Mocskosság

Beszéljünk egy másik megnyilvánulásról, a mocskosságról. Miféle probléma ez? (A hitvány jellem problémája.) A mocskosság a hitvány jellem kategóriája alá tartozik, és az emberi mivolt alá soroljuk. Hasonlít-e valamennyire a mocskosság az aljassághoz? (Igen.) Ez szintén a hitvány jellem megnyilvánulása. A mocskosság a szabályok betartása nélküli, alattomos módon való viselkedést jelenti, nemcsak alapelvek, lelkiismereti és erkölcsi határok nélküli, hanem rendkívül megvetendő és alantas módon való cselekvést. Melyek a mocskosság megnyilvánulásai? Például: egy mocskos ember meglátja, hogy valaki vett egy szép autót, amit ő maga nem engedhet meg magának. Amikor elhalad mellette, látszólag köszönti az illetőt: „Szép autó! Biztosan gazdag vagy!” A szavai kellemesen hangzanak, de amint az autó tulajdonosa továbbmegy, leköpi az autót: pfuj! Hát nem mocskosság ez? (De igen.) Miféle viselkedés a köpködés? (Mocskos.) Ezt nevezzük mocskosságnak. A mocskosság különösen megvetendő, piszkos és igénytelen mivolt – olyan szégyenletes viselkedés, amely másokat gúnyra és megvetésre késztet, s azt az érzést kelti bennük, hogy a jellemed alantas, te pedig gyalázat vagy. Egyesek például látják, hogy a szomszédjuknak jó kutyája van, és belül irigynek érzik magukat: „Az ő családjának ilyen jó kutyája van. Miért nem én vettem meg azt a kutyát?” Ezért megtalálják a módját, hogy megöljék a kutyát, utána pedig a fellegekben járnak. Amint hazaérnek, ünnepelnek – pezsgőt bontanak és lakomát csapnak, s boldogabbnak érzik magukat, mint valaha. Mondjátok meg Nekem, borzalmas ez az ember vagy sem? (Borzalmas.) Ez mocskosság. Amint másokkal valami jó történik, és boldognak érzik magukat, ő boldogtalanná válik, és azon kezd gondolkodni, hogyan tehetné tönkre számukra a dolgokat. Amikor azt látja, hogy másokat valamilyen szerencsétlenség ér, kárörvend a balsorsukon. Az ilyen emberek nagyon mocskosak.

A mocskos emberek gondolatai nagyon negatívak. Milyen értelemben negatívak? Amikor például adsz valakinek valamit, normális körülmények között hálásnak kellene éreznie magát, mondván: „Ez a dolog egész jó. Régen igazán szeretted, de most már nincs rá szükséged. Nem valaki másnak adtad, hanem egyenesen nekem – tényleg barátok vagyunk!” Bárki, akiben van lelkiismeret és józan ész, így gondolkodna; pozitívan fogná fel ezt a dolgot. A mocskos emberek gondolkodása viszont kicsavarodott. Ők ezt mondanák magukban: „Csak azért adtad nekem, mert neked már nincs rá szükséged. Ha még szükséged lenne rá, vajon nekem adtad volna? A jó dolgokat megtartod magadnak, nekem pedig a rosszakat adod – ez kinek kell? Lerázol, mint egy koldust? Szerinted én nem tudom, mi a jó? Csak azért adtad nekem, mert neked már nincs rá szükséged, és még azt várod, hogy hálás legyek. Idiótának tartasz?” Látod, egy ilyen egyszerű dolog kapcsán is mennyire megvetendő, piszkos és alantas módon gondolkodnak. Ha adsz nekik valamit, az végül még neked okoz bajt. Miért okoz bajt? Azért, mert az illető, akinek adtad, mocskos ember – olyasvalaki, akinek megvetendő, piszkos és aljas gondolatai vannak. Mindenkiről negatívan gondolkodik. Amikor ránéz valakire, nem alapelvek alapján tekint rá, és nem is az illető jelleme vagy a magaviseletének alapelvei alapján, amelyeket a hosszú együtt töltött évekből ismer. Inkább a saját szélsőséges, konok gondolatai és nézőpontjai alapján tekint másokra. Az ilyen emberek nagyon mocskosak. Ha nem tartasz kapcsolatot velük, illetve nem adsz nekik semmit, akkor a dolgok békések maradnak. De ha tényleg kapcsolatot tartasz velük és segítesz nekik, annak gyakran az lesz a vége, hogy megítélnek és kritizálnak téged. Amikor látják, hogy valami jó dolgot használsz, mindig akarják azt. Ha nem adod oda nekik, akkor azt gondolják, hogy fukar és zsugori vagy. Az ilyen emberek nagyon problémásak, és nagyon nehéz kijönni velük. Lehet, hogy nyíltan nem mondanak semmit, legbelül azonban titokban mindig versengenek veled, és kedvezőtlen gondolatokat alakítanak ki rólad a szívükben. Egyszerűen szólva: az ilyen embereknek ronda a szívük és rondák a gondolataik. Szerintem a „ronda” szó elég találó arra, hogy piszkosnak írja le valakinek a gondolatait és a szívét – azt jelenti, hogy azok nem tiszták, nem pozitívak és nem kedvesek. Bármennyire is pozitív valami, amikor ők beszélnek róla, az negatívvá válik. Bármennyi jót is teszel értük, nemhogy nem értékelik, hanem még le is kicsinyelnek és megvádolnak, mondván, hogy rossz szándékaid vannak. Ha valamilyen előnyt adsz nekik, azon tűnődnek majd, vajon megpróbálod-e kihasználni őket. Ha közömbös vagy velük szemben, azt fogják gondolni, hogy mivel gazdag és erős vagy, lenézed a szegényeket. Úgy fogják érezni, hogy nincs benned emberi melegség, nem tudod, hogyan kell kijönni az emberekkel, és képtelen vagy figyelembe venni mások érzéseit. Ha eltávolodsz tőlük, az sem fog működni – akkor is lesz valami mondanivalójuk rólad. Az ilyen emberek nagyon problémásak. Bárhogyan is tartod velük a kapcsolatot, soha nem tudod elégedetté tenni őket. Nem tudod, mit fognak gondolni, és nem tudod, milyen problémák származnak majd azokból a dolgokból, amelyeket jó szándékkal teszel. Így tehát csak egyetlen módja van az ilyen emberekkel való bánásmódnak – maradj távol tőlük, ne foglalkozz velük. Amikor barátkozol, ne válassz ilyen embereket, mert túlságosan mocskosak; a velük való kapcsolattartás nagy bajt és nagy gyötrelmet fog hozni rád, és mindez a gyötrelem és baj teljesen szükségtelen. Van-e a mocskos embereknek racionalitásuk? (Nincs.) Mit jelent, hogy azt mondjuk, nincs racionalitásuk? (Nincs lelkiismeretük vagy józan eszük, és nincsenek erkölcsi határaik.) Mik ennek a részletei? (Nincs meg bennük a normális emberek gondolkodása.) Az, hogy nincs meg bennük a normális emberek gondolkodása, az egyik aspektus. Mondd meg Nekem, van-e az ilyen emberekben bármi szégyen? (Nincs.) Nincs bennük szégyen, nem rendelkeznek a normális emberi mivolt gondolkodásával, és csak kicsavart és megtévesztő érvelést mondanak. Az érvelésük arra irányul, hogy a saját érdekeiket óvják – mindez kicsavart érvelés. Ha adsz nekik valamit, azt mondják, lenézed őket, és csak olyan dolgokat adsz nekik, amikre nincs szükséged. Ha nem adsz nekik semmit, akkor azt mondják, hogy túl zsugori vagy. Az ilyen szavak nem kicsavart érvelés? (De igen.) Egyszerűen nem tudnak helyesen felfogni dolgokat, és nagyon negatív módon gondolkodnak – ez kicsavart érvelés. A nem hívők gyakran mondják, hogy az embereknek észszerűen kell viselniük magukat – ha valaki észszerűtlen és csak kicsavart érvelést mond, akkor az nem jó ember. Ha valaki ad neked valamit, az azt jelenti, hogy valamennyire megbecsül téged; ha nem adja neked, az is jogos – a saját tulajdonát annak adhatja, akinek csak akarja. Ha még akkor is találsz benne hibát, amikor ad neked valamit, ám zsugorinak nevezed, amikor nem ad, az vajon nem esztelenség? Hát nem mocskosak azok az emberek, akik ilyen kicsavart érvelésbe bocsátkoznak? (De igen.) Rendkívül mocskosak! A mocskos emberek esztelenek, így semmiféle érvelés nem jut el hozzájuk. A lelkiismeret és józan ész szerinti, vagy az igazságalapelvek alapján való cselekvésnek egyszerűen nincs értelme számukra. A mocskosság valamennyire hasonlít az aljassághoz, nem igaz? (De igen.) Egyesek például pénzt költenek, hogy megvegyenek valamit, és mindig úgy érzik, hogy az nem érte meg az árát, mintha veszteség érte volna őket. Ezután eltűnődnek: „Te kihasználtál engem, úgyhogy meg kell találnom a módját, hogy téged is veszteség érjen – csak akkor érzem majd magam belül kiegyensúlyozottnak.” Az ilyen emberek, akik megvetendőek és mocskosak, mindig azon töprengenek, hogyan használjanak ki másokat. Ha úgy érzik, hogy veszteség érte őket, megnehezítik mások dolgát; mindig biztosra akarnak menni, hogy ők ne veszítsenek, és csak akkor érzik magukat elégedettnek. Ha kihasználnak valakit, ünnepelnek, és annyira boldogok, hogy álmukból is nevetve ébrednek fel. Az, hogy mennyi pénzt költesz valamire, a saját döntésed – senki nem kényszerített arra, hogy odaadd a pénzedet. Mivel önként vetted meg, miért neheztelsz még mindig, s miért próbálod még mindig kihasználni a többieket, és elkerülni, hogy veszteség érjen? Hát nem nagyon mocskosak az ilyen emberek? (De igen.) Amikor elmennek a bevásárlóközpontba élelmiszert vásárolni, és úgy érzik, hogy túl drága, akkor a veszteség elkerülése végett elvesznek néhány extra műanyag zacskót. Ha történetesen épp újév vagy valamilyen ünnep van, és az áruház naptárakat osztogat, akkor több darabot is el kell venniük, és csak akkor érzik magukat elégedettnek. Amikor kihasználnak másokat, örömükben el vannak ragadtatva, és még büszkélkednek is vele, hogy milyen ügyesek és rátermettek. Mondd meg Nekem, miféle gondolkodásmódja van az ilyen embereknek? Bármiről legyen is szó, mindig annak alapján mérlegelnek, hogy előnyhöz tudnak-e jutni, és elkerülhetik-e a veszteséget. Már ez a fajta gondolat és szempont is nagyon mocskos és megvetendő. Természetesen ennek van egy hatalmaskodó oldala, valamint egy gonosz oldala is. Az ilyen emberek nehezen kezelhetők és kötekedők. Az emberi mivolt számos hibája megmutatkozik ilyen emberekben – gondolkodásmódjuk az emberi mivolt szemszögéből nézve egyáltalán nem felel meg a józan észnek és egyetlen viselkedési szabálynak sem, s a normális emberi mivolt erkölcsi küszöbe alá esik; természetesen az emberi mivolt lelkiismeretének és józan eszének sem felel meg. Nagyon eltorzultak, nagyon aljasok, és ugyanakkor nagyon hatalmaskodóak is. Hát nem látni gyakran ilyen embereket az emberek csoportjaiban? (De igen.) A mocskos embereknek hitvány a jelleme, és nagyon nehéz bánni velük. Amint valami az érdekeiket érinti – legyen szó az anyagi érdekeikről vagy a büszkeségükről és státuszukról – a viselkedésük ebben a tekintetben fel fog tárulni; különösen tisztán megmutatkozik majd. El fognak kezdeni kicsavart és megtévesztő érveléseket hangoztatni, teljesen érzéketlenné válva a józan észre. Rendben, ennyi volt a mocskos emberekről szóló beszélgetésünk.

Önzőség

Egy másik megnyilvánulás az önzőség. Jó dolog az önzőség? (Nem.) Akkor először is mondjátok meg Nekem: veleszületett dolog-e az önzőség? (Nem.) Az önzőség nem veleszületett, akkor hát milyen fajta probléma? (Az emberi mivolt hibája.) (Szerintem jellembeli probléma.) Az önzőséget az adott helyzet alapján kell kategorizálni. Az önzőség egyes esetei az emberi ösztön megnyilvánulásai; ezek egyfajta emberi ösztönök, olyan jog, amellyel az embereknek rendelkezniük kell – a saját érdekeik megóvásának joga. Ha ez az emberi ösztön megnyilvánulása, akkor ez olyasvalami, amivel az embereknek rendelkezniük kellene. Ez a fajta önzőség az ember emberi jogai megóvásának, valamint a törvényes jogai és érdekei megóvásának a megnyilvánulása. Ez a fajta önzőség indokolt; ez nem az emberi mivolt hibája. Van azonban egy másik fajta megnyilvánulás, amely súlyosabb, mint ez a fajta önzőség: ez már azzal jár, hogy árt mások érdekeinek, ami pedig az emberi mivolt hibája; ez már jellembeli problémává fokozódott. Ezeket a kérdéseket tisztán kell látni: az önzőség mely megnyilvánulásai indokoltak, az önzőség mely megnyilvánulásai az emberi mivolt hibái, és az önzőség mely megnyilvánulásai foglalnak magukban jellembeli problémát. Ha ezek a kérdések tisztán láthatók, akkor az illető tudni fogja, hogyan gyakoroljon az alapelvekkel összhangban. Példának okáért: az emberek szeretnének jól gondoskodni a saját életükről, maradéktalanul eleget akarnak tenni a felelősségeiknek és a kötelezettségeiknek, és jól szeretnék irányítani önmagukat anélkül, hogy foglalkoznának másokkal – egyszerűen csak jól akarják irányítani önmagukat, anélkül, hogy mások érdekeit sértenék – az emberi mivolt szemszögéből ez is egyfajta önzőség, nem igaz? Más szemszögből nézve azonban ez is ösztönös reakció az emberek részéről. Természetesen ez olyan veleszületett jog is, amelyet Isten adott az embereknek – vagyis jogod van ahhoz, hogy először saját magadról gondoskodj, anélkül, hogy másokkal foglalkoznál. Azáltal, hogy fenntartod a saját emberi életedet, a túlélésedet tartod fenn. Ez indokolt. Természetesen az emberi mivolt szemszögéből az, hogy valaki csak saját magával törődik, és nem foglalkozik másokkal, szintén az önzőség megnyilvánulása. Ez a fajta önzőség azonban az emberi mivolt normális megnyilvánulása, és indokolt. Bár emberi szemszögből ezt az emberi mivolt egy hibájának tekintik, valójában ez nem az emberi mivolt hibája. Csak magaddal törődni – jóllakni és melegen öltözni, jól elvégezni a munkádat, eleget tenni a kötelezettségeidnek, és ennyi – anélkül, hogy képes lennél másokról gondoskodni, vagy akarnál másokról gondoskodni, ez olyan jog, amellyel rendelkezel, és ez is egy olyan ösztön, amelyet Isten adott neked. A veleszületett adottságok szemszögéből nézve, ha valaki még azt sem tudja, hogyan gondoskodjon önmagáról – ha hiányzik belőle ez a veleszületett ösztön –, akkor nem felel meg a felnőtt lét normájának. Ez a fajta önzőség az emberekben meglévő ösztönös reakció. Noha csak saját magukkal törődnek, csak a saját jogaikat és érdekeiket óvják, csak a saját alapvető megélhetési szükségleteikről, illetve az életük és munkájuk körén belüli dolgokról gondoskodnak, mindaddig, amíg nem sértik mások érdekeit, ez a fajta önzőség nem elítélendő. Az a fajta önzőség, amely igazán a hitvány jellem szintjére emelkedik, túl azon, hogy csupán önmagával törődik, magában foglalja azt is, hogy beleavatkozik mások érdekeibe és jogaiba, vagy árt azoknak, megsértve mások emberi jogait. Ez az igazi önzőség, és ez a hitvány jellem problémája. Ha azért, hogy megóvd a saját érdekeidet, hírnevedet, státuszodat és büszkeségedet, semmitől sem riadsz vissza, hogy megkaparintsd vagy erővel megszerezd mások érdekeit – mások érdekeit sajátodnak tekinted, kizárólag önmagaddal törődsz, sőt másoknak még csak lehetőséget sem hagysz a túlélésre – ez a fajta önzőség hitvány jellemre utal. Például éjszaka, amikor mindenki más alszik, te izgatottnak érzed magad és nem tudsz aludni, ezért el akarsz énekelni egy dalt. Ahogy belelendülsz, hangosan énekelni kezdesz, sőt zenét is bekapcsolsz, és táncolsz is éneklés közben. A te hangulatod javul, és boldognak érzed magad, viszont mindenki mást felébresztesz, és így képtelenek aludni. Ezt minek nevezzük? (Önzőségnek.) Ezt a fajta viselkedést önzőségnek nevezzük. Ez a viselkedés vajon a hitvány jellem jele? (Igen.) Miért a hitvány jellem jele ez a viselkedés? (Mert nem vesz figyelembe másokat, és kihat mások pihenésére.) Azért, hogy magadat boldoggá tedd, nem habozol feláldozni mások pihenő- és alvásidejét, arra kényszerítve mindenkit, hogy veled együtt énekeljen és mulatozzon. Azért, hogy elérd a saját céljaidat és megóvd a saját érdekeidet, megsérted mások érdekeit és jogait. Vagyis a saját érdekeid megóvásának feltétele más emberek érdekeinek és jogainak feláldozása. Ezt a fajta megnyilvánulást önzőségnek nevezzük. Annak oka, amiért ez a fajta önzőség megvetendő, hitvány jellemre utal, az, hogy ez a fajta viselkedés árt mások érdekeinek. Helytelen eszközöket használsz, hogy megóvd a saját érdekeidet, miközben ártasz mások érdekeinek és aláásod azokat – ezt önzőségnek nevezzük. Amikor például mindenki együtt étkezik, egyesek csak azzal törődnek, hogy kapnak-e húst, sőt még mások húsadagját is megeszik. Az ilyen emberek, akik többet esznek a húsból, önzőek vajon? (Igen.) Az a mód, ahogyan viselik magukat, nem helyénvaló, csak magukkal törődnek, másokat pedig figyelmen kívül hagynak – ezt önzőségnek nevezzük. Miért nevezzük ezt a helyzetet önzőségnek? Miért számít hitvány jellemnek? Azért, mert a saját érdekeik megóvása érdekében megsértik mások érdekeit, megkaparintják mások tulajdonát és a sajátjuknak tekintik azokat. Ezt önzőségnek nevezzük, és ez a fajta önzőség megvetendő emberi mivoltra és hitvány jellemre utal. Ezért, ha te úgy óvod meg a saját jogaidat és érdekeidet, hogy megsérted mások érdekeit és ártasz azoknak, akkor önző ember, hitvány jellemű ember vagy. Azt is lehet mondani, hogy rossz emberi mivoltú ember vagy. Ám ha nem ártottál mások érdekeinek, nem romboltad le, illetve nem rontottad el mások kapcsolatait, és csak magaddal törődtél, anélkül, hogy másokat figyelembe vettél volna, akkor ez a fajta önzőség még valamennyire indokolható. Legfeljebb azt lehet mondani, hogy nem vagy túl kedves, hogy kicsinyes és énközpontú vagy, ám nem vagy rossz ember; ez nem éri el a hitvány jellem szintjét. Van-e különbség e kétféle önzőség természetében? (Van.) Ha az emberek jellemét az önzőségük mértéke és a cselekvési módjuk lényege alapján különböztetjük meg, akkor látható, hogy az emberekben lévő jellem különböző – vannak eltérések.

Egyesek soha nem foglalkoznak mások ügyeivel, és csak a saját dolgaikra összpontosítanak. Az ilyen emberek talán nem tűnnek nagyon melegszívűnek, nagyon barátságosnak vagy nagyon szívélyesnek, amikor másokkal érintkeznek. Azonban soha nem okoznak zavarásokat, soha nem találnak ki hazugságokat vagy pletykákat másokról, és soha nem sértik, illetve nem kaparintják meg mások dolgait. Természetesen soha nem adják oda a saját dolgaikat másoknak. Lehet, hogy nagyon fukarnak és nagyon zsugorinak tűnnek, de soha nem ártanak mások érdekeinek, és nagyon elvszerűek abban, ahogyan viselik magukat. Az ilyen embereknél van egy alapvető határ, amely a következő: „Nem húzok hasznot belőled, és neked sem szabad arra gondolnod, hogy hasznot húzol belőlem. Sosem használlak ki téged, és neked sem szabad arra gondolnod, hogy kihasználsz engem.” Nagyon elvszerűek. Habár az ilyen emberek közömbösek mások iránt, nem lelkesednek azért, hogy segítsenek másoknak, nem érintkeznek másokkal, és nem sok barátságosságot vagy lelkesedést tanúsítanak mások iránt, soha nem ártanak másoknak. Még ha sok is van nekik valamiből, akkor sem adják oda másoknak. Amikor jó dolgokat látnak másoknál, előfordulhat, hogy olykor irigységet vagy féltékenységet éreznek, de nem áll szándékukban mohón elvenni azokat; és nem is használnak ki titokban másokat, és nem is sértik meg mások érdekeit a saját hasznuk érdekében. Ezekből a fentebb említett pontokból ítélve: nem gonoszak. Akkor ez azt jelenti, hogy jó az emberi mivoltuk? Az, hogy az emberi mivoltuk jó-e vagy sem, a lelkiismeretüktől és józan eszüktől, az igazság elfogadásához való hozzáállásuktól, valamint a pozitív dolgokhoz való hozzáállásuktól függ – ez egy másik kérdés. Abból a hozzáállásból és módból ítélve azonban, ahogyan másokkal kijönnek, legalábbis nem rosszindulatúak másokkal szemben. A felszínen nagyon önzőnek tűnnek, csak magukkal törődnek, a saját kis világukban élnek, és nem foglalkoznak mások ügyeivel. Azonban soha nem ártanak mások érdekeinek, így a jellemük még tűrhető. Vagyis amikor kapcsolatba lépsz velük, illetve anyagi vagy társadalmi jellegű csere zajlik köztetek, legalább nem fognak ártani az érdekeidnek. Ha tanácsot kérsz tőlük vagy ötletekért fordulsz hozzájuk, segíteni fognak neked, viszont ha nem kéred, nem kezdeményezik, hogy segítsenek. Ebből a megnyilvánulásból ítélve az ilyen emberek eléggé távolságtartónak tűnhetnek, ám abból a tényből ítélve, hogy soha nem használnak ki másokat, és nem ártanak mások érdekeinek, még mindig van bennük emberi mivolt, és viszonylag tisztességesek. Pontos és objektív ezt így nézni? (Igen.) Vagyis nem minden önző ember gonosz vagy silány jellemű ember. Meg kell nézned azt is, hogy az önzőségük elérte-e azt a pontot, amikor árt mások érdekeinek vagy megkaparintja mások tulajdonát, továbbá azt, hogy mik a magaviseletükre és a világ kezelésére vonatkozó alapelveik, mi a jellemük lényege, és hogy vannak-e határaik és alapelveik abban, ahogyan viselik magukat. Egyesek a felszínen nagyon nagylelkűnek és melegszívűnek tűnnek abban, ahogyan kijönnek másokkal. Adnak is másoknak, segítenek is másoknak, és tesznek dolgokat másokért. Ha van valami, amiben szükséged van segítségre, amint ezt meglátják, segítséget nyújtanak, még csak kérned sem kell. Ezekből a megnyilvánulásokból ítélve meglehetősen kedvesnek tűnnek. Ám ha megsérted őket, vagy akaratlanul olyan dolgot teszel, ami árt az érdekeiknek, nem hagyják annyiban; haragot tartanak, régi sérelmeket hoznak elő, és addig nem nyugszanak, amíg össze nem zúznak téged. Ezek gonosz emberek – emberi mivoltukban sokkal rosszabbak, mint azok, akik kívülről önzőnek látszanak. Érted? (Igen.) E két típus közül melyik a gyakoribb az emberek között? Ti melyik típust részesítitek előnyben? A legtöbb ember nem szereti azokat, akik közömbösek és önzőek. Egyesek, amikor látják, hogy nehézségeid vannak, kezdeményezik, hogy segítenek. Még ha nem is kéred, akkor is ellenőrizni fogják, hogy szükséged van-e segítségre. Ha van, segíteni fognak neked. Az ilyen emberek szeretettel vannak mások iránt, és hajlamosak adni és segíteni másokon. Mások, amikor nehézséget látnak nálad, nem kezdeményezik, hogy segítsenek, de ha szólsz és megkéred őket, akkor mégis segíteni fognak. Noha az ilyen emberek egy kissé passzívak, még mindig nem rosszak, és jó embereknek tekinthetők. Van egy másik típusú ember is – bármekkora is a nehézség, amellyel szembesülsz, akkor sem fognak segíteni. Még ha meg is kéred őket, akkor is kifogásokat és indokokat találnak, hogy elutasítsanak. Ez a fajta ember a legönzőbb. Egyesek látszólag gyakran azt mondják: „Ha bármiben szükséged van segítségre, csak szólj.” Amikor nincs semmi különös, rendkívül melegszívűnek, kezdeményezőnek és pozitívnak tűnnek. Viszont amikor ténylegesen megkéred őket, hogy segítsenek valamiben, miután segítettek, célozgatni kezdenek a viszonzásra, ilyesmiket mondva: „Ilyen sok pénzt költöttem a főnökömnek ajándékokra azért a dologért.” Látod, a felszínen meglehetősen melegszívűnek tűnnek, felajánlják, hogy szolgáltatást nyújtanak és tesznek érted dolgokat, anélkül, hogy bármit is kérnének viszonzásul. De miután segítettek, soha nem leszel képes teljes mértékben viszonozni a személyes szívességüket. Milyen alattomos emberek ezek! Tarts kapcsolatot ilyen emberekkel? (Ne!) Én egyszerűen nem tartok kapcsolatot ilyen emberekkel. Mézesmázosan beszélnek, rendkívüli melegséget és figyelmességet tanúsítva. Szép dolgokat mondanak a szemedbe, a hátad mögött azonban rossz dolgokat tesznek. Egyáltalán nincsenek alapelveik abban, amit tesznek; pusztán mosolygó tigrisek ők, akik tőröket rejtegetnek a mosolyuk mögött. Amikor nincs semmi különös, mindig nevetgélnek és viccelődnek veled, úgy tesznek, mintha meglehetősen közel állnátok egymáshoz. Amikor viszont igazán szükséged van a segítségükre, sehol sem látod őket. Még a számukra nagyon könnyen megtehető dolgokra is okokat és kifogásokat találnak, hogy elkerüljék azokat. Még ha olyasvalamiről van is szó, ami csupán kis erőfeszítést igényel, akkor is személyes szívességeket kérnek tőled. Amikor tesznek érted valamit, mindenféle módot kigondolnak, hogy rávegyenek, te is adj nekik valamit viszonzásul. Ezt a személyes szívességet soha nem leszel képes teljes mértékben viszonozni. Másrészt azoknak, akik kívülről elég ridegnek tűnnek és látszólag elég önzőek, gyakran vannak határaik abban, ahogyan viselik magukat, a cselekedeteikben pedig nagyon aprólékosak. Bár lehet, hogy közömbösek veled szemben, soha nem fognak mesterkedni ellened. Ha valóban megkéred őket, hogy segítsenek valamiben, biztosan nagy komolysággal fogják megtenni azt. Ezután, ha egy kis személyes szívességgel vagy valamilyen anyagi dologgal viszonzod nekik, megfelelően fogják kezelni azt. Ha viszont nem adsz nekik semmit, nem fognak kérni tőled semmit, és nem is fogják folyamatosan felhánytorgatni, hogy szívességet vagy viszonzást kérjenek. Az ilyen emberek őszinték; amilyennek kívül látszanak, pontosan olyanok belül is. Viszont gyakran senki sem kedveli az ilyen embereket, mondván, hogy önzőek, nehéz velük kijönni, ridegek, s hiányzik belőlük az emberi melegség, és semmiféle kapcsolatot nem akarnak velük. Valójában egyeseknek közülük tisztességes az emberi mivolta. Nézzetek szét magatok körül, és vegyétek észre, ki ilyen ember. Noha nem ékesszólóak, a személyiségük inkább rideg, kívülről pedig úgy tűnik, hogy nincs bennük emberi melegség, valamint nem tudják, hogyan kezdeményezzenek vagy folytassanak beszélgetést másokkal, mégis nagyon elvszerűen viselik magukat. Miközben talán nem igazán kedvesek, a szívükben nincs rosszindulat; legalábbis a legtöbb emberrel szemben nincs bennük gonosz szándék. Amilyennek kívülről látszanak, pontosan olyanok belül is. Nem használnak taktikákat vagy világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, hogy megnyerjék az embereket. Az ilyen emberek egyszerűek. Így van? (Igen.) Most tehát nincs-e alapod arra, hogyan bánj helyesen az önző emberekkel? Mi alapján kellene bánnod velük? Ez nem alapulhat az érzéseiden vagy preferenciáidon, sem azon, hogy kedveled-e ezeket az embereket vagy sem, hogy kijössz-e velük, hogy segítőkészek-e vagy előnyösek-e a számodra, és az ő hozzád való viszonyulásukon sem – nem alapulhat ezeken. Inkább az ő jellemükön, az emberi mivolt lényegükön, valamint az emberekhez, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállásukon kell alapulnia. Ezen tényezők alapján kell bánnod az önző emberekkel. Ha igazán gonosz emberek, akkor ennek megfelelően bánj velük. Ha kívülről önzőnek tűnnek, ám az emberi mivoltuk nem gonosz, akkor nem szabad gonosz emberként vagy rossz emberi mivoltú emberként bánnod velük. Még ha nem is kedveled ezeket az embereket, vagy ha nem jók a másokkal való kapcsolattartásban, vagy a kapcsolatok fenntartásában, akkor sem tekintheted őket gonosz embereknek vagy emberi mivolt nélküli embereknek csupán azért, mert kívülről önzőnek tűnnek. Ez előítélet ezekkel az emberekkel szemben. Akkor most nincs-e már alapelved arra, hogyan bánj az önző emberekkel? Ezt nem lehet általánosítani; inkább az emberi mivolt lényegükön, az igazsághoz és a kötelességükhöz való hozzáállásukon, valamint az ahhoz való hozzáállásukon kell alapulnia, ahogyan viselik magukat – ez az az alapelv, amely alapján bánnod kell velük. Ennyi volt a beszélgetésünk az önzőség kérdéséről.