Hogyan érted meg az ember természetét? A legfontosabb az, hogy az ember világnézetének, életszemléletének és értékrendjének szemszögéből vizsgáld meg azt. Akik az ördögtől valók, mind önmagukért élnek. Életszemléletük és jelmondataik főként a Sátán mondásaiból származnak, mint például: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „Az ember úgy hal meg a gazdagságért, mint a madarak a táplálékért”, és más hasonló téveszmék. Az ember valóságos életévé váltak mindezek a szavak, amelyeket az ördögi királyok, hatalmasok és filozófusok mondtak. Különösen a kínaiak által „bölcsként” emlegetett Konfucius szavainak nagy része vált az ember életévé. Aztán ott vannak a buddhizmus és a taoizmus híres közmondásai, valamint a klasszikus mondások, amelyeket a híres személyiségek gyakran ismételtek. Ez mind a sátáni filozófiák és a Sátán természetének összegzése. Ezek egyúttal a Sátán természetének legjobb illusztrációi és magyarázatai is. Mindezek az ember szívébe oltott mérgek a Sátántól származnak, és a legkisebb cseppjük sem Istentől való. Az ilyen ördögi szavak is szöges ellentétben állnak Isten szavával. Teljesen világos, hogy minden pozitív dolog valóságai Istentől származnak, és minden negatív dolog, ami megmérgezi az embert, az a Sátántól való. Ezért valakinek az életszemléletét és értékrendjét megvizsgálva megállapíthatjuk az illető természetét, és azt, hogy kihez tartozik. A Sátán a nemzeti kormányok, valamint a híres és a nagy emberek befolyása és nevelése révén rontja meg az embereket. Ördögi szavaik az ember életévé és természetévé váltak. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög” – ez egy jól ismert sátáni mondás, amelyet mindenkibe beleneveltek, és ez az ember életévé vált. Vannak más világi ügyekre vonatkozó filozófiák, amelyek szintén ilyenek. A Sátán minden nemzet hagyományos kultúráját felhasználja az emberek nevelésére, félrevezetésére és megrontására, aminek következtében az emberiség a pusztulás feneketlen mélységébe zuhan, amely elnyeli, és végül az embereket Isten azért pusztítja el, mert a Sátánt szolgálják, és ellenállnak Istennek. Vannak, akik évtizedek óta köztisztviselőként szolgálnak a társadalomban. Képzeljük el, hogy feltesszük nekik a következő kérdést: „Ön olyan jól teljesített ebben a minőségében, melyek a legfontosabb híres mondások, amelyek szerint él?” Talán azt mondanák: „Az egyetlen dolog, amit értek, a következő: »A hivatalnokok nem nehezítik meg azok dolgát, akik ajándékokat hoznak, azok pedig, akik nem hízelegnek, semmit sem érnek el.«” Ez az a sátáni filozófia, amelyre a karrierjük épül. Nem jellemzőek-e ezek a szavak az ilyen emberek természetére? Bármilyen eszköz gátlástalan felhasználása a pozíció megszerzéséhez a természetükké vált, céljuk a hivatalnokság és a sikeres karrier. Még mindig sok sátáni méreg van az emberek életében, magatartásában és viselkedésében. Például a világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk, a cselekvésmódjuk és a jelmondataik mind tele vannak a nagy vörös sárkány mérgével, és ezek mind a Sátántól származnak. Így minden, ami az emberek csontján és vérén átáramlik, a Sátántól való. Mindazoknak a hivatalnokoknak, a hatalmon lévőknek és az érvényesülőknek megvan a maguk útja és titka a sikerhez. Az ilyen titkok nem tökéletesen jellemzik-e a természetüket? Oly nagy dolgokat vittek véghez a világban, és senki sem lát át a mögöttük húzódó cselszövéseken és intrikákon. Ez mutatja, hogy mennyire alattomos és mérgező a természetük. Az emberiséget mélyen megrontotta a Sátán. A Sátán mérge ott folyik minden ember vérében, és elmondható, hogy az ember természete romlott, elvetemült, ellenséges és Istennel szemben álló, tele van a Sátán filozófiáival és mérgeivel, és elmerült azokban. Teljesen a Sátán természetlényegévé vált. Ez az oka annak, hogy az emberek ellenállnak Istennek és szemben állnak Istennel. Az ember könnyen megismerheti önmagát, ha a természete ily módon boncolgatható.

Amikor az embereknek valódi megértésük van Isten természetéről, amikor látják, hogy Isten természete valódi, hogy valóban szent és valóban igaz, és amikor szívükből dicsérni tudják Isten szentségét és igazságosságát, akkor valóban megismerik Istent, és elnyerik az igazságot. Az emberek csak akkor élnek a világosságban, ha ismerik Istent. Isten valódi megismerésének közvetlen következménye képesnek lenni Isten igaz szeretetére és az Isten iránti alávetettségre. Azokban az emberekben, akik valóban ismerik Istent, megértik az igazságot és elnyerik az igazságot, valódi változás van a világnézetükben és az életszemléletükben, amit követően valódi változás történik az életfelfogásukban is. Amikor az emberek helyes életcélokkal rendelkeznek, képesek az igazságra törekedni, és az igazságnak megfelelően viselkednek, amikor teljesen alávetik magukat Istennek és az Ő szavai szerint élnek, amikor szívük mélyéig biztos alapokon járóknak és megvilágítottnak érzik magukat, amikor szívük mentes a sötétségtől, és amikor teljesen szabadon és korlátozások nélkül élhetnek Isten jelenlétében, csak akkor élnek valódi emberi életet, és csak akkor válnak az igazság és az emberi mivolt birtokosaivá. Ezenkívül minden igazság, amit megértettél és megszereztél, Isten szavaiból és Magától Istentől származik. Csak akkor lesz a legértelmesebb az életed, ha elnyered a Magasságos Isten – a Teremtő – jóváhagyását, és Ő azt mondja, hogy te egy alkalmas teremtett lény vagy, aki megéli emberi hasonlatosságát. Isten jóváhagyását birtokolni azt jelenti, hogy elnyerted az igazságot, és olyan valaki vagy, aki rendelkezik az igazsággal és az emberi mivolttal. A mai világban, amelyet a Sátán ural, és legalább a történelem több ezer éve alatt az egész emberiség közül ki az, aki elnyerte az igaz emberi életet? Senki. Mivel az embereket mélységesen megrontotta a Sátán, és a Sátán filozófiái szerint élnek, és minden, amit tesznek, ellentétes Istennel, és minden kijelentésük és elméletük a Sátán romlottságából származik, és közvetlen ellenszenvvel viseltetnek Isten szavaival szemben, ezért pontosan olyan emberek, akik szembeszállnak Istennel. Ha nem fogadják el Isten üdvösségét, akkor a kárhozatba és a pusztulásba fognak merülni, életről pedig egyáltalán szó sem lehet. Hírnévre és nyereségre törekszenek, megpróbálnak nagy vagy híres egyéniségek lenni, és remélik, hogy „nevük nemzedékeken át öröklődik”, hogy „a történelem során végig híresek lesznek”. Ezek ördögi szavak, és teljesen tarthatatlanok. Minden nagy vagy híres személyiség valójában a Sátán sarja, és büntetésből már régen a pokol tizennyolcadik szintjére süllyedt, hogy soha többé ne reinkarnálódjon. Amikor a romlott emberiség tiszteli ezeket az embereket, és elfogadja ördögi szavaikat és téveszméiket, akkor a romlott emberiség az ördögök és a Sátán áldozatává válik. A teremtett lényeknek a Teremtőt kell imádniuk. Ez tökéletesen természetes és indokolt, mert csak egyedül Isten az igazság. Isten irányítja az eget és a földet és mindent, és gyakorol szuverenitást mindenek felett. Nem hinni Istenben és nem alávetni magunkat Istennek annyi, mint képtelennek lenni az igazság elnyerésére. Ha Isten szavai szerint élsz, akkor a szíved mélyén derűsnek és nyugodtnak fogod érezni magad, továbbá páratlan üdeséget fogsz élvezni. Amikor ez megtörténik, akkor valóban elnyerted az életet. Bármilyen nagyszerűek is a világ tudósainak eredményei, a halálhoz közeledve úgy érzik, hogy semmilyük sincs, és hogy semmit sem nyertek. Még Einstein és Newton, ezek a kiemelkedő értelmiségiek is üresnek érezték magukat. Ez azért volt, mert nem rendelkeztek az igazsággal, és nem volt valódi megértésük Istenről. Bár hittek Istenben, csak az Ő létezésében hittek, de nem követték az igazságot. Csak a tudományra és kutatásra akartak támaszkodni, hogy felfedezzék és bebizonyítsák, hogy létezik Isten. Ezért mindketten egy életen át kutattak anélkül, hogy bármit is elértek volna, és bár egész életükben hittek Istenben, soha nem nyerték el az igazságot. Csak a tudományos ismeretekre törekedtek, nem pedig Isten megismerésére. Nem nyerték el az igazságot, és nem nyertek igazi életet sem. Az út, amelyen ma jártok, nem az az út, amelyen ők jártak. Ti azt keresitek, hogy megismerjétek Istent, hogy hogyan vessétek alá magatokat Neki, hogyan imádjátok Őt, és hogyan éljetek meg egy értelmes életet. Ez az egész teljesen különbözik attól, amit ők kerestek. Bár olyan emberek voltak, akik hittek Istenben, mégsem nyerték el az igazságot. A megtestesült Isten most elmondta nektek az igazság minden aspektusát, és nektek adományozta az igazság és az élet útját. Ostobaság lenne részetekről, ha nem követnétek az igazságot.

Tehát az igazságról való megértésetek nem megfelelő. Csak üres elméletről tudtok beszélni. Még mindig igencsak elégtelennek érzitek magatokat, és bizonytalanok vagytok minden munkával kapcsolatosan, amit elvállaltok. Ez azt jelzi, hogy az életre való bemeneteletek túl felszínes volt, és hogy még nem nyertétek el az igazságot. Amikor valóban megérted az igazságot, és belépsz Isten szavának valóságába, akkor lesz energiád, kimeríthetetlen energia, amely betölti a testedet. Ekkor egyre világosabbnak fogod érezni magad belül, és az út egyre világosabbá válik, minél tovább haladsz azon. Manapság a legtöbb ember, aki hisz Istenben, még nem lépett rá a helyes útra, és nem értette meg az igazságot, ezért belül még mindig üresnek érzi magát, úgy érzi, hogy az élet szenvedés, és hogy nincs energiája ahhoz, hogy végezze a kötelességeit. Ilyenek Isten hívői, mielőtt látomás lenne a szívükben. Az emberek nem szereztek igazságot, és még nem ismerik Istent, ezért még nem sok örömöt éreznek. Ti mindannyian különösen sok üldöztetést szenvedtetek és nehézségeket tapasztaltatok meg a hazatéréskor. Amikor szenvedtek, a halál gondolata is felmerül bennetek, és nem akartok élni. Ezek a test gyengeségei. Vannak, akik még arra is gondolnak: „Az Istenben való hitnek örömtelinek kellene lennie. A Kegyelem Korában a Szentlélek békét és örömöt ajándékozott az embereknek. Most túl kevés a béke és az öröm, és nem létezik olyan öröm, mint a Kegyelem Korában volt. Ma Istenben hinni rendkívül bosszantó.” Csak azt tudod, hogy a testi gyönyör minden másnál jobb. Nem tudod, hogy ma Isten milyen munkát végez. Ahhoz, hogy átalakítsa a beállítottságotokat, Istennek meg kell engednie, hogy a testetek szenvedjen. Még ha a testetek szenved is, a tiétek Isten szava, és a tiétek Isten áldása. Nem tudsz meghalni, még akkor sem, ha akarsz. Beletörődnél abba, hogy nem ismered meg Istent, és nem nyered el az igazságot? A legtöbbször csak arról van szó, hogy az emberek még nem nyerték el az igazságot, és nincs életük. Az üdvösség keresésének közepette vannak, ezért ebben a folyamatban szenvedniük kell egy kicsit. Ma a világon mindenki megpróbáltatásokon megy keresztül, még Isten is szenved, helyénvaló-e tehát az, hogy ti ne szenvedjetek? A nagy katasztrófákon keresztül történő finomítás nélkül nem lehet valódi hit, és nem lehet elnyerni az igazságot és az életet. A megpróbáltatások és a finomítás hiánya nem lenne elég. Nézzétek csak meg Pétert – ő végül hét évnyi megpróbáltatáson ment keresztül (ötvenhárom éves kora után). Ez alatt a hét év alatt több száz megpróbáltatást megtapasztalt. Pár naponta át kellett esnie egy-egy ilyen próbatételen, és csak miután mindenféle próbatételen átment, akkor nyerte el az életet, és tapasztalta meg beállítottsága átalakulását. Amikor valóban elnyeritek az igazságot és megismeritek Istent, azt fogjátok érezni, hogy Istennek kellene élnetek. Ha nem Istennek éltek, akkor sajnálni fogjátok; keserű megbánásban és határtalan bűntudatban fogjátok megélni hátralévő napjaitokat. Még nem halhattok meg. Ökölbe kell szorítanotok a kezetek, és elszántan tovább kell élnetek. Istenért kell élnetek. Amikor az emberekben ott van az igazság, akkor megvan bennük ez az elhatározás, és soha többé nem vágynak a halálra. Amikor a halál fenyeget, azt mondod: „Ó, Istenem, nem vagyok hajlandó meghalni. Még mindig nem ismerlek Téged. Még mindig nem fizettem vissza a Te szeretetedet. Nem halhatok meg addig, amíg jól meg nem ismerlek Téged.” Most itt tartotok? Ugye, még nem? Vannak, akik a családjuk miatt szembesülnek a fájdalommal, vannak, akik a házasságuk miatt, vannak, akik üldöztetést szenvednek, és még lakóhelyük sincs. Bárhová is mennek, az valaki másnak az otthona, és fájdalmat éreznek a szívükben. Vajon az a fájdalom, amit most átéltek, nem az a fájdalom, amit Isten szenvedett el? Istennel együtt szenvedtek, és Isten elkíséri az embereket a szenvedésben. Ma mindannyian részesei vagytok Krisztus nyomorúságának, királyságának és kitartásának, és végül dicsőséget szereztek! Ennek a szenvedésnek van értelme. Hát nem így van? Nem nélkülözheted ezt az akaratot. Meg kell értened, mit jelent a mai szenvedés, és miért szenvedsz annyit. Keresned kell az igazságot, és meg kell értened Isten szándékát, és akkor meglesz benned az akarat a szenvedésre. Ha nem érted Isten szándékát, és csupán a szenvedésre gondolsz, akkor minél többet gondolsz rá, annál kellemetlenebbé válik, és annál negatívabbnak érzed magad, mintha életutad a végéhez közeledne. Elkezdesz szenvedni a halál gyötrelmeitől. Ha szívedet és minden erőfeszítésedet az igazságba fekteted, és képes vagy megérteni az igazságot, akkor a szíved derűs lesz, és megtapasztalod az örömöt. Az életben meg fogod találni a békét és örömöt a szívedben, és amikor betegség támad rád vagy halál fenyeget, azt mondod: „Még nem nyertem el az igazságot, ezért nem halhatok meg. Jól kell feláldoznom magam Istenért, jól kell tanúskodnom Isten mellett, és vissza kell fizetnem Isten szeretetét. Hogy végül hogyan halok meg, nem számít, mert kielégítő életet éltem. Bármi történjék is, még nem halhatok meg. Ki kell tartanom, és tovább kell élnem.” Tisztán kell látnod most ebben a kérdésben, és ezekből a dolgokból meg kell értened az igazságot. Amikor az emberek birtokában vannak az igazságnak, akkor van erejük. Amikor birtokában vannak az igazságnak, kimeríthetetlen energiával rendelkeznek, amely betölti a testüket. Amikor birtokában vannak az igazságnak, akkor van elszántságuk. Az igazság nélkül az emberek olyan puhák, mint a rothadó zöldség; ha birtokában vannak az igazságnak, olyan keménnyé válnak, mint az acél. Bármennyire is keservesek a dolgok, egyáltalán nem fogják keservesnek érezni azokat. Mit gondoltok, mit jelent a ti kis szenvedésetek? A megtestesült Isten még mindig szenved! Olyan emberek vagytok, akiket a Sátán megrontott, és akiknek a természete az, hogy elárulják Istent. Tudtotokon kívül sok olyan dolgot tettetek, amivel lázadtatok Isten ellen és ellenálltatok Neki, és megérdemlitek az ítéletet meg a fenyítést. Ahogy a beteg embereket meg kell gyógyítani, helyénvaló-e az, hogy féljenek a szenvedéstől? Romlott beállítottságotok van, így azt hiszitek, hogy meg tudjátok változtatni a beállítottságotokat, és minden fájdalom nélkül elnyerhetitek az életet? Szenvedéseteket romlott beállítottságaitok okozzák. Megérdemlitek és el kell viselnetek azt. Ez nem ártatlan, és nem is Isten rótta ki. A szenvedés, amit jelenleg elviseltek, alig több, mint a lótás-futás és a kemény munka kötelességetek teljesítésekor. Néha úgy látjátok, hogy romlott beállítottságotok egyáltalán nem változott, és ezért némi finomításon mentek keresztül. Van, amikor nem értitek Isten szavát, vagy egy kicsit feldúltnak érzitek magatokat, amikor olvassátok, és keresztülmentek egy kis szenvedésen, amit Isten szavának finomítása okoz. Vagy talán rosszul végzitek a jelenlegi munkátokat, és folyamatosan hibáztok kötelességetek teljesítése során, bűntudatot és öngyűlöletet éreztek, amiért nem vagytok képesek végezni a munkátokat, és ez némi szenvedést okoz nektek. Talán úgy látjátok, hogy mások fejlődnek, és úgy érzitek, hogy a saját fejlődésetek túl lassú, hogy nektek túl sokáig tart felfogni Isten szavát, hogy túl kevés a világosság, és ezek némi szenvedést okoznak nektek. Van, amikor fenyegetve érzitek magatokat ellenséges környezetetekben a nagy vörös sárkánytól eredő letartóztatások és üldöztetés miatt, ezért mindig rettegtek, nyugtalanok vagytok, félelemben éltek, és ez némi szenvedést okoz nektek. Ezen a szenvedésen kívül milyen más szenvedést tapasztaltatok meg? Nem kell nehéz fizikai munkát végeznetek, nincsenek olyan feletteseitek vagy főnökeitek, akik vernek és szidnak titeket, és senki sem bánik veletek rabszolgaként. Nem szenvedtek el ilyen nehézségeket. Valójában ezek a nehézségek, amelyeket ti elviseltek, nem is igazi nehézségek. Gondoljatok csak bele. Nem így van? Meg kell értenetek, hogy mi a jelentősége annak, hogy lemondotok a családotokról, hogy feláldozzátok magatokat Istenért, és miért teszitek ezt. Ha azért teszitek, hogy az igazságra és az életre törekedjetek, és ugyanakkor azért is, hogy teljesítsétek a kötelességeteket és viszonozzátok Isten szeretetét, akkor ez teljes mértékben helyes. Ez egy pozitív dolog, tökéletesen természetes és indokolt, és soha nem fogjátok megbánni. Attól függetlenül, hogy mi történik a családotokkal, el tudjátok engedni azt. Ha világosan megérted ezt a jelentőséget, nem fogod megbánni, és nem leszel negatív. Ha nem őszintén áldozod fel magadat Istenért, és csak azért fáradozol, hogy áldásokat nyerj, akkor ez értelmetlen. Amint ezt tisztán látod, a probléma megoldódik, és nem kell aggódnod a családod miatt. Minden Isten kezében van. Mostanra már mindannyian megtapasztaltatok néhány megpróbáltatást. Vannak, akik nyertek némi igazságot, viszont vannak olyanok, akik csak néhány doktrínát értettek meg, de semmilyen igazságot nem nyertek. Vannak, akiknek jó a képességük, és így viszonylag alapos a felfogásuk, és vannak, akiknek gyenge a képességük, és viszonylag felszínes a felfogásuk. Akár mély, akár sekélyes a felfogásod, amennyiben megértesz néhány igazságot, és képes vagy szilárdan megállni a tanúságtételedben, amikor megpróbáltatásban szenvedsz, akkor a szenvedésednek van értelme és értéke. Ha nem tudsz Istentől elfogadni dolgokat, és mindig emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel közelíted meg a dolgokat, akkor nem számít, mennyit szenvedsz, soha nem lesz valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságtételed. A szenvedésednek nem lesz értéke, mert nem nyerted el az igazságot.

Mindenben Isten szándékait kell keresned, és mindenben az igazságot kell keresned. Például, hogyan keresed az igazságot az élelem, ruházat és személyes élet dolgaiban? Van-e igazság, amit ezekben a dolgokban kereshetünk? Egyesek azt mondják: „Akár hiszel Istenben, akár nem, ha jóllakott és jól öltözött, az a boldogság. E nélkül minden szenvedés.” Vajon ez megfelel az igazságnak? Sokan vannak, akik bővelkedő életet élnek, finom ételekkel és ruhákkal, akik mohón vágynak a testi gyönyörökre. Nem könnyen fogadják el vagy ültetik gyakorlatba az igazságot, még kevésbé adnak fel mindent, hogy feláldozzák magukat Istenért. Az ilyen emberek nem nyerik el Isten jóváhagyását, és végül mindannyian sírva és fogcsikorgatva fognak a katasztrófákba zuhanni. Lehet az ilyen embernek bármilyen említésre méltó boldogsága? Sokan vannak, akik munkás vagy földművelő családból származnak, és gyermekkoruk óta sokat szenvedtek. Ha képesek megérteni az igazságot, akkor valószínűleg el is fogadják azt, és gyakorlatba is ültetik, képesek lemondani dolgokról és feláldozni magukat Istenért anélkül, hogy félnének a szenvedéstől. Képesek betölteni az Isten megbízatásához való hűségüket, sőt egyesek odáig mennek, hogy életüket adják Istenért. Az ilyen embereket értékelik Isten házában. Sokan nagyon összpontosítanak a testi gyönyörökre. Azt mondanátok, hogy a finom étel és ruházat valóban fontos? Szó sincs róla. Ha valaki valóban képes megismerni Istent és elnyerni az igazságot, akkor mindenben, amit az illető cselekszik, bizonyságot tesz Isten mellett és eleget tesz Istennek. Nem számít, hogy az ilyen ember mennyire rosszul étkezik vagy öltözködik, akkor is van érték az életében, és elnyerheti Isten jóváhagyását. Hát nem ez a legértelmesebb dolog? Sem a jó táplálkozás, sem a szép ruhák viselése nem biztosítja azt, hogy áldottak lesztek. Akkor is átkozottak lesztek, ha fellázadtok Isten ellen, vagy rossz útra léptek, míg azt, aki kopottasan öltözik és rosszul étkezik, de elnyerte az igazságot, Isten mégis megáldja. Tehát igazságot kell keresni abban, hogy hogyan kellene tekintenetek az élelem és a ruházat kérdésére, és még több igazságot kell keresni abban, hogy hogyan kellene viszonyulnotok a kötelességetek végzéséhez. Rendkívül fontos, hogy miként kezelitek Isten megbízatásait, ez nagyon komoly dolog. Ha nem tudod teljesíteni azt, amit Isten az emberekre bízott, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy az Ő jelenlétében élj, és büntetést érdemelsz. Tökéletesen természetes és indokolt, hogy az embereknek teljesíteniük kell minden megbízatást, amelyet Isten rájuk bíz. Ez az ember legfőbb kötelezettsége, és ugyanolyan fontos, mint a saját élete. Ha nem veszed komolyan Isten megbízatásait, akkor a legsúlyosabb módon árulod el Őt. Ez esetben szánalmasabb vagy, mint Júdás, és átkozottnak kell lenned. Az embereknek alapos megértést kell nyerniük arról, hogy hogyan viszonyuljanak ahhoz, amit Isten rájuk bíz, és legalább azt fel kell fogniuk, hogy a megbízatások, amelyeket Ő az emberiségre bíz, Istentől kapott felmagasztalások és különleges kegyek, és hogy ezek a legdicsőségesebb dolgok. Minden másról le lehet mondani. Még ha az embernek fel is kell áldoznia a saját életét, akkor is teljesítenie kell Isten megbízatását. Látod, vajon nincs itt igazság, amit itt keresni kell? Az igazság keresésével szorosan összefügg az, hogy változást érj el a beállítottságodban! Ha megérted annak igazságát, hogy miért élnek az emberek, és hogyan kell tekintened az életre, akkor nem fog-e megváltozni az életszemléleted? Itt még több igazságot kell keresni. Milyen igazságot lehet találni abban, ha valaki szereti Istent? Miért kell az embereknek szeretniük Őt? Mi a jelentősége annak, hogy szeretni Őt? Ha valaki világosan megérti az Isten iránti szeretet igazságát, és képes szíve mélyéből szeretni Őt, és van egy kis istenszerető szíve, akkor valódi élete van, és a legáldottabbak közé tartozik. Akik mindenben az igazságot keresik, azok haladnak a leggyorsabban előre az életben, és képesek elérni a beállítottság átalakulását. Isten pontosan azokat szereti, akik mindenben az igazságot keresik. Ha valaki elképzelésekre és doktrínákra támaszkodik, vagy mindenben az előírásokat követi, akkor nem fog fejlődni. Soha nem fogja elnyerni az igazságot, és előbb-utóbb ki lesz vetve. Isten az ilyen embereket gyűlöli a legjobban.

1999. tavasz