Tényleg megértettétek mindazt, amit mondtam? Tudjátok, hogyan kell átlépni az új korba? És tudjátok, hogy milyen aspektusokat kell megváltoztatnotok, milyen aspektusokból kell belépnetek? Talán nem értitek ezt. Bár az emberek nyertek némi belépést a múltban, mégis sok szempontból hiányosságaik voltak és képtelenek voltak megfelelni Isten követelményeinek. Isten most oly sok szót szól, hogy az embereket bevezesse az új korszakba. Miért van az, hogy az emberek mindig elképzeléseket táplálnak Isten szavaival és az Ő munkájával kapcsolatban? Ez azt mutatja, hogy azelőtt nem nyerték meg az igazságot, és hogy nélkülözik az igazságvalóságot. Noha most talán képes vagy elfogadni Isten szavait, amikor olvasod azokat, miért van az, hogy a valós életedben képtelen vagy a gyakorlatba ültetni az igazságot, ehelyett mindig lázadóan viselkedsz Istennel szemben és ellenállsz Neki? Miért van az, hogy amikor valami történik veled, mindig megvannak a saját elképzeléseid és a saját akaratod szerint cselekszel, Istennek mégis képtelen vagy alávetni magad? Azért, mert túl sok testi és önfejű dolog van benned, és mindig úgy gondolkozol, hogy a te utad a helyes út. Remekül érzitek magatokat, amikor prédikációt hallgattok, és semmilyen elképzelést nem tápláltok, ám amikor történik veletek valami, az igazságot akarjátok gyakorolni, de elveszítitek az önuralmatokat, és megmutatkoznak a bennetek lévő lázadó dolgok. Azt mondom, hogy túlságosan lázadóak vagytok, és ha nem hisztek Nekem, akkor vezessetek feljegyzést. Minden alkalommal, amikor Isten egy kijelentését hallod, jegyezd fel, hogy milyen elképzelések támadnak a szívedben és milyen gondolataid vannak, majd hozd felszínre a benned lévő dolgokat, szedd őket ízekre, állítsd azokat szembe Isten szavaival, és akkor tudni fogod, hogy milyen messzire megy el a lázadó mivoltod. Az ilyen módon való gyakorlás előnyös az életedbe való belépésed szempontjából. Kell legyen bátorságod szembenézni a tényekkel, és leleplezni önmagad. Ha le mered leplezni magad, ez azt bizonyítja, hogy olyan szíved van, amely elfogadja az igazságot, egy olyan szív, amely elengedi az elképzeléseket és aláveti magát Istennek. Fel kell lázadnod önmagad ellen; ne lázadj állandóan Isten ellen, mert az helytelen. Az nem lesz elég jó, ha hiszel Istenben, de nem tudod, hogyan vesd alá magad Neki. Amikor könnyűnek találod, hogy alávesd magad Istennek, akkor lesz békesség és öröm a szívedben; nagy élvezettel olvasod majd Isten szavait, könnyen jönnek majd a szavak, amikor Istenhez imádkozol, és egyre közelebb és közelebb kerülsz Őhozzá. Azok, akik mindig lázadnak Isten ellen, soha nem akarják gyakorolni az igazságot, és amikor Isten szavait olvassák, a szavak nem tudatosulnak bennük – milyen béke és öröm lehet a szívükben? Amikor az emberek problémákkal találkoznak, elképzeléseik és képzelgéseik a felszínre törnek, ők pedig képtelenek elkerülni azokat. Ilyenkor tűnődnöd és töprengened kell, ezt gondolva: „Hogyan jött létre ez a probléma? Hogy merült fel ez a fajta elképzelés? Hol található a forrása?” Imádkoznod kell Istenhez, olvasnod kell Isten szavait, át kell látnod ezen a dolgon, amikor pedig megoldódik a probléma, akkor elnyerted az életbe való belépést. Ha nem oldod meg így gyakorlatiasan a problémáidat, ha mindig azt hiszed, hogy bizonyos elképzelések dédelgetése nem nagy ügy, hogy azok néhány nap múlva maguktól elmúlnak majd, és ha egyszer elmúlnak, az azt fogja jelenteni, hogy nem táplálsz elképzeléseket, akkor mindig úgy fogod gondolni, hogy nincsenek elképzeléseid, miközben valójában az a helyzet, hogy amikor elképzeléseid támadtak, te figyelmen kívül hagytad őket, és hagytad őket elsikkadni. Akkor úgy érezted, hogy nem történt semmi baj, utólag pedig nem vagy hajlandó elismerni, hogy egyáltalán voltak elképzeléseid. Általában, amikor az emberek nem esnek át metszésen, amikor nem kell semmilyen kedvezőtlen helyzettel megbirkózniuk, nem táplálnak elképzeléseket, és elfelejtik, hogy valaha is volt bármilyen elképzelésük. Csodálatosnak vélik magukat, mivel úgy gondolják, hogy valóban nincsenek elképzeléseik. Amikor azonban valami történik, akkor elképzelések támadnak és szembeszállnak Istennel, majd egy idő után az elképzelések eltűnnek, ők pedig elfelejtik a dolgot, és ismét úgy érzik, hogy csodálatos az állapotuk, és hogy nem dédelgetnek elképzeléseket Istennel kapcsolatban – mi a problémájuk? Az, hogy nem értik igazán az igazságot, és nem oldották meg az elképzeléseiket már a forrásuknál. Ezért merülnek fel újra meg újra az efféle elképzelések, egészen addig, amíg valaki nem kommunikál velük átfogóan az igazságról, és akkor az elképzeléseik végleg megoldódnak. Amikor az ember elképzeléseinek megoldásáról van szó, az nem lesz jó, ha az illető nem keresi komolyan az igazságot – a doktrína puszta megértése hasztalan. Azoknak, akik nem értik az igazságot, korlátozott, felszínes ismereteik vannak önmagukról. Néha, amikor elképzelések támadnak bennük, képtelenek felfedezni azokat, sőt még csak érzékelni is. Egy kisebb elképzelés, amely megoldatlanul marad, nem fog felbuktatni valakit, egy nagyobb elképzelés azonban, amely megoldatlan marad, azonnal felbuktatja az illetőt. Ahhoz, hogy megismerd önmagad, először saját elképzeléseidet és képzelgéseidet kell megoldanod, és meg kell oldanod a gyakran felbukkanó téves nézeteidet. Majd oldd meg a különböző romlott beállítottságaidat, a felszínesektől a mélyebbek felé haladva, és ezáltal fokozatosan belépsz majd az igazságvalóságba. Önmagad megismerése azzal kezdődik, hogy először is megismered a benned létező elképzeléseket és képzelgéseket. Ahogy az igazságról való megértésed egyre mélyül, úgy fogod egyre mélyebben megismerni önmagadat is. Amikor önmagad megismeréséről van szó, aprólékosnak kell lenned. Ha soha nem vagy képes megismerni önmagadat, nem fogsz belépést nyerni az életbe; az életbe való belépés önmagad megismerésével kezdődik. Ha belépést akarsz nyerni az életbe, akkor lelkiismeretesen keresned kell az igazságot, meg kell ragadnod a lehetőségeket, hogy megoldd a problémáidat, és egyet sem szabad hagynod elsikkadni. Miután lejegyezted az elképzeléseidet, keresned kell az igazságot, meg kell nyílnod, részt kell venned a közösségben, és Isten szavai szerint ízekre kell szedned az elképzeléseidet. Amikor megérted az igazságot, akkor az ilyen jellegű elképzelések teljesen megoldódnak majd. Ha ismét szembesülsz ugyanezzel a dologgal, és az elképzeléseid megint felbukkannak, és ezek még mindig korlátozzák a szívedet, ez azt mutatja, hogy nem értetted meg igazán az igazságot, hanem hogy pusztán a doktrínát értetted meg, és így az elképzeléseid megmaradnak. Csak akkor fognak teljesen eltűnni az elképzeléseid, amikor valóban megérted az igazságot, és még ha a jövőben újra felmerülnek is, könnyen megoldódnak és nem korlátoznak majd, mivel érted az igazságot. Mondjátok csak, nehéz ily módon gyakorolni az önismeretet és az igazságba való belépést? Sok erőfeszítést igényel? Igen! Ha önismereted csak a felszínes dolgok felületes felismerését jelenti – ha csupán azt mondod, hogy arrogáns és önigaz vagy, hogy lázadsz Isten ellen és ellenállsz Neki –, akkor ez nem igazi tudás, hanem doktrína. Bele kell integrálnod ebbe a tényeket: világosságra kell hoznod azokat a dolgokat, amelyekről téves szándékaid és nézeteid vagy torz véleményeid vannak, hogy beszélj azokról és ízekre szedd őket. Csak ez jelenti önmagad igazi megismerését. Ne pusztán a cselekedeteid alapján szerezz megértést önmagadról; a lényeget kell megragadnod, és a probléma gyökerét kell megoldanod. Egy bizonyos idő elteltével meg kell vizsgálnod magadat, és össze kell foglalnod, hogy mely problémákat oldottad meg, és melyek maradtak meg. Ugyanígy az igazságot is keresned kell, hogy megoldd ezeket a problémákat. Nem szabad passzívnak lenned, nem lehet mindig szükséged arra, hogy mások beszéljenek vagy vegyenek rá dolgokra, vagy hogy akár az orrodnál fogva vezessenek; meg kell legyen a saját utad az életbe való belépéshez. Gyakran meg kell vizsgálnod magad, hogy lásd milyen, az igazságnak ellentmondó dolgokat mondtál és tettél, mely szándékaid helytelenek, és milyen romlott beállítottságokat fedtél fel. Ha mindig ezen az úton gyakorolsz és lépsz be – ha szigorú követelményeket támasztasz önmagaddal szemben –, akkor fokozatosan képes leszel megérteni az igazságot, és lesz belépésed az életbe. Amikor igazán megérted az igazságot, látni fogod, hogy te valóban semmi vagy. Egyrészt, súlyosan romlott beállítottsággal rendelkezel; másrészt túl sok minden hiányzik belőled, és semmilyen igazságot nem értesz. Ha eljön a nap, amikor valóban rendelkezel ilyen önismerettel, akkor többé nem leszel képes az arroganciára, és sok kérdésben józan ésszel bírsz majd, és képes leszel az alávetettségre. Mi most a kulcskérdés? Az elképzelések lényegével kapcsolatos beszélgetés és boncolgatás révén az emberek megértették az okot, amiért elképzeléseket alkotnak; képesek megoldani néhány elképzelést, de ez nem jelenti azt, hogy minden elképzelés lényegét tisztán látják, csak azt jelenti, hogy van némi önismeretük, a tudásuk azonban még nem elég mély és nem elég világos. Más szóval, még mindig nem látják tisztán saját természetlényegüket, és azt sem látják, hogy milyen romlott beállítottságok vertek gyökeret a szívükben. Van egy határa annak, hogy az ember ily módon önismeretet szerezzen. Néhányan azt mondják: „Tisztában vagyok azzal, hogy a beállítottságom rendkívül arrogáns – ez nem azt jelenti, hogy ismerem magam?” Az ilyen tudás túl felszínes; nem képes megoldani a problémát. Ha valóban ismered önmagad, akkor miért törekszel még mindig a személyes fejlődésre, miért sóvárogsz még mindig státuszra és kitüntetésre? Ez azt jelenti, hogy arrogáns természeted még nem lett kiirtva. Ezért a változásnak a gondolataiddal és nézeteiddel, valamint a szavaid és tetteid mögött álló szándékokkal kell kezdődnie. Elismeritek, hogy az emberek sok éles és mérgező dolgot mondanak, és hogy a hangnemükben jelen van az arrogancia valamilyen formában? Szavaik a szándékaikat és a személyes véleményeiket hordozzák. Azok, akiknek van rálátásuk, képesek lesznek ezt felismerni, amikor hallják. Vannak emberek, akik legtöbbször egy bizonyos módon beszélnek és bizonyos kifejezéseket használnak, amikor az arroganciájuk nem mutatkozik meg, ám egészen máshogy viselkednek olyankor, amikor az arroganciájuk megmutatkozik. Néha döngicsélnek a saját hangzatos ötleteikről, néha pedig fogaikat és karmaikat viselik, és magasra emelik a fejüket. Azt hiszik, hogy ők a nagyfiúk, és ebben lelepleződik a Sátán rút ábrázata. Minden emberben mindenféle szándék és romlott beállítottság van. Pont úgy, ahogy a csalárd emberek kacsintanak, amikor beszélnek, és a szemük sarkából nézik az embereket – ezek a cselekedetek egy romlott beállítottságot rejtenek. Néhány ember kitérő szavakkal beszél, a többiek pedig soha nem tudják pontosan, hogy mire gondolnak. A szavaikban mindig rejtett jelentések és trükkök vannak, kívülről azonban nagyon nyugodtak és higgadtak. Az ilyen emberek még csalárdabbak, és számukra még nehezebb elfogadni az igazságot. Őket nagyon nehéz megmenteni.

Régebben, amikor az emberek hittek Istenben, mindig beérték annyival, ha békés otthonuk volt és minden, amit tettek, zökkenőmentesen zajlott, és úgy hitték, ez azt jelenti, hogy Isten biztosan szereti őket és elégedett velük. Ha te pusztán ennyivel beéred, akkor soha nem fogsz az igazságra való törekvés ösvényére lépni. Ne elégedj meg azzal, hogy külsőleg milyen jól vagy simán halad az életed; azok a felszínes dolgok nem fontosak. Az, hogy Isten üdvözíti az embereket, most magában foglalja az emberekben mélyen gyökerező, a Sátánhoz kapcsolódó dolgok megtisztítását és megváltoztatását, gyökerestől kiásva és felszínre hozva őket az ember lényegéből és természetéből. Miért boncolgatja Isten mindig az ember nézeteit és szándékait? Azért, mert az ember természete olyan mélyen gyökerező. Isten nem azt nézi, hogy hogyan teszed a dolgokat, vagy hogyan nézel ki, vagy milyen magas vagy, és azt sem nézi, hogy milyen családod van, vagy hogy van-e munkád vagy nincs – Isten nem ezeket a dolgokat nézi. A legfontosabb dolog, amit Isten néz, az a te lényeged, hogy a problémáidat lényegében oldja meg és gyökerestől tépje ki. Ne elégedj meg tehát pusztán azzal, ha békés az otthonod és minden simán megy, úgy gondolkodva, hogy Isten megáld téged – ez tévedés. Ne hajszold ezeket a külső dolgokat, és ne hagyd, hogy azok behálózzanak. Ha megelégszel ezekkel a dolgokkal, akkor ez azt mutatja, hogy az Istenbe vetett hitedben hajszolt célkitűzésed túl alacsony, és nagyon messze vagy attól, hogy megfelelj Isten követelményeinek. A beállítottságot érintő változásra kell koncentrálnod, kezdve a beállítottságoddal és az emberi mivoltoddal, valamint a szándékaiddal és az Istenbe vetett hitedben vallott nézeteiddel. Ily módon, amikor olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akik éppen csak elkezdtek hinni Istenben, vagy akik még nem fogadták el Őt, a megjelenésedből megláthatják majd, hogy változáson mentél keresztül, és hogy valóban más az, amire törekszel. Ezt mondják: „Mi az Istenbe vetett hitünkben arra törekszünk, hogy több pénzt keressünk, státuszunk legyen, a gyermekeink bejussanak az egyetemre, a lányaink pedig megfelelő partnert találjanak. Te miért nem ezekre a dolgokra törekszel? Úgy tekintesz ezekre, mintha trágya és teljesen értéktelen dolgok lennének. Akkor hát hogyan hiszel Istenben?” Ezután beszélsz nekik arról, hogy milyen a te tapasztalatod, neked milyen romlott beállítottságaid vannak, Isten hogyan metsz meg, hogyan fenyít és ítél meg téged, hogyan tartasz önvizsgálatot és érted meg a dolgokat, valamint azt, hogy miként térsz és változol meg. Amikor az emberek találkoznak veled, megérzik, hogy az, amit mondasz mennyire gyakorlatias, hogy nyújt nekik valamit és a hasznukra válik, és hogy te nem csak felszínes prédikációkat tartasz, hogy az embereket rábeszéld valamire és buzdítsd. Képes leszel beszélni az életbe való belépésről és az önismeretről, és ez bizonyítani fogja, hogy te tényleg az új korszakból származol, valóban egy új ember vagy. Vannak mostanában olyanok, akik még mindig a múlt dolgairól beszélnek, mondván: „Régen hittem az Úr Jézusban, és bárhova mentem dolgozni, a Szentlélek nagyszerű munkát végzett. Amikor az evangéliumot terjesztettem, sokan voltak hajlandóak meghallgatni, és akikért csak imádkoztam, nagyon gyorsan jobban lettek...” Még mindig beszélnek ezekről a dolgokról, és ez olyan visszás! Több időt kellene töltenetek azzal, hogy az igazságról beszéljetek, az olyan dolgokról, mint például az életbe való belépés, a beállítottságban bekövetkező változások, az önismeret és egyéb lényeges dolgokról, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak. Ne beszéljetek olyan dolgokról, amelyeknek semmi közük az igazsághoz. Ha rendszeresen így gyakoroltok, akkor nyertek némi igazságvalóságot. A jelenlegi érettségeteket tekintve nem vagytok képesek olyan munkát végezni, amely életet ad, vagy az igazság segítségével megoldani a problémákat. Másra nem vagytok képesek, mint győzködni és buzdítani az embereket, mondván: „Ne lázadjatok Isten ellen és ne álljatok ellen Neki. Annak ellenére, hogy olyan romlottak vagyunk, Isten mégis megment minket, ezért figyeljünk a szavaira és vessük alá magunkat Neki.” Miután az emberek ezt hallják, megértik a doktrínákat, de továbbra sincs elég energiájuk, és nem tudják, hogyan kell gyakorolni vagy megtapasztalni Isten szavait. Ez azt bizonyítja, hogy ti, mint vezetők és munkások, szintén nem vagytok az igazságvalóság birtokában. Ha ti magatok nem értétek el a belépést, akkor hogyan tudtok gondoskodni másokról? Nem bírtok eljutni más emberek nehézségeinek és romlott beállítottságainak a gyökeréig, nem tudjátok megragadni a lényeget, mert még mindig nem ismeritek önmagatokat. Ekképpen az, hogy a gyülekezetben végzett munkátok során életet adjatok, túlmutat rajtatok, azzal pedig, hogy csak buzdítjátok az embereket és azt mondjátok nekik, hogy legyenek jók és komolyan engedelmeskedjenek, képtelenek vagytok megoldani a tényleges problémákat. Ez elegendő bizonyíték arra, hogy nem értettétek meg igazán az igazságot, és nem valósítottatok meg semmilyen belépést az életbe. A legtöbben közületek csak azt tudjátok, hogy hogyan hirdessetek szellemi doktrínát és üres teológiai elméleteket, ám nem tudtok életet adni; mint ilyenek, túlságosan csekély az érettségetek. Az Istenbe vetett hitről alkotott nézetedben még nem következett be változás. A megértésed és szándékaid még mindig ugyanolyanok. Vajon előre fog vinni az, ha másoktól azt kéred, változzanak meg, ha te magad nem oldottad meg a saját problémáidat? Képes leszel másokról gondoskodni? Képes leszel megoldani a problémáikat? Milyen eredményeket érhetsz el azzal, hogy másokat kérsz a változásra, ha te ezek közül egy dolgot sem vagy képes megtenni? Ha csak annyi telik tőled, hogy szavakat és doktrínákat hirdess, hogy kioktasd és buzdítsd az embereket, el tudod-e érni, hogy mások megértsék az igazságot? Ha te magad nem érted meg igazán Isten munkáját, vajon Isten választott népe képes lenne megérteni Isten munkáját azáltal, hogy az általad közölt dolgokat hallgatja? Hogyan fogod elérni, hogy Isten választott népe jól végezze a kötelességét, amikor te magad alapelvek nélkül végzed a kötelességedet? Hogyan fognak energiát gyűjteni Isten követéséhez? Akik vezetőkként és munkásokként tevékenykednek, azoknak meg kell érteniük és magas fokon el kell sajátítaniuk a gyülekezetben lévő minden különböző embertípus állapotait, hogy közülük kiknek van tapasztalata és megértése Isten szavaival és Isten munkájával kapcsolatban, és kik azok közöttük, akik igazi önismerettel rendelkeznek és valóban megbánják bűneiket. Azok a vezetők és munkások, akik képesek elsajátítani ezeket a dolgokat, képesek lesznek gyakorlati munkát végezni. Ha azok, akikkel együtt dolgozol a kötelességedben, pont olyanok, mint te, másokat leckéztetnek anélkül, hogy bármilyen önismerettel bírnának, akkor ez azt bizonyítja, hogy te sem vagy az igazságvalóság birtokában, hogy nem ismered önmagad, és hogy nem különböztök egymástól. Megfontoltátok valaha is ezeket a dolgokat? Csak azt tudjátok, hogy: „itt hatalmat kaptam, státuszom van, hivatalnok vagyok a gyülekezetben, most pedig van egy helyem, ahol másokat taníthatok”. Csak a státuszra és a presztízsre koncentrálsz, arra, hogyan oktass ki másokat és tarts prédikációkat, mit mondj ahhoz, hogy mások figyeljenek rád, hogy több gyülekezetben is befolyást szerezz és magas presztízsre tegyél szert, és hogy szilárdan megalapozd a pozíciódat. Ha csak ezekre a dolgokra összpontosítasz, az azt bizonyítja, hogy eltévelyedtél. Régi korból egy új korba belépni nem csak azt jelenti, hogy az emberek cselekvés- és beszédmódja megváltozik, hanem azt is megköveteli, hogy magasabb szintű belépéssel rendelkezzenek, hogy magasabb árat fizessenek, hogy képesek legyenek egyszer s mindenkorra fellázadni a testük ellen, hogy feladják a test kívánságait, hogy csak az igazságra törekedjenek életükként, és megéljenek egy valódi emberi hasonlatosságot. Egyedül így mehetnek át valóban alapos átalakuláson. Az új munka végzése során Istennek szükségszerűen új követelményeket kell támasztania az emberrel szemben, ha pedig az ember ragaszkodik azokhoz a régi, hagyományos elképzelésekhez, csak lelassítja a dolgokat. Vannak, akik vakon hisznek a Bibliában és soha nem térnek el attól – vajon képesek életet nyerni és Istent megismerni ezáltal? Nem, egyáltalán nem. A farizeusok generációkon át olvasták a Bibliát, míg végül az igazságot kifejező Úr Jézust a keresztre szegezték – hogyan történhetett ez meg? Ha valóban megértették volna a Bibliát, akkor meg kellett volna ismerniük Istent, és amikor az Úr Jézus eljött, üdvözölniük kellett volna Őt, nem pedig elítélni. Még mindig sok olyan ember van, akik nem képesek ezt a kérdést megértéssel átlátni. A szívükben mindig úgy gondolkodnak, hogy nem számít, Isten mennyi kijelentést tesz most, akkor is a Bibliát kell olvasniuk, és nem szabad eltérniük attól. Ez azt jelenti, hogy végül sok mindenre emlékezni tudnak, ami a Bibliában le van írva, ám az Isten által most kifejezett igazságokat nem képesek megérteni vagy a gyakorlatba ültetni. Végül egyáltalán nem tesznek valódi tapasztalati bizonyságtételt, és ki lesznek rekesztve. Nem szégyenletes ez? Valójában most sokan vannak azok, akik még mindig gyakran olvassák a Bibliát, Isten szavait azonban túl keveset olvassák – vajon ez okos vagy ostoba dolog? Korábban, amikor hittek az Úrban, az emberek azt hitték, hogy a nagy lelkesedés nagyszerű életet és jó hitet jelent. Amikor most elhangzik, hogy csak lelkesedéssel és a beállítottság megváltozása nélkül Isten nem fogja elismerni az embert, egyesek mindig azt gondolják, hogy Isten igazságtalanul bánik az ilyen emberekkel. Korábban volt már, hogy megmetszettem ilyen embereket, és néhányan az így gondolkodók közül nem fogadták el ezt, és védték az ilyen embereket, mondván: „Annyi éven át hittek Istenben. Megfizették az árat és sokat szenvedtek, és keményen dolgoztak, még akkor is, ha nem járultak hozzá semmihez. Hogy bánhatsz így velük?” Vannak, akik nem képesek helyreigazítani a nézeteiket. Nehéz ezt megérteni? Az emberek azt látják, ahogy mások külsőleg teszik a dolgokat, míg Isten a lényegüket látja, és az egy egészen más dolog. Te csak azt látod, hogy valaki kívülről mennyire jámbornak tűnik, milyen jól tud beszélni, és mennyit rohangál ide-oda, és mennyire fizeti meg az árat. Hogyhogy nem azt mondod, hogy mennyi elképzelést dédelgetnek, vagy mennyire önelégültek és arrogánsak? Miért nem látod ezeket a dolgokat? Ezért mondom, hogy a dolgokról alkotott nézeteid továbbra is túl régiek és elmaradottak. Isten most nem azt nézi, hogy az emberek milyen árat fizetnek külsőleg; Ő nem beszél a megfizetett árról vagy a tőkédről, sem arról, hogy milyen sokat szenvedtél – Ő a lényegedet nézi. Milyen alapelvek mentén voltak használva az emberek az előző korban? Aki nagyon lelkes volt, aki tudott ide-oda futkosni és feláldozni önmagát, aki a legtovább hitt Istenben, aki a legidősebb és nőtlen vagy hajadon volt – minél inkább megfelelt valaki ennek a leírásnak, annál nagyobb tekintélye volt, és annál alkalmasabb volt arra, hogy vezető legyen belőle. Ezek a dolgok már nem fontosak. Az ember lényege az, ami fontos, mert az Istenben való hit kulcsa az, hogy milyen az ember lényege, képes-e imádni Istent, és képes-e elfogadni Isten új munkáját. Ha most, hogy Isten testet öltött, nem ismered Őt, mit árul el ez a lényegedről? Vajon nem azt, hogy a lényed ellenáll Istennek? Ez attól függ, hogy nézeteid és szándékaid összhangba tudnak-e kerülni Istennel vagy sem. Ha képes vagy elfogadni az igaz utat, és lázadni a korábbi szándékaid és elképzeléseid ellen, akkor a hozzád hasonló emberek képesek lesznek arra, hogy Isten elfogadja és megáldja őket. Megvannak az alapelvei annak, hogy Isten miként használja az embereket az Ő munkájában. Ő nem a tőkédet, a családi hátteredet, a presztízsedet vagy a státuszodat nézi. Ő nem használja azokat, akik ellenállnak Neki – vajon az nem csak késleltetné az Ő munkáját? Az emberek mindig a tőkéjükről beszélnek, mérhetetlenül arrogánsak – ők ördögök! Nem beszélünk olyan dolgokról, mint az áldozatok, az önfeláldozás, a tőke és a presztízs – hasztalan ezekről beszélni! Aki a legőszintébb Istenhez és a leginkább hajlandó alávetni magát Istennek, az birtokolja majd az igazságvalóságot, és mi elismerjük az ilyen embereket. Van bármi értelme a külsőségeket nézni? Néhány dolog külsőleg megváltozhat valaki számára, de az illető természetében sok dolog nem fog megváltozni, és egy idő után a felszínre fog jönni. Ezért kell megismerned és felszínre hoznod ezeket a dolgokat. Olyan sok dolog van egy ember természetén belül! Nyilván az ember természete arrogáns, önelégült és lázadó, és ezek a legnagyobb, legmélyebben gyökerező problémák. Ezek mellett számos romlott beállítottság is van az emberben. Ezért önmagunk megismerése nem egyszerű dolog. Akiknek van némi képessége, azok könnyen felismerik és megértik, ha valami rosszat tesznek vagy valamilyen bűnt követnek el. Azonban a természetükben rejlő dolgok, a beállítottságukon belüli dolgok, és különösen a létfontosságú gyengeségeikhez kapcsolódó dolgok azok, amelyeket a legnehezebben látnak és ismernek meg. Ne gondold, hogy ha valami rosszat teszel majd imádkozol Istenhez, vagy bűnt követsz el és megvallod azt Istennek, akkor az azt jelenti, hogy ismered önmagadat – ez nagyon messze van az önismerettől! Ha nem hiszel Nekem, akkor menj csak előre, és lásd meg. Talán eljön a nap, amikor valamilyen problémával találkozva elesel majd, vagy talán eljön az idő, amikor letartóztatnak, és egy éjszaka leforgása alatt Júdássá válsz, és le fogsz döbbenni. Ha azt szeretnéd, hogy legyen belépésed az életbe, akkor először meg kell ismerned önmagadat; ha változást szeretnél elérni a beállítottságodban, akkor még inkább meg kell vizsgálnod és ismerned önmagadat Isten szavain keresztül. Amikor eljutsz oda, hogy az önismeretben előre visz az utad, amikor az önismereted egyre mélyül, és amikor tudod, hogyan ültesd gyakorlatba az igazságot, akkor természetes módon elnyered az életbe való belépést. A beállítottságbeli változás szintén ezen a ponton kezdődik. Ha valóban képes vagy önmagad megismerésére, akkor lesz előre vezető utad és életbe való belépésed, valamint beállítottságbeli változásod, és ezek a dolgok könnyebbé válnak majd a számodra.

1995. vége