogy adjak magamnak pár pofont!” Ha csak gyűlölöd magad, azzal semmire sem mész. A legfontosabb dolog az, hogy amikor hibát követsz el, képesnek kell lenned felismerni, mi a baj vele, mi késztetett arra, hogy ezt tedd, miért vagy képtelen gyakorolni az igazságot, mi a gyökérok, mi a cselekedeted alapja és mik az alapelvei. A legfontosabb dolog továbbá az, hogy vajon olyankor, amikor szembesülsz valamivel, tudatosan Isten szavai szerint cselekszel-e, és tudatosan lázadsz-e a sátáni gondolataid és nézeteid, ambícióid és vágyaid, valamint szándékaid és terveid ellen. Ha mindezeket tudatosan megtetted, akkor jó cselekedeteket készítettél elő, ez pedig nagyszerű dolog, és nyertél valamit. Jó ez a fajta eredmény? Ez az az eredmény, amit látni szeretnétek? Erre akartok törekedni? (Igen.) A legtöbb embernek milyen most a nézőpontja? Ilyen: „Nem követek el gonoszságot és nem okozok bomlasztásokat és zavarokat. Mindaddig, amíg nem takarítanak ki a teljes munkaidős gyülekezetből, addig minden rendben van. Habár nem készítettem elő sok jótettet, és nem vagyok nagyon hűséges a kötelességemben, nem vagyok túl őszinte, és nem gyakorlok komolyan az igazságalapelvek szerint, mindaddig, amíg nem teszek gonoszságot és nem okozok bomlasztásokat és zavarásokat, hát nem elegendő ez?” Milyen nézőpont ez? Ez egy elfajzott gondolat és nézőpont – olyan, amelyik nem törekszik a fejlődésre. Semmiképpen sem szabad azt gondolnod, hogy amennyiben nem teszel gonoszságot és nem okozol bomlasztásokat és zavarokat, jó ember vagy, nemes ember, képes vagy szilárdan megállni, és amit teszel, az megfelel az igazságnak. Mondom neked, hogy ez tévedés – ez egy ostoba gondolkodásmód! Az, hogy nem teszel rosszat, nem egyenlő a jó cselekedetek előkészítésével. A tartózkodás a gonosz cselekedetektől és a jó cselekedetek előkészítése két külön fogalom. A kötelesség gonosz cselekedetek nélküli végzése az, amit egy teremtett lénynek tennie kell; ez olyan megnyilvánulás, amellyel rendelkezniük kell azoknak, akik a normális emberi mivolt lelkiismeretével és észszerűségével bírnak. Egyesek például azt mondják: „Vannak, akik gyilkosságot követnek el, de én nem tettem ilyet; az az ember lopott másoktól, de én nem tettem ilyet. Ez azt jelenti, hogy én jó ember vagyok.” Érdemes ezzel dicsekedni? Helyes az állításuk? (Nem.) Ez a fogalmak összekeverése. Az, hogy valaki nem tolvaj, nem követ el gyilkosságot vagy gyújtogatást, és nem létesít tiltott szexuális kapcsolatokat, nem ugyanaz, mint jó embernek lenni. Az, ha valaki nem követ el rosszat vagy nem szegi meg a törvényt, más fogalom, mint jó embernek lenni. Megvan a saját mércéje annak, ha valaki jó ember. Nem követni el gonoszat és jó cselekedeteket készíteni elő szintén két külön fogalom. Anélkül végezni a kötelességedet, hogy gonoszságot tennél, olyasmi, amit normális emberként el kell érned. A jó cselekedetek előkészítése azonban azt jelenti, hogy proaktívan és pozitívan gyakorolnod kell az igazságot, és Isten követelményeinek, valamint az igazságalapelveknek megfelelően jól kell végezned a kötelességedet. Lennie kell benned hűségnek, hajlandónak kell lenned nehézségeket viselni és árat fizetni, hajlandónak kell lenned felelősséget vállalni és képesnek kell lenned pozitívan és proaktívan cselekedni. Az eme alapelvek szerint végzett cselekedetek alapvetően mind jótettek. Függetlenül attól, hogy ezek nagy vagy kicsi ügyek, hogy méltók-e arra, hogy az emberek emlékezzenek rájuk vagy sem, hogy az emberek nagyra tartják vagy jelentéktelennek tekintik őket, vagy hogy az emberek szerint figyelmet érdemlőek-e, Isten szemében mind jó cselekedetek. Ha előkészítettél jó cselekedeteket, az végül áldásokat hoz majd neked, nem csapásokat. Némelyek egyáltalán nem készítenek elő jótetteket, és pont elégedettek a következővel: „Megteszem, amit mondanak, és elmegyek oda, ahová mondják. Sosem beszélek és nem cselekszem önkényesen, soha nem keverek bajt rosszindulatúan és nem okozok bomlasztásokat és zavarokat. Tényleg engedelmes vagyok és jól viselkedek.” Mindig efféle hozzáállást dédelgetnek. Nem keresik aktívan az igazságot, és nem tartják be az alapelveket a kötelességük végrehajtása során. Amikor felfedezik saját eltéréseiket és hibáikat, nem korrigálják azokat és nem változtatnak rajtuk haladéktalanul. Amikor rájönnek, hogy lázadóak voltak és romlott beállítottságokat tártak fel, soha nem gondolkodnak el magukon, és nem is keresik aktívan az igazságot a probléma megoldásához; ehelyett egyszerűen azt csinálnak, amit csak akarnak. Bár nem követtek el semmilyen nagy gonoszságot, amely miatt Isten házának érdekei veszteségeket szenvednének, mégis hatással voltak a gyülekezet munkájának előrehaladására. A kötelességük végrehajtása legjobb esetben is csak munkavégzés, a munkavégzés pedig természeténél fogva nem minősül jó cselekedetnek. Akkor végső soron hogyan határozzák meg a jó cselekedeteket? Ez az, amikor az, amit teszel, legalább a saját életbe való belépésedben segít, valamint a testvérekében, és hasznos Isten házának munkája számára. Ha előnyös számodra, mások számára és Isten háza számára, akkor a teljesítményed hatékony Isten előtt, Isten pedig jóváhagyja azt. Isten ad neked egy pontszámot. Tehát mérd fel ezeket a dolgokat: Hány jó cselekedetet készítettél elő az évek során? Ezek a jó cselekedetek vajon kiegyenlíthetik a vétkeidet? Miután kiegyenlítették, hány jó cselekedet maradt? Pontoznod kell magad, és alaposan fel kell ezt fognod; nem lehetsz zavarodott ebben a dologban.

Mondd meg Nekem, szükséges az ezekről a dolgokról szóló közlésem? (Igen.) Muszáj elmondanom nektek ezeket a szavakat, és adnom néhány útjelzőt. Nem a lelkesedésetek lelohasztása a célom azzal, hogy útjelzőket adok nektek, nem is az, hogy nevessek rajtatok, még kevésbé az, hogy elítéljelek titeket, hanem az, hogy emlékeztesselek titeket, hogy megkongassak egy figyelmeztető harangot, hogy tudjátok, hogy – éppen most, jelenleg, pillanatnyilag – milyen helyzetben vagytok, mi az állapototok, és mik a potenciális veszélyek. Tisztában kell lennetek ezekkel a dolgokkal a szívetekben. Istenben való hitükben az embereknek folyamatosan és rendszeresen meg kell vizsgálniuk, hogy mi az Isten előtti állapotuk. Folyamatosan és világosan tudniuk kell, hogy milyen az Istennel való kapcsolatuk, hogy vannak-e konfliktusok és korlátok köztük és Isten között, vannak-e elképzeléseik és félreértéseik Istennel kapcsolatban, vannak-e észszerűtlen követeléseik Istennel szemben, és hogyan szemléli Isten a megnyilvánulásaikat összességében. Az embereknek meg kell érteniük és ismerniük kell ezeket a dolgokat; ez igen hasznos az életbe való belépésükre nézve. Az ily módon való gyakorlás célja annak biztosítása, hogy az emberek pontosan Isten szándékainak megfelelően tudjanak cselekedni. Ne forduljanak rossz irányba, ne érezzenek önelégültséget, és ne csapják be magukat és másokat. Nem fordulni rossz irányba azt jelenti, hogy nem a saját eltérő utadat követed. Úgy gondolod, hogy ez a teljesítményed az Istenbe vetett hitben elég jó, ezért továbbra is ezen az úton jársz. Kiderül azonban, hogy letértél a helyes útról; Isten már rég elhagyott téged, és a Szentlélek már nem munkálkodik benned. Isten utál téged, mégis azt gondolod, hogy jól teljesítesz a hitedben: „Nyertem dolgokat azáltal, hogy hiszek Istenben. Most már el tudom viselni a nehézséget, már nem teszek gonoszságot, tudom, hogyan kerüljem el, hogy bomlasztásokat okozzak, és most már tudom, miért takarítják ki vagy szigetelik el azokat, akik bomlasztásokat és zavarokat okoznak, és miért nem engedik meg nekik, hogy kötelességet végezzenek.” Nem elég tudni ezeket a dolgokat. Tudnod kell, miként cselekedj úgy, hogy Isten útját kövesd, hogyan gyakorolj úgy, hogy a helyes úton járj, és hogyan cselekedj ahhoz, hogy képes legyél elérni az üdvösséget. Ezek mind nagyon fontosak; rendszeres időközönként felülvizsgálatokat kell végezned és következtetéseket kell levonnod. Ez minden erről a témáról. Beszélgessünk tovább arról a témáról, amelyről ebben az időszakban beszélgettünk.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.