Sokan gyakran megbetegszenek, és bármennyit imádkoznak Istenhez, akkor sem lesznek jobban. Akármennyire szeretnének is szabadulni a betegségüktől, nem tudnak. Olykor akár életveszélyes állapotokkal is találkozhatnak, és kénytelenek egyenesen szembenézni azokkal. Valójában, hogy ha valakinek csakugyan van a szívében istenhit, annak mindenekelőtt tudnia kell, hogy az ember életének hossza Isten kezében van. Isten eleve elrendeli minden ember születésének és halálának időpontját. Amikor Isten betegséget ad az embereknek, annak oka és jelentősége van. Amit éreznek, az betegség, holott az, amit kaptak, valójában nem betegség, hanem kegyelem. Az embereknek mindenekelőtt fel kell ismerniük ezt a tényt, bizonyossá kell válniuk felőle, és komolyan kell venniük. Amikor betegségben szenvednek, gyakran jöhetnek Isten elé, körültekintően és elővigyázatosan ügyelhetnek arra, hogy megtegyék, amit meg kell tenniük, és másoknál nagyobb odafigyeléssel és szorgalommal kezelhetik a kötelességüket. Ez inkább oltalom az emberek számára, nem pedig béklyó. Ez egy passzív oldalról közelítő hozzáállás. Azonkívül, Isten mindenki élettartamát előre meghatározta. Egy betegség orvosi szempontból halálos lehet, ám ha Isten álláspontja szerint az életednek még folytatódnia kell, és még nem jött el a te időd, akkor nem halhatsz meg, akkor sem, ha akarnál. Ha van egy megbízatásod Istentől, és a küldetésed még nem teljesült, akkor nem fogsz meghalni, még akkor sem, ha olyan betegségben szenvedsz, amit halálosnak tartanak – Isten nem fog még magához venni. Még ha nem is imádkozol, és nem keresed az igazságot, és nem törődsz a betegséged kezelésével, sőt, ha elhalasztod a kezelésedet, akkor sem fogsz meghalni. Ez különösen igaz azokra, akiknek fontos megbízatásuk van Istentől: amikor a küldetésük még nem teljesült, bármilyen betegség érje is őket, nem fognak azonnal meghalni; a küldetésük teljesítésének utolsó pillanatáig élni fognak. Megvan benned ez a hit? Ha nincs, akkor csupán felületesen fogsz Istenhez imádkozni, valahogy így: „Istenem! Eleget kell tennem a Tőled kapott megbízatásnak. Irántad való teljes hűségben akarom tölteni az utolsó napjaim, hogy semmit ne bánjak majd meg. Meg kell óvnod engem!” Noha így imádkozol, ha nem teszel kezdeményező módon azért, hogy az igazságot keresd, akkor nem lesz benned akarat és erő ahhoz, hogy hűséget gyakorolj. Mivel nem vagy hajlandó megfizetni a valódi árat, gyakran arra használod ezt a kifogást és ezt a módszert, hogy Istenhez imádkozz és alkudozz Vele – az ilyen ember vajon az igazságra törekszik? Ha meggyógyulna a betegséged, csakugyan jól tudnád végezni a kötelességed? Nem feltétlenül. Az a helyzet, hogy függetlenül attól, hogy az alkudozásod célja az-e, hogy meggyógyítsd a betegségedet, és ne halj meg, vagy más a szándékod és célod vele, Isten szempontjából, amíg végezni tudod a kötelességedet, amíg hasznára válsz, és amíg Isten döntése szerint használni fog téged, ez azt jelenti, hogy nem kell meghalnod. Nem fogsz tudni meghalni, még akkor sem, ha te azt szeretnéd. Ám ha hanyagul bajt okozol, és mindenféle gonosz tettet követsz el, és bosszantod Isten természetét, akkor hamarabb fogsz meghalni; az életed rövidre zárul. Isten minden ember élettartamát már a világ teremtése előtt meghatározta. Ha alá tudják vetni magukat Isten intézkedéseinek és vezénylésének, akkor függetlenül attól, hogy betegségben szenvednek-e vagy sem, és hogy jó vagy rossz-e az egészségük, az Isten által előre meghatározott számú évet fogják leélni. Megvan benned ez a hit? Ha csak a doktrína szempontjából ismered el ezt, akkor nincs igazi hited, és felesleges szépen csengő szavakat mondanod; ha a szíved mélyéből meg tudod erősíteni, hogy Isten így fog tenni, akkor természetszerűleg megváltozik a megközelítésed és a gyakorlásod módja. Természetesen akár megbetegszenek az emberek, akár nem, fontos, hogy a józan eszüket használva igyekezzenek megőrizni az egészségüket életük során. Ez az az ösztön, amit Isten az embernek adott. Ez az az észszerűség és józan ész, amelyet – az Istentől kapott szabad akarattal – magáévá kell tennie az embernek. Ha megbetegszel, a betegséged kezeléséhez ismerned kell – és el kell végezned – bizonyos alapvető, a józan ész diktálta teendőket az egészségügyi ellátással és a betegség kezelésével kapcsolatban. Ugyanakkor, a betegséged ily módon történő kezelése nem hivatott befolyásolni az életed Isten által meghatározott hosszát, és azt sem ez garantálja, hogy meg tudd élni a számodra rendelt életkort. Mit jelent ez? Így lehet megfogalmazni: passzív értelemben, ha nem veszed komolyan a betegséged, ha úgy teszed a kötelességed, ahogyan kell, és egy kicsit többet pihensz másoknál, ha nem halogattad a kötelességedet, akkor nem fog rosszabbodni a betegséged, és nem fog megölni téged. Minden azon múlik, amit Isten tesz. Más szóval: Isten szemszögéből nézve, ha nem telt még le az életed előre elrendelt tartama, Ő akkor sem hagyja, hogy meghalj, ha megbetegszel. Ha nem halálos a betegséged, de eljött az időd, akkor Isten elvisz téged, amikor csak akar. Hát nem teljességgel Isten gondolatán múlik ez? Ez az Ő eleve elrendelésén múlik! Így kell nézned erre a dologra. Megteheted a magad részét, és elmehetsz az orvoshoz, bevehetsz némi orvosságot, vigyázhatsz az egészségedre és figyelhetsz a testmozgásra, de legbelül meg kell értened, hogy Isten kezében van az ember élete, életének hosszát Isten eleve elrendeli, és senki sem írhatja felül azt, amit Isten eleve elhatározott. Ha még a megértés e csekély mértékével sem rendelkezel, akkor nincs igazán hited, és valójában nem hiszel Istenben.

Amikor egyesek betegek lesznek, azon törik a fejüket, hogy különféle módszerekkel próbálják kezelni a betegségüket, de bármilyen gyógymódot alkalmazzanak is, nem tudnak meggyógyulni. Minél több kezelést kapnak, annál súlyosabbra fordul a betegségük. Ahelyett, hogy Istenhez imádkozva próbálnának rájönni, hogy pontosan mi is a helyzet a betegségükkel, valamint megkeresni a betegség fő okát, a maguk kezébe veszik a dolgokat. Végül aztán sokféle módszert bevetnek és igen sok pénzt elköltenek, ám ennek ellenére sem gyógyulnak meg a betegségükből. Amikor aztán feladják a kezelést, egy idő után váratlanul magától is meggyógyul a betegségük, és nem tudják, hogy történt. Némelyek jelentéktelen betegségbe esnek és nem is igazán törődnek vele, egy nap azonban rosszabbra fordul az állapotuk, és hirtelen meghalnak. Mi történik ilyenkor? Az emberek nem képesek felfogni, hogy ez Isten szemszögéből nézve valójában azért van, mert teljesült az illető e világi küldetése, ezért Isten elviszi az illetőt. Az emberek gyakran mondják: „Az emberek nem halnak meg, ha nem betegek.” Valóban így volna? Voltak olyanok, akiknél a kórházi kivizsgálás alkalmával semmilyen betegséget nem találtak. Rendkívül egészségesek voltak, de végül pár napon belül meghaltak. Ezt nevezik betegség nélküli halálnak. Sok ilyen ember van. Ez azt jelenti, hogy az illető elért az élete végére, és visszavitetett a szellemi birodalomba. Némelyek túlélték a rákot és a tuberkulózist, majd egészen a hetvenes vagy nyolcvanas éveikig éltek. Jó néhány ilyen ember van. Ez mind Isten rendeléseitől függ. Ez a fajta megértés igazi hit Istenben. Ha fizikálisan beteg vagy, és be kell venned valamilyen gyógyszert ahhoz, hogy kezeld az állapotod, akkor vedd be a gyógyszert, illetve mozogj rendszeresen, pihenj és kezeld az állapotod higgadtan. Miféle hozzáállás ez? Ez az Istenbe vetett valódi hit hozzáállása. Tegyük fel, hogy nem veszed be a gyógyszered, nem kapsz injekciókat, nem mozogsz, nem ügyelsz az egészségedre, de továbbra is halálra aggódod magad, folyton így imádkozva: „Ó, Istenem! Megfelelően el kell végeznem a kötelességeimet, nem fejeződött még be a küldetésem, nem vagyok még kész a halálra! Jól akarom végezni a kötelességeimet és el akarom végezni a Tőled kapott megbízatást. Ha meghalok, nem fogom tudni elvégezni. Nem akarok úgy elmenni, hogy bármit is bánok. Kérlek, Istenem, hallgasd meg az imáimat! Engedj tovább élni, hogy tehessem a kötelességeimet és elvégezhessem a Tőled kapott megbízatást! Örökké dicsérni akarlak, és mielőbb meg akarom látni a Te dicsőséged napját!” Kívülről úgy látszik, hogy nem szedsz gyógyszert és nem kapsz injekciókat, de nagyon erős vagy és telve vagy Istenbe vetett hittel. Valójában azonban a mustármagnál is kisebb a hited. Halálosan rettegsz, és nincs hited Istenben. Hogy lehet, hogy nincs hited? Hogyan történt ez? Az emberek egyszerűen nem értik a Teremtő hozzáállását, alapelveit, és hogy miként foglalkozik teremtett lényeivel, ezért a maguk korlátolt látásmódjukra, elképzeléseire és képzelődéseire hagyatkozva próbálják kitalálni, hogy mit fog tenni Isten. Hazardírozni akarnak Istennel, hogy lássák, vajon meggyógyítja és hagyja-e sokáig élni őket. Hát nem ostobaság ez? Ha Isten megengedi, hogy élj, bármilyen beteg légy is, nem fogsz meghalni. Ha Isten nem engedi, hogy élj, akkor még ha nem is vagy beteg, akkor is meghalsz, ha annak így kell lennie. Isten előre meghatározta az életed hosszát. Ezt tudni igaz tudás és igaz hit. Isten akkor véletlenszerűen betegíti meg az embereket? Ez nem véletlenszerű dolog, hanem a hitük finomításának az egyik módja, és olyan szenvedés, amit el kell viselniük az embereknek. Ha Isten megbetegít, ne próbáld elkerülni; ha nem, akkor ne kérd! Minden a Teremtő kezében van, és az embereknek meg kell tanulniuk hagyni, hogy a természet tegye a dolgát. Mi a természet? A természetben semmi sem véletlenszerű; minden Istentől jön. Ez így igaz. Azok közül, akik ugyanabban a betegségben szenvednek, egyesek meghalnak, mások élve maradnak; ezt Isten mind eleve elrendelte. Ha élhetsz, az azt bizonyítja, hogy még nem teljesítetted a küldetést, amelyet Isten adott neked. Keményen kell dolgoznod a teljesítésén, és meg kell becsülnöd ezt az időt, nem pedig elpazarolni. Erről szól a dolog. Ha beteg vagy, ne próbáld elkerülni, de ha nem vagy beteg, ne kérd! Bármiről legyen is szó, nem kaphatod meg csak azért, mert kéred, és semmit sem kerülhetsz el csupán azért, mert el akarod. Senki sem változtathat azon, amit Isten eldöntött.

Az Úr Jézus imádkozott, mielőtt a keresztre szegezték volna. Hogyan fogalmazott pontosan? („Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (Máté 26:39).) A teremtett emberiség tagjaiként az embereknek keresztül kell menniük ezen a keresési folyamaton, mert nem értik Isten szándékait. Ez normális folyamat. Ugyanakkor bármennyire keresel is, és bármily hosszú, fáradságos vagy nehéz is a keresés folyamata, kezdettől fogva ez idáig soha semmi nem változott még meg, amit Isten elhatározott, és soha nem döntött még úgy, hogy megváltoztatja elhatározását. Kereshetnek és várakozhatnak az emberek, és Isten megenged nekik egy olyan folyamatot, amely által megérthetik, megtudhatják és világosan megláthatják, hogy mi is az igazság valójában, de Ő soha egyetlen döntését sem változtatja meg. Éppen ezért ne érezd úgy, hogy véletlenszerűen történnek veled a dolgok, vagy hogy amikor valamiképpen elkerülöd a katasztrófát és a biztos halált, akkor az a vakszerencse és a véletlen műve. Nem az. Istennek minden teremtett lényre vonatkozóan előre rögzített terve és konkrét intézkedései vannak – a legnagyobbaktól a legkisebbekig, a makroszkopikus méretűektől – az égitestektől és a kozmosztól – kezdve egészen az emberi teremtményekig, sőt a mikroorganizmusokig. Ez Isten mindenhatósága. Némelyek azt mondják, amikor megbetegszenek, hogy azért történt, mert valamilyen tevékenységtől kimerültek vagy véletlenül rossz dolgot ettek. Ne keress ilyen okokat – ezek mindegyike negatív és ellenszegülő hozzáállás. Pozitívan nézz szembe azokkal a körülményekkel, emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendelt a számodra! Ne keress objektív okokat, hanem azt keresd és értsd meg inkább pontosan, hogy milyen szándékkal és hozzáállással hozott téged Isten az adott helyzetbe, és hogy neked teremtményként milyen hozzáállással kellene azt kezelned! Ezt az utat kell keresned. Amikor valaki életben marad, az sosem véletlenszerű, és nem is elkerülhetetlen; mindig benne vannak a Teremtő intézkedései, vágyai és szuverenitása. Semmi sem üres. Üresnek gondolod Isten szavait, az Ő szándékait és az igazságot? Nem azok! Amikor az emberek még nem fogták fel Isten szándékait, hajlamosak bizonyos elképzelésekre és képzelődésekre, és úgy érzik, hogy meglehetősen helytállóak ezek az elképzelések és képzelődések, valamint, hogy minden bizonnyal összhangban vannak Isten vágyaival. Az emberek nem tudják, melyek Isten vágyai, ezért így éreznek: „Helyes a gondolkodásmódom. Valódi hitem van. Félem Istent és alávetem magam neki, olyan ember vagyok, aki szereti Istent.” Isten valójában mélységesen megveti az elképzeléseidet és képzelődéseidet. Miközben azon gondolkodsz, hogy mennyire igazad van, valójában egyáltalán nem érted az igazságot, és nem is nyerted el az igazságot. Amikor egy napon tisztán látod majd mindezeket a dolgokat, és felismered, hogy végső soron mindezen dolgokat a Teremtő dönti, rendezi és rendeli el, elmondható lesz, hogy megtanultad a leckéket a különböző emberekkel, eseményekkel és dolgokkal való találkozásaidból, és elérted azokat az eredményeket, amelyeket el kell érned. Csakis ekkor fogod igazán megérteni Isten szándékait és felismerni, hogy Isten minden cselekedete az emberek megmentését szolgálja, és Isten jóakarata és legkomolyabb erőfeszítései rejlenek benne. Ha van ilyen megértésed, adj hálát és dicsérd Istent érte, és soha ne érezz így: „Isten arra rendelt, hogy végezzem ezt a kötelességet, úgyhogy biztosan nagyon fontos vagyok Isten szívének. Isten nem hagyhat el engem, és nem fogja engedni, hogy meghaljak.” Ez tévedés. Isten mindent módszeresen tesz. Mit jelent ez? Isten rendeli el, hogy mikor szülessen meg valaki, mikor haljon meg, és hány küldetése legyen ebben az életben. Isten elrendelte az élettartamodat. Nem fog korán véget vetni az életednek, amiért gyengén teljesítesz ebben az életben, de nem is hosszabbítja meg jó néhány évvel az életed a jó teljesítményed miatt. Ezt nevezik módszerességnek. Némelyek ezt mondják azokról a rossz emberekről, akik mindenféle gonosz cselekedeteket követnek el a világon, nagy károkat okoztak a világnak, és sok másokat veszélyeztető, ártalmas tettet vittek véghez egy bizonyos időszakban: „Isten vak. Miért nem pusztítja el az ilyen embereket?” Tudod, mi ennek az oka? Mi a mögötte lévő, kiváltó ok? A kiváltó ok ez: a pozitív alakok pozitív szerepet játszanak, a negatív alakok pedig negatív szerepet játszanak. Mindenkinek van küldetése, mindenkinek van szerepe, mindenkinek az élete és halála régen el lett már rendelve; Isten soha nem borítja fel ezt. Amikor megszülettél, időben jöttél a világra, egyetlen perccel vagy másodperccel sem tértél el az ütemtervtől; amikor meghalsz és eltávozik a lelked, az szintén nem tér majd el egy perccel vagy egy másodperccel sem. Isten senkinek nem változtatja meg az eredetileg elrendelt élettartamát és nem engedi, hogy húsz-harminc évvel tovább éljen azért, mert sokat ad az illető az emberiségnek. Isten soha nem tett ilyet, és a jövőben sem fog soha. Idő előtt sem vet véget senki életének csak azért, mert az illető különösen ártalmas az emberiségre nézve. Isten sosem tesz ilyet. Ez a menny rendje és törvénye, és Isten sosem fogja megszegni. Mit láttatok meg ebből a dologból? (Senki sem változtathat azokon a dolgokon, amiket Isten elrendelt.) Maga Isten sem borítaná fel vagy változtatná meg soha azokat a dolgokat, amelyeket elrendelt vagy eltervezett. Ez tény; azonkívül Isten hatalmát és bölcsességét is láthatjuk ebből a dologból. Isten már teljesen eltervezte minden teremtett lény eredetét, eljövetelét, élettartamát és sorsát, valamint az életük küldetését és az egész emberiségen belül betöltendő szerepüket is. Senki sem változtathat ezeken a dolgokon; ez a Teremtő hatásköre. Hogy mikor érkezik a földre egy teremtett lény, mi az élete küldetése, mikor ér véget az élete – Isten régen elrendelte már ezeket a törvényeket, ahogyan az égitestek pályáját is előírta; hogy milyen pályán haladnak ezek az égitestek, hány éven át, hogyan mozognak, milyen törvényeket követnek – Isten régen elrendelte már mindezt, és több ezer, tízezer, százezer éve nem változtatott rajta. Ez Isten által lett elrendelve, ez az Ő hatásköre. Mi van akkor az emberrel, ezzel az aprócska teremtménnyel? Tegyük most félre az embert, és beszéljünk először a kutyákról! Isten úgy rendelkezett, hogy körülbelül tíz évig éljenek, és meg kell halniuk, amikor elérik ezt az életkort. Lehet-e változtatni ezen az időkereten? (Nem.) Nem fogunk most konkrét esetekről beszélni. Ha egy kis állat élettartamát is Isten rendelte el, és az emberek nem változtathatnak rajta, akkor hogy ne lenne így az ember élettartamával? Bármit kérjenek is tehát az emberek, az utolsó dolog, amit kérhetnek, az élettartamuk meghosszabbítása. Az, hogy milyen áldások és szerencsétlenségek történnek egy ember életében, és hogy mikor hal meg valaki – ezek Isten által eleve elrendelt dolgok. Senki sem változtathat rajtuk, és akárhányszor kérje is, hasztalan teszi. Kérheted Istent, hogy világosítson meg bizonyos dolgokkal kapcsolatban, például, hogy mit tapasztalsz, mit ismersz fel és mit nyerhetsz egy körülményből. Vagyis keresheted az igazságot és imádkozhatsz Istenhez az életbe való belépésért és az életfelfogásod megváltozásáért. Ha Istent meg tudja indítani a komoly szándékod, akkor elnyerheted a Szentlélek munkáját. Ez az, amit hajlandó Isten megtenni. Ugyanakkor légy értelmes! Nem kérhetsz Istentől hosszú életet vagy halhatatlanságot, mert az élettartamodat már elrendelte Isten. Azon ember nem változtathat, és akárhányszor kéri is, nem érhet el változást. Isten nem fog változtatni azon, amit elrendelt. Ha elismered, hogy Isten a Teremtő, hogy Isten a Legfőbb Urad, az Istened és az Urad, akkor sosem szabad ilyen dolgokat kérned. Mit mond Isten az embereknek, mit kérjenek? Mit mond a Miatyánk? „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Mit kell még kérnetek? Tudjátok-e? Teremtett lényekként végeznetek kell a kötelességeiteket Isten irányítási munkáján belül. El kell végeznetek az Istentől kapott megbízásokat, megfelelően teljesítenetek kell a küldetéseteket, nem szabad kudarcot vallanotok a küldetésetekben, méltónak kell lennetek Istentől kapott életetekre és létezésetekre, és nem szabad hagynotok, hogy eltékozolt vagy hiábavaló legyen ez az élet. Ebben az életben meg kell ismernetek a Teremtőt, teremtett lényhez illő hasonlatosságot kell megélnetek és eleget kell tennetek a Teremtő kívánságainak – ezek azok a dolgok, amelyeket kérnetek kell. Mindenekelőtt világosan kell látnotok a szívetekben, hogy mit kérjetek és mit ne kérjetek, hogy mely dolgok vannak összhangban Isten szándékaival és melyek nincsenek, és hogy megkaphatjátok-e, amit kérni szeretnétek. Ne cselekedjetek ostobán! Ha olyasvalamit kértek, amit Isten már elrendelt, hiábavalóak az imáitok. Hát nem ostobaság akkor imádkoznotok érte? Nem szembehelyezkedés vajon Istennel? Isten úgy rendelte, hogy nyolcvan évig élj, de te követeled, hogy hadd élj száz évig; Isten úgy rendelte, hogy harminc évig élj, de te követeled, hogy hadd éld meg a hatvan évet. Hát nem lázadó viselkedés ez? Nem ellenállás Istennek? Az embereknek értelmeseknek kell lenniük, és nem tehetnek ostobaságokat.