Hangzatos beszédbe való bocsátkozás

A következő megnyilvánulás az, amikor valaki hangzatos beszédbe bocsátkozik, miközben semmi valósat nem tesz. Először azt vitassuk meg, hogy miféle probléma ez. Az ilyen emberek szeretnek fennkölt doktrínákat mondani és hangzatos beszédbe bocsátkozni. Az összejöveteleken gyakran a saját törekvéseiket és eltökéltségüket tárgyalják meg, a saját megértésüket, valamint a munkára vonatkozó terveiket. Amikor azonban arra kerül sor, hogy valami valósat tegyenek, semmi energiát nem tudnak összeszedni. Miféle problémájuk van az ilyen embereknek? Vajon ez a veleszületett adottságok, az emberi mivolt, vagy a romlott beállítottságok problémája? (Szerintem a romlott beállítottságok alá tartozik.) A romlott beállítottságok alá tartozik? Ez két problémát foglal magában, nemde? Az egyik az emberi mivolt hibája – nem hajlandók semmi valósat tenni, mert úgy érzik, az megköveteli tőlük, hogy aggódjanak, nehézségeket viseljenek el, árat fizessenek és energiát fektessenek bele. Vajon nincs ebben egy szemernyi lustaság? A lustaság vajon az emberi mivolt hibája? (Igen.) Az ilyen lusta emberek semmi valósat nem tesznek, mégis hangzatos beszédbe bocsátkoznak. Továbbra is szeretik piedesztálra emelni magukat, és szeretnek fennkölt doktrínákat hirdetni másoknak. Vajon ez rossz beállítottságra utal? Vajon ez tartalmazza egy romlott beállítottság elemeit is? (Igen.) Milyen fajta romlott beállítottság ez? (Arrogancia.) Ez arrogáns romlott beállítottság. Ennek tetejébe még lusták is, szeretik a kényelmet, miközben gyűlölik a munkát, nem megalapozott módon végzik a dolgokat, és nem hajlandók valódi cselekvést folytatni, mégis felsőbbrendűen akarnak viselkedni, bizonygatni akarják a státuszukat, és prédikálni akarnak másoknak – csak arra hajlandók, hogy a szájukat jártassák, ám a kisujjukat sem mozdítják. Az emberi mivoltukban lévő hibák jelentősek, a romlott beállítottságuk pedig nagyon egyértelmű. Hát nem két nagyon is nyilvánvaló problémáról van szó? (De igen.) Nincs sok ilyen ember? (De van.) Amikor munkát vitatnak meg, hangzatos beszédbe bocsátkoznak és vég nélkül beszélnek, de amikor arra kerül sor, hogy valami valós dolgot tegyenek, egyetlen lépést sem tudnak megtenni. Arról ne beszéljünk, hogy milyen a képességük – csupán arra a tényre alapozva, hogy csak beszélnek, de semmi valósat nem tesznek, haszontalan emberekként lehet őket jellemezni. Semmi valósat nem tesznek, mégis felsőbbrendűként akarnak viselkedni, és élvezni akarják a státusz előnyeit – hát nem annyira arrogánsak, hogy már elment a józan eszük is? Csak beszélnek, egyáltalán semmi valósat nem tesznek, és egyszerre lusták és arrogánsak is – haszontalan emberek, igaz? Ha arra kérik őket, hogy cselekedjenek és tegyenek valami valósat, hogy szervezzenek, tervezzenek és valósítsanak meg valami munkát, nem hajlandók megtenni; szívük mélyén ellenállást éreznek ezzel szemben. Hogy mennyire lusták tudnak lenni az ilyen emberek! Ezek naplopók, akik nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak. Egyszerűen csak élvezik, ahogy a levegőt pufogtatják, semmit sem akarnak csinálni, csak úgy át akarnak evickélni az életen, jókat enni, jól öltözködni, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy mások nagyra becsüljék őket, továbbá magas szintű bánásmódot és olyan bánásmódot akarnak élvezni, amilyenben azok részesülnek, akiknek státuszuk van. Milyen az ő emberi mivoltuk? (Rossz.) Undorítónak találjátok az ilyen embereket? (Igen.) Egyesek, amikor olyanokat látnak, akik ékesszólóak, de semmi valósat nem tesznek, irigylik őket. Azt gondolják: „Csak mondják és mondják, és minden, amit mondanak, strukturált és módszeres – ez azt mutatja, hogy rendelkeznek az igazságvalósággal.” Minden tisztánlátással rendelkező ember megmondhatja, hogy azokat a dolgokat, amiket gyakran mondanak, mind Isten házának prédikációiból és közléseiből tanulták, és nem a saját tapasztalataikból származnak. Ezért, noha a prédikációjuk lenyűgözően hangzik, egyáltalán nem képesek semmilyen problémát megoldani. Idővel az emberek világosan láthatják, hogy az ilyen egyének mindvégig csalók voltak. Bármilyen kérdést is teszel fel, nem tudják megválaszolni, és semmilyen gyakorlási alapelvet vagy gyakorlási utat nem tudnak megosztani, mégis azt akarják, hogy nagyra becsüld őket. Hogyan érik el, hogy nagyra becsüld őket? Az előadásaikat és beszédeiket használják arra, hogy belopják magukat a szívedbe, elérve, hogy irigyeld, csodáld őket és felnézz rájuk. Hát nem szégyentelenek az ilyen emberek? Semmilyen valós munkát nem végeznek, és nem is képesek valós munkát végezni, mégis azt akarják, hogy mások nagyra becsüljék őket, és továbbra is pazarolni akarják mások energiáját és idejét a hangzatos beszédeikkel, ám végül egyáltalán nem képesek megoldani semmilyen problémát. Az olyan embereket, akik csak egy-két éve hisznek Istenben, talán még félre tudják vezetni, ám akik már sok éve hisznek Istenben és értenek valamennyit az igazságvalóságból, azok nem akarják hallgatni a hangzatos beszédüket. Ha viszont nem vagy hajlandó hallgatni, akkor negatív véleményt alakítanak ki rólad, és azt mondják, hogy nem szereted az igazságot. Hát nem nagyon problémásak az ilyen emberek? (De igen.) Az igazság bármely aspektusáról csupán részleges megértésük van, és amikor megértenek néhány doktrínát, nem tudják világosan elmagyarázni azokat, mégis prédikálni akarják ezeket a doktrínákat másoknak, és el akarják fogadtatni őket másokkal. Ha nem vagy hajlandó hallgatni, azt mondják, hogy nem szereted az igazságot és nem tiszteled őket. Ha viszont meghallgatod őket, kényelmetlenül érzed magad és nem tudsz nyugton maradni. Miért nem tudsz nyugton maradni? Azért, mert sok megoldandó problémád és sok elvégzendő munkád van, és nincs időd a hangzatos beszédüket hallgatni. Ha valaki tényleg irigyli azokat, akik hangzatos beszédbe bocsátkoznak, az miféle ember? Tétlen ember, ostoba ember, és olyan ember, akinek nincs jobb dolga. Amikor egy kötelesség elvégzéséről van szó, az ilyen emberekben nincs odaadás, és semmiféle terhet nem viselnek; csak át akarnak evickélni az életen, potyázva és a halálra várva. Minden nap meghallgatnak néhány mély doktrínát, hogy elüssék az időt, ennek ellenére továbbra is úgy gondolják, hogy nyertek valamit, és haladást értek el az Istenbe vetett hitükben: „Az általuk prédikált igazságok napról napra fennköltebbé válnak – a prédikációjuk hamarosan eléri majd a harmadik ég szintjét! Ezek mind mennyből származó misztériumok!” Sok doktrínát hallgatnak meg olyanoktól, akik hangzatos beszédbe bocsátkoznak, de továbbra sem tudják, hogyan legyenek odaadóak a kötelességük végzésében, vagy hogy milyen alapelveket kellene követniük, amikor a kötelességüket végzik. Hasznos-e tehát meghallgatni ezeket a dolgokat? (Nem.) Mit kell tennetek, amikor olyan emberekkel találkoztok, akik hangzatos beszédbe bocsátkoznak és fennkölt doktrínákat hirdetnek? Szorosan követnetek kell őket, vagy el kell utasítanotok őket? (El kell utasítani őket.) Hogyan utasítjátok el őket? Tudnod kell, hogyan utasítsd el őket, és tudnod kell, miért utasítod el őket. Ha ezt nem tudod, akkor, amikor elutasítod őket, talán a szívedben még mindig azon tűnődsz: „Az elutasításuk vajon azt jelenti, hogy nem szeretem az igazságot?” Ha ilyen gondolatod van, az problémás – azt bizonyítja, hogy nincs tisztánlátásod és nem érted, hogy mi az igazságvalóság. Ha meghallgatod őket, ahogy doktrínákat beszélnek, és továbbra is azt gondolod, hogy az igazságról beszélnek, sőt a szívedben még helyesled is őket, akkor végképp ostoba vagy. Ha van tisztánlátásod az ilyen, hangzatos beszédbe bocsátkozó emberek által mondott doktrínákkal kapcsolatban, akkor el kell utasítanod őket. Ennek az az oka, hogy minden, amit mondanak, csupán doktrína és üres szó – haszontalan. Ez olyan, mint süteményeket rajzolni az éhség csillapítására, vagy szilvákat bámulni a szomjúság oltására – valós problémákat egyáltalán nem képes megoldani. Sok doktrínát mondanak, ám ezek a doktrínák nem passzolnak azokhoz a valós problémákhoz, amelyekkel az emberek a kötelességeik végzése közben szembesülnek, és egyáltalán nem tudják megoldani azokat. Meghallgatni őket semmiben sem különbözik attól, mintha nem hallgatnád meg őket. Nem tudják, hogyan kell megoldani az evangelizációs munkában és a gyülekezeti életben felmerülő problémákat; nem tudják, hogyan kell megvalósítani a munkarendeket, illetve, hogy mely munkákban vannak olyan hibák és hiányosságok, amelyeket orvosolni kell vagy nyomon kell követni; és nem tudják, hogyan kell megoldani vagy megcáfolni az eltorzult elképzeléseket, amikor mások felvetik azokat. Ezek egyikét sem tudják – akkor hát nem időpocsékolás a hangzatos beszédüket hallgatni? Ez az oka annak, hogy el kell utasítanod őket. Ezért el kell utasítani ezt a hangzatos beszédet, mivel amit ezek az emberek beszélnek, az nem az igazság, csupán doktrínák. Mik azok a doktrínák? A doktrínák olyan szavakból állnak, amelyek az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek felelnek meg. Ezek az emberek nem a probléma lényegére összpontosító igazságalapelvekről beszélnek. Noha a szavaik kellemesen hangzanak, és világos, logikus módon fejezik ki őket, egyáltalán nem tudnak problémákat megoldani. Ezek a szavak tehát doktrínák; bármennyire is helyesnek tűnnek, nem az igazságalapelvek. Egyesek szavai sekélyesnek tűnhetnek, de képesek rátapintani a probléma kritikus pontjára, és világosan elmagyarázni annak lényegét. Még ha néhány szavuk olyan kellemetlenül hangzik is, mintha sértések lennének, ezek olyan szavak, amelyeket az emberek el tudnak fogadni, és képesek valós problémákat megoldani. Kétség sem fér hozzá, hogy ezek a szavak megfelelnek az igazságalapelveknek. Bizonyos szavak talán kellemesen, tapintatosan, kifinomultan és mélyen hangzanak, ám valós problémákat egyáltalán nem tudnak megoldani. A legkevésbé sem tartoznak az igazságalapelvekhez, és utat vagy irányt sem tudnak mutatni az embereknek. Ezek mind megtévesztő doktrínák. Így hát ezeket a szavakat el kell utasítani. Az ilyen emberek elutasításának oka az, hogy a hangzatos beszédük elvesztegeti azt az időt, amit a kötelességed végzésére kellene fordítanod, elvesztegeti azt az időt, amit az igazság keresésére kellene fordítanod, és elpazarolja a személyes energiádat – így hát el kell utasítanod őket. Hogyan kell elutasítanod őket? Egyszerűen azzal, hogy annyit mondasz, „Viszlát”, már el is utasítod őket, nem igaz? Vagy mondhatod: „Hagyd abba a beszédet, mindent értek, amit mondasz. Mikor fogsz arra a kérdésre válaszolni, amit feltettem neked? Ha nem tudsz rá válaszolni, akkor azonnal tűnj innen, és ne vesztegesd az időmet.” Jó módja ez az elutasításuknak? (Igen.) Számomra elég jónak tűnik – máskülönben hogyan utasítanád el őket? A hangzatos beszédük, doktrínáik és szlogenjeik elutasítása épp olyan, mint a farizeusok elutasítása. Az ilyen emberek semmi valósat nem tudnak tenni. Az emberi mivoltuk nem megfelelő színvonalú, a képességük gyenge, és alapvetően képtelenek valós munkát végezni. Ennek ellenére továbbra is fennkölt doktrínákat használnak, hogy megpróbáljanak félrevezetni téged. Ha nem utasítod el őket, akkor végképp ostoba vagy. Helyes dolog elutasítani az ilyen embereket, amikor találkozol velük. Egyszerűen csak mondd: „Viszlát”, és menj tovább – ez egy nagyon könnyen megoldható dolog, nem igaz? Pontosan így kell bánni azokkal, akik hangzatos beszédbe bocsátkoznak, ám semmi valósat nem tesznek. Az ilyen emberek nem azok, akik helyes és komoly módon végzik a dolgokat; nem azok, akik gyakorlatias módon teszik a dolgokat. Amit mondanak, abból hiányzik a hitelesség, nem érdemes kötődni hozzá, és nem érdemes úgy hallgatni, mintha hatékony tanács vagy hatékony út lenne. Amikor tehát a hangzatos beszédükre kerül sor, csak egyenesen utasítsd el azt – nincs szükség jegyzetelésre, és nem érdemes dédelgetni sem. Ezzel zárul a hangzatos beszéd problémájáról folytatott eszmecserénk.

A politika megvitatásának szeretete

Beszéljünk egy másik megnyilvánulásról: a politika megvitatásának szeretetéről. Egyesek szeretik megvitatni a saját országuk politikai helyzetét vagy a globális politikai helyzetet, valamint a magas rangú politikai szereplők irányelveit és kijelentéseit, kormányzási napirendjüket és a politikai irányvonalukat, azt, hogy milyen módokon és eszközökkel valósítanak meg különféle irányelveket, és így tovább. Röviden, gyakran vitatnak meg politikával kapcsolatos témákat; akár ókori, akár modern politikával, akár belföldi vagy nemzetközi politikával kapcsolatosak ezek a témák, időről időre szívesen felhozzák őket. A politika megvitatásának szeretete a veleszületett adottságok, az emberi mivolt vagy a romlott beállítottságok közé tartozik? Ugye nem tudjátok? Ez azért van, mert ez a téma kissé sajátságos. Amit szeretnek megvitatni, az a politika, a ti szemetekben pedig a politika nem valami pozitív dolog. Azt gondoljátok: „Ha a politika megvitatásának szeretete a veleszületett adottságokon belüli érdeklődési kör és hobbi lenne, akkor Isten nem adott volna az embereknek ilyen érdeklődést és hobbit; ha a rossz emberi mivolt problémája lenne, akkor pusztán a megvitatása, anélkül, hogy az ember bármi rosszat tenne, nem számítana rossz emberi mivoltnak, és még kevésbé emelkedhetne egy romlott beállítottság szintjére. Akkor tehát hova kellene sorolni?” Végül nem juttok következtetésre. Ez a helyzet? (Igen.) Akkor helyes-e, hogy így gondolkodtok? Miért nem juttok végül következtetésre? Hol akadtok el? A „politika” szón akadtok fenn, nem igaz? (De igen.) Ha a képzőművészetek, a zene, a tánc, a formatervezés vagy a közgazdaságtan megvitatásának szeretetéről beszélnék, azt hova sorolnátok? (A veleszületett adottságokon belül egy érdeklődési körként és hobbiként lenne osztályozva.) Ha a történelem vagy a gasztronómia megvitatásának szeretetét említeném, azt milyen osztályba kellene sorolni? (A veleszületett adottságokhoz.) Amikor azt mondják, hogy valaki szeret megvitatni valamit, szeret kutatni valamit vagy jó valamiben, az azt jelenti, hogy kedveli azt a területet és érdeklődik iránta. Tehát a veleszületett adottságokon belül az érdeklődési körök és hobbik osztályába sorolandó. Mivel azonban ebben az esetben a politika az a téma, amit az emberek szeretnek megvitatni, nem meritek ily módon osztályozni. Miért nem meritek így osztályozni? Azért, mert a politika egy nagyon érzékeny téma, és a politika nem különösebben pozitív dolog, igaz? (Igaz.) Noha a politika nem különösebben pozitív dolog, a tevékenység a politika megvitatásának szeretete esetében, ahogy azt épp az előbb említettük, a megvitatás. Ezért érdeklődési körként és hobbiként kell osztályba sorolni a veleszületett adottságokon belül. Az ilyen ember veleszületett érdeklődési köre és hobbija az, hogy viszonylagos mértékben szereti követni és megvitatni a politikát. De vajon részt vesz a politikában? Odáig még nem jutottunk el; egyelőre a figyelmünket csupán a megvitatás tevékenységére korlátozzuk, tehát ez csakis érdeklődési körök és hobbik osztályába sorolható, a veleszületett adottságokon belül. Értitek már? (Értjük.) Ha így mondjuk, az objektív; ez tény, nemde? (De igen.) Tegyük fel például, hogy valaki szereti megvitatni az ősi uralkodókat, és gyakran beszél arról, hogy bizonyos császárok hogyan bántak a minisztereikkel és a közemberekkel, bizonyos uralkodók hogyan kormányoztak szorgalmasan és törődtek a néppel, hogy az ország gabonatartalékai miképp voltak elegendőek, és hogy az uralkodásuk alatt milyen szintet ért el a lakosság életszínvonala. Arról is beszélnek, hogy mely császárok voltak zsarnokok, és hogy az ő uralmuk alatt milyen nyomorban éltek az emberek, miközben ezek a császárok pazar lakomákban és erkölcstelenségben tobzódtak, és hatalmas pompában éltek a palotáikban. Ezután áttérnek a kortárs politikai alakok problémáinak megvitatására, arról beszélve, hogy ki végez jó munkát és ki nem, és így tovább. Egyszerűen csak szeretik megvitatni ezeket a dolgokat. Más szavakkal: ez a személy viszonylagos veleszületett érdeklődést mutat az ilyen típusú témák és ügyek iránt. A mindennapi életében számára az a kikapcsolódás és a szórakozás módja, hogy megvitatja ezeket a politikai ügyeket, eszközként használva az idő eltöltésére – ez része az életének. Ha egyszerűen csak szereti megvitatni a politikát, akkor ez csupán egy érdeklődési kör és egy hobbi. Érinti ez az emberi mivoltát? Ha csak a politika megvitatása iránti szeretetét nézed, akkor nem tudod megmondani, milyen a jelleme, mivel nem látod, hogy milyen a hozzáállása a politikához, és milyenek a nézetei vele kapcsolatban. Egyszerűen élvezi az ilyen témák megvitatását és érdeklődik az ilyen dolgok iránt – ez nem érinti a magaviseletének alapelveit. Ha valaki egyszerűen csak szereti megvitatni a politikát, és a mindennapi életében ezt szabadidős témaként, társalgási anyagként vagy gyakori beszédtémaként kezeli, amikor másokkal érintkezik és dolgokat intéz, akkor ez egy érdeklődési kör és hobbi, és nem érinti az illető emberi mivoltát. Azok az emberek, akiknek ez az érdeklődési körük és hobbijuk, ugyanolyanok, mint azok, akiknek más hobbijaik vannak – egyenlőek. Ez a személy nem jellemezhető ambiciózusként, rossz emberi mivoltúként vagy hitvány jelleműként azért, mert szereti megvitatni a politikát. Noha azok, akik hisznek Istenben, nem vesznek részt a politikában, amikor magáról a politikáról van szó, minden embernek joga van részt venni benne. A politika nem valami pozitív dolog, de azt sem lehet mondani, hogy negatív – egyszerűen olyasvalami, ami az emberi társadalmi fejlődésben elkerülhetetlenül jelen van. Ezért önmagában a politika megvitatásának szeretete nem mutatja meg, hogy milyen valakinek a jelleme. Ez olyan, mint amikor valaki szeret táncolni – nem mondhatod, hogy ez a személy elferdült vagy hogy nem megfelelő feladatokkal foglalkozik. Ha valaki szereti az elektronikai termékeket, szintén nem mondhatod, hogy az illető nagyszerű dolgokra képes vagy pozitív alak. Helyes lenne az ilyenfajta megítélés? (Nem.) Akkor hát hogyan kell ezt értékelni? Attól függ, mihez kezdesz az érdeklődési köreiddel és a hobbijaiddal. Ha igazságos ügyben veszel részt, akkor az érdeklődési köreid és hobbijaid hasznos értéket teremthetnek. Ha az érdeklődési köreidet és hobbijaidat arra használod, hogy negatív dolgokat tegyél, olyan dolgokat, amelyek ártanak az embereknek és károsítják az érdekeiket, még akkor sem mondható, hogy az érdeklődési köreid és hobbijaid negatívak – inkább azt jelenti, hogy az emberi mivoltod rossz, az út pedig, amelyen jársz, helytelen. Talán arra használod az érdeklődési köreidet és hobbijaidat, hogy rossz dolgokat tegyél, viszont az érdeklődési köreid, hobbijaid, erősségeid, valamint a hozzájuk kapcsolódó szakmai készségeid, technikai készségeid és tudásod önmagukban nem negatívak. Bármilyen érdeklődési köreid és hobbijaid vannak is, azok azért vannak, hogy hasznosítsd őket. Ha a helyes úton jársz, akkor amit az érdeklődési köreiddel és hobbijaiddal teszel, az igazságos. Ha nem a helyes úton jársz, akkor az, aminek a megtételére az érdeklődési köreidet és hobbijaidat használod, nem igazságos, hanem gonosz. Például a számítógép csupán egy gép – egy technológiai eszköz. Egy számítógépet használhatsz összejövetelekre, prédikációkra és az evangélium hirdetésére, ugyanakkor azonban sok rossz ember és gonosz ember is használhat számítógépet, hogy gonosz dolgokat tegyen. Tehát, amikor egy számítógépet egy igazságos ügyben való részvétel érdekében használnak, nem mondhatod, hogy maga a számítógép igazságos; hasonlóképpen, amikor egy számítógépet gonosz dolgok megtételére használnak, nem mondhatod, hogy maga a számítógép gonosz. Érted? (Igen.) Hasonlóképpen, azoknál az embereknél, akik szeretik megvitatni a politikát, ez a megnyilvánulás, hogy szeretik megvitatni a politikát, egy érdeklődési kör és hobbi – nem érinti az emberi mivolt lényegük kérdéseit. Ráadásul azok, akik szeretik megvitatni a politikát, szeretik a politikai témákat. Mindig szeretik megvitatni a helyes és a helytelen kérdéseit, és szeretnek politikai nézetekkel kapcsolatos témákról vitatkozni másokkal. Egyesek különösen érdeklődnek a híres emberekkel és nagy személyiségekkel kapcsolatos témák iránt, míg mások különösen a társadalom sötét oldalait leleplező témák iránt érdeklődnek. De mindenesetre azok, akik szeretik megvitatni a politikát, nem birtokolják az igazságot, és Istennek nincs helye a szívükben – ez teljesen biztos. Jól van, nagyjából ennyi volt a politika megvitatása szeretetének kérdéséről folytatott eszmecserénk.

A politikában való részvétel kedvelése

A politika megvitatásának szeretete egyesek számára érdeklődési kör és hobbi. A következőkben menjünk egy lépéssel tovább ebben az eszmecserében, és beszéljünk a politikában való részvétel kedveléséről. A politikában való részvétel kedvelése nem ugyanaz, mint a politika megvitatásának szeretete – ez cselekvést foglal magában. A politikában való részvétel kedvelése nem csupán valamiféle vacsora utáni társalgási anyag vagy szórakozás, és nem marad meg pusztán az érdeklődési körök és hobbik szintjén, sem a politikával való törődés szintjén; inkább az ember által járt utat foglalja magában. Akkor milyen utat járnak azok, akik kedvelik a politikában való részvételt? Ez magában foglalja az ő emberi mivoltukat? (Igen.) Akkor hát hogyan kell osztályozni a politikában való részvétel kedvelését? Ez mindannyiótok számára nehéz kérdés – nem tudtok átlátni rajta. Akkor hát beszélgessünk erről. Az élet minden területén vannak emberek, akik szeretik megvitatni a politikát. Látod, noha a gazdák a társadalom legalsó fokán élnek, némelyikük sokat tud a politika felső szintjeivel kapcsolatos ügyekről, és képes kifejezni bizonyos politikával kapcsolatos nézeteket. Az üzleti élettel és közgazdaságtannal foglalkozó emberek szintén megvitatják a politikát, sőt még a művészet és az oktatás területén lévők is megvitatják a politikát. Vagyis mindenféle területen vannak olyan emberek, akik szeretik megvitatni a politikát, és akik érdeklődnek a politikai témák iránt. Teljesen mindegy, hogy valaki milyen területen tevékenykedik, ha szereti megvitatni a politikát, az kizárólag azért van, mert érdekli a politika. Ez az érdeklődés bizonyos kapcsolatban áll a veleszületett képességével és a szemlélete szintjével. Képes felfogni a politikai hatalom körébe tartozó dolgokat, így időről időre kifejezi saját nézőpontjait. Megnyilvánulásai a veleszületett adottságokon belüli érdeklődés és hobbi szintjén maradnak. A politikában való részvétel azonban nem azt jelenti, hogy valaki megelégszik azzal, hogy gondolati szinten ilyen jellegű érdeklődése és hobbija van; inkább azt jelenti, hogy elhagyja az eredeti szakterületét és úgy dönt, hogy politikai munkában vesz részt, a politika színterére lép, és politikai szereplőkkel érintkezik. Mi tehát a probléma az ilyen emberekkel? Az efféle ember, aki kedveli a politikában való részvételt, lehet, hogy általában nem sokat beszél a politikáról, de függetlenül attól, hogy milyen pályát választ, amíg olyan munkával foglalkozik, ami nem kapcsolódik a politikához, nem érdeklődik iránta, és úgy érzi, a kilátásai sivárak. Amikor viszont a politikában való részvétel kerül szóba, a szemei felragyognak a vágytól, az érdeklődése pedig felélénkül. Amikor meghallja, hogy valaki indul a polgármesteri, kormányzói, törvényhozói vagy elnöki posztért, a szívében veszteségérzet támad, és azon töri a fejét, hogyan tudna ő maga is részt venni. Miféle ember ő? Vajon nem az a fajta ember, akinek mérhetetlen hatalomvágya van? (De igen.) Akkor milyen plusz dolog van az efféle ember emberi mivoltában? Vajon végképp a pénz megszállottja, vagy végképp a hatalom megszállottja? (Végképp a hatalom megszállottja.) A hatalmat mindenek fölött állónak látja, a saját életének tekinti, úgy tekint rá, mint olyan célra, amelyre egy egész életen át törekedhet. Akkor pontosan milyen fajta ember is ő? Mi az a plusz dolog, ami az ő emberi mivoltában megvan, amivel az egyszerű emberek nem rendelkeznek? (Ambíció és vágy.) Minek a megtételére van meg az ambíciója és vágya? (A hatalom birtoklására.) Mi az a legközvetlenebb előny, amit a hatalom birtoklása hoz számára? (A státusz megszerzése és a mások általi megbecsülés.) Ezek másodlagosak, nem ez a döntő előny. (Embereket akar irányítani.) Ez közel van. Ha valaki szeret hivatalban lenni, viszont a pozíció, amit betölt, csupán egy üres cím, és egyetlen beosztottja sincs, akkor ez tekinthető úgy, hogy hatalommal bír? (Nem.) Ez nem tekinthető úgy, hogy hatalma van. Nincsenek különleges privilégiumai, és nem élvezheti a hivatal betöltésének egyetlen előnyét sem. Az ő szemében van-e bármi tényleges értéke az ilyen pozíció betöltésének? (Nincs.) Tehát az efféle ember rendelkezik valamivel, amivel mások nem – rendkívül intenzív ambícióval és vággyal a hatalom iránt. Mivel ilyen ambícióval és vággyal rendelkezik, az a cél, amit el kíván érni, nem olyan egyszerű, mint hogy csupán mások nagyra becsüljék, bálványozzák vagy irigyeljék; ehelyett hivatalt kíván betölteni, ő akarja meghozni a döntéseket, és vezetni akar másokat. Ilyen ambíciója és vágya van – ha nincs státusza, elérheti-e a célját? Hallgat majd rá bárki is? Egyáltalán nem. Ezért eltökélt, hogy státuszt szerezzen. Mihelyt rendelkezik státusszal, lesznek emberek, akik hallgatnak rá, amikor beszél, és amikor megköveteli másoktól, hogy tegyenek meg valamit, lesznek, akik engedelmeskednek és teljesítik – ekkor az ambíciója és vágya, amit meg akar valósítani, valósággá válhat. Azok, akik kedvelik a politikában való részvételt, szép kifejezésekkel úgy is leírhatók, mint nemes lelkűek és törekvőek, de őszintén szólva, csak megszállottjai annak, hogy hivatalt töltsenek be – egyszerűen szeretnek hivatalt betölteni. Amikor nem töltenek be hivatalt, nem hozhatnak döntéseket, és nincs néhány alárendeltjük, akiket vezethetnek, így pedig elcsüggednek és úgy érzik, hogy az élet sivár. Ám amint hivatalt töltenek be, vannak emberek, akik hallgatnak rájuk, amikor beszélnek, és vannak követőik, és következésképpen úgy érzik, az élet élvezetes. Van-e tehát probléma az emberi mivoltukkal? (Van.) Nevezhető ez az emberi mivoltuk hibájának? (Nem.) Ez biztosan nem ilyen egyszerű. Akkor miféle probléma ez? (A romlott beállítottságok problémája.) Az emberi mivolta tekintetében megbízható az ilyen ember? (Nem.) Akkor jó-e a jelleme? (Nem.) Miért nem jó? (Mindig irányítani akarja az embereket, és mindig ő akar döntéseket hozni.) Az efféle emberben különösen erős vágy él a státusz iránt – mindig különféle lehetőségeket keres arra, hogy döntéseket hozhasson, és mindig vezető szerepben akar lenni, és irányítani akar másokat. Az ilyen emberek megbízhatatlanok, és a jellemük sem jó. Isten házában meglehetősen sok van ebből a fajta emberből. Ha Isten háza megbízza őket egy munkafeladat irányításával, azt hiszik, ez azt jelenti, hogy hivatalt töltenek be és vezetői szerepben szolgálnak. Fogják keresni az igazságalapelveket? Megvalósítják a munkarendeket? (Nem.) Ha úgy tekintenek a felügyelői vagy vezetői tisztségre, mintha hivatalt töltenének be, akkor biztosan nem fogják megvalósítani a munkarendeket, és biztosan nem fognak tényleges munkát végezni. Mit fognak tenni? A saját vállalkozásukkal fognak foglalkozni, felépítik a saját hatalmukat, megszilárdítják a saját státuszukat és a saját elgondolásaikat kommunikálják az alattuk lévők felé és elérik, hogy az emberek hallgassanak rájuk – ezáltal semmissé téve a munkarendeket, Isten szándékait és az igazságot. Pontosan ez az ilyen emberek lényege. Amikor nincs státuszuk, teljes erejükkel törekszenek rá, amikor pedig státuszra tesznek szert, számukra ez azt jelenti, hogy találtak egy lehetőséget. Lehetőséget minek a megtételére? A saját ambíciójuk kielégítésére, és a státuszuk lehető legnagyobb mértékben való megszilárdítására; az ilyen lehetőséget arra használják, hogy kielégítsék saját ambíciójukat és a hivatal betöltése iránti függőségüket.

A politikában való részvétel kedvelése egyaránt rossz jellem és romlott beállítottságok kérdése. Hány romlott beállítottság érintett itt? (Az arrogancia és az ádázság.) Arrogancia, ádázság, idegenkedés az igazságtól és hajthatatlanság – ezek a romlott beállítottságok mind jelen vannak; mindegyik ott van. Akkor melyik itt a legsúlyosabb romlott beállítottság? Az ádázság – a tipikus jellemző, amely a legszembetűnőbb, az ádázság. Azoknál az embereknél, akik kedvelik a politikában való részvételt, ha a világban frusztráltak és sikertelenek, és részt szeretnének venni a politikában, de nincs rá lehetőségük, illetve nem találnak módot arra, hogy betörjenek a politikai körökbe, akkor, amikor Isten házába jönnek, az ambíciójuk nem múlik el – továbbra is részt akarnak venni a politikában. Ezért úgy kezelik a különböző szinteken lévő vezetők megválasztását, mintha az kormányzati tisztviselők megválasztása lenne. Minden alkalommal, amikor ilyen választás van, tettre készek, és mindenhol lobbiznak az embereknél, hogy rájuk szavazzanak. Amint vezetővé válnak, úgy tekintenek erre, mint hivatal betöltésére, ragaszkodnak a saját státuszukhoz, megragadják a hatalmat, és azt tesznek, amit csak akarnak. Úgy viselkednek, ahogy csak akarnak, és figyelmen kívül hagyják az Isten háza által számukra kijelölt munkát és azt a kötelességet, amit el kell végezniük, csak azzal törődve, hogy átadják magukat a státusz előnyeinek. A vezetői kötelesség elvégzését hivatal betöltésének tekintik, azt tesznek, amit csak szeretnének és amit akarnak, és oly módon cselekednek, ami lehetővé teszi számukra, hogy felépítsék a saját hatalmukat, megszilárdítsák a saját státuszukat, rávegyenek másokat, hogy hallgassanak rájuk, és teljes mértékben kielégítsék a hivatal betöltése iránti függőségüket. Nem veszik figyelembe Isten házának munkáját, sem a munkarendek követelményeit. Az efféle emberek nagyon veszélyesek – ha idáig még nem is fedettek fel antikrisztusként, készülőfélben lévő antikrisztusok. Vannak jó emberek azok között, akik kedvelik a politikában való részvételt? Nem, nincsenek köztük jó emberek. Azok az emberek, akikben intenzív vágy ég a hatalom iránt, semmiképp sem tudják szeretni az igazságot. Mivel rendkívül erős a hatalomvágyuk, a lelkiismeretük és a józan eszük nem tudja elnyomni vagy megfékezni a hatalom iránti vágyukat és azt, ahogy a hatalmat hajszolják. Ha egy ember kedveli a politikában való részvételt, vagy rendkívül megszállottja annak, hogy ezt tegye, és erős vágya van erre, az azt jelenti, hogy erős az ambíciója a státuszra és a hatalomra. A magaviseletének és a tetteinek szándékai, célkitűzései és alapjai teljes egészében attól függenek, hogy tud-e hatalmat szerezni, és kielégülhet-e az ambíciója, ahelyett, hogy a lelkiismeret és a józan ész határozná meg őket. Ezért van az, hogy az ilyen emberek emberi mivolta félelmetes. Annak érdekében, hogy kielégítsék hatalom iránti vágyukat és megszerezzék a hatalmat, képesek bármit megtenni és bármit feláldozni – még azokat az embereket is feláldozzák, akikhez a legközelebb állnak és akiket a legjobban szeretnek. Ez alapján ítélve vajon az ilyen emberek rendelkeznek emberi mivolttal? (Nem.) Tegyük fel például, hogy egy férfi kedveli a politikában való részvételt, és rendkívül erős a hatalomvágya. Amikor lehetősége támad részt venni a politikában és megszerezni azt a státuszt és hatalmat, amelyre vágyik, ha fel kell áldoznia azt a nőt, akit szeret, ahhoz, hogy megszerezze a státuszt, amelyet hajszol, habozás nélkül meg fogja tenni – semmiképpen nem lesz lágyszívű. Egyesek nem haboznak feláldozni még a saját szüleiket sem, hogy státuszt szerezzenek – bárkit képesek feláldozni. Az egyetlen dolog, amit sosem fognak elengedni, az a státusz. Más szavakkal, bármilyen személyt, eseményt vagy dolgot felhasználhatnak alku tárgyaként és árként, hogy azt státuszra cseréljék. Tehát, az ilyen emberek jelleméből ítélve, vajon tényleg rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel? (Nem.) Ezért nagyon félelmetesek az efféle emberek. Meglehet, hogy a lelkiismeretük és a józan eszük eltűnt, vagy az is lehet, hogy eleve soha nem is volt lelkiismeretük vagy józan eszük – mindkettő lehetséges. Miért mondom, hogy mindkettő lehetséges? Amikor ezeknek az embereknek nincs státuszuk, és amikor politikai ügyek nem érintettek, igen jól kijöhetnek másokkal, segíthetnek embereknek, talán soha nem használnak ki másokat, és adakozhatnak is, valamint nagyon türelmesek lehetnek. A felszínen úgy tűnik, hogy van emberi mivoltuk, a lelkiismeretük és a józan eszük pedig normálisnak látszik. Ám nem tudod, mi az, amit mélyen a zsigereikben szeretnek. Amikor felfedezed, hogy amit a zsigereikben szeretnek, az a státusz és a hatalom, és újra megfigyeled az emberi mivoltukat, a nézőpontod megváltozik, és az emberi mivoltukról alkotott megértésed és értékelésed szintén megváltozik. Amikor a státusz és a hatalom nem érintett, normálisan viselkednek, amikor másokkal érintkeznek, és rendes embereknek tűnnek. De amint státuszra és hatalomra tesznek szert, a viselkedésük már nem ugyanaz, mint korábban – többé már nem látod, hol a lelkiismeretük vagy a józan eszük. Csak ekkor ismered fel, hogy az ilyen emberek tényleg félelmetesek. Kiderül, hogy az emberi mivolt, amit mutattak, csupán ideiglenes volt – pusztán egy bizonyos környezet és bizonyos előnyök hajtóerejének köszönhetően tárult fel, olyan körülmények között, ahol az általuk szeretett hatalom és státusz nem volt érintett. De amint a státusz és a hatalom érintetté válik, feltárul az igazi emberi mivoltuk. Amikor látod az igazi emberi mivoltukat, akkor olyan emberekként fogod meghatározni őket, mint akik mentesek az emberi mivolttól. Vagyis mielőtt meglátnád a szívük mélyén rejlő lényegi dolgot, úgy érzed, hogy viszonylag jól ki tudnak jönni másokkal, és hogy nem nélkülözik az emberi mivoltot. Amikor viszont igazán megérted a belső világukat és az emberi mivolt lényegüket, és látod, hogy amit szeretnek, az a státusz és a hatalom, rá fogsz jönni, hogy az ilyen embereknek nincs emberi mivoltuk – kétszínűek. A nem hívők minek nevezik ezt a fajta megnyilvánulást? Hát nem kettéhasadt személyiségnek nevezik? (De igen.) Egy nem-ember emberi testet visel – amikor másokkal érintkezik, nem láthatod, hogy mi rejlik a lelke mélyén, így azt gondolod, hogy normális ember – talán még azt is hiszed, hogy jó ember. De amikor meglátod a másik oldalát, nemcsak hogy nem gondolod többé, hogy jó ember, hanem félelmetesnek is találod őt. Ezt jelenti nem-embernek lenni. Pontosan mik is a nem-emberek? Még ha van is egy kis emberi hasonlóság abban, amit mutatnak, az nem valódi. Mivel nem rendelkeznek az igazságvalósággal, az időnkénti jó megnyilvánulásaik nem képviselik a lényegüket. Az az emberi mivolt az ő lényegük, amelyet akkor mutatnak, amikor valóban kiválasztják az útjukat. Ezért nem szabad, hogy félrevezessen az ilyen emberek külső megjelenése – a kulcs az, hogy nézd meg az általuk járt utat és a lényegüket. Most világosan elmagyaráztam ezt a dolgot? (Igen.) Mit értettetek meg? Ha valaki szereti megvitatni a politikát, és ez megmarad csupán gondolati szinten, és pusztán érdeklődés és hobbi, akkor ez nem probléma. Ha viszont kedveli a politikában való részvételt, akkor ez már nem gondolati kérdés – ez a magaviseletével és az általa járt úttal kapcsolatos problémát foglal magában. Amint magában foglalja azt, hogy valaki hogyan viseli magát és az általa járt utat, akkor már az illető jellemére vonatkozik. Amikor pedig a jellemet érinti, a legtöbb esetben romlott beállítottságokat foglal magában. Nem így van? (De igen.) Rendben, ezzel zárul beszélgetésünk a politikában való részvétel kedvelésének megnyilvánulásáról.