Az igazságra való törekvés első gyakorlata: elengedés

Az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése

I. Az ember Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése: az ember Isten munkájáról alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése

F. Isten munkája nem változtat az emberek veleszületett adottságain; célja a romlott beállítottságaik megváltoztatása

Az utóbbi időben több olyan beszélgetést is folytattunk, amelyek a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok kérdéseit foglalták magukban; elsősorban e három aspektus bizonyos megnyilvánulásairól beszélgettünk részletesen és konkrétan. Az ilyen részletes beszélgetés révén nyertetek-e némi megértést ezeknek a megnyilvánulásoknak a konkrét osztályozásáról? (Igen.) Miután megértést nyertetek e három aspektus konkrét megnyilvánulásairól, most már világosabb-e számotokra, hogy miért kell az embereknek levetniük a romlott beállítottságaikat, illetve mely dolgok azok az emberekben, amiket meg kell változtatni és le kell vetni? Mely aspektusokat szükséges megváltoztatni, melyeket nem szükséges megváltoztatni, melyeket kell az igazságalapelveknek megfelelően gyakorolni, és melyek azok a veleszületett adottságok, amelyeket Isten előre elrendelt és elrendezett, amelyek nem kapcsolódnak a romlott beállítottságokhoz, és amelyek nem igénylik, hogy az emberek erőfeszítést tegyenek vagy bármilyen változtatást eszközöljenek – most világosak ezek a dolgok? (Úgy érezzük, most valamelyest világosabbak számunkra, mint azelőtt.) Miután világosságot nyertetek, értitek-e Isten azon munkájának jelentőségét, hogy megtisztítja az embereket, átalakítja a beállítottságaikat és megmenti őket a Sátán befolyásától? Most már világos, hogy mire irányul Istennek az igazsággal ellátó és az emberekben lévő különféle problémákat leleplező munkálkodása és beszéde? Vajon az emberekben lévő összes probléma Isten általi leleplezése a veleszületett adottságaikra irányul? (Nem.) Az emberek emberi mivoltában lévő természetes hiányosságokra irányul? (Nem.) Akkor mire irányul? (Elsősorban az emberek romlott beállítottságaira.) Elsősorban azokra az alapelvekre irányul, amelyek szerint az emberek viselik magukat és cselekednek, az Istennel, az igazsággal, a pozitív dolgokkal és más hasonló kérdésekkel kapcsolatos nézeteikre és hozzáállásaikra. Mik azok a romlott beállítottságok? A romlott beállítottságok a Sátán természetéből erednek, és a Sátán természetéből tárulnak fel. Ezek a dolgok mind ellenkeznek az igazságalapelvekkel, tévesek, és az Istennel szembeni ellenállás cselekedetei és megnyilvánulásai. Ezek azok az elsődleges dolgok, amelyek ellenállnak Istennek, és ezek annak gyökérokai, amiért az emberek képesek ellenkezni az igazsággal, elárulni az igazságot, ellenkezni Isten szándékaival, és ellenkezni Isten követelményeivel. A veleszületett adottságok ezzel szemben csupán olyan alapvető, ösztönös dolgok, amelyekkel az emberek megszületnek; ám az az élet, amelyre az emberiség jelenleg támaszkodik a túléléshez, romlott beállítottságokon alapul. Ezért Isten munkája az emberek romlott beállítottságainak megváltoztatására irányul. Pontosan azért, mert a romlott beállítottságok ellenállnak Istennek és a Sátántól valók, és minden negatív dolog átfogó megnyilvánulásainak mondhatók – az emberekben feltáruló különféle romlott beállítottságok, illetve a különféle állapotok, valamint a romlott beállítottságokat tartalmazó részletes feltárulások és megnyilvánulások mind negatív dolgokkal kapcsolatosak – ezért az emberek Istennel szembeni ellenállásának gyökérokát nem a veleszületett adottságaik vagy emberi mivoltukban lévő bizonyos hiányosságok jelentik, hanem az az élet, amely a romlott beállítottságokat veszi alapul a túléléshez. Ez az élet pontosan a Sátántól ered. Ezért, amiket végső soron szükséges megváltoztatni, azok az emberek romlott beállítottságai, amiket pedig le kell vetni, azok szintén az emberek romlott beállítottságai. Természetesen azt is lehet mondani, hogy az emberek csak akkor tudják abbahagyni az Istennel szembeni ellenállást, amikor a romlott beállítottságaik megváltoznak. Más szóval, amikor az emberek levetették a romlott beállítottságaikat, csakis az jelenti azt, hogy meg lettek mentve, és csakis amikor meg lettek mentve, akkor tudják az emberek abbahagyni az Istennel szembeni ellenállást, és akkor tudják teljesen alávetni magukat Istennek. Ezért Isten emberek megmentésére irányuló munkájának valódi jelentése az, hogy képessé tegye őket a romlott beállítottságaik levetésére. Az igazi jelentése és szándékolt eredménye annak, hogy Isten azt mondja az embereknek, hogy az igazságra való törekvés azt jelenti, hogy Isten szavai szerint, valamint az igazsággal, mint kritériummal kell szemlélniük az embereket és a dolgokat, eszerint kell viselkedniük és cselekedniük, az, hogy képessé tegye az embereket a romlott beállítottságaik levetésére, valamint arra, hogy úgy szemléljék az embereket és a dolgokat, és úgy viseljék magukat és úgy cselekedjenek, hogy Isten szavai legyenek az életük. Értitek? (Igen.)

Korábban beszélgettünk néhány, a veleszületett adottságokat, az emberi mivoltot és a romlott beállítottságokat érintő konkrét feltárulásról és megnyilvánulásról. Egyes megnyilvánulások a veleszületett adottságokhoz tartoznak, némelyek az emberi mivoltban lévő hiányosságokhoz, némelyek a hitvány jellem megnyilvánulásai, némelyek pedig a romlott beállítottság konkrét megnyilvánulásai. Az emberi mivoltban lévő hiányosságok és az emberi mivolt hitvány lényege az, amiket az emberek a legkönnyebben összekevernek. Az emberi mivoltban lévő hiányosságok többnyire a veleszületett adottságok alá tartoznak. Egyesek például dadognak beszéd közben, némelyeknek pedig gyors vagy lassú temperamentuma van. Ezek az emberi mivoltban lévő hiányosságok – amennyiben nem tartoznak a hitvány jellem kategóriája alá – alapvetően a veleszületett adottságok körébe tartoznak. A hitvány jellem azonban nem függ össze a veleszületett adottságokkal; ez egy bizonyos romlott beállítottság feltárulása, és a romlott beállítottságok alá kell tartoznia, nem pedig a veleszületett adottságok alá. Ez azért van, mert Isten két alapvető dolgot adott az embernek a jellemén belül: lelkiismeretet és józan eszet. Ha valakinek a jelleme hitvány, az a lelkiismeretével és a józan eszével kapcsolatos problémákat foglal magában. Ez biztosan nem a veleszületett adottságai velejárója. Egyértelműen a romlott beállítottságok alá tartozik; ez egy bizonyos romlott beállítottság konkrét megnyilvánulása. A tények elegendők, hogy megmutassák, hogy miután valakit a Sátán megront, az illető elveszíti a lelkiismeretét és a józan eszét. A szívét teljesen félrevezeti a Sátán, és sok olyan gondolatot és nézőpontot elfogad, amelyek a Sátántól származnak, valamint néhány mondást és véleményt a gonosz irányzatokból. Amikor a dolgok eljutnak erre a pontra, a lelkiismerete és a józan esze teljesen romlottá válik és korrodálódik – mondhatni: ekkor a lelkiismerete és a józan esze teljesen elveszett. Ami megmutatkozik, az, hogy a jelleme nagyon silány és gonosz. Vagyis mielőtt pozitív dolgokat fogadott volna el, a szívében már sok téves dolgot elfogadott a Sátántól. Ezek a dolgok súlyosan megrontották az emberi mivoltát, aminek következtében az emberi mivolta nagyon silány lett. Példának okáért, miután elfogadja azt a világból származó sátáni gondolatot és nézőpontot, miszerint „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, vajon javulni fog a lelkiismerete, ugyanolyan marad, vagy rosszabbodni fog? (Rosszabbodni fog.) És mik a konkrét megnyilvánulásai ennek a rosszabbodásnak? (Mindenben, amit tesz, csak a saját érdekeit veszi figyelembe.) A saját céljai és érdekei érdekében semmitől sem riad vissza. Képes csalni és ártani másoknak, és bármit megtenni, ami ellenkezik az erkölccsel és a lelkiismerettel. Minél többet tesz, a tettei annál kegyetlenebbé válnak, a szíve annál sötétebbé válik, annál kevesebb lelkiismeret-érzete lesz, és annál kevesebbet őriz meg az emberi mivoltból. A saját érdekei miatt bárkit becsap és megtéveszt, egyaránt megtévesztve olyanokat, akiket ismer, és olyanokat is, akiket nem – megtéveszti a munkatársait, a családtagjait, sőt még a hozzá legközelebb álló embereket is, ártva azoknak, akik a legjobban megbíznak benne. Eleinte, amikor ezeket a dolgokat teszi, átél némi belső konfliktust, és tapasztal valami enyhe érzést a lelkiismeretében. Később azon kezd gondolkodni, hogyan lépjen a tettek mezejére, először ismeretlen idegenekkel kezdi, végül pedig már a saját rokonaival szemben sem mutat irgalmat. Látod, az emberi mivolta egyre inkább megromlik, fokozatosan lepusztítják a Sátán olyan gondolatai és nézőpontjai, mint az „érdek mindenek felett”, illetve a „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”. Ez a fokozatos lepusztulási folyamat az a folyamat, amely során a lelkiismerete fokozatosan elveszíti tudatosságát és megszűnik működni, mígnem végül eléri azt a pontot, amikor teljesen elvész. Végül a cselekedeteiben már nincsenek erkölcsi határai vagy lelkiismeret-érzete, és bárkit képes megtéveszteni. Mi az oka annak, hogy bárkit képes megtéveszteni? Mi a gyökérok? Az, hogy elfogadta a Sátán gondolatait és nézőpontjait, és a Sátán gondolatainak és nézőpontjainak uralma alatt cselekszik. Végül az emberi mivoltának lelkiismerete és józan esze többé már nem működik; vagyis azok az alapvető dolgok, amelyekkel az emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, teljesen megszűnnek funkcionálni, és a Sátán gonosz gondolatai teljes mértékben lepusztítják és az irányításuk alá vonják azokat. A lepusztulás és az irányítás folyamata az a folyamat, amikor elfogadja ezeket a gondolatokat és nézőpontokat, és természetesen ez a romlottá válásának folyamata is. Ahogy az emberi mivoltának lelkiismerete és józan esze romlottá válik, ami végül megmutatkozik benne, az az, hogy az emberi mivolta nagyon silánnyá válik, súlyosabb esetekben pedig elveszíti az emberi mivoltát. Ez a normális, romlott emberek emberi mivoltának néhány megnyilvánulása.

Olyan speciális esetek is vannak, amikor egyes emberek még csak nem is emberként születnek, így nem mondható el róluk, hogy rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel. Elvontan fogalmazva: ők nem emberekből reinkarnálódtak. Noha az újjászületés, a reinkarnáció és a lélekvándorlás témája az emberek számára elvont és láthatatlan, az embereknek képesnek kell lenniük arra, hogy ezt könnyen megértsék; ez olyasvalami, amire az emberek rá tudnak jönni és amit fel tudnak fogni. Az ilyen emberek nem emberekből reinkarnálódtak: akkor vajon miből reinkarnálódtak? Egyesek állatokból születnek újjá és vándorolnak át, némelyek pedig ördögökből reinkarnálódnak; ők emberi mivolt nélkül születnek. Az emberi mivolt nélküli emberek lelkiismeret és józan ész nélkül születnek; ezt nem teljes mértékben a romlottság okozza. Ők eredendően élő Sátánok és élő ördögök. Ők ördögökből reinkarnálódtak. Az antikrisztusok például gonosz emberek; ők gonosz emberekből reinkarnálódtak. Később az életben még több gondolatot és nézőpontot fogadnak el a Sátántól. Az, amivel eredetileg rendelkeznek, kombinálva azzal, amit később elsajátítanak, egyre gonoszabbá teszi őket. Az ilyen emberek úgy születnek, hogy nem szeretik a pozitív dolgokat; eleve idegenkednek a pozitív dolgoktól, és keményen ellenállnak a pozitív dolgoknak és utálják azokat. Ezért az ilyen emberekben az emberi mivolt megnyilvánulása az, hogy a legcsekélyebb lelkiismerettel vagy józan ésszel sem rendelkeznek. Teljességgel lehetetlen az emberi mivoltnak bármilyen érdemét vagy erősségét meglátni bennük. Természetesen ez az érdem semmiképp sem arra utal, hogy valaki jól énekel, ügyesen fejezi ki a nézőpontját, vagy jártas egy bizonyos technikai készségben vagy szakmában. Nem ezek azok az érdemek, amelyekről szó van. Hanem inkább az emberi mivolt érdemeiről van szó, úgymint a jószívűségről és a jó természetről, mások megértéséről vagy az empátiáról. Ezek az emberi mivolt lelkiismeretének és józan eszének körébe tartozó konkrét megnyilvánulások teljes mértékben hiányoznak belőlük. Akkor hát mik az ilyen emberek emberi mivoltának fő jellemzői? Az elferdültség és a gonoszság. Ez a két fő jellemző. Nem szeretik a pozitív dolgokat; amikor pozitív dolgokról hallanak, el tudják ismerni, hogy azok helytállóak, ám soha nem fogadják el őket. A szívükben minden, és minden, amit feltárnak, az elferdültséggel és a gonoszsággal kapcsolatos. Ez az egyik fő jellemzője azoknak az embereknek, akiknek a veleszületett emberi mivolt lényege gonosz. Az ilyen emberek ördögökből és Sátánokból reinkarnálódtak és vándoroltak át. Már eleve nagyon gonoszak, anélkül is, hogy az életben később mesterségesen beléjük nevelték, tanították, befolyásolták vagy kondicionálták volna őket. Ők eredendően ilyen lények. A gondolataik és nézőpontjaik eredendően sok olyan lényegi dologgal bírnak, amelyek a Sátántól valók. Ráadásul a születésük után még több téves gondolatot és nézőpontot fogadnak el a Sátán gonosz irányzataiból. Így azt lehet mondani, hogy olajat öntenek az ilyen emberek természetlényegének tüzére: az még gonoszabbá és még rosszabbá válik, vagyis minden elképzelhető mérgező tulajdonságot magában hordoz, és még súlyosabb lesz. Ez az állatokból vagy ördögökből reinkarnálódott emberek két speciális esete. A normális helyzet az, hogy függetlenül attól, hogy valaki az emberi mivoltában milyen hiányossággal születik, amennyiben a hitvány jellem bizonyos megnyilvánulásait mutatja, az a romlott beállítottságok körébe tartozik. Ha el tudja fogadni az igazságot, gyakorolni tudja az igazságot, és képes az igazságra való törekvés útját járni, akkor végül minden romlott beállítottsága levethető. Amikor a romlott beállítottságai levetésre kerülnek, akkor a jellemének hitvány aspektusai is ennek megfelelően megváltoznak majd. Az ilyen emberek azok, akik megmenthetők; ők normális romlott emberek. Még ha mutatod is a rossz jellem bizonyos megnyilvánulásait, vagy hiányzik belőled a tisztesség, vagy az emberi mivoltod egyes megnyilvánulásai nincsenek összhangban az igazsággal, és mások számára utálatosak, amíg még létezik a lelkiismereted és a józan eszed, és még képes annak alapvető feltételeként szolgálni, ahogyan az embereket és dolgokat szemléled, valamint ahogyan viseled magad és cselekszel – vagyis amíg a lelkiismereted és a józan eszed még képes befolyásolni azt, ahogyan az embereket és dolgokat szemléled, és ahogyan viseled magad és cselekszel, és a lelkiismereted és a józan eszed még képes működni benned – akkor végső soron a romlott beállítottságaid megváltoztathatók. Ha egy ember lelkiismerete és józan esze nem képes irányítani vagy befolyásolni semmit abból, amit tesz, akkor azt lehet mondani, hogy az ilyen ember képtelen elfogadni az igazságot, gyakorolni pedig még annyira sem képes. Így az ilyen emberek romlott beállítottságai nem lesznek könnyen levethetők. Miért van ez? Azért, mert az ilyen emberek lelkiismerete és józan esze egyáltalán nem működik. Többé már nincs lehetőségük elfogadni az igazságot, és már nem rendelkeznek az igazság elfogadásának alapvető feltételeivel. Az ilyen emberek számára nagyon nehéz levetni a romlott beállítottságaikat. Ezért, függetlenül attól, hogy milyen problémák léteznek az emberi mivoltodban, vizsgáld meg magad, hogy lásd, hogy amikor olyan módon készülsz cselekedni, ami ellenkezik az emberi mivolttal vagy az igazsággal, érzel-e valamit a lelkiismeretedben, vagy érzel-e fájdalmat vagy önvádat a szívedben, és van-e a szívedben határ vagy norma annak mérésére, hogy meg kell-e tenned ezt a dolgot vagy sem, vajon ha megteszed ezt a dolgot, az ellenkezik-e az erkölccsel vagy a lelkiismerettel, és még mélyebben, vajon megszegi-e az igazságalapelveket. Ha van lelkiismeret-érzeted, fel tudod mérni, hogy ez a dolog ellenkezik-e az emberi mivolttal és az igazsággal, és a lelkiismereted és a józan eszed működése révén képes vagy fékezni magad és kordában tartani a cselekedeteidet, akkor megvan a lehetőséged, illetve a valószínűsége annak, hogy képes legyél elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint gyakorolj. Viszont ha bármit is teszel, semmit sem érzel a lelkiismeretedben, nem tudod felmérni, mi a norma e dolog vonatkozásában, vagy hogy meg kell-e tenned, és nem tudod, hogy ha megteszed, az összhangban van-e az emberi mivolttal, az erkölcsi igazsággal vagy az igazságalapelvekkel – és ráadásul, amikor megteszed ezt a dolgot, az ellenkezik a lelkiismerettel, az emberi mivolttal vagy az igazságalapelvekkel, ám a lelkiismereted nem képes úgy működni, hogy megakadályozzon abban, hogy megtedd ezt a helytelen és negatív dolgot – akkor az ilyen embereknek, amilyen te vagy, alapvetően nincs lehetőségük arra, hogy elfogadják az igazságot. Ebből az következik, hogy nincs lehetőséged levetni a romlott beállítottságaidat.

Az, hogy az emberek le tudják-e vetni a romlott beállítottságokat, attól függ, hogy el tudják-e fogadni az igazságot – ez elég nyilvánvaló. Az pedig, hogy az emberek el tudják-e fogadni az igazságot, attól függ, hogy van-e lelkiismeret-érzetük. Hogyan lehet tehát felismerni, hogy valakinek van-e lelkiismeret-érzete? Szükséges megnézni, hogy amikor dolgokat tesz, megvan-e benne az a legalapvetőbb lelkiismeret, amellyel az emberi mivoltnak rendelkeznie kell, és hogy amikor tesz vagy mond valamit, működik-e a lelkiismerete. Példának okáért, amikor olyasmit akarsz mondani, ami ellenkezik a lelkiismereteddel és a tényekkel, hogy rágalmazz valakit, vagy amikor hazudni akarsz, a lelkiismereted szemrehányást tesz neked: „Nem kellene ezt mondanom. Ezt mondani hazugság és megtévesztés, ami azt jelenti, hogy nem vagyok becsületes ember. Isten átvizsgál, és a saját lelkiismeretem nem fogja megengedni, hogy ezt tegyem. Nem helyénvaló ezt mondani.” Az, hogy ilyen gondolataid vannak, azt jelenti, hogy a lelkiismereted működik. Amikor a lelkiismereted működik, az általad kimondott szavak még mindig tartalmazhatnak némi szennyeződést vagy elemeket az emberi szándékból, és lehet, hogy nem 100%-ig pontosak. Azonban a lelkiismereted hatása alatt a kimondott szavaid már viszonylag megfelelőek. Ha tovább tudod gyakorolni az igazságot, és tudsz az alapelvek szerint beszélni, akkor az általad kimondott szavak teljesen megfelelőek lesznek, és becsületes emberré válsz. Ám ha valaki nincs alávetve a lelkiismeret működésének, akkor nem feltétlenül képes becsületes emberré válni vagy becsületes szavakat mondani. Amikor például a Fennvaló megkérdezi őt valakiről, esetleg azt gondolja: „Az az ember valóban nem rossz. Jó a képessége, és az emberi mivolta is egészen jó. Vajon azért kérdez róla a Fennvaló, hogy előléptesse? Ha őt előléptetik, az azt jelenti, hogy engem nem fognak. Nem mondhatom el az igazságot; csak annyit fogok mondani, hogy átlagos” – azon kezd gondolkodni, hogyan beszéljen oly módon, ami neki kedvez. Amikor így gondolkodik, működik-e a lelkiismerete? Nincs lelkiismerete, és nincs alávetve a lelkiismeret működésének. A lelkiismeret nélküli embereknek nincs emberi mivoltuk. Azt mondanak, amit csak akarnak, és akkor hazudnak, amikor csak akarnak. Miért nem érzik rosszul magukat a hazugságtól? Mert nincsenek alávetve a lelkiismeret működésének. Így a szívükben nincs a lelkiismeretből és józan észből eredő korlátozás, és semmilyen visszatartó erő. Végső soron képesek hazudni, és akaratuk szerint eleget tenni személyes vágyuknak a hazugságra. Végül pedig mi az a lényeg, ami megnyilvánul az ilyen embereken keresztül? A dolgoknak a lelkiismeret korlátozó ereje nélküli megtétele, ami azt jelenti, hogy nincsenek alávetve a lelkiismeret működésének. Azok az emberek, akik nincsenek alávetve a lelkiismeret működésének, úgy követnek el hibákat és gonosz tetteket, hogy a szívükben nem érzik vádolva vagy kényelmetlenül magukat. Ezért mindent úgy tesznek, hogy a saját érdekeiket használják kritériumként. Az ilyen emberekben semmiféle korlátozó erő nincs, és nincsenek alávetve a lelkiismeret működésének, akkor tudják-e gyakorolni az igazságot? (Nem.) Nem tudják gyakorolni az igazságot. Ahhoz, hogy felmérd, milyen az emberi mivoltod, főként azt kell nézned, hogy a szavaidat és tetteidet a lelkiismeret és a józan ész vezérli-e, és hogy tudod-e gyakorolni az igazságot, le tudod-e vetni a romlott beállítottságokat, és el tudod-e érni az üdvösséget. Ha a lelkiismereted és a józan eszed még mindig normálisan tud működni, akkor olyan ember vagy, akiben van lelkiismeret és józan ész. Ha a szavaidat és a tetteidet nem fékezi a lelkiismeret és a józan ész, és akár teljesen önkényesen és gátlástalanul tudsz cselekedni bármiféle korlátozás nélkül, akkor nemcsak lelkiismeret és józan ész nincs benned, hanem emberi mivoltod sincs. Ha minden, ami megmutatkozik valakinek az emberi mivoltában, alapvetően a hitvány jellem körébe tartozik, akkor az ilyen embernek alapvetően nincs emberi mivolta. Az emberi mivolt hiányának ismertetőjegye a lelkiismeret és a józan ész hiánya, valamint a dolgoknak a lelkiismeret működése nélküli megtétele. Példának okáért, ha azt mondod neki, hogy az embernek lelkiismerettel és emberi mivolttal kellene viselnie magát, akkor ezt gondolja: „Mit ér a lelkiismeret? Vajon hozhat pénzt a lelkiismeret? Megtölti-e a gyomromat, ha van lelkiismeretem?” A lelkiismerettel rendelkező embereknél azonban ez másképp van. Ha alkalmanként kapzsiságtól vezérelve valami rosszat tesznek, ártva másoknak, ők később önvádat és megbánást éreznek, és azt gondolják: „Valóban igazságtalanul bántam az emberekkel, hogy ezt tettem velük. Vajon ez nem gonoszság elkövetése? Hogyan lehettem akkor ennyire megtévesztve? Miért nem tudtam megfékezni magam? Meg kell találnom a módját, hogy jóvátegyem.” Látod, akkor megtévesztettek valakit, és bár némi előnyre tettek szert, amikor erre az előnyre gondolnak, a szívükben kellemetlenül érzik magukat, és gyűlölik önmagukat, ezt gondolva: „Hogy tehettem ilyesmit? A jövőben ezt semmiképp sem tehetem meg újra. Inkább élek szegénységben vagy éhezek, mint hogy újra megtegyem. Ez nem olyasmi, amit egy embernek tennie kellene – ha megtenném, az egy életre szóló megbánáshoz vezetne!” Egy ilyen dolgot egyszer megtenni számukra olyan undorító érzés, mintha egy döglött legyet nyelnének le. Ezért soha nem teszik meg újra. A szívükben lelkifurdalást és nyugtalanságot éreznek. Ezzel szemben az emberi mivolt nélküli emberek azon törik a fejüket és teljesen arra összpontosítanak, hogy másokat megtévesszenek, hogy magukat egyáltalán nem fogva vissza becsapjanak másokat; a lelkiismeretük nem vádolja őket, és nem tanúsítanak irgalmat. Rettenetesen ártanak másoknak, és még örülnek is, ezt gondolva: „Úgy kell nekik! Ki mondta nekik, hogy kerüljenek a kezeim közé? Ha őket nem tévesztem meg, akkor mégis kit tévesztenék meg? Egyszerűen csak pechjük volt, hogy pont velem futottak össze!” Vajon az ilyen embereknek van bármiféle lelkiismeret-érzetük? (Nincs.) Bármily rettenetesen tévesztenek is meg másokat, vagy bármilyen mértékben ártanak is nekik, sosem mondanak egyetlen bocsánatkérő szót sem, és semmiféle bűntudatot vagy lelkifurdalást sem éreznek. Ehelyett a szívükben büszkének és szerencsésnek érzik magukat. Valahányszor élvezik azt, amit megtévesztés révén szereztek, nem érzik magukat nyugtalannak, hanem elhiszik, hogy az teljesen jogos. Ügyesnek, rátermettnek és okosnak hiszik magukat, úgy gondolják, hogy amit akkor gondoltak és tettek, az helyes volt, és hogy a megtévesztésük révén még többet kellett volna szerezniük. Mondd meg Nekem, van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Miután gonoszságot követtek el, képesek továbbra is így gondolkodni és ilyen viselkedést tanúsítani. Szerinted meg lehet menteni az ilyen embert? Vajon újra meg fog téveszteni, ha hasonló körülményekkel szembesül? (Igen.) Csak egyre ügyesebbé válik a megtévesztésben, egyre elégedettebb lesz magával, és minél többször téveszt meg, annál okosabbnak fogja érezni magát. Minden egyes megtévesztéssel a szíve sötétebbé válik, a tettei könyörtelenebbekké, a módszerei pedig kegyetlenebbekké válnak. Az ilyen emberek megmenthetetlenek. Azt lehet mondani, hogy a Sátán teljesen foglyul ejtette őket. Ők gonosz emberek, ördögök és ízig-vérig gazemberek. Ha lelkiismeretről és emberi mivoltról beszélsz az ilyen embereknek, gúnyosan mosolyognak majd rajtad, és ezt mondják: „Te nagy mamlasz, lelkiismerettel és emberi mivolttal cselekedni – ugyan ki fog ezért pénzt adni neked? Egyszerűen nem csupán szegényen végzed majd? Nézd meg, nekem milyen jól megy, és csak nézz magadra – annyira szánalmas vagy!” Gúnyosan mosolyognak majd rád, és megvetnek téged. Az ilyen emberi mivolt teljesen nélkülözi a lelkiismeretet – az ilyen emberek lelkiismerete teljességgel elveszett; az ördögök teljesen birtokba vették őket, és kívül-belül élő ördögökké váltak. Ezért ne beszélj az igazságról az ilyen emberekkel – ők nem képesek elfogadni azt. Még normális emberi mivolt sincs bennük, akkor hogyan is tudnák elfogadni az igazságot? Azoknál az embereknél, akik el tudják fogadni az igazságot, van egy határ abban, ahogyan az embereket és a dolgokat szemlélik, illetve ahogyan viselik magukat és cselekszenek – különösen, amikor a saját érdekeikről van szó. Mi ez a határ? Az, hogy a lelkiismeretük fékezi és irányítja őket. Ha a lelkiismeretük képes őket fékezni és irányítani, akkor azt lehet mondani, hogy az ilyen embereknek még mindig van bizonyos fokú emberi mivoltuk és van egy határ a magaviseletükben. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szintű illendőséggel cselekszenek. Amikor másokkal érintkeznek vagy bármit is tesznek, ha nem értik az igazságalapelveket, vagy nem tudják, hogyan cselekedjenek az igazsággal összhangban, akkor is képesek legalább a lelkiismeret határait betartani. Más szóval: a lelkiismeretükben még mindig van tudatosság és képes működni. Ha tud működni a lelkiismeretük, akkor megvan a lehetőségük arra, hogy elfogadják az igazságot. A lelkiismeretük pozitív irányba fog fejlődni, végül pedig a jellemük azon részei, amelyek nem jók, valamelyest meg fognak változni. Ahogyan a jellemük fokozatosan átalakuláson megy keresztül, úgy a különféle romlott beállítottságaik is lépésről lépésre le lesznek vetve. Most már világos? (Igen.)

Az embereknek világosan kell látniuk, kiket ment meg Isten, és hogy az emberek mely részeit menti meg és alakítja át Isten. Egyrészt világos megértéssel kell rendelkezniük önmagukról, másrészt pedig a körülöttük lévőkkel kapcsolatban is tisztánlátással kell rendelkezniük. Ami a hitvány jellem megnyilvánulásait illeti, ezek közül néhány magában foglalja a romlott beállítottságok feltárulásait. Ezek elsősorban olyan megnyilvánulásokra utalnak, amelyek megszegik az igazságot és lázadóak Istennel szemben, és ellenállnak Istennek. Az emberek szemében az ilyen cselekedetek nem szegik meg a törvényt, és a törvény nem ítélné el őket, ám Isten elítéli. Ezek a romlott beállítottságok alá tartoznak. A hitvány jellem egyéb megnyilvánulásai nemcsak romlott beállítottságokat foglalnak magukban, hanem az ádáz emberi mivolt lényegével rendelkezés problémájára is vonatkoznak. Az ilyen emberek bármilyen rossz tettet képesek elkövetni, és teljes mértékben gonosz emberek. Ha egy ember jellemének csupán egyetlen aspektusával vannak problémák, de még mindig lelkiismerettel és józan ésszel beszél és cselekszik, és csak különleges körülmények között követ el némi gonoszságot, akkor ő nem gonosz ember. A gonosz embereknek semmiféle lelkiismeretük vagy józan eszük nincs. A lelkiismeret és józan ész nélküli emberek vajon tudnak jó dolgokat tenni? Semmiképpen. Tudják gyakorolni az igazságot? Azt még kevésbé. Ha valakinek működik a lelkiismerete és van benne visszatartó erő, akkor a jelleme és viselkedése javulhat bizonyos mértékig. Ha valakinek nincs lelkiismerete, és bármit is tesz, hiányzik belőle a lelkiismeret működése, akkor a jelleme és a viselkedése nem fog javulni. Ezért egy ember felismerése nem alapulhat teljes mértékben a jellemén vagy a tisztességén; a legfőbb dolog az, hogy lássuk, van-e lelkiismerete és józan esze, valamint működik-e a lelkiismerete és józan esze. Ha van lelkiismerete és józan esze, és a lelkiismerete és józan esze tud működni, amikor cselekszik, akkor még mindig rendelkezik alapvető emberi mivolttal. Ha a cselekedeteiből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész működése, akkor nem rendelkezik alapvető emberi mivolttal – mentes az emberi mivolttól. Azoknak az embereknek, akik rendelkeznek a lelkiismeret alapvető működésével és alapvető emberi mivolttal, lehetőségük van az üdvösségre, míg azoknak, akikből hiányzik az alapvető emberi mivolt, nincs lehetőségük az üdvösségre. Mi a legfőbb tényező abban, hogy valaki részesülhet-e üdvösségben? (A legfőbb tényező az, hogy van-e benne lelkiismeret és józan ész.) Így van. Akkor fel tudjátok ismerni, hogy valaki rendelkezik-e lelkiismerettel és józan ésszel? (Egy kicsit fel tudjuk ismerni. A legfontosabb azt látni, hogy az embert fékezi-e belülről a lelkiismeret és a józan ész, amikor cselekszik, és hogy rendelkezik-e erkölcsi határokkal.) A doktrína és az elmélet szempontjából ez így van elmagyarázva – vannak konkrét példáitok? (Egyes emberek például a kötelességük végzése közben megszegik az alapelveket és meggondolatlan gaztetteket követnek el, a testvérek pedig rámutatnak a problémáikra vagy megmetszik őket. Ilyen esetekben, ha ezeknek az embereknek van lelkiismeretük és józan eszük, akkor proaktívan elgondolkodnak önmagukon, és megpróbálják megismerni magukat. Ha viszont hiányzik belőlük a lelkiismeret és a józan ész, akkor neheztelés alakulhat ki bennük, sőt akár vissza is vághatnak és megtorolhatják.) Ez jó példa. Ha a lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező embereket mások kritizálják azért, mert valami rosszat tettek, ők szégyellik magukat és bűntudatot éreznek. Lelkifurdalás alakul ki a szívükben, a lelkifurdalással együtt pedig megjelennek a bűnbánat megnyilvánulásai, és hajlandóvá válnak arra, hogy jobban cselekedjenek. Ami a lelkiismeret és józan ész nélküli embereket illeti, bármilyen nagyok is a gaztettek vagy a hibák, amelyeket elkövetnek, bármennyi veszteséget okoznak is a gyülekezeti munkának, vagy bármennyi bajt és zavarást hoznak is a testvérekre, amikor megkritizálják őket, százféle érvet hoznak fel, hogy igazolják magukat és védekezzenek, elutasítva, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is elismerjék a vétkeiket. Nyilvánvaló, hogy veszteségeket okoznak a munkának, mégsem éreznek a szívükben semmiféle bűntudatot. Mondjátok meg Nekem, vajon lelkifurdalást éreznek majd? (Nem.) Nem fognak lelkifurdalást érezni. Vajon a lelkifurdalás nélküli emberek tudnak bűnbánatot tartani? (Nem.) Vajon azok az emberek, akik nem tudnak bűnbánatot tartani, olyanok, akik elfogadják az igazságot? (Nem olyanok.) Ugyanazokat a dolgokat fogják tenni továbbra is? (Igen.) Meddig? (Mivel hiányzik belőlük a lelkiismeret érzete, folyamatosan tenni fogják.) Így van. Folyamatosan ezt fogják tenni. Akármit is mondanak mások, nem hallgatnak rájuk: „Én egyszerűen így csinálom a dolgokat – akár tetszik, akár nem! Mi közöm nekem ahhoz, hogy veszteségeket szenved a gyülekezeti munka? Csak az számít, hogy én magam ne szenvedjek semmiféle veszteséget.” Ez az ő nézőpontjuk. Rendben, ez volt minden közlésünk ebben a témában. Elmélkedjetek azon, amiről beszéltünk, vessétek össze önmagatokkal és a körülöttetek lévő dolgokkal és emberekkel, fokozatosan értsétek meg, és használjátok ezeket a szavakat arra, ahogyan másokat, a dolgokat és saját magatokat szemlélitek. Apránként megértést fogtok nyerni ezekről a dolgokról.